Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-22 / 145. szám
4 NŐ6 B A o 1967. június 22. csütörtök Népi táncosok Foto: Koppány A szabad idő problémája a Szovjetunióban Az Ekonomicseszkaja Gazeta című közgazdasági hetilap közvéleménykutatásából kiderült, hogy a munkahelyre való utazás a munkahelyen kívül eltöltött idő 30 százalékát veszi igénybe. Ha ehhez hozzászámítják a vonatra, a villamosra stb. való várakozást is, ez az időveszteség még nagyobb. A dolgozók, elsősorban a dolgozó nők szabad idejük egyharmadát töltik el vásárlással, s a háztartási szükségletek beszerzésével. Az új ötéves terv érmék megfelelően előirányozza a szolgáltatások lényeges megjavítását, hogy a dolgozóknak több szabad idejük legyen kulturált szórakozásra, további önképzésre stb. Egy pszkovi közvéleménykutatás azt mutatta, hogy a dolgozók 32,5 órányi heti szabad idejük felét művelődésre, s ezen belül jelentős részt szakmai továbbképzésükre fordítják. Sok időt fecsérelnek el azonban, amikor sorban állnak mozi- színházjegyért és így tovább. Salgótarján hangversenyprogramia Mit hallunk az Országos Filharmónia 1967-68-as sorozatában? Az Országos Filharmónia és a megyei József Attila Művelődési Ház megállapodott Salgótarján 1967—68. évi komolyzenei programjára. A hangversenysorozat november 24-én ünnepi műsorral indul a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében. Ezen az esten a Postás Szimfonikus zenekar szerepei a salgótarjáni zenebarátok körében Erdélyi Miklós vezényletével, Kóté László hegedűművész közreműködésével. A műsorban Erkel: Ünnepi nyitánya, Hacsatur j án: Hegedűversenye, Csajkovszkij: V. Szimfóniája hangzik el, a műsort Gál György Sándor ismerteti. Január 29-én lesz a filharmónia második zenei estje Salgótarjánban. Ekkor a Budapesti MÁV Szimfonikusok adnak műsort. A zenekart Robert Satanowski lengyel karnagy vezényli, az est közreműködője Szűcs Lóránt zongoraművész lesz. A műsorban megszólal Beethoven Egmont nyitánya, Esz-dúr zongoraversenye és V. Szimfóniája, — Virág László mond ismertetőt. A sorozat harmadik estjén, február 12-én a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara Fejér György vezénylésével, Ágay Karola és Szabó Miklós közreműködésével hangversenyez Strauss-est keretében. A műsorkalauz Rácz György lesz. A zenei évad záró programjára április 19-én kerül sor a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar felléptével. Az együttest Virág László vezényli és Corelli: Karácsonyi concerto jában, Bach: F-moll zongoraversenyében, Mozart: B- dúr fagottversenyében, valamint Haydn: Esz-dúr szimfóniájában Antal Imre zongora- és Hara László fagottművész működik közre. Az Országos Fiknharmónia hangversenyprogramjára bérleti sorozatot szervez a megyei művelődési ház. Újra lehet kezdeni Dohosy Imre regénye 0 Vagy tíz éve, Kisasszony nap táján, hetekig olyan volt mint az alvajáró, amúgy is lapos arca gödrösen beesett, talán enni se mert, egy vacak kis vizsgálat miatt, amelynek voltaképpen nem is ő volt az okozója. Van nekünk még egy templomunk, a Gáldyaké- nál is régibb, Illéshány-alapí- tás, Boldogasszonynak szentelve, Kisasszony napján már kora reggel nagy csődület van körülötte, kismise előtt a templomkertben álló Mária szobor mögött, öreg hársfák árnyékában, két gyóntatószékben szokta kivallatni híveit Grétha meg a segédje, Bono- vits káplán. Akkor reggel azonban az öreg elaludt, vagy valami dolga volt, elég az hozzá, hogy mielőtt odaért volna, Kanálos Misi gyapai cimbalmos — aki részegen imbolygóit hazafelé, s bizonnyal elgyengült — a vallásos rendeltetésű bútordarabok csábításának