Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

4 NÖGH A © 1967. június V> kedd Röplabda Váltakozó teljesítmények Április 4. Gépgyár — Salgótarjáni ZIH 3:0 (15, 3, 4,) Ökölvívás 10:0-ról NB. n, NB. I. Budapest, v.: Zsolcai, A salgótarjáni kezdő hatos: Mo­tion i., Farkas, Fürjesi/ Félegy- hazi, Monori II., Zalaníi. Csere: Sándor, Fájd. Az első játszmában színvonalas volt a küzdelem. Felváltva veze­tett mindkét csapat. 14:13-as sal­gótarjáni vezetésnél nyitás után idegeskedés, majd az újabb hi­bák budapesti győzelmet ered­ményeztek. A második és harma­dik játszmában teljes volt a visz- szaesés. Gyenge mezőnyjáték, bá­tortalan ütések jellemezték a szín­vonalat. Fáradtan játszott az utób­bi hetekben jól szereplő ZIM. Átlagon aluli teljesítményükre — ezen a mérkőzésen ez alól egyet­len kivétel sem akadt — jellem­ző, hogy eddigi erősségük, a ma­gasszintű sáncolás Is igen aka­dozott. A ZIM ezzel a vere­ségével a második helyre esett vissza. NB I. FÉRFIAK, lf. CSOPORT 9. Debreceni EAC 12 9 3 32:21 21 10. Salgótarján 12 3 4 27:18 20 11. Április 4. Vasa:? 12 3 4 29:21 20 12. Szomb. Spart. 12 6 6 26:25 18 13. Vasas Izzó 12 5 7 27:29 17 14. Egyetértés 12 4 8 24:31 18 15. Farkaslyuk 12 4 8 20:28 16 16. MAFC 12 4 8 18:30 16 NB, li. SALGÓTARJÁN! PETŐFI — ZUGLÓI UANUV1A 3:1 (14, 8. —8, 8) igen lelkesen, nagy akarással kezdett a Petőfi. A jo mezőny­játék és az eredményes leüté­sek a 28. percig tartó első, a a fölényesen nyert második játsz­mában értékes győzelmeket ered­ményeztek, s önbizalmat adtak a további küzdelemre. Egyetlen kisiklás a szokáshoz híven a harmadik játszmában volt, itt 8:2_ről vesztettek. A meglepő győzelmet Szedlák eredményes­ségén kívül Takács. Szirmai és Tóth javuló ütő-játékának is kö­szönhetik. NB II. NOl. SBTC — TOKOD 3:1 (—9, 8, 10, 8) Rosszul kezdődött. Hosszú uta­zás után fáradtan érkezett az SBTC Tokodra. Ideges légkörben az első játszmát elvesztették. A következő három játszmában ki­domborodott a tudás-különbség. Bár a játékvezető mindent elkö­vetett a tokodi győzelem érdeké­ben, a jobb ütőkkel rendelkező SBTC fölényes biztonsággal nyer­te a mérkőzését. ZP. ÉPÍTŐK — KŐBÁNYÁI TŰZÁLLÓ 3:1 (13, 10, —2. 13) A színvonalas küzdelem arány­lag könnyű zagyvapálfalvi győ­zelemmel végződött. A mezőny­ben, s a hálónál a döntő per­cekben a zagyvapálfalviak kere­kedtek felül. Küzdeniakarásukra és lelkesedésükre jellemző, hogy a negyedik játszmában az ellen­fél 10:3-as vezetésénél megtudták fordítani az eredményt. JÁSZBERÉNY — BAGLYASALJA 3:1 A szakvezetőktől nem kaptunk Jelentést. A vereség azonban így is vereség marad. —■ M — Atlétika Területi felnőtt bajnokság kevés indulóval A Nógrád megyei Atlétikai Szövetség vasárnap délelőtt Salgótarjánban rendezte meg Pest — Heves, s Nógrád me­gyék területi felnőtt, egyéni bajnokságát. A benevezettek köziül sokan nem vettek részt. Érthetetlen az országos szövet­ség álláspontja, amikor egy­részt csak bajnokságok rész­vevői jogosultak kizárólagosan az országos vidéki bajnoksá­gon indulni, ugyanakkor a kiírás napján párhuzamosan rendezték az országos ifjú­sági vidéki bajnokságot Pé­csett, az Építők bajnokságát továbbá a NÉPSZAVA kupát. A 26 versenyszámból 23-at jól előkészített talajon, s jó ren­dezés mellett bonyolították le. Férfiak 100 m.: 1. Bánhidi 10,9 Egri Tanárképző. 400 m.: 1. Takács 51. Gyöngyös, S00 m.: 1. Csordás, 2:00,2 Gödöllő, 1500 m.: i. Máté 4:24,5 SBTC. 5000 m.: 1. Szmo- lenszki 17:04,2 SBTC. 110 gát: 1. Ferenczi 17,8 Cegléd, 400 gát: 1. Gazda 59,4 Eger. Magas: 1. Balta 175 Balassagyarmat. Távol: 1. Dóka 676 Cegléd, Diszkosz: 1. Citrom 37,85 Gyöngyös. Kalapács: l. Bakos 35,36 SKSE. Súly: 1. Takács 12,75 Gyöngyös, Hármas­ugrás: 1. Ferenczi 12,50 Cegléd, 400 m.: gát: 1. Tőzsér 55,32 Gyön­gyös, VÖK 100 m.: 1. Lat kő 13,1 B.-gyarmat, (Egy másodperccel maradt el egyéni csúcsától). 400 m.: Gyulai 64.5 Eger, 800 m. 1. Mocsári 2:36,7 B.-gyarmat, (egyedül indult). 80 m. gát: 1. Kissné 13,09 B.-gyarmat. Magasugrás: 1. Péterlalvi 1.35 Eger, Távolugrás: 1. Kissné 5,25 B.-gyarmat, Súly: I. Hényelné 10,82 SKSE, Diszkosz: 1. Kiss 37,71 Eger, Gerely: 1. Szabó 38,53 Gödöllő. M. L. Horgászat Kishalfogó horgászverseny a banki tavon Kishalíogó horgász versenyt ren„ dezett vasárnap délelőtt a banki tavon az Ipolymemd Horgász Intézőbizottság és a banki hor­gászegyesület. Az ideális horgász időben lebonyolításra került „Hor­gász ki mit tucl”-on az intéző- bizottsághoz tartozó tíz egyesület (Nógrád, Heves, Pest megyéből) 50 versenyzője merítette horgát a vízbe. Egyénileg és csapatban értékelték az eredményeket. A 13 holdas tó partját öt szek_ torra osztották fel, és minden egyesületből egy-egy versenyzőt sorsoltak ki a horgászállásokba. A halak etetését csak öt perc­cel a rajt előtt engedélyezte a rendezőség. A tóban különösen a ponty félék családjába tartozó, ál­lóvizet kedvelő kárász található sok, az e hal fogására „szakoso­dott” horgászok érték el a leg­jobb eredményt. Az egyéni ver­senyben Furia Károly olyan ki­magasló teljesítményt nyújtott:, amilyennel országosan is nagyon kevesen dicsekedhetnek. Néhány óra alatt 683 halat fogott. Az egyéni verseny végered. ménye: 1. Furia Károly (Bánki, HE) 683 hal és 8830 pont. 2. Bauer György (Selypi HE) 215 db és 3350 pont. 3. Vincze Sándor (Bán­ki HE) 67 db és 3150 pont. A mintaszerűen megrendezett kishalfogó versenyt még izgal­masabbá tette, hogy tétje Is volt: az első négy helyezett to­vább jutott, és részt vesz Duna­újvárosban az országos kishal­fogó versenyen, melyet július el­sején és másodikén rendeznek meg. A csapatverseny végeredménye a tópart helyett csak a zöld asz­talnál dől majd el, mert állító­lagos jogtalan indulás miatt óvás történt. (rozgonyi) SBTC — Budapesti Előre 14:8 Salgótarján, v.: Beke, Vi­zi Az SBTC további NB Il-es szereplése érdekében nagy je­lentőségűi volt a vasárnap délelőtti mérkőzés. Itt csak győzni lehetett, vereség ese­tén megpecsételődött volna a fekete—fehérek sorsa. Az SBTC győzelmének értékét az sem csökkenti, hogy a Bu­dapesti Előre két súlycso­portban nem indított ver­senyzőt. Az alacsony súlycso­portokban jelentkező fölény folytán az SBTC már 10:0-ra vezetett. Ekkor elsősorban erőnléti és taktikai-technikai hiányosságok folytán az Elő­re 10:8-ra szépített. A győze­lem az utolsó mérkőzésen dőlt el. A küzdelem a ringben így zajlott le: Sirnkó (SBTC) ellenfél nél­kül győzött. Oláh II. (SBTC) pattogó stílusban belharcban ke­Kosárlabda Az SKSE jutott tovább az MNK-ban Az előző héten Balassagyar­maton került lejátszásra a férfi kosárlabda-csapatok MNK megyei döntőjének első fordulója. Ekkor az SKSE Balassagyarmaton nyert a MÁV csapata ellen. Most Salgótarjánban került sor a visszavágóra az SKSE új bi­tumenes pályáján. A találko­zón a Kohászok végig irányí­tották a játékot és megérde­melten győztek 90:42 arány­ban. Nógrád megyéből ezzel az SKSE férfi csapata jutott tovább. A Magyar Kosárlabda Szövetség a közeljövőben ké­szíti el a további csoportbe­osztást és szabja majd meg a mérkőzések helyét, valamint időpontját. Újra lehet kezdeni Dobozy Imre regénye 13. Bartalék Szőlőhegyi háza inkább villa, mint présház. Tágas veranda, konyha, há­rom szoba, fürdőszoba van benne, alul óriási téglabolto- zatú borospincével. Géza or­rát fintorgatja, a törköly- és birsalmaszagú levegőben, öt­ször se járt itt, nem szereti a bort, ahogy ő mondja, az egész parasztvircsaftot nem szereti, lóbűz, gané verejték: apja, a nagy orrú Bartal, ma­gányosan, komoran borozva szokott üldögélni itt, talán azon búsul, hogy az alma mi­lyen messze esett a fájától. Kitaníttaitta a fiát, azt hiszem, négyszemközt is doktor úr­nak nevezi, úgy szolgál körü­lötte mint egy öreg cseléd, de hát folytatás nincs, a vőre marad minden, kár volt any- nyit kaparni, a doktor urat — aki szándékoltan is túlidege- ges, szenzibilis alkat, mintha egy nemzedéken belül min­denáron le akarná vetkezni paraszt elődei tempós nyu­galmát — nem érdekli se a föld, se a jószág. Az ablakokon, ajtók üvegén fekete papír, de azért csínján bánunk a világítással, csak egy kis asztali lámpát gyúj­tunk meg. Sorki mosdik, hi­deg vízzel fröcsköli magát, Tarba a géppisztolyát takarít­ja egy rongydarabbal, nagyon irigylem, aki ilyenkor is talál valami tennivalót magának. Mégis vissza kellene menni Surándyélkhoz. Behívómat né­zem, reggel kilenckor kézbe­sítették, azóta hét vonat ment Pestre, nincs mentség, az el­ső járőr fülöncsíphet. A kastélyban József vezet fel az emeleti kisszalonba. Lö­työg rajta a fekete ruha, mint mindig, gyér haja ügyesen so­rokba gereblyézve a koponyá­ján, mint mindig. Gallai nya­kát forgatja a cinteremből át­alakított, remek hallban, ez igen, hát nem disznóság, hogy az ember akkor ismerkedik meg az igazi eleganciával, mi­kor mindjárt el is búcsúzhat tőle. A gránitból faragott, széles lépcsősor mentén a fal­ra akasztott rézkarcokat né­zem. Igen, épp, úgy mint ré­gen, az arndi vértanúk szom­szédságában parforce vadász­jelenet : szeszélyes csoporto­sítás, vagy véletlen lehet, nem hiszem, hogy a báró va­laha is sorba végignézte vol­na rézkarcait. A szilvakék se­lyemtapétával bevont kissza- lonban, üvegekkel, s tele po­harakkal megrakott asztalka körül hárman társalognak szi­varozva, Gáldy, Grétha espe­res, és a bittai főjegyző. Nem nagy társaság. A főjegyző bi­zonyára azért van itt, mert Gáldy birtokainak majd a fele a bittai határba esik. Gallai csodálkozva súgja, hát nem pakol a méltóságos úr? Nagyon örülök, mondja a bá­ró, nem nyújt kezet senki­nek, deres szegélyű, nagy, ko­pasz fejével csak init, hogy akik nem ismerősök, mutat­kozzanak be egymásnak. De- ső nem járt még soha a kas­télyban, érdeklődve néz kö­rül a pompás kis barokk sza­lonban, az ablakmélyedésbe festett, lepkeűző puttókon akad meg a szeme. — Ez nem Maulbertsch? A báró megnézi Desőt, ud­variasan bólintva. — De igen. Dédapám a kegyúri templom oltárképét festette meg vele, akkor ké­szült ez is. Meg az ebédlő mennyezetfreskója. Nem rossz. Én ugyan túlságosan kimért­nek, mesteremberesen precíz­nek találom ezt a Maulber- schet, de hát... ízlés dolga. Tessék, skót whisky. — A tál­cára mutatott, mint aki a vi­lág legtermészetesebb dolgá­nak tartja, hogy a háború ne­gyedik évében még van skót whiskyje. — De ha a barac­kot szeretik, tessék, Ernő fi­am, te itthon vagy, tölts az uraknak. A főjegyző a sarokban áll, marokra fogva egy poharat. Beleiszik, nem ízlik neki, de nem meri letenni. Csikós, ká­vébarna öltönye szekrény-sza- gú, száraz bőre csupa szél­marta repedés. Készségesen tájékoztatja, akik rászorulnak. — A méltóságos úr, igen — mondja, homlokát törölve —, diplomata korában kedvelte a whisíkyt. Követség! titkár volt Londonban, igen, és mindenki mondja, milyen csodásán be­szél angolul. A főjegyző nyugtalan. El se teszi zsebkendőjét, folyton tö­rölközik. Szaladna haza a fa­lujába, Bitta is csak három kilométerre van a fronttól, de az uraság jelenlétében nem mer se türelmetlenkedni, se a gondjairól szólni. Gáldy szi­varral kínál bennünket. Gal­lai a whiskyből is iszik, a ba­rackból is, ő az első. aki szi­varért nyúl, láthatóan élvezi a helyzetet. Desőhöz húzó­dom. Vékony, szép arcán tű­nődő derű. Nézd a hadna­gyot, mondja halkan, legen­dákat szokott mesélni róla, hogy miniszteri fogalmazó ko­rában micsoda társaságokban forgott, egy osztályfőnökkel vagy államtitkárral vacsoráz­ni neki csak annyi volt, mint másnak, ha elmegy uzsonná­ra az anyósához. De valami disznóság miatt hamar kire­pült a fogalmazóságból, amely — sajnos — annyi ideig sem tartott, hogy Gallai eltanul­hatta volna a társasági vi­selkedés alapszabályait. Az­tán valami textilesnek ügynö­költ, rengeteg pénzt keresett, a zsákot is el tudta adni le- edsi szövetnek, de a modora érthetően tovább romlott (Folytatjuk) verejtékes győzelem mény horogütésekkel már az első menetben feladásra kény­szeri tette ellenfelét Kerezsit. Ajtai (SBTC) Puskással két meneten keresztül ütés nél­küli, bosszantóan passzív hat percet mérkőzött. A harma­dik menetben egy pár tisztán ülő horogütés biztosította Aj­tai győzelmét. Csík (SBTC) ellenfél nélkül győzött. Vanó (SBTC) Vadász küz­delem is csak egy menetig tartott. Bajnokunk széles ütő­skálája már az első menet­ben megroggyan tóttá ellen­felét Bús (Bp. Előre) a fejét véd­telenül hagyó Moksonyt az első menetben feladásra kényszerítette. Somodi (Bp. Előre) Anta- lics küzdelmében Antalics kezdett jobban. Belharcban sokszor megsorozta ellenfelét. A második percben a technikás Somodi gyengén védekező ellenfelét kétszer megingatta. Feladásra kény­szerítette. Felvidéki (Bp. Előre) Sáfár mérkőzés szabálytalanságok­kal tarkítva folyt két mene­ten keresztül. A harmadik­ban Sáfárt leléptette. Mind­kettőt le kellett volna lép­tetni. Torma (Bp. Előre) Surján­nal vívott hárommenetes szik- rázóan kemény mérkőzést. Az első két menet Surjáné volt. Kár, hogy a harmadikra el­fáradt. Torma győzelme mér­kőzésvezetői tévedés volt. Oláh S. (SBTC) Sajgó. Oláh technikai fölényét Sajgó csak támaszkodással, tolással tudta kiegyenlíteni. Oláh győzelme biztató további szereplésére. Pintér (SBTC) tisztább üté­seivel, s a harmadik menet­ben jó erő-összpontosítással győzött Gyulai ellen, s nyer­te meg csapatának az értékes két pontot. — Mátyus — Most sem sikerült III. kér. TTVE — Kiste*enyei Bányász 2:1 (1:1) Kisterenye, 600 néző, v.: Honti. III. kér TTVE: Greff — Kajári, Vörös, Méhesi, Guth, Gallai, Pintér, Si­mon II., Müller, Szigeti, Ko­csis. Étiző: Bolemányi Ká­roly. Kisterenye: Feirencsik — Szeberényi II., Bibók, Orosz, Verbovsziki, Juhász, László, Kovács II., Nagymaj- don, Tarlósi, Farkas. Edző: Szabó László. A kisterenyéi pályát sem kímélte az eső, s így sáros, mélytalajon kezdődött a ta­lálkozó. A hazai együttes vé­gig nagy iramot diktált, s Nagymajdon révén sikerült a vezetést is megszerezni. Nem adta fel a küzdelmet a III. kerület, s gyors támadások után Simon II. egyenlíteni is tudott. 1:1. Szünet után is változatos, élvezetes volt a játék. Ügy lát­szott, hogy Kisterenye otthon tartja az egy pontot. Külö­nösen akkor csillogott fel ez a remény, amikor Ferencsik, a hazaiak kapusa egy 11-eset is kivédett. A mérkőzés sor­sát a 90. percben egy sajná­latos öngól döntötte el: Sae- herényi II-től jutott a háló­ba a labda. 2:1. Jó: Greff, Güth, Pintér, Müller, ill.: Ferencsik, Bibók és Juhász. Az utolsó percekben veszített a Bányász ÉRDÉRT —- Zagyvapálfalvi Bányász 2:0 (0:0) Budapest, 500 néző, v,: Turcsányi. ÉRDÉRT: Juhász I. — Pálmai, Gregor, Rupvert, Varga, Juhász II., Iványi, Ba- ghi, Fridrich, Molnár, Me- licharok. Zp. Bányász: Nyerges — Juhász, Széphalmj, Kiss, Cser­ven, Kisházi, Tamás, Szeberé­nyi, Seprényi, Hoffman, Fii­kor. A zagyvapálfalvi csapat kezdett jobban. Támadósora több helyzetet teremtett — kihasználatlanul. A Zp. fölé­nyére jellemző, hogy az ÉRDÉRT első gólveszélyes támadását a 35. percben ve­zette. A félidő további részé­ben is a pálfalviak irányítot­ták a játékot. A második fél­időben a hazaiak vették át a játék irányítását, a zagyva­pálfalvi védelem egyenlőre jól állt a lábán. A 75. perc­ben 0:0-ás állásnál Fiikor nagy gólhelyzetben hibázott. A 87. percben, majd a 90-ben Fridrich a védelem hibájából. Gregor pedig 18 méteres sza­badrúgásából ért el gólt. Az első félidőben lendülete­sen és a jól játszó Zagyvapál- falva a második félidőre visszaesett. Az ellenfél gól­jait védelmi hibákból szerez­te. Jók: Gregor, Melicharch, Iványi és Pálmai, illetve: Nyerges, Fiikor, Seprényi. A döntetlen igazságosabb lett volna Gödöllői Vasas — Mizserfai Bányász 2:0 (1:0) Gödöllő, 1000 néző, v.: Ujj. Mizserfa: Halász — Tőzsér IV., Szabó I., Bereczki, Va­nya, Radies, Hernádi, Tő­zsér II., Szabó III., Susán, Kecskés. Edző: Túrán István. Nagy irammal kezdtek a hazaiak, de a Mizserfa vé­delme jól állt a lábán. A ve­zető gólt is távoli, nagy ere­jű lövésből érte el a Gödöllő. A 29. percben egy váratlan kapura lövés után a vetődő Halász fölött pattant a háló­ba a labda. 1:0. Nem sokkal később Tőzsér IV. a jobbszélen mintegy 16 méterről óriási lövést küldött a kapura, de a hazaiak kapusa nagy bravúr­ral szögletre mentett. A be­ívelt szögletet Bereczki ka­pura fejelte, de a védők a gólvonalról sodorták ki a lab­dát. Közben az eső miatt csúszós lett a pálya, s ez nagyban befolyásolta a já­tékot. A második félidőben a Bá­nyász vette át a játék irá­nyítását, de a túl kombináló mizserfai csatárok a legjobb helyzeteket is kihagyták. A 89. percben váratlan gólt ka­pott a Bányász. A balszélső leadását az elalvó védők kö­zött a hazaiak jobbszélsője mintegy nyolc méterről a há­lóba vágta. A játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, ehhez azonban hiány­zott a Bányász-csatárak jobb helyzetfelismerése is. Jó: Sza­bó I., Vanya, Susán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom