Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
n f«O fl A B TW. február 12. vh'áenap Szeberényi Lehel: NAPOKIG járkált a fejem A KICSI pók visszafordul. Aztán azok is behajtottak, fölött, mint valami holdbéli Arasznyi utat. ha tett. Vissza- amelyek előbb kifeszíttettek — lépegető. A fehér falon jár- tér végzete kosarába. Vissza- rögzítés végett. Aztán nem kált, mely ferdén hajol az húzta a nagy pók, a hatal- volt tovább, ágyam fölé. Kékesen dereng más. Zsinóron tartja, ahogy a Üerde fal fölöttem, az én ég- mi a csirkét és engedi bók- A gombostűfejnyi pókocska boltom A pók köröz rajta lászni kicsit. A körön belül, felült a ballisztikus gömb temelynek a zsinór a sugara — fejébe, s az zsugorodott, zsu- járhat-kelhet. A zsinór rán- Sorodott, leengedett, mint egy dulása figyelmezteti, meddig kiszórt hólyag. Idegesítő. szorongató, mint egy hidegháború: ki tudja mikor válik meleggé. Mikor eloltom a lámpám, nem látom a pókot. Ki bírja tartósan a feszült Idegállapotot? S a pók bizonnyal erre vár, erre az elernyedésre, erre a figyelem-kihagyásra. Az éj leple alatt majd eláereszke- d'k ejtőernyőjén a paplandombok közé a paplan-völgyekbe. Köröz a pók fölöttem, kiszemeli a mélyben arcom városát. Arcom épületei: orrom, szemem, szám a kiszolgáltatottságtól borzonganak. Kerek a pók, tányérakna, hosszú, pálca-lábai kosarasán tapogatják az égboltot, kémholdak antennái. A pók veszedelmes dologgal játszik: hálót készít. Ügy gondolja, e veszélyes holmi egyedül reá ártalmatlan, a titok birtokosára. Biztos a dolgában, hogy büntetlenül élhet vele. Teljesen nyugodt afelől, hogy senki és semmi meg nem zavarhatja játékait. A hálóba vetett biztos tudat az övé. A hálóba, melyet akár a világ fölé teríthet. S annyi áldozatbogár vergődik a láthatatlanságig álcázott szövevényben, amennyit akar, győzze vérüket csapolni. Csapdája nincs? De igen. A kör önmagába tér. EGY REGGEL kifogtam. A pók kalandját zsákmányával. A parányi áldozat bosszú lábainak kosarában vergődött. Akkora volt az áldozat, mint egy gombostűfej. A pók számos lába: iszonytató toronydaruk, melyek útra készülő ballisztikus gömböt tartanak: a pók feneketlen bendőjét. Figyeltem az áldozat kitörési kísérleteit. Szurkoltam neki. Makacsul ragaszkodott az életéhez. El-eljutott a pók lábaihoz, mélyek körbefogták, miként egy fogolytábor kerítésoszlopai. Sose jutott túl a lábakon. Azok nyugodtan, biztosan álltak a helyükön, s némi söprö- gető mozdulatot téve, mindig visszaterelték a halálraítéltet. er a szabadsága. Űjra meg újra engedi arasznyi utakra. fordította kommentárjaim építményét. Ocsúdásom azzal kezdődött, hogy a pókocska gyanúsan sokat szaladgált kosárból ki, kosárba be. Mi több, körbe járta sorra a darulábakat, el- matatott velük. Majd tova futott, s megint vissza, a következő lábhoz. Nem hittem a szememnek. Megmozdult és kifeszült az első toronydaru-láb. Mint amit a padlóhoz szegeztek. Aztán vele szemben a másik — a falhoz tapasztva. Aztán sorba behajlott a többi térdben, — láthatatlan gúzsba. A nagy pókot telhetetlensé- ge messzire vitte a maga háza tájától. önhittsége félrerúgott minden óvatosságot. Ugyanolyan hálóba lépett, amilyeneket ő De mégsem egészen olyan volt e háló. Szövevényében eltért attól, amit c ismert. Maga volt a dzsungel, kenyérfákkal és kókuszpálmákkal, melyeket befutnak a kusza és erős liánok, és más alattomos kúszónövények. Beléjük gabalyodik a pókláb és nincs menekvés. A pókocska a gombostűfejnyi, kinek itt a hazája, s a pálmafák tetejében lakik, ör- döngősen bánik a liánnal. A NAGY PÓK nem olvasta Gullivert, hogyan járt Li- lipütban. ... ■ u.. .1 , j j____________|________ V árom, feszengő, készenléti állapotban, míg éberségem Ejnye de sűrűk lettek ezek elernyed, s elnyom az álom. az utak. Gerő János: DISZNÓTOR Ádám Ferenc tanító úr huszonkét éves múlt a nyáron, de már szeptember óta tanított. Városi ember volt, akárcsak ifjú felesége. Ennek ellenére hamar megszokta a nagy alföldi falut. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy október első szerdáján egy kiskocával lepte meg a feleségét. — Kísanya, hizlalunk! — igy kezdte, amikor betoppantott, és boldogan újságolta, hogy a karcagi vásárban vette a gyönyörű kis göndör szőrű mangalicát, amelyet a szövetkezet teherautója délután hoz haza. Pontosan úgy beszélt a disznóról a tanító úr, mintha valamikor hizlalást szakértő lett volna. Pedig ezidáig még egy moslékot se kevert meg, soha. Mégis, amikor felesége első látás után megdicsérte a malackát, mindjárt kijavította: —■ Nem malacka ez, szivem, hiszen anyányi már! A gazda is pontosan igy mondta, akitől a hízót vette. Mert ő is malackának titulálta alkudozás közben a kis göndör szőrűt. Ezt azonban semmi pénzért nem árulta volna el a felesége előtt. Sőt gyakran azt emlegette e helyett, hogy jó vásárt csinált, és nincs az a disznó, amivel őt becsaphatnák. És meg kell adni, a kis hizó valóban úgy kerekedett a tanító úr keze alatt, hogy öröm volt nézni. Amikor Varga szomszéd átjött az iskolába, még az is megdicsérte a hízót: — Gyönyörű jószág. Márciusra eléri a száznegyven kilót. Csakhát ez nem mangalica, hanem keresztezett. De ettől még szépen gömbölyödik. Majd más alkalommal odaát járva, mást mondott: — Egy hibáját mégis találok. Fene nagy bendője van, ilyet még nem is láttam. Kiesik belőle vagy harminc kiló, ha levágják. Valóban nagy hasa volt a hízónak, de Ádám Ferenc tanító úr nem bánta. Nagyon szerette a ha- sa-szalonnát s úgy gondolta: most majd legalább kedve telik benne. E tetgette is szorgalmasan a hízót. Az meg, mintha csak meg akarná szolgálni a kedves ellátást, hi- he'etlen gyorsasággal gömbblyödött. És lassan elkövetkezett a disznótor ideje. Csupa izgalomban éltek, napokkal előre készülődtek. A szomszédoktól üstöt kértek meg hurkatöltőt. A hentesnek idejében szóltak, és meghívták a segítséget is. Ügy felkészültek, hogy nem lehetett semmi fennakadás, meglepetés nem érhette őket. A nagy nap reggelén Varga szomszéd már öt órakor beállított. És mivel a szokás meg az illendőség úgy írja elő, pálinkát töltöttek előbb. Megittak egy pohárral, aztán még eggyel. Nem siettek, elvégre nem baj az, ha szépen kivilágosodik. Legalább jobban látja az ember, mit csinál azzal a hízóval. Még néhányszor körüljárt a pohár, azután amikor már érezték, hogy az ital melegen bizserget az ereikben, elindultak az ól' irányába. A tanítóné asszony tagadhatatlanul hősiesen viselkedett. Remegett a keze, de azért vitte a tálat, melyet neki kellett odatartani a vérnek, ha a gyilkolást végrehajtották. A tanító úr is sajnálta a keresztezett mangalicát, és az igazat megvallva, majdnem elhomályosult a szeme. Mégis ment a hentes után elszántan, és rázta á csuporban a tengerit: — Csi-kucukám, esi! Gyere elő egy kicsit, esi! Semmi válasz. Közelebb mentek. Semmi hang.. — Még nagyon csendes ez — mondta a szomszéd rósz- szat sejtve. — Csi, kucukám, esi!... A tanító úr egyre ezt hajtogatta, de a hízó, mintha megérezte volttá a veszedelmet, nem válaszolt egy mukkot se. — Csak nem lopták el, éppen most — dadogta a tanító úr rémülten. Szaporán nyitotta az ajtót, bújt befelé az ólba, hogy meggyőződjön a szörnyűségről. Nem nem lopták el. A keresztezett mangalica végül is szeretettel válaszolt. Megismerte a gazdáját, boldogan röfögött. A tanító úr megpróbálta kituszkolvi az ól homályosságából a világosságba. A hízó azonban meg sa moccant. — Tessék mán ódalba vágni, hadd jöjjön kijjebb! — kiáltotta a szomszéd. Szavain őszinte öröm érződött, hogy még se jött hiába. A tanító úr viszont nem szólt vissza egy szót sem. A sarokban, valami meleg puhaságban akadt meg a keze. Motozott benne.., vinnyogtak... Kitámolygott as akolba, és csak eny- nyit mondott: — Ez megfialt! A szomszéd pukka- dozott a kacagástól, de azért vitézül tartotta magát. A tanító úr meg elsápadt. Azután bűnbánóan a feleségére nézett és nagykeservesen nyögte: — Nem baj, kisuny a! Jövőre hatot hizlalunk. Hangversenyen Bs az még mindig nem adta fel. Nem fogadta el a reménytelent. Magam restelkedtem a nagy és hatalmas pók helyett, együtt éreztem áldozatával, a parányival. Pók volt az is, pókocska, a pókok nagy családjából. Egy másik rasszhoz tartozott: a kistestűekhez, melyeknek hasa nem nagyobb egy sovány pontnál, s végtagjaik fölöttébb kurták és cingárak, majdnem jelentéktelenek és színezetükben is mutatnak eltérést Hanem, odanézzetek! Sikerült? A pókocska kitört a lábak zord oszlopai közül. Gombostűfejnyi fekete pont, nyargal tova a fehér falon. A nagy pók ezt engedné? He -em mozdul utána, egy láb mozdítja. Hagyja futn A nagy pók biztos a dolgában, fölösleges mozdulnia. Örömünk korai volt. A z eseményt az indította el, hogy bejött hozzám Csipkerekiné a földszint tizenkettőből. — Sehogyan sem boldogulok ezzel a számítással — kezdte mondókáját, és az orrom alá dugott egy szakácskönyvet.— Itt az áll — mutatta a sorokat —. hogy vegyen a túrógombóc készítéséhez hatvan deka tú- -ót és tíz deka darát. — Hát vegyen — szakítot- am félbe —, mert a túrógombócot csak enni szeretem, de olvasni nem. — Ha ilyen egyszerű lenne, nem jöttem volna magához — folytatta Csipkerekiné. — A helyzet ugyanis az, hogy én egy kiló túróból akarok gombócot csinálni, s nem tudom kiszámítani, hogy ahhoz menynyi d'”-a kell. — Pedig egyszerű a számítás — vágtam közbe fölényesen. — Ez egy egyszerű egyszerű egyismeretlenes Izé.. Akarom mondani aránypár. Ki kell számítani az ikszet. ami jelen esetben a dara... Csipkerekiné olyan csengve nézett rám. hogy kivettem kezéből a papírt, ceruzát és Baloghy Zoltán: Operativ értekezlet számolni kezdtem. Lássuk csak hogyan is van ez? Tehát hatvan deka túróhoz tíz deka dara, akkor egy kiló túróhoz? ... Igen, ahhoz mennyi kell? Csak uéi.any piiianatig töprengtem, aztán egy mozdulattal félretoltam C$ ipk erek inét, s neki álltam megkeresni a gyerek tavalyi számtankönyvét, hátha abban találok valami utalást a megoldásra. — Csak kezdje kimérni otthon a túrót, addig kiszámolom — távolítottam el a közelemből Csipkereklnét, s ahogy Kihúzta a lábát a lakásomból, átrohantam a szomszédba, ahcl -«v fsriár ismerősöm lakott. Sajnos, nem találtam otthon, c' j ua^afe.é menet találkoztam i lakóbizottság elnökével. Neki is mondtam miről van szó. mire ő azonnal tűzbe jött.-*• Tudja mit? — lelkendezett. — összehívom a lakóibizottságot. A kollektív bölcses- ég. Az majd segít.., Állta is a szavát, mert félóra múlva lakásomon ült az egész akóbizottság. Kiszóltam a feleségemnek, hogy főzzön két kör kávét és senkinek nem vagyok itthon — a lakóbizottság elnöke pedig megnyitotta az értekezletet, s átadta nekem a szót, hogy ismertessem a példát. Az első hozzászóló Huzl lesek bácsi volt, aki azt javasolta, hogy aT adott számokat helyettesítsük be a szinusz tételbe. — Hogy képzel ilyet, Huzli- csek kartárs! — emelkedett-A1á«ra Cz'-ekedli Béla. — Ha a szinusz tételt alkalmazzuk, akkor fogban kapjuk meg az eredményt nekünk pedig darában ke’!. — Akkor talán az Avogadro törvényből kellene kiindulni — javasolta valaki, de őt is leszavazták, mert Csupor Jenő kifejtette, miszerint neki úgy rémlik, hogy az öreg Avogadro a gázokkal kapcsolatban csinált valami ilyen izét További másfél óra múlva már csak azon folyt a vita, hogy egyenes vagy fordított arányról van-e szó, aztán szótöbbséggel az egyenes arany javára billent a mérleg. Ezután már gyorsan haladtunk előre, sőt egy félóra múltán sor kerülhetett az arányár felállítására is. bár egy da- -abig elvitáztunk azon. hogy az 'ksz áz kültag vagy beltag tegyen. Pontban éjfélkor diadalüvöl- ásben törtünk ki, mert megvolt a végeredmény: az egy kiló túróhoz tizenhat deka és hat gramm dara kell. Az egész lakóbizoittsóg dalolva vonult le az eredménnyel Cslpksrekiékhez. — Mi van, kérem? — nyitotta ki az ajtót álmos szemekkel t lakás úrnője. — Itt a megoldás — kezdett szónokolni a lakóbizottság elnöke. — Miféle megoldás? — Hát, hogy mennyi dara kell a túrógombóchoz. •*— Köszönöm a szívességüket —- hálálkodott Csipkerekiné, — de az a helyzet, hogy nem győztem várni, ígv aztán úgy körülbelül adtam hozzá a darát. Már meg is ettük. Kltű- " ~ volt. | eforrázva távoztunk Csipkerekiék lakása úól, csak a lakóbizottság elnö- ;e igyekezett lelket önteni belénk: — Vigasztalja a lakótársakat, hogy végre egyszer tartottunk legalább egy remek operatív értekezletet. Igaz — tette hozzá —, hogy az udvar rendjéről is kellene tárgyalnunk, de az iáér. Majd legközelebb.
