Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
1967 március Sít,, raslmaff «ÖS» 5 közösség ereje 4% iakolaorvoanál Amit nyolc és félezer karton mutat A különc természetrajzát már sokszor megmutatta az irodalom. A Fösvény, vagy Gobseck a legszélsőségesebb emberek rajzolatai. Őket a pénzimádat zárja a társadalom perifériájára. Gyűlöletes alakok. Az ilyen csodabogár szerzetek más és más fajtája ma is él közöttünk. Imájuk: mindenki értem, én senkiért. Hamar észrevétetik magukat. Ők a legkülönbek erényben, szépségben, s tudásban sem szegények, mert „kedvelte” őket a természet. Ha a kollektíva akar valamit, ők mindig másként vélekednek. Valójában ezek makacs különcök, boldogtalanok, sokszor magukkal is háborúznak, békétlenségben élik le életüket. Pedig milyen felemelő a közösség ereje! A pártkongresszus is figyelmet szentel ennek a kérdésnek. „A szocialista erkölcs jellemzője a közösségi szellem.” Ott, ahol egyet akarnak, s az egyén a boldogulását, erkölcsi gyarapodását, a társadalom, a mások szolgálatából meríti, könnyein birkóznak meg a követelményekkel. Sok vezető jól tudja, hogy a közösségi szellem nélkülözhetetlen tartozéka, emelője minden munkának. Csakhogy ez nem születik meg magától. Harc eredménye, s ha megvan úgy kell ápolni, mint a kertésznek a fiatal fát. Az egyén rendelkezhet kiváló képességekkel, vonzó, emberi tulajdonságokkal, de önmagában sokra nem viheti, beváltani önmagát csak akkor tudja, ha valakihez, valamiért tartozik. A tudományban sin- csennek ma már Edisonok. A nagy felfedezések is csoportok nevéhez fűződnek, noha nem vitás, egy-egy embernek is lehet valamiben oroszlánrésze. A költő is így énekel: „az egyes ember szava kis cincogás, cingár.. Más összefogva! Sok papír kellene annak összeírásához, mi mindent mutatnak fel közösségek. Szerető emberi kollektívák. Az összetartozás kapcsai nélkül csökken az ambíció, a tettvágy, a munkakedv, — de megfordítva nő, szárnyakat ad. Beszélgettem idősebb nyugdíjas emberekkel, kommunistákkal. Az üzemben, ahol több évtizedig dolgoztak, megszokták a közösségi életet, a figyelmet mások sorsa iránt. Ezért ma is igen odaadóak a köz dolgaiban. Természetükké vált ez az éleí ..,>- ez adott tártál Március 3 0 ~ 31, április 1: Pedagógiai napok Balassagyarmaton A balassagyarmati városi tanács művelődésügyi csoportja március 30—31-én és április 1-én rendezi meg a pedagógiai napokat. Az első pedagógiai napokon a város 103 pedagógusa valamint a balassagyarmati, a rétsági és a szécsényi járás 93 nevelője vesz részt. A pedagógiai napok célja magasabb szintű továbbképzést nyújtani a gya- Iío-'ó nevelőknek. Az előadók Budapestről, az Országos Pedagógiai Intézettől, a szarvasi óvónőképző intézettől. és az Egri Tanárképző Főiskola tanári karából érkeznek. A megnyitót március 30-ám délelőtt a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődésügyi Otthonban tartják. Külön rendezik meg a továbbképzést az óvónőknek, az alsó éc felső tagozatos nevelőknek. ínat a hosszú éveknek. Említést tettek egy zilált családi életről, ahol a gyerekek rossz útra tértek. Ha csak eddig mondják, azt is gondolhattam volna, pletyka. De korántsem volt az. Elmondták azt is, hogyan segítenek a családon, miként bírják munkára a gyerekéket És valóban fáradhatatlanck ebben a törekvésükben. A választások előtt sorra járták a lakókat s egy sorkérdést továbbítottak illetékeseknek. felsőbb szerveknek. Nem elismerésért, köszönetért, s korántsem pénzért teszik ezt, hanem abból az erkölcsi többletből, amelyet évek során kialakított bennük a közösséghez való tartozás érzése. A Tűzhelygyárban és máshol is analfabéta cigányokat tanítanak ábécére munkatársaik. Sokan szakítottak ezáltal régi életmódjukkal. Természetükké vált a munka, s beilleszkedtek a társadalom dolgos tagjai közé. Többen házat építenek. Segített a közösség. A szocialista brigádok éppen azáltal azok, hogy a napi termelőmunkán kívül az öngyarapítás mellett sok mindenben segítenek egymásnak; házépítésben, beteg kollégájuk családjának támogatásában, az emberi tulajdonságok pallérozásában. És adtunk már hírt az elöregedett tsz-tagok támogatásáról, az úttörők annyi izgalommal beváltott nemes cselekedeteiről. A példák sokaságát lehetne ismertetni a társadalom szinte minden rétegéből. Nálunk a közélet számos tisztségét látják el munkaidőn kívül olyanok, akiknek természetükké, s mondhatjuk életszükségletükké vált a társadalmi tevékenység. Azok a tanácstagok, tömegszervezeti aktivisták, akik fáradhatatlanul járnak el az emberek ügyes-bajos dolgaiban. őszinte tiszteletet érdemelnek, mert saját nyugalmukat, szabad idejüket áldozzák fel a közért. „Halk zúgás tölti be a levegőt. A palackozó automata, mint egy figyelmes ember, dolgozik. Fehér köpenyes asz- szonyok a teli üvegek ezreit rendezgetik. Az ízléses üvegekben, mint a rubin, málnaszörp csillog.. Kapás Józsefet ez az álom gyötri. Az utóbbi hetekben pedig keveset aludt. Éjszaka azon kapja magát, hogy ül az ágyon, s számolgat. Napközben sem leli a helyét Lázasan tervezget, ugyanakkor menekül is a tervek elől. Olyan zaklatott- nak érzi magát, mint a szövetkezeti átszervezés idején. Sokáig vívódott, annak idején is, amíg megérett benne az elhatározás — nincs más út, szövetkezeti paraszt lesz. így történt hét évvel ezelőtt, hogy a drégelypalánki közös gazdaság elnöke utolsónak, az alakuló közgyűlés napján írta alá a belépési nyilatkozatot. Mégis megválasztották elnöknek. — Azt hiszem mindenki megérti, akkor úgy éreztem hirtelen, hogy kicsúszott a lábunk alól a föld — idézi a régi emlékeket. — Nem szé- gyelem ezt kimondani, mert csak a gyenge emberek félnek az igazság kimondásától. Nem tagadom, jólesett társaim bizalma, de a megbízatást mégiscsak feltételekkel fogadtam el... A termelőszövetkezet megalakulásáig úgy élt, mint a többi középparaszt. Kapás József azok közül való, akik elvégezték a négy polgárit, ami bizonyos rangot jelentett. Jó barátai egymásután elhelyezkedtek különböző vállalatoknál, ám 6 maradt a földnél. Azt mondom, nyugalmukat áldozzák fel. Nem. Ez is viszonylagos, Elég sokan még félrevonulnak, ha szóvá kell tenni a fonákságot, a visszatetsző cselekedeteket, hibákat. önigazolásként az idegeikre hivatkoznak, pedig valójában a lelkiismeretüket hallgattatják el, a saját kényelmüket szolgáljálk. A közért fáradozó emberek pedig éppen azzal szerzik meg nyugalmukat, hogy beváltják mindazt, amit számukra a szocialista erkölcs meghatároz. A közösségi ember optimista. Öt a munkatársak, a kollektívák, a társadalom szerető pártfogása övezi. S ez kölcsönhatás. Az egyén a társadalomért, a társadalom az egyénért. Az ilyen embereket nem nyomja a magányosság érzése, nem maradnak egyedül, s természetüktől idegen minden különcködés. Az osztálytársadalmak egyik legnagyobb bűne az, hogy a sorsával, az élettel küzdő embereket magára hagyja, farkassá teszi, s ezért társaiban, s önmagában is meghasonlik. Ha nem talál e! a munkásmozgalomhoz, egyedül csak játékszere az osztályuraknak. Törődjünk egymással. A szocialista gondolkodásra törekvő emberektől nem állhat távol mások gondjának megértése. Nem arról van szó, hogy szerezzünk polgárjogot a bábáskodásnak, mások magánéletében való búvárkodásnak, hanem: ne menjünk el közömbösen azok mellett, akik segítségre szorulnak. A kollektívák támogatásával enyhítsük egy-egy ember gondját, baját, segítsük érvényre jutni azt, ami mindenkiben él, — ha átmenetileg valami el is altatná — a mások szolgálatát. A törődés felmelegíti a levegőt, tovaűzi a magányosság csüg- geeztő érzését. A közösségi szellem a társadalom olyan erkölcsi bázisa, amely kiapadhatatlan forrás. Gulyás Ernő Tudom, ma már a kérdés anakronisztikus, mégis megkérdezem dr. Knotik Margittól, Salgótarján iskolaorvosától: — Van-e rosszul táplált gyerek a városban? A válasz meglepő: — Igen, élég sok ilyen gyerek van. _ ? — Ne lepődjön meg, én sem a szó „klasszikus” értelmében értem a rosszul tápláltságot. Ma nem az a baj a családokban, hogy nincs mit enni, ellenkezőleg, mindenki megengedheti magának azt is, hogy napra nap cukorkát, csokoládét vegyen a gyereknek, és éppen ez a baj. Gyakori panasz a szülők részéről, hogy válogatós a gyerek, nem eszi szívesen a főtt ételt. Talán nem is gondolnak arra, hogy esetleg éppen az ebéd előtti csokoládémajszolás az oka mindennek. Természetesen, csak egyik oka a rendszertelen, egyoldalú táplálkozásnak, sorolhatnám a példákat. József Attila sorai jutnak óhatatlanul az ember eszébe: „De szeretnék gazdag lenni... öt forintért kuglert venni ... míg a cukrot szopogatnám ...” Erre milyen írt találhatott annak idején az iskolaorvos? Semmilyet nem talált. Iskolaorvos sem volt. — A mi elsőrendű munkánk egyébként a megelőzés — tájékoztat az orvosnő. — A szűrő-, megelőző tevékenység, a védőoltások. Ha lehet, elébe megyünk a betegségnek. Rajtunk kívül két gyermekorvosi körzet is működik a városban. Azt mondhatom, nincsen olyan fiatal az óvodás- és iskolakarúak között, akinek egészségi állapotát, esetenként kisebb panaszait is, ne ismerné az orvos, — Ha egy szóval kellene válaszolnia, mit mondana az iskolaorvos az ifjúság e rétegéről? — Egészséges. * Szóljunk kicsit részletesebben is az orvos tevékenységéről. Elöljáróban annyit: nem kis munka, felelősség nehezedik a vállára. Tíz éven át dr. Vajnóczky Franciska egyedül végezte a városban ezt a munkát. Jelenleg dr. Knotik Margiten kívül dr. Kiss Béla látja él az iskolaorvosi teendőket Lengyel Józsefeié asszisz tens és Boció Jánosné óvónő kapcsolódik még munkájukba. Nyolc és félezer fiatalról van szó, 18 általános, öt középiskola, s 15 óvoda gyerekeiről. Körül a rendelőben hófehér szekrények, bútorok. Bennük nyolc és félezer karton lapuk Mit mondanak ezek a kartonok az Üttörő utca 3/A- ban? Mivel a tárgyak, ezek a papírok sem tudnak beszélni, dr. Knotik Margit orvosnő válaszol helyettük. — Mindenekelőtt azt mutatják — mondja —, hogy egyre csökken a trachamások száma, akiket, mint ismeretes, szemészeti vizsgálatokkal szűrünk ki. Ennek örülünk a legjobban. Idén mindössze öt gyereket utaltunk a szemészetre trachoma gyanúval, az 1964—65-ös tanévben még tízet. — Hallhatnánk még néhány jellegzetesebb panaszról? — Nálunk oldódnak meg például a látási problémák. Viszonylag sole a kancsal gyerek, s ez általában csak akkor derül ki, amikor iskolába megy az illető. Tapasztalatunk, hogy a szülők nem szívesen „járatják” szemüvegben csemetéjüket, különösen ebben a korban. Pedig sok későbbi nehéz gondtól kíntelhetnék meg magukat, s gyermeküket is, ha már az óvodás korban az orvos tanácsa szerint járnának el e tekintetben is. Még egy érdekesség, bár azt hi- sziem, nem árulok el titkot vele, mi az iskolákban Is folyamatosan végzünk úgynevezett tisztasági vizsgálatokat, ahol a gyerekek körmét, haját, fülét, egyéb testrészét vizsgáljuk. örömmel mondhatom, tetves gyerek már kevés van, számuk például az Iskola úti általános iskolában is csökken. Általános tapasztalatunk viszont, hogy a gyerekek körme piszkos, rosszul kezelt. S még egy, bár ez már nem is szorosain a tisztasági vizsgálatokhoz tartozik, dr. Turay Márton fogorvos tudna erről sokat beszélni: a fogak. Kis túlzással azt mondhatnám, az a ritka gyerek, akinek épek a fogai. Az ifjúság ,gossz fogú”, gondolom, részben a táplálkozás, a sok édesség fogyasztása miatt, másrészt a fogápolás hiányosságai következtében. A fogorvosok kicsit tréfásan azt szokták mondani, a reggeli fogmosás a társadalomnak szól, az esti. a fognak. Nos, gyakori eset, hogy a szülök általában a reggeli fogmosást ellenőrzik fokozottan, s kevesebbet fordítanak az estire, bár az a fontosabb. * Tavasz van. Mi a teendő most? Mit tanácsol az iskolaorvos a gyerekeknek? — Áprilisban, májusban végezzük majd az általános iskolák első osztályaiba kerülő gyerekek kötelező orvosi vizsgálatát, illetve a hatodik osztályosok himlő elleni oltását Nemsokára következnek az úttörő- és a KISZ-táborok leendő lakóinak, illetve a nyaraló gyerekek kötelező vizsgálatai, s oltása. Természetesen, több ellenőrző vizsgálatot végzünk folyamatosan, s mindinkább bekapcsolódunk a pólyaválasztási tanácsadásba is. Tavaszi tanácsom? Azt ajánlom, bár a televízió korlátlan imádata és nézése ellen vagyunk, hiszen ideges, fáradékony gyereket nevel, a Popey- sorozatot feltétlen nézze meg minden gyerek. Tanulsága: együnk sok-sok spenótot. Komolyabbra fordítva a szót: legyenek sokat szabad levegőn, ne nézzék műsorzárásig, vagy legalábbis a „nagy” film végéig a TV-t, hanem feküdjenek le korán, pihenjék ki magukat, fogyasszanak sok gyümölcsöt, zöldségfélét, főzeléket. S talán a kicsit kevesebb csokoládé sem fog ártani. (tóth) A drégelypalán tsz-elnök Sokat töprengett, de jobban szerette gazdaságát, amit példásan kezelt. S amikor létrehozták a közös gazdaságot pillanatnyilag úgy tűnt: sokat veszített. Az adott szó azonban kötelezte. A feltételeit elfogadták. Maga választotta ki a vezetőket oly sikerrel, hogy a hét esztendő alatt még egy brigádvezető sem változott. S ezzel már megalapozták a jó gazdálkodást. — Nem ment azért egyszerűen — mondja, s összehúzza magán a nagykabátot. — Nagyon szegény vidék volt a miénk, ahogy Móricz Zsig- mond is megírta. Sokat törtük a fejünket, hogyan teremtsünk jobb életet. — Akkor fedezték fel a pa- lánki kincset, a bogyósokat — vetem közbe. Elmosolyodik. — Foglalkoztak nálunk régen is bogyós gyümölcsök termesztésével. Megfigyeltem, hogy ezek a gazdák könnyebben boldogultak. Miért ne próbáltuk volna meg a közösben is? Megpróbálták. Kezdetben sok feltétel hiányzott. Az első évben csak az egyéni kispar- cellákon termeltek bogyósokat, a másodikban azonban már telepítettek nagyüzemi táblát is. Fokozatosan szüntették meg a kisparcellákat Ehhez persze mind több és több szervesanyag kellett. Istállókat építettek, szarvasmarhát vásároltak, mert az induláskor semmi sem volt A főkönyvelőtől színes grafikonokat, kimutatásokat hoz át A fejlődés papírra vetett bizonyítékai. — Már az első évben jelentős fejlődést hoztak a bogyósok — mutatja a táblázaton. — Mivel a termesztésüknek voltak kellő hagyományai, lehetőségei, elegendő szaporítóanyaggal Is rendelkeztünk, távlati fejlesztési tervet készítettünk. Eszerint telepítettünk évente negyven-ötven holdon bogyósokat. A kezdeti nehézségeken a tagok bizakodása és a vezetőség eltökéltsége lendítette át a termelőszövetkezetet. A vezetők megfogadták, nem engednek egy jottányit sem az elképzelésekből. Sokat segített ebben az is, hogy mindjárt az első évben alkalmazták a feles művelést. — így jutottunk el a legutóbbi zárszámadásig, amikor már nyolcmillió forintot osztottunk szét a tagok között. A jelenlegi területeken nem változtatunk, mivel a tagok számához viszonyítva kielégítő. Csupán annyit telepítünk évente, amennyi a felújításokhoz elegendő — magyarázza az elnök. Mi lesz azonban tovább? A kérdésre nem válaszol azonnal. Feláll, kitekint az alko- nyi napsugárban fürdő tájra. Derék, szép szál ember a drégelypalánki elnök. — A bogyósok termelése mellett továbbfejlesztjük az állattenyésztést. A növénytermesztést — teszi hozzá az állattenyésztés szolgálatába állítjuk. Nekünk újabb és újabb megélhetési források után kell nézni. Arra gondoltunk, létesítünk egy málnaszörpkészítő üzemet... Ez a nagy téma. Belelendül a magyarázatba. Annyira érzékletesen beszél, hogy magam előtt látom, amit mond. Érthető ez a nagy buzgalom, lelkesedés. Olyan valamit akarnak létesíteni, amivel nálunk a megyében még egyetlen termelőszövetkezet sem próbálkozott Ám mégis elfakul a hangja. — Kezdetben azt gondoltam, sokkal könnyebben megy minden. Az úton azonban sok a buktató is. Ennyi idegeskedésre nem számítottam. Most mär csak abban bízom, hogy segít a megyei pártbizottság ... Fekete, göndör hajában meg-megcsillan egy ősz hajszál. Fáradtság ül az arcán. — Pihenni kellene. Üdülni valahol a családdal — javaslom, de tiltakozik. — Ez lehetetlen! Mikor? Innen csak télen lehetne elutazni, de az nem nyaralás. Az első években nem lehetett menni a gazdaságból. Később meg beiratkoztam a technikumba. A többiek is tanulnak, én sem maradhattam el. Leérettségiztem, de most meg itt van az újabb fordulat. Minden gondolata az üzem körül forog. Lehetetlen kimozdítani erről a körpályáról. Azt mondják a községben, hogy mindennel, mindenkivel előbb foglalkozik, mint a saját dolgával. Bizonyság erre épülő háza is, amely hosszabb ideje áll félig készen. Nincs ideje ezzel törődni. A családját nagyon szereti, de még feleségére, fiára is csak akkor jut idő, amikor már a közösben simán gördül minden. Feleségéről, aki ugyanúgy dolgozik a szövetkezetben, mint a többi asszony, nagy tisztelettel beszél. A fiára is büszke. Mezőgazdasági gépészmérnöknek szeretné látni. Hét év alatt sokat fejlődött a drégelypalánki tenne1őszövetkezet. Sokat változott az elnök is. Egyike lett legjobb vezetőinknek. De egyetlen ember élete sem olyan, hogy ne lehetne még tartalmasabb, gazdagabb. S ezzel így van Kapás József is. Neki is tovább kell még jutnia utunkon újabb célokig. S el is jut. Pádár András
