Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1967. június 1. csütörtök NOOR AO 3 Biztosabb alapokon — Ne dobj követ az úttörő­re! — tartja egy francia köz­mondás. A gazdaságirányítás reformjának sokirányú polé­miája juttatja eszembe a fenti gondolatot. Akik igyekeznek szembenézni a kor követelmé­nyeivel, jól tudják, nem rájuk gondolok. És ők vannak töb­ben, számszerűleg és erőben. Ez jó alap és biztosíték a kezdéshez. Bizonyos aggályok az újjal szemben nem tekint­hetők feltétlen inkonstruktiv magatartásnak, mert ennek leggyakrabban a felkészület­lenség, az átfogóbb ismeretek hiánya az oka. És beszélhet­nénk másról is. Az életünket kísérő beidegződésről, meg­szokásról, konzervativizmus­ról. De többen úgy tekintik az egész témát, mintha az spon­tán elhatározásra épülne. Meg­vallom, ingerel néhány maga­tartás, társaságbeli metódus. Természetesen elismerem, hogy szűkebb körben elhangzott megjegyzések nem tekinthetők mérvadónak. Ezzel visszaélni sem lehet. A bizalom, a barát­ság tápot ad szélsőségeknek is. És ez talán jobb, mint a passzív hallgatás. De összeke­verni különféle társadalmak gazdasági törvényszerűségeit nagyon groteszk. „A mechanizmus reformja'’ — a gazdaság kapitalista irá­nyítási módszere lesz ... Ezt is hallottam már! Adjunk egy percet ennek a feltételezésnek. Ezek szerint az Acélárugyár igazgatója — mert az önálló­ság nagy szerepet kap — má­ról-holnapra a hengerelt acé­lok gyártása helyett átállítja az üzemet kerti locsolók gyár­tására; az üveggyárban pedig elkezdik a csibenevelést, mert ennek korlátlan a piaca: ilyen alapon az állam megszünteti a főbérleteket, mert az albérlők többet hoznak a konyhára ... Ez nagyon torz logika, s fölöttébb naiv okoskodás. A reformmal csupán egyetlen a szándék; eredményessé ten­ni a szocialista gazdálkodást, a termelést, jobbá az életvi­szonyokat. Valóban új számunkra a re­form, az azt valóra váltó sok­féle módozat, az üzem és technológia szervezéstől egé­szen a munkaerőgazdálkodásig, a piackutatásig. Megértése és elfogadtatása sok tennivalót ró ránk. Gyarapí tanunk kell például közgazdasági, műsza­ki ismereteinket. Ez kulcs a megértéshez, az átálláshoz. Mint politikai kérdés mégsem merőben új, hanem a dogma- tizmus sallangjaitól megtisztí­tott marxista gazdaságpolitika velejárója. Aki gyarapítja po­litikai műveltségét (és az el­múlt évben is 25 ezren tanul­tak iskolán kívül), annak nem jelent meglepetést a gazdaság- irányítás megreformálásának szándéka. És aki környezeté­ben olykor-máskor találkozott fonák gazdaság részletekkel, rossz munkával, értelmetlen erőfeszítésekkel az szinten lát­ta első perctől kezdve ennek a szükségszerűségét. Tudjuk mihez vezetett a gazdasági alaptörvények egyé­ni, szubjektív felfogása — a voluntarizmushoz. Amikor át­menetileg eltávolodott a ter­melés a fogyasztástól, az árak az értéktől, az egyéni érdek a társadalmi érdektől. A do­hánytermelő gazda néha csak annyi pénzt kapott árujáért, amiből éppen csak a fuvart tudta fedezni. A voluntariz- must igyekszünk kikapcsolni a gazdasági életből. A párt kö­vetkezetesen törekszik erre. A mechanizmus bevezetésé­ről vitatkozni időszerű téma. De mint „a húrok pengetésé­hez”, ehhez is érteni keil, mert Tbc-negatív a rétsági tsz tehenészete A rétsági Búzakalász Tsz hét évvel ezelőtt alapozta meg közös szarvasmarha-állomá­nyát Az akkoriban igen ve­gyes — magyar vörós-tarka, dán borzderes — állomány évente, tehenenként átlagosan, 1760 liter tejet adott. Az át­lag 1962-re már kétezer liter fölé emelkedett. A gazdák to­vább növelték a pillangósok területét, s a legelőtől sem a szerves-, sem a műtrágyát nem sajnálták. Következete­sen alkalmazták az érdem szerinti takarmányozást. A gondos munka eredményeként egyes területeken, például a Zaboki-dűlöben, kaszálni le­hetett a legelő füvét. Paksi Péter főagronómus és Kramlik Ferenc állattenyész­tési brigádvezető érdemeként említi a szövetkezet elnöke, hogy a Búzakalász Tsz tavaly megközelítette a háromezer­kétszáz literes átlagot; a járá­si tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője szerint pe­dig a tsz tehenészete a leg­jobb a járásban. Értékét nö­veli, hogy valamennyi szarvasmarha tbc-negatív. A mentesítést a szövetkezet tel­jes egészében a maga erejéből hajtotta végre. A Búzakalácz Tsz ebben az évben tizennyolc előírási üszői állít be. Ugyancsak ebben az esztendőben kezdődik az állo­mány törzskönyvezése. A szarvasmarha-tenyésztés érde­kében a major közelében le­vő tíz holdon kivágják az öregszőllőt, s helyén legelőt létesítenek a növendék álla­tok számára. Biztonságos aratásra készül a Palócföid Tsz , Liegezeit a balassagyarmati tűzrendésze ti bizottság A balassagyarmati tűzren­désze ti bizottság megtartotta az aratási idényt megelőző utolsó ülését. A bizottság ez évi, eddigi tevékenységét az igazgatási osztály vezetője ér­tékelte. Részben örömmel is­merte el a bizottság tagjainak aktivitását, részint helytele­nítette, hogy olyan tűzveszé­lyes üzem, mint a Bútor- és Faipari Vállalat igazgatója eddig egyetlen ülésen sem je­lent meg. Ezt követően a Pa­lócföld Tsz Tűzrendészeti meg­bízottja ismertette a termelő­szövetkezet tűzrendészeti fel­készülését az aratásra. Je­lentette a bizottságnak, hogy ebben az évben már egyet­len izzófejes erőgépet sem használnak a betakarításnál. A tsz ebben az évben huszon­ötezer forintot költ tűzvédel­mi berendezésekre, ezen belül egy-egy modern villámhárító felszerelésére a sertéstelepen és a borjúnevelőnél. Fokozza a biztonságot, hogy a város­tól távol, Nyírjespusztán lé­tesítenek százköbméteres üzemanyagtárolót, s azt még a cséplés megkezdése előtt üzembe helyezik. A bizottság kéréssel fordult a város és a járás valameny- nyi pedagógusához: az utolsó tanítási napon szenteljenek időt arra, hogy a gyermeke­ket újólag figyelmeztetik a tűzrendészeti szabályok tisz­teletben tartására. Gólya Ferenc őrnagy a Balassagyarmati városi és járási Tűzrendészeti Parancs­nokság vezetője szavaink és megnyilatkozása­ink úgy lesznek felelősségtelje­sek és mérvadóak. Különben kétkedést, bizalmatlanságot váltunk ki. Elég megtévesztő az is, hogy néhányan közgaz­dasági ízű frázisokat pufogtat- nak, mutatván a hozzáértőt, s ezzel többeket megtévesztenek. Persze mindenkitől nem várhatunk olyan átfogó értel­mezést, mint egy végzett köz­gazdásztól. gazdasági szakem­bertől. De azt igen, hogy a részletekre, a munkahelyen, szőkébb körben jelentkező új vonásokra, problémákra vilá­gosan válaszoljanak az elöl­járók, akiknek a mechanizmus reformja már nem vitatéma, hanem mai és holnapi valóság. Aggályokat tapasztalunk fő­ként ott ahol nem érvényesül megfelelően a demokrácia, ki­csit más utakon jár á vezető, mint a kollektíva. Akikben ag­godalom él. azok félve tekin­tenek a reformra, mintha az bélistázást avagy lelketlen munkaerőgazdálkodást jelente­ne. Ez meddő feltételezés. Aki jól ismeri szakmáját, odaadó- an dolgozik, az tudja, hogy nem így lesz. — És ahol káros összefonó­dást tapasztalni a vezetők ré­széről? — vetheti ellen akár­ki. Ez egyáltalán nem általá­nos, de ahol mégis megtalálható, ott átmenetileg megkeseredik az emberek szája íze. Csak­hogy a tervek teljesítését, a munka dologi részét minden­kor a munkás vállalja magára, s a becsület« munkásnak olyan erkölcsi vértezete van, ami védelmet nyújt, de az igazságban is fegyver. A mun­kahelyen nem a szavak, ha­nem a csejekedetek döntenek. A mechanizmus célja pedig az, hogy ez még jobban így legyen, mint eddig. Akik már tegnap elmentek volna a munka temetésére, azok most zavarban vannak. Az élet kifogja a szelet a vi­torláikból. Mindenkinek jól kell dolgozni, értelemmel, szívvel. Akik ettől félnek, csak azok dobálóznak szavakkal, kövekkel — pedig csak ma­guknak ártanak. Gulyás Ernő A kukorica műtrágyázásáról A hompolti Kísérleti Intését tapasztalatai A kukorica egyik legjelen­tősebb szántóföldi növé­nyünk. Vetés tei'ületének nagy­sága szerint a búza után következik. A holdanként) terméshozama országos át­lagban — az utóbbi 10 év­ben — mintegy 50 százalék­kal több mint a búzáé. De a kukorica nagyobb ter­méshozamaival fokozott mér­tékben veszi igénybe a talaj táplálóanyag-készletét. Ha nem gondoskodunk a kivont táplálóanyag pótlásáról, ak­kor a talaj termőképessége előbb-utóbb leromlik. A ku­koricát erős, mélyreható gyö­kérzete, valamint hosszú te- nyészideje képessé teszi ar­ra, — kedvező időjárás ese­tén, jó talajmüveléssel és gondos növényápolással — hogy tápanyagokban arány­lag szegényebb talajon is elfogadható termést adjon. Igazán jó termés azonban csak ott várható, ahol az ag­rotechnikai követelményeket megtartják, és1 a táplálóanyag­igényt kielégítik. A szakemberek régen meg­állapították: istállótrágyázás­sal a kukorica terméshozama jelentősen nevelhető. A meg­növekedett kukoricaterület­nek azonban csak egy részé­re jut megfelelő mennyisé­gű istállótrágya. A fennmara­dó területen a kukorica táp- anyagrellátásáról, elsősorban műtrágyázással kell gondos­kodni. Egy mázsa szemesku­korica előállításához 2.5 kiló nitrogén, egy kiló foszfor, egy kiló kálium szükséges. A holdanként 20 mázsás sze­mestermés tápanyagszükség­lete 200 kiló, 25 százalékos pétisóval, 110 kiló szuper­foszfáttal és 50 kiló, 40 szá­zalékos kálisóval fedezhető. Az elmúlt évek folyamán alapvetően megváltozott a ku­koricatermesztés technológiá­ja. A hibridek elterjedése ma­gával hozta a tőszám-növeke- dést. Régebben általános volt a holdankénti 11—12 000 tő­szám. Az ország különböző vidékein végzett kísérletek bi­zonyítják, hogy az új hibridek — de a régi fajták is — en­nél lényegesen nagyobb állo­mánysűrűség mellett tudják csak termőképességük maxi­mumát adni. Hogy mennyi le­gyen a holdankénti optimális tőszám, az az éghajlati vi­szonyoktól, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, va­lamint tápanyag-készletétől függ. A Kompolti Kísérleti Inté­zet, Kompolton és Putnokon kisparcellás műtrágyázás! kí­sérleteket végzett Mv5. és Mv 40-es hibridkukoricával, hol­danként 18 ezres tőszámmal. A műtrágyák hatékonysága éven­ként igen nagy ingadozást mutatott. A műtrágyák, a ku­korica szemtermését, az öt év közül csak háromban növel­ték számottevően, míg két év­ben a műtrágyák termésnöve­lő hatása jelentéktelen volt. Az öt év átlagában a kukorica műtrágyázására felhasznált kis műtrágya adagok, holdan­ként 2,6 mázsával, közepes műtrágya adagok 3,9 mázsával, nagy műtrágya adagok 2.6 mázsával növelték a szemter­mést. A műtrágyázás költsé­geinek és a terméstöbblet ér­tékének összevetése alapján megállapítható, hogy öt év átlagában — a műtrágyák ér­vényesülése szempontjából kedvező és kedvezőtlen érve­ket egyaránt tekintetbe véve, — a kis műtrágya adagok évi 210, a közepes műtrágya ada­gok 340, a nagy műtrágya adag 100 forint jövedelem- többletet biztosított holdan­ként. A nagyadagú műtrágyák használatánál a kedvezőtlen eredményt a szükségesnél na­gyobb szuperfoszfát adag okozta. Putnokon nagy műtrágya adagokkal állított be a Kí­sérleti Intézet műtrágyázási kísérletet. Itt a hat év közül csak két évben volt a műtrá­gyák hatása gyenge. A hat év átlagában a holdanként adott 2,2 mázsa, 25 százalékos pé­tisó, 2.2 mázsa szuperfoszfát és 2 mázsa kálisó 5,9 má­zsa szemtermés többletet ered­ményezett. Ez évente 500 fo­rint többletjövedelmet jelent holdanként. Az ismertetett kísérleti ered­ményekből világosan kitű­nik, hogy tájunk legelterjed­tebb talajtípusain a kukorica műtrágyázása gazdaságos. Ez azonban csak akkor lesz ered­ményes, ha a műtrágyázást az igénynek megfelelően végez­zük. A kísérletekben beigazo­lódott, hogy a kukorica első­sorban nitrogéntrágyázást igé­nyel, terméshozama így nö­velhető. Kompolton 1963—66 években, Futnokon 1961—64 években végzett kísérletek át­lagában holdanként 2 mázsa, 25 százalékos pétisó 3,2, illetve 3,7 mázsával növelte a kukorica szemtermését. Ugyanezekben a kísérletekben a két mázsa szuperfoszfát, illetve két má­zsa 40 százalékos kálisó. nitro­géntrágya nélkül, Kompolton nem növelte a termést, Put­nokon is csak 0,5 illetve 0.6 mázsa terméstöbbletet ered­ményezett holdanként. A pé­tisó és szuperfoszfát együttes alkalmazása biztosította mind­két helyen a legnagyobb hoza­mot. A kukorica műtrágyázá­sánál tehát a nitrogéntrágyá­zás a lényeges. Ezt — a talaj felvehető foszfor és káli tar­talmától függően — kel! szu­perfoszfát és kálisó trágyá­zással kiegészíteni. Ami a műtrágya adagok nagyságát illeti, az istállótrá­gyában szegény és nem évelő pillangósok után vetett kuko­rica műtrágyázásához — a kísérletek eredményei szerint is — jó kiindulási alapul szol­gál a kukorica fentebb ismer­tetett táp!álóanvag-igénye. Ez a különböző talajok táp­anyag-ellátottságától függőén* holdanként 130—240 kiló. 25 százalékos pétisóvat, 80—120 kiló szuperfoszfáttal, és 40— 80 kiló 40 százalékos kálisó­val elégíthető ki. A szuperíbszfátot és kálisót leghelyesebb szántás előtt ki­szórni. így biztosított, hogy azok a talaj mélyebb rétegei­be lejussanak és a talajban egyenletesen elosztódjanak. Kötött talajon a nitrogéntrá­gyák ősszel leszántva és ta­vasszal vetés előtt kiszórva azonos hatásúnak bizonyultak. Lényeges azonban, hogy a k&rbamíd és az ammóniák nitrogiént tartalmazó műtrá­gyák ne maradjanak hosszabb ideig bedoigozatlanul a talaj felszínén, mert ebből számot­tevő veszteségek adódnak. A műtrágyák érvényesülé­sének további feltétele a gon­dos növényápolás. Ha nem biztosítjuk a kukorica gyom­mentességét a műtrágyázott talajon, a gyors fejlődésű gyo­mok teljesen elnyomják a las­sú kezdeti fejlődésű kukoricát. B áriái Gábor 4 legérdekesebb rejtvény Minden jó ötlet: forint — Félmilliós nyereségrészesedés Valló Emil, a Szécsényi Egyesült Földművesszövetke­zet főkönyvelője szakember a rejtvényszakmában is. Való­színűleg azért hasonlítottuk beszélgetésünk során az új gazdaságirányítási rendszert, olyan rejtvényhez, amelynek feladatait a hozzáértő szük­ségszerűen helyesen fejti meg, de — a többi rejtvény­től eltérően — a jónál jobb megfejtés is lehetséges. „Csak” ötlebesség, rátermettség, szor­galom szükséges hozzá... A Szécsényi Egyesült Földmű- vesszövetlkezet egyike annak a négy szövetkezetnek, ame­lyet megyénkben az új gaz­daságirányítási rendszer egyes elemeinek bevezetésé­re már ebben az évben kije­löltek, — Máris érződik az egész­séges versengés előszele, — úgymond Valló Emil. — A kereskedelem a legjobb árut keresi, az ipar' és a nagy­kereskedelem pedig minél kevesebb adminisztrációval, minél többet igyekszik érté­kesíteni. Sok kis tétellel nem szívesen bajlódnak a nagyke­reskedelmi vállalatok. Ezért vezettük be a főbóltosi rend­szert. A Budapesti RÖVIKÖT. a Divatáru NAGYKER, a Textil NAGYKER korábban tucatnyi, kéttucatnyi bol­tunknak szállított, ma mar csak Szécsénybe küld árut. A további elosztás a mi dol­gunk, de miénk az a 0,3— 0,5 százalékos engedmény is, amit a nagykereskedelmi vál­lalatok adnak. — Az ilyen megállapodás megkötése a vezetők dolga. Hogyan lehet a hálózat dolgo­zóit anyagiakkal serkenteni? — Ma még csak valame­lyest. Fmsz-ünk tavaly száz- negyvenmillió forintos for­galmat bonyolított le. A fél­millió forintot meghaladó összegű nyereségrészesedés el­osztásánál nem juttathattuk kifejezésre, ki mennyivel já­rult annak megteremtéséhez; csak a mindössze hatvanöt- ezer forintnyi jutalommal. Jövőre már lehetővé válik, hogy az úgynevezett jövedel­mezőségi mutatót beépítsük az ösztönzési rendszerbe. E lehetőség alapját az idén vetettük meg. Majdnem száz kiskereskedelmi, és vendég­látó egységünknek eddig csak a forgalmát ismertük, jövedel­mezőségét nem, mivel bolton- kénti könyvelés nem volt. Felmérésünk során jöttünk rá, hogy vidéki iparcikk boltjaink többnyire veszte­ségesek. A ludányhalászi presszó hoz a konyhára, a nagylóci viszont visz a háztól... — Mit tett az fmsz azért, hogy az egyes boltok vesz­teséges voltát megszüntes­se? A boltokban jelentkező, kö­rülbelül harmincféle költsé­get öt főcsoportba vontuk össze. Ezeket ismertettük az egységek vezetőivel; ugyan­akkor a boltok sajátosságai­ra figyelemmel elkészítettük a bázisra támaszkodva idei jövedelmezőségi tervüket. E mellé írásos tájékoztatót is adtunk. — Milyen tapasztalatokra tett szert az fmsz a leérté­kelt cikkek árusításával kap­csolatban? — Éppen olyan kedvezőek- re, mint vevőink. A leértéke­lésekkel tavaly egymillió- százezer forintot takarítottak meg vásárlóink. A bizomány­ba átvett, szintén jelentős tö­megű áruval választékunkat bővítettük. — Az új gazdaságirányítási rendszer nagy lehetőséget ad az fmsz-nek arra, hogy a tsz-ekkel szerződjék. Élnek-e ezzel a lehetőséggel a terme­lőszövetkezetek? — A szécsényi, a zsunypusz- tái, a szécsényfelfalui tsz­szel paradicsomra, paprikára, káposztára, uborkára, diny- nyére szerződtünk azon a mennyiségen felül, amit ők már lekötöttek a MÉK-nél. A nagykereskedelmi és felvásár­lási ár különbözetén fele­fele arányban osztozunk a tsz-ekkel. Eddig körülbelül száz sertésre is szerződtünk egyes közös gazdaságokkal. Mi élősúly-kilogrammonként másfél forinttal fizettünk többet, mint az állatforgalml vállalat. Ez persze nem je­lenti azt, hogy ennyivel töb­be kerül majd a sertéshús az üzletekben, de azt igen, hogy több lesz belőle. Csirkéből is több lesz a piacon; negyven- ötezer forintért keltető-gépet vásároltunk, s azt itt üze­meltetjük Szécsényoen. Ugyanitt teremtünk felvásár­lási bázist a kisállat-tenyesz- tő szakszövetkezetek termékei részére. A termeltetési alap­ból vett apaállatokból a sze- csényi és más falubeli nyúl- tenyésztőknek juttatunk. Szo­rosan együttműködünk a nagyiócy a ludányhalászi és a ságújfalui szakszövetkezettel is. — Mit hoznak a nagyobb lehetőségek a földmüvesszö- vetkezeti kereskedelem kul- turálitságában? — Amint már említettem: több és jobb árut, ezek ke­lendőbbé tételére pedig szebb kirakatokat. Kirakatrendező részlegünk létszámát már fel­emeltük. Vásárokat ezután is rendezünk, propagálásuktól sem sajnáljuk — a rentabili­tás határán belül! — á pénzt. Még emlékszünk, hogy a min­den áron megrendezett vidám vásárok olykor milyen siral­mas végeredménnyel zárul­tak... A veszteséget végső so­ron a földmű vessző vetkezel, tagságai viselte. ígérem, sosem tévesztjük szem elől, hogy az új gazdaságirányítási rend­szer nem csupán nagyobb le­hetőségeket ad, de nagyobb felelősséget is ró reánk —, fe­jezte be tájékoztatását Valló Emil főkönyvelő. — b. z. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom