Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967 február 1 szerda N'leMB 3 \ I A képviselő jegyzetfüzeié A termelőszövetkezet irodája elcsendesedett. Sümegi János. az elnök', a főkönyvelővel folytatott tanácskozás után a tsz ügyeit félretette, és az országgyűlési képviselői tevékenységéről beszélgettünk Minden szót megfontolt. Lapozzunk a képviselői jegyzet- füzetébe. A jegyzetfüzet naplónak is beillik. Nézzük mi van benne? Nyomtatott betűk pirossal aláhúzva: „ ... az állattenyésztés Nógrád megyében ...” Sümegi János mentegetődzik. — A megye vezetőinek az érdeme, hogy napirendre került az országgyűlésen is. Én csupán, mint gyakorlati tapasztalattal rendelkező parasztember működtem közre Ennyi volt a szerepem ... Mit jelentett ez a szerep? A képviselőnek már a dédapja, nagyapja is hadakozott a zabolátlan Ipollyal, mert minden évben megrabolta a parasztot. Elpusztította a jószág elől a takarmányt, szántókat iszapolt el. Küldöttségek sora járt már a múltban is a képviselőkhöz, segítséget remélve. De a folyó garázdálkodott. Néhány esztendeje a megye vezetőivel vízügyi szakemberek érkeztek Szé- csénybe. A víz kártételére Voltak kíváncsiak. Sümegi János vezette őket. Majd számokkal bizonyított: háromezer hold, amelyből ezer szántó, minden esztendőben víz alatt áll. A kártétel megközelíti az évi tízmillió forintot. Ha szabályozással megfékeznék az áradást, az évtizedek során lerakódott hordalékon, gazdag termőterület lehetne. Gyorsan megtérülne amit a víz elrabolt. A következő országgyűlésen Sümegi János az emelvényre lépett és így szólt: „A szarvasmarha-tenyésztés folyóink völgyében, különösen az Ipoly mentén fejleszthető... Szabályozni kell a medret, ami már szerepelt az országgyűlés előtt. Ne vegyék erőszakoskodásnak, hogy amíg ez a rendezés nem történik meg, mi erről állandóan beszélni fogunk...” T ónozzunk ewet a jegyzet- füzetben: „Balassagyarmatnál megkezdődött az Ipoly szabá lyozása. A munkára fordított összeg 27 millió forint. 1968- ban Szécsény alatt folytatják a munkát... Oj lapok következnek. Pirossal aláhúzott sorok: „Fordítsuk figyelmünket a holnapra. Neveljük a mezőgazdaság jövő generációját. i.” — Már növekednek unoká'kottunk olyanok kezébe kell adni, akik becsülettel, hozzáértéssel őrködnek felette. Les? tudásuk tovább menni. Nem nyugtalankodom. Ha a kertészetben járok fiatalokat látok A traktorokon fiatalok szorgalmaskodnak. A képviselő gyakori vendég az iskolában. A pedagógusok szívesen hívják a gyerekekkel beszélgetni. Ilyenkor a tanteremben feléled a múlt.- Kitárul a jelen, a földművelő munka nehézsége, szépsége. A végzős növendékek szívesen mennek a tsz-be. A jegyzetfüzet rejtegeti: „Szakmunkásnak jött Végh Gábor, Gon- da Antal, Jászberényi Ferenc. Qi ba Pál. Petró József a két Mucs gyerek. Almásdi Erzsébet, Takács Piros. Sorakoznak a nevek. Üj feljegyzés. „Palotai Pé- terné levelet írt. Segítséget kér a fia egyetemi felvételéhez. Segíteni kell. Szükség van a magas képzettségű szakemberekre... A minisztériumban ígéretet tettek. A többi a fiú felkészültségén múlik... i Aztán új nevek, új kérdések ... Pirossal aláhúzva: „1967. január elsejével életbe lépett a tsz nyugdíj új rendszere. Határozat van arra, hogy még az idén kiterjesztik a családi pótlékot a tsz-tagok 15—18 éves továbbtanuló gyermekeire is, és 1970-ben az ö családi pótlékuk mértéke is azonos lesz az ipari munkásokéval. Az idén új szövetkezeti és földjogi törvényt alkotnak A pártkongresszuson erősítették meg: biztonságosabbá teszik a tsz-tagok jövedelmét.. — Nagyon őrülök, hogv az ország vezetői meaériették a parasztember eondját és segítettek — zárja be a ieevzet- fözeiét az országgyűlési képviselő. Ml pörgessük vissza néhány esztendőre az idő kerekét. Megalakulnak a tsz-ek. Gondokkal. nehézségekkel küzdenek. A gyermekbetegség lassítja a fejlődést. A' fiatalok ebben az átalakulásban nem találják helyüket. An vasi számításukat sem. Előttük az ina. ri üzemekben dolgozók néldá- ja. Rendszeres fizetés, «zén öltözködés. Akik a mezőgazdaságot választották azok is mennek a faluból a „biztos” felé. Van hová. Az üzemek tárt karokkal fogadják a munkaerőt. Nógrádban. ebben az iparral tűzdelt megyében ez ijesztően jellemző. A tsz-ben maradtak életkora pedig emelkedik. Szécsényben idős parasztok éjszakába nyúló estéket- töltenek el Sümegi János társaságában. Tőle kérdik: ..Mi lesz a mezőgazdasággal?’’ Felismerték a veszélyt és keresik a megoldást. Megtalálják. Biztosítani a mezőgazdaság dolgozóinak azokat a szociális es kulturális jogokat, amelyeket az ipari dolgozók élveznek. De hogyan szerezzenek ennek érvényt? Beszéljen róla Sümegi János — döntenek. A képviselő felkeresi a megyei termelőszövetkezeteket. Tárgyal a vezetőkkel. A gondjuk azonos. Keresi a kapcsolatot az ország más termelőszövetkezeteivel. Teljes az egyetértés: tenni kell valamit, mert veszélyben a termelőszövetkezet. De a javaslatra amelv a megoldást hozná, csak legyintenek. Illúziónak tartják ... Egy nyáron, kedves vendég. Kádár János érkezett Szé- csénybe. Hosszan időzött a termelőszövetkezetben. és beszélgetett a tagokkal. Sümegi János így emlékezik ezekre az órákra. — Izgatott voltam. A beszélgetés során nyugodtam meg. Jólesett a biztatás. Elérkezettnek láttam az időt szólni a leefontosabbról, a mezőgazdaság jövőjéről. Kádár elvtárs nagy figyelemmel hallgatott és annyit mondott. — Ismeriük a gondot. Foglalkoztatja a Dártot. Támogatjuk Sümegi elvtársat... A kővetkező országgyűlésen a palócföld küldötte az ország színe elé áll. Mikor bejelenti, hogy a mezőgazdaság jövőjéről akar szólni, nagy figyelemmel hallgatják. „... Ha a mezőgazdaság ügyét társadalmi üggyé tesz- szük. akkor társadalmi üggyé kell tenni a benne levő emberek ügyét is..." És az ország legfőbb törvényhozó testület« előtt elhangzik először: „Rendezzék a termelőszövetkezeti tagok SZTK-ját”. A képviselő érvel ........nem egészséges dolog, és s okáig nem tartható az a kettősség, amely az ipari, és tsz dolgozó társadalombiztosítása között van...” A törvény életbe lépett. Az országgyűlés egyik jegyzőkönyve megörökíti, hogy az alkotók egyike Sümegi János Nógrád megyei képviselő. Bobál Gyula Értékelték a baromfitenyésztési verseny eredményeit a salgótarjáni járásban A napokban értékelték a baromfinevelési és a tojástermelési verseny múlt évi eredményeit. a salgótarjáni járásban. A tanácskozást, amelyen mintegy negyvenen vettek részt, a járási Nőtanács és a földművesszövetkezetek járási központja hívta össze. Amint azt Varga Lajos, az "msz-igazgatóság elnöke mondotta, a járásban több mini egymillió tojást és csaknem 16 vagon baromfihúst vásároltak fel a közös, a háztáji és egyéni gazdaságokból. A tojás mennyiség több mint tízszerese annak, amennyit 1961-ben értékesítettek a szövetkezetek és a termelők. Jelentősen megnövekedett az értékesített baromfi mennyisége is. öt évvel azelőtt még mindössze 64 mázsa baromfit vásároltak fel a salgótarjáni járásban A legtöbb tojást Karancsalján, Vizsláson és Etesen, a legtöbb baromfit pedig Mátranovákon. Lucfalván és Zabaron értékesítették. Az eredmények biztatóak, azonban a járás termelőszövetkezetei, egyéni és háztáji gazdaságai még korántsem használták ki • baromfi nevelésben, a tojástermelésben rejlő lehetőségeket. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy a múlt évben nem sikerült maradéktalanul kielégíteni a gazdaságokban jelentkező naposcsibe igényt. A korábbi évekhez viszonyítva ugyanis 26 ezerrel kevesebb naposcsibét és négyezerrel kevesebb naposlibát szállított a járásba a baromfiipari vállalat. A tanácskozáson megvitatták az idei feladatokat is. Ezek szerint 861 ezer tojást, 69 és fél mázsa baromfit, valamim 40 mázsa házinyulat vásárol fel m háztáji- és egyéni gazdaságokból a földművesszövetkezet. A baromfitenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetek értékesítési terveikéi csak most rögzítik. Az értékesítési tervek teljesítésébe? igyekeznek megteremteni a szükséges feltételeket. Az idén például a salgótarjáni járásban a szentkúti keltető állomás szállítja a naposbaromfit. Ez bizonyára lényeges javulást hoz a naposcsibe ellátásban. Ezenkívül az állam is jelentős kedvezményekkel siet a termelők segítségére. A tanácskozáson többek között szó esett a 15 ezer forintig ter edő mező- gazdasági hitelről, a kedvezményes takarmányjuttatásról, tápcseréről, valamint a nagy tojáshozamú, tojóhibrid állomány elterjesztéséről. A tanácskozáson kiosztották a baromfinevelési és tojáster- me!é«i-verseny leeiom jainak jutalmát. Az 1200 .forintos áruvásárlási igazolványt Gu- licska Ernő lucfalvai lakos nyerte. Tavaly 1546 tojást és 204 kiló baromfihúst értékesített. A második hely és a 900 forintos áruutalvány birtokosa, Krizsanyiik József ni karancskeszi lakos lett A harmadik helyet és a 600 forintos áruvásárlási utalványt Fekete Sándorné nemti lakos kapta A tanácskozás résztvevői csatlakoztak a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Földművelésügyi Mnisztérium, a SZÖ- VOSZ és az Élelmezésügyi Minisztérium áltat meghirdetett 1967. évi baromfi tenyésztési versenyhez is. Krizsanyii Józsefné felajánlotta, hogy a* idén 3250 tojást értékesít. Hasonló jellegű tanácskozásokra kerül sor a napokban valamennyi járás székhelyén. Rétságon a járási versenybizottság már értékelte a múll évi versenyt és kiosztották a legeredményesebben termelők jutalmát is. Az első helyet és az ezzel járó 1200 forintos vásárlási utalványt a tolmács» Csűrik Istvánná szerezte meg. A második helyre a nógrád- sápi Uhlár Józsefné, a harmadik helyre pedig a diósjenőü Strausz Béla került Gazdag program Balassagyarmaton Februárban is színes, változatos műsorról gondoskodik a balassagyarmati Mikszáth művelődési ház vezetősége. A városi KISZ bizottság, és a művelődési ház vezetőségének kezdeményezésére bővül a klubélet. Február 7-én alakul meg a „Fiatal pedagógusok klubja”, ahol havonként két ükalommal klubesteket ren- leznek. Február 11-én rendezik meg az évek óta hagyományos farsangi bált, melyre háromszáz meghívót adnak ki. A művelődési ház művészeti csoportjai színvonalas műsort adnak, büfé. tombola várja a ■alassagyarmati fiatalokat, 12-én országszerte nagy elismerésnek örvendő Rajkó-zenekar szerepel. A városi nőtanács és a művelődési ház „lányok-asszo- nyok” klubjába látogat február 15-én Fehér Klára írónő. A Petőfi általános iskola úttörői kétnapos kulturális seregszemléjüket 17-én 18-án rendezik meg. A középiskolás diákok részére 17-én hangversenyt rendez az Országos Filharmónia. A komoly zenét kedvelő felnőtt korosztály 21- én este a Budapesti Fúvós-ötös koncertjét hallhatja. 25-én a balassagyarmati Irodalmi színpadok hírnevét öregbíti szereplésével a művelődési ház Madách Irodalmi Színpada, a Szolnokon megrendezendő, KISZ KB és a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett „Hazám, hazám, te mindenem” irodalmi bemutatón. Az együttes 1919—1945 forradalmi hagyományai című irodalmi összeállítással lép feL A művelődési ház felnőtt bábcsoportja mesejátékokat, bábdarabokat mutat be az óvodás és kisiskoláskorú gyermekeknek 27—28-án. Üjszerű kezdeményezést valósít meg a művelődési ház vezetősége ismeretterjesztő előadások tartásával Üjkóvá- ron, Nyírjes-pusztán és a helyi Palócföld termelőszövetkezetben. Az első előadás témája irodalmi, melyet „Népköltészet és népiesség a költészetben” címmel, Kiss Aurél gimnáziumi tanár tart. lm is. Múlnak az évek. Nem- Egyre többet elhangzik hi varég még erőteljes parasztéin- talos fórumokon: „A tsz-tagberek háta meggörnyed. Amit ság elöregszik...” Mluluiúr relékkel, jelzőlámpákkal és zseblámpaclemmel működi.- a Míkromat-n„k elnevezett kibernetikai játék. 53 kapcsoló..! rajza segítségével a nagyobbacska gyerekek játsszva sajátíthatják el az elektr * ‘ka alapjait (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) Cfélűt'CL a portán — Bencsok néni kedves! Betenném ezt a szatyrot, még van egy kis dolgom a városban, ne kelljen cipelni. — Tegye csak, elfér itt. Autó dudál. A portás kilép az ajtón és mielőtt kilép az ajtón és mielőtt leeresztené a láncot az autó előtt, kinéz az útra. Kíváncsi, nem jön-e másik jármű. — Köszönöm — szól a sofőr és mosolyogva megbillenti kalapját, azután gázt ad a motorjak. — Jó napot, Bencsok' néni! Hogy van? — Köszönöm, jól. — Maga mindig fiatalabb lesz, mert örökké jókedvű — köszönnek be ismerősök az ajtón. Az igaz, hogy jókedvem van szeretek itt dolgozni. Sok ember megfordul a portán. De azért az idő eljárt már, túl vagyok a hatvanon — fordul hoznám. — Szegény férjem sokáig betegeskedett és nem is érte meg a nyugdíj korhatárt. Azelőtt meg én betegeskedtem sokat és nem lett család Egyedül maradtam. Méa két év kell a nyugdíjhoz. Szeretek itt, megszoktam a nyolc év alatt az embereket és azok is engem. Mindenkinek van jó szava hozzám, igaz ha tőlem kérnek valamit én is mindent megteszek, amit lehet. — Köszönem szépen Ben- csak néni! Elviszem a szatyrot — nyit be az asszony. — Sikerült bevásárolni? — Igen, de most meg futnom kell a gyerekekhez. Viszontlátásra! Néhány percre ismét kettesben maradunk. Jó kilátás nyílik a porta ablakából a kollégiumkertre. A kolónia Mól emberek ballagnak. A portás asszony valamennyit ismeri. Nem csoda, hiszen tőzs-gyöke- res salgótarjáni. Egyrészt ebből ered az ismeretség, másrészt a társadalmi munkából Mivel is foglalkozik a magányos asszony, ha letelt a műszak? — Kérem, mindig van valami. A békemozgalom aktívájaként kezdtem, aztán a Hazafias Népfrontnál most is vezetőségi tag vagyok. A Nőtanács, a Vöröskereszt szervezetek is általában mindig tevékenykednek ezen a régi kolónia területen itt a Bajcsy-Zsilinszky uicaoan. Olt vagy cm en is. Négy éve meg engem választatták tanácstaggá itt a het- venhetes körzetben. Az igazgatási állandó bizottságban tevékenykedem Tudja ott, ahol a lakásügyeket intézzük. Szép feladat, csak nehéz. Nagyorl sok a jogos lakásigény, viszont "okkal kevesebb a lehetőség. Higgye el, úgy örül az ember, ha va.aki. aki i-ászoruít, iasást kaphat. Sok még a gond, ami megoldásra vár, de azért mi legjobban le tudjuk mérni azt a fejlődést is, ami az elmúlt néhány esztendőben történt. Ismét autó gördül a kapu elé. A sorompót helyettesítő láncot le kell ereszteni. Anyagot hoztak a gazdasági udvarba. Közben az egyik kézbesítő a nagy táskáját bízza rá, míg elszalad valahová. — Ennek a szegény asszonynak is van mit cipelnie jegyzi meg. — Engem is beosztottak már kézbesítőt helyettesíteni, meg a konyhára is. Mindegy az, milyen munikát végez az ember, csak jó kedvvel tegye. — A mi körzetünk nem nagy. Tudom kik laknak ott, még az újakat is megismerem, mert a lakónyilvántartó könyvet is én kezelem. Képzelje el milyen, öröm az, hogy egy ilyen kis körzetben is lehet mérni a fejlődést. Itt van már a körzeti orvosi rendelő. Létesült zöldségbolt. Játszóteret építettünk ott a régi bányászházak mögött, nagyobbrészt társadalmi munkával. Ott van ez, ahoi még áll a két öreg bányászház, ahol (korábban hat család is járt egy konyhára. Most már legfeljebb két csa’ád lakik ott, még szükség van rá. A régi árnyékában, új a játszótér. Sokszor megkérdezték már mi ad erőt az embernek ehhez az örökös mozgáshoz. Egyértelmű vá'aszt ta'án nem is tudnék adni. Csupán annyit: szeretem az embereket és cserébe én is ezt kapót tőlük, talán ez ad la az e-őt az ösztönzést Igazán jó érzés, ha valamit sikerül tenni mások érdekében. A portán csendesen duru- z.sol a kályha. A csendet a telefon zörgése szakítja meg. — Igen, én vagyok, a Bencsok néni.., — Itt van még valahol az üzemben. Jó, tessék várni felírom és feltétlen átadom az üzenetet... Fontos poszt az övé, itt is és otthon is. Bodó János
