Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
2 N06RAD 1967. április 81. péntek Tanácskozik a termelőszövetkezeti kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) föld, akik eleget tesznek a közgyűlés, illetve a vezetőség által meghatározott munkakötelezettségüknek. Szükség van a háztáji termelésére Hasonlóképpen rendezésre vár a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföld-jogosultsága is. Indokoltnak látszik, hogy törvény mondja ki: a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföldje kevesebb legyen, mint a tagok háztáji földje. A háztáji állatállomány nagyságát illetően javasoljuk, hogy ezt továbbra is az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet keretei között állapítsák meg. — A közös és a háztáji gazdaságok sokrétű kapcsolatát a tagok és a népgazdaság érdekeinek megfelelően továbbra is szerves egységként kell kezelnünk. Természetesen soha sem szabad szem elől tévesztenünk a közös gazdaság elsődlegességét és egyre növekvő szerepét. A szövetkezed vezetők viseljék az eddiginél is jobban szivükön a háztáji gazdaságok sorsát, teremtsék meg a háztáji lehetőségek minél teljesebb kihasználásának feltételeit. A háztáji gazdaságoknak a mi viszonyaink között nagy a szerepük. 1965-ben például a mezőgazdasági termelés értékének csaknem egynegyedét adták, s ezen belül az álattenyésztés termelési értékének 36 százalékát szolgáltatták. Erről nem mondhatunk le. Új mechanizmus — új lehetőségek Az utóbbi évek fejlődésével kibővült a szövetkezeti gazdaságok tevékenységi köre. Akadályozná az egészséges és ésszerű fejlődést, ha a , szövetkezeteket csupán szánló-vető, kertészkedő és állattenyésztő gazdaságoknak tekintenénk és megtiltanánk, hogy terményeik, illetve termékeik feldolgozásával, értékesítésével és különféle szolgáltatásokkal foglalkozzanak. Különösen a gyümölcs, a szőlő és a zöldségfélék esetében indokolt, hogy a szövetkezet válogassa, csomagolja, esetleg feldolgozza, s ha úgy látja jónak, akkor értékesítse is. Hasonlóképpen indokolt például a tej bizonyos fokú feldolgozása és még több egyéb feldolgozó tevékenység bevezetése is. Végeredményben kívánatosnak látszik, hogy a szövetkezetek a jövőben minden olyan mezőgazdasági termék feldolgozásával fog- íalk' ihassanak, amelyek a belföldi ellátás javítása és az exportigények kielégítése szempontjából szükségesek. — A szövetkezetek tevékenységi körének bővítésével kapcsolatban nem feledkezhetünk meg olyan üzemágakról sem, amelyek valójában nem mezőgazdasági jellegűek. de ésszerű, hogy a szövetkezetek is foglalkozzanak velük. Ilyenek a fafeldolgozás. a mészégetés, a kő- és homok- bánvászás, á fuvarozás és különféle, úgynevezett szolgáltató tevékenységek. Hazánkban régen is voltak, ma is vannak és a jövőben is szép számmal lesznek olyan községek, amelyeknek lakossága kedvezőtlen természeti gazdasági adottságok miatt nem tud megélni a mezőgazdasági termelésből. Ezekben a szövetkezetekben nemcsak megengedhető, hanem feltétlenül szükséges is, az említett gazdasági tevékenységek valamelyike. — A gazdaságirányítás reformjának egyik lényeges következménye lesz. hogy növekszik a szövetkezetek gazdasági, pénzügyi önállósága. Növekszik a termelőszövetkezetek pénzbevétele, fokozódik önálló pénzgazdálkodásuk lehetősége. Ez a körülmény szükségessé teszi a szövetkeze tek pénzügyi alapképzési rendszerének megváltoztatását, to vábbfejlesztését. Ennek megfelelően helyesnek tartjuk, ha a szövetkezetek a jövőben — az eddigitől eltérően — felhalmozási, részesedési, szociális és kulturális, valamint jövedelembiztonsági alapot képeznek. A tanácskozásokon sok szó esett a különböző jövedelem- elosztási módszerekről. Ma már, — hangoztatta ezzel kapcsolatban a miniszter — szerencsére túl vagyunk azon a vitán, hogy helyes-e, ha a jövedelemelosztás formája, módszere az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodik. Feltétlenül ez a helyes, és éppen ezért nem hiba, hanem örvendetes dolog, hogy hazánkban változatos képet mutat a szövetkezetek jövedelem- elosztási rendszere. — A pénzügyi önállóság növekedése lehetőséget nyújt arra, hogy - 1368-tól fokozatosan — a tervezett részesedés legfeljebb 80 százalékának erejéig, garantált munkadijat fizessenek a termelőszövetkezetek. A garantált munkadíj az eddigi rendszertől eltérően termelési költségként szerepel majd, mint ahogy minden vállalatnál ilyen költségként fogják fel a munkadíjat. A munkadijat nem az állam, hanem maga a szövetkezet garantálja tagjainak. Ennek következtében természetesen szövetkezeteinkben eltérő színvonalú lesz a garantált jövedelem Is. Bizonyos, eléggé széles körűen elterjedt félreértéssel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a garantált munkadíjazás nem jelent feltétlenül és kizárólagosan pénzbeli díjazást, azt pedig egyáltalán nem jelenti, hogy a garantált munkadíjazás körülményei között termé- szefcbeniekhez nem juthatnak hozzá a tagok. A tagság és a vezetőség megegyezésétől függően többféle törvényes és helyes megoldás kínálkozik erre. A különféle jövedelemelosztási rendszerekben sem mondhatunk le azokról az előnyökről, amelyeket a termelési eredményekhez igazodó premizálás jelent — A szocialista termelési viszonyok erősödése — a szövetkezetek működésének újbóli szabályozása mellett — a földkérdés törvényes rendezését is napirendre tűzte. Elkerülhetetlenül következik ez abból a fejlődésből, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta végbement és ilyen követelményt támaszt az az igényünk Is, hogy a szövetkezetek továbbfejlődhessenek. Földtulajdon és jötdjáradék — A szövetkezetek használatában levő földek 58 százaléka a tagok, 22 százaléka az állam, 20 százaléka pedig nem szövetkezeti tagok tulajdonában van. A tulajdonviszonyok ilyen megoszlása önmagában is zavarja a szövetkezetek nagyüzemi földhasználatát. Az élet olyan megoldást követel, ami a nagyüzemi földhasználat és földtulajdon egységének kibontakozását segíti elő. Ilyen megoldás az, ha lehetővé tesz- szük a szövetkezeti használatban levő földek szövetkezeti tulajdonba vételét, megváltási ár ellenében. Fontos az is, hogy a föld tulajdonosa részére választási lehetőséget biztosítsunk. Maga dönthessen abban, hogy földjével együtt belép-e a szövetkezetbe, es akkor tulajdonában marad a föld, vagy kívül álló marad, és akkor a föld — a megváltási ár ellenében — a szövetkezet tulajdonába kerül. — A szövetkezeti tagokat továbbra is földjáradék illeti meg. A szövetkezeti jellegből fakad, hogy nem szabad a tagok tulajdonosi jogát a földfelajánÍ4s erőltetésével csökkenteni. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: semmiféle jogszabály nem rendeli el, hogy a szövetkezeti tagok ajánlják fel földjüket megvételre. Pártunknak és kormányunknak az a határozott álláspontja, hogy a kényszer és n sürgetés káros, és éppen ’ért megengedhetetlen. Javasoljuk, hogy a kongresz- ízus határozatban kérje az országgyűléstől új szövetkezeti törvény és új földjogi törvény megalkotását. Az elmúlt évek fejlődése időszerűvé tette és lehetőséget ad arra, hogy intézményesen elősegítsük a demokratizmus további megerősödését a szövetkezetek életében és munkájában. Ezt a célt szolgálja az az egész országban helyesléssel fogadott javaslat, hogy szövetkezeteink hozzanak létre társadalmi-képviseleti szerveket Azt akarjuk, hogy ezek a társadalmi-képviseleti szervek elhárítsák az akadályokat a szövetkezeti gazdálkodás erősítésének és fejlesztésének út- jából. A szövetkezeti képviseleti szervek létrehozása egybefonódik a munkásosztály és egész társadalmunk érdekeivel, azzal a közös érdekkel, hogy minél előbb teljesen felépüljön hazánkban a szocializmus. Ilyen alapon javasoljuk a kongresszusnak, hogy válassza meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, s ennek megfelelően határozza meg feladatait is. 4s eredményesebb gazdálkodásért — A megválasztandó tanács rendszeresen vitassa meg a szövetkezeti mozgalom egészét érintő legfontosabb kérdéseket és foglaljon állást bennük. Adjon ki ajánlásokat és irányelveket a szövetkezetek és területi szövetségeik számára, kezdeményezze a megfelelő jogszabályok megalkotását, szervezzen olyan tapasztalatcseréket, amelyek elősegítik a szövetkezetek eredményesebb gazdálkodását. Segítse a szövetkezetek országos munkaversenyét és ezen belül a szocialista brigádmozgalmat. — A megalakítandó helyi érdekképviseleti szervek — a területi szövetségek — dolgozzanak ki javaslatot a munka- szervezésre, a munkadíjazásra és a termelés koordinálására. Rendszeresen tájékoztassák a szövetkezeteket a termelőeszközök beszerzési és az áruk értékesítési lehetőségeiről. Szervezzenek szakmai tanfolyamokat, szaktanácsadást és tapasztalatcseréket. Megbízás alapján végezzenek pénzügyi, revizori, ellenőrzési és elemzési munkákat a szövetkezetekben. Működjenek közre jogvédelmük megszervezésében. Támogassák a szocialista munkaversenyt és a brigádmozgalmat a szövetkezetekben. — A szövetkezeti mozgalom demokratizmusának fejlesztése érdekében javasoljuk, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek között, valamint e két testület és a szövetkezetek között ne legyen alárendeltségi viszony. Ajánlásaik, javaslataik elfogadásáról a szövetkezetek döntsenek. Ugyancsak a demokratizmus fsjlesztése érdekében javasoljuk azt is. hogy a területi szövetségeket a bennük tömörülő szövetkezetek tartsák fenn és hasonlóképpen teremtsük meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának anyagi alapjait is. — Sem az Országos Tanács, sem a területi szövetségek nem lesznek hatósági jogkört gyakorló hivatalok. Nem gyarapítani, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenteni akarjuk azoknak a szerveknek a számát, amelyek beleszólnak a szövetkezetek működésébe. Ennek megfelelően már a megalakulás alkalmával és később Is, annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a szövetkezetek önként határoznak arról, belépnek-e a területi szövetségbe vagy nem. — A szövetkezetek társadalmi képviseleti szerveinek kialakulásával és a szövetkezetek önállóságának fokozódása révén, megváltozik a szövetkezetek és az úgynevezett külső szervek kapcsolata. Megszűnnek többek között a tanácsok gazdaság-irányítási operatív funkciói, módosul a szövetkezetek és a bank viszonya, a szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolatai az egyenjogúság alapján fejlődnek tovább, úgy ahogyan az új gazdaságirányítás elvei meghatározzák. — Társadalmi érdek •— mégpedig nagyon fontos társadalmi érdek, — hogy a szövetkezetekben évről-évre növekedjenek a hozamok és csökkenjenek a termelés költségei. Vitathatatlan, hogy ennek a célnak a megvalósításáért a szövetkezetek vezetői, szakemberei, tagjai tehetnek a legtöbbet. Ahhoz sem fér azonban kétség, hogy sokat segíthetnek ebben az ipari munkások, mérnökök is. Arra kérjük a munkásokat és mérnököket, hogy a mezőgazdasági gépek, eszközök, anyagok minőségének javításával, önköltségének csökkentésével járuljanak hozzá a szövetkezeti termelés és a gazdaságosság fokozásához. — Egész népünk várakozással tekint a szövetkezetek további működése elé, s figyelemmel kíséri ezt a tanácskozást is. Állásfoglalásainkkal, határozatainkkal tegyük emlékezetessé a termelőszövetkezetek első országos kongresszusát, parasztságunk felemelkedésének. szocialista társadalmi és gazdasági rendszerünk építésének ezt a kiemelkedő jelentőségű eseményét, — mondotta befejezésül dr. Dimény Imre. * Dr. Dimény Imre nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett. Majd dr. Nagy Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője a kongresszus előkészítő bizottságának titkára tartott beszámolót a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségei működésének irányelveiről. A tanácskozás első napján több felszólalás hangzott el. A kongresszus ma folytatja munkáját. •• Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Tudomásul vette Apró Antalnak, a kormány elnökhélyettéséhék a magyar—bolgár gazdasági együttműködési bizottság tárgyaláséiról, majd a külügyminiszternek a svéd külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről szóló beszámolóját. A Szákszervezetek Országos Tanácsa elnökségének javaslatával egyetértve a kormány odaítélte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóit a munka versenyben legjobb eredményeket elért üzemeknek és vállalatoknak. Az OKISZ elnökének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott „A Minisztertanács Vándorzászlajával Kitüntetett Kisipari Szövetkezet” cím és vándorzászló adományozására. A SZÖVOSZ elnöke jelentést tett azokról az előkészületekről, amelyekkel a burgonya, zöldség és gyümölcs ez évi felvásárlási és értékesítési terveinek eredményes megvalósítását kívánják biztosítani. A Minisztertanács a jelentést megtárgyalta és tudomásul vette. A belkereskedelmi miniszter előterjesztette a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörére, feladataira és új szervezetére vonatkozó javaslatát. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta és elfogadta. A kormány — a belkereskedelmi miniszter előterjesztése alapján — a fogyasztók érdekeinek fokozottabb védelme érdekében meghatározta az Állami Kereskedelmi Felügyelőség feladatát és jogkörét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt ★ A Minisztertanács és a SZOT Elnöksége az alábbi üzemeknek és vállalatoknak adományozott vörös vándorzászlót: NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM: Mecseki Szénbányászati Tröszt; Nitrokémia Ipartelepek: Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat; OKGT alföldi kőolajfúrási üzem; Tatabányai Szénbányászati Tröszt. KOHÖ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉRIUM: Lenin Kohászati Művek; Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT; Szerszámgépipari Művek; Csepeli Motorkerékpárgyár; Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár. KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTÉRIUM: Hat- van Vasúti Csomópont; Miskolc Vasúti Csomópont. Budapest Ferencváros Vasúti Csomópont; MÁV Szombathelyi Járműjavító ÜV; Posta, Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság üzemei, hivatalai; 6. sz. Autóközlekedési Vállalat, Debrecen; 13. sz. Autójavító Vállalat. Debrecen; Magyar Légiközlekedési Vállalat; Hódmezővásárhelyi Közúti ÜV; MAHART Folyamhajózási Üzemigazgatóság. ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROS- FEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM: ÉM. Borsod megyei Allamá Építőipari Vállalat, Miskolc; ÉM. Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest; ÉM. Be- tonélemgyártó Vállalat; ÉM. Cement- és Mészipari Országos Vállalat; ÉM. Építőipari Szállítási Vállalat, Budapest: Fővárosi I. sz. Építőipari Vállalat. KÖNNYŰIPARI MINISZTÉRIUM: Richards Finomposztógyár, Minőségi Cipőgyár: Győri Pamutszövő és Műbőrgyár; Kossuth Nyomda; Pestmegyei Vegyi és Kézműipari Vállalat. MEZŐGAZDASÁGI- ES ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM: Bolyi Állami Gazdaság; Lajtahansági Állami Gazdaság; Bábolnai Állami Gazdaság; Orosházai Mezőgazdasági Gépjavító Állomás; Kiskőrösi Gépjavító Állomás; Pestmegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat; Baromfiipari Országos Vállalat: Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat; Nagykőrösi Konzervgyár; Magyar Dohányipar; Fővárosi Sütőipari Vállalat; Nyírségi Állami Erdőgazdaság; Ládaipari Vállalat. ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG: OVF Vízkutató és Fúró Vállalat, Budapest; Fővátosi Fürdőiglazga- tóság, Budapest. BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM: Hajdú megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat; Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat; Royal Nagyszálló. KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM: MEDIMPÉX Külkereskedelmi Vállalat. SZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE: Vásárost) amény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. KISIPARI SZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE: a kormány „A Miniszter- tanács Vándorzászlójával Kitüntetett Kisipari Szövetkezet” címet, és az ezzel járó vándorzászlót adományozta a következő szövetkezeteknek: I rószerkészítő Kisipari Termelőszövetkezet; Jászsági Egyesült Építőipari Szövetkezet; Fém- és Vastömegcikk Kisipari Termelőszövetkezet. * A Belkereskedelmi Minisztérium hatásköréről és feladatairól hozott kormányhatározat szerint a belkereskedelmi miniszter — mint e népgazdasági ágazat vezetője — részt vesz a kormány gazdaságpolitikájának és a népgazdasági terveknek, valamint a megvalósításukat biztosító közgazdasági eszközöknek (gazdasági ösztönzőknek) a kidolgozásában és döntésre való előkészítésében. Ellenőrzi a gazdaságpolitika érvényesülését a belkereskedelemben; biztosítja, hogy a kereskedelem-politika egységesen jusson érvényre az egész belkereskedelemben (a termelőeszköz-kereskedelemben, a nagy- és kiskereskedelemben, a vendéglátásban) függetlenül a vállalatok és szövetkezetek szervezeti alárendeltségétől. A kereskedelem-politika egységes végrehajtását és ellenőrzését a közgazdasági szabályozók és gazdasági ösztönzők mellett oly módon is biztosítja, hogy irányelvekkel és információkkal befolyásolja a vállalatok és szövetkezetek áruforgalmi, hálózatfejlesztési és beruházási tevékenységét; szervezi a belkereskedelem nemzetközi választékcseréjét, valamint a piacszabályozó kereskedelmi műveleteket; gondoskodik az áruforgalom és a kereskedelmi tevékenység fejlesztését szolgáló tudományos kutatásokról és a kereskedelmi tevékenységet elősegítő egyéb feladatok megoldásáról. A miniszter hatósági jogkörben szabályozza a fix és a maximált fogyasztói árformába sorolt termékek új választékainak árát, a belkereskedelmi forgalom és tevékenység rendjét (üzleti szabályzat, nyitvatartás, vendéglátóhelyek és szállodák osztályba sorolása stb.), a kereskedelmi árusítóhelyek (boltok, vendéglátó egységek, szállodák, stb.) létesítésének és a nagykereskedelmi, viszonteladói tevékenység gyakorlásának engedélyezési feltételeit, a kereskedelmi hálózat fejlesztésének technikai és technológiai normatíváit, a piacrendészet és a magánkereskedelem feltételeit. A miniszter hatósági döntései valamennyi belkereskedelmi szektorra és szervezetre, valamint az azokat irányító szervekre és testületekre érvényesek. A miniszter feladata annak biztosítása, hogy az egész kereskedelmi tevékenységben érvényesüljön a fogyasztók érdekeinek védelme, ezt elsősorban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet útján ellenőrzi. A miniszter a tanácsi kereskedelmi vállalatok ágazati irányítását a tanácsok végrehajtó bizottságai útján gyakorolja, ennek megfelelően a tanácsok kereskedelmi osztályainak eddigi úgynevezett kettős alárendeltsége megszűnik. A minisztérium feladatköreinek megváltozásával, az operatív feladatok fokozatos megszün tetősével, a hatáskörök decentralizálásával egyidejűleg a minisztérium szervezetét is jelentősen egyszerűsítik, korszerűsítik, létszámát 1968. január 1-ig 35—40 százalékkal csökkentik. * A Minisztertanács — a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítéseként — sorx-a megtárgyalja a miniszterek hasonló jellegű előterjesztéseit, s a sajátosságok figyelembe vételével határozza meg a minisztériumok feladatait, jogkörét és létszámát. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség tizenöt évvel ezelőtt; létesült, s a megszervezésére intézkedő kormányhatározat fő feladatait úgy határozta meg, hogy ellenőrizze a belkereskedelemre vonatkozó szabályzatok megtartását, szilárdítsa a2 állami fegyelmet a kereskedelem területén, mozdítsa elő a kereskedelmi munka színvonalának emelését, biztosítsa a társadalmi tulaj(Folytatás a 3. oldalon)
