Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

4 NÖGRÄD 1967. február 7. kedd A Palóci öld horizontja Sok szó esett már e hasábo- nehézségeket valószínűleg si- ablakot nyit-e a tágabb horl- kon a Palóciöld című Nógrád keiül legyőznie a Palócföld- zontra, az országra? A jó­megyei antológiáról. Nem cé- nek. Már most gondot fordí- szándék megvan, a képzőmű- lunk újra valamiféle vita kéz- tanak például a szerzőgárda vészek közül Csohány Kál- deményezése. Hogy ismét szóba bővítésére, s a profil gazdagí- mán, Bojtor Károly, ifj. hozzuk a kiadványt annak ez- tására. (Az irodalmi anyagon Szabó István kopogtatását, úttal mindenekelőtt két oka kívül több szemle, tanulmány, Miklós Róbert irodalmár sze- van. Az egyik az, hogy a tervek stb megjelentetését tervezik.) replését Gerelyes Endre, Sze­sz«™* mar ebben az evben ne- herényi Lehel és a többiek ^^evenkent jelenik meg a . , , , jelentkezését szívesen venné a S.ÄySÄ'jfS Sze"em' ha,ors!a9 5 * ok, amiért szólunk róla részben a Szombathelyen megjelenő azt hlsszuk> meg tagit31100 ennek következménye, a kiad- Életünk című antológiát há- Hiszen az itt élők, alkotók ványt ugyanis ez évtől új szer- rom megye (Győr-Sopron, egymásnak nem adnak feltét- kesztőbizottság szerkezti tar- Veszprém, Zala és Vas) írói, lenül rangot, s a helyben élő szerzőgárda nevelésében ép­szellemi horizontja? Folyóirat és feltételei azt hisszük, felesleges hangsú­lyoznunk — előfeltételei van­nak. Csak néhányat említe­nénk. Rangos szerzőgárda, Si°1^ába<íJlj ?lképzeÍ.^kelTjf- irodalmárai, stb.' töltik meg A bizottság tagjai Erdos 1st- anvaeeai d„ tervezik Feiér­j1^CSc!dnke^^S& és I^nárom megyék bevoná- P« 32 elszármazottak, eset- ÄÄÄr8 -t is a szerkesztésbe. Nóg- leg nemcsak az elszármazót­rád az ország egyik legkisebb tak, hanem más országos ne- Üj szakasz kezdődik tehát a megyéje. Vajon nem merész- vű írók irodalmárok tévé­P^vélff^HS?emiive^ “ itt éíőkre és a kenység; segíthet a legtöb. szérűvé teszi a kérdést, milyen kévés elszármazottra tamasz­távlatokat nyit a kiadvány az kodva folyóiratot indítani? bet- író és az olvasó előtt, milyen a Szépprózában eddig eléggé ® mindenekelőtt el kellene szűkös volt a választék, or- érni, hogy beszéljenek róla, szágos érdeklődésre számot- visszhangja legyen a Palóc­tartó elbeszélés például nem földnek. A kemény, őszinte A folyóirat indulásának — igen jelent meg az elmúlt szó is többet érhet, mint a években a Palócföldben. Al- langyos, semmitmondó. Ha tálában nem a mennyiséggel, folyóirat, vagy szemle lesz, a minőséggel volt baj. A lírai illetve mielőbb azzá akar vál- (írók, költők, irodalmárok, stb), termés elevenebb volt, ezt el- ni, nem nélkülözheti az ön- azaz a megfelelő szellemi sősorban az elszármazottak kontrolion kívül az efféle hátország, amely elegendőnek szinte mániákusan rendszeres kontrollt sem. Ha az igényünk bizonyul arra, hogy rendsze- szerepeltetésével érte el az immár „országos”, képessége­resen színvonalas anyagot antológia. Elgondolgoztató vi- inknek is „országosnak” kell biztosítson a folyóirat számá- szont, hogy a fiatal, illetve a lennie, ra. Nem nélkülözhető továb- pályakezdő költők nem igen bá a leendő folyóirat kriti- próbálgatják szárnyukat or- kájanak ismerete sem, amely szágos folyóiratokban. Vajon, •rszágos szemszögből jelölhet rendelkezünk elegendő reális ki valamiféle helyet a nap képességekkel bíró költővel, alatt. S természetesen, meg- j,a a megyehatárt lírai vonat- oldandok a terjesztés gondjai kozásban is nem iépjűk át ^ eddiginél nagyobb mértékben? Magyarországon jelenleg négy <E kérdésünk érvényes lehet vidéki irodalmi és művelődési általában is a szerzőgárdával folyóirat jelenik meg, a Je- kapcsolatban.) lenkor Pécsett, az Alföld A tanulmányi rovatot álta- Debrecenben. a Tiszatáj Sze- [ában a Nógrád megyei mü­gédén és a Napjaink Miskol- füzetek szerzőgárdája con. Az eddig megjelent Pa- töltötte meg írásokkal. Érde- Jócföld-számok és a belőlük mes ienne egetleg megnézni leszűrt tapasztalatok alapján szakkörökben mennyire tart- felmerülhet joggal a kérdés, ják nyüván> illetve használják vajon állja-e majd a versenyt fel az m napvilágot látott írá- az ötödik vidéki folyóiratként sokat sülyukat végs6soron ez Tóth Elemér S' i küldöttértekezlet kapcsán A napokban zajlott le az részletkérdés a bizalmi tévé- mennek az Acélárugyárból. Többen beszéltek erről kriti­___ „ _____________ ______ kusan, hangot adva annak aa é rtekezlet. Itt választották Ne™ mjndig népszerű, de aggodalomnak: ha továbbra acélárugyár TMK műhelyé- kenységében. ben a szakszervezeti küldött­bizal­sem változik a helyzet, sok fiatal szakmunkástól kell megválni. Érdemben szólni Az üzemi élet, a termelő meg a műhelybizottság új megtisztelő leiadat a tisztségviselőit. A résztvevők mié. Több helyen nagy is a reális beszámolót hallhattak, tekintélye, számolnak ia doi- Az elhangzott vita pedig azt gozókat képviselő véleményé­mutatta: a dolgozók fellősség- Vel. Néhol azonban csak for- gel viseltetnek mindazért, ami máHs voK a szerepe. Az el. az üzemben történik. A sza- , , .... . , , . . . , vakban még csak nyoma sem keszu,t Jutalmazási javasla- volt holmi féle személyeske- tokhoz már úgyis hiába szólt, munka sok-sok témája került désnek, apró ügyek felnagyí- azon nem változtattak. Sok- szóba a küldöttértekezleteken* tásának. Ezt a felelősséget az szor állították őket kész té- a taggyűléseken: jobban kell a tudat taplalja, hogy a TMK , ,, .. , ... . , „ . ..... ,, , dolgozóival és vezetőivel szem- nyek elé’ s llyenkor kerdez- foglalkozni az újításokkal, ben új igényeket támaszt hették önmaguktól: kiket kép- gyorsabban kell választ adni majd a gazdaságirányítás re- viselünk tulajdonképpen? Az rájuk, több helyen zsúfoltak formja. Erről többen^ is szól- ilyen esetek több bizalminak az öltözők, a mosdók, egész- Am az'3tíhayngzott ^megft^é szegték a kedvét. Nemcsak a ségtelenek a munkakörülmé- sek egy része túlnő az üzem TMK, de más üzemek tapasz- nyék. Ezek nem ma keletke- keretein, a továbbiakban er- talatai is figyelmeztetnek er- ző gondok, ezért ha felemelt ről kívánunk szólni. re, ugyanis szóvá tették a hangon beszéltek róla, nem küldöttértekezleteken, taggyű- lehet csodálkozni. De volt egy léseken. Csaknem valamennyi másik visszatérő refrénje is a műhelybizottsági választásnak tanácskozásnak. A munkások fontos intelme ez. Ha a gaz- többet várnak a gazdaságve- dasági vezető távol tartja ma- zetőktől. A termelési érte- gától a bizalmit, nem számol kezleteken elmondott javasla- özreműködésével, akarva, tokra, észrevételekre a legkö- képviselői a dolgozók és a ve- akaratlanul az üzemi demok- zelebbi alkalmakkor ismét zetők között. Véleményükkel racja érvényesülését akadá- vissza kell térni. Vissza is esetben, amikor intézkedések Erre gondolniuk kell temek. A válaszok azonban embereket érintenek: új be- az újonnan megválasztott ve- sokszor elég *----­o sztás, jutalmazás, fegyelme­zés. A tagdíjbefizetés csupán Több figyelmet a bizalminak Több mint 250 szakszerve­zeti bizalmit választanak most meg az Acélárugyárban, ök a szakszervezet legközvetlenebb megjelenő Palócföld e hagyo­mányokkal, gazdag szerkesz­tési és egyéb tapasztalatok- mércét kai, országos nevű szerzőgár­dával rendelkező orgánumok­kal? döntheti el, s ennek alapján állíthatjuk így, vagy úgy a Kojnok Nándor szerint nin­csen okunk a borúlátásra, a tapasztalatokat a munka hoz­Ablatr nyitást, visszhangot Eljut-e a folyóirat szintre a Palócföld? Rendezi-e háza­za meg, s a várható kezdeti táját, a még rendezni valókat. Az egykori könyvtárosok a biztonság kedvéért súlyos vas- láncokkal kötötték a könyveket a polcokhoz. Ilyen példá­nyok is láthatók az Eötvös Lóránd Tudomány egyel <un könyvtárának nagyértékű ősnyomtatványai között (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) kurták, furcsák. zetőknek is. Több helyen csak az utolsó Általában a dolgozók joggal napokban veszik elő a koráb- többet a bizalmitól. bi tanácskozások anyagait, jegyzőkönyveit. Az így „ősz­várnak többet a Ezzel számolniuk kell az új műhelybizottságoknak Is. Ugyanis az elhangzott kriti­szehozott” válaszok sokszor izzadtságszagúak, s koránt­kai megjegyzéseket elsősorban tükrözik az azzal történt érdemi foglalkozást, gondos törődést. Az újabb termelési nekik kell közvetíteniök gazdaságvezetőknek. Méltó nyosabb elbírálást várnak a leszerelt katonák Szóba került a taggyűlése­ken a leszerelt katonák hely­tanácskozásokon elhangzó egy­két mondatos reagálások, „vá­laszok” többnyire nem meg­nyugtatóak, formálisak, sab­lonosak. Az ilyen magatartás aztán fékezően hat a kezde­ményezésre, arra az igényre, hogy a munkás beleszóljon a zete is. Tavaly kilencvenhár- vezetésbe. Pedig ez nemcsak man vonultak be az üzemek- hangoztatott igény, ez az élet bői, s több mint hatvanan tértek vissza. A leszerelők egy része — mint mondotta ^ igényli, az egyik felszólaló — már a családalapítás gondolatával foglalkozik. A fizetésük azon­ban általában alacsony. Be­vonulás előtt a legritkábban javítják bérüket, mondván gok feladata’ hogy az elhang- úgyis elmennek. Ha vissza- zottak ne adjanak az ün- jönnek akkor pedig csak 50 nePé,yes választások emlékei, fillérrel, egy forinttel emelke- hanem mind f°gos észrevé* dik az órabérük. Ezért töb- teleknek szerezzenek érvényt ben elkívánkoznak és el is G. E, parancsa, a változó sági irányítás mind sürgetőb­Néhány olyan megjegyzés­nek adtunk hangot, amely­ről több szó esett. A meg­választott új műhelybizottsá­Végre, vau! Ahogy kezembe vettem az újságot, nyomban felcsil­lant a szemem. Végre] Van! Le­het kapni! Álma­im vágya, te Fiat 2300-as. hát elju­tottál hozzánk! — Főnök — ro­hantam be a pár- wás ajtó mögé — engedjen el egy órácskára. — Nem — in­gatta a fejét. — Munkaidő alatt nem. — De arról van szó... — Tudom, meg. halt az anyósa, gratulálok... de nem engedhetem el. — Másról van szó. tudja a... — gyereke szü­letett ... Gratulá­lok. de csak mun­kaidő után... Nem teheütem mást orra alá dugtam az újsá­got. — Micsoda! — kiáltott fel — le­het kapni? Vár­jon, én is me­gyek ... Hosszú sor állt az OTP fiók előtt. A hirdetés szerint itt adják az igény­lőlapokat. Ge bi­nes itálboltosok, zöldségesek, pere­cesek, lángos- sütök, egyszóval a mai „pénzarisz­tokráciánk” tagjai tolongtak az ab­lak előtt. Egyet­len gyanús fickót láttunk, egy or­vost. — Honnan van ennek pénze? — néztünk egymásra főnökömmel. Szavainkat mo­raj nyelte el. Egy csapat koldus ro­hant be az ajtón. Micsoda szimat — gondoltam. Ezek már az új mecha­nizmusban dol­goznak. Ismerik a piacot, tudják, hol kell kéregét- ni. Aki ilyen ko­csit vesz, az csak nem sajnál egy forintot. Nagynehezen azért ránk került a sor. Mosit nincs tekintélytisztelet, főnököm, és én egyszerre nyújtót- tűk kezünket az ablakon az igény­lőlapért. Fáradt tiszviselö hadart. — 148 ezer fo­rint. — Tudjuk. — De készpénz- ben az egészet... — Ide azt a pa­pírt! — harsogtuk. — Tíz forint az igénylőlap. Ismét egymásra néztünk, s egy­szerre szólaltunk meg. — Van egy tí­zese kölcsön?... Benedek B. István Nyugdíj előtt... VaMtí nyugdíj előtt áll, de még hajadon. Nem ment férj­hez. Fiatal karában volt egy nagy szerelme, aki elhagyta. Nagyon bánkódott utána. Ügy tudott feledni, hogy elszegődött egy jobbmódú családhoz neve­lőnek. Két rakoncátlan fiút bíztak rá. Ezek annyira lekö­tötték a figyelmét, hogy nem volt ideje magával foglalkoz­ni. Reggeltől estig ügyelni kel- ett rájuk, mert ha egy pilla­natra magukra hagyta őket, egymás hajába kapaszkodtak. Törtek, zúztak. Valika szép lassan megszelídítette őket. Annyira, hogy a fiúk jobban szerették őt, mint az anyjukat Már középiskolások voltak. Valika készítette nekik a reg­gelit. várta őket ebéddel. Mi­kor a gyerekek útra keltek a családi fészekből, Valika arra eszmélt, hogy az évek elrohan­tak. Megjelentek hajában az ősz szálak, a ráncok is finom pókhálószerűen befonták ar­cát. Nem bánkódott miatta. A két gyerek elvesztése jobban fájt neki. De Valika akarata nagyon erős. Most is. hogy el­terelje gondolatait hozzálátott tanulni a vendéglátóipari tech­nikumban. Azért éppen itt, mert fiatal korában már dol­gozott vendéglőben. A gyere­kek szülei is éttermet vezettek. Amikor nagy volt a forgalom, beugrott segíteni. A techniku­mot kitűnő eredménnyel vé­gezte el. Rögtön alkalmazták. Presszókban dolgozott, mint kávéfőző, később kiszolgáló, majd fizető pincér. Minden fi­gyelmét a munkájára fordítot­ta. Nagyszerű volt a megjele­nése. Mindig ápolt, frissen va­salt ruha és a vendégekhez na­gyon kedves. Amikor megnyitották az új kis falatozót. Valikét kérték fel vezetőnek. Az igazgató be­szélt vele. — Nagyon szeretném, ha be­bizonyítaná, hogy a szeszmen­tes presszóba is szívesen men­nek a vendégek. — Köszönöm a bizalmat. Megszolgálom.. Valika nagyon komolyan vette a megbízatást. Hideg ételkülönlegességeket rendelt. A legfinomabb tortákat. Tük­röket helyezett el, pici asztal­kákat, kicsi székekkel. Rövid időn belül ragyogott a fényes­ségtől a falatozó és egyre töb­ben fordultak meg benne. Már segítséget is kapott. És akkor minden figyelmét a bolt­ra és a vendégekre fordította. A törzsvendégei elé ment. Egy pillanatig, hogy a jóízlésen csorba ne essen, leült az aszta­lukhoz. Bizalmasan megsúgta. — Francia salátát most ne, inkább egy sonkás tekercset, majonézzel, most készítettem... Annyira fellendítette az üz­letet. hogy munkájáért kitün­tették. Akkor érezte ismét az egyedüllétét. Szerette volna örömét megosztani valakivel. Megfordult agyában, hogy férj­hez megy, de rádöbbent, már késő. Megint a munkába te­metkezett. Most az év elején történt, hogy az igazgató is­mét felkereste. — Valika, néhány hónap múlva itt a nyugdíj idő, el­megy, pihenni? Kerek aranykeretes szem­üvege alól nagy szemekkel né­zett a vezetőjére. Nem tudott szólni. Mikor magához tért zavartan mosolygott. Mint akit váratlan öröm ér, igaz­gatta szaimsszínű haját. — Természetesen igazgató kartárs. Rámfér. Tessék néz­ni lábam is milyen eres. Csak tetszik tudni egy kicsit várat­lanul ért — magyarázkodott. Kezébe vette a törlőruhát s törölgette a pultot, vendégek nemiévén az asztalkákat és kerülte az igazgató tekintetét. Most kezdett mélyebben gon­dolkodni a nyugdijáról. „Meg­érdemlőm, sokat talpaltam már. A lábam is mennyire fáj. Pihenek reggeltől estig. Nem, nem ez nem jó... Ak­kor majd utazok. Mindenfelé a nagyvilágba. De egyedül...? Mégis csak jobb volna még ma­radni. .. Annyi sok jó barát jár már ide.. Nyílt az ajtó egy idős hölgy unokájával érkezett. Süte­ményt fogyasztottak. Valika szolgált ki, aztán odament hoz­zájuk, a kicsit megsímogatta: — Ízlik édes? A nagymamá­nak is...? Az igazgató még a pult mellett állt, amikor Valika ma­gukra hagyta a vendégeit. Mi­kor elhaladt mellette, megál­lította. — Nem kötelező a nyugdíj­ba lépés. Ha bírja és kedve tartja, maradhat .. Még fiata­lokat is küldünk, tanítsa őket... Valika nézte az igazgatót, arca rózsaszínbe fordult, mon­dani akart valamit, de nyílt az ajtó és sietett a vendég elé... B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom