Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-29 / 100. szám

4 NÖG R ÄD 1967. április 29. szombat AZ OLVASÓK Távolsági beszélgetés bosszúsággal... Április 24-én a Salgótarjáni Postahivatalban gyöngyösi tá­volsági beszélgetést kértem, hogy megtudjam, kaphatok-e a gyöngyösi autószerviznél gép­kocsimhoz halaszthatatlanul szükséges alkatrészt. A beszél­getést 3 percre kértem, s ezért a 9.— forintot előre be is fi­zettem. Alig tíz perces vára­kozás után szóltak, hogy Gyön­gyös jelentkezik. A szervizzel közöltem óhajomat és azt a választ kaptam, hogy megné­zik a raktárban, a kért alkat­részből van-e készletük. A vá­rakozás közben a három perc letelt. Ekkor egy kellemes női hang udvariasan megszólalt: — Kérem a három perc le­telt. a vonalat megszakítom. — Kéremszépen, választ vá­rok és hosszabbítást kérek a három percen túl. — Sajnálom, kérem nem le­het, és csak abban az esetben folytathatja a későbbiekben a beszélgetés, ha újból előjegy- zik Gyöngyöst és ismételten befizeti a további három per­ces beszélgetési díjat. Ezzel a készülékben egy kat­tanás. a vonal megszakadt és én hiába vártam a választ. Miután kijöttem a fülkéből a postai távbeszélő felvevője udvariasan megkérdezte: — Sikerült a beszélgetés? — Sajnos nem, mert a há­rom perc letelt és bontották a vonalat. Ezután a következő gondo­latok foglalkoztattak: Vajon mi történt volna ak­kor, ha a Posta Központja hozzájárul a hosszabbításhoz, és befejezhettem volna a be­szélgetést? Javaslatom is szü­letett a boszúságból, mégpedig: mi lenne akkor, ha a telefo­náló a beszélgetés előtt lead­ná a személyi igazolványát és utólag fizetné be a beszélgetés idejétől függően a telefonálás díját, és visszakapná az igazol­ványát. Jó lenne, ha a Posta az ügy­feleivel nagyobb bizalommal foglalkozna, mert elképzelhető, hogy vannak becsületes embe­rek, akiknek az effajta bü­rokratikus eljárás nem válik egészségükre. Molnár Tibor Mizserfai Bányaüzem Általában a pervesztes felnek kell fizetni A PERKÖLTSÉGET P. O. olvasónk írja, hogy há­zasságát felbontották, s a bí­róság perköltség viselésére kötelezte őt. Volt házastársá­nak jogi képviselője kétezer forintban állapodott meg volt házastársával, de a bíróság csak ezerötszáz forintot ítélt meg részére. Olvasónk kérdezi: kötelezhe- tő-e a a teljes kétezer forint megfizetésére, vagy a külön- bözetet a volt házastársának kell rendeznie ügyvédjével? Másik kérdése illetékfizetési kötelezettségre vonatkozik, írja, hogy a vagyonközösség megosztása iránti perben a bíróság több tárgyalást tartott, de mielőtt ítéletet hozott vol­na, a peres felek a bíróság előtt egyezséget kötöttek. Ol­vasónk sérelmezi, hogy közel kétezer forint illeték megté­rítésére kötelezte őket a bí­róság. Kérdezi: jogos-e a bí­róságnak illeték megfizetésére való kötelezése, amikor nem is hozott ítéletet? Első kérdésére azt válaszol­juk, hogy olvasónk csak azt köteles megfizetni volt házas­társa ügyvédjének, eljárási költség címén, amit a bíróság az ügyvéd részére megítélt. A különbözeiét a megbízó ren­dezze ügyvédjével. Illeték problémájára közöljük, hogy azt nem azért kell fizetni, mert a bíróság ítéletet hoz, ha­nem a kereset benyújtásakor már fennáll az illetékfizetési kötelezettség, mégpedig a pertárgy értékének hat száza­léka erejéig. Vonatkozik ez ar­ra is, ha a bíróság nem hoz ítéletet, hanem jóváhagyja a felek egyezségét. Szerkesztői üzenetek H. K. (Balassagyarmat): A jogtalanul felvett családi pót­lékot vissza kell fizetni. A visszafizetésről a kifizetőhely­nek a téves kifizetést követő 30 napon belül írásban kell ér­tesítenie a dolgozót. Ha ezt a határidőt elmulasztják, a dol­gozó csak akkor kötelezhető a visszafizetésre, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, rossz­hiszemű volt. M. A. (Nagybátony): Ha a személyi igazolványát valaki elvesztette, azt köteles azonnal bejelenteni a rendőrségnek. A rendőrség az elveszett igazol­vány helyett — az új személyi igazolvány kiadásáig — legfel­jebb három hónapra szóló ide­iglenes igazolványt állít ki. S. I. (Salgótarján): Nyug­díjrendelkezéseink értelmében a külföldi tartózkodás harminc napot meghaladó idejére nem lehet folyósítani a nyugdíjel­látást, ha olyan országba uta­zik, amellyel nincs viszonos­sági egyezményünk. G. D. (Pásztó): Kérdésére közöljük, hogy az este huszon­két órától reggel hat óráig (a mezőgazdaságban 21 órától 5 óráig) terjedő idő alatt végzett munka: éjjeli munka. A há­rom műszakban dolgozó üze­mekben a harmadik műszak­ban végzett munkát éjjeli munkának kell tekinteni. T. Z. (Kislerenyc): Ha az első tényleges katonai szolgá­latra bevonuló dolgozó évi sza­badságából már többet vett igénybe, mint amennyi a vál­lalatnál eltöltött idővel ará­nyos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad. V. Péter (örhalom): Leve­lére csak úgy válaszolhatunk, ha közli velünk teljes nevét és címét, valamint írja meg azt is, hogy kérését ki utasította el. Megköszönjük Elismerésünket, köszöne- tünket ezúton tolmácsoljuk fiunk életének megmenté­séért a Salgótarjáni Kórház Gyermekosztálya adjunktu­sának, dr. Csanaky György­nek és dr. Túrái Pál főorvos­nak, a gyermekosztály vala­mennyi orvosának, és nővér­kéknek akik súlyos beteg gyermekünknek visszaadták egészségét. A súlyos műtét után egy teljes hónapot töl­tött fiam a kórházban. Amit orvosilag, a gyógyítás leg­magasabb színvonalán elkö­vetni lehetett, mindent meg­tettek azért, hogy megment­sék életét. Áldozatos munká­juk, amelyet mindnyájan hi­vatásuk magaslatán kifejtet­tek, köszönettel ki sem fe­jezhetem, hiszen a gyógyítás tudományának magasiskolá­ján fiam megmentésével ki­tűnőre vizsgáztak. Megtettek mindent, ami emberileg szép és nemes. Batta János és családja Zagyvapálfalva Miért zárták le a vizet? Ezt kérdezik több mint két hete iskolások, lakók a Mát- ranovák-bányatelepi iskola környékén. Az történt ugyan­is, hogy a KÖJÁL megállapí­totta: — egészségre ártalmas anyagok kerültek a vízháló­zatba, mert az aknában csa­padékvíz van, a cső szenny­víz árok alatt vezet. Érthe­tetlen, hol ment be a szennyeződés, ha a nagy nyo­más ellenére még a tolózá­raknál sem engednek a csö­vek? — Több aknában áll a víz, az nem fertőz? Kér­jük ezeket minél előbb el­dönteni, az iskolának és környékének pedig mielőbb vizet adni! Az általános iskola igazgatója Az öregek ünneplése Az alsótoldi Vöröskereszt­szervezet tagjainak kezdemé­nyezésére 1967. április 30-án rendezik meg az öregek Nap­ját. A kezdeményezéshez csat­lakozott a község minden tö­megszervezte. A Vöröske­reszt tagjai, valamint a KISZ- íiatalok színes műsort állítot­tak össze nagyapáik, nagyma­máik szórakoztatására. A Köz­ségi Tanács és a termelőszö­vetkezet anyagiakkal segíti megvendégelésüket. Heiyes-e a „Karcmcs menti" szerkezet? Egyik fontos pénzintézetünk kiváló nyelvérzékű vezetője tette fel a címben foglalt kér­dést. Elmondotta, hogy külön­böző pénzügyietek során gyak­ran találkoznak ipari és me­zőgazdasági szövetkezetek ne­vében a „Karancs menti” szó- szerkezettel. A névutóként használatos „menti” szó okoz problémát, amely nyilvánvalóan a „men­te” szóból ered. A mente sző különbö­ző jelentésekben fordul elő nyelvünkben. Vizsgálódásunk­ban figyelmen kívül kell hagynunk azt a bizonyos zsi- nóras felsőkabátot, amelyet Pató Pál úr hordott: „Hát a mente, hát a nadrág, Ügy megritkult, olyan ó, / Hogy szúnyoghálónak is már / Csak szükségből volna jó ..(Petőfi Sándor) Az önálló főnévi értékkel használt másik (azonos alakú) mente szavunk egyik-másik jelentése azonban már köze­lebb áll a vitatott nyelvi hely­zethez. Nagy Lajos soraiban vala­mely cél (irány) felé való me­nést jelent: „Befordult egy keskeny belvárosi utcába... Mentében találkozott (né­hány utcalánnyal.)” Ritkábban, átvitt értelemben lefolyást, előrehaladást is je­lenthet a mente szó. — Nem avatkozik bele a dolgok m e- netébe, (mentébe). A 3. jelentésámyalat all azonban a legközelebb a „Ka­rancs mente — Karancs menti” szerkezethez. Ebben a jelentésben a „men­te” szó valamely folyó part­ját, partvidékét, közvetlen kör­nyékét jelenti: „Szebb helyet a Tisza hosszú mentében csakugyan nem találhatni.” (Eötvös József.) A „Karancs menti", kifeje­zésben azonban a mente fő­névből képzett melléknév nem önálló főnévi értékkel szerepel, hanem névutó szerűen. Az ilyen előfordulású hatá- rozóragos alakok szemügyre vétele is kívánatos tehát. Név­utóként kapcsolódik a Duna folyónévhez a m e i szó határozóragos alakja Petőfi közismert verssorában: ..Kis lak áll a nagy Duna menté- b e n.” Az elsősorban folyók (pata­kok) nevéhez kapcsolódó szó ritkábban jelölhet más esete­ket is. Hosszirányban nagy ki­terjedésű tárgy, építmény, (te­hát emberi alkotás) közvetlen környékének megjelölésére is alkalmas: — A kerítés men­tében mindenfelé sárga kis­libák legelésznek. — A vasút mentén csinos, új házak sorakoznak A népnyelvben a „menté­ben” szó — a víz folyásának irányában — értelmezéssel is előfordul. így idézi Jókai is egyik írásában: „Víz menté­ben úszni gyerek dolog.” A „mente, mentén, menti” szavak előfordulása mégis ak­kor a legtermészetesebb és a leghelyesebb, ha folyók nevé­hez tapad. Például: „Valahol a Volga mentén élt egy­szer egy kisleány.” „Keveliázán, Tárnok vize mentén ! A nagy csata megvolt. (Arany János) Hosszirányban húzódó termé­szeti alakulat, például az Ural (hegység) esetében is előfor­dulhat a menti melléknév. De az „Ural menti” szerkezetet hallva egészen bizonyos, hogy mindenki a Ural folyó part­vidékére gondol. A Karancs pedig nem is mondható hosz- szan elnyúló hegyláncolatnak. A menti melléknév csak megelőző főnévvel kapcsolat­ban használatos valamely hosszirányban elnyúló, húzódó természeti alakulat vagy em­beri alkotás mentén elterülő terület jelölésére: Folyó menti város; határ menti község, út menti fák; vízpart menti földek; Ipoly menti falvak. A „Karancs menti” szövet­kezetek nevében valóban nem helyeselhető a „menti” szó. A Karancs „vidéki” (táji, völgyi, környéki, alji stb) szerkeze­tek helyesebbek. Tóth Imre KIT ILLET MEG A GYERMEKGONDOZÁSI SEGÉLY? Több olvasónk intézett már hozzánk kérdést gyermekgon­dozási segéllyel kapcsolatban. A Kormány 3/1967. (I. 29). szá­mú rendeletében szabályozta ezt a sokakat érintő és érdek­lő kérdést. Gondozási segély azt a dol­gozó nőt illeti meg, aki a szü­lést közvetlenül megelőzően 12 hónapig folyamatos munkavi­szonyban volt, vagy másfél éven belül összesen 12 hóna­pig állt munkaviszonyban, mégpedig munkakörére meg­állapított teljes munkaidővel foglalkoztatva. N. E-nét helye­sen tájékoztatták, mert nem kaphat segélyt az, aki a tel­jes munkaidő felével volt al­kalmazva — napi 4 órában. Itt válaszolunk Z. I.-né ol­vasónknak is, és kérdésére kö­zöljük, hogy az örökbefogadott gyermek után is megilleti a dolgozó nőt a gyermekgondozá­si segély. Úgyszintén a mosto­ha és a nevelt gyermek után AZ ÖZVEGYI NYUGDÍJJOGOSULTSÁGRÓL Általában öt évi megszakí­tás nélküli együttélés szüksé­ges az özvegyi nyugdíjjo- sultság megállapításához, ha a férj 65. életévének betöltése után köt házasságot. Egyik ol­vasónk írja, hogy 20 éve él­tek már együtt, amikor házas­ságot kötöttek. Férje elhunyt. Kaphat-e özvegyi nyugdíjat? — kérdezi. Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy abban az esetben, ha az együttélésből nem szü­letett gyermek, a házasság megkötése után még további ötévi együttélés igazolása szük­séges az özvegyi nyugdíjjo- sultság megállapításához. Gyer­mek születése esetén, ha az egyéb feltételek fennállnak, (a férj halálakor a feleség 60. életévét betöltötte, vagy rok­kant volt, két gyermekről gon­doskodik) kaphat ideiglenes, vagy végleges özvegyi nyug­díjat. Érdekes az esete Ny. G.-né- nak. Azt írja, hogy férjétől elvált, majd újból házasságot kötött. Az utóbbi együttélésük férje elhunyta miatt nem tar­tott öt évig. Kaphat-e özve­gyi nyugdíjat? Az új tsz nyug­díj rendelkezés ilyen esetre is tartalmaz megoldást. A jog­szabály ugyanis kimondja, hogy ha a férj 65. életévének betöltése előtt kötött házassá­gát felbontották, és a volt há­zastársak egymással újból há­zasságot kötnek, az ötévi együttélés hiányában is meg­illeti az özvegyet a nyugdíj. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a férj az újbóli házas­ság megkötésekor a 65. élet­évét már betöltötte. 4. — Doktor úr, ennek az em­bernek komoly baja van, le­gyen szíves megvizsgálni. A néma az orvosnak is ma­gyarázott, nem lehetett elhall­gattatni. Nyöszörgött, nyom­kodta a máját, forgatta a sze­meit. Az orvos mindjárt meg­vizsgálta. Semmi bajt nem ta­lált. Nekem dolgom volt, nyakig áztak az emberek az árban. Később este egy kis lélegzet­hez jutottam, mindjárt érdek­lődtem a jajgató néma felől. Mondták, hogy az orvosok te­hetetlenek. Egyik a másik után vizsgálta meg. ide-oda cipel­ték tolókocsin a röntgen és a belgyógyászat között. Másnap reggelre konzíliumot hívtak össze, ám addig is a lelkére kötöttéle az osztályos nővér­nek, hogy állandó ügyeletet tartsanak a beteg ágyánál. Meglátogattam. Rámismert, szenvedőre torzult az arca, felült, nyomkodta a kezét a májához. A nővér fájdalom- csillapítót adott neki. Reggel találkoztam egy zá- molyi emberrel, aki éppen a néma felől kérdezősködött a portán. Mindjárt fölvittem a belgyógyászatra. Ügy fogadták a konzíliumra gyülekező or­vosok, mint hajótöröttek a szalmaszálat. A néma meg majdnem az eszét vesztette el örömében. Tereferélni kezd­tek, de abból mi egy árva összeadást sem értettünk. Az orvosok eleinte jószándékkal nézték a rokonok boldogságát, de aztán rászóltak a látogató­ra: — Kérdezze már meg tőle, mi a baja. Mit mutogat ál­landóan ott a lágyékánál? Megint a nagy mutogatások. Olyan szenvedélyes dumát még az olasz maffia-filmeken sem láttam. A látogató biztatására jajveszékelni kezdett a néma, felállt az ágyon és most már az egész derekán körbehúzo- gatta a tenyere élét. — Ez az, ez az, helyben vagyunk — fogta el az izga­tom a főorvost. — Mit mutat, kérem? De a látogató nem jött iz­galomba. — Azt mondja, hogy eddig ért neki a víz, amikor kime­nekült a házból. Láttam a művelt orvosok arcán, hogy magukban betyá- rosan káromkodnak. Én meg modortalanul elröhögtem ma­gam. Jól is jött már egy kis nevetés. Akkoriban elég bána­tunk volt, a legjobb némavicc sem tudta volna feledtetni. Nem vagyok pletykás, csak annak mondom el az értesülé­seimet, akivel találkozom. Amikor beszámoltam a zámo- lyi némáról az árvizeseknek, végig nevettek a gáton, és ez a jó vicc akkor többet ért másfél órai alvásnál. Elmeháborodottér t négyen szoktunk menni. Az orvos, a két ápoló, meg én. Valame­lyik hansági faluba dühöngés­sé fajult egy aggszűz ártatlan­sága. Kánikulában robogtunk érte. A faluban nagy csődü­let, bent a házban sikoltozó hangok: — Pardon, Szűz Mária! Nem nem, ne bántsanak, ártatlan vagyok! Kék halált az angya­loknak! Tapasztalatból tudtuk, hogy ilyenkor ajánlatos a kényszer- zubbony. De a két daliás ápo­ló meglehetősen lanyhán moz. gloitt, beszédes* pillantásokat vetettek rám, hogy talán mu­tálnék jó példát. De inkább nehéz felfogásúnak tettettem magam. Bent a házban csattogás, csörgés, dörömböl és. — Pardon, Szűz Mária!... — Na mi lesz emberek — sürgette az orvos az ápoló­kat. Közben odajött hozzánk, a bámészkodók csoportjából egy jobban öltözött férfi. Látva gyávaságunkat, megnyugtatott bennünket. . — Nem kell félni a kisasz- szonytól. Tetszik tudni, na­gyon szerelmes volt valak be, de reménytelenül. Ettől bo­rult el az agya. Viszont mind­járt nevetni kezd, ha azt ének­lik, hogy „lehoznám érted a csillagokat is az égből.. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom