Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-16 / 40. szám

4 WOBBlB T«fi7. február 16. csBtiVWSc A választók javasolták a tanács válaszol A pásztói községi tanácstagi jelölő gyűléseken is számos közérdekű javaslat hangzott el. A kérdésekre Csépány István a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke válaszol. Zeke János, Kölcsey Ferenc tót 7. Mos községekben a víz­mű építéséhez a lakosságnak nem kell fizetni. Pásztón a hozzájárulás 2500 forint. Mi­ért van ez? VÁLASZ: Az egészséges ivóvíz biztosítása és a község fejlesztése szempontjából redkívül fontos volt, a víz­mű-társulat, létrehozása. A lakosság többsége ezzel egyet­értett és támogatja a vízmű megvalósítását és ezért hoz­zájárulásként hajlandó a 2500 forint megfizetésére. Ennek ellenére a teher na­gyobb részét az állam vál­lalja magára. A 21 millió forintos beruházásból csupán 5,3 millió forintot kell a la­kosságnak saját erőforrásból biztosítani. A vízmű megé­pítése valamennyiünk érde­két szolgálja, annak terhét ha részben is, de vállalnunk kell. Tóth Ferenc, Ady Endre út SÍ. Pásztón még mindig nincs művelődési otthon. Mikorra várható a megépítése? VÁLASZ: Igaz. hogy Pásztónak még mindig nincs művelődési otthona. Ismere­tes azonban, hogy építése az új SZTK rendelő intézet szomszédságában megkezdő­dött. Az eddig végzett mun­ka üteme azonban nem kie­légítő. Szerződésünk értel­mében a Nógrád megyei Ta­nács Építőipari VállalatnaK a művelődési otthont 1967. december 31-ig meg kell épí­teni. Tapasztalatunk azon­ban arról győz meg bennün­ket, hogy a kivitelező mun­kája nem kielégítő és a ha­táridő betartása máris ve­szélyben van. A választópol­gárok nevében ezúttal is kér­jük a kivitelező vállalat dol­gozóit a határidő maradék­talan betartására. Dvorszki József, Ibolya út 4. A perifériákon. így többek kö­zött a kastélykert környékén megoldatlan az üzlethálózat problémája. Mi várható e té­ren? VÁLASZ: Megfelel a va­lóságnak, hogy a perifériák üzlethálózata megoldatlan. Nemcsak a kastélykerté, ha­nem az úgynevezett Vásárté­ren, a Kutriban, és a Homok részen is. A vásárlóknak hosszú utat kell megtenniük mindennapi bevásárlásért. Az fmsz eddig lakásbérlet­tel és a tulajdonos boltveze­tőként való alkalmazásával igyekezett ezen segíteni. Ez a megoldás azonban nem le­het végleges. Ezúton is kér­jük az fmsz-t, hogy épületvá­sárlással, vagy építéssel ta­lálják meg a végleges és megnyugtató megoldást. A kastélykerti gond megoldha­tó úgy, hogy a közvetlen szomszédságában levő Kö­vicses patak mellett kiala­kítandó házhelyekből vásá­roljon az fmsz és azon üzle­tet építsen. Farkas Mihály, Szabadság út 4. Sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő a kenyérellátás a községben. Mi­lyen változás várható? VÁLASZ: A felvetés jogos. Az elavult, két korszerűtlen sütőüzem elsősorban a mi­nőségi igényeket nem tudja kielégíteni. Alapvetően az új sütőüzem megépítése ve­zethet eredményre. Ennek üzembe állítása a tervek sze­rint 1969-re várható. Szüksé­ges lenne azonban a határ­idő lerövidítése, amelyhez a megyei tanács ipari osztálya segítségét kérjük. De addig is lelkiismeretesebb munká­val, az előírások szigorú be­tartásával segítse a sütőipari vállalat a jogos kívánságok teljesítését. Szőke László, Fenyő út 4: A Körút és egyéb utcák köz- világításának bővítését hogyan tervezi a községi tanács. VÁLASZ: A közvilágítási lámpahelyek száma eléri a négyszázat. Ebből az utóbb: években korszerűsítettünk és nagy fényerejű lámpákkal cseréltünk fel 138-at. Tud­juk, hogy ennek ellenére több utca közvilágítása nem kielégítő. Az igények ismer­tek előttünk és még ebben az évben gondoskodunk a köz- világítás bővítéséről. Járja néni kálváriája Járja Jánosné, 67 éves asz- szony, sírva kereste fel a ba­lassagyarmati városi KISZ- bizottságot és elpanaszolta. — Honnan fizessek be 1563 forintot. Addig nem tudom kifizetni, amíg az én pénze­met kézhez nem kapom... És panaszából egy tengeri kígyóvá dagadt ügy bontako­zott ki. A levél, a csekkek, amelyeket Járja Jánosné megmutatott a Nógrád me­gyei Építőanyagipari Vállalat (Zagyvapélfalva) 1566 forin­tos követeléséről szól. A befi­zetésre tíznapos határidőt tűztek ki. Ugyanakkor egy másik hivatalos irat szerint a megyei bíróság 1966 novem­ber 8-án kiadott határozatá­val Járja Sándornak — a pa­naszos fiának — 13 ezer fo­rintot ítélt meg a fenti vál­lalattól. Határidő: tizenöt nap. Jogerős bírósági ítélet a ^Népköztársaság nevében”. Az ítélet kétéves herce­hurca után született. Még 1964 decemberében 18 lakást kellett volna átadnia a fen­ti vállalat elődjének. A me­gyei bíróság — minőségi és mennyiségi kötbér címén — több mint százezer forintot ítélt meg. A vállalat — fize­tés helyett — a családoktól különböző címen kisebb ösz- szegeket követel, amik a bí­rósági végzésben nem szere­pelnek. Az egész ügy most úgy áll, hogy a vállalat nem fizet, amíg saját követelését be nem hajtja. Az építtetők ad­dig nem tudnak fizetni, amíg a vállalattól meg nem kapják igen jelentős követelésüket. Többféle megoldás látszik nyilvánvalónak: első, hogy a vállalat tartsa be a megyei bíróság jogerős határozatát. Ha úgy tetszik (bár ez a kö­vetelése csak a bírósági ügy után merült fel) vonja le a neki járó összeget és fizessen a károsultáknaík. Ugyanis a „Népköztársaság nevében” meghozott ítéletek nemcsak a dolgozókra kötelezőek, ha­nem a vállalatokra is. Nyilvánvaló, hogy a válla­lat nem szívesen fizet kárté­rítést, de a halogatással (mert úgyis fizetnie kell!) újabb kárt okoz, most már az em­berek gondolkodásában és ez a súlyosabb. Janák Gyula. balassagyarmati városi KISZ- titkár A Belgrádi Terazián Koppány György felvétele Hasznosan dolgozik-e a hasznos! ndtanáes? A címben fölvetett kérdés egy­ben már feltételezi, hogy dol­gozik Hasznoson a nőszervezet. Ha pedig tevékenykedik, ak­kor bizonyára nem is haszon­talanul. De megvalósítja-e azo­kat a feladatokat, amelyek egy ilyen jellegű falusi tömegszer­vezetre hárulnak? Tud-e olyan vonzó programot adni, amely az asszonyokat a közösségen keresztül formálja? És hogyan látja el elsősorban a szövetke­zetben dologzó nők érdekvédel­mét? Ezekre a kérdésekre a községi tanács elnökének, és a nőtanács titkárának segítségé­vel kerestük a választ. Mit is mond Szalva József vb-elnök? — Nem lehet vitás, hogy községünkben gyenge a nőta­nács. De azért van fejlődés. Sokat gondolkoztam már, hol a hiba. A titkárban? Becsüle­tes, egyszerű asszony. Ügy vé­lem nem egy emberen múlik a tömegszervezet jó, vagy rossz munkája: mindnyájunknak van elgondolkozni valónk. A többi tömegszervezettől sem kapnak kellő támogatást. A női pedagógusok — bár van elég tennivalójuk — távol ma­radnak a nőszervezettől. Az elnök szavaiból nem ne­héz megítélni, hol is szorít a cipő, mit kellene tenni, hogy pezsgőbb nőmozgalmi munka bontakozzon ki Hasznoson. Nincs munkatervük. Készítse­nek még most az év elején! Évek óta nem számoltatták be a titkárt a végzett — vagy nem végzett — munkáról. Az olyan vélemény, hogy volt elég más beszámoltatni való — nem le­het elfogadható. A pártalap- szervezet, az új titkár, — Kiss István — vezetésével bizonyá­ra többet foglalkozik a nőszer­vezettel is, mint korábban. A termelőszövetkezet zöme női tagból áll. A vezetőségben vi­szont nincs nő. Miért? Munká­jukat jobban figyelemmel kel­lene kísérni és anyagi, erkölcsi támogatásban részesíteni őket. Hol érvényesül itt a nőtanács érdekképviselete? Van tehát bőven tennivaló. A kívülről jövő segítségnek viszont csak akkor van értel­me, ha a nőtanács is mindent megtesz, hogy előbbre jussa­nak. A terápia eredményes, ha ismerjük a diagnózist. Tudjuk, hol, mit kell tenni. Hogyan vé­lekedik viszont erről Csépe Jó- zsefné, a nőtanács titkára? — Én nem tudom, hol lehel a hiba. Nem érdekli az asszo­nyokat, hogy mit akarunk csi­nálni. Horgolótanfolyam? Ott­hon is horgolhatunk — mond­ják. Tehát rendezvényeket nem csinálnak, mert nem látogat­ják. És talán azért is nem lá­togatják, mert nem csinálnak. És a kör bezárul. Persze évek óta tartó csendéletet nehéz egy kezdeményezéssel megtörni. A kezdeti részvétlenség alább­hagy, ha az asszonyok úgy lát­ják: érdemes az összejövete­lekre elmenni, mert ott tanul­hatnak esetleg olyasmit is, amit otthon nem lehet elsajá­títani. Ahhoz, hogy Hasznoson élénk nőmozgalmi munka bon­takozzon ki, a korábbinál na­gyobb lelkesedés, és összefogás szükséges. Csak ezek után töltheti be igazán a feladatát: mozgósítani a politikai és gaz­dasági célok megvalósítására, formálni a nők világnézeti, szakmai és általános tudását, tevékenyen ellátni érdekképvi­seletüket. Rozgonyi István Préselt nádból készít ízléses, praktikus vikendházakaí a Bács—Kiskun megyei Nádgazdasági Vállalat. Az előkal­kuláció szerint a helyszínen felépítve tizenötezer forintba kerül a kis nyaraló, melynek húsz négyzetméternyi alap- területe beton és két helyiségből áll (MTI foto —* Fehérváry Ferenc felv.) ^párh iLza mű j t&idfaiet&k Az író — Szép ez a Szigliget... Jó ez a pihenés, de én nem fogok pihenni.., Hogyisne! Most amikor ... Azért ezt nem gon­doltam volna... Ugyan, miért ne? Népszerű vagyok. Népszerű vagyok! Ez kétség­telen. Nézzük csak, hogyan is volt? Szigligetre a szokott módon — beutalóval és természetesen vonattal jutottam el. Az alko­tóház „vezérkara” buszt kül­dött elénk Keszthelyre. Buda­pest—Keszthely között nagyon megszomjaztam. Mondom ma­gamnak: — egy üveg serital jót fog tenni. és azzal neki­vágtam az imbolygó vagonok­nak. Hamar megtaláltam a bü­fés kocsit. Nagyon rendes gyerek volt az a büfés. Azonnal láttam raj­ta, amikor beléptem. A sör? Ki figyelt oda? Sör. Számít, számíthat valamit, amikor az embertől szószerint idéznek?! Azt mondja nekem az a na­gyon rokonszenves, müveit, kétségtelenül fogékony gyerek, az a büfés — Jó napot, lró Űr! Az ember elindul hazulról, a ködös, latyakos fővárosból, és nem is gondolja, hogy... Csak arra számítottam: majd az, alkotóházban jól kipihenem magam. Rengeteg munkám volt mostanában a hivatalban, írni? Otthon is lehet. Most már más a helyzet! Kötelez, igen is: KÖTELEZ a népsze­rűség ... Olvasóim várják a gondolatokat, a szép kerek tör­téneteket — Tőlem. Ez igen, ez most már így lesz, de mi­kor volt másként? Amit teg­nap a Hungáriában Sz. mon­dott rólam az egy disznóság, és rágalom! Igen is népszerű va­gyok, le sem tudnám tagad­ni... Ezek után! A büfés — Tele vagyok jó sztori­val ... Többnyire gyorsvonatokon teljesítek szolgálatot. Tudja, a büfés kocsiban. Van egy mon­dás. Tulajdonképpen tőlünk, büfésektől ered, de ezt nem sejti senki... „Aki belép a büfés kocsiba — már be van . csapva!” — Valahogy így. Jó szakma. Érteni kell a módját. Persze a mondást nem kell egészen komolyan venni. Szak­mai sovinizmus ... Azért van benne valami. Nézze, magának elmondom, mert olyan képe van, mint egy... Az átverés már a sör­nél kezdődik. Kétféleképpen lehet csinálni... Az egyik a „beverés”. Ez azt jelenti, hogy „felhígul” a sör. Persze nem magától. Nem fér dolog, egy gyerek is meg tudja csinálni nem szeretem. A másik: a „le­emelés”. Művészet. Bűvészet. Gyakorolni kell, ha lehet — tükör előtt. A titka? Tudja mit? Mindent azért magának sem mondok el. Nem is erről, a sztorikról akartam beszélni. A múltkor bejön hozzám egy barnakabá­tos mikulás és egy üveg sört kér... Nagyon el volt kenöd- ve, láttam rajta, hogy kitik­kadt valahol, de mást is meg­figyeltem ... A pasas ismerős volt valahonnan. Mialatt „le­emeltem” egy fél ■pohár sört az üvegéből (dolgozni akkor is kell, ha gondolkodik az em­ber!) jól megfigyeltem az ar­cát. Akit én egyszer megné­zek magamrtak, ezer év múl­va is megismerem... Nem voltam én mindig bü­fés. Egy időben a Danúviában skeráltam, akkor találkoztam a barnajakós mikulással. Csi­náltunk egy olyan irodalmi színpad félét. Engem nem na­gyon érdekelt az ügy, de volt ott egy világi jó csaj. arra haj­tottam, de nagyon. Kész. A pa­sas akkor is olyan önképzőköri szinten írogatott, és a fene tudja, hogyan — kapcsolatba került a mi irodalmi színpadunkkal. Be­hozta egy novelláját és az én nyakamba sózták. Nekem kel­lett felolvasnom. Valami disznó­ról szól, amit elloptak a kö­zösből ... Jó sztori, mi? — Jó napot, író úr! — fal­toltam a szivarral, amikor le­esett a tantusz és olyan mé­lyen hajoltam meg előtte, hogy az állam a pulthoz verődött. Koppant az övé is. Egyből fel­dühödött a kisöreg, és még két üveggel rendelt. Fogalma sem volt, honnan ismerem, ezért nyugodtan nyomhattam neki a sódert, hogy így, meg úgy tisztelem, régi, lelkes olvasója vágyóit, rajongó híve, miegy­más ... A szpícs közepén eszembe jutott két viszonylag jó sor a disznós novellából, és azt is leszavaltam neki... Két vermut. Hoppá! Leemeltem a felét. Amikor jó a szórás, sok minden bejön. Eszembe jutott az is, hogy vagy fél éve ol­vastam valamit a lapokból: X.Y. első kötetét kiadták. Nyo­más! — Kár, hogy nincs nálam, dedikálhatná az író úr! — búg­tam. A szivar azt sem tudta melyik lábára álljon. Szeressük egymást gyerekek... Ha neki ez örömet okoz! Miért ne? Legalább egy százast kerestem a bolton, és plusz az ember­baráti cselekedet... A pali szószerint „leszállt” Keszthe­lyen ... A. glóriát is láttam a feje fe­lett ... Egy sört? Parancsoljon, főszerkesztő úr! Pataki László

Next

/
Oldalképek
Tartalom