Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

4 WOGBÄO WOT. Juntas 4, vasárnap Mint kenyérnek, ízes sónak ••• Üveggyári kulturális tervek — évfordulók jegyében A hetvenöt éves Salgótar­jáni Öblösüveggyár minden tekintetben méltó formák kö­zött ünnepli megalapításá­nak. fennállásának évforduló­ját. Az eseménysorozat elő­készítésében és lebonyolítá­sában az üzem művelődési otthonára hárulnak elsősor­ban a feladatok, s a kultúr- munkások most minden igye­kezetükkel azt szolgálják, hogy emlékezetessé tegyék a jubileumot. Néhány hete már az év­forduló jegyében bonyolítot­ta le a művelődési otthon az általános iskolások saavaló- versenyét, rendez még szava­lóversenyt középiskolás és üzemi fiataloknak, s a közel­jövőben sorrakerülő progra­mok szintén a háromnegyed százados üzem reprezentatív kulturális megnyilatkozásai lesznek. — Milyen érdekesebb ese­ményekre számíthatunk az év során? — erről beszélgettünk Vratni Józseffel, a művelő­dési otthon igazgatójával. — Tulajdonképpen a jú­nius 4-i, megyei építők nap­ját is az évforduló ünnepei­be sorakoztattuk — mondot­ta. — Hat salgótarjáni zene­kart hívtunk vendégül, ezek­kel rendezünk zenés találko­zót a művelődési otthon ujjá- rendezett. s most megnyíló kerthelyiségében. Ez azon­ban csak bevezetője a továb­bi zenei programnak. Au­gusztus végén ugyanis, a hetvenötödik évforduló je­gyében nálunk kerül sor az országos üvegipari tánczenei Hasznos a családtervezéshez Évtizedes tapasztalatok alapján — Csak orvosi rendeletre Jobb, mint a penicillin Román kutatók áj gyógy­szert állítottak elő a tehenek heveny tüdőgyulladásának ke­zelésére. A Mastitolnaik neve­zett igen hatásos gyógyszert kenőcs formájában alkalmaz­zák, s szakemberek véleménye szerint hatásosabb, mint az antibiotikumok. Kolozsvári ku­tatók a Mastitol kísérleti al­kalmazása során a kezelés alá vett beteg tehenek 93,3 száza­lékát meggyógyították, ami kiemelkedő sikernek számít az állatorvosi gyakorlatban. Bölöni György írta: „A jó könyv mindig valami újat ad az embernek, akkor is, ha ré­gi és akkor is, ha olvastuk már egyszer.” Valóban, az 1967. évi könyvheti kiadvá­nyok is újat jelentenek szá­munkra. Olyan ajándékot, amelynek eddig nem voltunk birtokában. Az ünnepi hét ajándékai a könyveken kívül a találkozá­sok írókkal, költőkkel, kriti­kusokkal, irodalomtörténé­szekkel. És főleg az ilyen al­kalmakkor zajló beszélgeté­sek. Többnyire legalább any- nyira szükségét érzi ennek a szellem embere, mint éhség esetén a kenyérnek, ízes só­nak. Éppen ezért talán egy ki­csit jelképesnek is hihetnők azt a beszélgetést, amelyet Salgótarjánban, a Karancs Szálló egyik fehér asztala mellett folytattunk Ágh Ist­ván, Bella István költőkkel, Bata Imre kritikussal. Ezút­tal nem a kenyérről, ízes só­ról esett szó. Miről? — Leginkább versek­ről, emberi, költői tartalmakról. Ágh István és Bella István embernek, költőnek is fiatal még, mindkettő a legifjabb nemzedék, a most jelentkezők népes csoportjának képviselő­je. Előbbinek 1965-ben Sza­bad-e énekelni?, utóbbinak 1966-ban Szaggatott világ címmel jelent meg első ver­seskötete. Ágh István, Bella István: „Most készül a második kö­tet.” „Müyen versekkel?" Ágh István: „Problémakö­rük más, mint az első köny­vemben olvasható verseké. Talán nem annyira nosztal- gikusak. Konkrétabbak.” „Ezt hogyan értsük?” „A költőre is jellemző, mi­ből, hogyan, milyen összefüg­gésekben építkezik. Nos, ösz- szef'üggésben szeretnék lenni, maradni a korral és nemzedé­kemmel. Az ember egy meg­határozott társadalmi helyzet­ben indul el pályáján, egy­fajta utat jár meg annak jó és rossz oldalával együtt. Lá­tása a világ dolgainak meg­ítélésében nyilvánul meg.” „Hogyan ítéli meg a világ dolgait V „A költészet szövetéből, el­sősorban költői képekből bon­tom ki a dolgokat, és a ha­gyományokhoz is ragaszko­B Kedden váratlanul felkere­sett Desö Kálmán, egy isme­retlen tiszttel. Gallai, mondta hangosan a köpcös hadnagy, kínálás nélkül a székre toty- tyant, és neveletlenül köpköd­ni kezdett maga elé. Desőnek nagyon megörültem. Fél éve, vagy több is, hogy utoljára láttam. 1942 októbere óta egyvégtében kint van a fron­ton, csak kétszer vagy három­szor engedtek haza, kurta szabadságra. — Hát élsz, öreg fiú? Nem vettem észre mind­járt, mi olyan idegen benne. Szótlanul járkált, köpenyét gombolta, minden fordulóban elidőzött szeme az íróasztalom sarkán álló szobrocskánál. Végre kezébe is vette a zsír- kőből faragott esetlen, üres arcú Buddhát, de nem jutott róla eszébe semmi. Vagy ta­lán nem is látta, csak nézte. — Ócskásnál akadtam rá, mindenféle kacat között. Hü­lyeség. Nemhogy Keletet nem látta, Soroksárt se. Valami suszter kínlódta össze ráérő órájában. Dehát izgága fráter vagyok, hiszen tudod: aféle pengős szuggesztiónak vettem meg, hátha eltunyulok tőle, dóm, Juhász Ferenc, Nagy László, József Attila, Vörös­marty, Arany, Csokonay élet­művére gondolok. És mindig egy alapról, a szegények, pontosabban, a kisemberek oldaláról ítélem meg a világ dolgait.” „Mit tehet ehhez Bella Ist­ván T" „Tulajdonképpen nem so­kat. Más verseket írok, azt hiszem, mint Ágh, amit azon­ban lényegükről „prózában” lehet elmondani, az sok min­denben azonos. Mindenekelőtt abban, hogy költői programom számomra szintén a társadal­mi programot is jelenti.” „És Bata Imre véleménye?” „Nehezebb a kirikus dolga, amikor róluk kell egy-két dolgot mondani. A törekvés, hogy ők együtt legyenek egy­mással, természetes, egymás hangját erősítik, amíg külön- külön nem lesznek erősek. Ez minden induló nemzedéknél nagyjából így történik, így van velük is,’ akik egy kicsit késve indultak és lassan.” „S ami szándékukat illeti?” „Az előttük járó nemzedék, Juhász Ferencék például, egyetemes világképet alkot­tak, világérzésük egyetemes. Ök a konkrétabb költészetre, világérzésre törekszenek. Ter­mészetesen költők, tehát a költészet világából indulnak ki, annak eszközeivel, kifeje­zési rendszereivel, annak tör­vényeit figyelemmel kísérve járnak-kelnek, de nemcsak ál­talában a földön és a koz­moszban, hanem itt, ebben a társadalomban, ennek a kor­nak emberei között. Ez tehát valóban társadalmi program, nem közvetlen, közvetett. Mit mondhatnék még róluk? Talán azt, ők is a tapaszta­lati világban fogalmazzák meg költői világképüket, a létezést azonban nem egyete­mes kivetítettségben, hanem az adott világon, a gyakorlati életen belül igyekeznek vizs­gálni. Itt kapcsolódnak a marxista világnézethez: a belső-külső világ korszerű egységének hívei. Úgy tűnik, az előttük járók keresés előtt állanak. Előfordulhat, hogy egy idő múlva az idősebbek több dologban rájuk figyel­nek. Aki most figyel rájuk, ilyesmit mondhat róluk. Nem sok ez, de nem is kevés. És persze, több minden rajtuk múlik.” Tóth Elemér de csak bosszant, ahányszor ránézek. Vártam, most majd elmoso­lyodik. Tulajdonképpen erre vártam kezdettől fogva, éppen ez hiányzott belőle: fukar, száraz, magabiztos mosolya, mellyel egyszeriben átlendül­hettünk volna létünk kény­szerű hézagain, ott folytatva mindent, ahol legutóbb abba­hagytuk. Lehet, hogy az em­bereket, végső soron, tulaj­donságaik szerint raktározzuk el magunkban. De amitől bár­mikor és elevenen idéződnek fel bennünk, az sósán tulaj­donság. Csak vonás. Nézés, kézmozdulat, epitheton mo­soly, vagy csak egy indulat­szó, amely azonban annyira sajátos és utánozhatatlan, hogy csak egyvalakié lehet. A gimnáziumban közülünk senki se tudta olyan bizto­san, hogy mire készül, mint Deső. Minden év végén, az önképzőkör záróülésén, ilyen dolgozatokkal állt elő: Gáld a magyar államalapítás korá­ban, Gáld a tatárjárás után, Gáld a török hódoltság idején, Gáld hozzájárulása a Rá- kóczi-szabadságharchoz. Nyolc év alatt keresztül-kasul túrta városkánk történetét, megle­pően okos, koravén, lehiggasz- tott logikájú dolgozataival, s bár mi néhány an épp azt ke­A debreceni színház — Salgótarjánban A megyei József Attila Mű­velődési Ház a Szolnoki Szig­ligeti Színházzal történt ked­vező megállapodása után a napokban eredményes tárgya­lásokat folytatott a Debreceni Csokonai Színház vezetőivel is. A tárgyalások eredménye­ként a debreceni színház vál­lalkozott, hogy operarészlegé­vel az új színházi évadban négy alkalommal Salgótarján­ba látogat, s a négy műsor­darabbal nyolc előadást tart. A debreceni operisták . és zenészek saját vasúti kocsija­ikkal utaznak, s szállásukat is a szerelvény adja. Folyóirat a Palócföld A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának engedélye alapján ez évtől három havon, ként jelenik meg Salgótarján­ban a Palócföld, amely eddig évente csupán egy, vagy két alkalommal látott napvilágot a Nógrád megyében élő írók, költők, művészek, irodalom- történészek és kutatók antoló­giájaként. Az új művészeti és művelődési folyóirat rendsze­res megjelenésének egyik alap- feltétele az előfizetői rendszer kiépítése. Ennek érdekében a megyei művelődésügyi appará­tus, pedagógusok, népművelők, a különböző párt- állami és társadalmi szervek kulturális munkatársai, megkezdték a megyében az előfizetők gyűj­tését Tervek szerint járáson­ként legalább 150—200 előfize­tőre számítanak. • Képzőművészeti alkotások betegeknek Otthonosabbá teszik a Nóg­rád megyei tanács csitár— nógrádgárdomyi TBC gyógyin­tézetet. A park felújítása 1965- től tervszerűen folyik, erre összesen körülbelül kétmillió forintot fordítanak majd. Ez év második felében megkezdő­dik az új, korszerű konyha és beteg-étterem építése is két­millió 600 ezer forint beruhá­zással. Mindezen kívül az in­tézetben szeretnék a betegek környezetét képzőművészeti alkotásokkal is kellemesebbé tenni. A parkban szobor fel­állítását tervezik. veseltük bennük, ami nélkül a történelem nehezen emészthe­tő adathalmaz, az újraterem­tő képzelőerőt, Deső a nyolc dolgozatával városi közüggyé tudta tenni, hogy neki törté­nelemtanári diplomát kell szereznie. Megszavazták neki a stippendiumot, félárva lévén, kisebb-nagyobb segélyekkel dugták mindvégig: ördög tud­ja, talán a legbutább város­atya is azt remélte, hogy De­ső révén belépőt válthat a gáldi halhatatlanságba. Jelzem — Deső minden harmadik-negyedik mondatát ezzel a tanárosan nagyképű szóval kezdte —, jelzem, más feltevésekkel is találkoztam, bizonyítani azonban csak azt lehet, amit bátor voltam elő­adni. És elmosolyodott, zsu­gori vígsággal, okosan, szinte kihívóan, na gyerünk, ki mer vitatkozni. Nékem ez az eg- zisztencia-csináló kívülről ön­telt, belül azonban — gondo­lom — mindig aggódó, izga­tottan védekező mosoly volt maga Deső. Szidtam, irigyel­tem, csúfoltam a mosolyát, de szerettem. Mégse lett történe­lemtanár. Vagyis az lett, meg­szerezte oklevelét, de nem ta­nított egy napig sem, azonnal kivitték a frontra. — Adj egy pohár vizet — mondta. Gallai fészkelődött, száját nyalta. — Mas nincs? Konyakkal kínáltam őket. Deső levetette köpenyét, me­leg volt az irodában. Űj zub­bony volt rajta, szalagzsinór­ján valamennyi kitüntetése: arany és ezüst vitézségi érem, Signum Laudis a kardokkal, elsőosztályú vaskereszt, sebe­sülési érem, és még valami. — Kicsípted magad. Háza­sodni indulsz? Nem igaz, hogy nincs fantá­ziája. Mindig volt. Alikor is, amikor pedáns dolgozatait gyártotta. Tavaly tavasszal, húsvét vasárnap, első szabad­ságán volt itthon, az Ájban sétáltunk, a parkká szelídített gáldi kiserdőben (nyolcvan éve még betyárok ijesztgették itt, álljt kiabálva, a Budára tartó vásárosokat, onnan kap­ta a nevét) egyszercsak nyer­sen félbeszakította a háború alakulását variáló, tudálékos elmefuttatásomat. „Hagyd ab­ba, majd a Polgári Körben, ott kedvedre fecseghetsz. Hát nem érted? Bennem is erős volt a kisértés, lengjek csak, mint az inga, tőlem független törvény szerint. Nem az enyém a felelősség. Azé, aki elindított. Végig kell csinál­ni, parancs szerint, aztán jö­het, ha elkerülhetetlen, a szembenéző eszmélés. Akár a frontregények ismerős és el­maradhatatlan figurájánál, a gyanútlan katonánál, aki csak a végén érti meg, miféle disznóságokba vitték bele. Ak kor aztán felnyílik a szeme, és eltökéli, hogy soha többé. Ez a fickó rendszerint meg­nyeri a tisztelt közönség tet­fesztiválra. melynek csehszlo­vák vendégei is lesznek, a Lednicke-rovnei üveggyár ze­nészei. — Készül a jubileumra a művelődési ház fotoszakköre is. A nemrég rendezett .nagy­sikerű kiállításukat az év so­rán újabb követi, kötöttebb tematikával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. és a gyár alapításának 75. év­fordulójához kapcsolódva. Méreteire jellemző, hogy „Az üveg szépsége” címmel or­szágos pályázatot hirdetünk fekete—fehér. színes és szí- nes-diapozit£v kategóriákban, s a legjobb fotókat csiszolt serlegekkel, vázákkal és ok­levelekkel jutalmazzuk. A pályázatra a műveket július 15-ig fogadja el a művelődési otthon, s a kiállítás augusz­tus 20-án nyílik meg. — Másik népes szakkörünk, a bélyeggyűjtőké sem marad távol az ünnepségektől. Jú­liusban rendez kiállítást, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közeledő évfordu­lójára való figyelemmel, most elsősorban szovjet sorozatokat állít ki. — Milyen feladatot kapott az öntevékeny színjátszó- együttes? — Színjátszóink zenés, énekes, táncos revűműsorral részben a nyárra és csehszlo­vákiai vendégszereplésre ké­szülnek. részben már a szep­tember—október hónapokban nálunk rendezendő, országos üvegipari színjátszó feszti­válra. A rendezvény-sorozat­nak mintegy nyolc—tíz sze­Megyénkben tavaly három és félezer gyermek született; ugyanakkor a terhesség művi megszakítására négy és fél­ezernél többször került sor. Nagyon kedvezőtlen arány! — A művi megszakítás szá­mos veszéllyel jár, — fi­gyelmeztetett dr. Merényi Sándor főorvos. Hazánkban a nő törvényadta joga, hogy el­döntse : óhajt-e gyermeket vagy sem; hogy mikor kíván szését. Jámbor tudatlansága felmenti a cinkosság gyanúja és a tagadás kötelezettsége alól. Kései lázadása is, a már megvert erőszakkal szemben, oly megindító, hogy ünnepron- tóvá teszi az aggodalmas kér­dést: mit cselekszik majd, ha az erőszak újból jelentkezik? De én nem, ezt én így. nem... — A kísértéssel lépést tart a szégyen. Semmi sincs, ami­től ennyire félnék: tudod, apámmal a szégyen végzett. Ha nem hiszek az eredendő bűnben, még kevésbé hihetek az eredendő tudatlanságban. Ne érts félre, ebben a zűrza­varba nem könnyű belelátni! Végre is Trója pta sok min­den történt. Hogy mást ne mondjak, Heléna szép kezét felváltotta az igazság. Leg­alább annyiféle, ahány a küz­dő felek száma. A korrekt töprengésnek nincs könnyű dolga, ha tetten akarja érni a kendőzés művészetét. De a háború nemcsak zűrzavar. Tűz. Leégeti a legtarkább madár tollazatát is. Gyereho- vóban vagoníroztak ki minket. Még jól körül se néztünk, a menetbe készülődő zászlóaj tüzet kapott a falu széléről. Gyér tűz volt, néhány pus­kából, egy-két géppisztolyból, éppen csak meglegyintett ben­nünket. Ijedt kiabálás: parti­zánok! Azok voltak, de lehet, csak közölni akarták velünk, hogy tudnak rólunk. Nem se besült meg senki. Vazulav őrnagy zászlóajparancsnok azonban lelket akart verni a megszeppent társaságba, meg­torló támadást rendelt el a falu ellen. (Folytatjuk) replő együttese lesz, s gyá­runk színjátszói november 4- én. a jubileum záróaktusán egész estet betöltő, alkalom­hoz illő darabot mutatnak be. — Nagy munkát vállalt az évfordulók szellemi előkészí­tésében üzemi könyvtárunk vezetője, Bolyós Lászlóné és munkatársi gárdája. Többek között bibliográfiát készít a magyar és a szovjet irodalom­ból szocialista brigádjaink­nak, közreműködik a műve­lődési otthon és a szakszer­vezeti bizottság „Az öblös­üveggyári szocialista brigá­dok” című, a brigádmozga­lomnak az eltelt időben el­ért, eredményeit összegező mű szerkesztésében, könyvkiálli- tást szervez szovjet és ma­gyar szerzőknek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lommal, valamint az 1945 utáni évtizedekkel foglalkozó műveiből. — Korlátos lehetőségeink között igyekszünk művelődési otthonunk arculatát is mél­tóvá tenni az ünnepekhez. Otthonunkon külső és belső átalakításokat. korszerűsítő munkálatokat végeztünk. S ha nagyobbítani nem is si­került. mindenesetre barát­ságosabbá, még otthonosab­bá tettük légkörét. Lelkes kultúrmunkásaink fáradozá­sával újjávarázsoltuk a mű­velődési ház kerthelyiségét 's. ahol június elejétől heten­ként. hat napon kellemes ze­ne mellett szórakozhatnak vendégeink. <b. t.) gyermeket a világra hozni, A születésszabályozás hasznos szere a Magyarországon gyár­tott Infecundin. Licencét kül­földről vásároltunk; feltalálói­nak évtizedes tapasztalata a szer százszázalékos biztonsá­ga mellett szól. — Hogyan alkalmazzák az Infecundin-t? — A tablettákból havonta huszonegyet kell elfogyaszta­ni; minden nap egyet-egyet. Hatása csak rendszeres hasz­nálat mellett érvényesül. Eb­ből logikusan következik az is, hogy alkalomszerűen egy tab­lettát bevenni: nem ér sem­mit — Ki és hogyan kaphat Infecundin-t? — Minden, tizennyolcadik életévét betöltött nő, akinek részére az előírt vizsgálatok után az orvos felírja. Az SZTK a vizsgálatot díjtalanul végzi; egy tubus Infecundin ára ötvenöt forint; ezt a ké­szítményt igénylőjének kell fizetnie. A gyógyszert másnak átadni veszélyes, tilos. Attól, aki megszegi ezt a fontos elő­írást, a későbbiekben meg kell tagadni az Infecundin felírását. Ismételt felírásához félévenként kötelező az orvo­si vizsgálat. — Hogyan fejti ki hatását az Infecundin a szervezetben? — A közti-agyban, a sexu- ális centrumban gátolja a pe­tesejt érését elősegítő hormon elválasztását. Amint tehát egészséges nő abbahagyj^ a készítmény szedését, ismét fogamzóképessé válik. Sőt, vannak olyan tapasztalatok, amelyek szerint az Infecundin megfelelő adagolásával növel­ni lehet a fogam zó-képességet. Az Infecundin , valóban hasznosnak ígérkezik. Mit te­het teljes sikere érdekében a társadalom, az egészségügyi apparátus? — Minél szélesebb körben ismertessük meg a nőkkel; szóljunk arról is, hogy bár egyeseknek anyagi megterhe­lést jelent a havi ötvenöt fo­rintos kiadás, súlyosan véte­nek önmaguk ellen, ha ezt a nem túl nagy összeget művi vetélés kockázata árán kíván­ják megtakarítani. — b. z. — a———IIIWII III ■MIMII Újra lehet kezdeni Dobovy Imre regénye

Next

/
Oldalképek
Tartalom