Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

2 NOCH KO inff? május 27. szom&al Nyolcvon milliárd dollár katonai kiadásokra Islington! anziksz Jelentés a vietnami frontról tu Macskák és adók SAIGON (MTI) Csütörtök délelőtt óta újabb harcok folynak a vietnami de- militarizált övezet déli hatá­rain. Az amerikai tengerész- gyalogosok jelentős számú egységei, tüzérségi és légi tá­mogatással ismét behatoltak az övezetbe, alig néhány órá­val azután, hogy úgynevezett tisztogató műveleteik végez­tével onnan kivonultak. A harcok még péntek délelőtt is tartottak. A Dél-Vietnami Felszabadító Hadsereg egysé­gei csütörtökön több táma­dást intéztek a kormánycsa­patok állásai ellen a Mekong dekájában. Ezen kívül a sza­badságharcosok a fegyvermen­tes övezet környékéről ágyú­tűz alá vették az amerikai 7. flotta Providence nevű cir­kálóját. WASHINGTON A képviselőház hitelügyi bi­zottságának becslése szerint az idén július 1-ével kezdődő 1967—68. évi költségvetésben a vietnami háború „speciális költségei” mintegy hat milli­árd dollárral meghaladják a januárban előreterjesztett költségvetési előirányzatot, ílymódon a háború ebben a költségvetési évben 28 milli­árd dollárba kerül, s a költ­ségvetési deficit összegét több mint 14 milliárd dollárra eme­li. Az Egyesült Államok kato­nai kiadásai ezek szerint meghaladják a nyolcvan mil­liárd dollárt, ami a teljes költségvetésnek több mint hat­ván százalékát jelenti. A napokban egy New York-i sajtóorgánum olyan hírt közölt, hogy az észak-vi­etnami vadászgépek kínai tá­maszpontokat vesznek igény­be. Az amerikai külügymi­nisztérium v szóvivője csütör­tökön kijelentette, semmi olyan értesüléssel sem rendel­kezik, ami ezt a híresztelést megerősítené. A Pravda a CDU kongresszusáról MOSZKVA (MTI) A nyugatnémet kormánypárt — a Kereszténydemokrata Unió—15. braunschweigi kong­resszusa a régi dogmák felele­venítésének kongresszusa volt — írja Mihajlov a Pravdában. Kiesinger kancellár kongresz- szusi beszédében az első kor­mány-nyilatkozattal ellen­tétben felszínre kerültek a ré­gi koncepciók alapelvei, a békéről és a feszültség enyhí­téséről csak mellesleg esett PÁRIZS (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatában kijelenti: „a rendkí­vüli felhatalmazás alkalmazá­sa a gaulleista kormánynak azt a törekvését bizonyítja, hogy megsemmisítse a társa­dalombiztosítást és csapást mérjen a munkásosztály és a francia nép élet- és munka- viszonyaira”. A nyilatkozat megállapítja: bár az elmúlt kilenc évben Franciaország ipari termelése hatvan száza­A múlt koncepcióinak fel­újítása párhuzamosan halad az országban jelentkező náciz­mus rehabilitálásával. A neo­fasiszták iránti türelem mór cinkossággá válik — hangsú­lyozza a cikk. A CDU vezető­ségének ezúttal is sikerült elvonnia a párt figyelmét a nyugatnémet közvéleményt nyugtalanító politikai problé­mákról. Mint azonban az el­lenzékben levő szabad demok­raták megállapítják, e prob­lémák elől lehetetlen kitérni. lékkai, a munka termelékeny­sége pedig ötven százalékkal emelkedett, a dolgozók szá­mára ez a fejlődés nem járt semmiféle előnnyel. Az or­szágban folytatódnak a mun­káselbocsátások, bezárják az üzemeket. A Politikai Bizottság felhív­ja a pártszervezeteket, hogy lankadatlanul küzdjenek min­den baloldali és demokratikus erő tömörítéséért, hogy a je­lenlegi hatalmat mielőbb fel lehessen váltani egy igazi új köztársasággal. Egy évforduló jegyében Kínai események MOSZKVA (TASZSZ) Kínában zajos ünnepségek folynak abból az alkalomból, hogy Mao Ce-tung Jangsan- ban 25 évvel ezelőtt kifejtette nézeteit az irodalom és a művészet kérdéseiről. A pe­kingi tereiken propagandista csoportok jelentek meg. Prog­ramjukban két téma szerepel: Mao Ce-tung magasztalása és a párt és államvezetésben le­vő ellenfeleinek befeketítése. A „jubileum” kulminációs pontja az a nagygyűlés volt, amelyet május 23-án Peking- ben tartottak Csiang-Csing- nek, Mao Ce-tung feleségének elnökletével. Csen Po-ia, a Kínai Kommunista Párt Po­litikai Bizottsága Állandó Bi­zottságának tagja és a Köz­ponti Bizottság mellett mű­ködő kulturális forradalmi csoport vezetője — megállapí­totta, hogy a történelmet a lábáról a fejére állították. Csen Po-ta azután komoly hangon azt bizonygatta, hogy „a történelmet most fordítot­ták vissza a helyére.” Csen Po-ta, hogy megfélem­lítse a kommunistákat és a kínai értelmiség széles rétegeit, a pekingi nagygyűlésen azt hangoztatta, hogy mindenki, aki eltűri Mao Ce-tung ta­nításainak bármiféle mellő­zését „politikailag a burzsoá­zia és az ellenforradalom mo­csarába süllyed.” Az FKP Politikai Bizottságának nyilatkozata .....lakói főként írek, vagy azok leszárma­zottai”, — írta Engels a tizenkilencedik szá­zadi külvárosokról, és ma is bevándorlók lak­nak itt nagy számban. Négerek, indiaiak, Brit-Nyugatindiából jött kreolok. Bob, azaz Robert Mac Kennen sem angol, hanem skót. Igaz, a skótokat ma nem sújtja semmiféle hátrány Angliában, mégis él bennük az elnyomott nemzet fiainak dacos büszkesége: őket ne nézze senki angolnak. B ob ezért rögtön szívébe zárt, mert a neve és kiejtése nyomán szerencsémre „öreganyám­nak” szólítottam, vagyis azzal kezdtem a kérdezgetést: mikor jött el Skóciából. Erre tüstént mesélni kezdte a glasgowi elemi isko­lát, a farmon töltött napszámoséveket, s azt, hogy a kereskedelmi flotta hajóin Máltától Hongkongig, Bristoltól Singapurig, mindenfelé eljutott. S még ma is csak 29 éves, felesége June pedig 28. A londoni lány középiskolát is vég­zett, és egy ideig könyvelőként, majd or­vos-asszisztensként dolgozott. De másfél év­vel ezelőtt abbamaradt mindég, mert megér­kezett Ginmie, a legifjabb Mac Kennan, aki azonban nem sokáig viseli e rangot: már a kistestvér is úton van. Bölcsőde nincs. Bob szülei Skóciában van­nak, Junéi nem élnek, s így June semmiképp sem dolgozhat. Élnek tehát hárman (nemso­kára négyen) Bob keresetéből a következő­képpen: Bob a Denson-féle egészségügyi felszerelé­sek gyárában szakmunkás, darabbéres. így aztán elég ingadozó a jövedelme, nagyobb megrendelések alkalmával heti 30—40 font­ra is felugrik, különben pedig heti 18 font az átlaga. Ezért a pénzért Bobnak 42 órát kell dolgoznia, a nyári rohammunka idején meg ötvenet, s még vasárnap is behívhatják köte­lező túlórázásra, amelyet viszont jól megfi­zetnek. Egyetlen nyári vasárnapon hat-hét font is „leesett” már. A túlórának persze van egy kis szépséghibája: sokkal keményebben adóztatják, mint az egyéb keresményt. Az angol munkás ugyanis progresszívan emelke­dő heti adót (tehát nem öregségi járulékot) fizet, s így ezzel, meg a dohányra és egyéb árucikkekre kiszabott közvetett adókkal kell finanszíroznia a hadikiadásokat és az állam- apparátust. A legkisebb jövedelműeket, a la­kosság 10 százalékát, a heti 12 fontot, vagy annál kevesebbet keresőket sújtja ez legjob­ban, akik jövedelmének — a New Statesman című hetilap szerint — egyharmadát is elvi­szi az egyenes és közvetett adó. Bobot, szakmunkás lévén, ez nem érinti ilyen súlyosan, ö a 18 fontjából 16-ot tisztán hazahoz. Ebből heti 4 font a lakbér, 10 shil­ling, vagyis fél font a gáz-villany, másik fél font a tv heti bérleti díja, 3 font Bob zseb­pénze és a fennmaradó 8-ból legalább 7, de többnyire az egész elmegy ételre, mosószerre. — És van egy önkéntes adónk is — szól közbe June. — A 7—8 forrt kosztpénzemből a három macskára, meg a három kiscicára is elég sok jut. r Elfojtom a mosolyt, mert ez mz áilatkultus* sajátja minden britnek. „Az én házam, az én váram” — tartja az angol közmondás, és a mindenek fölébe helyezett otthon barátságos- ságához, melegségéhez elengedhetetlennek tartják az ölbéli kedvenceket. Az a brit em­ber, aki ad magára valamit, vakon követi e hagyományt és inkább maga eszi meg a ma­radékot, másnapos ételt, de kutyájának, macskájának boltban vásárolt konzerv-táp- saert és friss tejet ad. — Szerencsém, hogy magukkal ismerked­tem meg — fordulok ismét Bobhoz. — Egy angollal semmire se mennék, ha a pénzügyei­ről kívánnék tudakozódni. Bob lelkében hízik a skót nemzeti önér­zet, s már csak azért is nagy lendülettel foly­tatja, hogy bizonyítson. — Amíg nem volt gyerek, June hetenként 2 fontot is elköltött ruhákra, mindig, minde­ne divatos volt. Én ritkábban vásároltam ma­gamnak. de akkor drágább dolgokat. Évente két—három pár cipőt, egy pulóvert, legalább egy öltönyt, s kabátot, ballont mindjárt, ha kellett. Most a gyerek mellett June-nak évi 15 fontra telik, én három évvel ezelőtt vet­tem az utolsó öltönyt és tavaly télikabótot. A zoknira kényes vagyok, 15 párat most is ki­szorítok magamnak évente. Aki már megfordult nyugaton, vagy jártas a bankszakmában, ne sértődjék meg, csak ugorja át a most következőket. A font és a forint viszonyáról ugyanis szót kell ejtenünk* mert anélkül a Mac Kennan család költség- vetési tételei némileg a levegőben lógnak. Egy font = 67 forint, 1 shilling = 1/20 font — 3,35 forint. Persze, csak élelmiszervásárláskor jelent pontosan ennyit, ha színház vagy vil­lamosjegyet veszünk, lakbért fizetünk belőle* akkor sokkal kevesebbet, ha meg ruhát, ak­kor sokkal többéit ér. June évi 15 fontja például nagyobb összeg, mint amilyennek tűnik, hiszen ezen vehet magának több szoknya—pulóvert* bármennyi harisnyát, s ha épp kabát nem kell, akkor cipőt, ruhát is. Igaz, csakis áru­házban és nem akármelyikben, csináltatott holmiról meg nem is álmodhat. — Tulajdonképp eszembe se jut — erősít­se ü June vidáman. —Itt Londonban kimerít­hetetlen a konfekcióválaszték, és mind csi­nos. De egyszer azért elszomorodtam. Va­donatúj, 10 fontos télikabátomban megálltain a Peter Jones áruház előtt és láttam a kira­katban egy kabátot 206 fontért. Nem bunda volt, szövetből készült, mint az enyém, csak éppen hússzor annyiba került és lesz majd nő, akinek arra is telik... — Megtakarítás? Ahogy kiszámoltuk a* előbb, átlagos héten semmit sem tudunk fél­retenni. csak a túlórás időszakokban. Olyan­kor vásároljuk a ruhafélét, másegyebet, és mindent összevetve marad talán 70 fontunk az év végién. De ez is csak úgy, ha lemon­dunk szinte minden szórakozásról... Zilahi Judit Következik: A félkarú rabló ára A rádió és a tv mai miisora KOSSUTH RADIO: 0.22: Lányok, asszonyok. — í.rii Zenekari muzsika. — 9.20: Mario Lanza énekel, a sa­véira zenekar játszik. — 10.10: Üj operaiemezeinkbol. — 10.35: Orvosi tanácsok, A sófogyasztásról. — 10.40: Artur Schnabel zongorázik. — 11.14: Szép magyar novella. — 11.34: Lemezek közt válogatva. _ 11.57: Hallgatóink fi­gyelmébe. — 12.15: A cigánybáró. — 13.03: Mi újság a z Akadémiai Kiadóban? — 13.18: Katonadalok, csárdá­sok. —__13.45: Néhány perc tudomány. — 13.50: Hir­detőoszlop. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilág­ban? _ 14.20: Victoria de Los Angeles és Robert Mor­r ill énekel. — 15.15: Csak fiataloknak: — 10.00: Hét­vége. — 17.53: Artur Schnabel két zongoraversenyt Ját­szik. — 19.25: Közvetítés a József Attila Színházból. A csodabogár. — 21.31: Nótacsokor. — 22.15: Sporthíradó. —. 23.30: Táncoljunk. PETŐFI RADIO: lo.oo: A hét könnyű- és tánczenei műsoraiból. — 11.50: Világlapok közgazdasági rovataiból. — 12.00: Kathleen Ferrier énekel. Nathan Milstein he­gedűi. — 12.50: Accrától Fokvárosig ni. — 13.00: Film­dalok. __ 13.14: Orvosi tanácsok. A sófogyasztásról. (ísm.) — 13.19: Két kantáta. — 14.08: Mezei csokor. — 14.28: Petőfi útján. — 15.00: Hangverseny a Fültörő megfejtői­nek. — 16.05: Lészen Agyú. — 16.20: Közvetítés a Fészek Klubból. 17.00: Hangverseny a stúdióban. — 17.35: A gyógyszerkutatásról. — 17.50: Garami Imre tánc­dalaiból. — 18.10: Mire a kakas megszólal. — 10.03: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. — 19.15: Ver­bunkosok. népdalok. — 20.00: Prágai tavasz 1967. — kb.: 22.15: Könnyűzene. — 22.25: Vlzsgaláz és szivldegesség. — 22.35: Josef Metternich énekel. — 22.5«: Ügetőverseny- erédmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 16.08: Műsorismertetés. — 16.10: Üj emberek a Nílus mentén. — 16.40: Rajzolj velünk! — 17.40: Bélyegsarok. — 17.55: Picasso — a kortárs szemével. — 18.15: Hírek. — 10.20: Kapcsoljuk... Helyszíni közvetítés a BNV-röl. — 18.50: Költészet „Ha­lálos szerelem”. — 19.05: A TV jelenti. _ 19.50: Cica­vízió ... — 20.00: TV-Hiradó. — 20.20: „Ángyai” kaland­jai. A zseniális férj. — 21.10: Bemutatjuk Rita Pavo­nét. — 22.05: TV-Hiradó — 2. kiadás. _ 22.25: Jó éjszakát, felnőttek! Elveszett örökség... (Popeye-sorozat). BESZTERCEBÁNYA: 14.45: Sportdélután: ökölvívó KB közvetítése Rómából. — A Slovan Bratislava — Dukla Praha labdarúgó-mérkőzés közvetítése. — 19.00: TV-Hlr­adó. — 19.45: A vadon birodalma. — 20.10: Bűntény a leányiskolában (ftlmnovellák.) — 31.55: Német re­vűfitm. mnciblhiktöft ftWMMÉ 25. Bambuszpálcás urak szoktak ügy ebédre hazatérni, ahogy én bevonultam az udvarunkra. Szinte kívülről láttam arcvo­násaimon a konszolidált élet­örömöt, és a nemes gőgbe haj­ló elégedettséget. A kémény­re pillantva csak felfokozták várakozásomat családi tűzhe­lyem bárányfelhői. S megint lelki szemeim elé villant az angyali Karola, amint önfe­ledt asszonyi szorgalma való­sággal körbe zsúfolja azt a bi­zonyos családi tűzhelyet. Mindössze az a körülmény tá­madta meg illúzióimat, hogy az udvar levegőjében megállt volna a merőkanál a kelká- posztafőzelék sűrű szagától. Noha sokra becsültem Katus nénit, a szomszédasszonyt, most haragra gerjedtem ellene, hogy megronitotta ' ünnepemet. Főztjének ioségszaga elnyom­ta közeli lakomám illatait, és ez a merénylet fölért a sze­memben egy kis gyilkosság­gal. Bosszút szimatoltam a fondorlatban, mert Katus né­ni, aki egyébként rokonom volt, többször is pihés hajú némbernek nevezte Karolát a fülem hallatára. S én, a gyáva megalkuvó igazat adtam neki pusztán a rokoni béke kedvé­ért. De most Karola bocsánatá­ért esdekeltem magamban. El­telve a remény és hódolat ér­zésével, benyitottam ottho­nunkba. Tündöklő tisztaság fogadott. Karola feküdt az ágyban ci­garettázott és olvasott, mint rendesen. Egyáltalán nem le­pődött meg azon, hogy én meglepődtem. — Tálán csodálkozol, hogy még nem tálaltam? — kérdez­te csaknem kihívón. Elvégre ilyen apróság miatt nem szabad összeveszni, így hát mentséget kerestem. — Dehogy. Csalt éppen szo­katlannak találtarrí, hogy füs­töl a kémény, pedig be sem gyújtottál. Ez félrevezetett kissé. De mér meg is oldódott a talány, hiszen közös a ké­ményünk Kató nénivel. — Már meging a Kató néni! Mást se tesg, csak ellenem heccel! Te meg szíves-örömest hagyod magad cukkolni! — Tartsuk be a fontossági sorrendet, édesem — próbál­tam enyhíteni sértődöttségét. — Először ebédeljünk, utána beszélhetünk Kató néniről. — Közben megpillantottam egy festményt az ágy felett. Csa- litos mezőt ábrázolt és fácá­nok bogarásztak a bokrok alatt. Ritka szép fácánok vol­tak. — Hát ez a vagyontárgy ? Honnan került az ágyunk fö­lé? Először fordult elő, hogy Ka­rola letette olvasmányát a kedvemért. — Hiába gúnyolódsz, ez a festmény igenis vagyontárgy. Amikor hízott libát akartam venni, eladásra ajánlotta egy műkereskedő. Azonnal kifizet­tem érte az összes pénzt, «mi nálam volt. Ma alkalmi véted, de száz év múlva milliókat fog érni. — Na és az ebéd?.,. — Ezt a gyomorembert! Gazdaggá teszem és az ebé­dért nyavalyog! Ilyen, érvek elnémítják az embert, tehát szégyenszemre indultam ki a lakásból. — Hova mész, Illés! — Szerzek egy vadászpus­kát. Lelövöldöaöm pörköltnek a fácánokat, mert igenis, ra­gaszkodom az ebédhez! Egyelőre puska helyett az ajtó dörrent: a szokottnál erő­sebben hajtottam be magam mögött. Tántoríthatatlanul ro­hantam keresztül az udvaron. Elszántságomban Kató néni rokoni hangja akasztott meg: — Gyere be hozzám, pici Il­lés. Főztem egy kis kelkáposz­tafőzeléket. marhapörkölttel. Hadd kínáljalak meg belőle. Ravasz ajánlat volt. Leg­érzékenyebb pontomat vette célba, ingatag jellemem nem állhatott ellent a csábításnak. Ám én még ravaszabb voltam. Hajlandóságomat nem tekin­tettem erkölcsi gyengeségnek: könnyű szívvel elfogadtam a kelkáposztafőzeléket, tudtam, ugyanis, hogy a fácánokat úgysem lövöldözhetem le — vadásztilalom idején! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom