Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
10 NÖGR ÄD 1967 március 12.. vásárnál» Tisztálkodás A jószívű adakozó jj=p JOHAßoN a Ha r—3 3Ciacm fecrDDq ^cjddci D oá a C3 Fogadja, jóember, ez a magáé!... „ (Endrődi István rajza) Rakétahajtó anyag a dicső előidőkben A történetíró, Bonfini írja, hogy Mátyás királyunk Budán, Tatán, Visegrádon hideg-melegvizes fürdőszobákat építtetett. Visegrádon fel is tártak egy — a finnek sauna-rend- szeréhez hasonló — királyi fürdőszobát. (Az ide vezetett hideg forrásvizet a medencébe vetett, tüzesített kövek bedobásával melegítették.) II. Lajos király a régi felhévízi fürdőknek (Lukács fürdő) volt hű látogatója. Feljegyezték, hogy a gyermekkirály — bolondjai, s majma társaságában szívesen lazsnakolt a szekfűvirággal illatosított meleg fürdővízben. Korholja is ezért nagybátyja Zsigmond, lengyel király. Hiszen a középkori fürdők egyben melegágyai voltak a meglehetősen nyíltan űzött prostitúciónak is. Ám e Zsigmond lengyel király sem volt jobb —■ ifjú korában — a deákné vásznánál. 1500 és 1505 között ugyanis Jagelló Zsigmond, mint fclőtelen, s tróntalan herceg Budán, II. Ulászló éldegélt, s maga is szorgos látogatója volt a felhévízi fürdőknek. Itt, tiszteletére elfüggönyözték a közös fürdőt, a levegőt megillatosították. A hercegnek a fürdőzésben hű vadászebe, a hetenkint szappannal megcsutakolt Bieliczek. s két bolondja, Bjenyác, s a részeges Ferenc alkotta rendszeres kíséretét. Egy-egy hercegi fürdőzésért 1—1 arany borravaló — mint mondták: bibalis — ütötte a fürdőszolgák markát. Így fürödtek a királyok Ám a főnemesek körében már fehér holló volt az, aki naponta tetőtöl-talpig tisztálkodott volna. A XVII. században erdélyi főember, Bethlen Miklós mondja önélet-írásában: ritkán fürdik, hideg vízben soha. Lábát csak hetenkint kétszer mosatja. Kivéve, ha képét por éri, vagy sár freccsen arra. Kivétel a hétnek az a napja is, amikor borbélya megnyesi szakállát. Á spongyával a török ismertette meg a magyart. A szappant a háziasszonyok minden háznál maguk főzték. A török hódoltság idején a tábla-számra mért szappan a hódolt magyarok egyik valutája, az adófizetés egyik neme volt. Fürödtek, mosdottak, s mostak azonban a szegények is. A hévizes feltörések elfolyó vizeit, a szegény nép úgy ellepte, hogy az egyik utazóra Budán e nyakig vízben lubickoló nincstelenek úgy hatottak, „mint a keresztényi feltámadást ábrázoló festményeknek sírból kibontakozó alakjai”. z. 1. „1887-ben Curtius állította eló. Igen erős redukáló szer, alkalmazási területét is ez a tulajdonsága szabja meg. Felhasználják a gyógyszer, a festék és a műanyagiparban. A második világháborúban az úgynevezett V-fegyverek hajtóanyagának egyik komponense volt” — így írnak a szakkönyvek a hidraön vegyszerről, amelynek fontos tulajdonsága az a bizonyos redukáló hatás. Bä alatt értik a szakemberek, hogy nagy erővel lép reakcióba az oxigénnel. A rakéták esetében például az égési térben a hidra- zint folyékony oxigénnel hozták össze és a rendkívüli hevességgel kialakuló oxidációs folyamat során felszabaduló energia hajtotta az időközben levitézlett rakétát Az oxigénelvonó tulajdonság miatt a hidrazánra és egyes változataira azonban továbbra is számít az ipar. Az Inotai Erőműben külön üzemrészben állítják elő a hidrazdnhidrá- tot, amellyel évente több milliós károkat előzhetnek mega villamosiparbam. A vegyszer érdekessége, hogy kivonja az oxigént a kazánokba kerülő vízből és a szakemberek ezzel elejét veszik a pusztulást okozó korróziós folyamatok kialakulásának. A hidrazin olyan vegyifolyamattal köti le az oxigént, amelynek végső terméke a nitrogén és a víz. Miután a kazánszerkezetekre a nitrogén egyáltalán nem veszélyes, sikerül meggátol ni a rozsdásod ást. A békés célokra használt kémiai anyag iránt külföldről is érdeklődnek. A hazai üzemekben is egyre több oxigén- mentesítőre van szükség, ezért terveket készítenek az inotai üzem bővítésére. V ASÁRNAPI FEJTÖRŐ Eötvös Károly o 125 éve született író, újságíró és politikus néhány müvéről emlékezünk meg rejtvényünkben. FÜGGŐLEGES : 2. Igen kis hosszúságok mérésére szolgáló eszköz. 3. „A” süteményféle. 4. Kínai település lakója. 5. Folyó a belga-francia határon. 6. Állat (—’). 7. E-betűk. 8. Mai VÍZSZINTES : 1. Eötvös Károly háromkötetes könyvének címe. (folytatás a vxzsz. 41. sorban) 14. Értelmesek, sokat tudók. 15. Egyik fél várakozik (két szó — névelővel). 16. E tiltakozó szók. 18. Elkunyerálá. 19. Időpont után érdeklődik. 20. Szellemi munkás. 22. HCL. 23. Település a Lohe partján. 24. „A„ hitvallás. 26. .. .ggen, NSZK település. 27. Elme. 28. Deák Ferencről írott könyvének címe. 30. G. É. F. 31. Jókai egyik regényhősének névjegye. 32. Kezével jelez. 33. Jogtalanul szerez. 35. Félig kora. 35. Remeneti nyílás (+ ó). 38. Szemközti. 39. Z. A. 41. A vízszintes. 1. folytatása. 43. S. Y. 44. Ilyen csiga is van. 46. Ez is napszak. 47. Település a Tsugaru-szo- rosnál (+’). 48. Olasz — kebel. 50. Nagyon szeretne-e? 51. Hangnéküll sikló jármű! 52. Alaszkai település. 54. Német — apát. 55. Tőzsdei szakszó. (névelővel). 56. .. .csento, a nagy képzőművészeti fel- 'endülés korszaka (fon.) 58. Hamis hegycsúcs. 59. „A” súlymérték. 61. A gazdálko- naP- 9- Massalhangzo-e? 10. dóé, a kereskedőé. 62. 1906- Bizonyos színben játszó. (—á). ban megjelent műve. 11. Alaszkai folyó. 12. Táp4 X 3 *4 , S b 7 8 9 40 44 42 43— 1 1 4*» a 45 \b 46 a 47 a 48 49 a 20 24 a 22 21 a 2*i IS a 26 27 m 28 29 a 30 34 m 31 0 0 33 3H a 35 a 36 37 a 38 a 19 *lO B 44 42 a 43 44 45 a hé N 47 48 49 0 50 a 54 52 * 53 B SN a 55 Sfe 57 H. a 58 4 59 60 a 64 62 Tanúk és nyilasok Vallomások a zuglói tömeggyiikosok bűnügyében A Fővárosi Bíróság nagy tárgyalótermében napok óta folynak a tanúkihallgatások a tömeggyilkos zuglói nyilasok bűnügyében. A hallgatóság — amely a vádlottak kihallgatásakor gyakran megfeledkezett arról, hogy a gyilkosokkal szemben érzett felháborodását, gyűlöletét, és megvetését egy-egy önkéntelen felkiáltással, méltatlankodó megjegyzéssel sem fejezheti ki — most szokatlanul csendes. Dermedten hallgatják azokat az embereket, akik a teremőr szólítására egymás után állnak a mikrofon elé, hogy felidézzék 23 évvel ezelőtti, szörnyű emlékeiket. Azokat a napokat, amikor a meggyötört és megalázott áldozataik tehetetlen és kiszolgáltatott prédái voltak a bűnügy 19 vádlottjának és társaiknak. Alku öt életért Az egyik tanú magas, barázdált arcú, idősebb férfi: tömött, sűrű haja erősen őszül. Mérnök. 1944 decemberében feleségével, gyerekével és két idős rokonával egy zuglói házban bújkált. A menekülést, az életben maradás reményét azok a hamis igazolványok jelentették, melyeket az üldözött ember barátaitól kapott. — Egy éjjel — kezdi vallomását — ránk törték az ajtót. Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasok voltak. Razzia — mondta a vezetőjük. — Mutassa a papírjait! ... Megrhutattam. — Ezek nem valódiak — üvöltött. Tudtam, hogy elvesztünk. Egyetlen esély maradt, ha meg tudom győzni, hogy téved, igazolványaink valódiak, nem azok vagyunk, akiket keres... Érvelésére, magyarázkodására a nyilas oda sem figyelt hiszen nem az érvek érdekelték. A mérnök ekkor megkísérelte az utolsó lehetőséget: tudta, hogy a' zöldinges csőcselék nemcsak vérre szomjazik, hanem aranyra, ékszerre, pénzre is. Félrehívta a vezetőt és amíg a többiek a székben terpeszkedtek, a másik szobában megkezdődött a halálos vásár: alku öt életért. A mérnök mindenét odaadta: pénzét, ékszereit, majd levette óráját is. Amikor kiléptek a szobából, az egyik nyilas éppen töltött pisztolyával bök- döste az egyéves kisgyerek haját. — A vádlottak között felismer valakit akkori látogatói lálkozásig. 13. Befejező rész. 16. Kora nagyjainak állított emléket ebben a művében. 17. „A” mese. 20. A Tisza Romániai mellékfolyója. 21. Rövidebben olyan (+’). 24. Idegen „Antalja” (+’)• 25. Gondolták-e? 28. Becézett Antalé. 29. Folyó a Szovjetunióban. 32. I. J. N. 34. Író, költő, (Edgar). 37. Vacak, tönkrement holmi. 38. Kiszáradt füvet (+’). 40. „A” kenyérre való. 42. Mesterség. 43. Megnevezett férfié. 45. Ütemesen ide- oda mozgató. 47. Szétdobálás, hullatás (—’). 49. Fát nemesítek. 51. Asztaliteniszben ütőfajta. 53. Női név. 55. Fölé-e, vagy...? 57. O. N. Y. 58. Kártyalap. 60. Német -on, -en, -ön, 61. An dem. Beküldendő a: vízszintes 1„ 41., 28., 62., valamint a függőleges 16. számú sorok megfejtése. A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: Kaffka, Gáspár, Várnai, Szabó. Hajnal, József, Ignácz, Fehér, Móricz, Thury. Könyvjutalmat nyertek: Dr. Szálkái Géza Salgótarján, Vonsik Lászlóné Salgótarján és Illés Ti vadamé Salgótarján. A könyveket postán küldjük élközül? — kérdezi a tanácselnök. — Igen, — mondja halkan a tanú: Kálmán László. Ö ott volt. — Álljon fel Kálmán! Így történt? — Igen. Illetve, nem ... azaz .:. Szívósan bizonygatja, hogy ő ugyan ott volt, de ez csak véletlen, mint „nemzetőrt” hívták magukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség, „hogy az igazoltatás törvényes legyen”... Elhallgatott, konok gyűlölettel nézi a tanút. A férj Daehauban meghalt ••• Az illegális kommunista párt egyik mártírja, R ichtmann Sándor, azt a feladatot kapta, hogy Magyarország náci megszállása után fegyverek elrejtésére alkalmas helyet keressen. Richtmann talált is megfelelő helyiséget, a zuglói Textiliána Szövőgyár elhagyott részén. Az illegális kommunistát az üzem náciellenes főmérnöke, Verschitz Emil segítette, majd amikor a párt illegális nyomdáját új helyre kellett telepíteni, a gépeket Verschitz szolgálati lakásába vitték. A nyomdát az ugyancsak illegális kommunista Rákosi Endre és felesége kezelte. Több hónapig dolgoztak: ezer és ezer röplappal buzdították ellenállásra a budapestieket a náci megszállók ellen. A nyomda működéséről később tudomást szerzett a Gestapó és a nyilaskeresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A főkerület pedig a zuglói nyilas pártszervezeteket utasította. 1944. október 4- én a zuglói nyilas pártszolgálatosok körülvették a gyárat, majd becsengettek Verschitz lakására. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, azt hitte: Rákosi Endre felesége jön, akit ebben az időben vártak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyilasokat, becsapta az ajtót. A pártszolgálatosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet kapott, Rákosi Endrét és Verschitz Emilt a nyilasok magukkal hurcolták. Verschitz feleségét most tanúként kihallgatta a bíróság. Az asz- szony elmondta, hogy 1944. november 5-én, tehát a nyomda elleni nyilas támadást követő napon, feljött vidékről meglátogatni a férjét A lakásban nyilasok várták, őt is elhurcolták. Kihallgatták, vallatták, majd szembesítették férjével és Rákosi Endrével. — A férjemet — mondta halkan az asszony — ekkor már annyira megkínozták, hogy az első percekben meg sem ismertem. Csupa vér volt az arca, csak amikor a pulóverét láttam, akkor tudtam, hogy ő az... Engem később elengedtek a nyilasok, de a férjemet elvitték, Daehauban halt meg... iVcm emlékszem... Csaknem valamennyi tanúvallomás percekbe sűrített dráma. Huszonhárom év. távlatából is elevenen ható, megrázó élmény, hiszen azokat a szörnyűségeket, melyekről a tanúk, — akik mindezt átélték — vallanak, sem a múlt, sem a jövő nem feledtetheti el. Egy-egy monoton, halk. vagy nem ritkán könnyekbe fulladó visszaemlékezés egyaránt felkavarja a tanúkat és a hallgatóságot, — csak a vádlottakat nem. Egy-két társuktól eltekintve, akik talán számításból (az őszinte, töredelmes beismerő vallomást a bíróság enyhítő körülményként értékeli), talán lelkiismeretűk könnyítésére hajlandók szembenézni bűntetteikkel, a többség közönyösen üldögél, s ha róluk vallanak a tanúk, megátalkodottan tagadnak. Mindent tagadnak. Kröszl. az egykori kerületvezető, kihallgatásakor társait —, akikkel együtt fosztogatta, kínozta és gyilkolta számtalan áldozatát — sem akarta felismerni. A tanúkat sem. Azt a tanút sem, aki a következőket vallja: — Nemcsak Kröszl Vilmost, de az egész Kröszl családot ismertem. — Honnan? — kérdi a tanácselnök. — Hosszai évekig egy utcában laktunk. — Kröszl! maga ismeri a tanút? A volt kerületvezető bárgyún bámul a tanúra, szokása szerint, az első kérdésre nem válaszol. Kröszl nagyot hall, hiába van fülhallgató a fején, mégis akkor hall, amikor akar. Most például nem. — Ismeri a tanút? — hangzik másodszor a kérdés. — Nem. Nem hiszem ... A tanúvallomásból később érthető lesz, miért nem akar Kröszl emlékezni. Eddig ugyanis váltig azt állította, hogy amíg nem lett kerületvezető, sem egyenruhája, sem fegyvere, még csak nyilas karszalagja sem volt. A tanú most szemébe mondja, hogy már jóval korábban naponta látta őt teljes harci díszben, és fegyverrel hazajárni. De még mást is mond. Véletlenül megtudta, hogy Kröszl egyik szomszédját, mint kommunista-gyanúst; a nyilasok el akarják hurcolni. Értesítette ezt a családot, akik még aznap elmenekültek a környékről, a lakásban csak tíz-egynéhány éves fiukat hagyták. Másnap a teherautóval érkező nyilasok már csak az üres lakást találták. Tehetetlen dühükben a fiatal fiút vitték el. Ennél az esetnél — mondja a tanú — Kröszl Vilmos is jelen volt... Buráik az örök katona Folytathatnék tovább a felsorolást: hogyan, miképpen akarnak, vagy legalábbis próbálkoznak kibújni bűntetteik felelőssége alól a vádlottak. Ha valaki csak néhány percre jönne be a tárgyalóterembe és jem ismerné az előzményeket, talán még meg is döbbenne: a vádlottak padján csupa ártatlan, ahogy mondani szokás, a légynek sem ártó, jámbor ember ül, akik csupán „félreértésből” a „körülmények véletlen összejátszásból” kerültek annak idején a zuglói nyilas párt- házba. Baráth Kálmán például — aki a nyomozás szerint az egyik legkegyetlenebb, legbes- tiálisabb pribék volt, s akit saját társai is „hóhér”-nak neveztek, — ahányszor szóba kerül — és mindig kínzásokkal, kivégzésekkel kapcsolatban — azt ismételgeti, hegyez „nem igaz, ez nincs így”, ez „valótlanság”, mert ő akkor, amikor a „szóban forgó eset történt” éppen katona volt. Az, hogy egyetlen katonatársat, egyetlen tanút sem tud megnevezni állítása igazolására. hogy társai szemébe mondják: „te is velünk voltál!”* nem zavarja. Sándór Alajos, aki többek között a nyilas főkerületnél és a vezérkari főnökség VI. osztályán háborúellenes és kommunista propagandafelderítési és elhárítási feladatokat is végzett, azt állítja, hogy őt, mint katonát „vezényelték” a nyilasok közé. Az egyik tanú azonban — a vezérkari főnökség egykori magas rangú tisztje, akit a háború után súlyos börtönbüntetésre ítélt a Népbíróság — elmondja, hogy abban a propaganda-alakulatban, amelynek Sándor Alajos is tagja volt, s amelyet a németek láttak el technikai felszerelésekkel, csak a legmegbízhatóbb, legkipró- báltabb nyilasok tevékenykedhettek ... „Nem tudom ...” „Nem így volt...” „Nem emlékszem ...” — jóformán csak ezt hallani a tanúkihallgatások során a vádlottak és tanúk szembesítésekor Kröszltől és társaitól. De mind több a bizonyíték és mind több tanú mondja szemükbe elévülhetetlen és megbocsáthatatlan bűntetteiket. B. L. /
