Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
4 NÖGRÄD 1967. február 7. kedd A Palóci öld horizontja Sok szó esett már e hasábo- nehézségeket valószínűleg si- ablakot nyit-e a tágabb horl- kon a Palóciöld című Nógrád keiül legyőznie a Palócföld- zontra, az országra? A jómegyei antológiáról. Nem cé- nek. Már most gondot fordí- szándék megvan, a képzőmű- lunk újra valamiféle vita kéz- tanak például a szerzőgárda vészek közül Csohány Kál- deményezése. Hogy ismét szóba bővítésére, s a profil gazdagí- mán, Bojtor Károly, ifj. hozzuk a kiadványt annak ez- tására. (Az irodalmi anyagon Szabó István kopogtatását, úttal mindenekelőtt két oka kívül több szemle, tanulmány, Miklós Róbert irodalmár sze- van. Az egyik az, hogy a tervek stb megjelentetését tervezik.) replését Gerelyes Endre, Szesz«™* mar ebben az evben ne- herényi Lehel és a többiek ^^evenkent jelenik meg a . , , , jelentkezését szívesen venné a S.ÄySÄ'jfS Sze"em' ha,ors!a9 5 * ok, amiért szólunk róla részben a Szombathelyen megjelenő azt hlsszuk> meg tagit31100 ennek következménye, a kiad- Életünk című antológiát há- Hiszen az itt élők, alkotók ványt ugyanis ez évtől új szer- rom megye (Győr-Sopron, egymásnak nem adnak feltét- kesztőbizottság szerkezti tar- Veszprém, Zala és Vas) írói, lenül rangot, s a helyben élő szerzőgárda nevelésében épszellemi horizontja? Folyóirat és feltételei azt hisszük, felesleges hangsúlyoznunk — előfeltételei vannak. Csak néhányat említenénk. Rangos szerzőgárda, Si°1^ába<íJlj ?lképzeÍ.^kelTjf- irodalmárai, stb.' töltik meg A bizottság tagjai Erdos 1st- anvaeeai d„ tervezik Feiérj1^CSc!dnke^^S& és I^nárom megyék bevoná- P« 32 elszármazottak, eset- ÄÄÄr8 -t is a szerkesztésbe. Nóg- leg nemcsak az elszármazótrád az ország egyik legkisebb tak, hanem más országos ne- Üj szakasz kezdődik tehát a megyéje. Vajon nem merész- vű írók irodalmárok tévéP^vélff^HS?emiive^ “ itt éíőkre és a kenység; segíthet a legtöb. szérűvé teszi a kérdést, milyen kévés elszármazottra tamasztávlatokat nyit a kiadvány az kodva folyóiratot indítani? bet- író és az olvasó előtt, milyen a Szépprózában eddig eléggé ® mindenekelőtt el kellene szűkös volt a választék, or- érni, hogy beszéljenek róla, szágos érdeklődésre számot- visszhangja legyen a Palóctartó elbeszélés például nem földnek. A kemény, őszinte A folyóirat indulásának — igen jelent meg az elmúlt szó is többet érhet, mint a években a Palócföldben. Al- langyos, semmitmondó. Ha tálában nem a mennyiséggel, folyóirat, vagy szemle lesz, a minőséggel volt baj. A lírai illetve mielőbb azzá akar vál- (írók, költők, irodalmárok, stb), termés elevenebb volt, ezt el- ni, nem nélkülözheti az ön- azaz a megfelelő szellemi sősorban az elszármazottak kontrolion kívül az efféle hátország, amely elegendőnek szinte mániákusan rendszeres kontrollt sem. Ha az igényünk bizonyul arra, hogy rendsze- szerepeltetésével érte el az immár „országos”, képességeresen színvonalas anyagot antológia. Elgondolgoztató vi- inknek is „országosnak” kell biztosítson a folyóirat számá- szont, hogy a fiatal, illetve a lennie, ra. Nem nélkülözhető továb- pályakezdő költők nem igen bá a leendő folyóirat kriti- próbálgatják szárnyukat or- kájanak ismerete sem, amely szágos folyóiratokban. Vajon, •rszágos szemszögből jelölhet rendelkezünk elegendő reális ki valamiféle helyet a nap képességekkel bíró költővel, alatt. S természetesen, meg- j,a a megyehatárt lírai vonat- oldandok a terjesztés gondjai kozásban is nem iépjűk át ^ eddiginél nagyobb mértékben? Magyarországon jelenleg négy <E kérdésünk érvényes lehet vidéki irodalmi és művelődési általában is a szerzőgárdával folyóirat jelenik meg, a Je- kapcsolatban.) lenkor Pécsett, az Alföld A tanulmányi rovatot álta- Debrecenben. a Tiszatáj Sze- [ában a Nógrád megyei mügédén és a Napjaink Miskol- füzetek szerzőgárdája con. Az eddig megjelent Pa- töltötte meg írásokkal. Érde- Jócföld-számok és a belőlük mes ienne egetleg megnézni leszűrt tapasztalatok alapján szakkörökben mennyire tart- felmerülhet joggal a kérdés, ják nyüván> illetve használják vajon állja-e majd a versenyt fel az m napvilágot látott írá- az ötödik vidéki folyóiratként sokat sülyukat végs6soron ez Tóth Elemér S' i küldöttértekezlet kapcsán A napokban zajlott le az részletkérdés a bizalmi tévé- mennek az Acélárugyárból. Többen beszéltek erről kriti___ „ _____________ ______ kusan, hangot adva annak aa é rtekezlet. Itt választották Ne™ mjndig népszerű, de aggodalomnak: ha továbbra acélárugyár TMK műhelyé- kenységében. ben a szakszervezeti küldöttbizalsem változik a helyzet, sok fiatal szakmunkástól kell megválni. Érdemben szólni Az üzemi élet, a termelő meg a műhelybizottság új megtisztelő leiadat a tisztségviselőit. A résztvevők mié. Több helyen nagy is a reális beszámolót hallhattak, tekintélye, számolnak ia doi- Az elhangzott vita pedig azt gozókat képviselő véleményémutatta: a dolgozók fellősség- Vel. Néhol azonban csak for- gel viseltetnek mindazért, ami máHs voK a szerepe. Az el. az üzemben történik. A sza- , , .... . , , . . . , vakban még csak nyoma sem keszu,t Jutalmazási javasla- volt holmi féle személyeske- tokhoz már úgyis hiába szólt, munka sok-sok témája került désnek, apró ügyek felnagyí- azon nem változtattak. Sok- szóba a küldöttértekezleteken* tásának. Ezt a felelősséget az szor állították őket kész té- a taggyűléseken: jobban kell a tudat taplalja, hogy a TMK , ,, .. , ... . , „ . ..... ,, , dolgozóival és vezetőivel szem- nyek elé’ s llyenkor kerdez- foglalkozni az újításokkal, ben új igényeket támaszt hették önmaguktól: kiket kép- gyorsabban kell választ adni majd a gazdaságirányítás re- viselünk tulajdonképpen? Az rájuk, több helyen zsúfoltak formja. Erről többen^ is szól- ilyen esetek több bizalminak az öltözők, a mosdók, egész- Am az'3tíhayngzott ^megft^é szegték a kedvét. Nemcsak a ségtelenek a munkakörülmé- sek egy része túlnő az üzem TMK, de más üzemek tapasz- nyék. Ezek nem ma keletke- keretein, a továbbiakban er- talatai is figyelmeztetnek er- ző gondok, ezért ha felemelt ről kívánunk szólni. re, ugyanis szóvá tették a hangon beszéltek róla, nem küldöttértekezleteken, taggyű- lehet csodálkozni. De volt egy léseken. Csaknem valamennyi másik visszatérő refrénje is a műhelybizottsági választásnak tanácskozásnak. A munkások fontos intelme ez. Ha a gaz- többet várnak a gazdaságve- dasági vezető távol tartja ma- zetőktől. A termelési érte- gától a bizalmit, nem számol kezleteken elmondott javasla- özreműködésével, akarva, tokra, észrevételekre a legkö- képviselői a dolgozók és a ve- akaratlanul az üzemi demok- zelebbi alkalmakkor ismét zetők között. Véleményükkel racja érvényesülését akadá- vissza kell térni. Vissza is esetben, amikor intézkedések Erre gondolniuk kell temek. A válaszok azonban embereket érintenek: új be- az újonnan megválasztott ve- sokszor elég *----o sztás, jutalmazás, fegyelmezés. A tagdíjbefizetés csupán Több figyelmet a bizalminak Több mint 250 szakszervezeti bizalmit választanak most meg az Acélárugyárban, ök a szakszervezet legközvetlenebb megjelenő Palócföld e hagyományokkal, gazdag szerkesztési és egyéb tapasztalatok- mércét kai, országos nevű szerzőgárdával rendelkező orgánumokkal? döntheti el, s ennek alapján állíthatjuk így, vagy úgy a Kojnok Nándor szerint nincsen okunk a borúlátásra, a tapasztalatokat a munka hozAblatr nyitást, visszhangot Eljut-e a folyóirat szintre a Palócföld? Rendezi-e házaza meg, s a várható kezdeti táját, a még rendezni valókat. Az egykori könyvtárosok a biztonság kedvéért súlyos vas- láncokkal kötötték a könyveket a polcokhoz. Ilyen példányok is láthatók az Eötvös Lóránd Tudomány egyel <un könyvtárának nagyértékű ősnyomtatványai között (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) kurták, furcsák. zetőknek is. Több helyen csak az utolsó Általában a dolgozók joggal napokban veszik elő a koráb- többet a bizalmitól. bi tanácskozások anyagait, jegyzőkönyveit. Az így „őszvárnak többet a Ezzel számolniuk kell az új műhelybizottságoknak Is. Ugyanis az elhangzott kritiszehozott” válaszok sokszor izzadtságszagúak, s korántkai megjegyzéseket elsősorban tükrözik az azzal történt érdemi foglalkozást, gondos törődést. Az újabb termelési nekik kell közvetíteniök gazdaságvezetőknek. Méltó nyosabb elbírálást várnak a leszerelt katonák Szóba került a taggyűléseken a leszerelt katonák helytanácskozásokon elhangzó egykét mondatos reagálások, „válaszok” többnyire nem megnyugtatóak, formálisak, sablonosak. Az ilyen magatartás aztán fékezően hat a kezdeményezésre, arra az igényre, hogy a munkás beleszóljon a zete is. Tavaly kilencvenhár- vezetésbe. Pedig ez nemcsak man vonultak be az üzemek- hangoztatott igény, ez az élet bői, s több mint hatvanan tértek vissza. A leszerelők egy része — mint mondotta ^ igényli, az egyik felszólaló — már a családalapítás gondolatával foglalkozik. A fizetésük azonban általában alacsony. Bevonulás előtt a legritkábban javítják bérüket, mondván gok feladata’ hogy az elhang- úgyis elmennek. Ha vissza- zottak ne adjanak az ün- jönnek akkor pedig csak 50 nePé,yes választások emlékei, fillérrel, egy forinttel emelke- hanem mind f°gos észrevé* dik az órabérük. Ezért töb- teleknek szerezzenek érvényt ben elkívánkoznak és el is G. E, parancsa, a változó sági irányítás mind sürgetőbNéhány olyan megjegyzésnek adtunk hangot, amelyről több szó esett. A megválasztott új műhelybizottsáVégre, vau! Ahogy kezembe vettem az újságot, nyomban felcsillant a szemem. Végre] Van! Lehet kapni! Álmaim vágya, te Fiat 2300-as. hát eljutottál hozzánk! — Főnök — rohantam be a pár- wás ajtó mögé — engedjen el egy órácskára. — Nem — ingatta a fejét. — Munkaidő alatt nem. — De arról van szó... — Tudom, meg. halt az anyósa, gratulálok... de nem engedhetem el. — Másról van szó. tudja a... — gyereke született ... Gratulálok. de csak munkaidő után... Nem teheütem mást orra alá dugtam az újságot. — Micsoda! — kiáltott fel — lehet kapni? Várjon, én is megyek ... Hosszú sor állt az OTP fiók előtt. A hirdetés szerint itt adják az igénylőlapokat. Ge bines itálboltosok, zöldségesek, perecesek, lángos- sütök, egyszóval a mai „pénzarisztokráciánk” tagjai tolongtak az ablak előtt. Egyetlen gyanús fickót láttunk, egy orvost. — Honnan van ennek pénze? — néztünk egymásra főnökömmel. Szavainkat moraj nyelte el. Egy csapat koldus rohant be az ajtón. Micsoda szimat — gondoltam. Ezek már az új mechanizmusban dolgoznak. Ismerik a piacot, tudják, hol kell kéregét- ni. Aki ilyen kocsit vesz, az csak nem sajnál egy forintot. Nagynehezen azért ránk került a sor. Mosit nincs tekintélytisztelet, főnököm, és én egyszerre nyújtót- tűk kezünket az ablakon az igénylőlapért. Fáradt tiszviselö hadart. — 148 ezer forint. — Tudjuk. — De készpénz- ben az egészet... — Ide azt a papírt! — harsogtuk. — Tíz forint az igénylőlap. Ismét egymásra néztünk, s egyszerre szólaltunk meg. — Van egy tízese kölcsön?... Benedek B. István Nyugdíj előtt... VaMtí nyugdíj előtt áll, de még hajadon. Nem ment férjhez. Fiatal karában volt egy nagy szerelme, aki elhagyta. Nagyon bánkódott utána. Ügy tudott feledni, hogy elszegődött egy jobbmódú családhoz nevelőnek. Két rakoncátlan fiút bíztak rá. Ezek annyira lekötötték a figyelmét, hogy nem volt ideje magával foglalkozni. Reggeltől estig ügyelni kel- ett rájuk, mert ha egy pillanatra magukra hagyta őket, egymás hajába kapaszkodtak. Törtek, zúztak. Valika szép lassan megszelídítette őket. Annyira, hogy a fiúk jobban szerették őt, mint az anyjukat Már középiskolások voltak. Valika készítette nekik a reggelit. várta őket ebéddel. Mikor a gyerekek útra keltek a családi fészekből, Valika arra eszmélt, hogy az évek elrohantak. Megjelentek hajában az ősz szálak, a ráncok is finom pókhálószerűen befonták arcát. Nem bánkódott miatta. A két gyerek elvesztése jobban fájt neki. De Valika akarata nagyon erős. Most is. hogy elterelje gondolatait hozzálátott tanulni a vendéglátóipari technikumban. Azért éppen itt, mert fiatal korában már dolgozott vendéglőben. A gyerekek szülei is éttermet vezettek. Amikor nagy volt a forgalom, beugrott segíteni. A technikumot kitűnő eredménnyel végezte el. Rögtön alkalmazták. Presszókban dolgozott, mint kávéfőző, később kiszolgáló, majd fizető pincér. Minden figyelmét a munkájára fordította. Nagyszerű volt a megjelenése. Mindig ápolt, frissen vasalt ruha és a vendégekhez nagyon kedves. Amikor megnyitották az új kis falatozót. Valikét kérték fel vezetőnek. Az igazgató beszélt vele. — Nagyon szeretném, ha bebizonyítaná, hogy a szeszmentes presszóba is szívesen mennek a vendégek. — Köszönöm a bizalmat. Megszolgálom.. Valika nagyon komolyan vette a megbízatást. Hideg ételkülönlegességeket rendelt. A legfinomabb tortákat. Tükröket helyezett el, pici asztalkákat, kicsi székekkel. Rövid időn belül ragyogott a fényességtől a falatozó és egyre többen fordultak meg benne. Már segítséget is kapott. És akkor minden figyelmét a boltra és a vendégekre fordította. A törzsvendégei elé ment. Egy pillanatig, hogy a jóízlésen csorba ne essen, leült az asztalukhoz. Bizalmasan megsúgta. — Francia salátát most ne, inkább egy sonkás tekercset, majonézzel, most készítettem... Annyira fellendítette az üzletet. hogy munkájáért kitüntették. Akkor érezte ismét az egyedüllétét. Szerette volna örömét megosztani valakivel. Megfordult agyában, hogy férjhez megy, de rádöbbent, már késő. Megint a munkába temetkezett. Most az év elején történt, hogy az igazgató ismét felkereste. — Valika, néhány hónap múlva itt a nyugdíj idő, elmegy, pihenni? Kerek aranykeretes szemüvege alól nagy szemekkel nézett a vezetőjére. Nem tudott szólni. Mikor magához tért zavartan mosolygott. Mint akit váratlan öröm ér, igazgatta szaimsszínű haját. — Természetesen igazgató kartárs. Rámfér. Tessék nézni lábam is milyen eres. Csak tetszik tudni egy kicsit váratlanul ért — magyarázkodott. Kezébe vette a törlőruhát s törölgette a pultot, vendégek nemiévén az asztalkákat és kerülte az igazgató tekintetét. Most kezdett mélyebben gondolkodni a nyugdijáról. „Megérdemlőm, sokat talpaltam már. A lábam is mennyire fáj. Pihenek reggeltől estig. Nem, nem ez nem jó... Akkor majd utazok. Mindenfelé a nagyvilágba. De egyedül...? Mégis csak jobb volna még maradni. .. Annyi sok jó barát jár már ide.. Nyílt az ajtó egy idős hölgy unokájával érkezett. Süteményt fogyasztottak. Valika szolgált ki, aztán odament hozzájuk, a kicsit megsímogatta: — Ízlik édes? A nagymamának is...? Az igazgató még a pult mellett állt, amikor Valika magukra hagyta a vendégeit. Mikor elhaladt mellette, megállította. — Nem kötelező a nyugdíjba lépés. Ha bírja és kedve tartja, maradhat .. Még fiatalokat is küldünk, tanítsa őket... Valika nézte az igazgatót, arca rózsaszínbe fordult, mondani akart valamit, de nyílt az ajtó és sietett a vendég elé... B. Gy.
