Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

2 NÓGR AD 1967. március 19. vasárnap H Kémet Kommunista Párt nyilatkozata BERLIN (TASZSZ) A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatko­zatban szögezte le, hogy azok a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződések. amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság Lengyelországgal és Csehszlo­vákiával kötött, a béke meg­szilárdítását szolgálják, és je­lentős mértékben garantálják az európai biztonságot. Ezért a Német Szövetségi Köztársaság minden békeszerető polgára tiszta szívből üdvözli megköté­süket A nyilatkozat hangoztatja: erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy az NSZK-ban fe­lülkerekedjék a béke és a kölcsönös megértés politikája, és hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei ne lépjenek fel a német nép ki­zárólagos képviseletének igé­nyével. Szovjet kül úgy minisztériumi nyilatkozat Kínai diplomatákat utasítottak ki a Szovjetunióból A Szovjetunió külügymi­nisztériuma nemkívánatos személyeiknek minősítette Miao Ciunt és Szun Lint, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségének első és har­madtitkárát, s követeli, hogy haladéktalanul távozzanak a Szovjetunióból. A Kínai Népköztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivő­jének szombaton átnyújtott nyilatkozat rámutat arra, hogy a nevezettek különösen nagy szerepet játszanak a kínai nagykövetség által folytatott' szovjetellenes tevékenységben, ök szervezik ezt a tevékeny­visszaélve a diplomaták hely­zetével. A nyilatkozat rámutat arra, hogy ,,a Kínai Népköztársaság nagykövetsége durván semmi­be veszi a világszerte kiala­kult szabályokat, s olyan cse­lekményeket követ el, amelyek teljesen összeegyeztethetetle­nek egy külföldi diplomáciai képviselet helyzetével”. E cse­lekményeket „csak a szovjet állammal szemben ellenséges cselekedeteknek lehet tekin­teni”. A külügyminisztérium nyi­latkozata példákat is idéz a cselekményekre. Ilyen volt az a provokáció, amelyet a kí­nai nagykövetség a moszkvai séget és közvetlenül részt vörös Téren, a Lenin Mau- vesznek a provokációkban, zóleumnál rendezett január Megszegve törvényeit a szovjet állam és jogszabályait, Walter Ulbricht és Willi Stoph hazaérkezett Berlinbe BERLIN (TASZSZ) Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke és Willi Stoph, a NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, az NDK minisz­tertanácsának elnöke és a kíséretükhöz tartozó szemé­lyiségek Prágából hazaérkez­tek Berlinbe. Az NDK ve­zetői hivatalos látogatást tet­tek Varsóban és Prágában. Az ADN hírügynökség köz­leményében hangsúlyozza: a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés megkötése a Lengyel Népköztársasággal és a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­sasággal, új határkő az eu­rópai biztonság szavatolásá­nak és a szocialista államok szövetsége megerősítésének útján. Klaus Lipeckbe utazott LENIN HAD (TASZSZ) jet hivatalos személyiségek Klaus osztrák kancellár, szombaton reggel repülőgé- Toncic külügyminiszter, va- pen Leningrádból Lipeckbe lamint más osztrák és szov- utaztak. Görögország politikai problémáiról 25-én, ilyen volt a nagykö­vetség által a diplomáciai képviselet területén február 1-én kínaiak részvételével megtartott szovjetellenes gyű­lés és tüntetés. „A kínai nagykövetség eze­ket és az ehhez hasonló pro­vokációikat arra használja fel, hogy különféle ostoba kohol­mányokat fabrikáljon, ame­lyek szerint a Szovjetunióban „véresre vernek” kínai állam­polgárokat, „hallatlan bestia- litásokat” követnek el kínai­akkal szemben, — mondja a nyilatkozat. A szovjet külügyminiszté­rium azt is megállapítja, hogy a kínai nagykövetség szovjet- ellenes propagandát folytat és a Szovjetunióval szemben el­lenséges írásműveket terjeszt. A szovjetellenes tevékeny­ségbe a nagykövetség bevonja azokat a kínai állampolgáro­kat is, akik állandó lakosként a Szovjetunióban élnek. E kínai állampolgárok kö­zött a nagykövetség agitációt folytat, s ennek segítségével ellenséges hangulatot igyek­szik kelteni bennük a szov­jet néppel szemben. A szovjet külügyminiszté­rium kénytelen rámutatni ar­ra is — folytatja a nyilatkozat —, hogy a Kína Népköztársa­ság moszkvai nagykövetsége az egymással diplomáciai kap­csolatban levő államok között példátlan gyakorlatot folytat. Amikor kitér a hivatalos szov­jet képviselőkkel való rend­szeres érdemi találkozók elől. Az utóbbi hónapokban a kí­nai nagykövetség munkatár­sai egyetlen alkalommal sem jelentek meg a kitűzött idő­pontban a szovjet intézmé­nyekben, köztük a szovjet külügyminisztériumban. Ezt különböző ürügyekkel próbál­ták igazolni. Hivatalos talál­kozók idején a szovjet intéz­ményekben a kínai diplomá­ciai munkatársak tapintatla­nul, kihívóan viselkednek, al­jas rágalmakat hangoztatnak a szovjet állammal szemben, kiprovokálják, hogy a megbe­szélések folytatása lehetetlen­né váljék. — A kínai nagykövetség ál­tal folytatott szovjetellenes te­vékenységet, a nagykövetség beavatkozási kísérletét a Szov­jetunió belső ügyeibe a szov­jet külügyminisztérium úgy tekinti, hogy ebben kifejezés­re jut a kínai fél törekvése a kínai—szovjet kapcsolatok még további élezésére, — mondja a nyilatkozat. Befejezésül a szovjet kül­ügyminisztérium figyelmeztet árra, hogy a fenti provoká­ciós tevékenység következmé­nyeiért a kínai félre hárul a teljes felelősség. (MTI) EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Új együttműködési egyezmény az NDK és Lengyelország között — 4 szovjet — osztrák tárgyalások — Baljóslatú előjelek a Guam-i tanácskozó előtt — A f rancia választások visszhangja Az NDK és Lengyelország új barátsági szerződése fon­tos állomása a szocialista or­szágok együttműködésének. A szerződés az 1947-ben alá­írt egyezmény helyébe lép, de nem tekinthető az akko­ri kormány automatikus meghosszabbításának, mert tartalmazza az azóta bekö­vetkezett politikai változá­sokból levont következtetése­ket. Kimondja, hogy két né­met állam létezik, és az Ode­ra—Neisse határ sérthetet­len. Ezzel Lengyelország is kötelezettséget vállalt az NDK határainak megvédésé­ért. Az NDK párt- és kor­mányküldöttsége Varsóból Prágába utazott, ahol a két ország vezetői aláírták az NDK és Csehszlovákia közöt­ti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt Figyelemreméltó diplomá­ciai esemény Klaus osztrák kancellár moszkvai látogatá­sa. A tárgyalások során Ko­szigin hangsúlyozta, hogy minden államnak tevékeny erőfeszítéseket kell tennie az európai feszültség enyhítésé­re. A szovjet kormányfő utalt arra, hogy Ausztria és a Szovjetunió együttműködé­se jelentős szerepet tölthet be a közép-európai béke biz­tosításában. Ennél a kérdés­nél viszont emlékeztetnünk kell arra, hogy Ausztria fontos döntés előtt áll, csatlakozik- e az Európai Közös Piachoz? Nem kérdéses, hogy ilyen jellegű lépés összeegyeztethe­tetlen lenne az ország sem­legességével. Az Európai Kö­zös Piac nemcsak gazdasági, hanem politikai jellegű tö­mörülés, kifejezetten agresz- szív irányzattal, melynél a hangadó elsősorban Nyugat- Németország. Bonn gazdasági behatolása pedig erősödik Ausztriában, és nem kétsé­ges, hogy ezzel is nyomást akarnak gyakorolni a bécsi kormányra. Az elmúlt napokban több jel mutatott arra, hogy a vi­etnami amerikai agresszió fokozódását készítik elő. En­nek az irányzatnak a veszé­lyességét még egyes ameri­kai politikusok nyilatkozatai is tükrözik. Utalnunk kell el­sősorban Robert Kennedy szenátor próbálkozására, aki igyekezett legalább valami­lyen reálpolitikai elemet vin­ni a Fehér Ház és a Penta­gon akcióiba, ezt a lépést vi­szont Johnson durván eluta­sította. Mansfield szenátor pe­dig legutóbb leszögezte: „A vietnami háború nehezebb* barbárabb és drágább, mint a koreai háború volt.” A francia választások ered­ményeinek közzététele utáa a világsajtó általában azt la­tolgatta, hogy a szavazás milyen kihatással lehet az el­következőkben az európai politikára. Ismeretes, hogy Wilson angol miniszterelnök különös érdeklődést tanúsí­tott a választások kimenete­le iránt. Az angol kormány­fő nemrég fejezte be körút­ját a Közös Piac országai­ban, melynek felderítés volt a célja, milyenek Anglia le­hetőségei, hogy végre a Kö­zös Piac kapuin belül kerül­jön. A francia választások kap­csán a bonni kormány szó­vivője kijelentette, hogy egy közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 76 százalé­ka úgy véli: Bonnak Fran­ciaországgal kell szorosabb kapcsolatokat kiépíteni. Ez a közlés is nyilván annak a nyugat-német politikának ké­pezi részét, amely különböző módszerekkel igyekszik az NSZK elszigetelődését eny­híteni. Sümegi Endre Anüreasz Papandreu beszéde * I Jiilili felvonás a kínai politikában? ATHÉN (MTI) Andreasz Papandreu, a Görög Centrum Unió Párt egyik vezető személyisége, a volt miniszterelnök fia, pén­teken este Athénben mondott beszédében figyelmeztette a királyt, a kormányzó „jun­tát” a jobt oldali pártokat és Görögország szövetségeseit, ne tegyenek kísérletet arra, hogy „alkotmányellenes mó­don” oldják meg Görögország politikai problémáit Papand­reu kijelentette: „nem vitat­juk tagságunkat az Atlanti Szövetségben, de a szövetség­hez tartozásnak szabadnak kell lennie, ahogy az egy de­mokratikus intézményekkel rendelkező országhoz illik. Azok, akik a végsőkig elmen­nének az alkotmány megsér­tésében, ezt csak a fenyverek erejével tudnák megtenni, azokkal a fegyverekkel, ame­lyeket az Atlanti Szövetség keretében szállítanak Görög­országnak. Ez esetben azon­ban a szövetséges hatalom megszálló és elnyomó erővé válna.” Mi a jellemző a kínai ese­mények legújabb felvonásá­ra? Igaz-e, hogy február vé­gén a fordulat bizonyos faj­tája vette kezdetét? A nem­zetközi sajtó széles körben, nagy terjedelemben vitatja ezeket a kérdéseket. Azok a megfigyelők és helyzet-elem­zők, akik „fordulatról” írnak, beszélnek, elsősorban két eseményre hivatkoznak. Az egyik: az az intézkedés-soro­zat, amellyel a Peking kor­mányzására létrehozott „ka­tonai-közigazgatási ellenőrző bizottság” kezdte meg te­vékenységét február 25-én. A másik esemény: Csou En-laj miniszterelnöknek a keres­kedelmi és pénzügyi dolgo­zók „forradalmi lázadói” előtt tartott — és a korábbi hivatalos állásfoglalásoktól valóban elütő hangvételű — beszéde. Nos, induljunk ki mi is ebből a két eseményből. A Peking élére kirendelt kato­nai-közigazgatási ellenőrző bizottság betiltott számos „forradalmi” és „felkelő” szervezetet, amelyek a „kul­turális forradalom vihará­ban” bontottak zászlót — és telepítették központjaikat a fővárosba. Betiltották példá­ul a „kapitalizmus megsem­misítésére alakult felkelő hadseregek országos parancs­nokságát”, a „vörös dolgo­zók országos lázadó egyesü­letét” — összesen mintegy tíz—tizenkét szervezetet —, mondván: tagjaik fegyveres összetűzéseket provokáltak, az államirányítás fontos köz­ponti szerveit támadták meg. Mit mondott ugyanakkor Csou En-laj miniszterelnök? Azt, hogy a „vörösgárdisták súlyos hibákat követtek el a minisztériumokban és a köz­ponti hivatalokban, amikor az elmúlt hetekben hatalom- átvételt hajtottak végre”. Csou En-laj védelmezte az államgépezetet, amely az utóbbi 17 évben „minden területen nagy eredményeket ért el,” s követelte: állítsák helyre az államvezetés és az ügyintézés „normális felté­teleit”, „tegyenek erőfeszíté­seket a pártbizottságok és a pártszervezetek tekintélyé­nek növelésére.. Mit mutatnak a tények: ezek az események valóban összefüggésbe hozhatók bár­miféle fordulattal? A lénye­get illetően semmiféle pozi­tív irányú fordulatról nem lehet beszélni, bár megálla­pítható a Mao-csopcrt kísér­lete bizonyos taktikai „újjá- rendezésre”. Kísérlet törté­nik arra, hogy az országos nyugtalanságot lecsillapítsák, bűn-bakokat vessenek oda a „kilengésekért”, hogy bizto­sítsák a legfontosabbat: a „forradalmi anarchia” lehető legnagyobb mértékű kézben tartását, irányíthatóságát. Az események napnál világosab­ban mutatják, hogy a Mao- csoport egy ideig teljesen megbízható eszköznek tar­totta a „vörösgárdista” tö­meg-mozgalmat a kalandor politikájukkal szembe fordu­ló pártbizottságok, munkás­tömegek megfélemlítésére. Csakhogy ez a folyamat vé­gül is elmoshatja a talajt azok lába alól is, akik éppen en­nek az áradatnak a segít­ségével akarták eltűntetni hatalmi törekvéseik ellenfe­leit. Hűen érzékeltette a kiala­kult helyzetet a Vörös Zász­lónak, a KKP elméleti fo­lyóiratának március eleji nyugtalan megjegyzése: „So­kan arra a téves hiedelemre jutottak, hogy a hivatalban levő funkcionáriusokban nem lehet megbízni, valamennyit el kell távolítani. Ezek a helytelen és anarchisztikus irányzatok az ellenforradalmá­rok malmára hajtják a vizet. Az ellenforradalmárok a nép­tömegek vágyát rossz csa­tornákba vezetik. Ez az irány­zat megfosztja a nemzetet a vezetők politikai érettségében és szervező képességében rej­lő előnyöktől...” A moszkvai Izvesztyija elemzése arra a következte­tésre jutott: Mao Ce-tung csoportja most igyekszik úgy beállítani a dolgot, mintha ellenezné az állami és párt­káderekkel szemben folyta­tott féktelen kampányt, sőt, manőverezni is igyekszik e káderek irányában. Manőve­rezni, mert a „maoi forra­dalmi roham” túlságosan nagy ellenállásba ütközött, taktikai „módosítás” vált szükségessé. A „maoista had­járatot” nem sikerült a tél vége előtt' győzelmesen be­fejezni, a tavasz pedig drá­mai módon jelzi a legna­gyobb kérdést: mi lesz a földekkel, lesz-e, aki irányít­sa és aki végrehajtsa a me­zőgazdasági munkákat? Kö- vétkezésképpen: meg lehet-e akadályozni, hogy a jelen­legi események történelmé­nek legszömyűbb éhínségé­be kergessék a 700 millióé kínai népet? De még ebben a helyzet­ben sem csökken a kínai propaganda szovjetellenee dühöngése. Sőt, bizonyos je­lek arra vallanak, hogy a Mao-féle vezetők a hadse­regre támaszkodva képesek volnának egy a végsőkig szított nacionalista érzelmek­re építő szovjetellenes kato­nai kalandra is. A látszat szerint a hatalmi harc ál­tal összekevert erővonalak között a hadsereg az egyet­len „biztos pillér”. S bár Lin Piao hadügyminiszterről, Mao Ce-tung gondolatainak első számú tolmácsolójárói mos­tanában mintha alig esnék szó, maga a hadsereg ren­dületlenül nyomul előre a hatalom útján. „Mao Ce-tung csoportja — írta erről az Izvesztyija —, amely nem mondott le a „kulturális for­radalom” végrehajtásáról, mindinkább a hadseregre te­szi a tétet. Nemcsak a poli­tikai élet, hanem a népgaz­daság is katonai ellenőrzés alá kerül”. Feltűnő, hogy a Vietnam ellen hadat viselő amerikai imperialistákat egyáltalán nem aggasztja az események legújabb irányzata. Amerikai lapokban szaporodnak a di­csőítő cikkek a kínai kato­nai vezetőkről, az elmélke­dések arról, hogy „Lin Piao gárdája bebizonyította, tá­vol akarja tartani magát az Egyesült Államokkal való minden szem bekerül érió i E megállapítás tükrében köny- nyebb megérteni, miért me­részkednek az amerikaiak egyre messzebb a Vietnam elleni agresszióban... G. Gy. Több éves szakmai gyakorlattal rendelkező LAKATOS ÉS AUTÓJAVÍTÓ szakmunkásokat felvételre keresünk. Bér megegyezés szerint. Jelentkezni lehel a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalatnál, Salgótarján, Szabadság tér 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom