Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
1967. április 16, vasárnap NÓCRAO 5 cA holnap érdekében A fél éve működő, piackutató, termékelhelyezési lehetőségeket felmérő csoport vezetője referálni ment az igazgatóhoz. A nagyvállalat vezetője kedélyeskedve fogadta a nagytudású szakembert. Ám az igazgató könnyed jókedve a referálás első negyedórájában szertefoszlott, s helyébe a töprengés, borús gondterheltség lépett. Csupán annyi történt pedig, hogy a csoportvezető — téli, ek, adatok alapján — az ed- d gi, ..amit termeltünk, azt eladjuk” folyamatot a továbbiakban tarthatatlannak ítélte; s helyébe az „amit keresnek, azt termelünk” folyamatát állította, Lépésről-lépésre bizonyította, hogyan válik hamarosan lehetetlenné jónéhány hagyományos termékük elhelyezése külföldön, s csökken a belföldön eladható mennyiség is. hogyan várhaló a konkur- rens cégek „belépése”, s ugyanakkor mi az, amivel ők ugorhatnának ki a mezőnyből, jelentős értékesítési előnyt, tehát többlet nyereséget szerezve. Vállalatainknak hosszú ideig nem fűződött közvetlen érdekük ahhoz, hogy gyorsan haladjanak előre a gyártmányfejlesztésben, s főként ennek voH tudható, hogy egy időben jelentős nehézségek keletkeztek — a példák esetlegesek, más területről is említhetnénk — az árammérőgyártás, a geodéziai műszergyártás, a gépipar egyes termékeinek értékesíthetőségét illetően. Az elgondolkoztató tények közé kell sorolnunk, hogy például az elfogadott és a megvalósított szabadalmai: száma közötti különbség állandóan nő, vagy hogy a gépiparban a jóváhagyott prototípusok csak mintegy fele kerül egy esztendőn belül sorozatgyártásra. Fontos következtetésekre ad alkalmat az a tény is, hogy a minisztériumi ipar műszaki fejlesztési alapjának megközelítően csak húsz százaléka szolgál gyár- tásfejlesztésá, s valamivel több, mint 30 százaléka gyártmányfejlesztési célokat, holott e két tényező részesedése a műszaki fejlesztésre fordított egyébként is nagy összegekből a fejlett iparú országokban a 60— 70 százalék között van. Igen érdekes viszont — és nem véletlen —, hogy népgazdaságunk leggyorsabban fejlődő iparágában, a vegyiparban a műszaki fejlesztési alap mintegy kétharmadát — az elmúlt évek átlagát tekintve — gyártmányfejlesztésre használták fel. Hiba lenne természetesen elvitatni, hogy az igények, követelmények — ha nem is a kívánatos mértékben — hatást gyakoroltak a termelésre, a termékek korszerűségere, választékának növelésére. Így például — szándékosan a könnyűipart említve, mert itt a legközvetlenebb a fogyasztói igény — termékösszetétel változás „erőátvitele” — 1960- b&n 51,2 százalék volt a szintetikus tartalmú gyapjúszövet aránya a fésűs gyapjúszövet termelésében, s ez 1965-re 68,5 százalékra emelkedett, a kártolt gyapjúszövetnél pedig 55.9 százalékról 82,6-ra. Ugyanez idő alatt a kötöttáru termelésben a szintetikus kötöttáruk mennyisége a háromszorosára növekedett, s végül — a választék bővítést tekintve —az állami cipőipar 1960-ban 761 mc-'ilt gyártott, 1965-ben pe- di már 1115-öt. Á közvetlen érdekeltség hiánya rövidesen a múlté lesz: a népgazdaság új irányítási rendszere, a gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtása valamennyi iparvállalatot közvetlenül érdekeltté teszi abban, hogy nagy gondot fordítson a gyártmányfejlesztésre, termékei korszerűsítésére, mert — a vállalatnak az értékesítési árbevételeiből kell eltartania önmagát. Ha jobban értékesít. több nyereségre tesz szert, többet fizethet alkalmazottainak, ha értékesítése kevésbé kedvező, csökkennek a Jövedelmeik, s a holnap meg a holnapután még nehezebb lesz. Döntő kérdésekről van tahét szó, s erre — mind a koncepciókat, mind a konkrét anyagi—műszaki—személyi feltételeket tekintve — készülni kell! Ahogy a bevezetőben említett igazgató megfogalmazta: „nem könnyű felhagyni a verklivel”, azaz a bejáratott, különösebb gondot nem okozó, minimális fejlesztést igénylő termékek készítésével, s ráállni annak gyártására, ami új, munkaigényesebb, amit a vevők igényelnek. Ezt az átállást, azonban — az alapanyaggyártás néhány területét kivéve — mindenütt végre kell hajtani, s nem megkésve, hanem kellően megalapozva, a feltételeket megteremtve. Az említett vállalatnál még nem késtek el: teljes esztendővel korábban, tehát időben érkezett a figyelmeztetés, hogy a holnap kellemetlen meglepetéseket is tartogathat, ha az igényeket, kívánalmakat felületesen, rosszul mérik fel. Másutt azonban nem megnyugtató az a csend, ami a termék- összetétel felülvizsgálata, a piaci igények felmérése, s különösen a belföldi értékesítés körül honol. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok nemcsak érdekeltek lesznek a gyártmányfejlesztésben. hanem jelentős eszközökkel is rendelkeznek majd ahhoz, hogy e tevékenységük gyors, hatékony lehessen. Ma még igen hosz- szú egy-egy új termék átfutási ideje — a textilipar egyes ágaiban például a kimintázástól az üzemszerű gyártás megkezdéséig minimálisan hat hónap — s nem egy esetben jelentős külföldi üzletkötésektől éppen ezért esünk el. A meglevő nehézségek okai között a fejlesztői anyagi és szellemi erők szétforgácsoltságát éppúgy megtaláljuk, mint azt, hogy mérnökeink csak mintegy 30 százaléka dolgozik kutató-fejlesztő tevékenységen. Rendkívül nagy eredményeket hozhatnak a gyármányfejlesz- tésben az olyan, eddig alig hasznosított lehetőségek, mint a licenc vásárlás, a szakosítás, a nagysorozatú gyártás, a vállalatok egy csoportjának közös anyagi eszközeit felhasználó kutató-részlegek működtetése, s természetesen a kül- és belkereskedelmi igények pontos ismerete, annak tudása, hogy mi az, ami kell, amit — megvesznek! Mészáros Ottó Idestova másfél órája dis- kurált már vendégeivel a házigazda, de sehogyan sem kínálkozott részére egy nyugodt pillanat, hogy feleségének néhány szót súghatott volna. Kínosan teltek a percek, a negyedórák, míg végül Szál*/,' — Gusztáv-aknai nyugdíjas bányász — szája sarkáról ennyit odamondott az asszonynak: — Neked kell a határőrségre telefonálnod •.. A három vendég felugrott az asztal mellől, s iramodott az erdőnek. Magyarul egyikük sem tudott, a telefon szó a világ majdnem valamennyi nyelvén telefont jelent, s aki rosszban sánti- kál, nem szívesen hallja emlegetni. Kevéssel később — Szalai elvtárs értesítése nyomán — riadóztatták a határőrség legközelebbi alakulatát. Fényes csizmák talpa csattogott, nyomozó kutyák csahoEgy épület, ahonnan még csak Nézsáról a járási székhely, Rétság felé igyekezve csodálatosan megnyugtató, felemelő a táj. Mindenfelé a nagyüzemi gazdálkodás szembetűnő jelei: nagy tábla földek, zöl- delő őszi búzák és itt-ott még a vegyszeres gyomirtó gépek mutatják, hogy gondosan gazdálkodnak a termelőszövetkezetek. Alsópetény közelében azonban meglepő kép fogadja az utast. Az országúiról romépületek csonkjai tűnnek fel és szinte hívogatják az arra- járót, hogy közelebbről is megtekintse a „műemléket”. Közelről viszont nyomban kiderül, hogy itt nem történelmi emlékek hivalkodnak, hacsak nem a legújabb évek eseményeiről van szó, hanem valami egészen más, a felelőtlenség és gazdátlanság nyomai. A kép ami fogad, megdöbbentő. A nyomokból már elláss hallatszott a kora dél- előttben. Rádión továbbított parancsra a határőrség lezárta az országhatárt. A határsértők észak felé nem menekülhettek. Az eső változatlan erővel szakadt A máskor oly nagyszerű szimatai nyomozó kutyák egyre fogyatkozó biztonsággal vezették a határőröket. Amint egyik rajuk a vasúti őrház közelébe ért, sapka-lengetve futott feléjük Ravecz Gyula pályaőr. — Jó úton járnak, elvtársak! Megkaptam telefonértesítésüket ... Arra szaladt a három férfi, akit Az egyik már nem nagyon bírja. Üjult erővel folytatják á határőrök a kutatást. Zihálnak a tüdők, fájón feszülnek az izmok, de megállás nincs. Nem lehet, hiszen ki tudja, nem diverzáns csoport osont-e át a határon. Eljő a dél, az alkony. az ajtók és ahlakok tűntek el dönthetetlen, hogy hat, vagy tíz gazdasági épület állt-e itt, mert néhány épületnek már nemcsak az ajtó- és ablakdeszkáit, valamint tetőszerkezetét hordták széjjel, hanem a tetőtől az alapzatig mindennemű cserepet, téglát és faanyagot. Kié ez a majorság és hogyan jutott erre a sorsra? Aki ezt a kérdést kutatja, nehezen talál válaszra. A rombadőlő gazdasági épületek szomszédságában a Nógfádkövesdi Állami Gazdaság új juhhodályt épít. Az állami gazdaság jelenlevő vezetői szerint a major 1962-ben még az övéké volt, akkor adták el 450 ezer forintért a Termelőszövetkezeti Beruházási Irodának. Így tudja ezt az alsópetényi tanácselnök és az alsópetényi tszcs elnöke is. A tszcs-einők különösen rosszalja, hogy a gazdátlan épülete— Rajta fiúk, — biztatja a legszívósabb tizedes társait. — A határsértők nem mehettek le a térképről! Biztos, hogy nem; itt a térkép nálam, csak egy csöppet elázott. .. Nevetés, — a kutatás pedig megy tovább, pedig immár öreg este van. A határőrök csak éjfél után kapnak parancsot a bevonulásra. Ekkor már hárommal több a létszám; három, hivatatJan civillel. Klement József termelőszövetkezeti juhász vendégszeretetét alighanem sokáig emlegeti a három, útlevél nélküli jövevény... A szövetkezeti gazda alig tudta leplezni örvendezését, amikor jóval vacsora után egy meglett férfi és két fiatalember zörgetett be hozzá. Személyleírásuk pompásan egyezett azzal, amit a juhász a határőröktől kapott. Kle- menték teával, szalonnával két többszöri kérésre sem kapta meg a termelőszövetkezeti csoport, pedig a közösség gépei az elnök udvarán fedetlenül rongálódnak. S még jobban fáj nekik, hogy a rendbehozott épületek közprédává válnak. A Beruházási Iroda illetékes munkatársai szerint a Cseres-major (mert ez a puszta neve!) gazdasági épületeit öt esztendeje a keszegi, az ősagárdi, a nógrádkövesdi, a nézsai és a legéndi tsz vásárolta meg tsz-közi sertéstenyészet számára, csakhogy a major nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek. A gazdasági épületeknek, illetve az épületek romjainak nincs gazdájuk. Az alsópetényi közigazgatási vezetők véleménye szerint, minden gondosságuk hiábavalónak bizonyult. Hogy mentsék, ami menthető, megengedték az állami gaztartották jól a vendégeket, illően megágyaztak számukra, s még arra is volt gondjuk, hogy csuromvizes ruhájukat a kályha közelébe tegyék száradni. Amikor aztán mindhárman tüdejük mélyéből fútták a kását, Klement József nekicihelődött: — Belátogatok kissé a határőrökhöz, — úgymond. Nem akárhogyan, de elegánsan: gépkocsival került a három „turista” a határőrségre. A három csehszlovák állampolgár — Kliment Józef, Visnovcev Vladimír és Rabócski Mátyás — szemrebbenés nélkül közölte jövetelük célját: — Meg akartuk nézni a •stécé-meccset. — Kivel játszott az SBTC? — kérdezte az őket kihallgató határőr tiszt. Mint ki gombócot nyelt, némán nézett egymásra a három futballrajongó... __ Jobb lenne megmondan iok az igazat! Az igazság ott kezdődik, hogy Kliment Jozef négy megérdemelt esztendőt ült rablásért; ott folytatódik, a csehszlovák rendőrség VI s- noveevet és Rabócskit rendőrhatósági felügyelet alá helyezte, mert garázda, részeges magatartásukkal rémei voltak városuknak. Rabócski és Visnovcev tudott foglalkozást igazolni; Kliment daságnak, hogy a használható épületek egyikében juhokat helyezzenek el, a keszegi tsz-nek is biztosítottak egy épületet gabonatárolásra. De minderre semmi jogalapok nem volt. Az egyik épületben pedig egy többtagú család él, akik a gazdasági épületeket háztáji jószágok nevelésére használják, de lakbért senkinek se fizetnek, mert senki se vállalja magáénak a pusztát. Közben elhordják az épületeket. Rommá silányítják, már az ajtóknak, ablakoknak csak a nyomai látszanak, mert a környező községekből néhá- nyan közprédának tekintik az istállókat, hodályokat. Éppen ideje lenne, hogy a megyei tanács utána nyomozzon ennek a törvényen kívüli helyzetnek, és megmentse a maradék értékeket, valamint felelősségre vonja azokat, akik arra rászolgáltak. Lakos György azonban finoman úgy fogalmazta meg a magáét, hogy alkalmi munkás. Pontos magyar fordításban: dologkerülő... A három jóbarát — Kliment kezdeményezésére — elhatározta, hogy átszökik Magyarországra, tőlünk pedig vagy Ausztriába, vagy Jugoszlávián át Olaszországba. Pénz, érték egyiküknél sem volt. Kliment múltjának ismeretében mi másra gondolhatnánk, mint arra, hogy a triumvirátus bűncselekmények elkövetésével szerezte volna meg magának vándorúján a mindennapit. Azt persze kifelejtették a számításból, hogy míg a jószándékú turistákat szívesen látjuk, addig a szocialista hazaszeretet megköveteli, hogy a határsértők mielőbb az őket megillető helyükre kerüljenek. Kliment Jozefet és két társát a határőrség átadta a csehszlovák hatóságoknak. \z elfogásukhoz hasznos segítséget nyújtó Szál: I is > -• n. vk, Ravecz Gyulának és Klement Józsefnek sok ismerőse kívánt szerencsét a határőrségnek adott eredményes támogatáshoz. Természetesen a határőrség méltó elismerése sem marad el. — b. z. — Az elfékozolt puszta •.wX-X-*--- OCX V-v.v.va’v,->í<y yoíM*** • .♦>' ^^ ___*.--------------------------------------: . ... **,,.«*. ____ A háziasszony, aki második éve szeretné tudni, kinek e házában rendezkedtek be (Koppány György felvételei) * Al-drukkereket fogott el a határőrség Maisza esőben, erdőben — Édes álomból keserű ébredés
