Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-04 / 30. szám
1967 február 4. szóm hat NŰGSÍD 3 Őszintén a táppénzes-állományról fii. Társadalmi támogatásra van szükség Ennek hátrányos követkéz, menyeiről szólt Bernard Rezső. amikor közölte: — nálunlk van olyan nap. amikor a létszám 20—25 százaléka betegség címén Van távol. Szerinte ez egyáltalán n<etn indokolt, tekintettel arra, hogy nincs járvány, nincs egyéb más objektív ok. Nem szólnánk egy szót sem, ha rendes, becsületes, régi dolgozókról volna szó, akik esak végszükség esetén fordulnak az orvoshoz és kémek három napot, vagy egy hetet, hogy kipihenjék magukat. De aki kéthavonként jelenik meg az orvosnál, s csak annyit mond: fáj a derekam, és rögtön kiírják, szerintem nem beteg. Ez utóbbiak növelik a táppénzállományban levők számát. Ez ellen lehetne tenni, ha a körzeti orvosaink a táppénzállományba vételnél megnéznék azt is, volt-e sok hiányzója a betegnek, milyen munkát végzett. Egyébként biztos vagyok benne, hogy Önök is tudják, ki az aki munka nélkül, a táppénzből akar jól megélni... Találkoztunk olyannal, aki betegsége alatt televíziót szerelt. házat épített, mezőgazdasági munkát végzett, sőt befejezte a technikumot is. Előbbre tudnánk lépni, ha kapnánk egy üzemorvost, amely egyben ellátná a körzeti orvosi teendőket Ugyanis Cared, Zabar sfcb. községekben nincs üzetn- orvosunk, s így máról holnapra duplájára nőtt a beteglétszám. holott ezt semmi sem indokolja. Tapasztalatunk, hogy az üzemi, körzeti orvosokkal jobban szót tudunk érteni. hogy kik azok, akikre különös gonddal kell ügyelni. Ml megvédj ük az orvosunkat a rágalmazóktól, felelősségire vonjuk azokat akik becsmer- lik őket. Sajnos nem mindenütt van így. Szabó doktor mondta el: — Egy ittas dolgozót vittem fel a szakszervezeti irodába, akivel már többször előforgetnek a magukról megfeledkezett dolgozókkal. Ez ellen az eléggé el nem ítélhető gyakorlattal szemben vajmi keveset tesz az orvosetikai bizottság is. Nem hallottunk arról sem, hogy emiatt valakit társadalmi bíróság elé állítottak volna. De hibásak az orvosok is, mert nem kérik az illetékes szervek segítségét, súlyosabb esetben a bíróság támogatását. Egyről azonban nekik sem szabad megfeledkezni: az a poszt, ahol ők állnak, állami funkciót jelent, az állam megbízottai, tehát jogvédelem alatt állnak. Nem indokolja semmi, hogy eltűrjék a jogtalan becsmérlést. Ugyanakkor azt is el kell ismeri, amit Szabó doktor mondott: — Az ilyen teljesen idegen a szocialista módon gondolkodó, öntudatos embertől. Igaza van abban, hogy az életszínvonal emelkedése még nem jelent minden oldalú kulturáltságot elég sók tennivaló van még a tekintetben, hogy a dolgozók a jogaik hangoztatása mellett jobban teljesítsék kötelezettségüket, tartsák be az együttélés írott és íratlan szabályait. Csak ajánlhatjuk a zagyvad bányaüzem példáját, ahol közük a munkásokkal, hogy kik azok. akik leggyakrabban veszik igénybe a táppénzt. Ennek igen jó hatása van a hedyes közmorál kialakítása szempontjából. De jő lenne véget vetni annak a helytelen szemléletnek, amelyről Szojka Irén szólt: mindenért az orvos hibás. Ez nem igaz! Az viszont igen, hogy ő tudja legjobban ki a beteg és ki nem. Emellett szükség van arra, hogy szilárduljon a kapcsolat a körzeti orvosok, a rendelőintézet szakorvosai és a kórházak orvosai között. Amennyiben lehetséges egy kérdésben azonos álláspontot foglaljanak el, — Az ankét egyik tanulságaként azt vontam le, hogy jó lenne, ha a pártmunkások többször találkoznának az orvosokkal, ahol kölcsönösen kicserélnék tapasztalataikat és megbeszélnék a tennivalókat — mondta Mede Szilárd, a salgótarjáni városi pártbizottság munkatársa. Vitatott téma volt még. hogy a nagyobb keresetűek, vagy az alacsonyabb keresetűek veszik gyakrabban igénybe, a táppénzes lehetőséget. A véleményék szerint általában az alacsonyabb keresetűek neve szerepel leggyakrabban a beteg- listán. Sajnáljuk, hogy a rendelő- intézet felülvizsgáló orvosad közül az. ígéret ellenére senki sem jelent meg. azért álláspontjukat, véleményüket nem tudjuk közölni. Ankétünkön nem születtek mindent egy csapásra megoldó receptek, elképzelések. Azt azonban határozottan állítjuk: azzal, hogy ezt a témát így közelítettük meg, új megvilágításba helyeztük, a táppénzállomány csökkentésével kapcsolatos jelenségeket. A megoldás nemcsak az orvosokon múlik. Üj szemléletet és gyakorlatot követel a megoldás minden érdekelt szervtől. Venesz Károly Akihez biztos út vezet Pásztón, a legkisebbek is pontosan megmutatják: merre kereshetem Varga Tibor- nét. Igaz, a megállapítással nem mondok valami nagyot — lévén Vargáné éppen a legfiatalabb korúak egyik istápolója a községben —, de kérdezhetek bárkit felőle, gondolkodás nélkül útbaigazít. Ismeretségének magyarázata, az a társadalmi közéleti hasznosság, melyet Vargáné Pásztó életében betölt. Tehát: merre találom?... Az egyes számú óvodát mondják. Könnyű meglelni: sok sok virág az udvar. Igaz, januárban nem a legjobb támpont amit kapok, de úgy látszik, jellemző környezetére. A téli dísztelen- ségről nem vesznek tudomást az emberek. Öreg épület az óvoda, korábban már mindenféle szolgálatokat tett, ám mostani rendeltetésében, amióta Varga Tiborné intézi sorsát, egészen megfiatalodott. Igaz. nem volt hálás feladat, amit vezetői tisztében ez a rendkívüli energiát sejtető asz- szony magára vállalt a felújítással. Körömszakadtáig kellett verekednie az eltervezettekért, de vállalta még a költségtúllépés veszedelmeit is, csakhogy keresztülvihes- se szándékát, megvalósíthassa elgondolásait. Azt az egészséges, gondtalan világot akarta megteremteni itt a rábízott kicsinyeknek, mely- lyel neki adósa maradt a gyermekkor. — Anyám háztartási alkalmazott volt — emlékezik erre, az óvodával szomszédos otthonában beszélgetve — s én magam is már a hatodik elemi után munkába álltam Balassagyarmaton. Egy virágüzletbe kerültem, ott dolgoztam, mint fiatal lány, s talán onnan hoztam magammal nagy-nagy szeretetét a virágoknak. Onnan mentem férjhez is. Pásztóra a megye átrendezése idején, 1951-ben került Már asszony és anya volt, amikor nekivágott elhatározásának: elvégezte- az óvónőképzőt, s vezető óvónőnek Vanyarcra kapott kihelyezést Egy esztendőt élt a faluban, szinte szüntelen csatározásban a gáncsoskodókkal és ér- tetlenekkel, akik a minisztériumig panaszolták fel, amiért a falu kicsinyeinek méltó környezetet akart az istállóállapot helyébe. A minisztérium az óvónő oldalára állt, s Vanyarcon új óvoda épült. Amikor mai helyére, a pásztói I-es óvodába került vezetőnek, 24 gyermekkel kezdte a foglalkozásokat. Ma 130 apróságot tart számon az óvoda, de a másfél évtized eredményei nem máról-holnapra születtek meg. S nem fáradság nélkül hullottak Vargáné ölébe. Itt is meg kellett vívnia a maga küzdelmét az emberekkel. Jól emlékszik, hogy az épület udvara akkoriban vásártér látványát adta a termelőszövetkezet szekereivel, melyek terményt tároltak a padláson. Akkor kijelentette: az óvoda nem zsibongó. Aztán megszüntette a jégtárolót, majd a katonai heszállásolást. Szóval rendet teremtett. Pedig ehhez csak társadalmi munkásai voltak, de így is szépen haladt az átalakulás. Elkészültek a virágágyások, aa apró babaházak, átformálódott, ebédlőt, csukott verandát kapott az épület, s már bárkinek büszkén mutatja, mire jutottak. Tengernyi gond közepette haladt mind előbbre, mert a sajátja mellett a másik két óvoda létrejöttében is részes. És részes a. község társadalmi életének szinte minden mozgásában. Ellátja a járás óvodai körzetének felügyeletét, felelőáe a szakmai továbbképzésnek, aktív tagja a Nőtanácsnak, tagja immár 12 esztendeje a községi tanácsnak, tevékenykedik a Hazafias Népfront szervezetében, a szakszervezeti munkában, még a vízgazdálkodás problémáinak előbbreviteién is fáradozik. S mindezek mellett, csak úgy „mellékesen”, orvossá neveltette a fiát — fogorvosi szakon. Mondja az életkorát, de tíz évet bátran letagadhatna, ha nem hivatkozna felnőtt fiára. Nagy energiájú. hallatlan munkabírású asszony. De ezeken túl eredményeinek egyéb titka is lehet. Ö úgy fogalmazza meg: az emberekkel való kapcsolat, baráti jóviszony, ami az eredményeket leggazdagabban termi. Ezzel büszkélkedik legszívesebben, s nemcsak a község méreteiben, de egész járásukra, melyet 15 éve jár fáradhatatlanul. Ügy véli: nincsenek haragosai, egy-egy igaz és jó ügy érdekében ha össze-vissza koccannak is a nézetek, a vita múlékony, az eredmény viszont maradandó. Egész egyénisége, emberi magatartása és közösségi célokat szolgáló fáradozása ösztönző, hogy őszintén szóljanak hozzá, elmondják ügyes-bajos dolgaikat az emberek, a falubeliek, a járásiak;- segítségét kérjék, tanácsait, és Varga Tiborné nem tér ki soha a megtisztelő bizalom elől. S az óvodai teendők a kicsi- i vekről való gondoskodás párhuzamában társadalmi méretű evékenységre ösztönzi, nevel! 'egközvetlenebb, fiatal munka- ársait is. Arra, hogy tekintsenek túl hivatásuk szűk kerete- n, keressék meg helyüket rom- jen téren, ahol használni lehet. Szép program ez önmagának és a vezetésére bízott munka- rrsaknak egyaránt. Vargáné szép ívű életútja példázza, rogy ilyen programmal meg- lövelheti önmagát az ember, — így vívhat ki megszolgált ecsülést a társadalom közöségében. Ezért tudják a legifjabbtól a legidősebbig Pásztón: merre lakik Varga Tiborné. Aki, ha kell — képesítése szerint minta-óvónő, ha kell, közösségi érdekért vitázó szakfelügyelő, tanácstag, szakszervezeti aktíva s minden jó ügy fáradhatatlan mozgatója. Ez a buzgalom szinte minden gondolatát betölti, új és új terveket érlel, melyekért érdemes hadakozni. Ami legkivált foglalkoztatja: a község jelene és további jövendője. Mi dolga mindezzel egy óvónőnek?. .. (Hát mi dolga bármelyünknek a hasonlókban?.. J Csak annyi.) Ö így fogalmazta meg: — Nem hiúságból, mégcsak nem is anyagiak miatt. A fiamat már felneveltem, egymagámnak mire lehet szükségem még azon túl, amim van. Ám nem mindegy, hol él az ember- milyen a környezet, az a világi ami körülveszi. Hőért teszem. Ezért pedig azt hiszem, nemcsak érdemes, de kötelesség is mindent elkövetni. A legszebb jutalom: a munka eredményének öröme, az emberek megbecsülése. Az emberek becsülése. Igen Ezen a nyomon találtam el Varga Tiboméhoz. (b. t.) dúlt, hogy emiatt nem akart dolgozni. Azt hiszik, nekem adtak igazat? Nem. A dolgozónak, aki azzal fegyverezte le az illetékeséket: — Hát ti hogyan véditék a dolgozók érdekeit? Demagógia ez a javából, de úgy látszik hatásos. Aztán az sem megnyugtató, ha az embert megfenyegetik, ezt mondják neki: — Kicsinálunk... Ki véd meg engem ilyenkor? Ilyen eset sajnos nemcsak vele fordult elő. Mi is kapunk ilyen értelmű jelzést. Emiatt az orvosok egy része nem mer fellépni az álbetegekkel szemben, nem hajlandó a különböző durvaságoknak, fenyegetéseknek szenvedőjévé válni. Felszólalásaikban hangoztatták, hogy nem kapnak kellő társadalmi támogatást az illetékes gazdasági párt- és szak- szervezeti szervektől. Ha őket valamilyen sérelem éri és ezt szóváteszik, csupán elbeszélSzervezett dolgozók tanácskozása az Öblösüveggyárban és a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni öblösüveggyár szállítási és raktári dolgozói már kedden megválasztották Új szakszervezeti műhely- bizottságuk tagjait, a többi alapszervezet szerdán, február elsején tilt össze tanácskozásra összesen ezerkilencszóz- hetvenöt szervezett dolgozó nevében vitatták meg a küldöttek a szakszervezeti élet, és a termelés ügyes bajos gondjait, s adták le szavazataikat azokra a munkatársaikra, akiknek kötelessége lesz újabb két éven keresztül képviselni véleményüket, a dolgozók legnagyobb tömegszervezetében. A gyár legjelentősebb alaptervezete, a feldolgozó üzemé. A műhelybizottság beszámolóját Sólyom István elnök terjesztette elő. Az előadó hangoztatta: a szervezett dolgozóknak fel kell készülniük arra, hogy élni tudjanak szocialista, a demokrácia adta lehetőségekkel, méghozzá olyan felelősségtudattal, mely mindig sajátja volt a magyar munkásosztálynak. Elemezve az alapszervezet, és választott testületéinek tevékenységét, említést tett az 1966-ban indított kongresszusi munkaverseny sikereiről. Elmondotta, hogy a legutóbbi választások óta élénkült a bizalmiak aktivitása, szorosabbá vált a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetők között a kapcsolat. Kiemelte a párt- szervezetet és a műhelybizottság példás együttműködését. Számot adva a szervezet gazdálkodásáról, közölte, hogy két esztendő folyamán csaknem ötvenkétezer forint segélyt fizettek ki az arra rászoruló dolgozóknak. A feldolgozó üzem részlegeinek nagyobb része már a korszerűen berendezett, tágas mintegy huszonnyolcmillió forintból létesített új feldolgozó üzepiben működik. Ez a szervezett dolgozókat is nagy megelégedéssel tölti el. A feldolgozó üzem munkásainak hagyományos lendülete a termelésben az új munkahelyen még inkább kibontakozhat. A beszámolót követő vita után a küldöttek megválasztották az új műhelybizottságot, annak titkárát Sólyom Istvánt, valamint a gyáregység szakszervezeti tanácsának megválasztására delegált küldötteket Szerdán tartották vezetőségválasztó értekezleteiket a Tűzhelygyár szervezett dolgozói is. Ezen a napon későbben indultak az autóbuszok, hogy a küldöttek megválaszthassák a hat műhelybizottság összesen negyvenkét műhelybizottsági tagját és a gyáregység szakszervezeti vezetőségválasztó értekezletének száznegyven küldöttét. A legnagyobb alapszervezet — a kilencszázötven szervezett dolgozót számláló hidegüzem — szakszervezeti tanácskozásában részt vett Bíró János elvtárs, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkára is. A beszámolót Hajas Mihály elnök elvtárs tartotta. Az az időszak, melyről számot kellett adpia, nehéz, de voltaképpen örömteli eseményektől gazdag. A gyár új terméke, a gáztűzhely nemcsak a vásárlók elismerését vívták ki, de bázisa a gyáregység rekonstrukciójának. A hidegüzem szakszervezetének tevékenységét rendkívül bonyolította, hogy a hidegüzem részleteibe az utóbbi két évben több száz új munkást, foieg n.t veUek fel. Sokuk számára szokatlan volt a nagyüzem fegyelme, munkatempója. Szakmai oktatásukon kívül tehát a szakszervezetre fokozott nevelői tennivalók hárultak és hárulnak. A műhelybizottság látja, hogy a termelőmunka magasabb színvonalra emelését, a munkafegyelem további javulását egyelőre néhány objektív tényező nehezíti. Ide tartozik a munkások szociális ellátottságának nem kielégítő volta: e körülmények megjavítása érdekében az új, nagyDefogadó képességű öltöző-fürdő felépültéig, a gyáregység vezetői erőfeszítéseket tesznek. A másik vissza-visz- szatérő akadály az anyaghiány. S a szervezett dolgozók úgy vélik, ebben — az objektív akadályok tudomásul vételén kívül — egyik-másik, műszaki vezető egyebet is tehetne.' A hidegüzemi munkások elsősorban a szocialista brigádok — mindent elkövetnek, hogy a gyár, múltjához híven, jeleskedjék a termelésben. Ezt bizonyítja, hogy tavaly négyezer gáztűzhellyel többet állítottak elő a tervezettnél. Az üzem dolgozói kétezerhatszáz társadalmi munkaórával járultak hozzá az új gáztűzhely üzem megépítéséhez, nyolc brigád MEO nélkül, önellenőrzéssel végzi munkáját, a tavalyi tizenöt szocialista brigád mellé az idén újabb hat jelentette be részvételét a mozgalomban. A műhelybizottság referátuma jellemezte a választott szerv kétéves tevékenységét, kitért reszortfelelőseinek munkájára személy szerint dicsérve, vagy ■írá va. Beszámolt a szakszervezeti pénzgazdálkodásról, üdültetésről. A szókimondó, de tárgyilagos vita után a küldöttértekezlet megválasztotta az új műhelybizottságot és elnökét, Hajas Mihályt, valamin a gyáregység szakszervezet küldöttértekezletének delegátusait.
