Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
t9R7 február 19 vasáru*« Wrtf! Ti Ä O 7 Vasárnapi levél Az emeletes összkomfortról Talán másfél hete, egy köznap délutáni műsorában érdekes nagybátonyi népszokásokról, s a megye utolsó palóc dudásáról sugárzott összeállítást a rádió. Néhány napja a televízió képernyőjén Salgótarján, az újuló, fejlődő város arculatával ismerkedett az ország. Jóleső, büszke öröm mindnyájunknak, hogy mostanában szinte alig múlik el hét, amikor esemény, eredmény kapcsán ne hallatnánk, ne láttatnánk magunkról és magunkból valamit rádióban, vagy televízióban. Nekem, személy szerint, — aki alföldiből nem egészen egy évtizede lettem palócföldi honos, — különös, szinte gyermeki örömöt ad ez, mert minden az éterben elhangzó hírt, minden a televízióban megvillanó képet személyes üzenetnek érzek, melyből távoli szeretteim, barátaim hallják, látják: hol, hogyan élek, messze kerülten tőlük. Az ember szeret dicsekedni. Nos, igen. E gondolatnál állanék meg rövid elmélkedésre. A dicsekvés szereteténél. Hogy az ember bocsánatos gyarlóságával szívesen mutatja magát többnek, különbnek, szebbnek és tetszetősebbnek a valóságnál. Figyelem önmagunkat a képernyőn, az operatőr lencséjén át. Végigvonulok a toronyházak során, a főutca forgatagán, megállók a Karancs Szálló, a művelődési ház, a könyvtár épülettömbje előtt, felkapaszkodom a Derkovits-telep meredekére, elsétálok a megyei kórház lakónegyedébe, s mindez a képi látvány lenyűgöző hatásában valóban méltó, hogy bemutassuk azoknak, akiket más tájain az országnak érdekel egy valaha jelentéktelen városka újkori történelme, növekedése, jelentőssé válásának folyamata. Amit a képek rólunk mutatnak igazak és valóságosak. A tények önmagukért beszélnek és mégis, a pergő valót figyelve néha megszorongat pillanatra valami aggodalom: így vagyunk-e, csakugyan igaz valóság, ahogy a felvevőgépben látszunk, vagy másképp, csúnyábban, hiányosabban és előnytelenebbül? Nem árt szembenézni ezzel az aggodalommal, a rólunk formált képpel, s az élő valóság teljes ismeretében számon tartanunk azokat a fogyatékosságokat, foltokat, melyektől elfordítjuk az operatőrt. Szülőföldi tájamon járva, ismerőseim, barátaim sokszor szólnak hozzám csodálattal és elismeréssel Salgótarjánról, — ahogyan elképzelést formáltak a fejlődés itteni iramáról és méreteiről. Nem kétséges, eredményeink valóban lenyűgözők lehetnek mindannak, aki olvas, hall, vagy lát ezekről; újságban, rádióban, televízióban. Eredményeink csodálata azonban engem néha szorongással tölt el. Megszólal bennem egy belső aggodalom: így vélekednének-e rólunk csodalóink ak- kor is, ha természetes valóságában látnák azt, amit hírből, vagy képről ismernek? Természeti világunk eddig még alig feltárt, s inkább jövendő, holnapi paradicsoma a turistáknak, — most építjük táborhelyüket. De már ma is országos események színtere gyakorta maga a város. Mikor e sorok újságba kerülnek, hat megye fiataljai lesznek éppen a vendégeink. A tavaszi hónapokban jazz és tánczenei fesztivál zajlik falaink között; sok százan jönnek ide az ország minden zugából. Nem közömbös hat, milyen lesz vendégeink benyomása, a képzelet alkotta kép es a valóság szembesülésében. Minden eredményünk mellett van okunk bőven a szorongásra. Az emberi szem élességével, érzékelő készségével nem ér fel a fotográfus lencséje. Sokmm- den látószögön kívül marad a gép szertepillantásában. A szemet nem lehet becsapni. Felfedi a hevenyészett állapotot, a rendezetlenséget, mely ugyan velejárója a város formálódásának, de nem természetes ott, ahol már befejezettnek mondhatjuk az építő munkát. Amiért legtöbbet pirulunk érkező vendégeink előtt, az hogy hadilábon állunk a fogalommal, amit köz- tisztaságnak mondanak. Ezt meghökkentő méretben éppen új lakónegyedeink életében észlelhetjük leginkább. Üj utcasoraink rongy- és papírhulladéktól szemetesek, szennyesek és bűzösek, három—négyszáz méterre a város szívétől, s az új bérházak közei, az épületek belső világa joggal vetik fel a házkezelőség felelősségét. Seprőért, súroló keféért, törlőrongyért kiáltanak a járdák, lépcsők, ablakok, fákért, virágokért uj tereink. Szennyesen és egészségtelenül kiábrándító a modernség. Csak lászat. Vgyan, mit tart rólunk a hozzánk érkező ezek lát- n’> Mit visz rólunk emlékül és mit mond? Érdemes tűnődnünk a dolgon, s megtennünk minden rajtunk ülőt, hogy a valósággal való találkozás minél telje- ■bben azt a képet adja, melyet szeretnénk. dost következik az ideje, hogy ennek érdekeben so- ; tehessünk. A tavasz a természeti megújulás a ■os falai között is friss lehetőségeket kínai, hogy :tává és tetszetőssé öltözzön a környezet, amelyben nk. S ennek megvalósítása nem csupán a hivatalos os dolga; a dolognak a városlakok sem lehetnek tzta szemlélői. A célt nélkülük elérni: nagy anyagi ozatot kívánó, ho'sszadalmas út. Nálunk az utóbbi években kissé elfeledetté vált az a közösségi összefogás, amely társadalmi munka néven korábban annyi szép eredményt szült. Mintha mostanság szégyenkeznénk ásót, lapátot fogni, hogy simább úton járhassunk, parkot képezzünk ablakaink alatt, vonulatot ássunk szennyet elvivő csatornáinknak. Épülünk és növekedünk? Kétségtelen. Szépülünk?... Bizony, csak módjával. A külcsín teremtése most kell, hogy elkezdődjék. Az emeletes összkomforthoz végre fel kell növelnünk azokat az igényeinket, melyek higiéniai követelményekben, esztétikai látványában is modernné és vonzóvá tehetik ezt a várost. Akkor nem lesz okunk szoronganunk vendégjárás hírére; nyugodtan várjuk az érkezőket, bátran és büszkén kalauzolhatjuk mindenütt fiatal falaink köpött. Barna Tibor Lexikon vagy szótár? Lexikon- és szótár-irodalmunk az utóbbi években rohamosan és szép számmal gyarapodott, s most napvilágot látott a két első „közös gyermeke”: a Biometriad Értelmező Szótár. Elsősége egyébként nemcsak műfajára: együttes lexikon- és szótármi voltára vonatkozik, hanem témájára is. A maga nemében ez az első kiadvány, s mint ilyen, úttörő kezdeményezés egész Európában. A műfaj és a téma újdonságának megfelelően szinte egyedülálló a könyv készítésének módja is: összeállításában, megírásában öt ország — Magyarország, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió — 71 szakembere vett részt. A szerkesztés és a kiadás a magyar és NDK-beli mezőgazdasági kiadó közös munkája, s a könyv egy időben jelent meg Budapesten magyar és Berlinben német nyélven. A tudományág, amelyneK hasznos kézikönyve, fiatal, de gyorsan fejlődik, s mind több szakterületen kíván alkalmazást. Maga a szótár így definiálja a biometriát: „A biológiai jelenségek mennyiségi vizsgálatával, a vizsgálati eredmények értékelésével és értelmezésével foglalkozó tudományág. Témái tehát biológiaiak, vizsgálati módszere pedig matematikai”. A könyv első, lexikális részében kereken 3000 biomet- riai fogalom értelmezését, magyarázatát adja. Ezt a kislexikont hatnyelvű szótár követi, mégpedig egészen újszerű, számkulcsos rendszer szerint. 240 oldalon 2708 biomet- riai szakkifejezést sorol 'el, egymás mellett hat — angol, magyar, német, orosz, lengyei és cseh nyelven. A „vezérnyelv” az angol, tekintve', hogv a biometriai szakiroda- lom többsége js angol nyelvű. Szolnokon vendégszerepei a balassagyarmati rV irodalmi színpad A Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió által meghirdetett „Hazám, hazám te mindenem” — című bemutatósorozatban a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad Szolnokon lép fel. Február 25-én négy megye Heves, Szolnok, Pest és Nógrád — irodalmi színpadai találkoznak. A Csikasz István által vezetett és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Otthon mellett működő irodalmi színpad új műsorát mutatja be, tizenkét szereplővel, melynek címe: Fölszállott a páva. A midkor a Magyar Tanácsköztársaság eseményeiből ad ízelítőt. 4 nagy elhatározás ■ Alakítsunk ki párhuzamos elképzeléseket A napokban megyénk 3800 nyolcadik osztályos tanulója és ezer érettségiző fiatalja fejében forog a hová tovább kérdése, a szakma, a hivatás választásának gondolata. A gyermekek, a szülők tájékoztatást, tanácsot várnak és kapnak. Nagyobb részük a döntéshez szükséges számtalan összetevő figyelembevételével már határozott is. A jelentkezések ott fekszenek az osztályfőnökök asztalán. Általános áttekintésre minden a legnagyobb rendben megy. Ha azonban mélyebbre tekintünk, korántsem ilyen egyértelmű a kép. A szülők, a gyermekek egy része úgy érzi, nem sikerült eredeti elképzelésüket megvalósítani, így a gyermek a választott szakma, iskolatípus elsajátításához már eleve fenntartással közeledik. Szinte biztosra vehető hát az első nehézség előtti megtorpanás. Amennyire nem hélyes az elképzelések és lehetőségek különbözőségéből fakadóproblémák lebecsülése, legalább annyira káros ezek túlbecsülése, Annál inkább, mert a szép tervek igen gyakran egyoldalú szemléleten alapulnak: alig veszik figyelembe a pályaválasztás nélkülözhetetlen összetevőit. Többször éppen az lenne a hátrányos, ha minden ellenvetés nélkül kapnának helyet a kívánságok, mert a módosítások nem ritkán előnyükre válnak a gyermekeknek, ifjaknak és az addig fenntartással kezelt szakmákat, hivatásokat az első lépések megtétele után megszeretik, szívesen vállalják. Kár tehát az álmok imeghiúsulásá- val keserű érzéseket, gondolatokat táplálni. A szülők, nevelők dolga a választott szakma, iskola előnyös oldalainak bemutatása, és a pszichikai, pedagógiai, gyakorlati előkészítés folytatása. Akadnak elég szép számmal olyanok is, akik még nem döntöttek iskola utáni további szándékukról. A számszerűség mellett ez különösen azért jelentős, mert egy részük éppen a hátrányos helyzetben levő gyermekek közül kerül ki. Nemrég felkeresett egy tízgyermekes, nyugdíjas bányász felesége, hogy segítsünk két nyolcadik osztályos Leánya iparitanuló felvételében. Elmondta: egyik helyről a másikra küldözgetik, eredmény nélkül. A beszélgetésből kiderült: a felvétel nehézségeit az átlagon aluli tanulmányi eredmény okozta. Az iskola, a munkahely illetékesei a legjobb szándéktól vezérelve az osztályzatot — ezt a fontos tényezőt — mindenek felettivé tették, s ez kiszorított látókörükből minden más körülményt. Megfeledkeztek arról, hogy a bizonyítvány, ha jegyeiben hasonló is, de a gyermek jövő tevékenysége, társadalmi beilleszkedése szempontjából mégsem azonos az elkényeztetett, rakoncátlan egykéével, vagy a különórákkal elhalmozott, szellemileg alacsony képességűével. Vagyis: nem lehet a gyermekek, a fiatalok szakmaválasztásának, tanulmányi eredmény a kizárólagos alapja. Természetesen könnyebb egy közvetlenül érzékelhető, mindenki előtt indokolható mérce szerint cselekedni, mégis célszerűbb az összes körülmény figyelembevételével megtalálni azt a foglalkozást, amelynek elsajátítása során a továbbfejlődés biztosított, illetve az egészséges, hasznos társadalmi beilleszkedés létrejöhet. A jelentkezések még nem belépők. A felvételek döntik el, ki kezdheti meg tanulmányait magasabb iskolatípusban, illetve ki foghat hozzá valamely szakma titkainak elsajátításához. Valószínűleg lesznek szép számmal olyanok, akiket a felvételi bizottságok valamilyen okból elutasítanak. Az elutasítást sajnos nem ritkán már a jelentkezések Tagúkban hordják. Találkozni olyan helyzettel, amikor erősen humán érdeklődésű fiatalt szülei műszaki, vagy orvostudományi egyetemre erőltetnek. Egyes fiatalok az előképzettségüket, képességeiket túlértékelik és a művészi hivatást kívánják választani. Más esetekben bizonyos szakma iránt érdeklődőket akaratuk ellenére felsőbb iskolai tanulmányokra ösztönöznek. Ritkábban, de az is előfordul, hogy a hivatás, a szakma elsajátításához, műveléséhez szükséges egészség- ügyi feltételek (érzékszervi, mozgásszervi, alkati adottságok, stb.) hiányoznak. A felvételnek természetesen határt szabnak a népgazdasági lehetőségek is. A legnagyobb felelőtlenség lenne az egyes ágazatokban a szükségleten túl képezni szakembereket. így több helyen, ahol számottevő túljelentkezés van, várható, hogy a jók, az alkalmasak, a többi szempontból indokoltak közül is csak meghatározott számban kerülnek felvételre. Ezek után a kérdést úgy fogalmazhatjuk: rendben van, de akkor mit lehet tenni? A feladat, bármennyire nehéz, nem megoldhatatlan. Talán legfontosabb a hátralevő néhány hónap jó hasznosítása. A felnőttek segítségével a tanuló ismételten vesse össze a pálya követelményeit és rátermettségét, a tapasztalatok birtokában aztán tudatosan sajátítsa el a szakma, a hivatás tanulásához szükséges előképzettséget. Ez az erőfeszítés még az első sikertelenség esetén is előnyös, hisz a szerzett ismeretek, újabb- jelentkezés^ vagy más hivatás választása esetén is hasznosak. Az eredményesen szereplő fiatalok, akiket kevés választ el a felvételtől, helyes, ha egy évet hasznos munkával töltenek, közben a következő évre készülnek és megismétlik jelentkezésüket. Nagyon „népszerű* szakma, hivatás esetén azonban ajánlatos olyan rokonterület választása, amely azonos előképzettséget, rátermettséget igényel — tehát az egyéni képességek kibontakoztatása adott — ugyanakkor a felvétel lehetőségei biztosabbak. _A gyermekek, az ifjak fejlődése, méginkább a népgazdasági igények, az előkészítés szükségszerű követelményévé teszik a párhuzamos elképzelések kialakítását. A felkészítés tehát ne egy meghatározott szakmára vagy hivatásra irányuljon, hanem az egymáshoz közelállók egész csoportjára. Így kitágul a pálya- választási lehetőség, szükség esetén későbbi munkakörváltozás sokkal egyszerűbben oldható meg. Ma már egyre inkább számolni kell a gazdaság, a társadalom gyors szerkezeti alakulásával, újabb igényeivel. Bármennyire célszerűnek tekintjük az ifjúkori mesterség tanulást, szakmai beilleszkedést, mégsem köthetők az emberek egész életre egy foglal- k ozáshoz. Ezért a munkahelyi igényektől, egyéni képességektől függően lehetőség van a rokon második szakma elsajátítására, vagy magasabb képzettség megszerzésére. A tehetséges szakmunkást semmi sem gátolja, hogy levelező vagy esti felnőttoktatás keretében technikus képesítést, esetleg mérnöki diplomát szerezzen. A szülőknek és a nagy elhatározás előtt álló tanulóknak érdemes mégegyszer végiggondolni : a pályaválasztás csak az első nagy lépés a jövő felé. A szakmai beilleszkedés öröme, az életcél megtalálása sokkal fontosabb. Lehet egy szakma vagy hivatás akármilyen divatos, jól jövedelmező, ha az ott dolgozó csak átlagon aluli eredmények elérésére képes. Ha a végzett munka az ember lényétől, elképzeléseitől idegen, élete minden mozzanatát átszövi a magával és másokkal szembeni elégedetlenség Nádházi Lajos A HL Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás elé Képzőművészeti életünknek egyik immár hagyományosan évről évre visszatérő eseménye az észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítás megrendezése. Salgótarjánt, illetve Nógrád megyét dicséret illet), amiért helyet ad e rangos tárlatnak, amelyre máris figyel nemcsak egy tájegység művész- társadalma és közönsége, hanem — s ezt túlzás nélkül állíthatjuk — szinte az egész ország. Híre eljut a „szakma" valamennyi művelőjéhez, azokhoz is, akik történetesen nem Borsod—Abaúj—Zemplén, Heves és Nógrád megyékben élnek, alkotnak. Azok számára pedig, akik e három megye lakói és művészei pótolhatatlan fórum, hiszen lehetőséget nyújt arra, hogy lemérjék, hol tartanak alkotó tevékenységükben, szakmai tapasztalatokat szerezzenek, megismerkedjenek a különböző művészeti törekvésekkel, azok eredményeivel. Érthető izgalom előzi meg a területi tárlatokat, nem lehet közömbös tehát sem a közönség, sem az alkotók szempontjából, milyennek látja, hogyan ítéli meg a beérkezett műveket a zsűri, amely — egyében kívül — arra is hivatott, hogy eldöntse: .fejlődött-e egy év alatt az észak-magyarországi képzőművészek produktumainak színvonala, megállapítsa: milyen művészi irányzatok követői, művelői, miben nyilvánulnák meg a hiányosságok? Baranyi Judit művészettörténész szerint az idei áprilisban nyíló tárlat mennyiségi és a minőségi mutatókat is figyelembe véve talán valamivel szerényebb az előző években látott kiállításoknál. Eredményei azonban kétségkívül rangosak, megbízhatóak. Zsűrizésre 230 képzőművészeti alkotás (festmény, szobor, • illetve kisplasztika és grafikai lap) érkezett be. Közülük a zsűri kiválasztott 90 művet. Az idei tárlaton a szakemberek egységes megállapítása szerint a festészeti anyag ígérkezik izgalmasabbnak, színvonalában is egységesebbnek. A képek tematikailag rendkívül változatosak, a politikai demonstrációként ható művektől a tájképeken, a csendéleteken keresztül az emberábrázolás megannyi vált >zatában gyönyörködhetünk. Szemlélésük közben az érdeklődő reális képet kaphat a terület képzőművészeti életének eredményeiről, irányzatairól. A Salgótarjánban élő képzőművészek valamennyien izgalmas, új alkotásokkal jelentkeznek a tári^a- Valamivel halványabbnak ígérkezik ez évben a kiállítás grafikai anyaga. Ez részben azzal is magyarázható, hogy nemrég zárta be kapuit Miskolcon az országos képzőművészeti kiállítás, s több rangos művész már az ugyancsak Miskolcon megrendezendő őszi grafikai biennáléra készül. örvendetes jelenség viszont, hogy igen szép és színvonalas kisplasztikái „csokor” várja áprilisban az érdeklődőket. Ugyancsak értékesnek ígérkeznek a gobelinek is. A III. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás tehát ismét jelentős állomása lesz Salgótarján kiállítási programjának, illetve az észak-msgyarorsaági megyék képzőművészeinek és közönségének. A megnyitóra egyébkén* reprezentatív nyomtatványok készülnek, amelyek tartalmukban, külső formájukban is méltóak lesznek e rangos tárlathoz. A kiállítást Salgótarján után Egerben, a nyári szabad- egyetem idején MisknVon, Közép-Szlovákiában Besz* ce- bányán, majd a művészeti hetek egyik programjaként Sátoraljaújhelyen is bemuta ák. (tóth)
