Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-02 / 28. szám

J£Ä7. fjahrnát* 2. N 'VS R * D 3 Ószintén a táppénzes-állományról I. Ellentmondó állásnontnle Orvosokkal, párt- és gazda­ság vezetőkkel, szakszervezeti funkcionáriusokkal folytattunk eszmecserét a táppénzes állo­mány csökkentésének lehető­ségeiről, módjairól, előfelté­teleiről, a nemrég megtartott szeraesztőségi ankétünkön. Nehogy valaki azt higgye; az eszmecserén valami világra­szóló nagy dolgokra jöttünk rá, azt azonban állíthatjuk: a prob’émák olyan megvilágí­tásban kerültek szóba, ame­lyekről eddig alig, vagy egyál­talán nem beszé'tünk Ezek közé tartozik artnak taglalasa, hogy érdeke-e gyáraink, vál­laltaink, üzemeink vezetőinek a táppénzes betegállomány csökkentése? Nyílt titok, hogy nálunk a legmagasabb a betegletszám, országos elsők vagyunk. Mesz- sze magunk mögé utasítot­tunk, ve.ünk lényegében azo- . nos természeti adottságokkal, sajátoságokkal rendelkező me­gyéket. Ami érdekes és elgon- do.koztató, az a következő: Másként ítélik mag a kiala­kult helyzetet az Egészségügyi Minisztérium illetékesei, más­ként a megye szervezeti dol­gozóinak vezetötestülete, me­gint más oldalról közelítik meg az orvosok, illetve a gaz­dasági vezetők. \ — A minisztériumban — mondotta dr. Szabó Lajos, az Acé árugyár üzemi főorvosa — az a vélemény: miért va­gyunk kétségbe esve, országos szinten meg van a kiegyenlí­tődés. A megyei szaitszerveze- , lek vezetői szerint viszont in­dokolatlan a jelenlegi helyzet. Ezzel értenek egyet a körzeti- és BÜKO orvosok is. Ez utób­biak ugyanakkor elmondják: hiába minden erőfeszítésük, mert a táppénzes betegállo­mány csökkentése nem érdeke a vállalatok vezetőinek. A beteg jegyen lévő dolgozó nem a vállalattól, hanem az SZTK-tól kapja a pénzt, tehái a részére biztosított bért a gyár, az üzem más célokra jutalmazásra, premizálásra használhatja fel. így hát vál lalati szinten nem is érdeke a táppénzes-állomány csökken­tése Ellenben akinek a hátán csattan az ostor, a brigádveze­tők, a művezetők, gyáregység vezetők joggal méltatlankod­nak a sok beteg miatt, men nem tudják tervüket teljesíte­ni. köteles kártérítést fizetni. A táppénzes-állománynál viszont nincs ilyen kötelezettsége a gyárnak, a vállalatnak. Ez a felemás helyzet, felemás meg­oldásokat szül. Annak ellené­re, hogy a vállalatnak a bal­eseteknél fizetnie is kell, még­is tovább növekedett a balese­tekből kiesett munkanapok száma. — 1966-ban 1000 nappal nö­vekedett. Hárman vesztették életüket a megyeszékhely üze­meiben. Az okokat vizsgálva megállapítottuk: nem tartják meg sokhelyütt a havi mun­kavédelmi szemléket, ahol pedig ezt megteszik, ott sem ellenőrzik a felvetett problé­mák megoldását — mondotta Mede Szilárd, a salgótarjáni városi pártbizottság munka­társa. Bemard Rezső, a zagyvái bányaüzem vezetője viszont azt állítja: — Minden vezetőnek érde­ke, hogy minél kevesebben legyenek táppénzen. Ezt kí­vánja a biztonságos, folyama­tos termelés érdeke. Vélemé­nye szerint a bányászok 95 százaléka becsületes, munká­ját szerető ember. Ezekkel nincs is baj Hanem azokkal, akik két hetet dolgoznak, utá­na két hétig, két hónapig, vagy még tovább indokolatlanul táppénz-állományban vannak. Ezekkel szemben kellene ha­tározottan fellépni. Elmond­ta. hogy nemre? egy gyűlésen az aknavezetők felolvasták, hogy táppénz címén ki milyen összeget vett fel. A munkások egyhangúlag elítélték álbeteg munkatársaikat, mert rájöttek: kollégáik becsapták őket. akik azt hiszik, hogy a táppénz nem más, mint a munka nélkül szerzett ’ jövedelem forrása. Táplálja ezt az élősdiséget. ösztönző gyakorlatot és szem­léletet az a hivatalos, tudomá­nyos orvosi álláspont. mely szerint azonos betegségek gyógyítására fordított idő évenként állandóan növekszik. Ennek az álláspontnak viszont ellentmond az életszínvonal es egészségügyi politikából faka­dó gyakorlat. A tények és a valóság bizonyítja- jobban táplálkozunk, ugrásszerűen növekszik a gyógyító eszkö­zökre, gyógyszerekre fordított állami hozzájáftjlás. javulnak az egyészségügyi körülmények, szélesebb körű és eredménye­sebb a betegséget megelőző, felvilágosító, nevelő munka. — Ha már a megelőzéstől van szó. hadd mondjam el en­nek fonákját is — folytatta Orsai doktornő. — Közismert a bányai fürdők problémája. Elmegyek felvilágosító előa­dást tartani a bányászoknak a bőrmegbetegedésekről, a fer­tőzésekről. a tisztálkodás fon­tosságáról. Igaza van doktor­nő — mondják a bányászok — de nekünk előbb fürdőre vol­na szükségünk Hasonlókép­pen jártam, amikor a mozgás­szervi megbetegedésekről tar­tottam előadást. Utána kértem a bánya vezetőségét: a főszel- lőztetőket, a ki- és beszállás­nál ne járassák, mert a nagy hőmérsékleti ingadozás, ugrás­szerűen megnöveli a mozgás- szervi megbetegedéseket. Meg­érkezett a válasz a Bányamű­szaki Felügyelőségtől: Nem le­het. Elősegíti a táppénzes-állo­mány növekedését az is, hogy a buszok 80 százaléka fűtetlen. A meleg bányából kijövő em­berek hidegben utaznak, kö­zülük többen, két—három ki­lométert gyalogolnak, míg ha­zaérnek. Nem csoda, ha gyor­san megbetegszenek. Különö­sen jelentkezik ez azoknál, akik 40—50 évesek, és 30 évet töltöttek a föld alatt. Amikor betegségük miatt más munkát ajánlok, hamar odavágják: — bányász vagyok a bányában adjanak könnyebb munkát. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor 3000 forintos keresettel elmegy táppénzre, minthogy kevesebb bérért dolgozzon. (Folytatjuk) Vemesz Károly Vallomás Kisterenyéről Varga József vagyok, a Kis- terenyei Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának a titká­ra. Harmincegy éves, s szinte mindjárt a gimnáziumi érett­ségi után. 1958-ban megismer­kedtem az állam-, illetve a közigazgatással. Először Kis- hartyánban tevékenykedtem, mint vb-elnök. Közben több­ször voltam iskolán. Hathó­napos államigazgatási tanfo­lyam Veszprémben, aztán a kétéves Tanácsakadémia — az első év levelező, a második bentlakásos. Egy évvel ezelőtt úgy kerül­tem Kisterenvére, hogy az elő­döm nyugdíjba ment. Alig több. mint egy éve. Nem nagy idő. Mégis nagyon megszeret­tem a községet. Szeretem Kis­leren yét. még akkor is. ha ez a több mint hétezer lakosú település szétszórt és sok a munka. Mi viseljük gondját Rákóczi-telepnek és Szúpatak­nak is. Hogy nehéz, és sok itt a munka? Fiatal vagyok még! Talán úgy is fogalmazhatnám: éppen azért ragaszkodom Kis- terenyéhez, mert van mit al­kotni. A pezsgő élet a sok gond, azok elhárítása. or­voslása csak örömmel töltheti el az embert! Az elmúlt hetekben készítet­tük el a tanács négyéves mun­káját értékelő beszámolót. Higgyék el, öröm volt beszá­molni a tanácstagságnak. Csak most derült ki, mennyit fej­lődött ez a község. Nagy ösz- szességében láttuk, hogyan változott a falu arculata, a benne élő emberek élete. Egyedül az a szám hogy az elmúlt négy év során több. mint tizenhétmillió forintot használtunk fel az állami költ­ségvetésből, önmagáért beszél. Ezt az összeget csaknem egy­millió forint községfejlesztési alap tetézi. És mindjárt azt is elmondom, hogy a 46 alkalom­mal tartott községi tanácsülé­sen 113 napirendi pontot tár­gyaltunk meg. Tizenhét eset­ben községi’jlesztési. tizennyolc alkalomkor pedig költség- vetési feladatokon vitatkoz­tunk. A legfontosabb termé­szetesen mindig a jelölőgyűlé­seken felvetett közérdekű be­jelentések, javaslatok megva­lósítása volt. i Számvetés? Ám legyen! Megéri. Nem fontossági sor­rendben sorolom. A pedagógu­sok lakásgondjának enyhítésére — gimnázium is van már Kis- terenyén — hat lakást vásárol­tunk. Megépítettük a szú pata­ki orvosi rendelőt. Elkészült hét kilométer salak és négy kilométer betonjárda. A bel­vízrendezésre összesen ötmillió forintot költöttünk. Ebből meg­oldottuk az új telep egy ré­szének, a Rákóczi és a Hunya­di útnak a belvízrendezését. Parkosítottuk a Csente alatti közterületet, felújítottuk a 'ta­nácsházát. új piacteret létesí­tettünk négy standdal. Meg­építettük a megye egyik leg­korszerűbb tűzoltószertárát Is. A jelölőgyűlések részvevőinek kívánsága szerint 300 folyómé­teren bővítettük a villanyháló­zatot. Korszerűsítettük a köz- világítást a 21-es fő- és a 13. as számú útvonalon. Azt nem mondom, hogy ezzel mindent megoldottunk. Csak azt haj­tottuk végre, amihez az anya­gi erőnk is biztosított volt. Ez a számvetés, felsorolás nem tükrözi híven Kisterenye fejlődését. Hiszen állami — nem tanácsi — beruházásból elkészült az új gimnázium, a vasúti felüljáró, a sportöltöző, a mindenki által sürgetett tör- pebenzinkűt, a bányatelepi zöldséges üzlet, a kölcsönző, a kenyérbolt, a korszerű bútor­üzlet. Megkezdte működését a fodrász ktsz női részlege, kor­szerűsítették a bisztrót, és a bányatelepi italboltot. Az ál­lami gazdaság 26 családi ház építését kezdte el, eddig ti­zennégy elkészült. Állama se­gítséggel hozzáfogtunk a ci­gánytelep felszámolásához, és nyolc lakást felépítettünk a telepieknek. A szúpataki tsz- nek 250 méter bekötőút léte­sült, és megoldódott a kiste- renyei közös gazdaság kalapa- ti majorjának vízellátása, és folyamatban van a külterületi víztelenítés is. Rákóczi-telep korszerű buszmegállót kapott, s az eddigi négy helyett hét transzformátor-állomás bizto­sítja a jobb energiaszolgálta­tást, amiért nagyon hálásak a tévé- és rádió-előfizetőik. Az futsz kezelésében egy korsze­rű cukrászda, borkóstoló léte­sül. Egészséges folyamat! Azt valljuk, hogy az ered­mények önmagukért beszélnék. Közséeünk lakói tudják, mire szavaznak márciusban. Azt is megmondjuk, hogy nem sike­rült mindent valóra váltani. Anyagi fedezet és még türelem szükséges. Az ivóvízellátás a fejlődés gátja Kistérényén. Ez­ért létrehozzuk a viztársulatcrt. Az idei községfejlesztés teljes összegét a tervkészítés emész­ti fel. Nem lesz eredmények­ben látványos az 1967-es esz­tendő. de folytatjuk az út, jár­da építését, a belvízrendezést. Akad más gondunk is. Szük­ség lenne az úgynevezett „Solymossy-féle” kastély át­alakítása kulturális célokra. Régi kívánság ez. Megoldást vár az öreg iskola felújítása is. Meggyőződésem, hogy ezeket a gondokat is megoldjuk, mert szorgalmas emberek lakják a községet. Bizonyítsam? Csupán az elmúlt évben a falu 1726 polgára vett részt társadalmi munkában. Az elvégzett mun­ka értéke 184 925 forint. Az egy főre jutó átlag jóval meg.* haladja a 26 forintot. Segített a falu fejlődésében a házila­gos kivitelezés is. A teljes megtakarítás egy év alatt csak­nem háromszázezer forint volt; Hogyan értük el a számunk­ra rendkívül nagy eredménye­ket? Tanácstagságunk nagy ré­sze becsülettel elvégezte mun­káját. Grosz Sanyi bácsi már 83 éves. Szinte valamennyi ta­nácsülésen ott volt. A ciklus alatt 14 javaslattal segítette a * közösség munkáját. Bartus La­jos egyetlen . esetben sem hi­ányzott a tanács üléséről. Vasa Istvánné, Viczián János Szú­patakról, Huszák Károly, Kán­tor János, Koós György és a többiek a közösségért dolgoz­tak. Ügy is summázhatnám; egyek voltunk a közös mun­kában. Ezért szerettem meg Kiste- Tényét... Feljegyezte: Somogyvarí László — Nálunk is szóba került hogy a betegállományba vétel­nél legyen ott a munkaügyi osztály megbízottja is. Én pe­dig úgy irányítsam a beteg­áramlást, hogy megtakarítása legyen a vállalatnak. Felhábo­rított ez az eljárás. Hivatá­sommal és felfogásommal is ellenkezik, hogy egyszer a munkaerőgazdá’kodási meg­gondolások alapján, máskor pedig hivatásom és felelőssé­gem teljes tudatában bíráljam el a hozzám forduló beteg pa­naszát. Kijelentettem: én erre nem vagyok hajlandó — mon­dotta dr. Szabó Lajos. — Tőlem sem kérdezte még senki, miért van ennyi bete­gem? — állítja dr. Orsai Ka­talin, a kisterenyei bányaüzem orvosa. — Amíg a vállalat vezetősé­ge nincs érdekeltté téve a íáppenzes-állomány csökken­tésében, addig nehezen tu­dunk előre lépni — summázta a tapasztalatokat Szojka Irén. a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa szociális munkabizottsá­gának vezetője. Más a helyzet a balesetek­nél Amennyiben a dolgozó műnk 'képtelensége a vállalat mulasztásából adódik, a gyár Népi ellenőrzés ma és holnap Hazánkban tizedik éve mű­tődnek a népi ellenőrzési bi­zottságok. A jubileumi eszten­dő elején dr. László István, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke tájékoztatta 'a- punkat a NEB jelenéről és kö­A népi ellenőrzési bizottsá­gok c-e.ja, hogy a segítés érde­kében megállapítsák: a külön­böző szintű vezetés végrehajt- Ja-e az utasításokat, eleget tesz-e a törvényes rendelkezé­seknek. Aligha kell bővebben bizonygatni, hogy alapos ellen­őrzés nélkül hosszú időn át jb munkát vértezn; nem lehet. A legjobb szándékú intézkedések s jiietnek — tévedés, tájéko­zatlanság miatt — károsak, v-*sv értően törvénvsértők. A népi ellenőrzés megtisztelő fe­ladata következetesen vizsgálni, mi segíti, mi akadályozza a párt és a kormány által meg­alapított irányelvek érvénye- -ü’ését. A népi ellenőrzés tehát ársadaimi alapon nyugvó ál­I .ai-ji ellcBörzéc A vizsgálatok, valamint a tá- I jékozódások elvégzésében egy­re több szakember: mérnök, orvos, közgazdász, agronómus tevékenykedik. Ez lényegesen emeli a népi ellenőrzési munr.a színvonalát. Ugyanakkor az értelmiségiek szerepének nö­vekedése miatt sokakban felve­tődik a kérdés: ha a kétkezi dol­gozók részvételi aránya csök- ken, nem enyészik-e el aprán­ként a népi ellenőrzés népi jel­lege? Erre a kérdésre egyértelmű­en „nem” a helyes válasz. Ré­szint azért, mert valamennyi vizsgálatban és tájékozódás­ban tevékenykednek — isme­reteiknek és képességeiknek megfelelő körben — fizikai dolgozók; részint azért, mert az ellenőrzésbe bevont értel­miségiek igaz hívei a szocia­lizmusnak, segítőkész támoga­tói a hibák megszüntetésének. Ök tehát éppen úgy dolgozók, mint a fizikaiak: A népi ellen­őrzés társadalmi bázisa iák szélességére jellemző, hog* míg megyénkben ezerhatszáz- ötven népi ellenőr dolgozik, a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság csupán nyolc függetle­nített munkatársból és tizen­három fős nem függetlenített testületből áll. A járási NEB- v 'étszáma ennek csupán tö­redéke. A népi ellenőrzés szi­gorúan tarsauaimi jelege mel­lett szól az is, hogy egy-egy ■ -i?coá!atot követően a népi el­lenőrök a vizsgált szerv vezetői- \ el — a ténymegállapítások te­kintetében — a legteljesebb egyetértést alakítják ki. Ezt követeli tőlük a segítés szándé­ka; s ezt teszi' lehetővé az a tö­kéletes érdekazonosság, amely a vizsgált szerv és a népi el­lenőrzés között fennáll; az. hogy mindkettőjük célja az eredményesebb munka. A megvei NEB a vizsgált té­máik hatvan—hetven százalé­kát helyi javaslatok, felvető Jött problémák alapján vá­lasztja meg. A többit — orszá­gos vizsgálatok részeként — a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság adja. Évente kétszáz- hatvan—két&záznyolcvan, java­részt közérdekű beje’entés ér- ;i- tprer*‘én’- "ér' "ttenőrzé- si bizottságaihoz. Jó kiindulási pontot adnak ezek számos hiba megszűntetésére; de még töb­bet erneuert, ira a bejelentők némelyike nem gondolkodna hónapokig-évekig azon. közöl­je-e egyáltalán észrevételét. Örvendetes, hogy ritkul a rosszindulat sugallta bejelen­tés. Mind kevesebb az olyan ^7-r-vptp 1. pmelvnek megvizs­gálására más szerv —, például az Állami Kereskedelmi Felügyelőség —. illetékes. A népi ellenőrzés egyedi eseted­ben is dolgozik —, igazán ér­tékes munkát azonban inkább egy problémának több népgaz­dasági ágazatra kiterjesztett vizsgálatával végez. Ilyen volt a közelmúltban — sokak kö­zött — a mezőgazdasági szak­munkásképzés kérdése, ahol figyelmet kellett fordítani a népgazdaság igényeire, az em­berek érdeklődésére, a rendel­kezésre álló szellemi és anyag* erőkre. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy a népi ellenőrzés szerepe nevriő az ú; garasáéi mecha­nizmusban. Az ellenőrzéseknek még szé.i sebb körre kell kiter- :Mt*íöV. íré" mé'vebbre keU hatolniok, mint eddig. Keve- _'bb lesz a fix pont — utasítás kötelező mutató, stb —. amely­ről a népi ellenőrzés elindul­hat. Ár-, bér- és minőség-kér dések merülnek majd fel; — nem beszélve arról, milyen fe­lelősség lesz megállapítani, hogy a jövedelmezőség érdeké­ben gyártott közszükségleti cikk valóban a köz szükségle­teinek kielégítésére készül-e. Ma — aránylag! — nem nehéz felfedni a hanyag kezelés vagy a pazarló gazdálkodás tényét, összehasonlíthatatlanul nehe­zebb és felelősségteljesebb lesz ez az új mechanizmusban, amikor egyetlen vezető vagy szűk kollektíva ítélőképességé­nek helyességétől függ millió forintokra rúgó nyereség vagy veszteség. Túlnyomó részben közgazdasági elemzést kívánó problémák ezek. Megoldásuk- ; nagyo- o *• ec - el 1 jut­tatni a közgazdászoknak, s munkájuk arányában az eddi­ginél nagyobb erkölcsi és anya­gi megbecsülésben szükséges részesíteni őket. Az új mechanizmusban a szakmai kérdések számának növekedése mellett újólag ki­domborodik a népi ellenőrzés népi jellege. Az egyszemélyi vezetésen alapuló felelősség növekedése1 mellett érvényre kell jutnia a szélesebb körű kollektíva véleményének, ezer­nyi élettapasztalaton alapuló bölcsességének is. A fizikai munkakörben a’kalmazott né­pi ellenőrök napról napra együtt do'goznak kétkezi tár­saikkal, így akaratlanul is megismerik azok vélemér ét. E vélemények, valamint a kol­lektíva hangulatának ismerte- -ésével, idejében adott jelzé­sekkel értékesen járulhatnak az új gazdasági mechanizmus sikeréhez. — b. z. — s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom