Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-29 / 100. szám

1967. április 29. szombat NOSH AD 3 Ugyanazt^ de ol Kollár István, az Országos Bányagépgyártó Vállalat be­ruházási osztályvezetője sok­szor járt már Zagyvapálfal- ván, a Bányagépgyárban. Mostanában azonban különös örömmel fogadják. Március tizenötödikén ugyanis a Gaz­dasági Bizottság jóváhagyta az új Bányagépgyár építésének megkezdését. — Egy hajszálon múlott — tesz egy szinte óvatosságra intő kézmozdulatot a mérnök. — Az új gyár beruházási programját még az OBV jog­elődje, a Nehézipari Minisz­térium Bányagépgyártási Trösztje rendelte meg a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodáinál, amely ezer- kilencszázhatvanötben el is ké­szült. Ezt a beruházási prog­ramot a nehézipari miniszter ezerkilencszázhatvanhat janu­árjában aláírta. — Mi indokolja a beruhá­zást? — Elsősorban az, hogy a bányagépgyártásnak a növek­vő igények kielégítése céljá­ból szüksége van egy új ter­melő kapacitásra. De e mel­lett szólt a régi pálfalvi gyár berendezéseinek, épüle­teinek, szociális és kommuná­lis ellátottságának elavultsá­ga; továbbá a megyében a közeljövőben felszabaduló munkaerő hasznos foglalkoz­tatása. — Ha ennyi minden indo­kolja a beruházást, mégis miért csak az idén látnak hozzá a kivitelezéshez? Holott az ezerkilencszázhatvanhat ja­nuárjában aláírt beruházási program, de az OBV vezetői­nek szándékai szerint is, az építést tavaly meg kellett vol­na kezdeni... — Lehetett volna,.. De az OT, beruházási keret hiányá­ban erre nem adott engedélyt. Körülbelül harmincszor meg­küldték, és ugyanannyiszor visszavonták. Közben elmúlt az év. Szerencsére nem adtuk fel a reményt, a KGMTI, ké­résünkre, folytatta a terve­zést. A Gazdasági Bizottság márcus tizenötödikéi ülése pe­dig meghozta a fordulatot. A GB engedélyezte a beruházás megkezdését. Indoklás: az elő­készítetlen beruházásokat tö­rölte az idei építési feladatok közül, helyettük olyanok meg­kezdését rendelte el, amelyek megfelelően elő vannak ké­szítve. A beruházás összegét kétszázharminckét- és félmil­lió forintban állapította meg. — Ügy értesültünk, az ösz- gzeg körül vita volt. — Valóban, bár nem a Gaz­dasági Bizottság előtt. A GB az eredeti beruházási prog­ramban megjelölt összeget hagyta jóvá, mert még nem értesült — nem is értesülhe­tett — arról, hogy időközben az Országos Bányagépgyártó Vállalat, a minisztérium fel­hívására elrendelte a jóváha­gyott beruházási program fe­lülvizsgálatát. A felülvizsgálat nyomán készült tanulmány­ban az OBV javasolja a költ­ségek százhatvanhatmillió fo­rintra való csökkentését. A javaslatot a minisztérium kol­légiuma elfogadta. — Milyen konzekvenciák­kal jár a költségek csökkenté­se? — Semmi esetre sem azzal, hogy kisebb gyárat építünk, vagy elhagyjuk a korábban tervezett szociális és kommu­nális létesítményeket. Ellen­ben időközben megváltozott a vállalat profilja, s ezt figye­lembe kellett venni. A szál- lítószalag-görgőgyártás és a különböző félhidraulikus bá- nyatámok gyártása a régi üzem feladata marad. Márpe­dig a görgőgyártáshoz, vala­mint a tárnok előállításához szükséges összes gépi beren­dezéseket tavaly és tavalye­lőtt beszereztük. Az idén a várható kapacitás kiegészíté­séhez szükséges gépeket saját beruházási alapból pótoljuk. Senki sem kívánhatja tőlünk, hogy a már egyszer beszerzett gépeket mégegyszer megve­gyük. .. — A költségek csökkentésé­ért elhangzott bírálatok nem ezt vetették az OBV szemére... — Sokat vitatkoztunk a bírálókkal. Az a tapasztala­tom, hogy — talán egy-két értetlenkedő személy kivételé­vel — sikerült mindenkit meggyőzni. A felülvizsgálat ugyanis az eredeti program­ban javasolt több megoldás helyett korszerűbbet, s egy­ben olcsóbbat javasol. — Például? — Nem építünk például az egész gyár területén drága nagy teherbírású betonozott udvart. Csak ott, ahol a közlekedés, anyag- és árumoz­gatás szempontjából ez köve­telmény. Nem csinálunk da­ruzott raktárt, hiszen a szál­anyagok lerakását daruskocsi­val is megoldhatjuk. A csar­nok nem lesz monstruozus be- tonhodály. Olyat terveztetünk, amely a célnak megfelelő. Azonkívül a műszaki kiviteli tervek költségei is kisebbnek bizonyultak a programban elő­irányzott költségeknél. — Nos, tehát nem azért csökkentik a költségeket... — ... Mert mindenáron csökkenteni akarunk. Hanem azért, mert azt tartjuk értel­mes dolognak: ha ugyanazt megépíthetjük olcsóbban, osto­baság volna ragaszkodni a költségesebb megoldáshoz. Igaz, eredetileg egy lakóház megépítését is terveztük a beruházási keret terhére. Ezt elhagytuk az első ütemből. De a várható megtakarításból ezt a házat is felépítjük. — összefoglalná a jelenle­gi helyzetet? — Az elfogadott tanul­mányterv alapján a NIM kö­telezte az Országos Bánya­gépgyártó Vállalatot, hogy ez év július tizenötödikéig ter­jessze a kollégium elé a be­ruházási program kiegészíté­sét. A kiegészítés azonban nem tartalmazhat hosszabb megvalósítást, mint az erede­ti program. Ennek megfelelő­en az új Salgótarjáni Bánya- gépgyárat ezerkilencszázhet- ven december harmincegyedi­kén át kell adni, a következő évben pedig üzembe kell he­lyezni. A termelés teljes fel­futását — kétszázmillió forint évi termelési érték előállítá­sára — ezerkilencszázhetven- kettőre tervezzük. A gyárban középnehéz szerkezetek ké­szülnek majd: szalagvázak, vegyipari készülékek, ipari vasszerkezetek. A nagy üzemi csarnokon kívül lesznek szol­gáltató és segédüzemi épüle­tek, továbbá irodaház, kor­szerű öltöző-fürdő. A fűtési energiaszolgáltatást olaj- vagy földgáztüzelésű kazán bizto­sítja. — Mikor kezdődik a kivite­lezés? — A Nógrád megyei Építő­ipari Vállalattal ez évre tizen­ötmillió forintos keretszerző­dést kötöttünk. Az első és második építési szakasz ter­vei rendelkezésre állnak. Tu­domásom szerint májusban megkezdik a földmunkát. A beruházás valamennyi doku­mentációja egyébként az idén elkészül. Az eddigiek szerint a felsőbb szervek az építkezést kiemelt beruházás­ként tartják számon. . — Akadály tehát nincs... — Van. Háromszáz négyszö­göl üres telek, a kettes szá­mú AKÖV birtokában. Erre a területre nekünk szükségünk van, a kazánház csak itt he­lyezhető el. Az AKÖV vezér- igazgatósága egyelőre merev, nem hajlandó engedni a hu­szonnyolcból. Pedig akkor az új gyár fűtés nélkül marad. Abban a reményben búcsú­zom Kollár Istvántól, hogy a telek-ügy megoldását meg- ússzuk a Gazdasági Bizottság beavatkozása nélkül... Csizmadia Géza Hódító gtyiiiMÖlcS&S ­gyümölcsöző Telepítési láz a rétsági járásbau Még egy aláírás és ezzel megvolnánk! Badacsonyi Sándor, a MÉK szállítási előadója ez­zel nyitja be Herencsényi Imre, a keszegi termelőszö­vetkezet elnökének ajtaját. A gazdaság 11—12 vagon málnára, nyolcvan mázsa fe­kete ribizlire és hatvan má­zsa szamóca értékesítésére kötött szerződést a MEK-kel. A megállapodás már koráb­ban létrejött. Erre tesz most pontot az elnök. — Az értékesítési feltéte­lek kedvezőbbek, mint bár­mikor — magyarázza Bada­csonyi Sándor. — Különösen a málnánál. A gurulós gyü­mölcsért, mert exportra vi­szik, 13—14 forintot kap a szö­vetkezet. .. Ha nincs elegen­dő szállító-eszköz, gépkocsit is biztosítunk a gyümölcs­szedés idején... Herencsényi Imre nem is tiltakozik az ellen, hogy a várható termést szerződjék le a MÉK-kel. Nemcsak azért, mert Badacsonyi Im­rével régi ismerősök, s így bi­zonyos lehet abban, hogy megtartja, amit ígér, hanem mert az új helyzet lénye­ges változást hozott már most a vállalatok és a szövetkeze­tek kapcsolatában is. Mert hogyan is volt korábban? — A szövetkezet 1959 óta termeli, értékesíti a málnát. Ha jó volt az év, harminc mázsás termést is hoztak a vesszők. Ilyenkor aztán mit tett a vállalat? Az átvevők elkezdtek turkálni a gyü­mölcsben. Leminősítették a kifogástalan árut is, mert sok volt belőle... Még folytatná az elnök, de Badacsonyi Sándor elébe vág a panaszáradatnak. — Na, itt Keszegen nem­igen lehetett ezt tenni. Az itt termett málnának híre van a megyében... Jó hí­re... Célt értek a szavak, az elnök valamit enyhül: — Igaz... Volt olyan évünk, hogy a termés ki­lencvenkilenc százaléka exportra ment. Persze nem egészen sima úton. Mert az értékesítés hogy történt? A termelőszövetkezettől a földművesszövetkeze t vette át a málnát, s még lega­lább két szerv közbeavatko­zott, mielőtt a gyümölcs ren­deltetési helyére jutott... A haszon, ami tizenkét vagon málnánál nem volt kevés, elfolyt a közreműködő vál­lalatok között. Most a termelőszövetkezet­től közvetlenül a MÉK vásá­rolja fel a gyümölcsöt. Közel a szedés helyéhez kis fészert készítenek. Ott az átvevők azonnal minősítik a frissen szedett gyümölcsöt. Készen állnak a gépkocsik is, ame­lyek Budapestre a konzerv­gyárba, vagy a hűtőházba szállítják a keszegi határ kincsét, a málnát. — Mit jelent ez a változás a termelőszövetkezetnek? Az elnököt nem éri várat­lanul a kérdés. Számolták már, s így gondolkodás nél­kül mondja: — Hetven—nyolcvanezer forintot tisztán... Csak a málna! S ehhez hozzá kell számolni a fekete ribizli t, meg a szamócát Nem kevés pénz az. — De még mennyire, hogy nem — hagyja helyben He­rencsényi Imre. — Tavaly a jövedelem ötven százalékát a gyümölcs hozta. Az idén meg többet várunk. Maga­sabbra terveztük a munka­egységet is, mint a múlt év­ben. .. A közös gazdaságban olyan terveket dédelgetnek, hogy az erősen erodált határ nagy részét betelepítik gyümölcs­csel, málnával, fekete ribiz- livel, szamócával. Már a ko­rábbi évek sem múltak el tétlenül. így mintegy hetven hold málna hoz már termést. Ügy tervezik, még húsz hol­dat telepítenek mellé. A szamóca és fekete ribizli ter­mőterülete is gyarapodik. Előreláthatólag eltelepítenek nyolc hold fekete ribizlit a meglévő húsz mellé. Szamó­cát hat hóidról szednek az idén. De már telepítettek újabb öt holdon. Ezt teszik a környező szövetkezetekben is. így aztán valóságos „gyü­mölcserdő” alakul ki a rét­sági járás távoli sarkában. — Megérné egy feldolgozó üzemet létrehozni a környék szövetkezeteinek... Társulá­sos alapon... A szövetkezet elnöke nem először kockáztatja meg a kérdést. A keszegieknek ugyanis nagyon kifizetődne a vállalkozás. Keszegnek nincs vasútállomása. Rútságra, Bánkra, Vácra szállítják a termést. De az utak nem a legjobbak, amelyeken a gyü­mölcsöt szállító gépkocsik futnak. Rázódik, vészit érté­kéből a málna, a szamóca, míg eljut rendeltetési helyé­re. Ha helyben dogoznák fel, kevés befektetéssel ezreket nyernének a társuló gazda­ságok. — A csőri tapasztalatok is ezt bizonyítják — magyaráz­za Herencsényi Imre. — Mert mi már Fejér megyébe is el­látogattunk a járásiakkal. Megnéztünk töviről-hegyire mindent... — S menne ez Keszegen is? — De még mennyire... Ezt egyébként nemsokára gazda­sági számításokkal is bizo­nyítjuk. .. Már a helyét is kinéztük az üzemnek. A régi lovarda megfelelne erre a célra. A gépek, berendezések sem olyan költségesek, mint ahogy ijesztgettek bennün­ket. S ami a legfontosabb, a közösség jövedelme növeked­ne. .. Azt mondja a keszegi el­nök, a málnát felesben dol­gozzák a tagok. így a gyü­mölcserdő ápolása, a termés szedése sem okoz gondot. Amióta a málna ára emelke­dett, megnőtt a tagok érdek­lődése is. Nincs olyan terü­let, amelyet már ne vállaltak volna el a tagok. Három­száz—négyszáz négyszögölet, olykor félholdat is megdol­goznak. Nem kell tehát attól tar­tani, hogy gyümölcs nélkül marad az üzem. Víncze Istvánná Több min! hat millió forint útépítésre A tanácsi kezelésű utak helyzete A Szécsényi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága felül­vizsgálta a közutak állapotát. A harmadik ötéves tervben több utat felújítanak, pormen­tesítenek. A munkálatokra hatmillió-ötszázhetvenegy- ezer forint áll rendelkezésre. A közúti igazgatóság már megkezdte a munkát. Szállít­ják az építéshez szükséges anyagokat. Nem ilyen kedvező a hely­set a tanácsi kezelésben lévő közutakkal. Ezek messze el­maradnak a minimális forgal­mi és minőségi követelmé­nyektől. Pedig ezek az utak az üres telkek beépítésével ál­landóan növekednek. A köz­ségi tanácsok saját erőforrás­ból igyekeznek az utakat épí­teni, de nem tudják biztosíta­ni a kívánt ütemet. A növek­vő gépjárműforgalom Indo­kolttá teszi a községi útháló­zatok fejlesztését és korszerű­sítését is. A vb arról határozott, hogy az idén a tanácsi kezelésben lévő utak rendbetételére is na­gyobb gondot fordítanak. Eh­hez a felsőbb tanácsi szervek jelentősebb összeget biztosíta­nak. A járás ennek megfele­lően készül a tervezésre és a munkaerő biztosítására. A már pormentes utak fenntar­tására különböző gépi eszkö­zöket vásárolnak. Az úthálózat építésével egv Időben tizenhét, rossz állapot­ban lévő faszerkezetű híd át­építését is szükségesnek tart­ják. Vasbetonszerkezetűvé va­ló átépítésükre négymillió­hétszázezer forintot terveztek. Legsürgősebb az átépítés Nagylócon, Rimócon, Nógrád- sipeken, Szécsényfelfaluban, Karancsságon, Ipolytamócon és Litskén. A vb úgy döntött, hogy a felújítást sürgősségi sorrendben végzik el. A választók javasolták a tanács intézkedett Balassagyarmaton több mint tizenháromezer ember él. Bi­zonyos tekintetben azonos az óhajuk: szeretnének minél szebb környezetben, minél ké­nyelmesebben élni. Erről na­gyon sok szó esett a tanács­választásokat megelőző jelölő gyűléseken. A választópolgárok kívánságai — ha a kielégítés sorrendiségét az anyagi eszkö­zök meg is szabják — meg­hallgatásra találtak és talál­nak a város vezetőinél — akiknek hasonló az óhajuk. Azért kerestük fel Kemény Já­nost, a városi tanács vb-tit- kárát, hogy az elhangzott kí­vánságokról és megvalósulá­sukról beszéljünk. KÉRDÉS: Több választópol­gár kérte a villanyhálózat bő­vítését. Történt-e már valami a kérések teljesítésére? VÁLASZ: Elsősorban az új lakótelepeken hangzottak el a kérések. Érthető, hiszen gom­ba módra nőnek ki a földből az új házak. Kell a villanyvi­lágítás. Ezekkel az igényekkel számoltunk, s időben megren­deltük a Heves megyei Ipari Villanyszerelő Vállalatnál a hálózat bővítését A kérések teljesítése csaknem befejező­dött, csupán a Vízmű melletti új házsor villamosítása maradt hátra. KÉRDÉS: Sokan szóvá tet­ték, hogy sötétek egyes utcák. Több lámpa kellene. VÁLASZ: Ez ismét a város rohamos fejlődésével, a nö­vekvő igényekkel függ össze. A megoldás érdekében már intézkedtünk. Az előbb emlí­tett vállalat készítette el ezt a munkát is. örömmel szólok arról, hogy a Szécsényi, a Thököly, a Szontágh Pál, a Munkás, a Jószív, a Damja­nich és a Vörösmarty utcában összesen csaknem negyven új közvilágítási lámpát szereltet­tünk fel. KÉRDÉS: Nincs postahiva­tal másutt csak a város köz­pontjában. A Süvítő telepen kértek egy fiókpostát Mi a megoldás? VÁLASZ: Nehéz a helyzetük a vasútvonaltól délre eső te­lep, a Süvítő lakóinak. Bármit akarnak postán feladni, három kilométert kell gyalogolniok. Azonban bármennyire áldat­lan is ez a helyzet egyelőre nem tudunk segíteni. Ugyanis postát csak úgy tudunk oda- helyezni. ha épületet biztosí­tunk a hivatalnak. Régi kérés már ezen a telepen egy szol­gáltató kombinát építése is. A kombinát a harmadik öt­éves tervidőszakban valósul meg. Az az elképzelésünk, hogy ebben lehetne a posta számára alkalmas helyiséget biztosítani. S ezzel megvaló­sulhat a telep lakóinak kéré­se. KÉRDÉS: Üj lakótelep nőtt ki a földből a malom felett. Az itt lakók azonban csaik messze vásárolhatnak lakásuk­tól. Lesz-e megoldás a zavar­talan élelmiszer-ellátásra? VÁLASZ: A megoldást már megkerestük. Ebben a város­részben egyelőre nincs szán­dékunkban áruházat építeni, azonban gondoskodunk az élelmiszer-ellátásról. Ideigle­nesen egy nagyobb pavilont állítanak fel a település szom­szédságában, amely addig üze­mel, amíg fel nem építjük az ABC áruházat. Ehhez azonban a lakótelep további fejlődése szükséges. KÉRDÉS: Ugyancsak erre a telepre vonatkoztak azok a kérések, amelyekben azt tet­ték szóvá, hogy esős idő ese­tén nem lehet megközelíteni a lakóépületeket a sár miatt, Lesz-e bekötőút? VÁLASZ: A bekötőút már készül. A telepen végigvezető utat már hengerezik, rövide­sen befejezik a Salgótarján— Budapest közlekedési útvo­nalba való bekötését is. Ezzel arra is lehetőség nyílik, hogy a főváros felől érkező gépko­csik ezen az útvonalon is be­hajthatnak a városba. Az. új épületek körül betonjárda ve­zet. Ezeket kell még összeköt­ni a készülő bekötőúttal. KÉRDÉS: Járdával kapcso­latos az is, amit a Rákóczi úti lakók közül többen han­goztattak. Mikor hozzák hely­re a felszaggatott járdát? VÁLASZ: Az utcai elektro­mos légvezetékeket csak úgy lehetett megszüntetni, ha a vezetékeket a föld alá helyez­tük. Ehhez azonban az utca mindkét oldalán fel kellett törni a járdát. Az áthelyezést sikeresen megoldották, azonban a járdákat egy teljes évig nem tudták rendbehozni. Ismeretes a tavalyi nagy cementhiány, ami megakadályozta ezt. Idő­közben sikerült cementet be­szerezni, de akkor a tél jött közbe. Nem kell ígérni sem­mit, a város lakói láthatják, a tavasszal korán elkezdték a munkát s rövidesen teljesen befejezik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom