Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-04 / 79. szám

2 NO0R AD 1*»67 április 3. hétf# ORSZAGHAZ (Kotroczó István felvétele) Záriák a félévet A kereskedelmi dolgozók részére indított tanfolyamon — amely az új mechanizmus megismerését szolgálja — 144 hallgató tanul. Ezek a keres­kedelem vezető állású dol­gozói és üzletvezetők. A tan­folyam keretében eddig öt előadás hangzott el: a gazda­sági mechanizmus szükséges­sége és célja; az új gazdasá­gi rendszer alapvonásai; a piaci egyensúly feltételei és körülményei, a kereskedelem működésének mechanizmusa; az új árrendszer, az új ár- mechanizmus; a fogyasztási cikkek importja és a belke­reskedelem új mechanizmu­sa. A tapasztalatok szerint a hallgatóság nagy érdeklődéssel kíséri az előadásokat. A tanul­mány első félévét a jövő hó­napban lezárják. A második félévet szeptemberben kezdik. Beszélnek a milliomod-Voltok Balassagyarmaton, a városi kórház dolgozói kérték: te­gye az állam lehetővé, hogy korszerűbb diagnosztikai, ké­szülékek 'segítségével végez­hessék a gyógyító munkát. A kérés jogos volt, mégsem teljesült máról holnapra. Azért nem, mert a leginkább igényelt gép — az elektro- encephalograph — ötszázezer forintba került, s a népgazda­ság anyagi erője véges. Rö­viddel ezelőtt, — mint je­lentettük —, megérkezett a készülék. Az idegosztályon he­lyezték el. Az elektroencephalographot az esztergomi Elektronikus Mérőkészülékek Gyára állította elő. Működésének megértésé­hez .magasszíntű fizikai isme­retek szükségesek. Érzékeny­ségére jellemző, hogy a mil- liomod-Volt nagyságrendű agy-áramokat erősíti fel. Ezek erősség-ingadozását lassan mozgó, arasznyinál szélesebb papírcsíkra rajzolja. A nyolc görbe értékes támpontokat ad a klinikusnak arra vonatko­zóan, hogy a panaszolt tüne­tek összefüggésben állnak-e az agy elektromos tevékeny­ségével. Az emberi elmének, a ma­gyar iparnak e nagyszerű al­kotása az orvos számára ér­tékes segédeszköz; a laikus részére viszont remek lehető­ség, hogy bepillanthasson az agyműködés titkaiba. Az ideggyógyászokkal együtt nézegetjük a felvéte­leket. Mi tagadás, keveset értünk abból, ami ő részükre a legfontosabb: a beteg álla­potáról. Megérezzük azonban, milyen fontos a korszerű di­agnosztika szempontjából a drága készülék. Egy helyütt a grafikon néhány milliméteres vonala ujjnyira vastagodik... — Ez mire utal? Csak nem agydaganatra? A fiatal szakorvos elnyom egy mosolyt: — Szó sincs erről! Amikor itt tartottunk a felvételnél, a közelben működni kezdett a rövidhullám-készülék. Ahhoz, hogy. kiküszöböljük a nem ritkán alkalmatlankodó, kí­vülről érkező elektromos zaj- szintet, jobb földelésről és a vizsgáló helyiség leárnyéko­lásáról kell gondoskodni. Már beszéltünk erről a legutóbbi jelölő gyűlésen. Bizonyos, hogy ez a kisebb költséget igénylő kívánságunk is telje­sül előbb-utóbb. — b. z. — / ............. ............................... I .11 c d kazázi rádiók Az öreg ingaóra a falon, minduntalan arra figyelmez­teti a ház lakóit, hogy az idő nem visszafelé, hanem előre halad. Az ablak előtt ott a rádió. Szép; nagy készülék. — Az uramnak nagy örö­me telik benne... — öreg­asszony kuporog a melegen és mondja: — A miénk volt az. első a faluban annak ide­jén. .. Meg a kántor úré. Azt mondja az uram, nem lehet elmaradni a világtól... — így van ez rendjén — hagyja helyben az örök igaz­ságot, e hetvennégy eszten­dős Szabó Péter. Az asztal­hoz telepedik, pipára gyújt. Fújja a füstöt, közben a ma­ga sorsát mondja: — Nem is az a baj, hogy összeadtuk a földet... Az a nyolc hold nekem sosem volt elég... Szereztem még hozzá, béreltünk sokszor tíz holdat is. Aztán öltük magunkat a sok munkával. Itthon, a ház körül, meg kinn a határban. Mindig volt mit tenni. Késő estére vetődtünk haza. De mikor hasadt a hajnal, már talpon voltunk, munkához láttunk megint... Fia. a fiatalabbik Szabó Péter, üzemegységvezető a szövetkezetben. Most végzi a mezőgazdasági technikumot, mert ő már nemcsak tapasz­talatból, „könyvekből” is gaz­dálkodik. Az unoka nemrégi- b n érettségizett. Adminiszt- ráíi a közösben. De nem tit­kolt vágya, hogy fogékony gyermekiket tanítson majd a betűvetés tudományára. Ta­nárnak készül. Nyugodtan, csendesen be­szél az öregember: — A szövetkezet az jó vol­na. .. Csakhát a boldogulás? Mert ha már változtattunk a sorsunkon, legyen jobb a pa­rasztembernek, mint addig... •k v — Hát igen, a szövetkezet... Biztos jövő! így írtuk alá a belépési nyilatkozatot. Keményen ejti a szavakat Szabó b. István, a termelő- szövetkezet elnöke. Annak idején is legbátrabb követője volt mindannak, ami új. Min­taszerűen gazdálkodott tíz hold földjén. Otthon ő feküdt le legkésőbb, de reggel legko­rábban kelt. Van már annak nyolc esztendeje, hogy megala­kult a termelős_zövetkezet. S az első közgyűlés óta ő az el­nök. Gond, szorongás, merő ta­nácstalanság volt azokban a napokban az egész ember. A tagok kereken kijelentet­ték : vagy Szabó b. István lesz az elnök, vagy senki! Rajta állt, hogy fontos dolognak nyerje meg a községet. — Ha már beléptünk a szö­vetkezetbe, akkor úgy dol­gozzunk, hogy megéljünk be­lőle! Élni, lehet. De nem mindegy hogyan? Nehéz mint az ólom, min­den kimondott szó. Hat pa­rasztember, az ipari nyugdí­jasok, meg a bányászfelesé­gek írták alá a belépési nyi­latkozatot. Valamit teremteni a semmiből. Megváltoztatni a régi szokásokat, az életet, az embereket. Erre szövetkeztek. — De ki dolgozik majd? — Aggodalom süt a szavakból most is. Mert van olyan em­ber, akinek enélkül is jól megy dolga. Hozzájuk eleinte, — sokszor most is —, hiába mentek. Akiket gondok, ter­hek szorongattak, akik sor­sa szegényebb volt, azok vol­tak a szorgalmasabbak. Bár az első zárszámadás még nem azt mutatta, hogy biztos a siker. De később, ahogy múltak az évek, a község látta: a vékony forintokból milliók lettek. Biztos pénz. Most már ha sok a munka, se vége, se hossza a vállalko­zóknak, akik dolgozni sze­retnének. Tagok, meg kint- maradottak is. Az irodából, ahol beszél­getünk, belátni a tágas ma­jort. — Látja azt a fiatalembert? — Takarmánnyal megrakott szekér „kormányzójára” mu­tat Szabó b. István. — A leg­szorgalmasabb fogatosunk... Kovács g. Vilmos tavaly csaknem 1100 munkaegységet gyűjtött. Igaz, nem válogat a munkában. Megy ahová kül­dik. S mindig jön, amikor szükség van rá. Ügy számol­Gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval r\ rdekes kiállítás nyílik Pj áprilisban Moszkvában. A kezdeményezés is új­szerű. A Fiat 124-es személy- gépkocsi valamennyi alkatré­szét bemutatják a KGST or­szágok műszaiki és gazdasági szakembereinek, akik majd ajánlataikkal megpályázhat­ják egyik vagy másik gyártá­sát. A szovjet Fiat 124-es nem­zetközi gyártási kooperációjá­ban végül is azaz ország kap majd megbízást, amely a leg­kedvezőbb ajánlatot teszi. A Szovjetunió rövid idő alatt évi 600 ezer kiváló minőségű személygépkocsi gyártására rendezkedik be — Fiat licenc alapján. A szovjet—olasz meg­állapodást nyugaton az évszá­zad üzletének nevezik. A szov­jet személygépkocsi néhány alkatrészeinek gyártását szí­vesen vállalják a baráti orszá­gok, hiszen igen gazdaságos, nagy sorozatú termelést tesz lehetővé. * Hazánk is részt kíván venni ebben a munkában. Pályá­zunk például gépkocsirádióval, műszerfallal, zárral, autóvil­lamossági cikkekkel, sőt az épülő új szovjet gépikocsigyár berendezései közül a komplett automata festősor szállítására is ajánlatot készítünk. Koope­rációs esélyeink kedvezőék, mivel a szovjet Fiat' 124-es biztos vásárlói leszünk s al­katrészszállításainkat gépko­csival egyenlítheti ki a szov­jet partner. Mint ismeretes, hazánk az európai szocialista országok közül az egyetlen, amely nem kíván személy- gépkocsi gyártására berendez­kedni. A százezres sorozatú alkatrészek és szerelvények hazai gyártása szovjet rende­lésre bőségesen fedezheti tel­jes személygépkocsi importun­kat. Ám a gyorsaság, a kiváló minőség ezúttal az ajánlatok és pályázatok elbírálásánál ugyanolyan, versenyfeltétel, mint a legkritikusabb tőkés piacokon. Hazánk a világ minden tá­jával, több mint 120 ország­gal kereskedik, s köztük első számú partner a Szovjetunió. A magyar—szovjet gazdasági­műszaki kapcsolatok fejlesz­tése létfontosságú számunkra, hiszen teljes külkereskedelmi forgalmunknak több mint egyharmadát bonyolítjuk az ötvenéves jubileumára készülő első szocialista állammal. Fel­dolgozó iparunk harmonikus fejlesztését ma már nem kép­ják, negyvenötezer forintot vitt haza a közösből. — Hát igen... Ilyen embe­reknek már biztos jövő a szövetkezet! Az elnököt nemrégiben megállította egy fiatalember. — Mikor vesz autót, Pista bátyám? — kíváncsiskodott. — Autót, a termelőszövet­kezetben? — Inkább a tréfa kedvéért tette, mert van szövetkezeti tag, aki már nem motorkerékpáron, hanem autón jár. — No, no — mosolygott hamiskásan a fiatalember. — Az apósom segített ki engem is... Bozsik József, az após, ott dolgozik a szövetkezetben. Azt mondja Szabó b. Ist­ván, az életszínvonalról: — Valamikor a kilencszáz- harmincas években egyedül csak Szabó Péter bácsiéknál szólt a rádió... — Most van a faluban há­romszázhatvan készülék... Kevés Helyről hiányzik már. Kelemen József, a falu fia­tal bányászból lett tanácselnö­ke beszéli: — Televíziót százötvenet vásároltak. Huszonhatan autót, kétszázhatvanán motorkerék­párt ... Az elmúlt négy év alatt építettek tizenkilenc családi házat Majd negyve­net bővítettek... Bányászok, szövetkezeti tagok... Akik a községet lakják. Bizony, az idő halad Vincze Istvánná zelhetjük él e kölcsönös elő­nyös elvtársi együttműködés nélkül. Idei szovjet impor­tunknak például több mint 60 százaléka nyers- és fűtőanyag Egyebek közt 2,8 millió tonna köbméter fenyő fűrészárut, 40 ezer tonna gyapotot importá­lunk a Szovjetunióból 1967- ben. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk — több mint 50 százaléka gép és berendezés — biztosítja viszont a gazda­ságos sorozatú hazai gyártást és a dolgozók magasszínvona­lú foglalkoztatását. Napjaink egyik sajátossága, hogy internacionalista kapcso­lataink mind mélyebb közgaz­dasági és műszaki tartalommal telítődnek, növekvő előnyöket biztosítva a két együttműködő országnak. A hagyományos árulisták egyeztetésén, a nyers­anyagok, az élelmiszerek és a késztermékek kölcsönös cseré­jén túl növekszik a termelési kooperáció és az összehangolt közös fejlesztések és kutatá­sok aránya. Az idén meg­kezdtük a magyar—szovjet timföld alumínium egyez­mény gyakorlati végrehajtá­sát. Évről évre növekvő meny- ilyiségű, 1980-ban már 330 ezer tonna timföldet szállí­tunk kohósításra a Szovjet­unióba. így lehetővé válik gazdag bau>fli tvagy ónunk és nyomasztó energiaszegénysé­günk közötti ellentmondás műszaki-gazdasági áthidalása. A Szovjetunióban a volgaá ví­zierőművek olcsó energiájá­val kohÓ6Ítják a magyar tim­földet, majd az előállított alu­míniumot tömbalakban ma­radéktalanul visszakapjuk és értékes késztermékekké ide­haza feldolgozzuk. Ez a meg­állapodás tehát előnyös szá­munkra, mert lehetővé válik hazai erőforrásaink, bauxit- vagyonunk hasznosítása, alu­míniumfeldolgozóiparunk fej­lesztése. De előnyös a Szov­jetunió számára is, hiszen a volgaá óriás vízierőművek a világpiaci ár töredékéért ter­melik az áramot, amit mi tömbalumínium formájában világpiaci áron vásárolunk meg a Szovjetuniótól. A kooperáció a szovjet Fiat­nál még csak terv és ajánla­ti stádiumban van, a teher­gépkocsi és autóbusz gyártá­sában már valóság. Győrben sorozatban készülnek a ma­gyar és szovjet közúti jármű­vekbe egyaránt beépítésre ke­rülő hátsó hidak. A mellső hidak, lap rugókötegek, stb. gyártását viszont a Szovjet­unió a magyar járműgyártás részére is vállalta. A formá­lódó magyar—szovjet kétol­dalú járműipari kooperációba most kapcsolódik bele Len­gyelország. E nemzetközi együttműködéssel nemcsak a kész autóbuszok és speciális tehergépkocsik, hanem azok fődarabjai is egyre gazdasá­gosabb világszínvonalú soro­zatnagyságban készülhetnék. A Ganz-Mávag és a rigai szov­jet testvérgyár a motorvona­tok közös fejlesztésében és gyártásában állapodott meg. A Szovjetunió északi hidegebb vidékeire a rigai, a déli, me­legebb tájakra a magyar gyár készít motorvonatokat még­hozzá úgy, hogy kölcsönösen biztosítják a nemzetközileg szakosított típusok fődarabjai­nak csereszavatosságát A kibontakozó együttműkö­dés nyomán lehetővé válik a két ország szellemi erőinek és anyagi eszközeinek hatékony összpontosítása, a műszaki ha­ladás meggyorsítása, a legfon­tosabb témákban. Tízmillió lakosú országunk sem önerejé­ből, sem nagyarányú licenc­vásárlásokkal nem lenne ké­pes a világszínvonal elérésére és tartására az adott területe­ken. A közös kutatás és fej­lesztés egyben a kétoldalú és magas színvonalú gyártásmeg­osztás kiindulópontjául is szolgál. A közös fejlesztőmun­ka során természetszerűleg kialakulnak a nemzetközi együttműködés fejlettebb for­máinál nélkülözhetetlen szab­ványok és más alapok. És nem utolsó sorban az együttes kutatások olyan magas mű­szaki színvonalat biztosítanak« amelyre bizton épülhet ké­sőbb az alkatrészek, a szere­lési egységek, a késztermékek kölcsönösen előnyös és tartós két-, illetve többoldalú nem­zetközi szakosítása. A magyar—szovjet gazdasá­gi és műszaki kapcsolatok el­mélyítésével meggyorsítjuk népgazdaságunk fejlesztését, s egyben országunk szerény adottságaihoz mérten hozzá­járulunk a kommunizmus épí­téséhez is a Szovjetunióban. Most a jubileumi készülődés ■jegyében a szovjet párt és kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a lakosság ellátásának javítására. Így többek között hazánk 15 millió rubel értékű közfogyasztási cikkek exportját vállalta 1967- ben az eredeti előirányzatokon felüL A szovjet emberek te­hát még több közkedvelt ma­gyar cipőt, ruhát, kozmetikai cikket, motorkerékpárt, kem­pingfelszerelést, élelmiszert, stb-t vásárolhatnak. Az idén először 25 ezer darab televízi­ós készüléket is exportálunk a Szovjetunióba. A z országszerte kibonta­kozó jubileumi munka­verseny jó alkalmat te­remt arra, hogy még gondo­sabban, kiváló minőségben és minden szempontból tervsze­rűen teljesítsük szovjet ex­portkötelezettségeinket A szovjet kereskedelmi szervek, elsősorban a fogyasztási cik­kek szállításának meggyorsí­tását szorgalmazzák, s lehető­ség is van arra, hogy minden vállalat november 7-ig telje­sítse ilyen irányú feladatait Az eredményes exportmunká- val egyébként országunk jó hírnevét öregbítjük, a termé­keink jövő piacait bővítjük. S a jó munka közvetlen hasz­nát lakosságunk majd saját el­látásán is mérheti: a szovjet—. magyar belkereskedelmi vá­lasztékcsere az idén 70 szá­zalékkal nagyobb lesz a ta­valyinál, s a belkereskedelmi árualapokat import útján ter­ven felül összesen 300 millió devizaforinttal növeljük, tgy gazdagodik az áruválaszték, szűkül a hiánycikkek köre, és egyebek között több építő­anyagot vásárolhatnak a fé­szekrakó lakásépítők. Kovács József Vizsgáznak az itjú mesterjelöltek Az elmúlt évben az élel­miszer kiskereskedelmi válla­lat tizenegy tanulója nevezett be a Szakma ifjú mestere mozgalomba. Mint ismeretes, az eredményesen helytállókat határidő’ előtt léptetik elő se­gédnek. A fiatalok a bene­vezés óta szorgalmasan dol­goztak. Szakemberekből álló bizottság kéthavonként elle­nőrizte munkájukat. Április hetedikén kerül sor a vizsgára. Számot kell adni több gyakorlati feladatról és válaszolni szóbeli kérdésekre. Ilyen a többi között az áruis­meret A gyakorlati felada­tok között eladás és más bol­ti munka szerepel. Aki min­den kérdésre hibátlanul vá­laszol és jól elvégzi a gya­korlati feladatot, 120 pontot kap. A minősítés három fo­kozatban történik. Az első helyezéshez 115, a második­hoz 105, a harmadikhoz 90 pont szükséges. Akik ezekkel rendelkeznek elnyerik a Szakma ifjú mestere elmet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom