Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

1967. június 20. kedd N ö© R A O 3 A téglagrárakból jelentjük . Újjáépítették a kemencét—Bizakodás Ludányhalásziban—Bőven van pótolnivaló Ipolytarnócon és Kisterenyén Megyénk négy téglagyárából több mint 37 millió téglát vár az idén az építőipar. A gyártás már javában folyik. Hogyan sikerült a start és milyen a folytatás? Lesz-e időben elegendő tégla? Mit ho­zott az elmúlt évi fejlesztés? Ezekkel a kérdésekkel keres­tük fel az üzemeket. Sikeres rohammunka Szécsényben Ctobor Pál gyárvezetőtől a következőket tudtuk meg. Ismét füstöl a kemencénk — újságolja, azután vissza­pergeti az elmúlt időszak ese­ményeit. Megkezdtük időben a nyersgyártást és az égetést. Május 18-án este egy roppa­nást, hallottunk a kemencénél, azután még két napig' mozgott, süllyedt az egész. Összement 39 évi használat után. Le­állítottam a munkát, de a kemence tartalmát azért óva­tosan kiégettük, megmentet­tük a 60 ezer téglát. Kiszáll­tak tnáji központunktól,Mago- nyi Antal igazgató ped-’g azon­nal intézkedett. Ide vezényel­ték a vállalat összes kemence­kőművesét Bagyi István épí­tésvezetővel. A kőművesek ki­szolgálását pedig a mi tégla­gyárunk dolgozói végezték. Az egész kemence átépítését rohammunkával egy hónapra terveztük. Igaz, hogy állandó­an három műszakos, folyama­tos munka folyt, és minden segítséget megkaptunk a köz­ponttól is. Az építésvezető is állandóan a helyszínen volt, szinte mind a három műsza­kot irányította. Én is alig voltam ez alatt az idő alatt otthon, de megérte. Június 8- án már megkezdtük a bemele­gítő fűtést, és határidő előtt az égetést is. Igazán gyors munka vqlt. Egyben a kapa­citást is növeltük. Ez azt hónapos kiesést időben pótol­ni tudjuk. Természetes a nyersgyártás­sal is elmaradtunk, hiszen he­lyünk sem volt. Kazalozni kel­lett a nyerstéglát. Tervünk, hogy két műszakos termeléssel pótoljuk az egymilliós elmara­dást nyersgyártásban. A ke­mencén viszont a korábbi égy- tüzes égetés helyett a gyor­sított kéttüzes módszerre té­rünk át, mert erre biztosított most már a lehetőség, és ak­kor nem lesz akadálya az el­maradás pótlásának — feje­zi be Czobor Pál. Az átlag duplája Ludányhalásziban Tözsér István gyárvezető latolgat­ja a lehetőségeket. — Évről évre emelték a ter­vünket. Az idén már 13 mil­lió. Tavaly elkészültek a szá­rítószínek. Az idén az ele­mi kárunk is elenyésző. Gé­pesített a bányánk. A té­len elkészült a mozgóadagoló. Az anyag teljesen gép* úton kerül a keverőre. Csillék és egy ló vált feleslegessé. Kez­dettől két műszakban dolgo­zunk, tehát áz idén már nem lesz nyújtott műszakos ter­melés — újságolja. — Jól megy az üaem és a tégla is jó. Májusban 207 ezerrel több jött ki a kemen­céből. mint amennyi a terv­ben szerepelt. Ez a többlet tíz lakás építéséhez elegendő. Szorgalmazzuk a szénporos keverést, és így a kemencén a tűzsebesség is jó. Egy légköb­méter kemencetérségből csak­nem mégegyszer annyi égetett téglát adunk ki, mint ameny- nyi az iparági átlag. Az idén az önállóságunk is nagyobb lett. A jutalmazási kerettel a gyárvezetőség ren­delkezik. ösztönzőbb lesz így. A munkaerő megvan, és ha nénk a tervet túlteljesíteni, mert tudjuk, szükség van a téglára — mondja a gyár­vezető. Fesvelraezeltebb munkával Ludányhalásziban bizakodó a hangulat, de mi újság Ipoly- tamócon? — Mi is megkezdtük a nyersgyártást március végén, de kaptunk két nagy fagyot, s jelentős kárunk, lett. Az eső is okozott kárt, eddig összesen 121 ezer nyerstégla a pótolni valónk — mondia Varga Pál telepvezető, azután számol. Júniusban még egymiíliö- száznegyvenezer téglát kell gyártanunk, hogy behozhas­suk az elmaradást. Csak az időjárás legyen kedvező. A létszámmal rendben va­gyunk. csak egyeseknél még a munkafegyelemmel van baj. Különösen f zetés után érezzük ezt. Arról is szó van, ha szük­séges lesz. akkor nyersgyár­tással két műszakra térünk át, de az elemi kárt mindeneset­re pótoljuk — mondja. Kisterenyén. aránylag ta­lán a legnagyobb az ejjnara- dás. Illés Endre telepvezető szerint mintegy félhavi terme­lést kell pótolniuk a nyers­gyártásban. Az égetésben négy százalékos az előnyük. Jelen­leg hosszabbított műszakban dolgoznak, de itt is szóba került már a kétműszakos ter­melésre való átállás. Ha a félév végére teljesen nem is tudják pótolni az elmaradást, bizakodnak: nem marad sok a második félévre. B. J. A * íij úton Számtalan cikk, tájékoztatás, tanfolyam népszerűsítette már eddig az új gazdasági mechanizmus jelentőségét, napjainkban is számos ■ összefogó és részkérdéssel foglalkozó előadás és tanulmány siet segítségünkre. Ke­vesen varrnak, akik ne tudnának néhány ér­vet, okot felsorolni, amelyek tulajdonképpen szükségessé tették a gazdasági mechanizmus reformját. Sok azoknak a száma is, akik a reform lényegét és fontos gyakorlati kérdé­seit ismerik, sőt keresik azokat a megoldá­sokat iparban, mezőgazdaságban, hivatalok­ban és intézményekben, amelyeket a változás nemcsak lehetővé, hanem szinte kötelezővé tesz. Az egész társadalmat érdeklő és érin­tő fontos része tehát életünknek a reform szellemének és • gyakorlati lehetőségeinek megvalósítása. Meglepően hat tehát, ha vala­ki a gazdasági mechanizmus kérdését ismeri ugyan, de valamilyen elvont elméleti dolog­nak fogja fel. Márpedig sokan akadnak, akik tudják már, hogy mi fán terem, de az alkal­mazásig, a tettekig még nem jutottak el. Az Utóbbi hónapokban, hetekben például több tsz-ben közvetlenül is mellemnek szegezték a kérdést: „milyen is lesz az. amikor 1968 janu­árjában életbe lép az új mechanizmus?” Má­sok pedig egyes nehézségek láttán úgy ér­veltek. hogy ezt még könnyű elviselni, hi­szen ,,nem sokáig tart, 1968 januárjával min­den gyökeresen megváltozik.” Fölösleges külön elemezni, hogy az efféle felfogás mennyire téves, hiszen a gazdasági mechanizmus reformjára (főként a mezőgaz­daságban) nem ezután kezdik meg. mégpedig egy szilveszteri mulatsággal egyidejűleg az áttérést, hanem az már évek óta tartó fo­lyamat, amely még éveken át számos intéz­kedést, tettet követel az irányító szerveknél és az üzemeknél egyaránt. A reform folyamat jellegére lépten-nyomon számos példa kínál­kozik, magam is egy ilyen kézenfekvő példá­val igyekszem mast alátámasztani: mit is rej­tenek azok az újabban, a gazdasági mecha­nizmussal kapcsolatosan gyakran elhangzó szavak, mint az önállóság, új termelési szer­kezet, és így tovább. A hely. ahol a gyakorlat az érveket gyártotta, a patvarci Lenin Tsz 1350 holdas gazdasága. Ebben a szövetkezet­ben néhány éve még szabadon uralkodott a homok, amelyen még a rozs is szűkösen ter­mett meg. Földjeinek átlagos aranykorom értéke alig haladja meg a hat aranykoronát. Tavaly már ez a szövetkezet azonban mos­toha körülményei ellenére is 42 forintot fi­zetett egy munkaegységre, és az egy tagra ju­tó évi átlagjövedelem elérte a tizennyolcezer forintot. S ha az eredményekről esik szó, Czesznák Pál tsz-elnök. aki nemcsak érti, de régóta alkalmazza is az új mechanizmust, a fejlődést a következő szavakkal indokolja: „Ez már az új folyamat szele.” Szerinte a mezőgazdaságban ez az új fo­lyamat két esztendeje kezdődött el hivatalo­san, amikor a központilag irányított tervezés helyébe az önálló üzemi tervezés lépett, s a tervkészítéskor jóformán csak egyetlen köte­lező előírást — a kenyérgabona-termesztés te­rületi szempontjait — kellett figyelembe ven­niük. Igaz. mint mondja, azóta nagyobb erő­feszítésre van szükség mind a tagok, mind a választott vezetők részéről. Mert a szabadabb gazdálkodási forma több kötelességgel, na­gyobb felelősséggel is jár. Hogyan éltek tehát Patvarcon az évek óta mindig nagyobb lehetőségekkel? A növénytermesztésben meg kellett küzde­niük a mostoha természeti viszonyokkal, meg kellett találniuk, hogyan lehetne az aranyló szemcsékben csillogó futóhomokból valóban aranyat varázsolni. Első lépésként a balassa­gyarmati járás más szövetkezeteinek tapasz­talatai alapján harminc holdon szamócát te­lepítettek. Ez már vakmerő, új tettnek számí­tott. hiszen a községben ismeretlen növény volt a földieper. a tagoknak meg kellett szok­niuk és ismerniük az új, munkaigényes kul­túra termesztését, nevelését. Ma már ott tar­tanak. hogy a tagság szorgalmazza az úiabb telepítéseket. Még újszerűbb kezdeményezés­nek számít, hogy ötven holdnyi homokterüle­ten almaiéi« t telepítettek, a korszerű termő- orsós módszerrel. Noha egy-két év kell még ahhoz, hogy az első ötven holdnyi Jonathan termőre forduljon, a fiatal fák máris termés­sel jelentkeznek. A fák szemnek is tetsző fej­lődése arra biztatja a tagságot, hogy az al­máskert területét megkétszerezzék, s máris megkezdték az előkészületet újabb öt ven hold telepítésére. Az őrhalmi tapasztalatok alapján a burgonyatermesztésben is minőségi előrelépést tettek. Ez a Patvarcon hagyományos növény, amióta nagyobb területen Kisvárdai rózsát és Gül-Babát termesztenek vetőgumo- nak, egyik fontos jövedelmi forrása a tsz-nek. Ezek azok a fő növények, amelyek a válto­zás irányát mutatják, s ezen kívül még a takarmánytermesztés kíván említést, hiszen ezzel akarják megalapozni az állattenyésztés növekvő bevételeit. Az állattenyésztésben is jelentős változta­tásokat vittek végbe. Mindenekelőtt megszün­tették a baromfitenyésztést és a juhászatot. s ennek ellensúlyozására fejleszteni kívánják a szarvasmarha-tenyésztést és -hizlalást. A ba­romfi nevelést abrakigényessége, a juhászatot a gyakori betegségek miatt számolták fel. Teljesein patvarci sajátosság, hogy a sertéste­nyésztést viszont a gazdaság egyik legjövedel­mezőbb ágazatának tartják, minthogy sike­rült a hizlalási időt és takarmány-felhaszná­lást minimálisra csökkenteniük. Évente to­vábbra is 300—500 hízott sertést akarnak köz- fogyasztásra eladná. Az idei tervben 300 hí­zott sertés átadása szerepel, s ebből 150 hízót a napokban értékesítenek. A tehenészet a fejlesztés óta magasan teljesíti tervét. Tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy ahol vezetők és tagság valóban megértik az új gazdasági mechanizmus célját és jelentőségét, ott közösen, nagy kedvvel é,s találékonysággal keresik a hozamok növelésének, a jövedelme­ző állattenyésztésnek és növénytermesztésnek a módozatait, ötletek és tettek hatnak abba az irányba, hogy a gazdálkodás egész szerke­zete a jövedelmezőbb üzemágak javára vál­tozzon meg. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Amint a patvarci Jonathán alma is is csak évek múlva fordul termőre, az új gazdasági mechanizmus is csak esztendők gondos iparkodása árán termi meg gyümöl­csét. Lakos György c/hui a Legiürgosehb... jelenti, hogy eddig naponta 40 ezer téglát égettünk, a jö­vőben pedig ötvenötezret tu­dunk majd. Így. bizakodunk abban, hogy a csaknem egy­rony magasodik a falu előtti réten. Ivóvizet keresnek. Ve­res János, a vb elnöke mond­ta, hogy a község régi és na­gyon égető gondját szeretnék megoldani egy törpevizmű építésével. Az egészségügyi szakembe­rek véleménye szerint a köz­ségi kutak vize egészségtelen. Egyedül LisZkó-pusztán van iható víz, amely több kilomé­terre van a falutól. A heren- csényieket váratlanul érte ez a megállapítás. Ugyanis min­den esztendőben vizsgálták a kutakat, de csak a közelmúlt­ban jelen tették be, hogy a víz nem iható. Valószínű a min­den évben kiáradó Fekete-pa­tak fertőzte meg. A község dolgozóit annál is inkább érzékenyen érintette az egészségügyi szervek meg­állapítása, mert egy régebbi tanácsülésen arról határoztak, hegy a községfejlesztési alap­ból köztisztasági fürdőt építe­nek. A határozatot már meg­valósították. Négy százhúszezer- forintot fordítottak rá. Arra számítottak, hogy az iskola Udvarán levő kút . vizét veze­a teljesítmény jó, a kereset is. Nem ritka a háromezer fo­rint, de volt az elmúlt hó­napban négyezer-kétszáz fo­rintos kereset is ... Szeret ­tik a fürdőbe. Az előzetes számítások alapján ebből ki­elégíthették volna a négy kád­ból, öt zuhanyozóból álló lé­tesítményt. Mikor az üzemel­tetés előtt ismét megvizsgál­tatták a kutat, kiderült: már ez is szennyezett. Ma Herenesény a megyében a „legszomjasabb” község. A tsz-be is tartályokban hordják a vizet. A tanács felismerve az egészségügyi felelősséget, határozott, hogy megépítik a törpevízművet. A lakosság nagy megérté­sével találkozott a határozat. Víztársulásba tömörültek, hogy hozzájáruljanak a köz­ség ivóvízellátásához. Most már a tanács vezetőin múlik, hogyan tudják megszervezni, hogy a törpevízmű mielőbb elkészüljön. A tanács elnöke mondta: felkereste a felsőbb szerveket és kérte a segítsé­get. A támogatásuk eredmé­nye, hogy a réten már dol­gozik a fúrótorony, keresik a jó vizet. Már szakemberek is jártak a faluban. Vizsgálták a kutatás eredményeit. Jó re­ményekkel biztatták a község vezetőit. Kétszáz mintakészítő, hat­százötven öntő. hatszázötven TMK-szakmunkás, nyolcvan öntödei üzemmérnök és tech­nikus ... és megannyi más szakember, szakmunkás, akik­re a kisterenyei központi vas­öntödének mar 1970-re szük­sége lesz. A megyei tanács munkaügyi osztályán hónapok óta széles körű szervezés elő­készületei folynak annak ér­dekében, hogy a hatalmas gyáróriás üzembe helyezésé­re rendelkezzen a megfelelő munkás- és műszaki gárdá­val. Ez most a legsürgősebb tennivaló. A legtöbb gondot a minta­készítők és az öntőszakmun­kások kiképzése okozza. A fa- és fértrmintakészítés sal­gótarjáni oktatása eddig meg­lehetősen szűkkörű volt. Arra a jelenlegi körülmények kö­zött nem lehet számítani, hogy az Acélárugyár és a Tűzhely­gyár esetleg jelentősen kibő- víthetné a mintakészítő üze­mét és saját szükségletein fe­lül venne fel ipari tanulót. Ezért a munkaügyi osztály- képviselői a Szénbányászati Tröszt vezetőivel tárgyaltak, akik hajlandónak mutatkoz­tak arra. hogy a nagybátonyi szolgáltató üzem tanműhelyé­ben átengednek egv termet a mintakészítő ipari tanulók gyakorlati oktatására. Ezzé1 lehetővé válna — megfelelő vrAmú jelentkező esetén eset­te? már az idén — minta- készítő szakmunkások kikép­zése mégned'« szükség ese­tén két műszakban. A nagy­bátonyi tanműhelyt jelenleg bővítik. Meggyorsítaná a ki­vitelezést, ha a kőműves ipari tanulók abban közreműködhet­nének. A KISZ-szervezet a társadalmi munkára való moz­gósítással, szervezéssel jó szol­gálatot tehetne az ügynek. Tekintettél arra, hogy a nagybátonyi iparitanuló-isiko- lóban a vájárképzés megszűnt, nincs akadálya annak, hogy az elméleti oktatás itt történjék: erre mind a tárgyi, rpind a személyi feltételek biztosítot­tak. Mód van vidéki fiatalok elhelyezésére is, mert a kollé­giumban kaphatnak szállást és ellátást. A munkaügyi osztály felvette a kapcsolatot a Mun­kaügyi Minisztériurftmal js, amelynek illetékesei üdvözöl­ték a kezdeményezést. ígére­tet tettek a tanműhely gépi berendezésének elősegítésére. E segítség mértékének, rész­leteinek rögzítésére az osztály képviselői rövidesen felkere­sik a Munkaügyi Miszté­riumot. A gvakoriab oktatás­hoz a salgótarjáni nagyüze­mek. elsősorban a Tűzhely­gyár dolgozói közül kérnek fel szakmunkásokat. Annak ellenére, hogy a TMK-szakmunkásigénv szak­mai megoszlásával kapcsolat­ban nem áll rendelkezésre in­formáció a munkaügyi osz­tályon úgy vélik, a megjelölt batáridőre biztosítani lehet a képzést. Már tsva'v arra kér­ték a vállalatokat, s ezt te­kintették irányadónak n be­iskolázásnál is. ho?v a je­lentkező igénynél húsz szá­zalékkal több ipari tanulót vegyenek fel lakatos, villany­szerelő. forgácsoló es egyéb vasipari szakmákra. Az idén hasonlóképpen jártak el. A mintakészitéshez hasonló­an, az öntő szakmunkások kép. zésének nincs megfelelő bázi­sa Salgótarjánban. Igaz. hogy megfelelő jószándékkkal mind a Tűzhelygyár, mind az Acél­árugyár valamelyest növelhet­né az ön tő-tanulók létszámát, a probléma végleges megoldá­sát mégis másutt kell keresni. Az öntő tanulók központi in­tézete Vácott működik. Ter­vezik, hogy elsősorban íjt kez­dik még a kisterenyei öntöde számára a szakmunkások ki­képzését. A Munkaügyi Mi­nisztérium engedélyt adott ar­ra, hogy a tanulók ne a szokásos egy. hanem két évet tölthessék az intézetben, s csak azután kerüljenek ki kohászati üzemekbe, gyakor­lat megszerzése céljából. így is megmarad a kockázata an­nak, hogy a Nógrád megyé­ből tanulni küldött tanulók egy része Budapesten marad oklevele megszerzése után. Ezért a munkaügyi osztály más megoldásokat is keres az öntő-képzés ügyének meg­nyugtató rendezése érdekében. A munkaügyi osztályon el­mondották: tisztázatlan, s ez az üzemekkel folytatott tár­gyalásokon is nehézségeket okoz. hogy az új mechaniz­musban a szükségleten felül felvett ipari tanulók alkalma­zásának. üzemi oktatásának, el­látásának költségeit ki visel­je. Igaz. hogy a Gazdasági Bizottság határozata érteiméi ben az iparitanuló-képzés ál­lami irányítás alatt, marad, de „túlfelvétel” esetén az üze­meik nem kötelezhetők a költ­ségek fedezésére. Helyesnek tartanák, ha a MŰM ilyen esetekben megfelelő pénzügyi támogatásról gondoskodhatna. Történtek intézkedések an­nak érdekében is, hogy a kisterenyei öntöde nemsoká­ra jelentkező nagy üzemmér­nök és technikus igényét ki­elégíthessék. de ebben a te­kintetben is jelentkeznek aka­dályok, nehézségek. Ismeretes, hogy a techn:kumokat ország­szerte szakközépiskolákká szer­vezik át. Ez megtörténik az 1968/69-es tanévben a salgó­tarjáni gépipari technikumban is. (Az átszervezés értelme ab. ban van. hogy a jövőben nem az iskola, hanem az üzeni ad — néhány évi gyakorlati mun­ka és tapasztalat után. ami­kor is kitűnnek a fiatalember egyéni tulajdonságai, vezetői rátermettsége, szakértelme — technikumi képesítést). Nem­csak a kisterenyei öntöde, de más salgótarjáni üzemek szak- káder-igényeinek figyelembe­vételével 1970-ig a kistere­nyei általános gimnáziumban meg'ndul az oktatás egy gyen­ge- és erősáramú szakközép­iskolai osztályban. Mindez azonban aligha lesz elegendő arra, hogy az úi svá’' .szak­ember-igényét időben fedez­hessük. Ma sürgetőbb mint bármikor az a kérés hogy Salgótarjánban üzemmé oökö. két képzi« műszaki főiskola nyíljon. Cs. G. Ex a helyzet. Herencsényben A „legszomjasabb” község Herencsényben egy fúróto-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom