Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
M ő <5 R 9 D Ä 1 évesen értelmezik Johl» volna «törjön 6 Az egyik megyei vezetőtestület elé került 'jelentésben a többi között ez áll: „Sok kérdés hangzik el az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban A dolgozók szeretnének erről minél többet tudni, mert a gazdaságvezetők egy része, különösen a művezetők mumusként használják fel. Ilyeneket mondanak: — „Az új gazdasági mechanizmusban a keze lesz eltörve annak, aki ilyen munkát ad ki. . Maga lesz az első akit elküldünk, ha bejön az új mechanizmus”. Aki így beszél, nem érti a gazdaságirányítás reformját, annak lényegét. Pedig az ezzel kapcsolatos irányelvekből valamint a IX. pártkongresz- szus határozatából világosan kitűnik: az új gazdasági mechanizmus csak eszköz, keret ahhoz, hogy tartalékainkat jobban feltárjuk, hasznosítsuk a dolgozó ember érdekében, annak javára. Felmerül a kérdés: az a művezető aki kéztöréssel, elbocsátással ijesztgeti munkatársait és ezt a megnyilvánulását új követelményként hangoztatja, vajon meddig tudja ellátni tisztét, képes lesz-e az új igényeknek megfelelően dolgozni. Egyáltalán: megtudja-e érteni azt a változást, amelyet a nagyobb önállóságból fakadó nagyobb felelősség jelent. A többi között azt, hogy mindenkinek jobban kell dolgoznia, s nem iehet majd a rossz munkát a felsőbb szervek nyakába varrni. Eddig ha nem teljesítette a gyár, az üzem, a vállalat a •terv minden mutatóját, egy kis ügyeskedéssel még nyereség- részesedést is ki tudott csikarni felettes szervétől. 19*58- ban ilyenre nem lesz mód. Megszűnik az ingyen beruházás. a vevőnek, megrendelőnek jogában lesz visszaküldeni a rossz minőségű árut, sőt ő határozhatja meg az átvételi időt stb. Csak néhány kiragadott példa a tennivalók nagy csokrából. Akaratlanul is félvetődik a kérdés: hogyan birkózik meg az új követelményekkel az a művezető, aki durva szóval „ösztönzi” munkatársait jobb munkára. > Illúziókban ringatják magukat azok a gazdaságvezetők, akik azt képzelik, hogy az új körülmények között szép szál deli legények várakoznak majd a gyárkapuk előtt, és nekik más dolguk sem lesz, minthogy kiválogassák a jelentkezők legjavát. Ha átmenetileg a szénbányászat termeléscsökkenésének következtében meg is nőtt a munkaerőkínálat, ez nem örökös állapot. Szó van arról, hogy rövidesen hozzá kezdünk új gyárak építéséhez, erőteljesebb ütemben fejlesztjük a helyiipart és a ktsz-eket. Az a vezető, aki most nem becsüli meg a dolgos, esetenként kisebb hibát vétő munkásgárdáját, annak a tevékenysége később valószínű zátonyra jut. Megértjük, hogy minden vezető szeretné, ha kollegáiban olyan hőfokon lobogna a Acél helyett műanyag Megérkezett Nagybátonyba a Né Szövetségi Köztársaságból az Oxolit-Ultramid nevű műanyag. A Szolgáltató Vállalatnál a kötélpálya-kasok futógörgőinek betéteit készítik majd ebből, a rugalmas, kopásálló anyagból. Eddig acélöntvényt használtak erre a célra, amit elhasználódás után Igen költségesen tudtak csa'- fe’hegeszteni. Az öntött acélnál lényegesen olcsóbb és, könnvebben megmunkálható műanyagból egyelőre húsz darabol szerelnek fel a kánvá'! kötélpá’vára. Amennyiben a kísérlet sikerrel jár. országosan szorgalmazzák bevezetését. cselekvés tüze, mint benne Ez az egészséges türelmetlenség csak addig jó, amíg emberséggel. segítőkészséggel. szíves szóval párosul. Ugyanis a fenyegetőzés, a durvaság a tehetetlenség megnyilvánulása, a kultúrálatlan emberek magatartásának velejárója. Akinek van érve, mondandója. aki feltételed dolgozótársáról, hogy gondolkodik, hogy cselekedni akar, annak nincs szüksége rossz módszerre. A durvaság teljesen idegen vezetési elveinktől, gyakorlatunktól. Eddig sem kapott lét- jogosultságot közéletünkben, ezután pedig a szocialista demokratizmus szélesítésével teljesen lehetetlenné tesszük megnyilvánulását. Még akkor is ez a határozott véleményünk, ha elismerjük, hogy vannak olyan emberek, akiknek a jó szó annyit jelent, mint a falra hányt borsó. Társadalmunkban egy állandó szelekciós folyamatnak vagyunk tevékeny részesei, cselekvői. Nap mint nap látjuk, hogy a becsületesen dolgozó kollektívák egy idő után kivetik magukból a hanyag, felelőtlen embereket. De ezek sem vesznek el a társadalom számára. Lehet, hogy új környezetükben másként viselkednek, hamarabb megértik azt az igazságot, hogy az igazi, tartós barátság alapja a jó munka, egymás tisztelete, becsülése. A lógásokat nem szabad összekeverni a becsületesen gondolkodó, dolgozó többséggel. azokkal, akik már ma is megteremtik a gyár, az üzem, a vállalat továbbfejlesztésének lehetőségeit, a béremelés alapjait, az új szociális létesítmények anyagi fedezetét, a jutalmazáshoz és prémiumhoz szükséges pénzt, a felosztható nyereséget. Rájuk hárul a jövőben is az előbb vázoltak előteremtése. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a vezetők megbecsülik munkatársaikat, gyakorlatban bizonyítják be: munkájukra számítanak, igényt tartanak. Az új gazdaságirányítási mechanizmusban, mivel a gyárak létét a vevők kívánsága szabja meg, gyakoribb lesz a létszám átcsoportosítás. Ilyen intézkedésre a korábbi években is szükség volt. Most. hogy gazdasági életünk leveti magáról a megkötöttséget, ú.i helyzetet teremt önmagának és ehhez kell igazodni a gyárak vezetőinek, dolgozóinak. Ennek jó példáját adja a Salgótarjáni Acélárugyár. Az idei tervcsökkentés miatt száz embert kellett volna elbocsátani. Nem ezt az utat választották. A feleslegessé vált munkáskezeknek kerestek elfoglaltságot a különböző gyáregységekben. De az áthelyezett dolgozóknak idő kell, amíg feltalálják magukat, megszokják az üzem levegőjét, rendjét, fegyelmét, hozzászoknak az új munkahely írott és íratlan követelményeihez. Különösen nehéz ez akkor ha olyanokról van szó, akik azzal léptek be a gyár kapuján; egy helyen töltik el életüket. Ehhez igazították gondolkodásukat, munkájukat, cselekedeteiket. Ragaszkodnak eredeti munkahelyükhöz. S na új légkörben máról-holnapra nem érik el a kiváló dolgozó szintet, kiseßb hibát vétenek és ezért durva szóval illetik őket, akkor elkeserednek. Az Acélárugyárban ilyen nem fordult elő. Megtörténhet az is, • hogy egyik-másik vezető egyoldalúan ítéli meg munkatársának tevékenységét. Ez a veszély kísért a jövőben is. Csakhogy helyükön vannak azok a szervek, akik útját állják az ilyen túlkapásoknak. A pártszervezet, a szakszervezet, a vállalati, területi munkaügyi döntőbizottságok megkülönböztetett figyelemmel őrködnek azon, hogy egyetlen szorgalmas, igyekvő becsületes embernek se k«^jen szenvedni vezetőjének szeszélyétől, hangulatától. Az emberek megítélésének mércéje továbbra is ez marad: munkájával miként segíti a közösség gyarapodását. S ha ez megvan, hiába tünteti fel mumusként egyik-másik művezető az új gazdasági mechanizmust, a becsületes munkát végzőnek egy haja- szála sem görbül meg, nyugodtan dolgozhat. Venesz Károly héten... Egyetlen vállalat sem nélkülözheti fiatal szakembereinek frisseségét, dinamizmusát. Többségüknek energiáit, érdeklődését. ambícióit nem elégíti ki a napi feladatok végrehajtása. Ügy érzik, annál többet is adhatnának^ Ha erre helyben nincs lehetőség — egy részük másutt keres. Más részük „belekopik” a mindennapok szürkeségébe. így az egyénnek és a társadalomnak egyaránt értékes erők szétfor- gácsolódnak. rosszabb esetben elsorvadnak. Ezért töpreng a KISZ-titkár. Berta István. Képtelenség összehozni az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vállalatánál a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsát. Próbált tárgyalni a főmérnökkel, de ezek a megbeszélések eredménytelenek maradtak. — Néhány évvel ezelőtt működött itt már egy műszaki klub — mondja .— Javarészt abban is fiatalok vettek részt. Megvitatták, hogy ennek, vagy annak az építkezésnek a hibái milyen műszaki okból következtek be. Jól sikerült a Karancs szálló, később a művelődési ház kollektív tervbírálata. De egy idő után elhalt a kezdeményezés. Tavaly ismét megpróbáltam összehozni a fiatal műszakiakat. Hat- nvolc emberre, fiatal mérnökre. közgazdászra, technikusba gondoltunk. Beszélgettem is velük, benne vannak. De a főmérnök nem tud adni feladatot. Akkor pedig minek hívjuk össze őket...? — És milyen feladatokra gondoltak önök, itt a KISZ- szervezetben? — kérdeztem. — Amikor a ZIM-rekonst- rukció megkezdődött, arról volt szó, hogy a két vállalata Tűzhelygyár, és a miénk, közösen alakítaná meg az ?MKT-t. S munkáját a rekonstrukciós műszaki problémák megoldásának szentelné. De a Rekonstrukció sehogyan sem akar nekilendülni, így ebből nem lett semmi. Arra Is gondoltunk, hogy kiadhatnák a fiataloknak az új központi betontelep megtervezését. Szeretnénk KISZ-lakásépítő akciót is indítani. A fiatalok megterveznék ... De az előbbi, a főmérnök szerint még nem időszerű, a másik meg kevés a megalakuláshoz... s őket kérdezze meg, milyen műszaki problémák izgatják, mivel szeretnének munkájuk után foglalkozni? Hátha ebből izgalmas munkaprogram kerekedne? — Nem. mert mi azt szerettük volna ha kész programmal állunk elő ... — Akár tetszik ez a fiataloknak. akár nem? — Szó sincs róla. dehát a főmérnök... — Gyerünk a főmérnökhöz! A főmérnökre várni kellett, a reggeli, koradélelőtti órák itt is a legforgalmasabbak. De mire végez a sürgős ügyekkel addigra ott ül nemcsak ő, de Eppich Ernő, a személyzeti osztály vezetője is. A mostani próbálkozás elődje, a fiatal műszakiak klubja kerül szóba először itt is. — Sajnos a kilencszázhat- vanötös év gondjai, aztán a tavalyi erőfeszítések: talpra- állni — kissé háttérbe szorították ezt az ügyet — mondja Botka Miklós. — Több fiatal mérnököt — fűz' ‘ hozzá a személyzetis — felelősségteljes posztra állítottunk. meg kellett ismerkedniük új munkakörükkel, ez a többség energiáit lefoglalta... — Ez igaz, bár nem tartom lehetetlennek — ellenkezem —, hogy abban a helyzetben a fiatal műszakiak klubja, tanácsa. esetleg segített is volna. De hagyjuk a múltat. Ma más a helyzet Lélegzethez jutottak. Körül lehet nézni, mit tehetnek az FMKT létrehozása érdekében. — Tanács, tanács — mor- zsolgatja. ízlelgeti a szót Botka Miklós. — őszintén szólva, kissé hivatalosnak tartom. Én egy szélesebb körű közösségre inkább klubra gondoltam. — Ezt nem zárja ki a tanács. A tanács lehet magva, lelke, irányítója, ha úgy tetszik: vezetősége egy szélesebb körű egyesülésnek. — Vannak itt más. kényes problémák is. — Vitázik a főmérnök. — Például, a mi foglalkozásunkban mi az hogy fiatal? Hol ennek a határa? széles körű. Ha pedig szűkebb- re szabjuk, jön a sértődés... S hát. ismerjék el. a m északiaknak is van magánéletük. Nem lehet örökké csak műszaki problémákról beszélgétni. Művészet, irodalom, sport, hétköznapi gondok ... Szóval he- lyiség kéne ahová bármikor bemehet á társaság, olvashat, szórakozhat Ehhéz anyagi fedezet is kéne ... — Ez mind igaz lehet. Csak azt kétlem, hdgy meddő latolgatással választ adhatunk ezekre az aggodalmakra. Az első iepés mégis az. hogy megalakítsák az FMKT-t. Ha már dolgozik, a ..kényes” problémákat is könnyebb lesz megoldani. De feladat, probléma. amit a fiatalokra lehet bízni — van-e...? , — Hogyne volna -r- moso- lyodik el a főmérnök. — Itt van mindjárt a vállalat egész srervezési sémája, amelyen sok igazgatni való volna. A fiatal műszakiak, közgazdászok kielemezhetnék a jelenlegit javaslatot tennének a javítására. Aztán az előkészítés problémái, vagy a lakóépületek hangszigetelése, az új hőszigetelő anyagok alkalmazása. technológiája az ipari építkezéseken, a korszerű szerkezetépítés leggazdaságosabb megoldásai. Egy-egy téma feldolgozása, megvitatása szükségszerűen konkrét példák felidézésével jár. ami a tárgyat tovább gazdagítja, szélesíti a körét; analóg külföldi tapasztalatokat lehet ismertetni. Előttünk az új mechanizmus. amely követeli az ilyen vitákat, tanulmányokat hangos meditációkat... — Szóval érdemes létrehozni a fiatal műszakiak fórumát? — Feltétlenül. — Rápillant: a KISZ-titkárra. majd a személyzetisre. — Azt hiszem, egy hónapon belül meg is csinálhatnánk. Eppich Ernő, aki a vállalati párt vb-nek is tagja, helyesel: — Az én munkámat is megkönnyíti. ha sikerül létrehozni. És a pártbizottság is támogatni fogja. Majd gyere be hozzánk. Pista — fordul a KISZ-titkárhoz. — És az alakulás előtt —- mondja a főmérnök — hívjuk meg ide hozzám a legaktívabb fiatalokat. Olyanokat. mint Perényi Laci, Telek Imre. Ta— Azzal még nem próbálko- És mi az, hogy műszaki? Ha ™ássy Pista. Lukács Gabi, Bűzött, hogy összehívja az ér- ennek a hivatalos meghatáro- 1 ajos *' * deklődő fiatal műszakiakat, zását vesszük alapul, nagyon Berta bólint. Rendben. Ki járt jobban? zárszámadó közgyűlést az utolsó sorokból hallgatta végig. Lábait kényelmesen szétvetette, meleg szőrkucsmáját ott tartotta a térdén. Az elnök szavai megszűrődtek, lehalkultak, mire eljutottak hozzá. Egyszercsak a nevét hallotta. Felkapta a fejét, erősebben figyelt a hang irányába. — .. .Kovács Ignác fogatos, 721 munkaegységet teljesített tavaly. Évi keresete 31724 forint... Egy-egy hónapra ebből 2643 forint jut. Szap- kovics János... Csillik Já- nosné — sorolta tovább az elnök a neveket. Kovács Ignác azonban mindezekre már csak félig ügyelt. Közben arra gondolt, lám az idén sem csalatkozott a szövetkezetben. — Többet kerestem most is, mint Boda Ignác. Pedig ő aztán igen sokat utazik a pénzért — mondta és mosolygott. De nem volt ebben a mosolyban semmi káröröm, inkább az elégedett gazda nyugalma húzódott a szavak mögött. A közgyűlés már véget ért, a zsúfolt teremből az utcára tódultak az emberek. — Van nekem egy ismerősöm — kezdte újra Kovács Ignác. — Pestre jár dolgozni .. Sokan teszik ezt még rajta kívül Érsekvadkerten. Kovács Ignác azonban misképpen határozott. Nem ment munkáért Vácra, Pestre. Amikor Ersekvadkert 1961-ben termelőszövetkezeti község lett, aláírta a belépési nyilatkozatot. Jó tizenöt hold földet hozott a szövetkezetbe. Boda Ignác meg azóta is Pestre jár. Távol a családtól, autóbuszon, vonaton zötyög. Mert pontosan ki kell állnia minden nap a ham 1700 forintért. Valahol az építőiparban dolgozik. A munkából persze Kovács IgnácnaU is jut bőven > az egyik, meg a másik napra is. Hajnali ötkor befog. Egy kis nógatás-biztatás az engedelmességre betört lovaknak és megindulnak, hogy aztán jóformán meg se álljanak hétnyolc óráig Attól függ, mennyi a munkája, mikorra végez el a két istállóban. Mert az a dotga, hogy kiszolgálja az állattenyésztőket. Takarmánnyal, alomszalmával látja el a kétszáz jószágot. — Mit keres a szövetkezetben? Amolyan érdeklődve tapogató volt a kérdés. Kovács Ignác is így válaszolt. — Keresni azt lehet .. Ha jobb kedvem van, naoyobb az igyekezet akkor többet... Ha meg ez nincs meg, akkor kevesebb a pénz is... Kovács Ignácnak havonta átlagosan 60 munkaegységet írtak jóvá a szövetkezetben. Mert beszélni ugyan nemigen szeret, de dolgozni annál inkább. Érsekvadkerten mindig tisztességes volt a munkaegység, de a múlt év meg igazán jól sikerült. Negyvennégy forintot kaptak a tagok. Nem mind pénzben. A termény értéke is benne volt az egységben Mert a gazdaem- ber már csak úgy van vele, kell a kenyérnek való. meg a háztáji állatoknak a takarmány ts. — Mondják, a búzát még haza sem vitte ... — Az nem baj. Meglesz az akkor is, amikor majd szükségem lesz rá — válaszolt derűsen. Aztán, magyarázatképpen még hozzáfűzte. — Nem futotta még az időmből ... Mert amikor elindultam volna. Erdős Jani, a brigádvezető megállított: ne menjek, tengernyi a munka. Hát így maradi most is a szövetkezetben a búzám ... — És a háztáji? Mennyit hozott tavaly? — Megadtuk neki a járandóságát. hát hozott szépen. Egy holdat adott a vezetőség. A feleségemmel számoltuk valamelyik este ... Megadja az ötezer forintot. A kertbe burgonyát tettünk, a szántásba meg kukoricát... Mind a kettőből lett szépen. Van egy kis szőlőnk, így bor is kerül mindig ... — Az asszony is itt dolgozik a szövetkezetben? — Valamikor dolgozott ő is De most már eljárt felette az idő, meg betegség is gyöt- ri... Elvégez a hás körül, meg unokákat nevel... Az én keresetemből is megvagyunk szépen ... Hát ezért nem fordulnék én el a szövetkezettől ... Aki dolgozik az tisztességesen megél nálunk... Csak az a kár, hogy nem vagyok már fiatal... Hatvankettedik évébe fordul az idén Kovács Ignác. — Na és? Mit szól ehhez az ismerős, Boda Ignác? — Mit szólhatna? — tárja szét széles tenyereit. Azt mondja, látja melyikünk járt jobban... Amikor itthon van sokat beszélgetünk erről... Tudja mit mondott, legutóbb is? Fenyegetett, megállják csak, eljön a szövetkezetbe... Észre sem veszem csak a helyembe áll majd... Én olyankor mindig csak annyit mondok neki, arra még várhat egy ideig! Széles, piros arca mosolygott. Fejébe nyomta kucsmáját s elindult hazafelé. Vincze Istvánná Még néhány kikötés. A fiatal műszakiak nem finomkodni akarnak: műszaki problémákról vitatkozni, azokat megoldani. És egy vitát nem az dönt el. kinek mi a beosztása, hanem az, kinek van igaza. Mint. ahogyan a részvételi jogot sem az dönti el. kinek milyen diplomája van, hanem az, hogy ki mit tud. Felállunk. Szóval egy hónapon belül. Még jobb volna már a jövő héten... Csizmadia Géza Új elárusító pavilon Balassagyarmaton A dejtári, mohoraí és őrhalmi termelőszövetkezetek egyre nagyobb mértékben foglalkoznak zöldségtermesztéssel. Gondot okozott azonban az elárusítás. Balassagyarmaton a városi tanács felajánlotta a gazdaságoknak, hogy a piacon állandó elárusító helyet biztosít számukra. A három tsz összefogott és közösen elárusító pavilont építenek. A létesítmény ízléses kivitelű, ame lyet a tervek szerint májusbal. már megnyitnak.
