Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

4

NÖGR AD

1967. február 1 «swriia

K ii I l ú rm ii ii k ások

ünnepe

Jutalmazó munka értéit elés a Salgótarjáni Öblösüveggyár

művelődési otthonában

Ritka alkalom, hogy kultúr- munkásokat ünnepelnek. Ebben a kivételes megbecsülésben részesedtek a napokban a Sajfco. árjám Öblösüveggyár

művelődési otthonának kultúr- munkásai.

Száznál többen ültek fehérrel terített asztalok mellett a nvunkaértekezileten olyanok, akik tevékenységükkel részesei annak a szép és hasznos programnak, mely az Építők Szakszervezete, általánosan ismertebben: öblösüveggyári művelődési otthona falai között zaj.iK. A 75 éves üzem kulturális hagyományait a szakmai szervezet tágultabb keretei sózott szolgálja meg ez az intézmény, s hozzátehetjük: értékesen, eredményesen. Ezeket az eredményeket összegezte az elmúlt év alapján Vratni Jó- asef, a művelődési otthon igazgatója:

— A helyi szükségleteket és adottságokat figyelembe véve — mondotta beszámolójában —, kulturális tevékenységünkben elsősorban a szakmai és általános műveltség növelését, az egymásra épülő ismeretterjesztő előadásokat, a dolgozók általános esti iskolájának szervezését, a szakkörök és tanfolyamok működését, az ifjúsági klub köijött fos’a'ko’zásait.. a gyermekekkel való foglalkozást, a művészetek megértését, segítő előadásokat, kiállításokat szorgalmaztuk. E területen komoly eredményeket értünk el. Ezt szépen tükrözi például a feönyvtármunka, ahol az 1964. évihez mérten 200 százalékkal nőtt az olvasók száma, 300 százalékkal a kölcsönzött köteteiké. Az év során 94 ismeretter- •Je'ztő rendezvényt. 7 kiállítást, 42 ismeretterjesztéssel kapcsolatos filmvetítést és 242 ismeretterjesztő előadást tartottunk. Dicséretes és eredményes az ifjúsági klub munkája, a szakkörök tevékenysége is.

A művelődési otthon belső életének mind növekvőbb gondja, a munka továbbfejlesztésének gátja: a helyiségek túlzsúfoltsága. Nincs megfelelő terme például a televízióknak, a társas szórakozások .ií- veinek, a nyugdíjasoknak, a műszaki dolgozók klubprogramjának és olyan fontos szükséglet megalapozásának, mint a műszaki könyvtár. Ügy lehetne segíteni ezen. ha a korábbi időszakban a művelődési otthonhoz tartozó jelenlegi lakóhelviteeeket megint eredeti rendeltetésének engednék vissza.

Szó volt a munkaértekezleten a művelődési otthon soron- következő feladatairól is.

— Fel kell készülnünk — hangoztatta az igazgató —, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése pozitívan befolyásolja a dolgozók jövedelmének alakulását —, ami viszont nem marad hatás nélkül a kulturális igényekre sem. Feladatunk a jelentkező igények formá’ása és k'eléeítése. A nevelő tevékenység legfőbb célja: az egységes szocialista művelődéspolitika alapján szüntelenül emelni a dolgozók általános műveltségét, alakítani világnézetüket, nogv az anyagi jóléttel lépést tartson kulturális színvonaluk.

E célkitűzésekben a művelődési otthon szorosan követni kívánja az üzem profiljának változását, hogy általa jó szolgálatokat tehessen a szakmunkásképzésben, a korszerű technológia megismertetésében. Az üzem 75 éves Jubileumát országos üvegipari fotókiállítással, termékkiállítással, újító- és munkavédelmi bemutatóval. bélyegkiállítással és képzőművészeti tárlattal ünnepli a művelődési ottnon. Közös programot tervez ezeken túl más művelődési intézményekkel is —, többek között művészeti csoportok, foto- szakkörök. képzőművészeti kiállítások cseréjét bonyolítja ie a Lednicke—rovnói üveggyár művelődési klubjával, társas akcióra vállalkozik az acélárugyári művelődési házzal

A beszámolót ünnepélyes pillanatok követték. Vratni József a vállalat pártbizottsága, szakszervezeti vezetősége és kulturális bizottsága nevében űita'makat nvúitott át az elmúlt év legeredményesebb kuiturmunkásainak: Molnár

Ernőnek. Precsep Mihálynak, Szíjgyártó Istvánnak, Kovács Magdolnának. Szanyi Józsefnek. Veisenberger Bélánénak, Győri Évának, id. Márton Bélának, Gyüre Nándornak. Takács Gézának, Győri Lászlónak. id. Müller Sándornak. Bálint Károlynak. Oszvald Győzőnek, Mikó Perencnénex. Szabó Istvánnénak, Jedlicska Istvánnénak. Fülöp Máriának, Kiss Pálnak, Győri Sándornak. Fogarasi Miklósnénak, jt; Márton Bélának, Kruppa Gyulának, Ruzsik Mihálynénak, Földi Jenőnek és Bolyás Lász- lónénak.

Oó Lajos, a színjátszó együttes vezetője azoknak a kutúr- munkásoknak adott emléklapot és plakettet, akik a művelődési otthon feladataiban hosszabb ideje, tíz, illetve öt éve tevékenykednek.

Az üveggvári kul túrmunkások munkaértékelő találkozójukat közös baráti vacsorával és hangulatos műsorral fejezték be.

Qlemej szejiixedíiip

Különös szenvedélye van Sándor Rudolfnak, a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum kollégiumi nevelő tanarának. Szabad idejében országos néprajzi gyűjtőpályázatokon vesz részt monografikus feldolgozásokat készít, mun- káshagyomány-gyűjtéssel foglalkozik. Több pályadíj, országos dicsérő oklevél tanúskodik e tevékenységéről.

kai viszik a sírba Éppien ezért a kutatóknak és a néprajz iránt érdeklődőknek nagyobb buzgalommal kellene az egyébként is szegényes szellemi néprajzunk megmentése érdekében munkálkodni, mielőbb mii. nél több bányászcsaládot felkeresni. Ügy vélem, megérné a fáradságot.”

(te)

Matematikai verseny

A Bolyai János Matematikai Társulat e tanévben is megrendezi az Arany Dániel matematikai versenyt a középiskolák első és második osztályos tanulói számára. Az idei verseny bizonyos fokig új rendszerben bonyolódik le. A megyei döntőre május 3-án kerül sor Salgótarjánban. Az országos eredményhirdetés még a tanév során történik meg.

Közművesítés

Pasztán

Utaztam

a „krumplikirállyal“

Pásztón nem építkezhetnek a tervezettnek megfelelően, mert megoldatlan az ivóvízellátás. Ezért állították le a bölcsödé, a sütőüzem, és a többszintes házak építését is. A község 70 tótjából kettőnek van csak jó ivóvize. Az elnyúlt évben történt, hogy emiatt a napközi otthont is bezárták. Más közintézményeknek is lajtban hordják a vizet. Ennek az állapotnak a megszüntetésére megalakult a vízműtársulat Az intéző bizottságban Mihalik László elnök vezetésével öten vannak. Három fő az ellenőrző bizottságban. A társulat tevékenysége ötezer családot érint valamint a köz- intézményeket

Megkezdték az előkészületeket a község vízmű vési tésére. Erre a célra tizenegymillió formtot kaptak az államtól. Kétmilliót a vízügyi főigazgatóságtól, négymilliót a közületik tői. A lakosság eddig ötmillió forinttal járult a célkitűzés megvalósításához. A rendelkezésre álló összeg huszom- kétmillió formt

A vízműtársulást az elmúlt évben szervezték. A lakossággal folytatott tanácskozás után. eddig 1157 a belépettek szama. Az intéző bizottság a szociális viszonyok mérlegelésével megállapította, ki mennyi ősz- szeggel járuljon a tervek teljesítéséhez.

Már készülnek a kutak. A Mátra alján a vasút és Szurdokpüspöki közötti területre hat kutat terveznek. A irtéiy- fúrók dolgoznak. A terv szerint márciusra elkészülnek.

Királyokról már sokat hallottam, a mesebeliekről is. De most találkoztam eggyel. Meleg kucsmát, vastag télikabé- tot viselt, s mint én, ő is ösz- szekoccantotta sarkát a huzatos, érsekvadkerti utcán. Ebből azt kellett látnom, a hideg nem tesz kivételt semmilyen földi halandó között.

Bállá István őrhalmi tsz-el- nöknek nem tudom ki adományozta a „krumpli őfelsége” címet Hallottam így emlegetni a falujában, meg máshol is. Távol áll tőlem mindenféle nevetésre Ingerlő szándék. Valami tisztelettel vegyes csodálat akasztotta a nyakába a jelzőt, ami azt hiszem, egészen addig tartja magát, amíg édes, ízletes gumót érlel az őrhalml határ.

Átutazóban volt egy Moszkviccsal Vadkerten, s itt kértem egy kis alkalmi fuvarra Gyarmatig. A kocsiban télfeled te te meleg volt, és beszélgettünk Rövidebb ideig felváltva dicsértük a maratoni értekezleteket, ahol már mindketten régen megszereztük a generális rangot, a széklovaglásból De mivel ez a téma láthatóan érzelmileg őhozzá áll közelebb, az első kocsiülésből katedra lett.

Miről hallgattam az előadást? A krumpliról Ez az őrhalmiak kedvence. Azt nem tudom. hogy gamirungnak, papírt teásnak. felfújtalak vagy minek szeretik. Egy azonban

biztos, itt díszlilk a legjobb vetőburgonya széles Észak-Ma- gyarországon. Harminchétezer forintot fizet egy hold, s azt hiszem, ezért lehet szeretni Csinos összeg. Ilyen haszonnal egy sor környékbeli kertészetet lepipálnak. Az őrhalml krumplinak híre van az országban. Még a nyírségi kutató intézetből is eljönnek ide gyakran. Előadásokat tartanak. Meg is említett vagy hat szaktekintélyt, de mivel a krumplit illetően inkább csak a pusztításához értek, s a szárát is csak messziről láttam, a neveket nem jegyeztem meg. S az tényleg igaz, hogy előadásokat tartanak a szakmunkás tanfolyamokon, főleg asszonyoknak, mert hogy a burgonyatermesztés inkább az ő asztaluk.

— Akár hiszi, akár nem, még jegyzetelnek is — húzta alá különös nyomatokkal.

Harminckét résztvevővé) indult a tanfolyam, most hetvenen felül vannak, csak a helybeliek. Azért csak a helybeliek, mert többen jönnek a szomszédos községekből, Hu- gyagról. Csitárról, sőt még Ér- sekvadkertről is. Felülnek a vontatóra — aztán hideg ide; hideg oda, mennek örhalom- ba.

Könnyű lehet örhalomban a pedagógusnak felnőtt iskolát szervezni — vetem közbe.

— Nem kell azt szervezni, az is van, járnak vagy huszonötén.

Aztán beértünk Gyarmatra. Mióta Bállá Istvánnal beszéltem, nem merek csak úgy félvállról szólni mindenféle széklovaglásról. Ha az idő megtérül, az ülésezésben is van ráció. Hanem azt hiszem, aki ilyen körmöníontan írásra készteti a krónikást, az nem neheztelhet azért, ha krumplikirálynak titulálják.

És micsoda különbség va* a felségek között?

— gulyás —

AUTÖBUSZMEGALLÖNAL

Legutóbb a salgótarjáni szén- medence bánvászhiedelmeit és szokásait gyűjtötte össze. Az elmúlt évtized alatt száznál több idős bányászt keresett fel, jórészt hetven éven felülieket.

cÁz elsü h a (ley ijedik

Mi adta az indítékot e gyűjtő munkára? Mi ösztönzi e tevékenységre Sándor Rudolf történelem tanárt?

„Mindez az érdeklődésem a bányásznéprajz iránt nem véletlen szüleménye”. — mondja. — „Gyermekkoromban, vájár édesapámtól, sokszor hallottam bányászhistóriákat, hiedelmeket elmesélni. Mint gyermek, nem győztem eltelni hallgatásukkal, s gyakran unszoltam, mondjon még valamit, érdekesebb történetet. A hosszú téli esteken, spórolva a petróleummal. sötétben, sokszor éjfélig mondta, persze csak ha jó an- úugja volt.”

A nemes szenvedély kielégítésén túl, vajon, mi a haszna e munkának? Milyen tanulságot vonhatunk le az összegyűjtött hiedelmekből? Sándor Rudolf azonnal kész a válasz- szai:

„Az eddigi munkámból le- szűrhetően összegeztem, hogy a még élő, hetven éven aluli nyugdíjas bányászok már csak mosolyognak például a Per- mondlin és a Bányarémen. Az idősebb (75—80 éves) korosztály sorai pedig egyre gyérülnek. feljegyzésre érdemes szokásaikat, hiedelmeiket rrtagukSerfőző Simon és Baráth Lajos köteteiről

Két a közelmúltban „kirakatba került” könyvről — egy novellás és egy verses kötetről szeretnék szólni. Baráth Lajos Lopakodó prédikátorok címmel immár negyedik kötetét jelentette meg, Serfőző Simon verseinek ez az első, könyv alakban megjelent gyűjteménye Baráth Lajos írói fejlődésének újabb állomása, Serfőző Simonnak a magyar irodalomba való bebocsátását kérő kopogtatása a Hozzátok jöttem. Mindezt örömmel konstatálja valamennyi irodalombarát, éljen az ország bármely sarkában is. Mi nógrádi olvasók azonban — anélkül, hogy bármiféle mesterséges határt húznánk a területek között — megkülönböztetett érdeklődéssel forgatjuk a kél kötetet, hiszen íróik személyes ismerőseink, a „testvér gyárvárosban” Miskolcon szerkesztett Napjaink című észak- magyarországi irodalmi lap gyakori szerzői, munkatársai. A tájegységi együvétartozás érzése jogosít fel, hogy örömmel üdvözöljük Serfőző Simon első, és Baráth Lajos negye- iik könyvének megjelenését

?★'

Serfőző Simont 1961-ben az Űj írás vezette be az irodalomba. Most megjelent első kötete félévtizednyi alkotómunka legjavát gyűjti össze. A könyv szimbólikus címe — Hozzátok jöttem — a faluról a városba érkezés, a társta- lanságból a közösségbe olvadás. az első jelentkezésektől a költővé érés tényének illetve igényének kifejezője.

Életpályája a faluról tudatosan a városba „szakadtak” tipikus útját járta be eddig. A négy ciklusra osztott kötet első fele ennek megfelelően a hazai, tanyai tájat idézi. Ezeknek a verseknek a fő témája az emlékezés, az otthon olykor még nosztalgikus, de ugyanakkor regisztráló felidézése. A felfedezett, de még nem beteljesült szerelem adja. A jó szeretők című ciklus témakörét, a várossal való találkozás és ismerkedés élményeit őrző verseket Erezzem a földet cím alatt gyűjtötte össze a költő. Ez a ciklus már a költői látóhatár tágulásáról tanúskodik. ... és megríkatott a város is, (fülem húzta,) már nem engedett játszani, (összebarangoltam a) fél országot, (ettem, amikor ettem,) s a létezésre rádöbbentem, (hogy föld van alattam,) nap, csillag fölöttem, (értelemmel, szerelemmel) kötődöm ide, *— írja egyik korábbi, Életem című versében, mintegy felismerve az örök igazságot „Cselekedni a vállalt dolgokért” — vallja a befejező ciklusban. Ez a vallomás már tovább, előre mutat eddigi költészete mottójaként értelmezhető.

Serfőző Simon írásművészete már most, a kialakulás fázisában tudatos, gondos alkotót dicsér. Elégikus hangvételű verseinek nyelvezetében sajátosan ötvöződnek a tájnyelvi szavak a stilizált irodalmi kifejezésekkel. A költőben továbbélő folklór hatására kialakult modern asz- szociációjú látomások verseit olykor misztikussá, — de sohasem elvonttá teszik. Mindenkor a valóság összefüggéseinek kifejezésére törekszik. Belső tartása, hite ösztönzik erre.

Hozzátok jöttem — vallja a

szárnyalás minden reményével első kötete címlapján, és úgy érezzük érkezését mindenki szívesen fogadja.

i*i

„Mintha az írói mesterségnek még nem volna teljesen birtokában Baráth Lajos: meg-megbotlik, képzetlennek bizonyul. Tanulnia kell, tehetségével fegyelmezettebben

gazdálkodnia. A fiatal írótól függ majd, hogy művészetet a második kötet szintjén folytatja e tovább. Egy bizonyos: ehhez nem lesz elegendő a mostani eredményét megismételnie. Előlegezett várakozásunkat csak új mondandót és művészi megoldást találva töltheti be.” — írta Baráth Lajos harmadik kötetéről Koczkás Sándor 1963-ban az Űj Írásban. Ugyanott egy jóslatot is megkockáztat a kritikus: „Talán ő lehetne az a fiatal író. aki majd megírhatja és megírja egy város regényét, vagy amit még inkább szeretnénk — a város regényét”.

Nos, a Lopakodó prédikátorok novelláit olvasva úgy érezzük, Baráth Lajos rászolgált az előlegezett bizalomra Rátalált hangjára meglelte sajátos mondandóját, amelyet ő hivatott számunkra elmondani. A város regényének megírásával még várat magára — a jóslat talán meg sem valósul — Baráth műveinek központi problémaköre azonban most már véglegesen a városi kétkezi munkások élete, munkája lett. A város életét nem urbánus módra, nem a múlt irodalmi kliséi alapján ábrázolja. Novelláiban azokat, a néha apróságoknak tűnő, de lényeges mozzanatokat villantja meg, amelyek az emberalakító folyamatok for- dulópiontjai. Ars poeticája: szeretni azokat az embereket akikről ír. Velük érezni, igazságukkal együtt létezni. A címadó novella, az ítélet, A

hét százhatvannyolcadik órája, a Napszámosok, a Nehéz sors, munkásai, vagy A Ku- szenda lányok című kisregény bányászai a nyers indulatok világában élnek és dolgoznak, mélyen szunnyadó érzéseik azonban emberré avatják őket Baráth — évekig dolgo- dott építőiparban és bányában — otthonosan mozog ebben a miliőben. Nem csúfján tetteikből és szavaikból ismeri hőseit, hanem feltárja a külvilágtól elrejtett gondolataikat és érzéseiket is. Emberismerete a belső ábrázolás szintjén kamatozik bőségesen. Írásaira őszinte, közvetlen hangnem, egyszerű nyelvezet a kifejezés eszközeinek igénytelensége jellemző. De nem igénytelen az ábrázolásban. Bár novelláiban szociológiailag viszonylag szűk területet fog át, az ábrázolás mélysége és igazsága, az író humanizmusa kárpótol ezért. írásainak külső formájára a kitűnő kompozíciós készség, a novel- lisztikus kerekség a jellemző.

Baráth úgy ábrázolja a munkásélet mai változásait hogy szocialista módon, marxista valóságismerettel formálódó igazi realizmust teremt. Nem fél a munkástémák sablon rémétől, mert van tehetsége és becsülete igazat mondani koráról. A társadalmi szükségszerűt szolgálja.

Baráth Lajos már nem reményekre jogosító tehetség, hanem valós érteke literatú- ránknak.

Csongrády Béla