Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

4 M06B AD 1967 május 7. vasárnap Egy szegény kis művelődési ház panaszaiból Fesztiváii jegyzet Közelebb a célhoz Ma osztják a diplomákat — Véget ért az amatőr könnyűzenészek találkozója — Kaphatnék egy pohár vi­zet? — Hogyne. De csak meleg­gel szolgálhatunk. Értetlen arcot vághatok, mert vendéglátóim elnevetik magukat .A házigazda; a me­gyei művelődési ház igazga­tója, Kiss Imre pedig a kö­vetkező magyarázattal szol­gál: — Az irodahelyiségekben télen, nyáron minden csapból langyos, illetve meleg víz jön. A hideg és a meleg csap­ból egyaránt. A csöszigetelést ugyanis alighanem elfeledték annak idején a szerelők. S mindjárt be is bizonyítja, hogy így is lehet igaz. Az első pohár víz még csak olyan se hideg, se meleg, a következők hőmérséklete mindegyre emelkedő. — Miért nem teszik szóvá a dolgot? Szóvá?.. Egész halommá gyűltek a jegyzőkönyveit, melyeket az épület hibáiról felvettünk, továbbítottunk az illetékeseknek s a válaszok, a kibűvók, a döntőbizottsági határozatok. Egész tengeri kí­gyó, amivel szolgálhatunk. Érdemes egy percre, fáradjon le a büfébe. A büfé a művelődési ház es a könyvtár érintkezési haj­latában van. Látszatra igen tetszetős. Hipermodern bel­világ, de a jokora, vaskeretű ablak egyetlen billentésre ki­tárul, mert a zárókallantyúk nem szuperálnak rendeltetésük szerint. A büfé az épület földszintjén helyezkedik. Óvatlan órában, éjszaka az jöhet be az ablakon, aki akar. — De sorolhatnám tovább, ha tetszik: miket takar a tö­kéletesség tetszetős látszata. Rossz az épület csatornarend­szere, a színházterem szellőző berendezése. A helyiségben megreked a levegő, mert a mennyezeti nyílásrendszert eltömítette a törmelék s most csak a párnázott széksorok károsodásával, vagy kihordá­sával, lehetne segíteni^ rajta. Ha lenne gazdája, felelőse a javításnak. De a garanciális kötelezettségek végzésével nagyrészt labdáznak a külön­böző fő- és alvállalatok. A Ennyi panasz után érdemes belelapozni a jegyzőkönyvek dokumentációs anyagába: kik és milyen mértékben felelő­sek az észlelhetőkért, — az épp csak egyéves létesítmény halmazban mutatkozó hibái­ért, fogyatékosságaiért. S fő­képp: hogy mennyiben érzik és vállalják a felelősséget a hiányosságok, hibák pótlásá­ra? Hogy nem csekélységről van szó, arra egyetlen adat is bizonyság: „Eljárási érték: 286 ezer fo­rint". A megállapítás abból a sza- vazatossági keresetből való, melyet a Nógrád megyei Be­ruházási Iroda az 1967. már­cius 20-tól 31-ig megtartott garanciális felülvizsgálatok alapján a megyei döntőbi­zottságnak, az ÉM. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a budapesti Csősze­relőipari Vállalat, a Fővárosi Felvonójavító Vállalat, a bu­dapesti Fa- és Vasredőnygyár és az ÉM. Középülettervező Vállalat ellen nyújtott be. Huszonegy építési és szere­lési hibára, ezekből keletke­zett károkra kíván orvoslást a beadvány, melyben az eddig említetteken túl is több fi­gyelmet érdemlő akad. Példá­ul: „A villanyszerelési munkák vonatkozásában megállapítást nyert, hogy a könyvtári fény­cső kapcsolók zúgnak és szik­ráznak, így az érintésvédelem hiányos. Az olvasólámpák vezetékének szigetelése is hi­bás, miértis az érintésvéde­lem itt sem nyújt biztonsá­got”. „A bádogosmunkák tekin­tetében megállapítást nyert, hogy a B. és C. szárny csa­padéklevezető csatornáinak szakszerűtlen elhelyezése mi­att a csapadékvíz átbukik a levezető csatornán és áztatja a könyvtár homlokzati falát. Ennek következtében egy íz­ben olyan mérvű beázás tör­tént, hogy egy darab könyv­tári olvasó asztal meghibáso­dott.” érintő esetleges szavatossági munka. Kötelességszerűen előadjuk azonban, hogy a tű­zoltó vízvezeték valószínűleg a nem helyes üzemeltetés kö­vetkeztében szétfagyott. Ve­lünk szemben elutasítást ké­rünk”. „A 13. pontban jelzett bá­dogosmunkák meghibásodását az 1967. évi március 31-i jegy­zőkönyvben már kijavításra vállaltuk, időközben a kija­vítás meg is történt. A könyv­tárasztal meghibásodása azon­ban nem áll okozati összefüg­gésben (!) a fenti hibával. Érthetetlennek tartjuk, hogy az üzemeltető akkor, amikor a beázást észlelte, miért nem húzta el az asztalt, miért nem helyezte azt használaton kí­vül, hiszen egyébként sem volt használható a beázás miatt, ez esetben az asztal nem hibásodott volna meg. Utalunk itten az üzemeltető kártérítési kötelezettségére, melyet semmibe sem vett, el­lenkezőleg társadalmi tulaj­dont képező vagyontárgyat kezelt gondatlanul.” Csak mered a szemem a különös okoskodás olvastán s úgy vélem, szükségtelen kom­mentálni a felelősség alóli ki­búvás klasszikus remekét. De nézzük tovább: „A székek rögzítése valószí­nűleg azért lazult meg, mert ez természetszerű és előrelát­ható folyamat. Bizonyos hasz­nálati idő után a csavarokat után kell húzni, ami viszont az üzemeltető karbantartási feladatát képezi. Érthetetlen előttünk, hogy ezt miért nem teszi meg, miért választja a karbantartási munkák elvég­zése helyett a pereskedést.” „A lépcsőcsorbulások kija­vítását nem vállaljuk, helyte­len üzemeltetés következté­ben állt be”. Magyarra fordítva a szót: ne üljünk a rosszul beszerelt székekre, mert mégjobban meglazulnak, — ne járjunk a grádicsokon, mert a gyenge öntvények könnyen csorbát szenvednek. Távol áll tőlem, hogy ha­mis képet fessek a szóban for­Ma ér véget városunkban a III. Országos Amatőr Köny- nyűzenei Fesztivál, amelyen hazánk legjobb amatőr tánc- jazz- és gitár-zenekarai ve­télkedtek egymással. A fesz­tivál ez évben is keresztmet­szetét adta az amatőr köny- nyűzenei mozgalomnak. Négy napon át ötven zenekar — közöttük három külföldi —. több mint négyszáz zenész bizonyított. A résztvevők és az érdeklődők száma mutat­ja, hogy az amatőr-zenélés a fiatalok körében népszerű. S zánkban az amatőr zene. A salgótarjáni fesztivál ehhez nyújtott fórumot a fiatalok­nak. A négy nap elteltével ér­demes röviden felidézni az országos találkozó kiemelke­dőbb eseményeit. Igazán nagy közönséget két program von­zott. A gitárzenekarok zsűri­zése több napon át állandóan telt ház előtt zajlott. A ta­lálkozó másik szenzációját a három külföldi, de különösen a leningrádi dixilend-együttes műsora jelentette. ok, hogy megfelelő technika alkalmazásával két—három gitárral stabil hangzást lehet elérni. A fesztivál jelentőségét nö­veli, hogy a fiatalok energiá­ját, alkotó kedvét az eredmé­nyes szereplést feltételező tu­datos, tervszerű, közös munka jól leköti. A III. országos fesz­tivál a tavalyihoz mérten a dalosok részvételével is gazda­godott. De az amatőr könnyű- zenélésben bekövetkezett ör­vendetes fejlődést bizonyítja az együttesek saját szerzemé­nyeinek nagy száma is. Az idei fesztivál az amatőr zene­szerzők találkozója is egy­ben. Rendkívül érdekes, hogy a versenyszabályokban előírt magyar, illetve szabadon vá­lasztott számokat sokan arra használták fel, hogy saját szerzeményeikkel lépjenek a közönség elé. S hogy meny­nyire önállóak ezek a számok? Kétségtelen, jó néhány „kop­pintást” is hallottunk, mégis, a saját szerzemények temati­kája változatosabb a magyar slágerek tematikájánál. A soproni határőrzenekar pél­dául a leszerelő katona bú­csúztatását választotta saját szerzeménye témájául. Érdemes megjegyezni, és er. nemcsak a gitárzenekarok szereplésére értendő, hogy a kötelezően előírt szám végig­hallgatása nem jelentette csu­pán ugyanazon számok sok­szoros ismételgetését. Az együttesek a kötelező számo­kat képességeik, ízlésük sze­rint interpretálták. Persze az öntevékeny zenélés gyermek­betegségből még nem gyó­gyultak ki egészen az amatő­rök. Valamit az énekesekről is. Versenyszerűen az idén elő­ször vettek részt a fesztivá­lon. A legjobbak közül is ki­emelkedő beat-énekléssel sze­repelt Salánki Hedvig, a bu­dapesti zenei gimnázium ta­nulója, Botin Klára, aki Mo­noiról jött el Salgótarjánba. Szép produkciót nyújtott Szántó Gabriella, zalaegersze­gi énekes, és jó volt hallgat­ni a szombathelyi Rezsnák Miklóst is. Érdemes megemlí­teni László Tibor, budapesti beat-dalos szereplését, aki a népszerű Albatros-együttessel lépett közönség elé. Végezetül a gitárzeneka­rokról néhány szót Anélkül, hogy a sorrend valamiféle ér­tékítéletet jelentene, említjük a budapesti Wanderers, a sze­gedi Kristály, a szegedi Móra Ferenc kultúrotthon, a Kék Csillag, a kirobbanó sikerrel szereplő Bajtala-tró, a Colour, az MN — 29—83 (Budapest), a soproni és a szombathelyi határőrség zenekarát. A jazz kategóriában meggyőzően szép játékkal szerepelt ismét a deb­receni kvartett, a Fábián és a Bajtala—trió. A fesztivál sikerét, jó han­gulatát segítette a pontos rendezés, a megyei KISZ-bi- zottság és a városi művelődé­si házak munkája. A találko­zó lebonyolításában „újonc­ként” közreműködött az öb- lösüveggyárí, az acélárugyári és a bányász művelődési ház is. Közülük a legnagyobb feladat az acélárugyári művelődési otthonra hárult, amely a leg­népesebb kategóriának, a gi­tárzenekarok zsűrizésének színhelye volt. A művelődés? házak dicséretesen oldották meg feladatukat. Külön kell szólnunk a • fesztivál előadá­sainak ünnepi fényét emelő megyei József Attila Művelő­dési Ház közreműködéséről. Kerekes László grafikus mű­vész színpadi díszlete sikerült alkotás. A könnyűzenei fesztivál utolsó napjához érkezve a négynapos eredményes szerep­lés valamennyi résztvevőjé­től szeretettel búcsúzunk. Ab­ban a reményben köszöntjük őket, hogy e találkozó meg­rendezésével közelebb kerül­tünk célunkhoz: városunk az amatőr könnyűzenészek ran­gos találkozóhelye lesz. (pataki—toih) npdUlUöbulV 10 '-Od ~— :tveszélyes jelenleg. Az ;g kisebb baj, hogy nem embiztos, hogy_ több ízben ;gzavarta az előadások me- tét, de szerencsétlen elhe- izésű a kezelőszerkezete, engék a függöny súlyához tartógörgők s, ha netán le- ikadnak, a többmázsás el- isúly vagy komoly balese- : okoz, vagy a vízfüggöny apjára zuhan s víz önti el zenekari árkot és a nézőte­A dontobizottsag az érintet­teket nyilatkozatra szólította, íme, néhány érdekesebb rész­let az 1967. május 2-án kelt válaszból: „Mint azt a t. Döntőbizott­ság is helyszíni szemle so­rán észlelte, a gépházban nem vízbetörésről van szó, hanem belső csepegésről, éspedig a tűzoltó vízvezeték csepegésé- ről. Ez a II. rendű alperest (ÉM Csőszerelőipari Vállalat) gó vállalatokról és felelősök­ről. A huszonegy pontból egynémelyben elismerik, és vállalják a kötelességüket. Az ügy intézése mégsem egészen méltó a csaknem harminc milliós beruházáshoz, — ami­be ez a nagy létesítmény ke­rült. Zavartalan működéséért több felelősséget illene és kellene éreznünk. Döntőbi­zottsági közbeszólás nélkül is. Barna Tibor A fesztivál egyik legsikeresebben szereplő együttese* a Kék Csillag Foto: Koppány György ez nem csupán szórakozás. A fesztivált az idén országszer­te megyed, illetve járási, vá­rosi döntők előzték meg. Sal­gótarjánba már csak a leg­jobbak juthattak. Az ország­ban ezer amatőr együttes működik. Ha csak átlagosan öt fiatalt számítunk egy együt­tesnek és zenészenként száz érdeklődőt, akkor is félmillió fiatalt foglalkoztat ma ha­Véget ért a szakszervezetek XXI. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) javaslatot kell kidolgozni az esetleges negatív hatásokat ki­egyenlítő bérpolitikai intézke­désekre. A kongresszus szük­ségesnek tartja, hogy az álla­mi szervek határozottabban lépjenek fel az indokolatlan árváltozások ellen. Ellenőriz­zék az árkalkulációs tevékeny­séget, betartását, s ha szük­séges, vegyék igénybe a fele- lősségrevonás eszközeit is. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokoza­tosan heti 48 óráról 44 órá­ra kell csökkenteni. A rövi- debb munkaidőt — először 1970-ig az iparban dolgozóknál — a vállalatok belső tartalé­kainak felhasználásával ön­erőből. változatlan keresetek mellett, termeléskiesés. ön­költségnövelés nélkül kell bevezetni. A munkaidő-rövidí­tés módját a helyi gazdasági és szakszervezeti szervek a dolgozók véleményének figye­lembevételével döntsék el. Ugyanakkor a rövidebb mun­kaidő bevezetésével változtat­ni kell az egészégügyi in­tézmények, napközi otthonok, bölcsődék nyitvatartási idején, s a kereskedelmi és közlekedé­si vállalatok munkaidejét úgy kell módosítani, hogy az alkal­mazkodjék az igényekhez. A lakáskérdéssel kapcso­latban a határozat rámutat, hogy a lakásalap növelésén túl fontos feladat az elosztás helyes módjának kidolgozása s annak fokozott ellenőr­zése. A kongresszus javasolja, hogy a kormány dolgozza ki az állami lakások juttatási elveit, körültekintően megál­lapított elosztási sorrend fi­gyelembevételével. A határozat a továbbiakban szól arról, hogy törekedni kell az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremté­sére, a nevelő és felvilágosí­tó munka további javítására. A szakszervezetek javasol­ják, hogy a következő ötéves terv egyik fontos feladata le­gyen az egészségügy általá­nos korszerűsítése, s a reális igényekhez mért színvonal el­érésé érdekében gyors ütem­ben kell emelni a kórházak ágylétszámát, műszer- és gép­ellátását. Fokozni kell a tár­sadalombiztosítási szolgálta­tásokat, figyelemmel kell kí­sérni a nyugdíjasok létfelté­teleinek alakulását, a gyerme­kes családok anyagi helyzetét. Gondoskodni kell a szakszer­vezeti üdültetésben részesü­lők számának növeléséről, mindenekelőtt új, nagy kapa­citású üdülők építésével. Az ideológiai harc és a kul­turális nevelés időszerű szak- szervezeti feladatait ismerte­ti ezután a határozat, majd a szakszervezetek nemzetkö­zi kapcsolatai fejlesztésének fontosságáról szól. A munkás- osztály egy és oszthatatlan az egész világon — emeli ki a határozat. Minden szakszer­vezetnek közös, nagy felada­tai vannak a békéért, az im­perializmus és a gyarmati rendszer minden formája el­len, az újabb demokratikus és szociális vívmányokért, az egész világ dolgozóinak fel- szabadulásáért vívott harc­ban. A dokumentum végezetül a szakszervezetek választott szerveinek irányító tevékeny­ségével foglalkozik. Egyebek közt felhívja a szakmai szak- szervezetek központi vezetősé­gednek figyelmét, hogy dol­gozzák ki és világosan hatá­rolják el alap- és középszer- veik, valamint a szakmai szakszervezetek központi ve­zetőségének hatáskörét. Nyújt­sanak segítséget a szakszer­vezeti tanácsok, bizottságok és bizalmiak önálló munkájú­nak kialakításához, s teremt­sek meg a szervezeti mun­ka folyamatos végzéséhez szükséges egyéb feltételeket. A vezetés, irányítás színvo­nalának emelése érdekében tovább kell fejleszteni — mód­szereiben és tartalmában a SZOT és a szakmai szakszer­vezetek központi irányítását és növelni kell a vezető szer­vek önállóságát. (MTI) Harminc gitárzenekar vett részt a salgótarjáni Acéláru­gyár művelődési otthonában rendezett szakmai versenyen. Már a megyei versenyeken is tapasztalható volt, és a két­napos versenyre is jellemző, hogy a tavalyi fesztivál óta sokat fejlődtek a gitárzeneka­rok. A színvonal emelkedést bizonyítja, hogy az együtte­sek az angol beat egyszerű utánzásáról fokozatosan át­tértek az önálló stílus kiala­kítására. Kísérletező kedv és fantázia — ez jellemzi a har­minc együttes szereplését. Ki­emelkedően jó teljesítményt nyújtott például a budapesti Wanderers, értékelhető, jó sa­ját szerzeményekkel szerepelt a 15—16 éves fiatalokból álló, Budapesti Zenei Gimnázium gitárzenekara. örvendetes, hogy a négy kötelezően elő­írt könnyűzenei számot, kö­zöttük az egy szovjet dalt, rendkívül változatosan dol­gozták fel és adták elő a ze­nekarok. Itt érdemes megje­gyezni, hogy a salgótarjáni fesztivált megelőzően a KISZ Központi Bizottsága több ezer szovjet könnyűzenei számból válogatott ki tizenötöt, amely­ből választottak az együtte­sek, néhányból szinte „magyar sláger” lett. A nyugati, első­sorban az angol beaten kívül a szovjet dalok külön verse­nyével most a szláv dalkui- túra egy kis része is bekerült a magyar amatőr gitárzené­be. S talán nem túlzás: ez a zene így igazán európaibb. Miért divat — mert divat! — a gitárzene manapság? Ennek három oka van. Az egyik a hangszer adottságá­ból következik, gitáron bárki könnyen megtanulhat játsza­ni. A fiatalok között nagyon népszerű instrumentum vi­szonylag olcsó. A harmadik /

Next

/
Oldalképek
Tartalom