Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-04 / 30. szám

í NÖGBÄt) 1967. február 4 szombat A propaganda nem lehet kampány... ..Mind többen keresik ma már az olyan műveket is, amelyek hazánk és a nagy­világ politikai eseményeit összegezik, értékelik, s nyújtanak eligazítást a je­lenségek között.** (A Kossuth Könyvkiadó tá­jékoztatója) Vajon egyenlő mértékben érvényesül-e ez a jelenség mindenhol, teszem azt, Nóg- rád valamennyi üzemében, in­tézményében, falujában, a pár talapszervezetekben? Tá­volról sem. — Hogyan vélekedik erről Vigh Mihály, a Kossuth Könyvkiadó Nógrád megyei Kirendeltségének vezetője? — Salgótarján és a megye üzemeiben december 15-től január 30-ig rendeztük meg a politikai könyvnapokat — mondja. — A legnagyobb ér­deklődésről számolhatunk be a Zománcipari Művek salgó­tarjáni üzemegységéből, ahol ez idő alatt 5900 forint érté­kű Kossuth-kiadvány, illetve könyv kelt el, szép volt az ér­deklődés a felsőpetényi ás­ványbányában is, ahol 2000 forintért vásároltak könyvet a dolgozók. Nem lehetünk meg­elégedve viszont a megye leg­nagyobb üzemében, az Acél­árugyárban tapasztaltakkal Forgalmuk mindössze 5200 forint volt. Igaz, az üzemben működik az Állami Könyv­terjesztő Vállalat lerakata, vezetője, Balázs József éven­te három—négyszeresét ter­jeszti a könyveknek, mint az üzemi pártalapszervezet, amelynek forgalma évente nem éri el a megyei üze­mi átlagol Számításaink szerint egy dolgozóra évente átlag kilenc forint, az Acélárugyárban ezzel szemben mindössze hat forint értékű Kossuth-kiadvány vásárlása jul A gyárnak majdnem öt­ezer dolgozója van, a körülbe­lül 44 ezer forint értékű könyvforgalom helyett évente körülbelül 25—30 ezer forint forgalmat bonyolítanak le. Ez kevés. Vigh Mihály mondatai való­ban elgondolkoztatóak. Még akikor is, ha valljuk, a szá­mokkal nem lehet mindent bebizonyítani. Az is igaz vi­szont, hogy a számok önma­gukban is „vallhatnak” egyné­mely „titokról”. Ez esetben miről? Majcen József, a nagy­üzemi pártbizottság agit­prop. munkatársa ezeket mondja: — Valóban nem lehetünk elégedettek a könyvhónap eredményével. Küldtek hoz­zánk 16 ezer forint értékű könyvet, ebből a húsz alap- szervezetünk mindössze 5200 forint értékben vásárolt. Volt olyan alapszervezet, amely még a mintacsomagot sem vit­te eL Több alapszervezet egyáltalán nem kapcsolódott be az akcióba. Például a MEF, az anyag- és áruforgal­mi- és a szögverő alapszerve­zetei. — Miért? — A könyvterjesztők egy­részt szabadságon voltak, másrészt elfoglaltságukra hi­vatkoztak. Azt mondták, nem hajlandók szaladgálni még ezekkel a könyvekkel is, sok egyéb elfoglaltságuk van a termelő tevékenységben. El­lenben igen szép forgalmai bonyolítottak le a fémbevo- nóban, a csavargyárban, a ko­vácsológyárban és a GY.G.O. mindkét részlegénél. Általá­ban azokban az alapszerveze­tekben, ahol a propagandistá­nak, a terjesztőnek tekintélye és munkaköre is lehetővé te­szi a hatékonyabb agitációt. Friedrich János sajtófe­lelős hogyan vélekedik a gondokról? — Egy éve vagyok sajtófe­lelős. — mondja — Vannak hagyományos terjesztőink, ál­talában az a jó terjesztő, aki­nek súlya van az üzemben, munkaköre is megfelelő. Per­sze, a propaganda tevékenység nem lehet csupán egy-egy em­ber feladata, ez állandó és fo­lyamatos munkát jelent. Majcen József tájékoztatá­sa szerint az agitációs bizott­ságon belül létrehoznak egy csoportot, amely azon kívül, hogy különböző agitációs érve­ket dolgoz ki, figyeli a kiad­ványokat, a sajtót, illetve a terjesztési tevékenységet is. Valószínűleg e csoport tevé­kenysége hasznos, eredményes lesz. Azonban mégis úgy gon­doljuk, Friedrich János a lé­nyeget fogalmazta meg. Nem kampányról van szó, tartós eredményt, a „rétegesebb”, a személyesebb agitáció hozhat amely a Kossuth Könyvkiadó könyveinek terjesztésével is hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyár dolgozói mindinkább el­igazodjanak a bel- és a kül­politika ezer és ezer kérdé­sében, ezáltal méginkább meg­találják helyüket a világban, a szocialista közösségiben. ftóth) Elkerült az új kórház Megjelent a költözési térré Természettudományi Közlöny A megyei tanács egészség­ügyi osztályán nyert értesülés szerint az új kórház építése abba a stádiumba került, hogy az illetékes vezető szervek el­készíthették a jelenleg a város különböző pontjain levő osztá­A folyóirat átfogóan tájékoz­tat az en ergiaku tatás újabb módszeréről, a gyógyászat és a biológia számára egyaránt új szemléletéről, az agyműködést nyomon követő elektromos áramok kutatásáról. Érdekes beszámolót olvashattunk a lapban az idei kémiai és fizikai Nobel-díjasok munkásságáról, a téli sportok új lehetőségei­ről a budai hegyekben, s töb­bek között még arról is, hogy valóban létezik-e hazugság- vizsgáló gép. Az autósok fi­gyelmére tart számot a „Nor­mál vagy szuper?” című cikk. GOMBASZÜRET Amint ■ arról már hírt ad­tunk, a Rákóczi-tanbánya két. tes telepén több mint 400 négyzetméter területen sam­pinyon-gomba tenyésztelepet alakítottak ki. A tenyésztek-]; első feléről a napokban meg­kezdték a szüretet. A gomba­szüret — amelyet folyamato­san végeznek — több hónapig tart. A terméskilátások ked­vezőek. A dús termés jó ré­szét a fővárosba szállítják, de szóba került, hogy az igen kedvelt sampinyonból külön­böző üdülőtelepeknek is szál­lítanák. Az első gombaszatl ítalányok már megérkeztek a főváros­ba, ahol nagy megelégedéssel fogadták a nógrádi csemegét A kezdeti sikerek arra ösz­tönzik a gombatermesztés kezdeményezőit, hogy a jö­vőben tovább növeljék a te- nyészterü letet A számítások szerint a jelenlegi négyszáz négyzetmétert több mint a tíz­szeresére növelik. Eszerint s jövőben több mint öt és fél­ezer négyzetméternyi terüle­ten tenyésztenek a bányában sampinyon gombát Kovács Erzsébet és Liszkóczy Mária nagy gonddal szedi össze a kényes árut Tőzsér Gábor brigádvezető miden láda gombát lelkiismeretesen mérlegel (Koppány György felvétele® Lakók, lakások ily ok áttelepítési tervét. Biz­tosítják, hogy az új épületbe településsel nem zavarják meg e betegek gyógyítási rendjét Az új kórház belső építési munkálatai befejeződtek. Most folynak a műszaki átadások. Ami a legjelentősebb a gyógyí­tás zavartalansága szempont­jából. hogy a gépek, műszerek a helyükön legyenek. A buda­pesti MEDICOR művek szak­emberei végzik ezt a munkát Amikor befejezik sor kerül az egyéb berendezések szállításá­ra, majd a betegekére. Az egészségügyi vezető szervek úgy tervezik, előreláthatólag május közepén megkezdik a költöztetést és június végéig befejezik. A költözés folyamatos lesz. Elsőnek a régi laktanya épü­letben levő osztályok kerülnek sorra; a szemészet, bőrgyógyá­szati orr-, fül-osztály stb. Majd a bányai kórház, ahová a kiegészítő parancsnokság köl­tözik, hogy az egészségügyi szervek rendelkezésére bocsát­hassák a jelenleg használatá­ban levő épületeket. Átmeneti­leg a nővér-iskola is átköltö­zik a nőgyógyászat helyére Közben átalakítják az épülete­ket, az igényeknek megfelelő­fa. A lipótvárosi bérház ahová kamaszkorom tevődik ma is úgy él előttem, mintegy több emeletes kripta. A csendnek szigorú cerberusa a házmester volt. Ezt idejekorán megtud­tam. Kaptam egy fatalpú bocs- kort, ami kemény kopogásával csakhamar rámterelte a fi­gyelmet. A tarka pongyolás, hásmesterné röviden adta csa­ládunk értésére: az Angyalföl­dön is találhatunk albérletet. Ettől kezdve az indiszkrét pa­pucsot kezembe vittem le a kapuig. A hadirokkant hege­dűs mindig beköpött rajta, mert tábla állított elé tila­lomfát: Tilos a koldulás! Milyen jó, hogy ez nem így van. De ahogy most van az sem igazi. Ember legyen a tal­pán, aki egy szó nélkül min­dig kibírja. Ami Salgótarján­ban a Pécskő utca környéki összkomfortokat illeti hát an­nál csak a biblia ígér többet a későbbi időkre. Nemzetközi méretekben tudunk együtt él­ni valahogy, a bérházakban még nem. Külön-külön min­denkinek van miamilyen együttélési receptje: jobb ha nem köszönök a szomszédnak, ment akkor tartós lesz a béke. Aki ezt mondja, annak mia­milyen fennsőbbséges fény ra­gyog a homlokán. Mások úgy képzelik a jó szomszédságot, ha hosszan elüldögélhetnek az esti takarításkor és praktikus tanácsokat adhatnak a tea­főzéshez. Isten áldása azokra, akik így ttalálják üdvözítőnek. Ettől még nem szakad le a vakolat, nem törik ripityára a mosdókagyló. Ehhez semmi köze a házirendnek. A baj ott kezdődik, hogy sokan nem is olvasták, talán nem is tudják, hogy van házirend. Vagy hogy házirend nélkül is tartozunk egymásnak valamivel? Laknak ezekben a bérházakban sokan, különféle emberek. Ez csak akkor számít valamit, ha a különbség rossz szokással pá­rosul. Ingyen szórakozást nyújt sokaknak az, ha a szom­szédban rádióznak. Jó az ké­rem, ha a szobában szól, $ a konyhában hallgatják. A szom­széd igy nem pazarolja az ára­mot. Tudja, hogy ki kell ug­rani az ágyból, mert tíz perc múlva lesz 8 óra, aztán azt is hallja mikor harangoznak, s mikor mondanak jó éjszakát a gyerekeknek. A tv is élvez­hető, ha mondjuk a Beethoven ötödikjét közvetítik. Ha a szomszédban eleven ebadták is vannak a magánosnak nem egyhangú az otthoni időtöltés. Családban érezheti magát. A recsegő bútorok szintén hoz­nak valami változatosságot, az ember életébe, A fürdőszoba az önképzéshez, fütyüléshez, tenor-szólókhoz nyújt alkalmat az előnyös visszhangjával. Az ajtó nyitások-csukások, csapá­sok pedig szintén üzennek: szia — szomszéd, élek, ugye hallod! Némely hitveatársak polémiája újfent meggyőz a nagyapák igazságáról: úgy szép az élet, ha zajlik... A teraszon fel lehet újítani a szabadesésről a fizikai is­mereteket. Érdekesen hull alá a véletlenül leejtett törlőrongy. Azt is jól meg lehet figyelni, hogy az egyéb tárgyak: toll, porszem, papír, cigarettavég és csigabiga fajsúlyától, halmaz- állapotától függő tempóban ereszkednek alá. Az kifejezet­ten előnyös, ha például a nyol­cadikon locsolják a virágot. A vizet is vonzza a gravitáció, és így nem kell fáradoznia a lentebb lakóknak, avagy az ég áldását várni. Az egészen ér­dekes volt Szilveszter után, ahogy a karácsonyfák bukfen­ceztek lefelé. Aki még fával tüzel az kifejezetten örült az ingyen gyújtásnak. A szabad­esést tanulmányoknak azonban a tavasz nyitja meg a prämi­er jét, amikor már van barack- mag, s eljön a paradicsom, a dinnye szezon. Persze, aki óva­tos, az nem mutatkozik ilyen­kor a teraszon, mert ha ártat­lan is, pogány szavakat imá­kat vágnak a fejéhez. Volt akit már megbüntettek, mert ka­vargó gyomorral kihajolt a hetedikről és... Na, de ez csak egyszer történt és ásít el lehet felejteni. A lépcsőházban nem kell levetni a cipőt. Ugyan horta is gondol az ember. Kü­lönben is akármit is csinál valaki a negyedik emeleten ki tudja azt a földszintről meg­állapítani? Ezért aztán inkog­nitóban marad az is, ha dön­getik a liftajtót, ha kiabálnak a gyerekek. Liftcsapkodás, hangoskodás? No, de kérem, aki átélte a háborúkat, hallott bombátt srapnent robbanni, annak, az idegeire nem hat az ilyen tücsökciripelés. Ajtóból van sok, talán na- gyonis sok. Lehet, hogy az épí­tészeknek más a véleménye. De az élet is mást igazol. Va­lószínű ezért nem pótolják a kitörött üvegtáblábat. Valaki eltörte, tehát kárt okozott. Na puff! De nem kell nyitogatni az ajtót. Ha pakkal van tele a kezünk ez kifejezetten jól jön. Sokkal egyszerűbb átlépni az ajtókeretet, mint megfogni a hideg kilincset. Nem beszélve arról, hogy így állandóan friss levegő van a lépcsőházakban. Nem úgy mint a lipótvárosi­akban. Mit szól ehhez a hatóság képviselője a ház­felügyelő? Ez rejtély, őket elég ritkán lehet látni, sokszor csak lakbérfizetéskor. S aki meg­feledkezik erről, mármint a bérfizetésről — mert ilyen is van, az még ritkábban. De szóval azzal vádolni őket, hogy zsémbes, rátarti emberek, erre azt hiszem kevesen mernének vállalkozni. Hogy nem minden ház előtt söprik fel a havat, hintik fel a síkos utat, hát azon nem lehet csodálkozni Erről — mint értesültem az Ingatlanke­zelőtől — a házfelügyelő nem tehet. Nem fizetik érte. És ha azt vesszük, hogy Krisztus ko­porsóját sem őrizték ingyen, akkor miért haragudhatnánk rájuk. Van a városban, egy (ta­karító brigád, de úgy látszik nagy a repertoárjuk és nem fér bele minden. Persze van kivétel. Függetlenül a brigád­tól. Sok helyen lesöprik a jár­dát, hogy a virgonc gyerekek máshol találjanak kori-pályát. Mivel a lakó és házfelügyelő között a viszony laza, ezért nincs is viszály. H&tek óta csatornáié folyik a meleg csapokon, olykor a villanyt is kikavesolják. Na, de ez nem a házfelügyelőn mú­lik. Majd rendbejön. Mindez, ha mérget okoz és pénzbe is kerül nem olyan nagy baj, hogy lakógyűlést kelljen egy­behívni. Bár lehet az is hogy á lakógyűlés idejemúlta vala­mi. Nem eleget személyeske­dünk egyéb értekezleteken? Hát így szaladnak a boldog bérházi napok és ilyenek is vagyunk lakók, és együtt él- degélők. Gulyás Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom