Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
war:* * rs 7 1967. május 26 vasárnap Vasárnapi levél Mostanában olvasom az aggastyán költő, Dutka Ákos regényes korrajzát: A Holjiap városát. Így vall benne az irodalomtörténeti forradalom, A Holnap születésének napjairól: „A Holnap első kötetéből a nagy lárma dacára is csak 70 példány fogyott el a könyvkereskedésekben.” Ha meggondolom, hogy a vihart kavaró kötetben hét költő társul „új időknek új dalai”-ra, egyen-egyen tiz példány, amivel rohamra indulnak a halhatatlanságért Nagyvárad falai közül. Móricz Zsígmond ötszáz olvasóról álmodott, ha volna annyi a müveire, — mert jóval kiábrándítóbb volt a való. A könyv ünnepe nem mai keletű. Lelhetünk bőven harsogó tudósításokat ünnepi könyvnapokról a har- * mincas-negyvenes évek szakából is. A Színházi Elet oldalain képes cikkek tudatnak: hol dedikált Auguszta főhercegasszany, József főherceg, vagy a legifjabb Apponyi grófnő. Fényesen reprezentatív személyiségeik mellett huszadrendűen húzódott meg az alkotó. A „holnaposok”: Ady, Dutka Ákos, Balázs Béla, Babits, Miklós Jutka, Ernőd Tamás, Juhász Gyula hetven példányos sikere!... Móricz viziós ábrándja ötszáz olvasó magyarról!... Milyen hihetetlennek tűnök már!... Forgatom könyvhetünk prospektusát. Arról tudat a tájékoztató, hogy kiadóink hatvanegy újdonsággal várják idén a könyv barátait, s összességben egymillió- kétszázezer kötettel. Ugyan egymáshoz mérhető-e ily módon irodalmunk korábbi, s mai állapota? S az a patrónusi szerep is, melyet a könyv terjesztői előbb vállaltak, és ma betöltenek. Hallottam egyszer egy keserű történetet a polgári kor sznobjairól, akik ostromba fogták az ünnepelt dívát a könyvsátor dedikáló asztalánál, s ügyet sem vetettek az íróra, kinek művét a színésznő „rangra” emelte kézjegyével. A szép csillag azóta rég lehullt a színpadi világ boltozatáról, az író nevét itt köszöntőm most is az ünnepi listán. Találomra forgatom a friss köteteket. Némelyikből napok múlva talán egyetlen példányt sem lelek a könyvesboltok kínáló polcain. Elviszik a betű, a szép szó szerelmesei. Lapozom a köteteket, s meg-megállók ott. ahol a megjelenés példányszáma olvasható, öt-, tíz-, húszezres, sőt még nagyoht> szériái a műveknek, s néha ennyi sem bizonyul elegendőnek a keresettebbekből. Pályakezdő költők első köteteit is két-, háromezerben nyomtatjuk. Móricz ötszáz olvasóval beérte volna, ma az indulóknak ötszörösen kedvezőbb ismertté lenni nálunk. S anyagi létünk feltételeinek változásával, a tudati fejlődés eredményeként, városon, falun egyaránt. Irodalmunk ma élő munkásait, íróit, költőit éppúgy ismerik, becsülik a falusi porták táguló szellemi horizontú lakói, mint a városi otthonoké, sőt talán fogékonyabban és érzékenyebben is a tárulkozó szépre. Ilyen szellemtől ihletve várjuk és köszöntjük az Ünnepi Könyvhéten körünkbe készülőket, irodalmi életünk olyan elismert jelentős egyéniségeit, mint a kritikai, publicisztikai tevékenységű Tamás Aladárt, az újabb esztéta-nemzedékből való Bata Imrét, az ifjúsági irodalomban értékesen munkálkodó Petúr Lászlót, a prózaművelők sorából Fűlöp Jánost, a legújabb költő-generáció képviseletében Bella Istvánt és Ágh Istvánt. Várjuk őket városainkban és falvainkban, ünnepi külsők közt, ahogyan vendégeket illik. Nem hivalkodó formák között, de az esemény, az alkalom jelentőségéhez méltón. Talán kissé szerényebb fogadtatással, mint szelemi alkotóknak járna, de építő átmeneti állapotaink közepette is baráti szívvel falaink között. Vendégeink sorában akadnak e tájon már otthonosabban mozgók, akik kedves ismerősként jönnek visz- sza újra, többségük azonban most ismerkedik velünk. Nem mindegy hát, milyen nyomokat hagy majd bennük a nógrádi táj és ember. De kölcsönösen sem mindegy, gyümölcsöző lesz-e a találkozás? Az *rók, költők szembesülést alkalma e táj embereivel és valóságával, s a mi szemtől szembe találkozásunk azokkal, akik a valóban az igazat is meg akarják mutatni nekünk irói- művészi eszközeik hatalmával. Szocialista társadalmi valónk szép igazát, melyért szerszámokkal és gépekkel, a szellem, a betű eszközeivel egyaránt érdemes munkálkodni. Űj idők új dalait zengők járnak közöttünk. Némi gondolati dagalyossággal úgy fogalmazhatnom: a „Holnaposok” mába ívelt, — programban, hitvallásban egyenesági utódai. De nem hetven példányos költők, — heten hetedrészen osztozók a hír habáraiban, — hanem szuperen önállók valamennyien. Ki három, ki tíz, ki tizenhárom ezer kötettel, s ki még többel a betű, a szép szó. a költői igény szolgálatában. Olvasó százezrek igényes kívánalmára és örömére. Móricz ötszáz olvasót áhított? He! tartanak ők már e félszeg óhajtól. Legifjabb poétáink legszerényebb reménye is jóval vérmesebb ennél. A költő Simon István így látja, s fogalmazza ezt: „A közönség nemcsak számszerűségben nőtt hatalmasra az elmúlt tíz esztendőben, hanem igényességben is. .4 könyvekben a mai olvasóközönség a való világ és élet művészi tükörképét keresi, az igazságkeresés küzdelmét tiszteli’’. E gondolat jegyében és igényével köszöntjük a költőket és írókat. „ Barna Tibor PALÓCFÖLD 1967. Május elején ismét gazdagabb lett Nqgrád megye szellemi élete: megjelent a Palóc- föld ez évi elsjö száma. A borítólapon feltűnően hangsúlyozott I. szám jelzi a folytatást is. Ügy véljük, szükség van erre a folytatásra. A Palócföld megszületése körül bábáskodó és további erősödését szorgalmazó irodalmárok, népművelők fáradozása áttörte a kezdeti időszak közönyét, s ma már egyre szélesedik azoknak a köre, akik várják a Palócföldet, számon tartják fejlődését. Lassan valóban kulturális eseménnyé válik megjelenése. Formai és tartalmi gazdagodásán most már érezni lehet az alkotók és olvasók kölcsönhatását. Bármilyen közhely, mégis igaz, hogy hozzáértő közvélemény, olvasói tömegbázis nélkül nem születhet jó irodalom, jó irodalmi, művészeti és művelődési antológia Nógrád megyében sem. Művek és olvasók kölcsönhatása az olvasók ízlésének, igényének fejlődését eredményezi, ami színvonalasabb munkára ösztönzi az alkotókat. Ez a szám ennek az erősödő kölcsönös kapcsolatnak, az elszigeteltségből való kilépésnek első biztató állomása. A kötészeti, nyomdatechnikai, tipográfiai korszerűsítésen túl a szerkesztés, a tartalom is szép. új vonásokat mutat. A 24 szerző közül mindössze heten vannak, akik jelenleg nem Nógrádban élnek, de a megyéből származnak. Ez az arány helyesen szolgálja egyrészt az elszármazottak megbecsülését, és az antológia művészi rangjának erősítését, másrészt elegendő teret ad a helyben felnövekvők népszerűsítésére. Ebben a számban is találkozunk olyan szerzőkkel, akik most jelentkeznek először a Palócföld hasábjain. Ez a tény jelzi a fejlődés feltételeinek másik oldalát: az alkotók körének szélesedését. Az antológia jellegének meghatározása —1- irodalmi, művészeti és művelődési — pontosan fedi a tartalmat, a funkciót, s az ennek megfelelő szerkesztési koncepció erőteljesen érvényesül a belső arányok kialakításában és az egyes rovatok egységes tematikájában, a feldolgozott témák gazdagságában. A négy rovat szükséges, de elegendő is a funkció betöltéséhez, az úgynevezett szemlejelleg erősítéséhez. A korábbi években ugj'anis sok bírálat érte a szerkesztőket a szépirodalomnak — a művelődési jellegű írások rovására történt — túlzott arányai miatt. Ebben a számban sikerült a helyes mértékek kialakítása. s a 110 oldal terjedelemből a szépirodalom mindössze negyvenhetet tölt meg. A költészetet a Palócföldből már ismert költők képviselik, a tőlük megszokot színvonalon. (Polgár István, Jobbágy Károly, Vihar Béla, Paróczai Gergely, Tóth Elemér, Tamás István, Csikász István és Végh Miklós). A közölt versek nem jelentenek fejlődést sem a Palócföldben eddig publikáltakhoz, sem a költők pályájához képest. A prózai írások mind témájukban. mind a feldolgozás módját illetően több élményt nyújtanakLakos György „Egyedül” című balladai hangú elbeszélése az erdei emberek kemény életét, meleg emberségét ábrázolja. A hivalkodásmentes helytállásnak, a munka és az élet felelősségteljes feldolgozásának szép megjelenítése. Rendkívül izgalmas Gerely es Endre: „Üdvözlöm Dürrenmatt Űr!” című „vita-novellája”. Egy hamis ideológia, filozófiai koncepción alapuló írói gyakorlattal vitázva bizonyítja be, hogy a világon — elméletileg — minden megtörténhet ugyan, de nem minden történik meg. „Mert az emberek hajlamosak a valóság kényszerítő és megvédő erejére támaszkodni.” Korunk alapkérdéseit, az emberiség sorsát, jövőjét nem kiagyalt és feltételezett elméletek határozzák meg, hanem a valóság objektív törvényei. Ezért vonja kétségbe Gerelyes az abszurd irodalom létjogosultságát. Erdős István: „Csendélet” című elbeszélése elsősorban kiváló környezet- és hangulatteremtő erejével vonja magára a figyelmet. Az árbázolt probléma is napjaink egyik izgalmas jelensége: az életforma-váltással előfordulhat emberi sorsok, kapcsolatok válsága is. Szolnoki István a múlt rendszerből itt maradt, s az új viszonyokhoz csak látszólagosan asszimilálódó úri osztály tagjairól mond lesújtó, de igaz kritikát, jelezve azt is, hogy ezen a dekJasszált osztályon belül a fiatalság életszemlélete reális, szakít az avult nosztalgiával, gyáva acsarkodással és életmóddal, hogy helyet találjon magának a boldog emberek nagy családjában. S végül Avar Pál: „Tóbiás hősies halála” című munkája a céltalanul elfecsérelt élet. a becsapott, primitív sorsra kényszeritett ember önfeláldozásának értelmetlen tragikomédiáját tárja fel. A „Változó falu” című rovat három oldalról vizsgálja a falun végbement változásokat. Űjlaky István tanulmánya tydománvos megalapozottsággal bizonyítja. hogy az MSZMP parasztpolitikájában a mezőgazdaság szocialista átalakításában a dialektikus fejlődés-törvények együttesen érvényesültek. A gyakorlat jelenségeinek tudományos elemzése útján jut el újszerű elméleti általánosításokig. Jól hasznosítható megállapításokat nyújt megyénk mezőgazdasága és & falu továbbfejlesztésének gyakorlati kialakításához. Az elméleti alapvetés után Tamás Pál statisztikai elemzése részben konkréttá, megfogha- tóvá teszi az előbb vázolt fej-' lődés eredményeit. A publikáció alkalmas arra, hogy minden olvasó — a közölt számok birtokában — önálló következtetésre jusson, s felmérje megyénk falvainak fejlődését. gazdagodását. Örömmel olvastuk Bakonyi Sándor: „Lányok falun” című szociográfiai írását. Bakonyi szociográfiája a politikusok, párt- és állami vezetők előtt is ismert problémát taglal: a falusi fiatalok, különösen a nők helyzetét, társadalmi emberi viszonyait. Nekik is joguk van az emancipiált élethez — sürgeti a fejlődés által lehetővé vált szocialista viszonyok gyorsabb ütemű kialakítását. Ugyanakkor az ilyen jellegű közlések alkalmasak a sajátosan nógrádi jelenségek bemutatására is. Jó lenne, ha a további számokban többet és rendszeresen olvashatnánk megyénk specifikus vonásairól. A Hagyomány rovat két tanulmánya — születésének 120. évfordulója kapcsán — Mikszáth Kálmánról szól. Miklós Róbert irodalomtörténész közli Mikszáth horpácsi birtokvásárlási szerződését. Az ilyen és ehhez hasonló dokumentumok közlését két okból is fontosnak tartjuk: közvéleményünkkel meg kell ismertetni híres embereink Nógrádban töltött éveinek részleteit is, a palóc táj és nép rájuk gyakorolt hatását. Ismeretek nyújtásán túl ezek a publikációk árnyalják, gazdagítják egy-egy írónkról eddig kialakított képünket, íg,y emberibb közelségbe hozzák Mikszáth- tot is. Csongrády Béla: „Mikszáth és a szomszéd népek irodalma” című tanulmánya is hasznos vállalkozás. A népek közötti kulturális érintkezésnek több érdekes problémáját veti fel. Alapos és sokoldalú adatgyűjtése és megállapításai jól szolgálják a barátság es együttműködés eszméjét, rámutatva ennek társadalmi, kulturális gyökereire és hagyományaira. Belitzky János dr. „Nógrádi eredetű-e a Toldi monda” című tanulmánya túl megy a címben jelzett egyetlen irodalomtörténeti probléma alapos vizsgálatán. Érdekes megállapításai az egyes mondakörök elterjedési módjáról és irányáról újszerűek, merészek. Üj jelenségként üdvözölhetjük, és egy cikksorozat kezdő darabjának tekintjük Somos- keőy Istvánnak a mohorai várkastélyról szóló 'ismertetését. Iskolai oktató-nevelő és isko- lánkívüli ismeretterjesztő munkánk során nem fordítunk elég gondot megyénk kulturális emlékeinek megismertetésére. Ez a kezdeményezés részben pótolhatja ezt a hiányt: a Palócföld szerkesztősége egyik feladatának tekintheti megyénk műemlékeinek folyamatos és tudományosan alapos bemutatását. A „Körkép” rovatban a közelmúlt jelentős kulturális eseményeiről tájékoztatnak a szerzők. Nádházi Lajos az 1966 decemberben Salgótarjánban megtartott „Televízió és népművelés” országos konferenciának megállapításait foglalja össze. Czinke Ferenc a szlovák képzőművészek salgótarjáni kiállításáról írt cikket. Csukly László meleghangú méltatása megyei szerző. Várszegi György nagybátonyi író első művét ajánlia az olvasók figyelmébe. Csongrády Béla öt fiatal költőt, írót mutat be. Végül Gordos János ismerteti Vámos Vera Jaspers filozófiájáról írott könyvét. Az egyébként is ízléses, jó tördelésű. és szép kiállítású antológiát Farkas András, Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Lóránt János, Pataki József, Radics István grafikái és Koppány György fotói teszik értékesebbé. Csik Pál Csendes délután a könyvtárban (Foto: Koppány György)
