Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1967. április 16, vasárnap

woerc ad

7

Vasárnapi levél

A szakmunkásképzésről

Hogy őszinte legyek, nem tudom, mennyire levéltéma, amiről írni akarok Neked. Ha igaz az, hogy a levelek általában örömet, bánatot, vagy legalábbis izgalmat váltanak ki a címzettekből, úgy mondandóm gondolom e követelménynek megfelel, vagyis izgalmas.

Előfordulhat persze, hogy levelem ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, hiányérzetet is okoz, miután elolvasod. Hiszen majdnem bizonyosra veheted, hogy a benne foglaltakkal kapcsolatban a részleteket illetően, esetenként ma még a nálam illetékesebbek sem tudnak nyilatkozni.

Nos, kedves Barátom, írod, hogy végre elkészült a házad, beköltöztetek. Tudom, rengeteg munka, gond járt az építésével. Mennyi munka és gond van ott, ahol egy egész város épül! Várost építeni nem köny- nyű dolog, most már Neked is lehet fogalmad róla. Azt is tudod azonban, hogy milyen öröm az, amely az építést, az erőfeszítéseket követi. Ezért a munka gyümölcséért érdemes élni, dolgozni. Azt hiszem, ez sok erőt ad a városépítőknek.

De nem erről van szó. Mégcsak nem is a földből

kibújó vasbeton- és üvegpalotákról, újra szabott utcákról, terekről. Arról szólnék inkább, otthona lesz-e az új Salgótarján, a megye az embernek, megtalálhatják-e e vidéken munkahelyeiket, életfeltételeiket a most felnövők. Ne, fázz a kissé hivatalosnak tűnő szavaktól, a megye, a város várható munkaerő helyzetéről és az ebből fakadó pályaválasztási teendőkről lesz szó.

Ami azt illeti, talán nem is igen akad ennél izgalmasabb és komolyabb gondunk. Tudom, Te is rengeteget hallottál már erről a munkahelyen, az utcán, mindenhol. Mindenkit érdekel, lesz-e szakmája, kenyere, számot tartanák-e a munkájára? Fokozottan kérdezik ezt tőlünk is a fiatal generáció tagjai.

Nos, elárulhatom, a harmadik ötéves tervidőszakban mintegy nyolc—kilencezer szakmunkást igényel a megye ipara, építőipara, kereskedelme és mezőgazdasága. Bőven nyílik tehát lehetőség megfelelő munkaterület választására. Arról már Te is bizonyára értesültél, hogy ebben az időben az üzemekben komoly rekonstrukció megy végbe, s persze korszerűbbé válik a mezőgazdaság is. Ez azt jelenti, hogy bővülnek a szak- képzettséget igénylő munkaterületek. Arról is szó van, hogy a korszerűsített üzemek ilyen irányú munkaerőszükségletét nagyobb arányban kell az első ízben munkába lépő, főleg szakképzett fiatalokból kielégíteni.

A harmadik ötéves tervidőszakban azonban körülbelül húsz százalékkal több nyolcadikos hagyja el az általános iskolát, mint korábban. Részükről felvetődhet a kérdés, lesz-e helyük, továbbtanulási lehetőségük? Lesz! 70—80 százalékuk valamilyen formában tovább tanulhat. Csakhogy..., s itt engedd meg, hogy a kérdés néhány más vonatkozásáról is szóljak, ^rról például, hogy a múlt tanévben is körülbelül kétszáz szakmatanulási hely üresen maradt. » .

Nemrég a salgótarjáni Mü. M. ipari szakmunkástanuló intézetben jártam. Elmondották, hogy évente ötszörösen—hatszorosan többen jelentkeznek autószerelő, műszerész szakmára, mint építőipari tanulónak, kőművesnek, ácsnak, kovácsnak.

Még egy jelenség, ami, ha szórványosan fordul is elő, feltétlenül szót érdemel. A vállalatok általában szívesen alkalmaznak szakmunkástanulókat, mert az ebéden, kívül a képzésnek szinte valamennyi költségét az intézet fedezi. Szakmunkásvizsga után azonban a vállalat nem köteles alkalmazni a fiatalt, s ilyen esetenként elő is fordul. Persze, az esetek indokoltak, leginkább a fiatal magatartását kifogásolják az üzemben, s azért nem tartanak igényt munkájára. A lényeg azonban az, hogy eszerint jelenleg az esetleges túlzott beiskolázás sem jelent kötelezettséget a vállalatoknak. Kötelezettséget jelent viszont a társadalom számára a fiatallal szemben. Mindig ügyelnünk kell tehát arra. hogy a szakmákba csak annyi gyermeket iskolázzanak be, amennyire előreláthatóan szükség lesz az elkövetkezendő években. Vgyanúgy vigyázni kell természetesen arra is, hogy kevesebb se legyen a létszám. Egyáltalán, a rekonstrukciók előtt, vagy már rekonstrukció alatt álló üzemek pontosan tervezzék meg

szakmunkás-utánpótlásukat.Vigyázzanak az arányokra. Nem az arány — az ember kedvéért.

Kérdezed, előre tervezik-e a vállalatok szakmunkásutánpótlásukat, számolnak-e a rekonstrukciók, új üzemrészek elkészülésével e vonatkozásban is? Én is megkérdeztem ezt az iskolában. Azt mondották, igen. Az öblösüveggyárban például tudják, hogy 1970-ig 240 üvegcsiszoló szakmunkásra lesz szükségük, jelenleg körülbelül 110 üvegcsiszolóval rendelkeznek. a tanulókat és a bevonult fiatalokat is beleértve. Igaz, az üvegiparban nem lehet egészen pontosan tervezni, festőre, csiszolóra van-e szükség inkább, ezt a divat is befolyásolja. Ennek ellenére, ébereknek kell lennünk, nehogy olyan szakmákra képezzünk, amelyekre előreláthatóan nem lesz szükség.

Szóval, amint látod, a kérdés korántsem egyszerű. Abban azonban biztos lehetsz, körültekintő tervezéssel, figyelemmel, emberközpontú szemlélettel e gondok is megoldhatóak. S e szemléletben én azt hiszem, nincs, nem is lesz hiány.

Üdvözöl:

Tóth Elemér

Hz ifjúság elhelyezkedéséről, az úi gazdasági mechanizmus munkaügyi rendelkezéseiről, a Munkatörvényköiiyv tervezetéről

nyilatkozik Varé» József, munkaügyi miniszter

A sajtó hírt adott arról, hogy a kormány különböző intézkedéseket tesz az ifjúság továbbtanulásának és elhelyezkedésének segítésére. Felkerestük Veres József elvtársat, munkaügyi minisztert, s megkértük: adjon tájékoztatást a ter_ vezeti munkaügyi Intézkedésekről.

— A Minisztertanács március 9-i ülésén — hangzott a válasz — megtárgyalta a Munkaügyi Minisztériumnak, a Művelődésügyi Minisztériummal, a SZOT-tal és a KISZ-szel együttesen tett előterjesztését az ifjúság következő években várható továbbtanulási és munkába- állási helyzetéről és több fontos határozatot hozott. Estek szerint a következő évek demográfiai létszámhullámából adódó problémák figyelemmel kísérését és megoldását mindenhol kiemelt fontosságú, feladatnak kell tekinteni és ennek érdekében különböző oktatási, valamint munkaerőgazdál- kodásii intézkedéseket is tesznek.

Az oktatás vonatkozáséban különösen fontos az, hogy az eddig tervezett mértéken felül Is, sokkal több fiatal részére kell tanulási lehetőséget biztosítani a szakmunkásképzésben. E cél elérésére az általános és középiskolák tantermeivel és tanerőivel, valamint a vállalati tanműhelyek további fejlesztésével elő kell segíteni az ifjúsági létszám- hullám zömének a szakmunkásképzésen történő átvezetését.

Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szakmunkásképzésben és a szak- középiskolákban ne csak maradjon, hanem még növekedjék is a képzésbe bekerülő leányok száma és aránya. Ezzel végső soron a szakképzetlen — javarészt leány — fiataloknál tapasztalható és várható elhelyezkedési nehézségeket kell enyhíteni.

A Minisztertanács fontos feladatnak tartja, hogy a középiskolai rendszeren belül a szakközépiskolák mielőbb elfoglalják megfelelő helvü- ket s ez a szakközépiskolák fejlesztésében és a felvételekben is kifejezést nyerjen. Ezzel egyidejűleg a falusi továbbképző iskolákban fejleszteni kell a mezősrazdasá- gi betanított munkásképzésre irányuló kétéves oktatást, amely a falusi fiataloknak a mezőgazdaságban maradását — több más intézkedéssel együtt — az eddiginél jobban biztosíthatja.

A munkaerőgazdálkodási intézkedések között igen lényeges az, hogy a következő 3—4 évben — az eddigi terveken felül — lehetővé válik mintegy 10 ezer érettségizett leány részére az egészségügy területén a munka melletti továbbtanulás.

A városokban és ipartelepeken a fiatalkorú kisegítőként történő 4—6 órás foglalkoztatási lehetőségek, valamint általában a rész- munkaidős és a bedolgozói rendszer szélesiftésével is további munkaalkalmakat biztosítanak a fiataloknak.

E kérdések megoldásában a minisztériumok és központi szervek mellett komoly feladatok 1lárulnak a tanácsokra, amelyek a saját területük ifjúsági és munkaerő-helyzetének kellő ismerete alapján megfelelő operatív intézkedésekkel rendezhetik az esetleges helyi feszültségeket.

— Megkérnénk miniszter elvtársat, tájékoztassa olvasóinkat röviden azokról a munkaügyi vonatkozású rendelkezésekről, ameij^eket az új gazdasági mechanizmus 1968. januárjától történő bevezetésével kapcsolatban eddig hoztak. Egyben kérjük, hogy — ha csak vázlatosan is — tájékoztassa a sajtót a készülő fontosabb rendelkezésekről.

— Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos mun- kadíjaxáíi és anyagi ösztönzési kérdések köréből eddig határozat született a munkások és alkalmazottak tarifa és besorolási rendszere módosításának irányélveire, valamint a jelentősebb béren kívüli juttatások finanszírozási és vállalaton belüli rendszerére. Az előkészítés stádiumában van a részesedési alap-képzésre, a bér- színvonal szabályozására, a részesedési alap felosztására és felhasználására, továbbá a teljesítménybérezés alapjául szolgáló munkanorrnák és egyéb telj esi tményköi^e- telmények meghatározásának és kezelésének alapelveire vonatkozó szabályozás.

Azok közül a témák közül, amelyekre a Gazdasági Bizottság már határozatot hozott, vázlatosan ismertetem az egyes lényegesebb béren kívüli juttatások rendszerével kapcsolatos új rendet

E juttatások biztosítása —

eltérő jellegük miatt — eltérő módon kerül szabályozásra.

A temeléíhez szorosan kapcsolódó és munkaerőgazdálkodási célokat szolgáló juttatásokat — így elsősorban a munka-, védő- és egyenruhával, valamint a munkásszállással és munkásszállítással kapcsolatos kiadásokat — a vállalati költségek terhére kell majd elszámolni. Ezek tehát a szükségletnek megfelelő mértékben, a nyereségtől függetlenül kerülhetnek elszámolásra.

A juttatások másik csoportját — elsősorban a’ üze- mi étkeztetéshez történő vállalati hozzájárulást, a gyermekintézmények fenntartási költségeinek hozzájárulását, az igazgatói alap eddig szociális kulturális célokra fordított támogatását. valamint a dolgozók rendkívüli segélyezésére fordított összegeket — az 1967. évinek megfelelő mértékben a vállalat eredményétől függetlenül kell biztosítani. E juttatások fentiek szerint biztosított anyagi alapiéi növelik a nyereségből kérez- hető részesedési alapot. Az 1967. évi szintet meghaladó bővítés, színvonalemelés, továbbfejlesztés azonban már csak a nyereségtől függő részesedési alap terhére valósítható meg.

Végül a harmadik csoportba a juttatások azon része tartozik (ilyen elsősorban az üdültetés), amelyhez szükséges anyagi alapok a vállalat nyereségének alakulásától függően, a részesedési alapon keresztül képződnek.

Központilag csak az alapvető kérdések — például: a fent említett finanszírozási rendszer, egves esetekben a dolgozók által fizetendő térítés előírása, nyersanyagnormák, közegészségügyi előírások, sfcb. — kerülnek szabályozásra. A juttatások feltételeiről, mértékéről, fenntartásáról, vagy bővítéséről, a juttatásban részesíthetők köréről a vállalatok (természetesen a szakszervezeti szervekkel együttesen) döntenek. Így például az étkeztetéshez nyújtott támogatás a részesedési a!ar> terhére vagy javára növelhető, vagy csökkenthető, illetve meg is szüntethető. Ezeket az összegeket a vállalatok más juttatás bővítésére is felhasználhatják, sőt a támogatás összegét pénzben is kifizethetik a dolgozóknak.

A munkadíjazás és anyagi ösztönzés néhány főbb kérdésében elkészült, Illetve készülő szabályozó rendszerek egységes jellemvonásaképpen megállapítható, hogy azok a vállalati szférába kerülő döntésekhez — a nyereség és a személyi jövedelmek összekapcsolásán keresztül — olyan feltételeket biztosítanak, amelyben megteremtődik egyfelől a vállalati érdek és az össztársadalmi érdek, másfelől a vállalati kollektív érdek és a közvetlen, egyéni érdek összhangja.

— A Minisztertanács legutóbbi ülésén a munkaügyi miniszter, az igazság- ügvminiszter és a SZOT el- elnöksége előterjesztette az új Munkatörvényfeönyv tervezetét. Mondhatna-e végű! ezzel kapcsolatban va. lamit miniszter elvtárs?

— Nem lenne helyes, ha elébe vágnánk a kormány által elhatározott szakmai vitának. Ezért csak utalnék arra, hogy az új törvény- könyv tervezet kidolgozásába széles körben bevontuk az összes ipari minisztériumot, s úgy érzem, hogy a tervezet lói tükröd a másfél évtized alatt hazánkban végbement fejlődést és egyben megfelelően segíti majd az 1968 január 1-vel életbelépő új gazdaságirányítási rendszer érvényesülését.

A Minisztertanács határozatának megfelelően a korszerű munkaügyi jogszabályokat összefoglaló tervezetet a következő hetekben széles kön! vitára bocsátjuk a gazdasági, vezetők, szak- szervezeti tisztségviselők és aktivisták, jogászok, közgazdászok, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó szakemberek körében. Ennek első lépéseként azt tervezzük, hogy az új Munka-törvénykönyv tervezetét — a Munkaügyi Közlöny mellékleteként — még ebben a hónapban 50 ezer példányban megjelentetjük. Reméljük, hogy a vita tapasztalatai alapján a Minisztertanács olyan törvényjavaslatot terjeszthet majd az országgyűlés elé, amely — törvényerőre emelkedve — szocialista építésünk következő időszakában jól szolgálja majd a dolgozók, egész népünk, szocialista államunk érdekeit —, mondta befejezésül Veres József elv társ.

ü. I,.

Színházi esték

<2»alvázat fa balett

Az eltelt héten két színházi eseményben is része volt Salgótarjáni közönségének. Bár műfajilag egymástól meglehetősen távol eső művészetet képviseltek az estek, abban mindkettőt úgy könyvelhetjük el, hogy saját területükön egyaránt igényesen megformált szórakozást nyújtottak.

A Szolnoki Szigligeti Színház második salgótarjáni vendégjátéka alkalmával francia szerzők, Bariliet és Gredy müvével, A kaktusz virágával bizonyított amellett, hogy megyei művelődési házunk kapcsolatainak építésében jó irányba tart. A szolnokiak na- gyobbára fiatal erőkből tevődő együttese megnyerte Salgótarján rokonszenvét.

A kaktusz virágát zenés vígjátéknak hirdeti a színlap, a darab azonban valójában bohózat, de abból a fajtából, amelyet komolyabb igényeink fenntartásával is szívesen viselünk el. A franciák nemzetközi nagymesterei a műfajnak; páratlan szellemességgel, mesterségi tudással művelik évtizedek óta, s máig kifogyhatatlanok ötleteikben. A legképtelenebb „fejreállításokat” is úgy képesek tálalni. hogy mégis szinte az élet valóságérzetét keltik.

Nem akarok mesevázlatot adni, de azok kedvéért, akik elmulasztották az előadást, annyit mégis elmondok, hogy a játék eseménysora abból indul el: egy fiatalember függetlensége érdekében nősnek, három gyermek apjának ha- zudja magát s ez a kényelmesnek vélt állapot akkor bosszulja meg magát, midőn csakugyan házasodni kíván.

A bohózatot lelkes együttes állította színpadra — mondhatnám színpadi fejtetőre. Az eleven lüktetésű játék valamennyi szereplője egyenrangút nyújtott a saját posztján, mégis, ha sorrendiséget állítok, talán a Stephaniet formáló Bókay Máriát illeti az elsőség. Csúnyán és szépen, kaktusz-tüskésen és virágba borultan egyaránt hiteles és elragadó. Julien fogorvos kedves csélcsap alakját ifjú Újlaki László ígéretes, sok tekintetben már érett művészi eszközökkel tette rokonszenvessé. Krasznói Klári csu- pa-szív csupa-ész kis barátnő volt Antonia szerepében, emellett franciánsan pikáns, táncban pedig virtuozitásig ügyes. Tetszett a férfias tartású, humorban sem szűkölködő Tolnai Miklós, a karakteresen jellemzett mulattató epizód- szerepekben Gera Zoltán és Halász László. Villanásnyi jeleneteiben is magára vonta a figyelmet Galambos Rika, Bo- ticelli „Tavaszaiként pedig Páva Mária viharos tüneményt produkált.

Külön említést érdemelnek Fehér Miklós nagyszerű színpadképei, melyek a hordozható forgószínpadon gyors változásaikban teljes hatásfokkal érvényesültek. A jelmezekért Rimanóczy Yvonne, a koreográfiáért Bartha Judit, a nagyiramú rendzésért Laczkó Mihály méltán részes a sikerben.

*

Pénteken este a Pécsi Nemzeti Színház nemzetközileg is fémjelzett balett együttese tartott bemutatót — ezúttal szintén másodízben — a salgótarjáni József Attila Művelődési Ház közönségének.

Az együttes műsorán most három táncjáték kapott helyet: az Etűdök, a Concerto a szivárvány színeire és a Mit takar a kalapod? című balett.

Az összeállítás nem csupán tematikai mondandóinak különbözőségével de kifejezésben, stílusjegyeinek eltérőségével is megfelelt a közönség várakozásának.

A barokk zeneszerző. Pur- celli muzsikájára komponált szimfonikus balett különös atmoszférája egyidejűén keltett klasszikus és modern hatást a hallgatóban és nézőben. A Concerto a szivárvány színeire Hidas Frigyes zeneművének gondolatiságát szuggesztív drámaisággal fogalmazta a tánc nyelvére. Az est legnagyobb sikerét a Mit takar a kalapod? című balettszatíra aratta. Kincses József a modern jazz elemeivel nyújtott lehetőséget az együttesnek, hogy szabadjára engedje ironikus kedvét az emberi gyarlóság felett. A táncjátékok koreográfiáját Eck Imre és Tsíh Sándor készítette, — az együttesek egyénileg és összességben is hibátlanul produkálták a tervezők elgondolásait.

Barna Tibor