Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

i N08IMD 3 Három tsz összefog A három tsz, amelyekről most szó esik, az Ipoly által körülölelt szegletben, többé- kevésbé elhatárolva is, ter­mészeti egységet alkot, jelle­gükben és egymásrautaltsá­gukban szembetűnően sok a közös vonás. Mindhárom — a drégelypalánki Szondy György, a honti Győzelem és az 'ipolyvecei Alkotmány Tsz — a balassagyarmati járás nevezetes szövetkezetei közé tartósak és a megyében út­törő feladatokat is betöltött. Ezekben kezdték el nagyüze­mi méretekben ültetni és ter­mesztem az értékes bogyós gyümölcsöket, a málnát, sza­mócát, fekete ribizlit. Bátor kezdeményezésük és főleg kézze'fogható eredményeik lát’án, 4 -riadtak és sza porod- tak~n-.it követőik, s ma már számos szövetkezet akad, ahol a mostoha adottságok ellen a jól fizető, kül- és bel­földön egyformán keresett bogyós gyümölcsök termesz­tésével veszik fel sikeresen íi küzdelmet. A három önál­ló szövetkezet az idei zár­számadáskor is külön-külön felhívta mégára a figyelmet nem mindennapi, átlagon fe­lüli gazdasági eredményeivel. Jövőbb egy lépéssel Mindez nem jelentette azon- ljan azt, hogv ezekben az átla­gosnál jobban jövedelmező tsz- ekben a vezetőség és a tagság minden,nei elégedett volt. Ta­pasztalatból utalhatunk olyan jogos panaszokra például a gyümölcsszedés mozgalmas napjaiból, amikor síz egesz napon át a szamócasorok fö­lött görnyedő, vagy a guru­lós málnát válogató asszo­nyok és a vezetők is afölött sopánkodtak, ami tönkremegy. Hányszor hangzott el az a jogos észrevétel, hogy a ;ér­més egy része elpusztul, leár- bavész, mert minősége miatt alkalmatlan a távolsági szál­lításra, vagy pedig a száron marad, mert az ára még a szedésre fordított munkát sem téríti meg. „Bezzeg más ler­ne a helyzet, ha lenne egy feldolgozó üzemünk” — mon­dogatta nem is egyszer Ka­pás József, a drégelypalánki elnök is. S hasonló megjegyzé­sekre, nem is egyszer. Paál íjászló, a honti és Tóth József, az ipolyvecei tsz-elnök is ra­gadtatta magát Vezetők és tsz-tagok álmo­dozva beszéltek arról, meny­nyi értéket menthetnének meg, milyen jelentős mérték­ben növelhetnék jövedelmü­ket, ha a szörp és a pulp nem folyna el a távolsági szállí­tások közben. Az anyagi ál­dozatoktól és befektetésektől sem riadtak volna vissza, csak hogy létrehozzák végre a hőn óhajtott üzemet. Hiszen a három tsz-ben 540 holdon terem a szamóca, a málna, a fekete ribizli, s ennek jelentős hányada csak feldolgozva jelentene értéket és jövedelmet. 17/ idők ú j szelei A szép álmok végrehajtá­sát azonban minduntalan ke­resztezte a sokféle érdek: az állami és a földművesszövet- kezeti kereskedelem magának tartotta fenn és követelte a gyümölcsfeldolgozó üzem lé­tesítésének jogát, sőt később más szervek is bejelentették szándékukat és jogosultságu­kat. A szörpíkészítő üzem megvalósítása azonban késle­kedett, a többi szervek csak abban voltak egységesek, hogy a tsz üzemlétesítési ké­relmének engedélyezését meg­gátolják. Pedig nemcsak az érdekelt tsz-ek, de a tárgyilagos szem­lélők, ellenőrzők és irányítók is megállapították, hogy az egyedüli ésszerű megoldás az lenne, ha a bogyós gyümöl­csöket termelő tsz-ek gon­doskodnának a feldolgozó üzem létesítéséről és fenn­tartásáról. Az új gazdasági mechaniz­mus előszelének kellett meg­jönnie ahhoz, hogy a tárca- és vállalatközi féltékenység és versengés helyét felválts:- a célszerű, elfogulatlan együtt­működés. A három szövetke­zet vágva csak most érkeret', el a beteljesedéshez. Közös kérelmüket, tervei­ket és elhatározásukat végre megértették -a versenytársak is, s immár megvan az en­gedély ahhoz, hogy a három tsz összefogásával mielőbb megszülessen a feldolgozó üzem. Ország fúrás tapasztalatokért Az engedély hírére a három említett tsz elnökei, valamint Korcsok József, a drégeíypa- lánki tst-főkönyvelő kocsi na ült és rövid idő alatt látoga­tást tettek a Fejér megyei Csórón, a Baranya megyei Nagvkozáron és Győr-Sopron megyében Fertődön. Mindhá­rom helyen az építeni terve­zetthez hasonló gyümölcsfel­dolgozó üzemet tekintették meg. mégpedig Csórón és Nagykozáron a tsz kezelésé­ben lévőt. Fertődön pedig az állami tangazdaságét. Úgy 'a- lálták. hogy hasonló eredmé­nyeket Nógrádban. az Ipoly szegletében is el lehet érni. Már megvan az elképzelés arra, milyen legyen az új feldolgozó üzem és a három tsz tagsága azt szeretné, ha az idén már üzemelné is. Ezért kétlépcsős ütemtervet dolgoztak ki, amely szerint az első a tároló- és pulpké- szítő részleg már július else­jén megkezdhetné a munka', a második lépcső pedig, a főzőrészleg pedig csak no­vember 1-ig készülne el. Csakhogy a gyümölcsszedés Időszaka, különösen korai ki­tavaszodás esetén, megelőz­né a feldolgozó üzem elké­szültét Ezért átmeneti, ideig­lenes megoldásra is gondol­niuk kellett Nehéz helyzetükben Lom­bos Jenőhöz, a balassagyarma­ti Gabonafelvásárló- és Fel­dolgozó Üzem igazgatójához fordultak, hegy a gyümölcs­átvevő telep közelében levő terményraktárt bocsássa ren­delkezésükre. A három szö­vetkezet vezetői nagy meg­nyugvással és elismeréssel beszélnek arról, hogy Lom­bos elvtárs, bár más munka­területet képvisel, megértet­te a tsz-ek szorult helyzetét s nyomban a legmesszebbme­nőbb segítséget helyezte ki­látásba. Egyesült erő Azt mondja a közmondás, hogy összefogásban az erő. A három tsz-ben szerzett ta­pasztalatok a közmondás ér­vényességét erőteljesen meg­erősítik. Már az idén harminc vagon' gyümölcsöt • szeretné­nek feldolgozva forgalomba hozni, ami csaknem 14—15 millió forint értékű készáru­nak felel meg. A holt idő­szakban pedig savanyításra rendezkednek be és mintegy másfél milliós bevételre számí­tanak káposztából, uborkából és paprikából. Az üzem göngyölegeit is házilag, ts»-közi vállalkozás alapján kívánják elkészíteni, s ezért közös faüze net Is lé­tesítenek. A faüzem egyenle­tes anyagellátása érdekében központosítják a három tsz, mintegy 1400 holdra terje­dő erdőgazdálkodását is. Azonkívül közös építőbri­gádot is hoznak létre, amely már önállóan építi a feldol­gozó üzemet, megoldja a három tsz és a három köz­ség lakosságának építkezés-, gondjait. Közös fűzfatelepítésre is gondolnak, hogy házilag, sa­ját anyagból valósítsák meg az ötliteres üvegballonok be- fonását. Még meg sem érkeztek a hidraulikus prések, a bogyo- zó és előkészítő gépek, sem a palackozó gép, de már többféle érdekes mellékkérdés is foglalkoztatja a vezetőket és tagokat. Ilyen példám, hogy milyen különleges pa­lackok gyártására adj ans k megrendelést a Salgótarjáni Öblösüveggyárnak, s az ízlé­ses palackokra milyen von­zó címkét ragasszanak. Három tsz összefogott és meg akarja mutatni, hogy közös erővel milyen nagy és gyors tettekre képes. Lakos György Egy ankét tapasztalataiból II. Korszerű rendelet — korszerű gondolkodás Abból a kettősségből, amely- lyel a rendelet végrehajtására köteles személyek értelmezik a vállalat! érdeket egyszer mint szállítók, más esetben mint megrendelők, veszélyes szituá­ciók kerekednek. Itt van pél- pául a? előszállítás. Az ankét egyik résztvevője elmondotta, hogy ő híve az előszállításnak, de nem ezt tapasztalja meg rendelői részéről. A vállalatok egyrésze újabban ..óvatos” az előszállítással kapcsolatban. Az autóközlekedési vállalat és a vasút jelenlevő képviselni közölték, hogy az idei év ele­li előszállítás mennyisége — tört hányada csupán a tavalyi­nak. Baj lesz, ha a tavaszi, nvárl csúcsforgalmi időkre várnak a vállalatok ... Egy másik felszólaló túlzottnak tartja azokat, a jogokat, ame­lyekkel a megrendelőt felru­házták. Ugyanennél a vállalat­nál élesen kikeltek egy part­nerük ellen, aki ismételten ké­sik az anyagszállítással, s kü­lönböző kényszerítő szankció­kat követelnek, amelyekkel a pontatlan szállítót meg lehet­ne rendszabályozni. Különösen élesek az ellent­mondások. ha a termék szál­lítására nem kötelező a szer­ződéskötés. 'Szerencsésnek tud­ják magukat azok a vállala­tok. amelyeknél az áruk zöme továbbra is szerződésköteles: tehát nemcsak áruik értékesí­tésére kötnek velük szerződést, de az előállításhoz szükséges alapanyagok, félkészgyártmá­nyok időre való beérkezését is biztosítja a partnerrel meg­köthető kötelező szerződés. Azzal a kisebb hányaddal pe­dig amelyet „szabadon” kell elhelyezni a piacon, viszonylag könnyebb boldogulni. Ennél lóval nehezebb helyzetbe ke­rülhet egy vállalat — mint az Öblösüveggyár —. ha áruinak zömére saját magának kell piacot keresni. Vagy ha egy bizonyos termék előállítására kötelezte állami főhatósága, de az előállításhoz szükséges egyik, vagy másik áru már kihullott a szerződésköteles termékek rostáján. Az építők elmondották, hogy már körül­belül a huszadik vállalatnál tartanak egy lakatosáru meg­rendelésükkel. mivel a lakatos szerkezetek szállítására nem kötelező szerződni. Holott az objektumnak, melynek meg­építéséhez a lakatosáru kell. kötelező átadási határideje van! Vitathatatlan, hogy ezeket és más fonákságokat előidézik a tízes rendelet hibái, amelyeket az észrevételek összegezése, értékelés alapján feltehetően kijavítanak Nem kétséges: a végrehajtásban tapasztalható összekoccanások jelentős ré­sze abból adódik, hogy a nép­gazdaság ágazatai jelenleg nem minden termékből és nem mindig tudják a jelent­kező szükségleteket időben ki­elégíteni. De vannak itt azért más dolgok is. Az ankéton te­rítékre került például a Sík­üveggyár kvarehomok-ellétása. Később tudomást szereztünk az ügy döntőbírósági lefolyá­sáról, amely méltán lehet szemléltető példa arra, ho­gyan nem szabad értelmezni az új szállítási rendeletéi Röviden: a Síküveggyár a fehérvárcisurgói bányától ren­deli és kapja a kvarchomokot, az üveggyártás legfontosabb alapanyagát. A bánya a homok szállítására csak annyiban kö­teles, amilyen arányban a Síküveggyár felsőbb hatóságai által előírt mennyiségű és mi­nőségű közlekedési üveget szállít a járműiparnak. Az üveggyár közelmúltban meg­tett minőségi észrevételeire a bánya azzal válaszolt hogy megszüntette a kvarchomok A hallgatás elvtelenség Az alkotó, cselekvő ember, ha ráadásul még vezető is, sok gazdának tartozik szám­adással: népének, lelkiismere­tének, annak az eszmének, amelyből hitet merít. Ezek erkölcsi tényezők, amelyek iránt, ha megkopik a figye­lem membránja, az egyén gyakran ütközik össze kör­nyezetével, a társadalommal is. Küldetést beváltani más­képpen, mint felemelkedni a kor erkölcsi arculatához, nem lehet. S hogy ki mennyire emelkedett fel, arról naponta vallanak a tények: a végzett munka, a magatartás, az em­beri megnyilatkozások. Sokan vannak olyanok, akiknek vé­rükké vált ez az erkölcsi tu­lajdonság, s őket a sikerek újra, különbre ösztönzik. Nem ehet ezt szűkén értelmezve slkervágynak tartani — bár az is, hiszen még a költő »is úgy énekel; „szeretném ma­gamat megmutatni”. Inkább szolgálat az ügynek, az éle­tünket átformáló szocializ­musnak. De kinek, kinek az útja nem mindig sima, buktató nélküli. A felfogásban rejlő beidegződések, az egykori ne­veltetés hatásai sokszor térí­tenek el helyes utakról. A rosszul megválasztott bará­tok, társasági környezetek is elősegítik ezt. S vajon észre- vesszük-e mindig időben? A sikereknek nem mindig olcsó az ára. Valakinek a beosztá­sa, avagy „divatossága”, nem ritkán kapcsolatai nem altat­ják-e el átmenetileg a kriti­kai szellemet? Néhány ember­re sokan úgy tekintenek kör­nyezetében mint a tabura. Pedig a tekintély csak akkor igazi, ha őszinte iránta a tisz­telet. Néhány tanulság, emberek pályafutása arra figyelmeztet, hogy szóljunk időben. Ponto­san: előzzük meg a hibákat, sorsok, életutak rosszra for­dulását. Vonjuk ki magunkat aooól a hamis bűvkörből, amelyet ingatag glóriák, szub­jektív hatások fonnak vala­kinek a feje köré. Nemrégen leváltottak állásából egy gaz­dasági vezetőt. Amíg a dicsé­retek és elismerések csúcsán állt ezernyi formában vette körül a figyelmesség. Társa­dalmi ranggal is megtisztel­ték. Több mint ezer ember munkáját irányította. Sokáig jól. S most kellemetlen tanul­ságokat kell levonni a levál­tásból, mert nem alaptala­nul történt. Jellembeli fogya­tékosságok is közrejátszottak. De az ügy nem csupán egyet­len személy számára jelent konzekvenciát. A hallgatás is közrejátszott. Sokáig elma­radtak a jelzések, hiányzott a kritikai/ szellem, amely meg­állíthatta volna. A barátok körében elismert szaktekin­télynek tartották. Pedig sok­szor közbe kellett volna szól­ni, figyelmeztetni hibáira, mel­léfogásaira, az emberekben kiváltott csalódások miatt. A taggyűlésen, ahol legu­tóbb az ügy is napirenden volt, önkritikus felelősséggel beszéltek erről a kommunis­ták. Ezeket mondották: „nem bíráltuk, hagytuk, hogy ösz- szegyűljenek a bajok — nem ismertük jól, nem voltunk eléggé kíváncsiak életére, ko­rábbi magatartására. A töm­jéné zéssel, kritikátlan ma­gatartással mi is hozzájárul­tunk hibáihoz.” Volt, akit nyilvánosan is meghazudtolt ez a gazdasági vezető. Becsületes, jó mun­kást, kommunistát. A taggyű­lésen ez is szóba került. Az viszont nem, hogy valaki is szólt volna neki ezért. Ész­revétel volt, de