Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-27 / 123. szám
2 NOCH KO inff? május 27. szom&al Nyolcvon milliárd dollár katonai kiadásokra Islington! anziksz Jelentés a vietnami frontról tu Macskák és adók SAIGON (MTI) Csütörtök délelőtt óta újabb harcok folynak a vietnami de- militarizált övezet déli határain. Az amerikai tengerész- gyalogosok jelentős számú egységei, tüzérségi és légi támogatással ismét behatoltak az övezetbe, alig néhány órával azután, hogy úgynevezett tisztogató műveleteik végeztével onnan kivonultak. A harcok még péntek délelőtt is tartottak. A Dél-Vietnami Felszabadító Hadsereg egységei csütörtökön több támadást intéztek a kormánycsapatok állásai ellen a Mekong dekájában. Ezen kívül a szabadságharcosok a fegyvermentes övezet környékéről ágyútűz alá vették az amerikai 7. flotta Providence nevű cirkálóját. WASHINGTON A képviselőház hitelügyi bizottságának becslése szerint az idén július 1-ével kezdődő 1967—68. évi költségvetésben a vietnami háború „speciális költségei” mintegy hat milliárd dollárral meghaladják a januárban előreterjesztett költségvetési előirányzatot, ílymódon a háború ebben a költségvetési évben 28 milliárd dollárba kerül, s a költségvetési deficit összegét több mint 14 milliárd dollárra emeli. Az Egyesült Államok katonai kiadásai ezek szerint meghaladják a nyolcvan milliárd dollárt, ami a teljes költségvetésnek több mint hatván százalékát jelenti. A napokban egy New York-i sajtóorgánum olyan hírt közölt, hogy az észak-vietnami vadászgépek kínai támaszpontokat vesznek igénybe. Az amerikai külügyminisztérium v szóvivője csütörtökön kijelentette, semmi olyan értesüléssel sem rendelkezik, ami ezt a híresztelést megerősítené. A Pravda a CDU kongresszusáról MOSZKVA (MTI) A nyugatnémet kormánypárt — a Kereszténydemokrata Unió—15. braunschweigi kongresszusa a régi dogmák felelevenítésének kongresszusa volt — írja Mihajlov a Pravdában. Kiesinger kancellár kongresz- szusi beszédében az első kormány-nyilatkozattal ellentétben felszínre kerültek a régi koncepciók alapelvei, a békéről és a feszültség enyhítéséről csak mellesleg esett PÁRIZS (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatában kijelenti: „a rendkívüli felhatalmazás alkalmazása a gaulleista kormánynak azt a törekvését bizonyítja, hogy megsemmisítse a társadalombiztosítást és csapást mérjen a munkásosztály és a francia nép élet- és munka- viszonyaira”. A nyilatkozat megállapítja: bár az elmúlt kilenc évben Franciaország ipari termelése hatvan százaA múlt koncepcióinak felújítása párhuzamosan halad az országban jelentkező nácizmus rehabilitálásával. A neofasiszták iránti türelem mór cinkossággá válik — hangsúlyozza a cikk. A CDU vezetőségének ezúttal is sikerült elvonnia a párt figyelmét a nyugatnémet közvéleményt nyugtalanító politikai problémákról. Mint azonban az ellenzékben levő szabad demokraták megállapítják, e problémák elől lehetetlen kitérni. lékkai, a munka termelékenysége pedig ötven százalékkal emelkedett, a dolgozók számára ez a fejlődés nem járt semmiféle előnnyel. Az országban folytatódnak a munkáselbocsátások, bezárják az üzemeket. A Politikai Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy lankadatlanul küzdjenek minden baloldali és demokratikus erő tömörítéséért, hogy a jelenlegi hatalmat mielőbb fel lehessen váltani egy igazi új köztársasággal. Egy évforduló jegyében Kínai események MOSZKVA (TASZSZ) Kínában zajos ünnepségek folynak abból az alkalomból, hogy Mao Ce-tung Jangsan- ban 25 évvel ezelőtt kifejtette nézeteit az irodalom és a művészet kérdéseiről. A pekingi tereiken propagandista csoportok jelentek meg. Programjukban két téma szerepel: Mao Ce-tung magasztalása és a párt és államvezetésben levő ellenfeleinek befeketítése. A „jubileum” kulminációs pontja az a nagygyűlés volt, amelyet május 23-án Peking- ben tartottak Csiang-Csing- nek, Mao Ce-tung feleségének elnökletével. Csen Po-ia, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagja és a Központi Bizottság mellett működő kulturális forradalmi csoport vezetője — megállapította, hogy a történelmet a lábáról a fejére állították. Csen Po-ta azután komoly hangon azt bizonygatta, hogy „a történelmet most fordították vissza a helyére.” Csen Po-ta, hogy megfélemlítse a kommunistákat és a kínai értelmiség széles rétegeit, a pekingi nagygyűlésen azt hangoztatta, hogy mindenki, aki eltűri Mao Ce-tung tanításainak bármiféle mellőzését „politikailag a burzsoázia és az ellenforradalom mocsarába süllyed.” Az FKP Politikai Bizottságának nyilatkozata .....lakói főként írek, vagy azok leszármazottai”, — írta Engels a tizenkilencedik századi külvárosokról, és ma is bevándorlók laknak itt nagy számban. Négerek, indiaiak, Brit-Nyugatindiából jött kreolok. Bob, azaz Robert Mac Kennen sem angol, hanem skót. Igaz, a skótokat ma nem sújtja semmiféle hátrány Angliában, mégis él bennük az elnyomott nemzet fiainak dacos büszkesége: őket ne nézze senki angolnak. B ob ezért rögtön szívébe zárt, mert a neve és kiejtése nyomán szerencsémre „öreganyámnak” szólítottam, vagyis azzal kezdtem a kérdezgetést: mikor jött el Skóciából. Erre tüstént mesélni kezdte a glasgowi elemi iskolát, a farmon töltött napszámoséveket, s azt, hogy a kereskedelmi flotta hajóin Máltától Hongkongig, Bristoltól Singapurig, mindenfelé eljutott. S még ma is csak 29 éves, felesége June pedig 28. A londoni lány középiskolát is végzett, és egy ideig könyvelőként, majd orvos-asszisztensként dolgozott. De másfél évvel ezelőtt abbamaradt mindég, mert megérkezett Ginmie, a legifjabb Mac Kennan, aki azonban nem sokáig viseli e rangot: már a kistestvér is úton van. Bölcsőde nincs. Bob szülei Skóciában vannak, Junéi nem élnek, s így June semmiképp sem dolgozhat. Élnek tehát hárman (nemsokára négyen) Bob keresetéből a következőképpen: Bob a Denson-féle egészségügyi felszerelések gyárában szakmunkás, darabbéres. így aztán elég ingadozó a jövedelme, nagyobb megrendelések alkalmával heti 30—40 fontra is felugrik, különben pedig heti 18 font az átlaga. Ezért a pénzért Bobnak 42 órát kell dolgoznia, a nyári rohammunka idején meg ötvenet, s még vasárnap is behívhatják kötelező túlórázásra, amelyet viszont jól megfizetnek. Egyetlen nyári vasárnapon hat-hét font is „leesett” már. A túlórának persze van egy kis szépséghibája: sokkal keményebben adóztatják, mint az egyéb keresményt. Az angol munkás ugyanis progresszívan emelkedő heti adót (tehát nem öregségi járulékot) fizet, s így ezzel, meg a dohányra és egyéb árucikkekre kiszabott közvetett adókkal kell finanszíroznia a hadikiadásokat és az állam- apparátust. A legkisebb jövedelműeket, a lakosság 10 százalékát, a heti 12 fontot, vagy annál kevesebbet keresőket sújtja ez legjobban, akik jövedelmének — a New Statesman című hetilap szerint — egyharmadát is elviszi az egyenes és közvetett adó. Bobot, szakmunkás lévén, ez nem érinti ilyen súlyosan, ö a 18 fontjából 16-ot tisztán hazahoz. Ebből heti 4 font a lakbér, 10 shilling, vagyis fél font a gáz-villany, másik fél font a tv heti bérleti díja, 3 font Bob zsebpénze és a fennmaradó 8-ból legalább 7, de többnyire az egész elmegy ételre, mosószerre. — És van egy önkéntes adónk is — szól közbe June. — A 7—8 forrt kosztpénzemből a három macskára, meg a három kiscicára is elég sok jut. r Elfojtom a mosolyt, mert ez mz áilatkultus* sajátja minden britnek. „Az én házam, az én váram” — tartja az angol közmondás, és a mindenek fölébe helyezett otthon barátságos- ságához, melegségéhez elengedhetetlennek tartják az ölbéli kedvenceket. Az a brit ember, aki ad magára valamit, vakon követi e hagyományt és inkább maga eszi meg a maradékot, másnapos ételt, de kutyájának, macskájának boltban vásárolt konzerv-táp- saert és friss tejet ad. — Szerencsém, hogy magukkal ismerkedtem meg — fordulok ismét Bobhoz. — Egy angollal semmire se mennék, ha a pénzügyeiről kívánnék tudakozódni. Bob lelkében hízik a skót nemzeti önérzet, s már csak azért is nagy lendülettel folytatja, hogy bizonyítson. — Amíg nem volt gyerek, June hetenként 2 fontot is elköltött ruhákra, mindig, mindene divatos volt. Én ritkábban vásároltam magamnak. de akkor drágább dolgokat. Évente két—három pár cipőt, egy pulóvert, legalább egy öltönyt, s kabátot, ballont mindjárt, ha kellett. Most a gyerek mellett June-nak évi 15 fontra telik, én három évvel ezelőtt vettem az utolsó öltönyt és tavaly télikabótot. A zoknira kényes vagyok, 15 párat most is kiszorítok magamnak évente. Aki már megfordult nyugaton, vagy jártas a bankszakmában, ne sértődjék meg, csak ugorja át a most következőket. A font és a forint viszonyáról ugyanis szót kell ejtenünk* mert anélkül a Mac Kennan család költség- vetési tételei némileg a levegőben lógnak. Egy font = 67 forint, 1 shilling = 1/20 font — 3,35 forint. Persze, csak élelmiszervásárláskor jelent pontosan ennyit, ha színház vagy villamosjegyet veszünk, lakbért fizetünk belőle* akkor sokkal kevesebbet, ha meg ruhát, akkor sokkal többéit ér. June évi 15 fontja például nagyobb összeg, mint amilyennek tűnik, hiszen ezen vehet magának több szoknya—pulóvert* bármennyi harisnyát, s ha épp kabát nem kell, akkor cipőt, ruhát is. Igaz, csakis áruházban és nem akármelyikben, csináltatott holmiról meg nem is álmodhat. — Tulajdonképp eszembe se jut — erősítse ü June vidáman. —Itt Londonban kimeríthetetlen a konfekcióválaszték, és mind csinos. De egyszer azért elszomorodtam. Vadonatúj, 10 fontos télikabátomban megálltain a Peter Jones áruház előtt és láttam a kirakatban egy kabátot 206 fontért. Nem bunda volt, szövetből készült, mint az enyém, csak éppen hússzor annyiba került és lesz majd nő, akinek arra is telik... — Megtakarítás? Ahogy kiszámoltuk a* előbb, átlagos héten semmit sem tudunk félretenni. csak a túlórás időszakokban. Olyankor vásároljuk a ruhafélét, másegyebet, és mindent összevetve marad talán 70 fontunk az év végién. De ez is csak úgy, ha lemondunk szinte minden szórakozásról... Zilahi Judit Következik: A félkarú rabló ára A rádió és a tv mai miisora KOSSUTH RADIO: 0.22: Lányok, asszonyok. — í.rii Zenekari muzsika. — 9.20: Mario Lanza énekel, a savéira zenekar játszik. — 10.10: Üj operaiemezeinkbol. — 10.35: Orvosi tanácsok, A sófogyasztásról. — 10.40: Artur Schnabel zongorázik. — 11.14: Szép magyar novella. — 11.34: Lemezek közt válogatva. _ 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: A cigánybáró. — 13.03: Mi újság a z Akadémiai Kiadóban? — 13.18: Katonadalok, csárdások. —__13.45: Néhány perc tudomány. — 13.50: Hirdetőoszlop. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? _ 14.20: Victoria de Los Angeles és Robert Morr ill énekel. — 15.15: Csak fiataloknak: — 10.00: Hétvége. — 17.53: Artur Schnabel két zongoraversenyt Játszik. — 19.25: Közvetítés a József Attila Színházból. A csodabogár. — 21.31: Nótacsokor. — 22.15: Sporthíradó. —. 23.30: Táncoljunk. PETŐFI RADIO: lo.oo: A hét könnyű- és tánczenei műsoraiból. — 11.50: Világlapok közgazdasági rovataiból. — 12.00: Kathleen Ferrier énekel. Nathan Milstein hegedűi. — 12.50: Accrától Fokvárosig ni. — 13.00: Filmdalok. __ 13.14: Orvosi tanácsok. A sófogyasztásról. (ísm.) — 13.19: Két kantáta. — 14.08: Mezei csokor. — 14.28: Petőfi útján. — 15.00: Hangverseny a Fültörő megfejtőinek. — 16.05: Lészen Agyú. — 16.20: Közvetítés a Fészek Klubból. 17.00: Hangverseny a stúdióban. — 17.35: A gyógyszerkutatásról. — 17.50: Garami Imre táncdalaiból. — 18.10: Mire a kakas megszólal. — 10.03: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. — 19.15: Verbunkosok. népdalok. — 20.00: Prágai tavasz 1967. — kb.: 22.15: Könnyűzene. — 22.25: Vlzsgaláz és szivldegesség. — 22.35: Josef Metternich énekel. — 22.5«: Ügetőverseny- erédmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 16.08: Műsorismertetés. — 16.10: Üj emberek a Nílus mentén. — 16.40: Rajzolj velünk! — 17.40: Bélyegsarok. — 17.55: Picasso — a kortárs szemével. — 18.15: Hírek. — 10.20: Kapcsoljuk... Helyszíni közvetítés a BNV-röl. — 18.50: Költészet „Halálos szerelem”. — 19.05: A TV jelenti. _ 19.50: Cicavízió ... — 20.00: TV-Hiradó. — 20.20: „Ángyai” kalandjai. A zseniális férj. — 21.10: Bemutatjuk Rita Pavonét. — 22.05: TV-Hiradó — 2. kiadás. _ 22.25: Jó éjszakát, felnőttek! Elveszett örökség... (Popeye-sorozat). BESZTERCEBÁNYA: 14.45: Sportdélután: ökölvívó KB közvetítése Rómából. — A Slovan Bratislava — Dukla Praha labdarúgó-mérkőzés közvetítése. — 19.00: TV-Hlradó. — 19.45: A vadon birodalma. — 20.10: Bűntény a leányiskolában (ftlmnovellák.) — 31.55: Német revűfitm. mnciblhiktöft ftWMMÉ 25. Bambuszpálcás urak szoktak ügy ebédre hazatérni, ahogy én bevonultam az udvarunkra. Szinte kívülről láttam arcvonásaimon a konszolidált életörömöt, és a nemes gőgbe hajló elégedettséget. A kéményre pillantva csak felfokozták várakozásomat családi tűzhelyem bárányfelhői. S megint lelki szemeim elé villant az angyali Karola, amint önfeledt asszonyi szorgalma valósággal körbe zsúfolja azt a bizonyos családi tűzhelyet. Mindössze az a körülmény támadta meg illúzióimat, hogy az udvar levegőjében megállt volna a merőkanál a kelká- posztafőzelék sűrű szagától. Noha sokra becsültem Katus nénit, a szomszédasszonyt, most haragra gerjedtem ellene, hogy megronitotta ' ünnepemet. Főztjének ioségszaga elnyomta közeli lakomám illatait, és ez a merénylet fölért a szememben egy kis gyilkossággal. Bosszút szimatoltam a fondorlatban, mert Katus néni, aki egyébként rokonom volt, többször is pihés hajú némbernek nevezte Karolát a fülem hallatára. S én, a gyáva megalkuvó igazat adtam neki pusztán a rokoni béke kedvéért. De most Karola bocsánatáért esdekeltem magamban. Eltelve a remény és hódolat érzésével, benyitottam otthonunkba. Tündöklő tisztaság fogadott. Karola feküdt az ágyban cigarettázott és olvasott, mint rendesen. Egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy én meglepődtem. — Tálán csodálkozol, hogy még nem tálaltam? — kérdezte csaknem kihívón. Elvégre ilyen apróság miatt nem szabad összeveszni, így hát mentséget kerestem. — Dehogy. Csalt éppen szokatlannak találtarrí, hogy füstöl a kémény, pedig be sem gyújtottál. Ez félrevezetett kissé. De mér meg is oldódott a talány, hiszen közös a kéményünk Kató nénivel. — Már meging a Kató néni! Mást se tesg, csak ellenem heccel! Te meg szíves-örömest hagyod magad cukkolni! — Tartsuk be a fontossági sorrendet, édesem — próbáltam enyhíteni sértődöttségét. — Először ebédeljünk, utána beszélhetünk Kató néniről. — Közben megpillantottam egy festményt az ágy felett. Csa- litos mezőt ábrázolt és fácánok bogarásztak a bokrok alatt. Ritka szép fácánok voltak. — Hát ez a vagyontárgy ? Honnan került az ágyunk fölé? Először fordult elő, hogy Karola letette olvasmányát a kedvemért. — Hiába gúnyolódsz, ez a festmény igenis vagyontárgy. Amikor hízott libát akartam venni, eladásra ajánlotta egy műkereskedő. Azonnal kifizettem érte az összes pénzt, «mi nálam volt. Ma alkalmi véted, de száz év múlva milliókat fog érni. — Na és az ebéd?.,. — Ezt a gyomorembert! Gazdaggá teszem és az ebédért nyavalyog! Ilyen, érvek elnémítják az embert, tehát szégyenszemre indultam ki a lakásból. — Hova mész, Illés! — Szerzek egy vadászpuskát. Lelövöldöaöm pörköltnek a fácánokat, mert igenis, ragaszkodom az ebédhez! Egyelőre puska helyett az ajtó dörrent: a szokottnál erősebben hajtottam be magam mögött. Tántoríthatatlanul rohantam keresztül az udvaron. Elszántságomban Kató néni rokoni hangja akasztott meg: — Gyere be hozzám, pici Illés. Főztem egy kis kelkáposztafőzeléket. marhapörkölttel. Hadd kínáljalak meg belőle. Ravasz ajánlat volt. Legérzékenyebb pontomat vette célba, ingatag jellemem nem állhatott ellent a csábításnak. Ám én még ravaszabb voltam. Hajlandóságomat nem tekintettem erkölcsi gyengeségnek: könnyű szívvel elfogadtam a kelkáposztafőzeléket, tudtam, ugyanis, hogy a fácánokat úgysem lövöldözhetem le — vadásztilalom idején! (Folytatjuk)
