Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1967. június 29. vasárnap SÖSMB 3 Határozottabb, egyértelműbb megfogalmazást Közgazdasági eszközökkel Vita a Munka 1 örvény könyve tervezetéről — Magyarországon 1951-ben született meg az első Munka Törvénykönyve. De sem azt, sem az utána következő módosításokat nem bocsátották vitára. Ez most történik meg először. A Munka Törvény- könyve a dolgozó ember számára hallatlanul fontos. Életének egyik legjelentősebb tevékenységét szabályozza, és döntő kihatással van nemcsak személy szerint reá, de hozzátartozóira is. Érthető hát az iránta megnyilatkozó érdeklődés. De érthető a kritikus szem is, amellyel az egyes paragrafusok megfogalmazását vizsgálat tárgyává tették, azon a tanácskozásán, amelyet Salgótarjánban, az SZMT székhazában mintegy száz építő- és építőanyagipari dolgozó részvételével tartottak. Érezhető volt, hogy a jelenlevők nem csupán saját, de a megye körülbelül nyolc—tízezer építőipari dolgozójának, sőt valamennyi ipari munkásának, tisztviselőjének véleményét képviselik. Súlyát, tekintélyét elsősorban ez adta meg a vitának. A salgótarjáni tanácskozás résztvevőinek általános egyetértésével találkozott, hogy a gazdaságirányítás mechanizmusának reformja szükségszerűen előírja egy sor jogszabály megváltoztatását. A munkajog sem kivétel ez alól: tük- i-öznie kell a gazdasági életben bekövetkező mélyreható változásokat Éhhez pedig új Munka Törvénykönyvét kell megalkotni. Helyeselték azt is, hogy a tervezet nem törekszik minden részlet megfogalmazására: alapjában véve elvi szabályozás a célja. A részletek kimunkálása inkább a vállalati vezető testületek, illetve szakszervezeti szervek feladata. Érdekes, hogy a törvény- tervezet szerkesztőinek mégis ez a szándéka váltotta ki a legtöbb kifogást. Azaz, nem is annyira a szándék, inkább annak helyenkénti megvalósítása. A tanácskozás egyik felszólalója meg is jegyezte: „Túlságosan sok benne a feltételes módú kifejezés, a lehet, adhat, köthet.. S e megjegyzés egyáltalán nem indokolatlan. ..A szak- szervezet vállalati szerve — Eltekintve attól, hogy a tervezetben például nem fogalmazták meg a munkaviszony lényegét, e fejezet pontjai közt találunk ilyen bekezdést: „Nem mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló. és ezalatt átlagosnál jobb munkájával. és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak .. A felszólalók sejtették, hogy az MT-tervezet szerzői a törzsgárda óvását tartották szem előtt, a hosszú ideje kifejezés azonban nem szabatos. Annál is inkább, mert a ledolgozott évek szempontjából a törzsgárda fogalma távolról sem azonos minden vállalatnál. A tervezet ugyanezen pontjának másik bekezdését is kifogásolták. „Ha... a vállalat mond fel (a dolgozónak), új munkahely keresése végett a dolgozónak megfelelő szabad időt kell biztosítani. ..Az a kérdés: mennyi az a megfelelő? De bonyolult és többféleképpen értelmezhető a másodállás vállalását szabályozó pont is. Sokféle értelmezésre ad lehetőséget az a mondat, mely szerint: „A dolgozó — indokolt esetbal — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles ideiglenesen ellátni.” Sem az indokolt esetben, sem az ideiglenesen kifejezés — adott alkalommal — nem védheti meg a dolgozót az igazságtalanságtól. Tisztázatlannak találták a tanácskozók a munka díjazásáról szóló fejezetben az 54. pont megfogalmazását Élesen kifogásolták a fegyelmi felelősségről szóló rész 66., 67. és 68. pontját. Jó néhányan felhívták a figyelmet arra, hogy a fegyelmi felelősségrevonás az a munkajogi terület, ahol ma is a legtöbb Jogtalanságra, részrehajlásra, hatalmi visszaélésre van precedens. Nem helyeselhető hát, ha az új Munka Törvénykönyve a jelenleg érvényben levő törvényhez képest kevesebb védelmet, biztosítékot nyújt a jogtalanságok elkövetőivel szemben. Sokan megelégedéssel méltatták a tervezet 2/b pontjának hatalmas jelentőségét, amely a szakszervezet jogait tisztázza, összefüggésben az egyszemélyi vezetéssel. Kitűnik ebből a löszből az az óriási feladat, felelősség, s a megnövekedett hatáskör, amely 1968-tól a szakszervezetekre vár. Valószínűleg a jogok és felelősség kockázataira is gondoTak azok a felszólalók, akik javasolták: elbo- csájtás, áthelyezés, más munkakörbe való helyezés esetén, ne csak a magasabb szintű szakszervezeti tisztségviselőknél legyen kötelező kikérni a felsőbb szerv hozzájárulását. Térj esszék ki ezt a védelmet minden szintű választott szak- szervezeti tisztségviselőre. Gyöngyösi István elvtárs felszólalásában hangoztatta: ha valakiben aggodalom él az új Munka Törvénykönyve egyikmásik megfogalmazása miatt, mindenekelőtt tudnia kell, az új törvény megalkotását a gazdaságirányítás mechanizmusának reformja tette szükségessé. Márpedig a reform alapvető célkitűzése. hogy tartalékaink feltárásával, mozgósításával meggyorsítsuk a szocializmus építését, még fokozottabban emeljük a dolgozók életszínvonalát. Ez a fundamentuma az új Munka Törvénykönyve tervezetének is. Harangozó Ede. a SZOT képviselője. a vita összefoglalójában határozottan kijelentette: a tanácskozás résztvevőinek észrevételeit, megjegyzéseit, javaslatait eljuttatják a tervezetet szerkesztő főbizottságnak, amely azokat a korrekciónál messzemenően figyelembe veszi. Nos, a Nógrád megyei építő és építőanyagipari dolgozók képviseletében tanácskozó mintegy száz férfinak és nőnek általában tetszett az új Munka Törvénykönyve tervezete. Kifogásaikkal pedig azt szeretnék elérni, ha 1968-tól a mainál is szűkebb térre szorulnának a paragrafusok közt „kiskapukat” keresgélő, a közösség. vagy az égvén kárára törő emberek. Ezt pedig a legjobban a törvény maximálisan egyértelmű, határozott megfogalmazásával lehet elérni. Csizmadia Gésa Egyesek kockázatosnak tarják, hogy az új gazdasági mechanizmusban a gazdasági szervezetek, a vállalatok nem kapnak kötelező tervutasításokat; vannak akik számára még nem világos, hogy a népgazdasági terv miért valósítható meg Jobban, hatékonyabban közgazdasági eszközökkel, mint tervutasításokkal; hogyan lehet tervszerűbb a népgazdaság fejlődése, ha — úgymond — „szűkítjük a tervezés hatáskörét”. Nos, a felmerült aggályokra legalább három féle módon válaszolhatunk. A válaszok és az érvek első csoportja mindazon kedvezőtlen tendenciák feltárása és bemutatása, — részletes felsorolásuktól ezúttal eltekintünk — amelyek az utóbbi időben gátolták a népgazdaság kiegyensúlyozott és arányos fejlődését, részben akadályozva ezzel a gyorsabb ütemű gazdasági növekedést. A válaszok másik csoportja is tapasztalati jellegű. Ennek lényege, hogy az utóbbi 10 esztendőben sok minden történt, ami az ötvenes évek első felében kialakult, túlzottan centralizált tervlebontásos irányítási rendszer egyes elemeit módosította. Bár e módosítások részleges jellegűek voltak, de csirájukban tartalmazták az új gazdasági mechanizmus — legalábbis egyes vonásait. Gondoljunk csak a nyereség-kategória felhasználására, a különböző bérformák differenciáltabb alkalmazására. a fokozott anyagi ösztönzésre, az árrendszer javítására, a hitel- és kamat intézményének fokozott alkalmazására. Tény, hogy az alapjában változatlanul érvényesülő tervlebontásos irányítási rendszerben ezek a részleges módosítások is már pozitív eredményekkel jártak, az 1957-et követő években. Aligha találnák a közgazdasági eszközök hatékonyabb voltára a gyakorlatban is ellenőrizhető, meggyőzőbb tényt, mint a hazai mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését követő időszak termelésalakulását. Míg az átszervezés az ötvenes évek elejéin a mezőgazdasági termelés csökkenésével járt. addig 1959 után a nagyüzemi átszervezés időszakában nem csőikként a termelés, sőt a mezőgazdaság termelőerői gyors ütemben nőttek, noha az uta- sításos rendszert nagyrészt az áru- és pénzkapcsoltok on alapuló irányítási és befolyásolási módszerek váltották fel. Talán mindjárt itt jegyezzük meg, hogy ahol árakkal és egyéb közgazdasági eszközökkel, impulzusokkal nem tudták „alátámasztani” a tervelőirányzatokat, ott a tervet sem „hozták”. Ennek tipikus példája a mezőgazdaságban az ország ellátása és a kivitel szempontjából is fontos szarvasmarha — ezen belül a tehén-állomány növelése; a második ötéves tervidőszakban a szarvasmarha-állomány mintegy 2, a tehénállomány közel 8 százalékkal csökkent. Ezzel szemben rövid idő alatt is számottevően nőtt az árubaromfi-termelés: az I960, évi 28 ezer tonnáról 1966-ban 74 ezer tonnára. Az utóbbi magyarázata, hogy a baromfifelvásárlási árak emelése révén a mezőgazdasági üzemek számára jövedelmezővé vált a baromfitartás. Figyelemre méltóak az egyes iparvállalatoknál folyó kísérletek is. Ahol a tervmutatók elsősorban az értékesítésre ösztönöztek, és aa érdekeltségi rendszer alapja a vállalati eredmény, ott rövid időn belül is előnyösen alakult a gyártaánystruktúra, nőtt a kivitel, javult a devizahozam, emelkedett a nyereség tömege, és az ebből kifizethető nyereségrészesedés. Következzék most a válaszok harmadik csoportja: vagyis a tapasztalati tényeken alapuló logikai jellegű bizonyítás. A szocialista árutermelés és az árutermelésből fakadó viszonyok nem a tervgazdálkodáson kívül, vagy csupán ,,mellétté’ léteznek. Ezek a szocialista tervgazdálkodási rendszer szerves részei, amelyeket a szocialista állam a tervgazdálkodás szolgálatába állított. így tehát az áruviszonyokon alapuló közgazdasági eszközrendszer és a tervezés nem egyazon gazdasági rendszer két ellentétes pólusa, hanem szerves egysége. A szabályzott piaci mechanizmus tervszerű felhasználásának a tervlebontásos módszerrel szemben előnye, hogy a piac objektívebben és pontosabban informálja a vállalatokat a kereslet alakulásáról. A tervlebontásokon alapuló irányítási rendszerben általában nincs, vagy alig van mód az utasítások helyességéről meggyőződni. Hiszen az utasítónak nem áll érdekében saját utasításainak utólagos felülvizsgálata. kritikája; az ellenőrzés elsősorban arra irányul, hogy a vállalatok végrehajtották-e az utasításokat. A rossz utasítást (a gazdaságilag ésszerűtlen, hibás döntést) a vállalatok nem, vagy alig bírálják, hiszen azok teljesítése éppen úgy biztosítja a személyi jövedelmet és az erkölcsi elismerést, mint a jó utasítás megvalósítása Ezzel szemben a piaci mechanizmus és a piacot szabályozó illetve befolyásoló közgazdasági eszközök az irányítás hatásfoka szempontjából nem enyhébbek és nem „lazábbak” az adminisztratív tervutasításoknál. Ellenkezőleg: sokkal kérlelhetetlenebbek, mert a közgazdasági eszközök egyformán érvényesek valamennyi vállalatra és objektívebb mércéi a vállalati munka sokoldalú megítélésének. A közgazdasági szabályozás eszközei azért is hatékonyabb „utasítások”, mert hatásuk közvetlenül ott érvényesül, ahol a döntés született. Az elmondottak távolról sem jelentik azt hogy akár a folyó termelés irányításában is nem kerülhet sor operatív utasításokra. Olyan esetekben, amikor a közgazdasági eszközök nem bizonyulnak elég hatékonyaknak valamely gazdasági cél megvalósításában, az állam tulajdonosi funkcióiból fakadó utasításokkal is élhet. Ezek az utasítások azonban csak kivételt képezhetnek az új irányítási rendszerben, és általában átmeneti jellegűek lehetnek. A vállalatok jogi helyzetére vonatkozó 1968. január 1-ével életbelépő minisztertanácsi rendelet is leszögezi, hogy a vállalatokat alapító szervek csak kivételesen utasíthatják a vállalatokat meghatározott tevékenység elvégzésére, ebben az esetben is úgy, hogy az utasítások azok gazdasági' eredményét ne érintse hátrányosan. dr. Varga György szól például a szakszervezeteknek a törvénnyel kapcsolatos jogairól szóló II. rész mondata —, a vállalattal kollektív szerződést köthet”. Vagy: „Ha a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, lehetőleg havonta egy vasárnapi pihenőnapot kell biztosítani” — hangzik a munkaidőt és pihenőidőt szabályozó rész mondata. Miért köthet, és miért lehetőleg? — kérdezték a vitázók. Bizonyára vannak olyan intézmények — ezt a vitavezető is említette — amelyek nem kötnek majd kollektív szerződést. De a kivételes eset nem szolgálhat kiinduló pontul egy alaptétel megfogalmazásához. Kellemetlen meglepetések érhetik a dolgozókat akkor is, ha a vasárnapi pihenőnapra vonatkozó feltételes „lehetőleg” szót esetleg egyik-másik vállalatnál meglovagolják. S ez utóbbi kifejezést nem véletlenül használjuk. A tanácskozáson résztvevő, és felszólaló Gyöngyösi István, az építők szakszervezetének főtitkára is észrevette: elég gyakran csendül ki a kérdésekből, észrevételekből. Javaslatokból az aggodalom. Mert a vitázók már az új törvény alkalmazására is gondolnak. Régi tapasztalat, hogy rendszerint nem a törvényeinkkel, hanem annak értelmezésével, alkalmazásával akad baiuk az , embereknek. Mennél több egy törvényben a két-, vagy több félóképpen értelmezhető megfogalmazás, annál több az alkalom a csű- rés-csavarásra. Tagadhatatlan, hogy a tervezetben bőven van ilyen „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes” módon magyarázható tétel. V A L Fiatal mezőgazdasági szakemberek ülnek az asztaloknál. Huszonkét—huszonhárom évesek. Egyetemet, technikumot végzett gyakornokok. Egy éve dolgoznak Nógrád megyében. Munkájukról, terveikről beszélnek. Egyiknél több, másiknál kevesebb a siker. De ahogy, lassan kerekednek a történetek van bennük valami közös vonás. Megtalálták helyüket, s szeretnék jól érezni magukat Nógrád- ban. Kovács Nándor éppen egy esztendeje „kezdett” a nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezetben. Azután, hogy elvégezte az agrártudományi egyetemet. Növénytermesztés, állattenyésztés, így teltek a hónapok. Fél év után, próbaképpen megbízták a horpácsi üzemegység vezetésével. — Elégedett a munkájával? — Tulajdonképpen igen. Felelős munkakört kaptam, érzem, bíznak bennem — mondja büszkén... — Csak a segítség... az kevés. Nem magyarázott nekem senki... Kiküldtek Horpácsra, én meg csináltam a munkát, ahogy bírtam... Nem volt könnyű dolga a fiatal Kovács Nándornak. Amikor a kukorica vegyszerezésével előállt, kitört a háborúság. Addig harmadában kapáltak a tagok, de a vegyszer „megszünteti a kapálást, nyilLOM A vánvaló, a keresetet is”. Sokáig tartott míg a fiatalember megnyugtatta az aggályosko- dókat. A vegyszerekkel éppen az a cél, hogy kevesebb munkával is tisztességesen keressenek a tagok. — A járásiak? Azok nem jártak itt? — A járás? — gondolkodik — Dehogynem. Futólátogatás, felületes szemlélődés után két-három oldalas „leiratokban” figyelmeztettek, mit csináltam rosszul... Keményen dolgozott mindenért. Egyszerűen a munka követelte így. A szövetkezet vezetősége nem csalódott Kovács Nándorban. Július elsejével már teljesen rábízzák a horpácsi üzemegység vezetését. — Az egy év eltelt, s én itt állok... Azt sem tudom tulajdonképpen, mi lesz velem? A hugyagi Turcsányi Sándornak türelmetlenség minden szava. Szülei a szövetkezetben dolgoznak. Öt a termelőszövetkezet küldte tanulni. Ösztöndíjjal'végezte az agrár- tudományi egyetemet. Tavaly jött vissza, dolgozni kezdett, mint ahogy vállalta. Jól indult. Kétszobás lakást kapott. Gépcsoport-vezetővé tették. Tizenegy erőgépet bíztak rá. Maga végezte az anyagbeszerzést is. — Ami engem Illet ilyen körülmények között sincs túlSOK ságosan nagy kedvem dolgozni — panaszolja most. — Elkívánkozik a szövetkezetből? —Nem... Csak azt kívánom, úgy dolgozhassam, ahogy a képességemből futja.., — Most nem ezt teszi? — Nem... Mert nem engedik. .. Ügy érzem, a főagro- nómus féltékeny rám... Különben miért járatna le lép- ten-nyomon? Megbeszéljük a munkát közösen. Mégis, mikor elküldöm a traktorosokat, megállítja, máshová vezényli őket... Aztán küldi a véleményt rólam: hiányzik belőlem az önállóság, a felelősség, csak a sablonmunkára vagyok képes. — Gondolkodik, mérlegel. Azt mondja: — Hát ez van. Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. .. Higgyék el, engem nem annyira a pénz érdekel. Fiatal vagyok, bőven van arra időm, hogy keressek... Az okos tanácsok hiányzanak. Dolgozni, tanulni szeretnék... * Varga Lajos a káliói Űj Tavasz Termelőszövetkezetben töltött el a gyakornoki évekből egy esztendőt. Ügy döntött, nem marad tovább a gazdaságban. — Nem messzire megyek, csak ide a szomszédos szövetkezetbe, Erdőkürtre — magyarázza. — A káliéi gazdaság nem olyan erős, hogy megengedheti magának a három egyetemet végzett szakembert. .. — Hogy telt a gyakornoki idő? — Többé kevésbé jól... Az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is dolgoztam. Az ilyen megosztást helyesnek tartom, mert megismerkedik a gyakornok a gazdasággal és az államvizsgához is sok segítséget nyújtanak a gyakorlati tapasztalatok. Ügy volt, üzemgazdász leszek a szövetkezetben. Nem vállaltam. — Miért? — Túlságosan sok a papírmunka. Nem szeretem... Kinn a határban dolgozni, azt igen! A növénytermesztés volt mindig a vágyam, távolabbi célom. .. — S a szövetkezetben ahová készül? — Igen, ott megvan arra a lehetőség, hogy kedvem szerint dolgozzak... Kozma Gizella pesti lány, s mint mondja egészen véletlenül került a múlt évben Nagyorosziba. Az egyetemen a „kiírásos rendszer” volt divatban. Pontosabban: kiírták melyik járás, melyik szövetkezet, milyen szakembert keres. Nagyoroszit választotta, teljesen ismeretlenül. Most örül, hogy nem csalódott. Egy évet töltött a gazdaságban, üzemgazdász-gyakornokként. Július elsejével önálló munkával bízzák meg. Mert Kozma Gizella úgy döntött, marad. Minden azonban nem ment ilyen egyszerűen, ahogy utólag elmondja. — Amikor az érettségi után otthon bejelentettem, a mezőgazdaságban szeretnék dolgozni — emlékezik mosolyogva — nem lelkesedtek túlságosan. Abban maradtunk, elmegyek egy évig a rákoscsabai termelőszövetkezet kertészetébe. Onnan jelentkeztem az egyetemre. Felvettek... — S tényleg olyan nehéz, csupa papírmunka az üzemgazdász élete? — Akad az is bőven — mondja. — Kiváltképpen ha olyan főagronómusra akad az ember, aki követeli ezt... Én szívesen csinálom. Igaz, eleinte nem is volt időm gondolkodni rajta. Tervkészítés, zárszámadás, mind jött sorba. Csinálni kellett. — A szabad idő? Mit Csinál, ha nem dolgozik? — Rádió, televízió ma már mindenütt van. És könyvek. Munka közben sok minden előjön. Szeretem ellenőrizni magam a szakkönyvekből... Aztán szombatonként haza utazom Pestre... Akkor jöhet a szórakozás. így vallanak a fiatalok. Egyiknek simább, másiknak rögösebb az útja. Abban valamennyien megegyeznek: szívesen dolgoznak a mezőgazdaságban. Hogy imott-amott bosszúság rongálja, fáradság szürkítl ezt az érzést? Segíteni kell nekik, hogy minél előbb nyugvópontra jussanak, megleljék helyüket a szövetkezetben. Vinczc Istvánná
