Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-16 / 40. szám

tf <*<=$& & f*

If li En »Sín «y ii 1*11111 ti

visszhang*

Fekete Mátyásról, az ÉM

Nógrád megyei Építőipari Vállalat építésvezetőjéről, és munkatársairól az utóbbi hetek, hónapok során sok szó esett. Kovács Istvánnal, a művezetővel számolgatják, hogy Ikilencszázhatvan óta, amióta együtt dolgoznak tucatnál is több munka követte egymást — mind szanaszét, a járás, sőt a megye különböző szegletében. de még Nógrád határain túl is. Néha már nem is nagyon értették, miért hívják balassagyarmati építésvezető- séffnek az övéket, mert azon kívül, hogy Fekete Mátyásnak itt volt az irodája, a városban csak hébe-hóba akadt munkájuk.

Hanem az utóbbi egy-két esztendőben, mint akit álmából ébresztettek, megmozdult itt minden. Űj gyártelep a

Fémipari Vállalatnak, textilüzem. növényvédő állomás, cipőgyári rekonstrukció, csatornázás — s az új lakótelep. A balassa,gyarmatiak legfőbb öröme.

S hogy-hogy nem, a iratai mérnök, a művezető, meg a kezük alá rendelt kubikosok, kőművesek, s a többi szakmájú építők neve egyszerre ismertté vált Bükkszéktől Szobig, fiai/».árjáitól Selypig. Párádig, mindenütt ahol nógrádi építők csak tevékenykednek. Kihívás érkezik kongresszusi műszak tartására. Honnan? Balassagyarmatról. Versenyfelhívást tesz közzé az újság az Októberi Forradalom félévszázadé» jubileumának tiszteletére. Honnan? Balassagyarmatiról.

A balassagyarmati építők hite tehát — s talán erre a legbüszkébbek — a palócváros fejlődésének felgyorsuló iramával kapcsolódott össze. És még valamivel. Tavaly, amikor két hónappal a határidő előtt átadták az új lakótelep első épületét a szó szoros értelmében a csodájára jártak. Á beruházási iroda vezetője kijelentette: sok ilyen szép, jó minőségű lakást szeretne látni Tarjánban is. A megyei tanács elnökhelyettese hitetlenkedett: ezeket a lakásokat nógrádi építők csinálták? Amikor erre emlékezünk. Kovács István elnevetí magát:

— Csak az építésvezető lakásában ütött vissza a selejt bosszúja. )

— Igen — mosolyog Fekete Mátyás —, hogy úgy mondjam a munkahelyemre költöztem. Nem annyira a közelség miatt, mint azért, mert a második gyerek után szükség volt valamivel nagyobb lakásra. Amiről Kovács szaki beszél semmiség, a fürdőszoba mennyezetén lehullott vagy két tenyérnyi vakolat, és nem valami szépen dolgozták el a helyét. Egyszer meg nem tudtam bemenni a szobába, csak a fürdőszobán keresztül. De ez mái- a zár hibája, nem az építésé. Egyébként, valóban sikerült ez az épület. Szeretnénk, ha a többi is ilyen lenne, vagy még jobb. szebb.

— És a hírnévhez mit szól?

— Néha örülünk neki, néha meg nem. Nézze, vannak, akik úgy vélik, mi most kezdünk dolgozni igazán. Mások meg azt, hogy „futtatnak” bennünket. Pedig, akik így gondolkodnak, fogalmuk sincs, mit jelentett az, amikor naponta nyolcvan kilométert kellett motorozni a Pannónián, ha esett, ha fújt, csakhogy ellenőrizhesse az ember minden munkahelyét. És hát egy istállót, vagy magtárt megépíteni — akármilyen jól megcsináltuk —, nem olyan látványos siker, mint egy modern lakóház, vagy egy üzemi csarnok átadása. Most mi a különbség? Hogy feladataink zöme a város területén van; s olyan méretű építkezések, amelyeken már lehet „játszani” organizációval, szervezéssel, a gépek munkájának ütemezésével, a munkaerő csoportosításával, technológiával. De higgye el, nyolc órába ez sem fér bele... Korábban gyakran előfordult, hogy este hétre, nyolcra értem haza. Porosam, fáradtan. Most? A feleségem leszalad ide az irodába: gyere vacsorázni! És vacsora után még elvonulok, a levelezéssel. Mert azt is meg kell csinálni.

—- És a művezető?

— Tavaly november közepétől karácsonyig tán kétszer voltam odahaza Én ugyanis Nógrádon lakom, ott építettem.

— Mit szól ehhez a felesége?

— Megszokta már. Aztán, ha

valaki építőt választ, fel is készül erre. Persze, azért mondogatja a magáét. Mert dolgoztam én már a lakóhelyem közelében is. Akkor is hétre, fél nyolcra értem haza. Porolt a feleségem: „Mit tudsz csinálni ennyi ideig?” Dehát, ilyen a természetem. Most, ha úgy kerül, s hazautazom, estére megérkezem, vacsorázom, a két gyerekkel foglalkozom, odaülök a tévé elé „unatkozni”. Van tíz óra, mire lefekszünk. Az eszem meg folyton itt jár. Reggel fél ötkor már talpon vagyok, de akkor gondolatban már megint itt vagyok. Szid az asszony, „mert téged nem lehet kikapcsolni, biztosan valami bajod van!” Pedig az ember csak valami jobb megoldáson töri a fejét. Nem valami jó szakma ez, én tudom, különösen a' családi élet szempontjából, dehát mit csináljak?

— Arra nem gondolt, hogy abbahagyja, mást választ?

— Ha az ember éjszaka a munkájáról álmodik, azt a hivatást már nem lehet mással felcserélni — kacag a művezető.

— Egyébként, szó sincs róla, el tudnánk képzelni mi is másként — veszi át ismét a szót az építésvezető. — Azok a munkák, amelyeket tavalyról folytatunk, és azok. amelyeket az idén megkezdünk, kitesznek ötven—hatvanmilliót. Ilyen volumennek a harmadára is több személyzete van egy tarjám építésvezetőségnek, mint itt. S nincs gondja a munkásszállásra. az étkeztetésre, mint nálunk.

— Jönnek a kubikosok, ehetetlen a koszt — szól a művezető —, mehetek veszekedni a vendéglő élelmezési főnökéhez. Hogy egv nap múlva megint mehessek. Mert. ha jó a koszt, ez olyan csoda, amelyik nem tart három napig.

— Most viszonylag nyugalom van — mondja az építés- vezető —, látja mégis egymás után jönnek az emberek ki ezzel, ki azzal. Ha megérkeznék a szakioaroeok, az ajtót kár becsukná...

Kimegyünk az irodából. Szokatlan csend az építkezésen.

— Látszat — int az építésvezető. — Ha bemegy a kívülről néptelen. szerkezetileg kész épületekben, vagy kilencven munkást összeszámolhat.

Igyekszünk a válaszfalazással. A kéményeket időben felhúztuk, hogy szükség esetén fűteni lehessen, de most enyhe az idő, még arra sincs szükség. Már számolgatjuk a napokat, mikor jöhetnek burkolni, meszelni, ablakot pászí- tartí.

Katonák vonulnak az úton, Énekelnek. „Munka adta az emberségünk, nékünk szolgál az értelem”. Egy évvel ezelőtt, nem volt itt semmi, ami útját állta volna az énekszónak. Az épülő balassagyarmati lakótelep épületeinek faláról most felerősödve verődnek vissza a hangok.

Csizmadia Géza

A megye legjobb munkásőr egysége

fiesséfgefés Robotka János parancsnokkal

Tíz évvel ezelőtt munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók fogtak fegyvert a dolgozó nép vívmányainak megvédése érdekében. Megalakult a munkásőrség A mindennapi munka után önként vállalják a szolgálattal, a kiképzéssel járó nehéz és kemény feladatot. Tíz év nem nagy idő a munkásőrség életében, mégis megannyi öröm, fáradság pá- r-. e a,at. az mö alatt. A pásztói egység immár másodszor nyerte el a megye legjobb munkásőr egysége címet. Erről beszélgetett munkatársunk Roboika János elvtárssal, az egység parancsnokával.

— Rendkívül megtisztelő számunkra, hogy egymás után kétszer nyertük el a me- egjoob munkás egysége címet. A verseayben egységünk valamennyi tagja részt vesz, s az a véleményem, mindenki tudása legjavát adja mind a kiképzésben, mind a szolgálat ellátásában. Egyébként a Politikai Bizottság határozata is több olyan fontos feladatot szabott meg számunkra, melyeknek végrehajtásával biztosítani tudjuk egysegünk ütőképességét, erkölcsi ’-'•o'P’kai egységének szi- lárdulását. Jól tudjuk, hogy miránk, akik fúrtunk közvetlen vezetése alatt álló társadalmi fegyveres testület tagjai vagyunk, milyen feladat hárul — a többi fegyveres testülettel együttműködve, egyetemlegesen. Feladata- l1 .k enátasáíioz erős, ütőképes, a parancsokat feltétlen ..’jesítő, f elemezett egységre van szükség. Ezért csak dicsérni lehet azokat a munkásőr elvtársainkat, akik az elmúlt évek során példamutató szorgalmukkal, öntudatos fegyelmükkel elősegítették egységünk erkölcsi, politikai

yzetének szilárdítását Büszkén mondhatjuk, hogy egységünk olyan szervezett, fegyveres erővé fejlődött, amelyre pártunk, dolgozó népünk bármikor számíthat.

Egységünk munkáját, eredményét néhány számmal szeretném illusztrálni. Szinte ugrásszerű fejlődés következett be a politikai nevelő munkában. Ma már egységünk valamennyi tagja részt vesz párt-, vagy állami oktatásban. Az elmúlt öt év során a munkásőrség tagjai közül tizenket- ten végezték el a marxista— leninista esti egyetemet. Tízen az egyéves esti középiskolát, tízen pedig az öthónapos pártiskolán folytatták tanulmányaikat. Azzal is dicsekedhetünk, hogy személyi állományunkból tizenhármán szerezték meg a gimnáziumi érettségit, huszonnégyen végezték el a nyolc általános iskolát, tizenegyen pedig mezőgazdasági és egyéb gépész szakon folytatták tanulmányaikat. Büsz- %. - -!4 a ra is. hogy az 1963-as Politikai Bizottsági határozat megjelenése óta, az újonnan felvett 41 munkásőr pártonkívüíi volt. akik közül az eltelt három év alatt 30-an kérték felvételüket a pártba. Ha már itt tartunk, azt is elmondom, hogy egységünk tagjai közül a különböző üzemekben megalakult szocialista brigádokban, vagy munkacsapatokban csaknem százan tevékenykednék.

Mielőtt kiképzési eredményeinkről szólnék, el kell mondani, hogy munkásőr elvtársaink derekasan kivették részüket a társadalmi munkák végzéséből is. Míg áz 1964-es gazdasági évben 800, 1965-ben 900, tavaly már összesen 2100 társadalmi munkaórát teljesítettünk, elsősorban a termelő- szövetkezetekben. Ilyen volt a palotási termelőszövetkezetben dolgozó munkásőrök kezdeményezése: hat vagon cukorrépát szállítottak el a Selypi Cukorgyárba Az egyházasdengelegi közös gazdaságban a sziráki rendőr elvtársakkal 1500 csomó gabonát raktak asztagba. Sz"r tos püspöki ben szalmalehúzást, és kazalbarakást végeztek, a tari termelőszövetkezetnél a takarmánybetakarításnál tevékenykedtek munkásőreink. Az egység által elvégzett társadalmi munka 262 munkanapnak felelt meg 1966- ban.

Munkásőr elvtársaink kiveszik részüket más társadalmi munkából is. Az elmúlt kiképzési évben összesen 322 esetben vettek részt különböző szolgálati tevékenységben: bűnüldözésben, közrendvédelemben, jelentősebb rendezvények biztosításánál, társadalmi tulajdon védelmi, valamint ifjúságvédelmi feladatként egy év alatt 1288 órát teljesítettek munkásőreink. Ha ezeket külön-külön értékelnénk, akkor azt mondanám, hogy a legi'áradságosabb. s a legoda- adóbb munkát a közrendvédé- lem tekintetében végezték elv- tárSaink. Ezt azért is értékeljük nagyra, mert az ilyen szolgálatot főként éjjeli, vagy

Ipari egyezések Leagyelsrsiágban

A Zycie Gospodarcze közölte a lengyel minisztertanácsnak az ipari egyesülések létrehozásának elveiről hozott határozatát.

Az ipari egyesülés alapvető szervezeti forma lesz a gazdaságban. Jogi önállósággal rendelkezik majd és az önálló elszámolás elvei szerint fog működni. Nagy szerepe lesz az országos gazdasági tervek kidolgozásában. Az ipari egyesülések létrehozásával megkezdődik az áttérés arra, hogy a termelést gazdasági módszerekkel irányítsák, a vállalatok gazdasági tevékenységét szintetikus mutatók alánján értékeljék, s a tervízé« sdmmi«zfTf>4*'’ módszereit a gazdasági befolyásolás módszereivel váltsák fel.

(H. P.)

Az egyik reggel rövid egy óra leforgása alatt három autó érkezett Dorögházára. Az első kocsi utasai a párttitkárt keresték, a másik kettőé pedig a tanácselnököt. Mindkettő a tanácsházán található Nagy Joachim személyében. Csak kisebb megszakítással, már két évtizede pérttitkár, de otthonosan mozog az államigazgatási ügyekben is. Ezért, amikor a tanácselnököt iskolára vitték, őt kérték fel a helyettesítésre. Most tehát a tanácsházán tartózkodik. Éppen a jelölő gyűlések térképét ellenőrzi. Pontosan megjelölve az idő, a hely, a gyűlést tartó személy. Nagyon, szereti a rendet, a pontosságot, a fegyelmet.

Nagy Joachim bányász volt. Harminc évet töltött a föld alatt. Ott minden inunkét pontosan kell elvégezni.

— Aki egyszer megszokta a rendet, az a fegyelmezetlenséget nem tűri...

Ezt akarja fejtegetni, amikor egy idős, nagykendős asczonv lép a7 irodába. Kiteríti az adóívét, melléje a

1 csekkeket és bizonyítja; rendezte az adóját, de az ívre nem vezették rá.

A falu vezetője

— Most meg arra szólítotok, hogy fizessek. Ez nem rend — méltatlankodik.

— Mutasd aranyoskám!

A megbízott elnök nézegeti az ívet, egyezteti a csekkeket. Leplezi haragját, de az asz- szony ismeri őt. Tudja, ha Nagy összeharapja a száját, akkor ideges. Bántja, hogy így felzaklatta.

— Nem a te hibád. Az adóbeszedőké.

Nagy Joachim nem szól Jegyezget az adóívbe. Rendezgeti a mulasztást. Nem az első eset a faluban. A múltkor egy idős özvegyasszony nyugdíjából vontak le, aki szintén igazolta, hogy az adóját befizette. A legjobban az bántja, hogy az adószedőt ki sem oktathatja, mert beteg.

— Tessék, rendben van, ne haragudj! De olyan fiatal az a lány — mentegetőzik az asszony előtt.

A térkép ellenőrzését is. befejezte, átnézte az adókönyvet és még aznap végigjárta

a falut, hogy maga ellenőrizze, nem zaklatják-e feleslegesen az embereket. Mert ebből adódik egy tanácselnöknek a legtöbb gondja. Van a faluban olyan család, amelyik tizenhat éve pereskedik egy tenyérnyi földért. Meg kell az i.yet előzni. Az elmúlt napokban történt, hogy egyasz- szony reggel hat órakor fél- költötté. Odaült az ágyszélére és elmesélte: perre készül a kertjén áthaladó gyalogút miatt. Az elnök nehéz helyzetbe került, mert nem tudott felkelni, de azért nem haragudott. Mikor az asszony elment, megígérte, közreműködésével békésen elintézi a dolgot.

— Egy faluban a békesség a legfontosabb. Ha elnéznénk, hogy veszekednek egymással, kimutathatnánk ilyen eredményeket mint a miónk?

Az biztos, megváltozott a falu képe. Azzal kezdődött, hogy mindjárt a felszabadulást követő években bevezették a villanyt. Nem mindennapi módon, hanem egy kis csellel, de ezt csak összefogással tehették. Elmentek Pestre, Egerbe és megegyeztek a villanyszerelők központjával, hogy a hálózat megépítéséért minden bányásztól kapnak egy csille szenet, a parasztok pedig egy méter fát adnak fejenként. Kigyulladt a fény. Azon a környéken náluk először. Aztán művelődési otthont, a környék legszebbikét, és iskolát építettek, és sok mást. Most is volna ilyen tennivaló. Az utakat, a hidakat kéne felújítani. De az ilyen „apróságok” elveszik az idejét Nagy Joachim-nak. Mert nem nyugodhat, ha megzavarják az emberek nyugalmát.

Egy kis pihenés ráférne. A bánya a testébe hagyta a nyomát. Néha elfogja az ízületi fájdalom, csak éppen vonszolja magát. Így tél idején, Hévízen enyhítgeíi fájdalmát. De most erről szó sem lehet. A választást r nd- ben le kell bonyblítani. És ezért most, kétszeresen >s felelős: mint párttitkár é mint megbízott tanácselnök.

B. Gy.

kora hajnali órákban kellett

i- , s III,.n .móréink

a pihenő idejükből áldoztak

erre a szép, de felelősségteljes munkára.

Szólni kell néhány szót kiképzésükről is. Ha az eredményességet vizsgáljuk, elmondhatom: rrtunkásőreihk a tavaszi iskola lőgyakorlatot megfelelő, az őszi harcszerű lőgyakorlatot már jó eredménnyel hajtották végre. A fegyelem mindkét esetben jónak mondható, hiszen egyetlen elvtársunkat sem kellett felelősségre vonni a lőtéri szabályok be nem tartása végett. Munkásőreink fegyelmezzttsöge lényegesen jobb volt, mint a korábbi években. Ma már é a.., az je. emzö lövészeteinken, hogy elvtársaink valamennyien kiváló, vagy legalább jó eredmény elérését határozták el. Azt pedig külön helyesnek tartjuk, hogy munkásőreink a kiképzési szünetekben egymást oktatják a fegyver helyes célra tartására, elsütésére, a hibák elhárítására. Hadd említsem meg Gabis János elvtársunk eredményeit. Hetvennégy éves, de minden lőszémot lelkiismerettel, kiváló eredménnyel hajtott végre. Dicsekvés nélkül szólhatnánk akár a riadó gyakorlatok pontos végrehajtásáról, akár más szolgálati tevékenység eredményes végrehajtásáról.

Az, hogy két esetben is tónyertük a megye legjobb munkásőr egysége címet, kötelez is bennünket. Ügy érezzük, sikerült a fiatalítás. Az a huszonhárom új elvtársunk, aki a közelmúltban tette le az esküt, erősíti egységünket. Az új munkásőrök előképzését megfelelő felkészültségű társadalmi parancsnokokkal továbi* folytatjuk. Törekedünk arra, hogy a szakmai oktatáson túl a megfelelő politikai munka is érvényre jusson. A kiképzési és szolgálati tevékenységünk során arra törekszünk, hogy elősegítsük a munkásőrök jo, szakszerű kiképzését, alegységeink harckészültségének fokozását. Továbbra is előtérbe helyezzük a munkásőri tevékenység társadalmi jellegének fokozottabb érvényesítését, bevonjuk a munkába a tartalékállományba helyezett elvtársainkat is. Én hiszem, hogy amikor a tízéves évfordulóra emlékezünk, új,' jobb eredményekről számolhatunk be, s büszkén viselhetjük továbbra is a megye legjobb munkásőr egysége megtisztelő címet — mondotta a beszélgetés során Robotka János alvtárs.

Tanulnak a vendéglátók

A vendéglátóipar nagy gondot fordít a dolgozók zakmai műveltségének fokozására. A szakképzett dolgozók száma háromszázhetven- négy. Az elmúlt három év alatt kétszáztizenheten szereztek képesítést. Jelenleg is íolyik a tanulóképzés. Összesen nyolcvanhatan tanulnak: 15 szakács, 17 felszolgáló, 33 vendégipari előadó, és 21 cukrász. A felnőttek is továbbtanulnak. Az üzletvezetői tanfolyam I. évfolyamán, 54, a II. évfolyamon 21 vezető tanul. Kiképeztek eszpresz- =zó- és fagylaltgép-kezelőket, kávéfőzőket Legtöbben,

mintegy hatszázan végeztek egészségügyi tanfolyamot. A szakácsok, cukrászok és felszolgálók közül 28 megszerezte a Szakma ifjú mestere képesítést. A Balassagyarmaton dolgozó cukrászok között olyan is dolgozik, aki országos versenyen harmadik helyezést ért tó.