Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 93. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1967. ÁPRILIS 31. PÉNTEK Liest tartott a Minisztertanács (Tudósításunk a 2- oldalon) Háromnapos tanácskozás az Országházban Megkezdte munkáját termelőszövetkezeti kongresszus Csütörtökön a Parlament kongresszusi termében megkezdte munkáját a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa. A hajdani felsőház fényárban úszó üléstermében összeült tanácskozáson mintegy félezer küldött képviseli a termelőszövetkezetek több mint egymilliós tagságát. A küldöttek és a nagy számú meghívott vendég 9 órakor foglalták el helyüket az ülésteremben. Az elnökség tagja volt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, Dobi István, az Elnöki Tanács tagja, dr. Dimény Imre mezőgazdasági-és élelmezésügyi miniszter. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Hunya István, a MEDOSZ elnöke, dr. Nagy Sándor, a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Rácz Gyula, a szövetkezeti mozgalom veteránja, Barkóczi Pál, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja, Bertalan Istvánná, a pusztaszabolcsi Mező Imre Termelőszövetkezet főkönyvelője, B. Fúró Sándor, a fülöpi Búzakalász Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, Fischer Ferenc, a belvárdgyulai Közös Üt Termelőszövetkezet elnöke, Győré Sándor, az abonyi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Hegedűs Jánosné, a kunszentmártoni Búzakalász Termelőszövetkezet tagja, Madarász Lajos, az ácsi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, Vass Lajos, a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke. A kongresszus küldötteit és a meghívott vendégeket Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke köszöntötte, majd Dobi István megnyitotta a kongresszust Dobi István megnyitója Tisztelt Kongresszus! A magyar termelőszövetkezetek immár két évtizedes történelmi jelentőségű útjának döntő állomásához érkeztünk. összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának javaslatára a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa. A termelőszövetkezeti mozgalom egykori úttörőivel, rendíthetetlen veteránjaival és mai élenjáróival együtt a magyar falvakban szinte napról napra többen látják és vallják: a szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezeti életforma megvalósításáért és fejlesztéséért érdemes dolgozni, fáradni, küzdeni. Termelőszövetkezeteink eddigi fejlődésük során nagy eredményeket értek el. De gyorsabb előrehaladásunkat a termelőszövetkezeti úton több tényező gátolja. Még vannak gyenge termelőszövetkezeteink, a termelőszövetkezetek egy részében a gazdálkodási lehetőségeket még nem eléggé használják ki, nem mindenütt érvényesül kellően a szövetkezeti demokrácia, és még korlátozott a szövetkezetek önállósága. E nehézségek és hibák nem utolsó sorban a gazdaságirányítás korábban kialakult rendszeréből is fakadnak. Megszüntetésük nemcsak a termelőszövetkezeti mozgalom érdeke, hanem országos feladat és társadalmi ügy is. Ezért kongresszusunknak megkülönböztetett figyelemben kell részesítenie a gazdaságirányítási reformnak a IX. pártkongresszus határozataiban megfogalmazott céljaiból és alapelveiből fakadó termelőszövetkezeti feladatokat. Új törvényre van szükség, amely törvényesíti a szövetkezeti élet kialakult új formáit és eljárásait, s teret nyit a további fejlődésnek. Az új törvény elveinek megvitatása a kongresszus másik fontos feladata. A kongresszusnak meg kell vitatnia a földhasználat és a földtulajdon egységének, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának a problémáit is. Tanácskozásunk minden bizonnyal tükrözni fogja azt, hogy a termelőszövetkezetek- ben már nem a földmagántulajdon a biztos megélhetés és a társadalmi helyzet alapja, hanem sokkal inkább a közös nagygazdaságokban végzett és igazságos, szocialista elvek szerint elismert munka. Kongresszusunk dönteni fog a termelőszövetkezetek társadalmi képviseleti szerveinek létrehozásáról. Hassa át és lelkesítse kongresszusunk minden résztvevőjének munkáját az a szilárd meggyőződés, hogy a párt előremutató politikája nyomán kibontakozott termelőszövetkezeti fejlődés fontos forrása és semmivel sem pótolható alkotórésze nemzetünk társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedésének. Dobi István beszéde után az elnöklő Szabó István javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét. Eszerint meghallgatják és megvitatják a szövetkezeti mozgalom helyzetéről és továbbfejlődésének alapvető kérdéseiről, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége; működésének irányelveiről szóló beszámolókat. Ezt követően megválasztják a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát és a tanács tisztségviselőit Ugyancsak az elnök indítványára a küldöttek öttagú m andátui n vizsgál ó, káteri c tagú jelölő-, Öttagú szavazatszedő és héttagú szerkesztő bizottságot választottak. Ezután dr. Dimény Imre mezóga zdasági - és élelmezésügyi miniszter lépett a szónoki emelvényre. Dr. Dimény Imre beszéde cialista mezőgazdasági nagyüzemek fő formáját, a termelőszövetkezeteket. \ött a terméshozam — A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évek tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy meggyorsult és egyenletesebbé vált a termelés. Búzából az átszervezést megelőző 1951—1960 közötti évek holdankénti 8,5 mázsás átlagtermésével szemben 1961—1965 között országos átlagban 10,7 mázsára emelkedtek a hozamok. Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás előttinél mintegy 45 százalékkal kisebb területen termeljük meg megnövekedett lakosságunk kenyérgabonaszükségletét. Az elmúlt . esztendőben a kukorica átlagtermése meghaladta a 18 mázsát. Jelentősen növekedett más növényeink terméshozama is. — Mindez természetesen még nem jelenti azt, hogy mai- elértük azt, amire a nagyüzemi társasgazdálkodás lehetőséget ad. A fejlődésnek még csak a kezdetén tartunk. Vannak mulasztások és elmaradások gazdálkodásunkban. Az előző évek fejlődése azonban biztos alapot ad a termelés színvonalának további emeléséhez. Különösen biztató e tekintetben, hogy pártunk agrárpolitikája, s a megfelelő kormányzati intézkedések nyomán korszerűbbek lettek a mezőgazdaság termelőeszközei. — A gazdasági eredményekkel párhuzamosan sokat javult a parasztság sorsa. Az évről évre növekvő részesedés, a megélhetés biztonsaga, a múlt évben hozott szociális intézkedések, a január 1- vel életbelépett új szövetkezeti nyugdíjtörvény megerősítette a bizalmat, a nagyüzemi társasgazdálkodásba vetett hitet azokban is. akik az átszervezés idején és az azt követő években még idegenkedtek az új paraszti életformától. Ez jut kifejezésre abban, hogy megerősödött a munkafegyelem. A közös gazdaságokban végzett munkáért a fölajáradékkal együtt az 1961. évi 7,7 milliárd forint helyett 1966-ban már több mint 13 milliárd forintot fizettek ki. A termelőszövetkezetek iránti bizalom növekeA kongresszus — egymilliós szövetkezeti parasztságunk demokratikusan megválasztott küldötteinek tanácskozása — az első olyan alkalom, amikor a nagyüzemi társasgazdálkodás útján biztosain haladó magyar parasztság intézményes formában, kongresszusi keretek között hallatja szavát — mondotta bevezetésül dr. Dimény Imre. — A kongresszusnak lehetősége van arra is, hogy ha szükségesnek tartja, ajánlást tegyen a törvényhozás szerveinek a szövetkezeti mozgalmat érintő új törvények megalkotására, illetve régiek visszavonására, vagy megváltoztatására. Történelmünk folyamán soha nem volt még példa arra, hogy a magyar parasztság ilyen közvetlen módon bekapcsolódjék fontos törvények előkészítésébe. Hangsúlyozottan mutatott rá: a kongresszus nagy szerepet tölthet be abban, hogy a termelőszövetkezetek gondosan, jól fe'készüljenek a gazdaságirányítás új mechanizmusának bevezetésével kialakuló új helyzetre. A szövetkezeti mozgalom ereje — Most, amikor a kongresz- szus megkezdi munkáját, mindannyiunk, az egész magyar parasztság nevében köszönetét mondunk pártunknak, munkásosztályunknak azért, hogy a szövetkezetek megalakításában bátorított és támogatott bennünket. A tisztelet és a megbecsülés hangján emlékezünk a mozgalom úttörőire és mindazokra, akiknek neve és munkája, ha más módon is, de egybefonódott a termelőszövetkezetekkel. A magyar szövetkezeti mozgalom ma már olyan gazdasági, társadalmi és politikai erő, amelyre teljes biztonsággal lehet számítani szocialista építésünk további feladataiban, népünk jólétének fokozásában. Pártunk és munkásosztályunk tanácsára és ösztönzésére a parasztság a kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemekké átszervezését választotta megoldásként. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a választás nem volt könnyű, nem ment viták, összeütközések nélkül. Parasztságunkban, de mondjuk meg őszintén, másokban is, volt aggodalom a szövetkezetekkel szemben. Mindeme nehézségek fölött győzött azonban a józan megfontolás: 1961-re a magyar parasztság — a munkásosztály aktív segítségével — uralkodóvá tette hazánkban a szodéséről tanúskodik az is, hogy az utóbbi három hónapban kereken 20 000 új tagot vettek fel a közös gazdaságok. Élelmiszerexportunk fejlődése — A szövetkezet nem cél, hanem eszköz arra, hogy többet termeljen a mezőgazdaság és ennek következtében növekedhessen mindnyájunk életszínvonala. Amikor tehát mérlegre tesszük eddigi eredményeinket, akkor nem elég csak azt vizsgálnunk, mennyivel élnek jobban a szövetkezeti tagok, családok. Vizsgálnunk kell azt is, vajon érezteti-e előnyös hatását a szövetkezeli gazdálkodás az egész népgazdaság, illetve az ország egészének ellátása szempontjából. Teljesen jogos az az igény, hogy ebben a vonatkozásban is valóra váljanak társadalmunk reményei. A városi lakosság életszínvonalának alakulásában is kifejezésre kell jutnia a nagyüzemi társasgazdálkodás kedvező hatásának. — A termelőszövetkezetek árutermelése az utóbbi hat évben több mint 40 százalékkal növekedett. Ez tette lehetővé, hogy bár egyes cikkekből időnként ellátási zavaraink is voltak, számottevően tovább növekedjék hazánkban az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás. A fejlődésre jellemző, hogy az 1958 évihez mérten több mint kétszeresére növelhettük élelmiszer-exportunkat. A mezőgazdaság — mint a népgazdaság fontos devizatermelő ágazata — pótolhatatlan és fontos szerepet játszott és játszik egész népgazdaságunk helyzetének alakulásában. A jogokról és kötelességekről A miniszter a következőkben áttekintést adott a kongresszust megelőző közgyűlések és megyei tanácskozások tapasztalatairól. Ezeken a tanácskozásokon, mint hangsúlyozta, általában nagyra értékelték a gazdaságirányítás reformjának előkészítéseként hozott intézkedéseket: a termelőszövetkezetek számára biztosított nagyobb önállóságot, a mezőgazdasági árszínvonal elmaradottságának felszámolására irányuló lépéseket, a tevékenységi kör ki- szélesítésének új lehetőségeit és egyebeket. Rámutattak viszont a tanácskozásokon arra is, hogy bizonyos körülmények ma már gátolják a szövetkezetek fejlődésé*. — Mindenütt kifejezésre juttatták többek között azt, hogy szövetkezeti parasztságunknak új termelőszövetkezeti törvényre van szüksége. Áz l&oií. évi 7. számú törvényerejű rendelet ugyanis — főképpen a gazdaságirányítás reformja szellemében tett és teendő intézkedések következtében — nem felel meg a megváltozott körülményeknek. — Üjra kell szabályoznunk a tagsági viszonyra vonatkozó előírásokat. Nincs szükség arra, hogy tagként tartsanak nyilván a szövetkezetek olyan személyeket is. akik valaha beléptek ugyan a szövetkezetbe, de rendszeres munkát nem végeznek ott és sokan közülük csak a tagsági viszony előnyeire tartanak számot. Helyesnek tartják a szövetkezeti gazdák, hogy az ilyen személyeket törölni lehessen a tagság névsorából Lényegében hasonló okok miatt javasolták a pártoló tagság intézményének megszüntetését is. — Mindenütt szinte egyhangúlag foglaltak állást amellett is, hogy határozottabban kell megfogalmazni a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. A szövetkezetek tagjai a szövetkezet tulajdonosai, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. Magától értetődik azonban, hogy a jogokra csak az tarthat igényt és csak olyan mértékben, aki és amilyen mértékben teljesíti kötelességeit. Ezek a kötelességek elsősorban is a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, illetve arra, hogy minden tag erejéhez mérten vegyen részt a közös munkában. De ugyanígy kiterjednek a kötelezettségek a közös vagyon védelmére, s általában a szövetkezet tevékenysége iránti felelősségre is. — A kongresszust előkészítő tanácskozásokon sok szó esett arról, hogy rendezni kell a termelőszövetkezeti alkalmazottak helyzetét. Ez az igény abból fakad, hogy korábban feszültség támadt a szövetkezeti tagok és alkalmazottak között. A feszültség oka az, hogy az alkalmazottak általában kedvezőbb munkadijazási feltételeket* szociális és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezet tulajdonosai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális ellátásban a tagok javára bekövetkeztek, jelentékenyen hozzájárultak ennek a feszültségnek a feloldásához. Lehetővé válik, hogy — az alkalmazottak szerzett jogainak sérelme nélkül — fokozatosan megszűnjön a tagok és az alkalmazottak helyzetér ben kialakult feszültség. — Általán;» kívánság, hogy az új helyzetnek megfelelően kell meghatározni a termelőszövetkezeti vezetés szabályait és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlések szerepe az alapvető döntések meghozatalában, mód nyíljék a vezetőség feladat- és hatáskörének megfelelő rendezésére is. Ezt úgy kell megoldanunk, nogy alapot adjon a vezető testületek munkájának továbbfejlesztésére, a tagság jogainak fokozottabb érvényesülésére. — Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy új szabályok életbeléptetésével hatékonyabban szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politikánknak. A javaslatok abból indulnak ki, s ez feltétlenül helyes, hogy a jövőben is szükségünk van a háztáji gazdaságokra. Javasoljuk, hogy az eddigiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettségét, jogosult legyen legalább 800. legfeljebb pedig 1600 négyszögöl háztáji földre. Igazságosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tagként dolgozó asszonyok, akik becsülettel elvégzik a rájuk háruló feladatokat a közös gazdaságban —, ha a férjük máshol dolgozik is, ugyanakkora háztáji földet kapjanak, mint a többi szövetkezeti tag. Az eddigi tanácskozások egyértélműen állást foglaltak amellett, hogy a háztáji föld juttatását — sokkal inkább, mint eddig — a közösben végzett munkától kell függővé tenni. Ezért törvényben javasolják kimondani, hogy — a nyugdíjasok, a járadékosok és a tartósan munka- képtelenek kivételévei — csak azokat illesse meg háztáji (Folytatás a 2. oldalon)