engedve beült az egyik gyóntatószékbe. Mindjárt el aludt volna, de nem hagyták. Valamelyik hívő felfedezte, hogy az egyik székben már ülnek, odatérdelt hát a rács elé, és sorolni kezdte Kanálos Misinek, mi minden disznóságot miveit. A cigány megijedt, ebből baj lesz, kiszabta hát rendesen a peni- tenciát, három Miatyánkot, három Üdvözlégyet, s iszkolt volna, de nem lehetett, a hívők egymást váltották a térdeplőn. Végre azonban Kanálos nem győzte mersszel, kidugta fejét a rács mögül, én cs ínyálom, csinyálom kérem alásan, de nem tudom, az úristen helybenhagyja-e. Szegényt persze kirángatták a gyóntatószékből, a feldühödött hívek vagy öt gyónásra valót pofoztak rajta, a késve érkező Grétha ideggörcsöt kapott, a botrányból vizsgálat lett, a gyóntatószéket el is kellett tüzelni, mert Kanálos ijedtében belepisilt. Gallai elszomorodik. — Megállj? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Beregszászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten megmozdul, fát vágunk Szibériában. — Fél? Hát maga is? De ön katona. Egészséges, kutyabaja... hát miért van itt? — Hol a csudába lennék? Meghívtak. — Ne éretlenkedjék! A határon. .. ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészséges: trágár módon élcelődik, uram, hát ne szaladt volna idáig, akkor. -. Deső leteszi poharát. Ebből elég, kár is bosszantani az öreget. — Valóban szaladtunk, esperes úr. Ha jól összeszámolom, vagy ezerkétszáz kilométert. Persze, nem egyvégté- ben, másfél év alatt. — Szégyelhetik magukat! Maga is! Én tanítottam hittanra, uramisten, ilyen emberekre bízták Mária országát... — Rendben van, esperes úr. Még jobban szégyelnénk magunkat, ha nem utóvadként futottunk volna idáig, a visz- szavonuló csapatokat, köztük német egységeket is fedezve. — De ember, hát nem érti... — Értem, esperes úr. — Mit? Ne játsszunk ___ E rre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rázúdul a front. Irgalomra bízzuk magunkat? Azok irgalmára? Még mindig nincs késő... még most is, ha minden erővel. .. — A mi erőnk, esperes úr, az önével együtt, akkor kellett volna felmérni, amikor a háború elkezdődött. Grétha fáradtan retirál. — Igen, de mit tehetünk, fiam. És akkor is... közönséges szavakat használni, ilyen időkben... Ez az úr, bocsánat, klozetról beszél, miközben én azt se tudom, holnap még misézhetek-e. Gallai felhajt egy pohár páVillanásnyi történetek Az MSZMP KB ideológiai irányelveinek bevezető sorai igy szólnak: ,,A szocializmus teljes felépítésének szerves része a társadalmi tudat szocialista átalakítása, a marxista eszmék elterjesztése a tudomány, a kultúra különböző területein, meghonosítása a tömegek gondolkodásában.” A tudatformálás, a meghonosítás a nevelés sok-sok eszközével, sokfajta módszerével történik. Közülük igen jelentős a pártoktatás, a párt- propaganda szervezett formája. Alap-, közép- és felsőfokon tanítjuk és tanuljuk a párt, a munkásosztály forradalmi elméletét. Dolgozóink körében nagy és növekvő az érdeklődés. A jelentkezés, a beiratkozás önkéntes, csupán a felsőfokú politikai oktatást korlátozza felvételi vizsga. A hallgatók előképzettsége, szorgalma. kötelesség- és felelősség- érzete, fogékonysága és aktivitása igen sokféle. E Felvételi vizsga az esti egyetemen. A jelentkezők arcán vizsgadrukk, feszültség. A soron következő elvtársnő azonban magabiztosan lép az „oroszlánbarlangba. ” — Foglalkozott már a marxizmussal? — Keveset, önszorgalomból. Milyen alkotó részei vannak? — Filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus. Érdekli a napi politika? — Igen. Bár tudják, a napi munka meg a háztartás... Akkor valami könnyűt kérdezek: ki az a Koszigin? — Szovjet külügyminiszter ... vagy;s ... igen, ő az államelnök ... Tessék nyugodtan, higgadtan gondolkodni. — És ki jelenleg hazánk miniszterelnöke? A korábbi bátorságot bizonytalanság váltja fel. Aztán némi habozás után: — Münnich elvtárs ... laná az egészet, figyelmesen szívja szivarját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendéget prezentáltam neki, ezekután rólam is meglehet a véleménye, bár engem mulattat Gallai vaskossága. Különben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mindegy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báróné. Egyedül. Hát a két fia? Nincsenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni? Nem akarom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de alakja akár egy lányé, bőre puha, szeme élénk. Szótlanul bólint, átvonulunk az ebédlőbe. Elsőnek ő ül le, püspöklila bársonyruhá jában formálja a várakozókat: vigyázzanak nagyon, összezavarják az embert... m A marxista középiskolán a második elődás zajúk. A szünetben húsz év körüli fiatalember lép hozzám. — K. S. vagyok. Tessék mondani, lenne még mód arra, hogy pótlólag jelentkezzem erre a tanfolyamra? Nehéz kérés. Már nem tudunk tananyagot biztosítani, anélkül meg... — A tananyag nem lenne baj, ugyanis idejár az édesanyám is. Elég lesz az ő könyve kettőnknek. Neki, tetszik tudni, mér nehezebben fog a feje. De ha én is járhatnék, akkor otthon tudnám neki is magyarázni. És persze énrám is rám fér ... 13 Cs. J. kissé feldúltan panaszolja: — Most mentem vissza az üzembe fizetett szabadságomról. Egy hétig voltam távol. Hallom, hogy közben megvolt a felvételi az esti egyetemre. Engem meg nem hívtak ... Sajnos későn érkezett hozzánk a jelentkezési lapja. — Hát ezért? Engem meg kinevettek a munkatársaik. Azt mondják, azért nem hívtak, mert cigány vagyok. Pedig én kérem, tizenöt éve dolgozom a jelenlegi helyemen, elvégeztem az egyéves középiskolát is. Nem jól mondták a munkatársak. Nincs semmiféle megkülönböztetés. Talán csak rosszindulatú heccelés volt részükről — Akkor vegyenek fel. Ebben az évben már nem lehet. Tessék jövőre, időben jelentkezni. — Akkor nekem most kárba vész egy évem .. .? m K. Gy.-nak már több igazolatlan mulasztása volt, s gondosan kerülte a kérdőreján, de a poharakba belebuggyanó, halvány mustárszínű pezsgő láttán olyan mohó várakozás fogja el, nem bírja kivárni, hogy az asztalfőn végre inni kezdjenek. A báróné hirtelen feláll. Épp csak szájához érintette a pezsgőspoharat, rögtön le is tette. Az urának nyújtja kezét, Gálcf kezet csókol, hosszan, mintha ez a kézcsók valami fontosán, szokatlant jelentene. A báróné elindul kifelé, de szép szemét könnyek öntik el. visszafordul, és odamegy mindenkihez, mindenki kezet csókol neki, csak az esperest előzi meg, annak tisztára sikált barna kezére ő hajol le elsőül. Aztán lassan, fejét lehajtva kimegy az ebédlőből. Csend. (folytatjuk) vonást. Aztán üzenetet küldött egy munkatársával: ne haragudjunk, de neki négy gyermeke van, délutánonként ma- szekolni kell. mert ruhát akar venni a lányának. A legnagyobbnak. a tizenöt évesnek, nem kívánhatjuk, hogy miattunk szégyenkezzék a locsolók előtt... 5. Látogatóban vagyok egy gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán. A gazdasági mechanizmus reformjának oktatása folyik. Három téma. három brosúrában. Az első a reform szükségessége, fő vonásai, aztán a reform ipari és kereskedelmi, végül pedig annak mezőgazdasági vonatkozásai. A program szerint ma az első témát kellene tárgyalni, de itt a harmadikról folyik a szó. A hallgatók aktívak, nem kell őket nógatni a hozzászólásra. A foglalkozás végén a szeminárium vezetője sugárzó arccal kéri az értékelést. — Minden tetszett, csak azt nem értem, hogyan tartanak máris a harmadik témánál, mikor tárgyalták az első kettőt? — Mi ezzel kezdtük a mechanizmust. Baj? — A logikai sorrend. .. ezért adtunk ki féléves oktatási naptárt, így beszéltük meg a propagandista konferencián is ... — Hát... az igazat megvallva a konferencián nem voltam, gondoltam, anélkül is értem én ezt. A „naptár”- megvan valahol, de nem szedtem most elő. Ami pedig a sorrendet illeti, úgy látszik a tananyag-csomogban ez a brosúra vélt felül... Félévi beszámoló a marxista középiskola egyik csoportjánál. A hallgatók ünnepélyesek és izgatottak. Többsége csak akkor nyugszik meg, amikor feláll a „vallató székből”, de van, aki már a tételhúzás után fellélegzik. Drukkol a csoport vezetője is. bár egy-egy jó felelet fokozatosan csillapítja szorongását. ötven körüli munkásember a soros. Az ő sikeréért az egész csoport szurkol. Majd negyven éve, hogy utoljára vizsgázott. Szorgalmasan jegyzetelt, tanult egész évben, de szólásra bírni nem sikerült — mondja a csoport tanára. A beszámolótól úgy félt. mint a tűztől. Már azt is felajánlotta, hogy inkább kijárja mégegyszer, csak vizsgázni ne kelljen... Húz egy tételt, s úgy látjuk, szorongása még csak fokozódik. Leül, jegyzetelne, de ceruzája a keze remegésével együtt kopog az üvegla- pos asztalon. Amíg sorra kerül: az örökkévalóság. Az izgalom rám is átragad, mikor remegő hangon beszélni kezd: — Aaa ma maarx’sta is ismeret el mélet... — így beszél töredezve, lassan, elké- kült szájszéllel. Látni, hogy a szíve a torkában dobog. De amit mond, abba rosszindulattal sem lehetne belekötni... * Talán nem a legje'lemzőbb eseteket mondtam el. De ez a néhány villanásnyi történet is igazolia. hogy a marxista eszmék meghonosítása az emberek gondolat- és érzésv4Ingának átalakítását jelenti. S a tudatformálás nagy munkájában kialakult, vagy ezután meghonosodó elvek és módszerek mellett ezeket is figyelembe kell vennünk. Ha lehet, az eddigieknél is jobban. Ujlaky István Alig lép ki az ajtón, inunkét. Ijesztő, mennyit bír inni. — De kérem, Malíkínóban nem a klozet volt a fontos. És hogy is nevezzem, ahová az ember kakáim jár? Árnyékszéknek? Az szebb? Rendben van, legyen, de ne tessék há- borogni, nekem majd a szivem szakadt meg, Malikinc- ban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskásomat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rin- dács Gyulára? Nagyon derék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pórázra fogott erkölcsű, jehovás ember lévén, csupa rozoga vénasszonyhoz kvártélyozott be engem, de egyszer az ágy is rozoga volt, összedőlt, reggel olyan zúzott pofával kerültem elő a szobámból, mintha egy légió harcias szűzzel verekedtem volna. Gáldy, mintha nem is halolvan az asztalfőn, a vakító fehér abrosz felett, mint egy éretten pompázó, dús viola, mielőtt végképp elnyilna. Hideg pontyot eszünk, aztán kevés, de erős húslevest, utána tűzdelt fácánt, gombás borjúsültet, ropogósra pirított disznókarajt. Amikor behozzák a puncstortát, a báróné maga szeli fel. Ezt is némán csinálja, egész vacsora alatt egy szót sem szólt, ezért senkinek sem volt bátorsága beszélni. Ügy evett a báróné, a tányérja fölé nézett mindig, valahová messze, mégis utá- nozhatatlanul ügyesen bánta késével, villájával. Gallai szeme felragyog, végre pezsgőt bontanak. Közelebb hajol, de nem tudja elolvasni, milyen márkájú pezsgő. Torkig ette- itta magát, szalvétája alatt folyton eresztett a nadrágszí
