Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

1967 május 21. vasárnap.

WOC R « O

3

Szécsényi példázat a dohányzás ártalmasságáról

Az eset Szécsény községben történt, a II. Rákóczi Ferenc általános iskolában 1967. április 9-én. A tavaszi iskolai szünidő alatt öt VII. osztályos tanuló cigarettázott játék közben a várkertben. Amikor ez az igazgatóhelyettes, Tóth Lászlóné és az osztályfőnök, "Németh Béla tudomására jutott, felelősségre vonták a gyerekeket, amiért megsértették az iskolai szabályzatot. A A felelősségre vonás így történt : Tóth Lászlóné leültette az öt gyereket, B. Jánost, B. Gyulát, C. Miklóst, M. Tibort, T. Károlyt, és Németh Béla felügyelete alatt arra kötelezte őjtet, hogy — cigarettázzanak!

B. János szülő, szerkesztőségünknek írt leveléből:

„Az én gyerekem a cigaret- tázást megtagadta, illetve próbálta megtagadni ... Németh Béla osztályfőnök azzal fenyegette meg, hogy amennyiben nem szívja, úgy viszi a szerszámos kamrába. Ez az a heiv, ahol a tanulókat meg szokták verni. Erre inkább az én fiam is vállalta a cigarettázást. A gyermekem a hatodik cigaretta után rosszul lett...”

T. Domonkos szülő:

— Amikor az eset után bementem az iskolába Bállá Károly igazgatóhoz, s megkérdeztem, miért kapott a gyermekem igazgatói rovót, azt feledte, nem is tudott róla. Tóthné pedig azt, hogy „az én fejem nem kalendárium”, holott ő írta alá a rovót. Később azit kérdeztem, ml történt volna, ha gyerekek nikotin mérgezést kaptak volna. így válaszölt: „Bevitték volna őket a kórházba”.

Ismét B. János leveléből:

„C. Pál szülő is felkereste a nevelőket, és elégedetlenségének adott kifejezést. Az iskola igazgatóhelyettese neki azt mondta, úgy látja, hogy a sértettek szüleinek nagy hatalmuk van, és mindent megtehetnek, de cselekedetének súlyosságát nem ismerte el, és kijelentette, ő már idegileg teljesen kikészült és vagy neki, vagy a gyerekeknek az iskolát él kell hagyni.”

S a levél vége:

„A fejleményekhez tartozik még az. hogy panaszunkra a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője a két nevelőnek fegyelmi büntetést adott, természetesen, az eseingerlékenységét: „Sok esetben nem tud az adott helyzetben megfelelően uralkodni érzelmein.” Németh Béla a jegyzőkönyvben elismeri tettét, bár hangsúlyozza, jószándék vezette mindkettőjüket. Visszaemlékezése szerint egyedül B. János tiltakozott a cigarettá- zás ellen, de ekkor figyelmeztette a gyerekedet, hogy aki nem akar szívni, azt „kiviszi a műhelybe”. Arra a kérdésre, miért tette e kijelentést, azt válaszolta: „Volt már rá eset, hogy egyéni beszélgetésre behívtam a tanulókat a műhelyterembe. de testi fenyítést ott nem alkalmaztam.”

Radios Győző hangsúlyozza, a tanulók dohányoztatása, mint gátló nevelési módszer súlyosan elítélendő, hiszen a fejlődő szervezet számára a dohányzás különösen ártalmas. Megjegyzi viszont azt is, hogy kivétel nélkül mind az öt gyerek ..jrz iskola rémei” közé tartozik, s tájékozódása szerint a gyerekek szüleinek hosszabb idő óta szinte alig van kapcsolata az iskolával, a nevelőkkel. Állításait a gyerekek ellenőrzőkönyvében levő figyelmeztetések nagy számával is alátámasztja. Arra az állításra pedig, hogy a két nevelő többször alkalmaz testi fenyítést, azt mondja: „Ez nem bizonyított, a fegyelmi mértékének kiszabásánál tehát erre nem lehettünk figyelemmel.”

Bállá Károly:

— A fegyelmit elégségesnek tartom ahhoz, hogy több eset iskolánkban ne fordulhasson elő. A két nevelővel beszéltem, cselekedetüket nem a rossz szándék vezette, utólag elismerték pedagógiai tévedésüket. Németh Béláról annyit: legalább annyit mosolyog, mint komor, a gyerekek csüngenek rajta, egyik legnépszerűbb nevelő. Sem nála, sem Tóthnénál nem tudok pofonokról, ezt sem ők. sem a gyerekek, sem a szülők velem nem közölték... Egyébként a művelődésügyi osztály részéről mi formaságnak éreztük a velünk való beszélgetést, az volt az érzésünk, mindegy, mit mond a nevelő, a fegyelmit mindenképpen kiküldik. A nevelők egy része az eset után közölte, nem érdemes tu— Egyetért a fegyelmi büntetéssel?

— Igen.

— Mi igaz abból, hogy testi fenyítést alkalmaz?

— Semmi.

ön

— Soha nem adott pofont senkinek?

— Nem igen.

— Tehát adott, csak nem sokat?

— Ne forgassa ki a szavaimat.

A VII. osztály létszáma 40, Bállá Károly igazgató engedélyével e sorok írója megkérdezte a gyerekektől, van-e közöttük olyan, aki esetleg kapott néhány pofont Tóth Lász- lóné, illetve Németh Béla nevelőktől. A gyerekek jelentkezése alapján Tóthnétól 22, Németh Bélától 24 tanuló kapott pofont. A műhelyben Németh Béla négy gyereket pofozott meg.

— Milyenek voltak ezek a pofonok ?

— Óriásiak.

— Csípősek is voltak.

— Vegyesen.

(Nem tartom feladatomnak, hogy a válaszok igaz, vagy valótlan voltát eldöntsem. Ennek vizsgálatát azonban az Illetékesek figyelmébe ajánlom.)

Többen mondogatják Szé- csényben; az ember munka közben követ el hibát. Igaz, pedagógiailag helytelenül járt el a két nevelő, de — szerintük — kicsit fel is fújták az egészet. Különben, az őt gyerek sem angyal, egy részüket a nevelőtestület érzése szerint otthon az iskola nevelői ellen nevelik. Ezzel az üggyel, illetve ennek teregetésével csak lovat adtunk alájuk, a jövőben még szemtelenebbek lesznak. Annál is inkább, mivel „lejáratták a nevelők tekintélyét ...” — mondják.

A fegyelmivel ? A riport arról szól — ami előtte történt!

Tóth Elemér

A tsx»kong>re$szu$ elhatározta

4 szövetkezetek területi szövetségei

A termelőszövetkezeti mozgalom egyik legvitatottabb és rendkívül nagy érdeklődést ki- váltott problémája, hogy milyenek legyenek és mivel foglalkozzanak a tsz-ek területi szövetségei. A párt IX. kongresszusa javasolta, a termelőszövetkezetek áprilisban megtartott I. országos kongresszusa pedig határozatba foglalta, hogy a termelőszövetkezetek hozzanak létre területi szövetségeket. Ezek a szövetségek a bennük tömörült termelőszövetkezetek irányításával dolgoznak majd. Feladatuk. hogy elősegítsék a tsz-ek együttműködéséből származó előnyök hasznosítását, s érdekképviseletének ellátását.

A területi szövetség megalakítását a termelőszövetkezetek közgyűlései határozhatják el. A területi szövetségbe bármikor beléphetnek a tsz-ek, csatlakozásuk önkéntes, tehát nincs és nem lesz olyan jogszabály, amely előírná, hogy valamelyik tsz köteles belépni a területi szövetségbe. Ha viszont a termelőszövetkezet eleget tesz a szövetség alapszabályában meghatározott feltételeknek, akkor csatlakozási kérelmét nem szabad elutasítani. Tagja lehet a szövetségnek nemcsak mezőgazdasági termelőszövetkezet, hanem halászati termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, termelői szakcsoport és szakszövetkezet is. A területi szövetségben a részvevő szövetkezeteknek azonos jogaik és kötelezettségeik vannak.

A termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán sok szó esett a területi szövetségekről, a tsz-ek érdekképviseletéről. A küldöttek egyetértettek abban, hogy ezek a szövetségek a tsz-ek olyan fórumai legyenek, ahol megvitathatják, és egybehangolhatják a gazdálkodásukkal, érdekvédelmükkel összefüggő kérdéseket, és ha szükségesnek tartják, javaslatokat tegyenek állami, szövetkezeti és társadalmi szerveknek. A gazdaságirányítás új rendszerében, amikor gazdálkodásuk minden fontos kérdésében önállóan dönthetnek a termelőszövetkezetek is, különösen nagy szükség lesz arra, hogy legyen olyan szerv, amely rendszeresen és alapos hozzáértéssel tájékoztatja a termelőszövetkezeteket a piaci helyzetiül, a népgazdasági igényekről, az export-lehetőségekről és általában mindarról, aminek az ismerete nélkül nem gazdálkodhat eredményesen a termelőszövetkezet.

Űj helyzet állt elő abban a tekintetben is, hogy a termeléshez szükséges gépek, eszközök beszerzése csakúgy, mint az áruk értékesítése mér 1968. január 1-től kezdve túlnyomó részt kereskedelmi módszerekkel történik. Nem központi elosztás révén, s nem kötelező utasítások alapján vásárol és értékesít tehát a termelőszövetkezet, hanem meg kell keresnie és találnia azókat az üzletfeleket, különféle vállalatokat, amelyekkel kapcsolatra van szüksége.

Vannak, akik attól tartanak, hogy a területi szövetség valamilyen hivatal lesz, amelyik utásítgat, s ahogyan mondani szokás, felettes hatósága lesz majd a termelőszövetkezeteknek. Nincs ok ilyen aggodalomra,

mert a termelőszövetkezeti szövetségeknek nem lesz utasítási joguk, s nem láthatnak el hatósági feladatokat. A bennük tömörült termelőszövetkezetek döntik el, hogy mivel foglalkozzanak a törvények és jogszabályok betartása esetén, csak ezeknek tartoznak felelősséggel. Téves az az elképzelés is, amely szerint a szövetség valamilyen vállalat, illetve kereskedelmi szerv lesz. Ha úgy látják jónak, akkor a szövetséget alkotó termelőszövetkezetek elhatározhatják, hogy különféle közös vállalkozásokat hoznak létre. Dönthetnek úgy is, hogy megbízzák a szövetséget az intézményes jogvédelem megszervezésével és irányításával, szakmai tanfolyamok, tapasztalatcserék szervezésével és egyéb lényeges tennivalókkal. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szövetség maga nem vállalat, nem gazdálkodási egység, hanem társadalmi, képviseleti szerve azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek életre hívják és anyagi hozzájárulásukkal működtetik.

Már a termelőszövetkezeti kongresszust megelőzően, de azóta is gyakori téma az agrárpolitikával, a termelőszövetkezetekkel foglalkozó körökben, hogy megyénként hány területi szövetséget hozzanak létre a tsz-ek. Van olyan vélemény, amely szerint úgy lenne jó, ha egy megyében egy szövetséget alakítanának. Ezzel szemben a túlnyomó többség azt a nézetet vallja magáénak, hogy helyesebb, ha a tájadottságuknak, á termelési, közgazdasági és egyéb helyi feltételeknek megfelelően több szövetséget hoznak létre megyénként. Sőt, van olyan felfogás is, amely- károsnak tartaná, hogy a megyehatár akadálya lenne annak, hogy bizonyos termelőszövetkezetek, amelyek másik megyében működő szövetségbe szeretnének belépni, mert érdekeik azt kívánnák meg, kénytelenek lennének távol maradni a szövetségtől. Nem nehéz belátni, hogy azoknak van igazuk, akik a megyénként több szövetség hívei, s esetenként még két vagy több megye bizonyos számú termelőszövetkezetének összefogását sem tartják elképzelhetetlennek. Teljesen Indokolatlan és csak káros következményekkel járó megkötöttség lenne kimondani, hogy ilyen vagy olyan közigazgatási határokhoz kell igazodniok a tsz-eknek. amikor szövetséget alakítanak. Természetesen nincs, nem lehet akadálya annak sem, hogy ha valamelyik területi szövetség termelőszövetkezeti közös vállalkozást hoz létre, akkor abban a vállalkozásban más szövetséghez tartozó tsz-ek is részt vegyenek.

A szövetségek tehát nem lehetnek felettes hatóságai a termelőszövetkezeteknek, hanem olyan demokratikusan életrehívott képviseleti szervek lesznek, amelyek megbízóik érdekei szerint munkálkodnak. A következő hónapok folyamán ebben a szellemben alakítják meg szövetségeiket a termelőszövetkezetek, hogy az eddiginél jobb eredményekkel hasznosítsák mindazt a lehetőséget, amit az egyre korszerűbbé váló nagyüzemi társas gazdálkodás jelent.

Gulyás Pál

meny jelentőségét erősen tom- datni a szülőkkel, milyen gon- pitva. A gyerekek veréséről dók vannak a gyerekkel, lupéidéul szó sem esett. A fe- szén ezt többen a gyermekük gyeim! büntetés elég súlyos, üldözésének vélik.

Három kovács, egy kovács

szigorú megrovás, és az iskola igazgatóhelyettesének az iskolán belül történt áthelyezése. A fegyelmi kiszabásánál figyelemmel voltak arra, hogy a nevelők eddig fegyelmit nem kaptak. De goról ismét nem esett szó, hogy kaphattak volna, mert az ütlegelés már régen bevezetett módszer ebben az iskolában. A két nevelő magatartása nemcsak engem sért, mint apát, hanem káros valamennyi tanulóra nézve, és súlyosan sérti az egész nevelő- testület jó hírnevét és becsületét. A fegyelmi erős, de nem hoz megoldást mindaddig, amíg a két nevelőt máshova nem helyezik.”

Radics Győző, a tanács művelődésügyi osztályának vezetője az esetről készült jegyzőkönyvet mutatja. Benne, többi között, ez áll: Bállá Károly igazgató nem volt az iskolában amikor az eset történt, ezt csak jóval később tudta meg, nem az illetékes nevelőktől, hanem T. Domonkos szülőtől. Elismeri Tóthné

Részlet a Tóth Lászlónkéval történt beszélgetésből:

— Igaznak tartja, amit tettével, magatartásával kapcsolatban aláírt?

— Bármit aláírtam volna,

— Miért?

— Mert szél ellen nem lehet...

— Ez esetben, mi a szél?

— A hatalom.

— A szülőké?

— Részben... Főleg a szülőké ... Jó propaganda ez... Mindenre fel vagyok készülve, minden lehetetlen helyzetre.

— Lehetetlennek tartja a jelenlegit?

— Azt nem mondtam.

— Elismeri tettét?

— Mindent elismerek... ha lehetne, hagyjuk ezit a témát, fáradt vagyok.

Németh Béla válaszainak egy része:

Zúgnak a melegítőkemencék, adják az alaphangot. A kapát, ásót gyártó gépek viszik a prímet, a fejszét, csákányt készítők kontráznak. Különös állandó zene ez a Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló üzemében. Az idegennek, ha belép, először meg kell állnia. A látvány kényszeríti erre. Az izzó acél, ahogy vörös csíkot húz, amíg a kemencétől a gépre teszik. A kovács, aki két kézzel szorítja a fogót és úgy koncentrál, hogy homlokán elmélyül a ránc. Számára ilyenkor nincs környezet, egy helyen összpontosul a világ. Kezével vezeti az anyagot, lábával a gépet. Egyszer akkorát üttet, hogy talán még a tojást sem törné össze, csak simogat, máskor meg ami „ráfér”. Ügy nyúlik az acél, akár a vaj. Csak néhány pillanatnak tűnik és a holt anyag formát kap. A sablonhoz illeszti, önellenőrzés ez, de lehetne bármelyik két darabot egymáshoz illeszteni, egyforma az szemmértékre is, mint az indigóval írt betű.

— Hogy szép szakma-e a

kovácsé? Az. Ha az ember ütemesen csinálja, nem is fárad bele. Az idő is gyorsan telik. Én már huszonkilenc éve csinálom — mondja a lélegzetvételnyi szünetben, azután ismét a gépre összpontosítja figyelmét. Kettőt jobbra, kettőt balra üttet, a köpü mellett és máris kiképezte az ásó oromzatát, azután nyújtja, szélesíti a lemezét. Arra nyúlik az acél engedelmesen, amerre akarja. A végén megsimogattatja még. Segítője körülrajzolja krétával a sablonon, azután nyírja, alig van hulladék.

Bódi József 29 év alatt nemcsak mestere, hanem művésze Is lett a szakmának. Ugyanezt lehet mondani a szomszédos gépen dolgozó barátjáról, Hegedűs Nándorról, aki kapákat formál. Ö is 26 éve kovács- kodlk ezen a munkahelyen, és ahogy elnézem őket, még a nyugdíjig bőven van idejük.

— Néha nehéz?

— Nem könnyű, de megszoktuk.

— Keresni lehet?

— Lehet. A kétezer-hétszáz—nyolcszáz általában

megvan és néha több is.

— Akkor ide szívesen jönnek a fiatalok?

— Nem mondhatnám ezt mindegyikre. Nézze, ott van az a fiatalember a kemence előtt. Kőfaragó volt eredetileg és idejött dolgozni. Szorgalmas, sokat nézek ki belőle. Biztos, hogy megtalálja itt a számítását. Az ilyeneknek jó, akik szeretik á munkát. Vannak azután olyanok is, akik menekülnek innen. Valószínű, azok máshonnan is menekülnének. Könnyebben veszik az életet, és a magamfajta embert az ilyen dolgok idegesítik legjobban. Itt is érvényesül, hogy „három kovács egy kovács”. Egymás kezére kell dolgozni, másképpen nem megy. Ha megvan az összhang, akkor öröm a munka. Szívesen fogadnánk olyan fiatalokat, akik tényleg éreznék ennek a munkának a szépségét. Utánpótlásra mindig szükség lesz, nem beszélve arról, hogy ezt a pénzt nem mindenütt lehet megkeresni.

Szakmaszeretet és féltés is ez, ahogy az idősebb kovácsok beszélnek. Van ebben azért más is. Hiszen ha minden fiatal megértené őket, amikor jobb munkára buzdítják! Jószándékkal teszik, közös ügy érdekében. Ök más körülmények között kezdték, mint a maiak, azonban egy dolog most is érvényben van: a szakma megtanulásához akarat is kell, nemcsak óhaj. Előbbre jutni úgy lehet. Akiben ez megvan, azzal nincs gond, és nem is panaszkodhat.

Rövid pihenőt tartanák. Nézem a készárut. Jöhet a meós, van mit átnéznie. Kint rakodnak. Indul a készáru, öregbíteni a salgótarjáni kovácsok jóhírát. Hogy hova? A kovácsok ezzel a kérdéssel talán nem is igen foglalkoznak, pedig elmehetnek bármerre az országban, a legutolsó pusztán is találkoznak saját védjegyükkel.

Az elmúlt hetekben felmérést készítettek. Kiderült, hogy fajta és súlykülönbség szerint a kovácsoló üzem ezerkilencvenhat féle terméket állít elő. Szállítanak a megyei nagykereskedelmi vállalatokon keresztül valamennyi faluba. Termékeik eljutnak minden világrészre és erre joggal büszkék lehetnek a salgótarjáni kovácsok. Bodő János