az, aki en­nek hangot adjon, nem. Ahol ilyen a légkör, ott előbb­utóbb elhalványul a vezető készsége a jogos bírálat elfo­gadására, az önkritikára. S itt nem árt még valamit megjegyezni. Vidéki nagy­üzemben elsőszámú vezetőt csak a legritkábban bírál egy szakmunkás, vagy egy segédmunkás. És nemcsak azért, mert nem érzi magát partnernek, vagy a szakmai korlátok megállítják. Inkább a rosszul értelmezett kenyér- féltés miatt. S ez elég ösz- szetett probléma. A gyökerei még a múltból táplálkoznak. És akadt már rá példa, hogy a kenyérféltés nem volt min­dig alaptalan, még ma sem A burkolt visszavágás, a kri­tikáért áthelyezésben, átmi­nősítésben is jutott már kife­jezésre elvtelen vezetők ré­széről. S most a gazdasági mechanizmus bevezetése előtt néhány vezetőben furcsa vá­rakozás él. Nem annyira a munka racionalizálásától, az üzemszervezéstől, a technikai fejlesztéstől vár hatékonysá­got a munka megjavítását, hanem a létszámcsoportosítá­soktól, Erről elég sokan be­szélnek, és sok a találgatás is a dolgozók körében. Innen is származik az a nemritkán hangoztatott konzekvencia: in­kább hallgatok. Pedig, akik egyedül csak a létszám-átcso­portosításokra gondolnak, gaz­da nélkül csinálnak szám­adást és a legfőbb gazda, a nép, aki előtt mindenkinek' számot kell adnia cselekede­teiről, az majd más ítéletet mond. A mozgalmi és társa­dalmi szervek tevékenységét ez lényegesen meghatározza majd a jövőben. Hallgatni elvtelenség. Ter­mészetesen más Igénnyel vár­juk a megjegyzéseket, bíráló észrevételeket kitől és kitől. A munkás hamar megérzi, ha valahol háttérbe szorul, csak kicsit Is a demokrácia, ha nincs a szavának foga­natja. De ahol így alakul a munkahelyi légkör, ott ezt nemcsak a dolgozóknak kell észrevenni egy vezetővel szemben. Csak ennyiben vál­tozik az igény a bíráló meg­jegyzések iránt. Időben vár­nak reagálást a felügyeleti szervektől s alapos véleményt hozzáértőktől, eszmeileg szi­lárd kommunistáktól. Olyan tevékenységet megítélni, mely­nek ellátásához felsőfokú ké­pesítés szükséges, nem tud mindenki egyformán. Vannak emberek, akik so­káig velünk jönnek, de nem lényegülnek műnké ükhöz szí­vükkel, értelmükkel. Az ilyen kettős jelleműek előbb-utóbb megmutatják igazi arcukat Nem könnyű felismerni őket, mert cselekedeteiknek, meg­nyilatkozásaiknak, demokrati­kus színezetet adnak. De az a másik véglet, hogy amikor az ilyen kétarcúságot felfedezik, akkor sokan sok mindent „tudnak” és úgyszólván ki- gyót-békát mondanak. Fonák tünete ez még életünknek és semmiképpen nem szinpati- kus jelenség. Időben szólni! Korántsem akarjuk ezzel azt mondani hogy valakit vagy valaki­ket lépten-nyomon megjegy­zésekkel kell illetni, vagy a kákán is csomót keresni. Ez csak fékezi az alko­tói kedvet, a tettvágytól fe­szülő ambíciókat. Nem, nem erről van szó. Szóljunk ak­kor, amikor valakinek mun­kája, magatartása eltér a mi szocialista normáinktól, erköl­csünktől. A tekintélynek nem árt a jószándékú észrevétel, s ugyanez szól a barátságok­ra Is. A közösség szolgálata nagy felelősség és küldetés Beváltani csak az tudja, aki­nek cselekedeteit, a kor igé­nyei határozzák meg. Gulyás Ernő szállítását. A továbbiakban is csak olyan mennyiségű jó ho­mok szállítására volt hajlandó szerződést kötni, amennyi a közlekedési üveg előállításá­hoz szükséges. A képtelenség nyilvánvaló, hiszen a kemen­cében levő több száz tonna ol­vadékot lehetetlen különvá­lasztani: ebből exportüveg lesz, ebből nem ... 1 Az ügyből döntőbírósági tárgyalás lett. amelyre a bá­nya megkísérelte diktálni sa­ját feltételeit. Olyan feltétele­ket, amelyek a bányát semmi­re nem kötelezik, már ami a minőséget illeti. A döntőbíró — a szállítási rendelet szelle­mében — igyekezett érvényt szerezni a megrendelő jogai­nak. érdekelnek, s nem rajta múlott, ha az egyezség, me­lyet a két fél kötött, végül mégsem több vérszegény kompromisszumnál. A bánya monopolhelyzetben van. Ezút­tal tehát a bánya vezetői elé­gedetten állhatták fel a tár­gyalóasztaltól : megvédték vál­lalatuk érdekeit Kevéssé gon-' dolkodhattak el afölött, hogy amit, elértek, az csakugyan a vállalat érdeke-e, $ ha netán az vajon mi a népgazdasági érdek? Még kevésbé jutott eszükbe, hogy az üveggyárak­nak esetleg módjuk lesz a fe­hérvárcsurgói üveghomok he­lyett, talán nem is sokára, jobb minőségű külföldi alap­anyagot behozni... S akkor mit csinálnak a fehérvárcsur­gói homokkal? Az önmagukat biztosítékok­kal körülbástyázó, kockázatok­ról hallani sem akaró műsza­ki, gazdasági vezetők, miköz­ben úgy vélik, saját vállala­tuk érdekeit védik, tönkre te­hetik annak jövőjét S tulaj­donképpen példáért nem is kellett volna ilyen messzire mennünk. Az a fogalom, hogy „kereskedni”, az a követel­mény. hogy a vásárlót meg kell keresni, s hogy a meg­szerzése. megelégedése érdeké­ben mindent el kell követni, sok vállalati szakemberünkben viszolygást kelt. Jóformán csak akkor jut eszébe, ha be­megy az áruházba, s ott nem olyan cipőt kap, s nem olyan gyorsan, mint ahogyan sze­retné ... Többen jogos észrevételeket tettek a rendelet egyik-másik rendszabálya ellen. Mások túl sok időt, s energiát fordítottak arra, hogy bebizonyítsák: rossz a rendelet. Örvendetes, hogy a szerkesztőségi ankét résztvevői közül csak kevesek estek ebbe a végletbe. Még­sem árt ha ki -ki körülnéz sa­ját házatáján. S mindannyian szokjanak, s szoktassák mun­katársaikat is ahhoz, hogy a vásárló akkor is kedves, ha nem mi vagyunk, azok, hanem mások, s hogy akkor se szisz- szenjenek fel megbotránkozva, ha a vásárló nem veszi tudo­másul az „eszi, nem eszi — nem kap mást" állapotot. Ma még sokan élcelődnek, vagy háborognak afölött, hogy „páholyban van a vevő”, de senki se feledje, még többen máris úgy felelnek erre a háborgásra: „Végre!" Azok, akik fellelték az új szállítási rendeletben a lényeget, azt, ami abban korszerű: a szük­ségletek kielégítését szolgálja. Mint ahogyan majd e korszerű elv megvalósítását fogja elő­segíteni a gazdasági ránvításl réndszer reformjának többi in­tézkedése Is Az új szállítási rendelet cél- ia tehát korszerűvé tenni megrendelő és szállító viszo­nyát. A szerkesztőségi ankét nagy tanulsága: ahhoz, hogy a megrendelő elavulttá vált ki­szolgáltatottsága egyre sző­kébb területre szoruljon, majd végleg megszűnjön — szembe kell nézni gondolkodásunk el­avult elemeivel is. Nem elég a korszerű rendelet. Életre kel­téséhez. valóraváltásáho- ->ük- ség van a gondolkodás kor­szerűsítésére is. Csizmadia Géza «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom