Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
1967 március 26., vasárnap WOG* At» 3 „Békét és boldogságot kívánok" — Hogyan emlékszik vissza a régi Salgótarjánra? — 1944-ben keveset tartózkodtam a városban, hiszen a front állandóan mozgásban volt, haladtunk Csehszlovákia felé. Az a néhány nap amit itt töltöttem, emlékezetes maradt számomra. Már akkor is szép fekvésűnek tűnt, sajátos természeti adottsággal (w~ Kedves vendége volt Salgótarjánnak az elmúlt héten. Két napot töltött a megyeszékhelyen Gennadij Vaszilievics Szredin vezérőrnagy, az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet katonai alakulatok parancsnok-helyettese. Huszonkét év után tért visz- sza a városba. Itt járt 1944 telén, őrnagy volt a felszabadító szovjet hadseregben. És most visszatért. Találkozott a megye vezetőivel, beszélgetett a gyárak munkásaival, meglátogatta a fiatalodó várost, az új lakóházakat, intézményéket. A kétnapos látogatás után munkatársunk kérdéseket intézett G. V. Szredin vezérőrnagyhoz. A beszélgetés során felidézték a múltat, sok szó esett a jelenről. — A hadsereg politikai osztályán dolgoztam, mint őrnagy. Egyik politikai tisztje voltam annak a hadseregnek, amelyik felszabadította Salgótarjánt is. Miskolctól haladtunk Salgótarján felé. Kíváncsi voltam erre a városra. Hallottam, az itt élő emberekről, s ahogy a nógrádi iparmedence felé közeledtünk, mind barátságosabb emberekkel, dolgozókkal találkoztunk. Tudtuk, hogy a vá- rendelkezett és elütött a többi ros forradalmi hagyományok- magyar várostól. Amikor most, kai rendelkezik. Meggyőződésünk volt, hogy dolgozik az illegális kommunista párt, s a bányászok szervezkednek a fasizmus ellen. Amikor Salgótarján közelébe kerültünk, találkoztunk az egyszerű emberekkel, bensőséges beszélgetés alakult ki a Vörös Hadsereg katonái, lisztjei, a város és a környékbeli községek dolgozói között A beszélgetések során hálájukat fejezték ki az emberek, hogy kiűztük a fasisztákat ebből a medencéből is. Arról beszéltek nekünk: nem lehet a régi módon élni, s ártól, hogy a fasiszták feletti győzelem nagy szociális változásokat hoz a nép életébe. Rendkívüli öröm volt számunkra, mondana erről? hogy annak adtak hangot, a munkások és parasztok, hogy a Szovjetuniónak nincsenek bekebelezési törekvései, s ez a háború a felszabadulást jelenti a magyar népnek, Salgótarján és környéke dolgozóinak. A Vörös Hadsereg győzelme meggyőzte a salgótarjániakat is arról, hogy most- már másképpen nézzék a következményeket. 22 év után megérkeztem, azt mondtam, ha a hegy tetején nem lenne ott a három kereszt, nem hinném, hogy Salgótarjánban vagyok. Láttam az új lakóházakat Voltam a gimnáziumban, a gyönyörű műve- huszonkét év után ismét talál- lődési otthonukban. Itt olyan kozhattam légi ismerősökkel. nem is az üzemek munkájáról, hanem az ott dolgozó emberekről szeretnék néhány szót szólni. Elöljáróban: ahol eny- nyi mosolygó munkást látunk a munkapadok mellett, ott biztosan megelégedett emberek dolgoznak. Kellemes benyomást tett rám az emberek munkakedve. S az, hogy az Acélárugyár, vagy az Öblös- üveggyár ahol jártunk, nemcsak Magyarországnak termel. Híresek ezek az üzemek. Engem mint szovjet embert megelégedéssel tölt el az a kapcsolat, ami például az Acélárugyár és egy leningrádi üzemünk között alakult ki. Örülök annak, hogy a munkások és a vezetők arról beszéltek, hogy ennek a kapcsolatnak a megerősítésén fáradoznak. Tetszett az életöröm, amit a hideghengerműben, a dróthúzóban, a szögverőben, a kovácsológyárban és az üveggyár különböző részlegeiben tapasztaltam. Mindenütt láttuk, nagy akarással dolgoznak az emberek. Megfigyeltem egy kovács munkáját Láttam, gyakorlott mozdulatát, a mosolyt az arcán. Az ember munkaközben akkor mosolyog, ha elégedett, ha szereti a munkáját ha tudja, hogy tevékenysége hasznos a társadalomnak. Ilyen benyomásaim vannak. — Öröm számomra, hogy sok új van, annyira megváltozott minden. Azt mondom, hogy az ember évekkel öregszik, Salgótarján pedig évekkel fiatalodik. Szép lett a város, amiben benne van a magyar nép munkája, a város dolgozóinak alkotó kedve, és ez hozta létre az új arculatát. — A kétnapos látogatása során járt az üzemekben. Mit — Nem vagyok specialista, nem vagyok szakember, ezért elvtársakkal, barátokkal. Engedje meg, hogy felhasználjam ezt az alkalmat és sok sikert kívánjak Salgótarján valamennyi dolgozójának ahhoz a munkához, amit a város, a megye szépítéséért az ország gazdagodásáért végeznek. Kívánok békét és boldogságot sok szerencsét minden kedves barátunknak. Somogyvári László „Csárda66 az út mentén Ismét gazdagabbak lettünk egy szép létesítménnyel. Jobbágyiban megnyitották a földmű vessző vetkezet új falatozóját Az fmsz az elmúlt években bebizonyította, lehet szépet kellemeset alkotni és szolid árak mellett megmaradni. A jobbágyi létesítmény is harmadosztályú. De bediene elsőosztályúnak is. Nem fényes, nem csillog, de elegáns. Nagy pult, szép polc, ízléses asztalkák és nagyon szerencsés színösszeállítás, A minap a SZÖVOSZ elnöke is megnézte. Budapestről, Salgótarján felé utazva betért Fogyasztott és kifejezte elismerését az építőknek. A pásztói fmsz az alkotó. Beszélgettünk velük. Azt mondták: néhány esztendővel ezelőtt egy párthatározat felhívta figyelmüket: nagyobb igénnyel végezzék munkájukat a lakosság ellátása érdekében. Ennek a határozatnak a megvalósulása a jobbágyi bolt. Miért éppen építették? Jobbágyiban Mert a pásztói járás jelentős községe. Sok ipari dolgozó, tsz-tag lakik a faluban. He- lyi ipara is van. Nem volt egy hely, ahol kultúráltan szórakozhattak az emberek. Számítottak az átutazóikra is. Sokan megfordulnak a faluban. Akinek az ideje engedi, megpihenhet a vendégmaraszitaló „csárdáiban". Mit kaphatnak? Naponta friss ételt készítenek, s italt, a kívánságnak megfelelően. A kiszolgálás előzékeny. A személyzet hozzáértő. Az új „csárdának" nagysikere van a községiben. Esténként tánczene a fiataloknak. Eddig még minden alkalommal sokan felkeresték és jól szórakoztak. Rendbehozzák a szomszédos vendéglőt is. A jobbágyiak nem panaszkodhatnak. Pályázati felhívás az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus E«ti Egyetemére Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága ai 1967/68-as tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—lenínizmus esti egyetem következő tagozataira: 1. hároméves általános, 2. Kétéves szakosító, hároméves Általános tagozat A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a magyar és a nemzetköd munkásmozgalom történetét tanulmányozzák. Negyedévenként beszámolót, félévenként vizsgát, évenként szigorlatot tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve a egyetem elvégzéséről végbizonyítványt kapnak, ennek törvényes elismerését az 1088/1957. sz. korm. rendelet biztosítja. A jelentkezés feltétele: egyetemi, középiskolai, vagy marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség. A esti egyetemnek Salgótarjánban és Balassagyarmaton működik hároméves tagozata. KÉTÉVES SZAKOSÍTÓ TAGOZAT A jelentkezők a következő szabadon választható szakokon tanulhátnak: filozófia, politikai gazdaságtan, nemzetközi munkásmozgalom története. A jelentkezés feltétele: egyetemi, főiskolai vagy marxizmus—leninizmus esti egyetemi végzettség. A tagozat hallgatói negyedévenként beszámolót, félévenként vizsgát tesznek. Az eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. VII. 2. sz. korm. rendelet értelmében főiskolai oklevelet nyerhetnek. Szakosított tagozatok Salgótarjánban működnek. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. A különböző tagozatokon hetenként egyszer meghatározott napon és időben kötelező előadás, vagy osztályfoglalkozás van. Tandíj egy évre 170 Ft, amely két részletben fizethető. A marxizmus—leninizmus esti egyetem mindkét tagozatára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A jelentkezők mindkét tagozaton felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsgák ideje: 1967. április 20. és május 20. között. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási én városi pártbizottsághoz kell benyújtani. A pályázathoz szükséges kérdőívet, valamint a felvételi vizsga anyagát képező kérdéseket a pártbizottságoknál és az esti egyetem igazgatóságán lehet szerezni. A pályázatot 1967. április 15-ig lehet benyújtani. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Csehszlovákia új ötéves vízgazdálkodási terve Csehszlovákiában az állam tervidőszakban. A Zelivbe fo1966—1970 között több, mint 9 milliárd koronát fordít vízépítésre. Az összeg több mint felét vízvezetékek építésére és csatornázásra költik. Majdnem 1,5 milliárd koronát fordítanak árvédelmi töltések és gátak építésére. Körülbelül 145 ezer hektár földet öntöznek majd ebben az ötéves lyón víztároló épül majd, ahonnan a víz körülbelül 60 kilométer hosszú alagúton keresztül jut él Prágába és környékére. Az országban 1945 óta 24 milliárd koronát költöttek vízgazdálkodási célokra. A vízgazdálkodás állóolap- jainak értéke 47,6 milliárd korona. — Huszonkét év után nehéz szó szerint visszaemlékezni ezekre a beszélgetésekre. De, hogy mi volt a jellemzője arra pontosan emlékszem: együtt örültünk egy új élet hajtásának, amit 1919, a Tanácsköztársaság után mostmár végérvényesen magáénak vallott Salgótarján népe is. — Ön, vezérőrnagy elvtárs politikai munkás volt, számos bányásszal is találkozott a harcok során. Hogyan emlékszik vissza ezekre? — Csak azokra az eseményekre emlékszem pontosan amelyek velem történtek. De talán fontosabb az. amit abban az időben felderítőink jelentettek. Emlékszem, hogy jelentés érkezett a parancsnokságra: egy csoport bányász hogyan segítette a szovjet hadsereg felszabadító harcát. Ez elsősorban a fasiszták tűzfészkeinek felderítésében jelentkezett. Tudomásom van arról is, hogy a mi felderítőink találkoztak a Karancs hegységben működő partizáncsoporttal is. Nógrádi Sándor elvtárs, a partizánok vezetője erről többet tudna mondani. Egy azonban biztos. Számos konkrét esetről adhatnánk hírt, hogy a városok, falvak lakói, köztük a salgótarjáni bányászok, a környező falvak lakói, az utolsót is megosztották a szovjet katonákkal. És ez segítette ami harcunkat. A munka verseny iránt érdeklődöm a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalatánál. Az igazgatót keresem: nines bent. A főmérnök? Házon kívül. A vállalati versenyfelelős? A titkárnő bizonytalan. — Én nem is tudom, egyáltalán van-e. Marika! — szól a gépírónőnek. — Hívd ide Tő- zsér elvtársat! ö biztosan meg tudja mondani. A lány elsiet, kisvártatva megjelenik egy szélfútta arcú, zömök, középkorú férfival. — Tőzsér Gusztáv — mutatkozik be. — Eszbé titkár. — A vállalati versenyfelelőst keresem — ismétlem. — ön bizonyára tudja, ki az, és hol található. Az sem ártana, ha a szakszervezeti versenyfelelőshöz eligazítana— — Én volnék az — hangzik a válasz. — És a vállalati...? — Az is ... Én csinálom itt kérem a versenyt, azaz, hogy csinálnám, ha ,'olna verseny, de még nincs. — A jubileumi munkaversenyről hallottak? — Hogyne, kérem, magam is agitáltam az építésvezetőket, gyűjtsék össze a felajánlásokat. — És van már felajánlás? — A vállalatvezetőség kitűzött célprémiumokat az egyes sürgős munkákra. Már van olyan is, amit kifizettünk. — De verseny felajánlás van? — Korai az még, kérem. Gyere, és csináld magad, 99 munkáik. Említette a célprémiumot. Ha már van. amit kifizettek, bizonyára nem ok nélkül... — Hát nem, az igaz, de anyaghiány van. Meg nehéz is egy embernek mindenhová elérni. Hiába, nem vagyok képes ... — És a termelési tanácskozások? Azokon el lehet mondani mi a cél, mire kéne a vállalás. Mikor voltak a termelési tanácskozások? — A műszaki tanácskozások már... — A termelési tanácskozások. — Én megmondtam, meg is írtam, hogy az utolsó határidő március tizenötödike. — Március tizenöt? Önöknél az első negyedévi termelési tanácskozást a negyedévvégén szokás tartani? — Nem, de például mit csináljak, ha a balassagyarmati építésvezető, Unatényi Tibor is azt mondja: „Gyere ki és tartsd meg magad...!” — És mit szól ehhez a vállalat vezetősége? — Van azoknak más dolguk, elég. Nincs idejük az ilyesmire. És nekem is sok az Március van. Februárban rossz elfoglaltságom. Az építésvese- volt az idő. tők és a műszakiak kötelessé— Földmunkához nem volt ge lenne, de nem csinálják, rossz. És voltak téliesített egymagám meg nem győzöm. — És a szakszervezeti bizottság többi tagja? — Mindnek megvan a maga reszortja... — Például? — Hát a bér- és munkaügyi felelős... várjon, mindjárt megnézem, fejből nem tudom. Itt van: Németh Miklós, kőműves brigádvezető — Hány tagú az eszbé? — Hét — Mikor választották? — Február nyolcadikam De tetszik tudni, én sokáig nem voltam idehaza. És amikor hazajöttem, nehéz állapotokat találtam. Nem fizették a tagdíjakat. nem léptek be a szak- szervezetbe, vagy kiléptek inkább ... — Hány dolgozója van a vállalatnak? — Hatszáztíz. Ebből most négyszázkilencven a szervezett Tavaly csak hetvenhat százalékos volt a szervezettségünk. Havonta körülbelül hatezer-ötszáz forintot kéne bevenni tagdíj akbóL, de adódott hónap, amikor csak kétezer- nyolcszáz, háromezer jött be. Ha valaki kevesebb pénzt talált a borítékban, mintamenynyit várt, már nem fizetett tagdíjat. Most sem... pedig a pénzes kocsival mindig küldjük a bélyeget is... — A bizalmi viszi? — Nem, a kísérő. Meg néha én megyek, néha más ... Amióta az iskoláról visszajöttem, nagyon rámentem a tagdíjfizetésre. — És a bizalmiak? — Inkább a főbizalmiak. Minden építésvezetőségen van. Általában, aki a teljesítményelszámoló ... — Hogy, hogy általában? Szt már eleve így rendezték el? Bár, ami azt illeti: praktikus. Ha reklamáció van, egyszerre lehet reklamálni a főbizalminál, meg a teljesítmény-elszá- molónál. Az eszbé-títkár nem veszi tudomásul az iróniát. — Ügy van. Nekik van idejük erre a feladatra. — És el is látják? — Hát... — Munkavédelmi felelősük van-e? — Hogyne volna! — A havi kötelező munkavédelmi szemléket megtartják? — Igen építésvezetőségenként. Negyedévenként eljutunk mindegyikhez. — Baleset van-e sok? Betegség, hiányzás, fluktuáció? — Bizony van. De menjünk át az én szobámba. Könnyebb elérni az adatokat. Átmegyünk egy másik irodába. — Tavaly háromszázhetven» kilenc munkást felvettünk, elment háromszázkilencvenhét Hatszáznyolcvankét nap . igazolatlan hiányzás. Kilencszáz- negyvenkét nap esett ki balesetek miatt. Egy dolgozóra átlag tizenhét nap jut... Az összes kiesett munkanap — baleset betegség, meg a többi — tizenháromezer-hatszáz- negyvennyolc. — Kissé sok egy hatszáz fős vállalatnál. A munkahelyek szociális ellátottsága milyen? — Most voltam a napokban Gyarmaton. Az egyik munkásszálláson a dolgozók kérésére nem tartunk takarítónőt, nekik fizetjük ki a pénzt. — És? — Szemét, ételhulladék, piszok. — És a többi szállásokon? — Ott van takarítónő. De az egyikben sem asztal, sem szék. A másikhan van egy asztal, és két ácsolt székforma. A vállalatnak sokszorosított híradója van. Abban olvasom: „Vannak ... akik nem érzékelik, hogy a szakszervezet minden szinten részt vesz a dolgozókat érintő célok kialakításában, az őket érintő jogszabályok kidolgozásában, és védik törvényben biztosított jogaikat. Részt vesznek a bérformák kialakításában. és javaslatokat tesznek a szociális munkakörülmények megjavítására.” Aláírás: Szakszervezeti bizottság. — Hát... igaza van. De, ha nem segít senki... Csizmadia Géza
