Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

If * O a ■........... ■ 1 Gondoskodás a bányászokról A népfront tevékenysége nem zárul le a szavazással Ez hatja át, annak a kor­mán.» határozatnak minden sorát, amely a napokban lá­tott napvilágot és a szénter­melés átmeneti csökkenése következtében, a felesleges­sé váló bányászok jövőjéről intézkedik. Fogadása igen változatos képet mutat me gvénkben. Azokban a bánya­üzemekben, ahol csak később következik be az átirányítás, ott ma központi feladatként a gazdaságos széntermelés meg­valósítását tűzték ki célul, ahol viszont a bányák bezá rá'a került napirendre, or igen megoszlanak a vélemé­nyek. Ezek közül az egyik legszélsőségesebb megnyilvá­nulás: i— ha eddig kibírta az ország a ráfizetést, akkor most miért ez a nagy siet­ség. .. A választ a fogyasztók ad­ják meg, amikor kijelentet­ték: nem vásárolnák ezután gyenge minőségű szenet, ha más módon is tudják bizto­sítani az energiahordozókat Ennek megfelelően az ország minden gyárában, üzemében előtérbe került a földgáz és az olaj szélesebb körű felhasz­nálása. S ez jóval olcsóbb, a gyenge minőségű, drágán ki­termelt nógrádi szénnél. Az­tán a szénbányászat vissza- feí'esztése sem olyan gyors- ütemű, mint ahogy azt egye­sek feltüntetik, elképzelik. A türelmi idó hosszú. Az át­menetileg feleslegessé váló bányászok elhelyezése, átirá­nyítása nagy körültekintéssel és alapossággal történik. Vannak a bányászok kö­zött is, akik így fogalmaznak: megértjük a kormány hatá­rozatát, tudjuk, drágán ter­meljük a szenet, próbáljunk kiokoskodmi más megoldást is. Javasolják: legyen minden második héten szabad szom­bat és ekkor végezzék el a fenntartási munkákat. De gyakran halljuk: úgy csök­kentsék a széntermelést, ahogy a létszám természetes formájában — nyugdíj, fe­gyelmi elbocsátás, áthelyezés, kilépés — csökken. Nem rosszindulat, hanem • jövő féltése húzódik meg az utóbbi vélemények mögött. Érződik belőlük ugyanakkora ragaszkodás a megszokotthoz, idegenkedés az új környezet­be való kerüléstől, nem szólva az esetleg hátrányos anyagi következményekről. Mit csináljunk azonban, ha a fogyasztók nem igénylik a széntermelés jelenlegi szinten való tartását. Bányásszunk azért, hogy megoldjuk a fog­lalkoztatottságot. a kitermelt szén pedig menjen tönkre? Ezt a megoldást egyetlen bá­nyász sem kívánhatja. Még akkor sem, ha elismerjük, hogy a felszabadulás első percétől kezdve a mai napig sok és nehéz feladatot vállal­tak magukra az ország épí­téséből Erről sem feledkezett meg a kormány amikor a bá­nyászok problémájának meg­oldására sokrétű lehetőséget dolgozott ki. Nézzük meg közelebbről mi a helyzet jelenleg Kistere- nyén. 1968 közepére 700 fővel kell csökkenteni a létszámot. Kétszáz bányászt átirányíta­nak Tordasra, ahol fejlesztik a termelést. Ha a számon tartott 130 rokkant vájár igénybe veszi az állam által biztosított kedvezményeket, már csak 370 bányász elhe­lyezése okoz gondot. Ha pe­dig a csökkent munkaképes­ségűek is élnek a kormány által biztosított lehetőségek­kel, újabb ,70-80 fő problé­mája oldódik meg Adjuk még ehhez a nyugdíjba me­nő bányászokat, máris láthat­juk, hogy a probléma megol­dása a kormány intézkedése következtében biztosított. Eddig csak az idősekkel számoltunk. És a fiatalok? Visszatartja őket, hogy hely­ben vannak, OTP-lakást épí­tettek, s ezért nehezen moz­dulnak. Az ő számukra vagy a bányákban teremtenek újabb munkalehetőségeket, vagy pedig azokban az új üzemekben, gyáraikban, válla­latoknál, amelyeket a közel­jövőben, vagy a soronkövet- kező években építenek. De szívesen fogadják őket azok­ban a dunántúli bányákban, amelyeknél fejlesztik a ter­melést. Hogy eddig még nem jelentkeztek? Ezen nem le­het csodá'kozni. Nem könnyű a választás Segíteni kell ne­kik az elhatározásban akár meimek. akár maradnak. Ma mér nem hiányzik a kor­mányrendelet végrehajtási utasítása sem. Ez azonban nem jelenti, hogy minden probléma megoldódik. A va­lós helyzetet, a lehetőségeket őszintén kell feltárni a bá­nyászok előtt, megmutatva a népgazdasági összefüggéseket, bizonyítva a kormány intéz­kedéseinek szükségességét. A vita közben gyakran hangoztatják: annak idején azzal biztattak bennünket, nyugodtan telepedjünk le. öt­ven évig lesz Itt még bá­nyászkodás. Most meg arról van szó, hogy csökkenteni kell a termelést, mert gazdaságta­Hét tanfolyam, csaknem háromszáz résztvevő A falusi nőket is mind jobba i érdeklik a modern dol­gok. Megtanulnak különleges­ség két főzni, elsajátítják a kor­szerű divatot. Ebben a törek­vésben a nőtanácsok segíte­nek a falusi lányoknak és asszonyoknak. A pásztói járás­ban például hét faluban ren­dezett a nőtanács szabó-var­ró tanfolyamot. amelyeken csaknem háromszázan vettek részt. Az ecsegi tanfolyamra csak­nem ötvenen jártak. A vanyar­cin sok KISZ-fiatal is részt vett. Lehet, hogy többen fog­lalkozásnak is választják a szabást, varrást? Taron ruha­kiállítással fejezték be a tan­folyamot Ebben a községben eredményesen működik a nők klubja, amelynek keretében rendezték a tanfolyamot is. Az asszonyok, lányok politi­kai és ismeretterjesztő elő­adásokon is részt vettek, könyvankétot rendeztek. Is­meretterjesztő előadásokat egyébként minden tanfolyam résztvevői hallgattak. Megszűnik a délutáni tanítás Deitáron Bojtáron majdnem egymil­lió forintos költséggel négy tantermet építenek. A kiadá­sok felét a községfejlesztési alapból biztosítják. A lakos­ság az alapásáson kívül fa­lazásra ácsolásra, villanysze­re^'- i s ajánlót' fel társa­dalmi munkát —, megközelí­tően ’aetvenezer forint érték- irt A helyi tanács at épít­kezést házilagos kivitelezés­ben végezteti. Amint a tan­termek elkészülnek, a faluban lehetőség nyílik arra, hogy a kisdiákok csupán délelőtt lá­togassák az általános iskolát. A munka megkezdéséhez még néhány építőanyag fajta hiányzik. Ezek beszerzésére a községi tanács megtette a szükséges intézkedéseket. lan. Ez utóbbival kapcsolat­ban elhangzott olyan meg­jegyzés is: minek ezt min­duntalan hangoztatni! Elég, ha mi tudjuk, hogy kell azt a megye gyáraiban, üzemeiben dolgozó munkásoknak is is­merni. Majdnem úgy fogal­maztak: tagadjuk le, hogy minden tonna kibányászott szénre 1966-ban 137,60 fo­rintot fizetett az állam a kis- terenyei bányászoknak. Ez­zel szemben a Középdunán­túli Tröszt minden tonna szénen 50 forintot nyer, 17 százalékos nyereséggel dolgo­zik. A Mecseki Szénbányásza­ti Trösztnél is jelentős az a nyereség, amit egy tonna szén után kapnak. Tatabá­nyán az egy tonnára eső nyereség összege eléri a 90 forintot Ha ezekről nem szólnánk, ha elhallgatnánk, hogy má­sutt hogyan alakul a terme­lés, akkor, hamis illúziókat táplálnánk megyénk bányá­szaiban. Nem tehetjük azért sem, mert az új gazdasági mechanizmusban minden ter­melő egységet aszerint bí­rálnak el, hogy milyen nye­reséggel dolgozik. És ez vo­natkozik a szénbányászatra is, de sajátosságának megfe­lelően a kormány az itt je­lentkező probléma megoldá­sához nagyobb türelmi időt biztosít, mint más iparágban. Egyet tudomásul kell venni" ha a fogyasztónak nem kell a mi szenünk, akkor nem sza­bad kitermelnünk. Amíg a piacnak kellett a szenünk a mostanitól nagyobb mennyi­ségben, nem volt gond az ér­tékesítés. Ma azonban egészen más a helyzet. Meggyőződésünk, hogy me­gyénk bányászai megértik; államunk a jövőben nem bír­ja él a 100 milliós dotációt, ame.yet a nógrádi bányászok­nak biztosít. Ezért egyes bá­nyákat átmenetileg, másokat pedig véglegesen be kell zár­ni. Senki sem marad azon­ban kenyér nélkül. Minden­kinek lesz helye a jövőben is. Ezt államunk garantálja. Nincs ok tehát a nyugtalan­ságra. Ven esz Károly Beszélgetés Páll Itnre elvtárssal, a Hazatias Népfront balassagyarmati járási titkárával A jelölő gyűlések befe­jezése után egyre fokozódik a politikai tevékenység me­gyénkben, hogy a dolgo­zókkal minél szélesebb kör­ben megismertessék pártunk és kormányunk politikáját, programját. A balassagyar­mati járásban is sokoldalú munkát végzett a Hazafias Népfront a választások elő­készítése érdekében. Erről beszélgettünk Páll Imre elvtárssal, a Hazafias Nép­front járási titkárával. — A mostani választások előkészítése lényegében már akkor megkezdődött, amikor az előzőt befejeztük. A Ha­zafias Népfront és a tanácsok legfőbb feladatuknak tekin­tették az akkori jelölő gyű­léseken elhangzott közérdekű javaslatok megvalósítását Ahogy fogytak az évek, úgy valósultak meg a javaslatok. Csak kis töredékük nem va­lósult meg, de ez nem jelen­ti azt hogy félretették. Eb­ben a tanácsi ciklusban sze­repelnek majd a tervek kö­zött. Azzal is szeretném bi- zonyítani, hogy r népfront­tevékenység nem kampány­munka: a négyéves ciklus alatt segítettünk előkészíteni az új tanácsok megalakulá­sát, a tanácstagok alapos fel­készítését. Ezen kívül két­évenként a népfrontbizottsági tagok a körzetükben lakó ta­nácstagokkal beszélgettek. A beszélgetések célja volt meg­ismerni a munkájuk során előforduló nehézségeket és segíteni további tevékeny­ségüket. Különösen igényel­ték ezt a segítséget az új tanácstagok. Az elmúlt őszön aztán tovább fokoz­tuk a népfrontbizottságok­nál az aktivitást és meg­kezdtük a március 19-i vá­lasztások előkészítését. A já­rási tanáccsal közösen meg­szerveztük és segítettük a ta­nácstagi beszámolókat, foga­dóórák megtartását. Ezek a beszámolók is azt mutatók, hogy az embereket érdeklik az akutális bel- és külpoliti­kai események, és az általuk korábban felvetett közérdekű bejelentések sorsa. Ezekre a tanácstagok rendszeresen visszatértek és tájékoztatást adták a mindenkori helyzet­ről. — A március 19-i általános választások előkészítése mégis inkább a jelölő gyűléseken csúcsosodott ki. Mit tapasztalt a Hazafias Népfront a tárás­ban tartott jelölő gyűléseken, hogyan értéke.lék x választ \.k aktivitását? — Amikor erről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy néhány hónappal ezelőtt fontos ese­mény zajlott le: pártunk *X. kongresszusa. A kongresszusi hangulat, a határozatok szel­leme és kedvező visszhangja végigkísérte és kíséri a vá­lasztási előkészületeket és megnyilvánult a gyűléseken is. Ez igen kedvező, egészsé­ges politikai légkört terem­tett. Az előkészítés során az volt a fő célkitűzésünk, hogy a rendezvényeken nagy be­szélgetést, tanácskozást foly­tassunk a járás választópol­gáraival. Most, miután befe­jeződtek a jelölő gyűlések, úgy értékel iük, hogy hangu­latukra jellemző a nagyfo­kú érdeklődés, aktivitás, az elhangzott előadói beszédek, programok melletti őszinte érvelés és agitatív támogatás. Igen kedvező, hogy a jelö­lő gyűlésekre nem a túlzott, igények, kívánságlisták, egy­oldalú benyújtása volt a jel­lemző, hanem a tényleges problémákról, a legindokol­tabb kommunális és egyéb fejlesztési igényekről szóltak a választópolgárok. Magam is tapasztaltam ezt Például Deitáron a választók egysé­gesen a négytantermes is­kola építésének szükségessé­gét vetették fel Érsekvad- kerten hasonlóról hallottam s a törpevízművet is sürgették. Az Ipoly menti községekben elsősorban a folyó szabályo­zásáról szóltak. Általános probléma és egyre sürgetőb­ben vetik fel úgyszólván a járás valamennyi községében az egészséges ivóvíz biztosítá­sát, törpevízművek létesíté­sét. —- A választópolgárok be­nyújtották a közérdekű Igé­nyeket. Mennyiben járulnak hozzá azok megvalási’á sához ? — A megváltozott szemlé­letet és a jó politikai lég­kört mutatja, ogy az igények benyújtása mellett a fő gond már a jelölő gyűléseken a javaslatok végrehajtása volt. Jelentős az a társadalmi munkafelajánlás, amellyel a választók hozzá kívánnak já­rulni a feladatok megvalósí­tásához. Erről beszedtek — többek között — örhalomban, Mohórán, de sorolhatnánk a járás valamennyi községét — Hogyan értékeli a közsé­gi népfrontbizottságok tevé­kenységét a választások előké­szítésének időszakában? — Túl azon, hogy fokozot­tabban foglalkoztunk ebben az időszakban a tanácstagok­kal, alaposan felkészítettük erre a munkára a községi népfrontbizottságok elnökeit, titkárait és tagjait is. A pártszervek Irányításával, a tanácsok, és a népfrontbizoí.i- ságok összehangolt munkájá­val sikerült feladatunkat eredményesen megoldanunk. Nem volt párhuzamosság, nem tartottunk külön-külön értekezleteket, hanem közö­sen tanácskoztunk a felada­tokról, tennivalókról. Ebből kedvező következtetéseket vonhatunk le további mun­kánkra vonatkozóan is. És ennek köszönhető, hogy a különféle bizottságok, válasz­tási szervek, majdnen két­ezer társadalmi aktivistáját megfelelően tudtuk irányíta­ni. — Most miben tudná össze­gezni a Hazafias Népfront * társadalmi aktivisták felada­tát? — Március 12-vel befeje­ződtek a választási nagygyű­lések és a politikai-agitációs tevékenység. Népfrontbizott­ságaink azonban nem tétlen­kednek. Fontos feladatként je­lentkezik a jelölő gyűléseken felvetett közérdekű bejelenté­sek gondos, reális, megala­pozott programozása, közö­sen a tanácsokkal. Egyes feladatok végrehajtását már a szavazás napjáig megkez­dik és ebben a munkában aktívan közreműködnek a ta­nácstag-jelöltek is. A másik feladat a választás napjának előkészítése, a szavazás tör­vényességének maradéktalan biztosítása, a szavazóhelyisé­gek rendbehozása. Végül fon­tos népfrontmunka az alaku­ló tanácsülések előkészítése. A választás lebonyolításával csak egy szakasz zárul le, ezzel a népfront feladata rém csökken, ellenkezőleg: foko­zódik a munkánk. Felada­tunk, hogy az új tanácsok­kal közösen megvalósítsuk pártunk programját, melyet a Hazafias Népfront sajátjának meghirdetett. Vj úton a Salgótarjáni Cipész Ktss tervet—Növekvő ex »őrt lehetőségek Túlteljesítették a Az év vége természetesen a Salgótarjáni Cipész Ktsz-ben is december 31-én volt, mégis a napokban megrendezett mér­legzáró közgyűlésen tették fel az i-re a pontot, szóltak az eredményekről és nem felejt­keztek meg a hiányosságokról sem. A szövetkezeti bizottság je­lentése azt bizonyítja, hogy a Salgótarjáni Cipész Ktsz — el­sősorban termelését tekintve — az egyik legeredményesebb meevei szövetkezet A tasság munkafelajánlásai elősegítet­ték. hogv a szövetkezet éves torvét 101.4 százalékra féHesí- ‘ette. A helyi iparpoli+ikai ter­vet — am élv a laknssáonaV nvűbott szolgáltatások bővíté­sét célozza — 111 százalékra ezen belül a javítási tervet száz .százalékra tel iesítették. Vz az átlaokeresetek — az -ix**ő r>7 vtszonvftott — Ttő- "ekedésében is megmutatkozik: •nos.hon 20 170 tavnlv 20 971 *r»vir»+ VOH » átlagkeresete, tokát *n1 forint­tal több Figvelemre méltóan alakult a szövetkezeti vagvon összege is, 1965 eredményei­hez mérten 205 ezer forint ér­tékű a növekedés. A brigádmozgalomban is biztató eredmények születtek. A szövetkezet hat, szocialista címért küzdő brigádja közül a Dózsa brigád érte el a kitű­zött célt: szocialista módon él­ni dolgozni és tanulni. Ha a tavalyi eredményei alapján a többiek valamelyest el is ma­radtak a Dózsa brigádtól — az eddigiekből okulva, tanulva — ebben az évben minden bi­zonnyal kedvezőbben alakul a brigádok közötti verseny és a többieknek is sikerül a szoci­alista cím elnyerése. A hat szövetkezeti brigád egyébként munkafelalánlást tett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának l’szte- letére. a Dózsa brigád pedig versenyre hívta ki1 a megye területén működő szövetkezeti szocialista brigádokat. A salgótarjáni szövetkezet előtt ebben az évben az edd!- gi éknél is nagvobb to’entó- sebb feladatok állnak Összeg szerűen kifejezve: 1967 évi tervük 200 ezer forinttal ma­gasabb a tavalyinál. Február elején olyan fejlesztési tervet fogadtak el, amely lehetővé teszi, hogy az említett terme­lésnövekedésnél is nagyobbra — a jelenleginek mintegy két­szeresére emelkedjen a mun­ka intenzitása. Tízezer párral több cipőt akarnak az idén készíteni a Salgótarjáni Cipész Ktsz dol­gozói. Ez természetesen felté­telezi egyrészt a mostani ter­melési struktúra fokozatos, a feladatokkal lépést tartó meg­változtatását. másrészt viszont szükség lesz a szövetkezeti dolgozók megértésére, az új technológiák bevezetését segí­tő tevékenységére is. A terve­ket figyelve *ar»asz*alható. hogy ..nagyüzemesedik” a cipész ktsz: a munkafolyamatok le­hetőségekhez mért felaprózása és az a szándék, hogv a lövő­ben a betanított munkások se­regét is foglalkozhatni kíván­ják — mind ezt bizonvftia. A szalagszer termél«M viatokítá Sa lehm+ővZ *.>'■» ■/, ho*rv obrart munkaerőket is alkalmazni Hidianak akik semmiféle iár- tassággal nem rendelkeznek a ciná«z szakmában. Reszortosítás és gépesítés — ez jellemzi a szövetkezet te­vékenységét és jövőbeni ter­veit is. Csupán a fokozatos gé­pesítés eredményeként 5 szá­zalékkal csökkent az anyagfel­használás, ugyanakkor mintegy 20 százalékkal emelkedett a termelékenység, a javításra beadott cipők a korábbinál gondosabb munka után kerül­nek vissza a megrendelőkhöz. Közismert, hogy a szövetkezet méretes cipőit városban, járás­ban. sőt, a megyében is ked­velik, igénylik, ezt példázza, hogy 1966-ban nem kevesebb, mint 3200 pár cipőt készítet­tek egyéni megrendelésre. Né­hány apró, a megrendelőket viszont nagyon is bosszantó hiba kijavításával ezt a mun­kát idén tovább tökéletesítik. Az új úton, amelyen az idén elindultak, a jövőben, 1968-ban haladnak tovább a szövetkezetiek. A termelés fo­kozatos megváltoztatását kö­vetően. az 1967-es kísérleti év eredményeitől függően.. lehető­ség van arra. hoe? iövőre 40 ezer pár férfi cipőt gyártsa­nak exportra — mim ahocv az OKISZ illetékes osztályár1 foly. tatott tárgyaláson ez szóba ke­rült Mindent összevetve — ered­ményes esztendői zárt a Sal­gótarjáni Cinész Ktsz Éc ha szép terveit figyelve. 'Hídig! haevománvosap tó m,”'káiára gondolunk" biztosnak 'átozfkj hogy az eredmények - jövő­ben sem maradnak el. — P —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom