Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
2 KrtCWÄD mea mÄrciti* 5. vasárnap EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) forgalom döntő része bonyolódik. Itt és csakis itt van szükség arra, hogy a világszínvonalon álló legfejlettebb vasúti technológiát megteremtsük. Lesz kb. 4500 km-es olyan hálózat a vasútnak, amelyen kevésbé korszerű felépítményt létesítünk, nem villamosvontatást, hanem csak Diesel-vontatást fogunk bevezetni, mérsékeltebb műszaki normák és forgalmi előírások szerint üzemeltetjük e vonalhálózatot. Ezenkívül lesz mintegy 2000 km-es gazdasági, valamint keskeny és normál nyomközű vasút, amelyen a forgalom oly csekély, hogy perspektívában, amikor az új közúti közlekedés előfeltételeit biztosítani tudjuk, a forgalmat teljes mértékben beszüntetjük és a .vonalhálózatot felszámoljuk. Azt hiszem abban is valamennyien egyetértünk, hogy nem lehet a jelenlegi kocsi ra- kományú áruforgalomra üzemben levő mintegy 1100 állomást fenntartani, hiszen az állomások 40 százalékán az összforgalomnak csak 3 százaléka bonyolódik le. Egr érdekes megállapodás Vitán felül áll, hogy az ilyen állomások fenntartása a népgazdaságra rendkívül súlyos terheket ró. Éppen ezért ilyen s ehhez hasonló állomásokat megszüntetjük, helyükbe körzeti állomások lépnek be, amelyek 15—20 km-es körzetben fogják kielégíteni a szállítási szükségleteket Ezeket aa állomásokat modern rakodóberendezésekkel látjuk el, általában korszerűsítjük. Idevágó közlekedéspolitikai elképzelésünk szerint a tervezett körzeti pályaudvarokon nem kívánunk közúti fuvarozási monopóliumot Jelenleg ugyanis a már meglevő körzeti állomásokra az el- és a fel- fuvarozást kizárólag a KPM felügyelete alá tartozó gépkocsivállalatok végezhetik. Ezt az állapotot a mechanizmus szellemének megfelelően feloldjuk. Néhány hónapja a Földművelésügyi Minisztériummal olyan megállapodást kötöttünk, amely szerint a szövetkezetek a továbbiakban az eddigi kötöttségeket feloldva teljes szabadságot élveznek a szállításokká! kapcsolatban. És ezt a lehetőséget később sem akarjuk megszorítani, sőt még tovább szélesítjük a népgazdaság valamennyi közúti szállítási faktorába is. Ugyanígy az elmaradott javító bázis vonalán is széles körű szabadságot kívánunk adni . a tanácsi vállalatoknak, szövetkezeteknek. kisiparosoknak egyaránt. Bővíteni akarjuk a gépkocsijavítás bázisait — jelentette ki. Bislnsítfuh a modern közlekedés asapjait Ezután arról beszélt, hogy földrajzilag Magyarország centrális helyzetben van, s ennek tranzit-lehetőségeivel élnünk kell. Rajtunk keresztül jelentős forgalom bonyolódik le mind észak—dél. mind kelet—nyugat irányban. Különösen a Szovjetunió és a nyugati tőkés országok közötti import—export forgalomban szeretnénk minél nagyobb mértékben bekapcsolódni. Nyers- anyaghelyzetünk. egész nép- gazdasági összetételünk szükségessé teszi, hogy rendkívül nagy mértékben támaszkodjunk külKereskedelmünkre. Tudnunk kell azt is, hogy a mi saját export és import forgalmunk is komoly mértékű szállítási feladatok vállalását teszi szükségessé. Minél inkább a magyar közlekedési eszközökkel végezzük ezeket a szállításokat. annál nagvobb mértékben tudjuk az ország fizetési mérlegét javítani. Azt hiszem, hogy ez szintén olyan közlekedéspolitikai célkitűzés, amivel mindenki egyetérthet. Az elmúlt 5—6 év alatt mi nemcsak növeltük a kapacitást, de a kapacitásnövelést igyekeztünk úgy végezni, hogy amellett a modem közlekedésnek alapjait is biztosítsuk. Nemcsak azzal törődtünk, hogy a vasút teherbíró képességét, szállítóképességét növeljük, de elkészítettük a modem vasút tervét, és amit a fejlesztés érdekében tettünk, ennek a vonalán tettük. Ma már ott tartunk, hogy a vasút ebben az évben az összforgalomnak közel 50 százalékát Diesel- és villamos vontatással teljesíti, 1968-ban pedig átlendülünk az 50 százalékon, egyre kevesebb lesz a gőzvontatás. Most már egészen más vasutunk van, mások a közúti közlekedési léhetőségek is, most már mindinkább ennek a fejlettebb közlekedési technológiának megfelelően kell és lehet elképzeléseinket végrehajtani. De van még egy dolog, amit a fejlesztés kapcsán feltétlen figyelembe kell venni. Nevezetesen: van mintegy 1200 km- es rendes nyomközű vasútvonal, azonkívül kb. 900 km-es gazdasági vasút, amelyen az összes forgalomnak csak mintegy 3—4 százaléka bonyolódik le. Ezen vasútvonalak állapota megépítésük óta változatlan, sínrendszere még a régi, kis teherbírású, elavult Fontos a takarékos gazdálkodás Beszélt a továbbiakban a gazdaságtalan szállításokról. Nyugati ipari államokban mindenhol azt tapasztaltam. — jelentette ki, hogy kisebb volt a szállítási teljesítmény-felfutás. mint a termelés felfutása Nálunk az 1962—63. években, amikor az ipari termelés kb. 7 százalékkal emelkedett, a szállítási teljesítmény 12—13 százalékkal növekedett Egészségtelen szállítási szükséglet előtt álltunk, és intézkednünk kellett, a szállítási teljesítményekkel való takarékos gazdálkodás előmozdítására. Az arány ma már helyesebb. 1966. évben ugyanannyi volt a szállítási teljesítmény-felfutás, mint a termelés felfutása. Ez a bizon^ték arra. hogy ezen a vonalon most már egészséges szemlélettel állunk szemben. A hazai gyártóbázis megteremtése vonalán újabb lépés volt, hogy a Gazdasági Bizottság elfogadta Győrben vasúti teherkocsigyár létesítését, évi 3000 kocsi kapacitással. Mindig bizonytalan volt, honnan kapunk külföldről teherkocsikat. A győri vagongyár üzembe állításával a MÁV teherkocsiparkját hazai gyár szerkeszti és gyártja le a korszerű közlekedési igényeknek megfelelően. Kohászatunk biztosítja a megfelelő minőségű sínek legyártását, vasbetonalj gyárunk kapacitása évi 1 millió darab, ezen a téren exportképesek is vagyunk. Már korábban megvettük az Integra-licenciát, hogy megteremthessük a korszerű automata biztosítóberendezések hazai gyártását. A vonatbefolyásoló berendezéseknek gyártását szovjet dokumentáció alapján előkészítettük ás a Telefongyárba adaptáljuk. A közúti közlekedés fejlesztésének egyik legkényesebb része a közúti gépjárművek motorjainak a gyártása. Megvettük a francia Renault— Man motor brenciát, egy-két éven belül 230 Le-s motorokat fugunk gyártani, ami alapját képezi az autóbusz- . gyártás és tehergépkocsi gyártás fejlesztésének. ílefren százalék autóbuszon Ellenkező példát is említhetek, ami megmutatja, mit jelent az ipari bázis megléte vagy hiánya. Egyik legnagyobb problémánk, hogy nem tudunk a posta és hírközlés vonalán a rendkívül sok jogos telefonigénynek eleget tenni. Ang'iában, Franciaországban is fél évig tart, amíg az igénylők telefont kapnak, azonban mi sajnos félévi várakozással sem tudjuk az ige nyék kielégítését biztosítani Tudnánk átcsoportosítani, valamivel kevesebbet áldozni máshova. Azonban a jelenleg gyártott telefonközpontrendszer lényegében megegyezd az 1928-ban üzembe helyezett távbeszélő központtal. A személvszállításra vonatkozó távlati elképzeléseinkben a közúti közlekedésnek jut nagy szerep. 1980-ban az utasoknak kb. 70 százaléka főleg helyközi vißzonvlatban már autóbuszon fog közlekedni. A vasúti közlekedésre az elővárosi munkásvonatok tömegközlekedése és Budapest Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, stb. nagy városok közötti távolsági személyforgalom lebonyolítása marad. A motor-licencia vételével és a győri gyár fejlesztésével 1971—1972-ben évi 7—8000 autóbuszt fogunk gyártani, ami már jelentős szám. Erm a hazai bázisra ténylegesen építeni tudunk autóbusz-közlekedésünk fejlesztésében. Nemzetközi kérdéseket is felvetettek. Három kérdéssel «v.v’aikozné'k Az egvik az OPW, a KGST tagállamok közös kocsiparkja. Rendkívül nehezen indult meg ennek kialakítása, és minden büszkeség nélkül mondhatom. hogy a magyar vasú' már akkor próbálta ezt a kő zös kocsiparkot kialakítani amikor a nyugatiak még csak gondolkodtak ezen. A kezdet! nehézségek megszűnése óta a’ OPW eredményesen működik. Még 1965-ben beléptüni- az Interfrigó szervezetbe amely az export szempontjából fontos hűtőkocsi ellátó sunkat biztosítja. A múlt évben beléptünk és ettől idegenforgalmi szem "ontból sokat remélünk a nemzetközi Európa-busz szervezetbe. Természetesen továbbra is igyekszünk fejleszteni nemzetközi kapcsolatainkat a közlekedés valameny- nyi területén. Diplomáciai lépések az európai biztonság megteremtésére — Genfben foyícnódort az „atomsorompó-tárgyalás" — Eszkaláció Vietnamban — Feszültség Adenben Az Egyesült Államok vietnami agressziójának további súlyos fokozódása mellett az elmúlt héten az európai kérdések kerültek a nemzetközi érdeklődés központjába. Az események két pólusa nem választható el egymástól. Éppen a Pravda mutatott rá a napokban. hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója közvetlenül veszélyezteti az európai bélkét is, mert az amerikai politika mind jobban összefonódik és szövetkezik Nyugat- Németország revansista erőivel Ezért keltenek érdeklődést azok a kezdeményezések és diplomáciai lépések, amelyekkel a Szovjetunió és az európai szocialista országok az európai biztonság megteremtéséhez vezető göröngyös utat egyengetik. A magyar pártvezetők — Kádár János, Biszku Béla és Erdélyi Károly — is az európai biztonság kérdéséről cseréltek véleményt Moszkvában az SZKP vezetőivel Varsóban a Gomulka és a Novotny vezette küldöttségek tárgyalása eredményeként — meghosz- S7abbították a húszéves csehszlovák—lengyel barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést. amely a nyugatnémet revansizmussal szembeni gátépítés egyik fontos alkotóeleme Kontinensünk biztonságának kérdéseivel foglalkozott Varsóban az a szerkesztőbizottsági értekezlet is, amely fontos lépés volt az európai kommunista és munkáspártok értekezletének összehívásához. Erre a tanácskozásra április végén Karlovy Varyban kerül sor, hogy tovább fejlessze azokat a konstruktív gondolatokat. amelyek a jelenlegi katonai 'tömböknek egy kollektív biztonsági rendszerrel való felváltására irányulnak. A Bé- ke-Világtanács elnökségének prágai ülése is foglalkozott az európai biztonság kérdéseivel, s nyilatkozatában rámutatott hogy az atomsorom pó-egyez- mény aláírása hasznos lenne Európa és az egész világ számára. Ezért a gerfi leszerelési értekezletnek mielőbb meg kell kötnie ezt' a szerződést, s ily módon megakadályozhatok az NSZK atomtörekvései. Nyugat-Németország azonban éppen a Genfben ismét megkezdett leszerelési tárgyalások idején hangoztatja ellenkezését az atomfegyverek elterjesztését tiltó megállapodással szemben. Lord Chalfont angol leszerelési miniszter Genfben lényegében elutasította Bonn atomigényeit. Az atomfegyverek valamilyen módon való birtoklásáért folytatott újabb nyugat-németországi kampányt más küldöttségek is bírálták a genfi tanácskozásokon. Az európai biztonság megteremtése elképzelhetetlen az atomsorompó leeresztése nélkül, hiszen az atomfegyverekre áhítozó nyugat-német militaristák nyíltan hangoztatják revansista terveiket. A leszerelési tárgyalásokkal függ össze, s az elmúlt hét egyik legjelentősebb világpolitikai eseménye az a levélváltás, amelynek keretében Koszigin szovjet miniszterelnök Johnsonhoz intézett válaszában kifejezte készségét, hogy a szovjet kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni a támadó és a védelmi rakétafegyvereik korlátozásáról. A megoldatlan nagy kérdések rendszerezését azonban továbbra is megnehezíti az Egyesült Államok vietnami agressziója Ügy tűnik, hogy Washingtonban a „galambok” fölé kerekedett „héják”, a Pentagon tábornokainak elképzelései érvényesülnek. Az eszkaláció újabb lépcsőfokaira került sor az elmúlt nyolc nap alatt: tüzérséget, messze- hordó lövegeket is bevetettek a demilitarizált övezet és a VDK területe ellen. Az amerikai 7. flotta hajói pedig szabad kezet kaptak a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli partvidékének ágyúzására. Az eszkalációra a dél-vietnami partizánok sorozatvetőkkel válaszoltak. és súlyos veszteségeket okoztak a Da Nang-i amerikai támasznonton. A háború fokozása tükrében most tovább csökkentek a tárgvalá- sokra vonatkozó kilátások. Hanoiban ismét hangoztatták, hogy a VDK csak az amerikai bmbatámadások feltétel nélküli beszüntetése után hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni. Az ázsiai események alakulására kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az indiai parlamenti vá.asztások eredményei. A kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus Párt tizenhat állam közül nyolcban vereségei szenvedett, s a központi parlamentben is csak minimális többséget szerzett. Keralában és Nyugat-Bengáliában baloldali egység-kormány alakulhatott, azonban a Jobboldal is fontos pozíciókat hódított él. Máris éles küzdelem bontakozott ki a 13 hónapja Indira Gandhi által betöltött miniszterelnöki posztért. A jobb- szárny Deszai volt pénzügyminisztert szeretné a kormány- rúdnál látni, s tőle várják az Indiái politika további jobbra- tolódását is. Lehetséges azonban, hogy a szakadás elkerülése végett a Nemzeti Kongresszus végül is kompromisszumos személyben, esetleg Csáván volt belügyminiszter jelölésében egyezik meg. Ázsia „kapujában”, Aden- ben egymást érik az angol-ellenes tüntetések. A hazafiak elleni brit terrorakciókra válaszolva a felkelők bombát dobtak egy angol fő tisztviselő házára, és megtámadták a brit katonai járőröket Az általános sztrájk és a fegyveres ellenállás meghirdetése irányította a figyelmet Adenra és a dél-arábiai eseményekre. Jemen ellen fokozódik az imperialista hatalmak aknamunkája, most azonban éppen ennek a támadásnak egyik bázisa, Aden ingott meg. Egyúttal az adeni brit gyarmati uralom, és a csődbe jutott „Szueztől keletre” politika tarthatatlanságát mutatják a jelenlegi adeni események, amelyek a közép-keleti helyzet úiabb kiéleződéséhez vezethetnek, holott e héten megegyezéssel zárult a hónapokon át válsággal fenyegető vi«zálv Szíria, és az ir*ki olajat kiaknázd angol—amerikai monopólium, az IPC között. Sebes Tibor Wes! Point és Dél-Vietnam Nem feladatom elemezni, miért vállalkozott John Ste^ inbeck a bombázók dicsőítésére. Arra is csak utalnék, hogy a harmincas évek végén, a fasizmus kibontakozásának idején nálunk is voltak tehetséges művészek, akik elárulták azt, amiben addig hittek és müvükben kifejeztek. Nem célom bizonygatni tehát, hogy volt már példa az írástudók árulására, hiszen ez nem enyhíti senki bűnét, legfeljebb arra figyelmeztet, hogy az igazi tehetségnek is mennyire óvnia kell magát többek között á „Lement a hold”-ban is emlegetett árulás örvényétől. Eszembe jut viszont egy másik amerikai tudósítás, amely pár évvel ezelőtt, 1962-ben ugyancsak egy kiváló amerikai író katonák közt tett látogatását adta hírül. William Faulkner Nobel-díjas tró a West Point katonai akadémiába látogatott el, ahol az Egyesült Államok leendő katonatisztjei érdeklődéssel hallgatták az akkor 65 éves ember előadását az írók feladatáról a jelen körülményei között. „Vágja el a torkát és hagyjon fel az írással” az az író, aki meg van elégedve életművével — mondotta Faulkner. Az előadás folyamán a legnagyobb tapsót viszont a nacionalizmussal kapcsolatos kijelentései váltották ki. A nacionalizmus szelleméről beszélve rámutatott arra, hogy „ha a nacionalizmus szelleme bejut az irodalomba, akkor az már nem irodalom többé”. Ezzel lényegében elvetette a fehér felsőbbrendűséget, a faji és envéb uszítást hirdető „nemzeti” és „fajvédő” „irodalmi” termékeket. A tisztjelöltek, mint a tudósításból kiderült, akkor meglepő tájékozottságot mutattak Faulkner müveinek világában, hiszen hetek óta készülődtek a látogatásra. A kérdés csak az volt, hogy az író story-jainak bemagolásá• val az írások mély tanulságait és humanizmusát is átvették-e? Reméltük, hogy a -vele történt személyes találkozás és müveinek megismerése nem múlik el ns/omt-Ionul a nyugati világ eot/ik legnagyobb hadserege tisztjeinek emlékezetében. Ügy látszik elmúlott Nemcsak a tisztekében, erre utat John Steinbeck vietnami Iá- togatása. Vajon mit tanácsolna ma Faulkner Steinbecknek? Tóth Elemér MINDKÉT SZELVÉNY BEEKKlEZÉSÍ HDTflITÍÜEIE. MÁRCIUS ISY HiTIH KIT SZÜMSORSBlAS: DÚLÓ KÍllÖN SZELVÉNYEK SZáMSORSOLfiSH.
