Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-04 / 30. szám
2 NÖ6 B < B 1QR” február 4 szombat Pe kin őrben tovább tartanak a szovjetellenes provokációk PEKING (MTI) Február 2-án 11 órakor a szovjet nagykövetség hat munkatársa, köztük egy diplomata az AEROFLOT pekingi irodájába ment, hogy jegyet váltson Moszkvába. Amikor kiléptek az irodából gépkocsijukat körülzárta a huligán tömeg. Kiáltoztak, sértegették a Szovjetuniót és az SZKP-t, követelték, hogy jöjjenek ki a gépkocsiból és adják elő a fényképezőgépükben lévő filmet, bár semmiféle fényképezőgép nem volt náluk. A szovjet állampolgárok azonban a gépkocsiban maradtak. Később a szovjet nagykövetség négy munkatársa, köztük három diplomata, az AEROFLOT irodájába ment, hogy megkeresse a többieket. A tömeg azonban őket is feltartóztatta. Annak ellenére, hogy a szovjet nagykövetség állandóan tiltakozik a Kínai Külügyminisztérium szerveinél a provokáció ellen, a külügyi szervek semmiféle intézkedést nem tettek. Az AFP hírügynökség a BTA-ra hivatkozva február 2-án este 11 órakor jelentette: még mindig nincs hír arról, hogy a szovjet nagykövetség munkatársai kiszabadultak volna. A szovjet nagykövetség előtti provokációk is folytatódnak. MOSZKVA A Pravda pénteki számában beszámol a pekingi repülőtéren elkövetett szovjetellenes provokációról. Január 31-én a pekingi repülőtéren tüntetők körülfogták azokat a leszálló gépeket, amelyeken szovjet szakemberek utaztak a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, hogy segítséget nyújtsanak a vietnami népnek. Az eszeveszett provokátorok szovjetellenes jelszavakat és Mao Ce- tung idézeteket üvöltöztek, durván sértegették a Szovjetuniót. A szovjet szakemberek nem tudtak kiszállni a repülőgépekből. A gép személyzete minden biztonsági szabályi megsértve úgy volt kénytelen felvenni az üzemanyagot, hogy az utasok a repülőgépben maradtak. A kínai hatóságok különböző ürügyekkel késleltették a gépek indulását Amikor a szovjet repülők végre engedélyt kaptak a kifutásra, a kínai hatóságok durván megsértve a biztonsági előírásokat, megengedték a „tüntetőknek'’, hogy a kifutópálya felé gördülő repülőgép közelében tartózkodjanak. A Pravda «■Ja MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet nép és a Vörös Hadsereg polgárháborús hőstetteinek szentelt két teljes o!- odalt a Pravda pénteki száma. Vorosilov marsall a lap tu- lósítójával folytatott beszél- g°tesében aláhúzta, hogy a polgárháború éveiben Lenin a ...uj.iuveietek leike és szervezője volt. Vorosilov elmondotta, hogy a sok-sok ezer katona és parancsnok közül, akikkel együtt vett részt az ütközetekben, nehéz bárkit is megemlítenie, hiszen valamennyien -“ndkívül bátran és vitézü1 harcoltak. Nem kisebbítve vemunek az érdemeit, Vorosi- ov megemlítette Vaszilij Blü- hert. Alekszandr Parhomenkót, Jeronim Uberevicset, Jón Jakirt, Nyikolaj Rudnyevet, Ole- ko Dunicsot. A Pravda Münnieh Ferenc, a forradalmi mozgalom veteránja tollából cikket közöl. Mün- nich Ferenc cikkében azt mondja el, hogy a magyar — internacionalisták, hogyan vettek részt az oroszországi forradalomban és polgárháborúban. Kisebb összetűzések Johnson sajtóértekezlete Hajlandóság feltételekkel PÁRIZS ' Párizsban csütörtökön sajtóértekezleten számoltak be a Bertrand Russel alapította nemzetközi bíróság tagjai a VDK-ban tett látogatásukról. Jean-Paul Sartre, neves francia író azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy szisztematikusan bombázza az északvietnami polgári lakosságot. Sartre közölte, hogy a bírósági tárgyalásra nem kerül sor július előtt és egyelőre bizonytalan a tárgyalás helyszíne is. A francia kormány mindez- ideig nem utasította vissza, de nem is járult hozzá ahhoz a javaslathoz, hogy a tárgyalást Párizsban tartsák meg. John Gerassi New York-i egyetemi tanár, aki a decemMADRID (MTI) Spanyolországban szélesedik a sztrájkmozgalom. A zarago- zai egyetem, amelyet ezideig nem érintettek megmozdulások. csütörtökön 48 órás sztrájkot hirdetett meg, tiltakozásul amiatt, hogy a rendőrség letartóztatta a szabad diákszervezet kongresszusának előkészítésére a valenciai érber 30-tól január 13-ig a VDK-ban tartózkodott elmondta, hogy amerikai re-ü'őgépek 57 ízben bombáztak egy kis halásztelepülést, Tad Diemet, súlyos károkat okozva a polgári lakosságnak. Az ilyen támadásoknak az a célja, hogy terrorizálják a lakosságot — jelentette ki. SAIGON Dél-Vietnamban viszonylag kis összetűzésekről számolnak be a hírügynökségek, főleg az északi tartományokban, s ezekben amerikai tengerész- gyalogosok vesznek részt. A köd és a felhős égbolt következtében az Észak-Viet- nam elleni bombatámadások csütörtökön főleg az ország déli részére korlátozódtak. tekezleten részt vevő zaragozai küldötteket Valenciában tovább sztrájkolnak a diákok. Barcelonában csütörtökön a diákok több ízben megkísérelték, hogy tüntetéseket szervezzenek, a rendőrség azonban közbelépett és letartóztatta a szabad diákszervezet hét küldöttét WASHINGTON (MTI) Johnson elnök csütörtöki sajtókonferenciáján leintette azokat, akik a vietnami háború békés rendezésére vonatkozó lépéseket vártak az amerikai kormánytól. Az elnök többször is kijelentette, a maga részéről „semmi komoly jelet sem lát arra, hogy a másik fél elhatározott kezdemény eze- seket tenne a béke irányában” s közvetve a VDK elleni bombatámadások folytatása mellett foglalt állást, azt hangoztatva, hogy a bombázások „elérték a korábban megjelölt célkitűzéseket”. Johnson továbbra is a sokszor elismételt kijelentéseket elevenítette fel, azt hangoztatva, hogy az USA „békés megoldásra törekszik”, kész a félútig, vagy azon túl is elébe menni a másik fél javaslatainak, s hajlandó a „feltétel nélküli” tárgyalásokra. Az elnök azonban ezúttal is feltételeket szabott az állítólagos feltétel nélküli tárgyalásokhoz, azt mondotta ugyanis, hogy „mielőtt az Egyesült Államok abbahagyná a VDK elleni bombatámadásokat, a VDK-nak kell lépéseket tennie a háború befejezése érdekébem”. Johnson az amerikai feltételeket „korlátozott és tisztességes” feltételeknek nevezte. Kijelentette, hogy a háború folytatása „jelentős költséget és szenvedést” hoz magával A sajtóértekezlet bevezetéséül Johnson nyilatkozatot olvasott fel arról, hogy a maga részéről szükségesnek tartja szovjet—amerikai konzuiárls egyezmény elfogadását. Mint ismeretes, az amerikai szenátusban az ultrakonzervatív elemek meg akarják akadályozni a szerződés ratifikálását, azzal az indoklással, hogy az „veszélyezteti az ország biztonságát”. . Spanyolországi helyzet Ellentétek a munkáspártban — Elegem van belőled Cross- man, ne merészelj nekem parancsolgatni! Már hetek óta orkig vagyok a dolgokkal! — gy kiáltott egy paprikavörös, nyolcvankét esztendős angol érfiú. majd a teremben dühösen hadonászó csoportok válo- stott szitkok egész zuhatagát ■agdosták egymás fejéhez, .ísyesek jobbnak is látták, ha a hátsó kijáratom át „angolosan” távoznak. Bármennyire is különös, de a parázs jelenet nem a hírhedt londoni Soho egyik szórakozóhelyén zajlott le, hanem az angol kormánypárt parlamenti 'rakciójának ü'éstermében. A vihart az Európai Közös Piac- probléma váltotta ki és a veszekedés úgy kezdődött, hogy az egyik képviselő megkérdezte: rendjén való-e, hogy Brown külügyminiszter a konzervatív ellenzék vezetőjével közös platformra helyezkedik. Az előzményekhez tartozik, hogy az ellentétek a Közös Piac körül egyre élesebbek az angol munkáspártban. A Közös- Piac-ellenes tábor legszókimondóbb vezéralakja az emlí- tett nyolcvankét éves úriember, Mr. Shinwell. A megfigyelők szerint a kormánypárt 360 főnyi képviselői tábora most már három csoportra oszlik, az egyik rész * mindenáron csatlakozni akar, a másik hevesen ellenzi a „brit szuverenitás feladásával” járó lépést, s a fennmaradó egy- harmad semleges. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amikor még Wilson volt az ellenzék vezére, őt is a Közös Piac-ellenes táborhoz számították. Amióta viszont vonalvezetését egyre inkább igyekszik összhangba hozni a csatlakozásban érdekelt angol nagytőkék óhajaival, ..felismerte”, hogy ez a lépés Anglia elsőrendű érdekeit szolgálná. A következő, méghozzá igen fontos láncszem, hogy a döntés koránt sincs London kezében. Wilson párizsi tapogatózó látogatása egyáltalában nem járt sikerrel. De Gaulle nem tett eleget Wilson kívánságának* aki mindenáron határozott választ szeretett volna tőle kicsikarni. Ellenkezőleg: egy sor problémát vetett fel, így a font erősen sebezhető szerepét elemezte, majd célzott arra, hogy Anglia füeeő helyzetben van az Egyesült Államoktól és az is nyílt titok, hogy a tábornok nem ért egvet a brit külpolitikával a NATO és a vietnami háború kérdésében, általában a szoros angol—amerikai társasviszonnyal. De Gaulle másik kifogása, hogy Nagy-Britannia még mindig valamiféle „nagvbirod almi” képzeletvilágban él, irreálisan nagy jelentőséget tulajdo nít a nemzetközösségnek, s nem akar valódi kontinentális országgá válni. Wilson ugya.: akikor lényegesebben gyengébb pozíciókból tárgyal, mint elődje Macmillan aki pedig határozott „vétót” kapott De Gaulle- tól. Franciaország gazdasági helyzete azóta megszilárdult, külpolitikai tekintélye megnövekedett, katonai potenciája megerősödött, ugyanez pedig aligha mondható el Angliáról. A Nation című lap tudósítója írta a párizsi tárgyalásokról: „A francia vendéglátók igyekeztek nagyon udvariasak lenni, ez talán még abban is megmutatkozott, hogy nem szolgáltak fel 1963-as évjáratú borokat. nehogy ez Wilsont a francia vétóra emlékeztesse, amely abban az évben hangzott el.” A helyzet viszont ennek ellenére mégis úgy alakult, hogy az angol miniszterelnököt az 1967-es „termés” sem igen ringathatja rózsás hangulatba. Sümegi Endre Rendőrnők Becsben Az osztrák rendőrség történetében először munkába állnak Bécsben a rendőrnők. Az újítást a férfi rendőrutánpótlás csekély volta tette szükségessé. Az ötvennégy eredetileg jelentkezett leányból végül is negyvenig] érkeztek el 16 hónapos elméleti kiképzés után a gyakorlati próbákig. A BTK, a KRESZ mellett ta- nulniok kellett idegen nyelvet és természetesen kötelező volt a cselgáncs. A lányok Bécs belvárosában először a közlekedést irányítják, majd körzeti munkára osztják be őket. A szolgálati vizsgát csak a gyakorlati munka sikere esetén tehetik le. t A 13-AS LABOR oszolt a in 99HofcIon6* Ki tudna ellenállni a csábi- lenállmi a kísértésnek: ugratásnak, amikor azt ajánlják neki, hogy tegyen egy félórás gyalogsétát a Holdon?... A 13-as laborban pedig, a szovjet Űrkutatási Intézetben éppen ilyen ajánlatot kaptam. Lioí kovs*kif útinuplója Ciolkovszkij egy képzeletbeli útinaplóban így írja le a Hold-utas élményeit: „Leguggolok, kiegyenese, dem: s mindez csodálatosain könnyű. Könnyű állni és köny- nyű ülni. Mint valami álomban. Olyan érzés az egész, mintha nyakig vízben állnék: a lábam szinte alig érinti a talajt. Honnan az erő lábamban és karomban? Vagy talán valami titokzatos erő von engem, és a tárgyakat fölfelé? logy-hogy nem járok, ha- nem szinte szökellek? Valami valóságos ellensúly húz engem. megfeszíti izmaimat, ugrásra késztet. Nem tudok elírom kell... Ugrás helyett azonban valami egészen másban van részem: mintha egészen lassan fölemelkedtem, s ugyanolyan lassan talajt értem volna.” Ciolkovszkij képzeletbeli Hold-sétájának leírása a laikus számára meglehetősen hitelesnek tűnik. A különös azonban az, hogy ez a hitelesnek tűnő leírás korántsem túlságosan hiteles. 1,5 km\őrti Hiteles is, meg nem is? Igen. Való igaz. a gravitáció a Holdon csaik hatoda a földinek Ám ez a könnyebbség csalóka. Sőt: bonyodalmakat okoz. Magiam is meggyőződhettem erről, amikor a 13-as labor- ’>an gyalogsétát tettem az ott ..előállított” Holdon. Egy tágas teremben találtam magam, amelyben külön 'eges edzőberendezés fogadott Az egész olyan volt, mint valami felfüggesztett, mé-legsze. rű — csak természetesen sokkal nagyobb — alkalmatosság, amely hatalmas, forgatható gyűrűk közepén kapott helyet. A „mérleg” lapjára szí- jaztak, majd megpörgették a szerkezetet. Előzőleg azonban még „ki is táráztak”. Kiszámították, mennyi ellensúlyt kell adni, hogy „elveszítsem” földi kilóimnak egyhatodát — vagyis, hogy súlyom Hold-szerű legyen. Az én esetemben ez olyan tizenöt kilónyi „élősúlyt” jelentett — ennyit nyomnék a Holdon. Amikor a procedúra véget ért, ismét elhangzott a parancsszó: — Kezdjük! Az első lépés mindjárt íél- -e sikerült — úgy látszik, túlságosan nagy energiát fektettem bele. Magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén székellek a magasba, szinte repülök. majd szánalmas kapálózás után a rajttól néhány méternyire érek földet. Persze korántsem ott, ahová lépni akartam. No, majd á következő lépés jobban sikerül — gondolom — de az eredmény ugyanaz. Instruktorom, Leonyid Pavlovícs azt ajánlja, kerüljem a hirtelen mozdulatokat, úgy könnyebb lesz. Jöhet tehát a következő feladat: fel kell lépnem egy Hold-rögre — azaz, a szerkezetre épített lócára. A lóca itt van, két méternyire tőlem, szinte karnyújtásnyira, de mégsem sikerül fellépnem rá. Akár akarom, akár nem, alighogy meglendítem a lábam, már túl is repültem a lócán, éppenhogy csak lábujj- heggyel tudom érinteni. Második, harmadik nekirugaszkodásra sem megy jobban a dolog. De azért nem hagyom abba, amíg végre célt nem érek. A következő feladat: fellépni a hosszúlábú asztalra. A földön ehhez nekifutásra lenne szükség, itt a „Holdon” egyetlen mozdulattal az asztal lapján termek. Azt hiszem, ha egy két és fél méteres pa- lánkot kellene átugranom, az is olyan könnyen menne;, hogy amellett még Valerij Búiméi világrekordja is eltörpülne. Azt hiszem — de amikor kipróbálom. már nem megy a dolog. Nekifutnék, de nem sikerül. Erőteljesen lököm magam a lábammal, de földi értelemben „elesek”. Ügy érzem, mintha hirtelen ében jégre tettek volna: minél gyorsabban szedem a Iában, annál nehezebb megőrizni az egyensúlyomat. A kudarc után -ovid pihenőt tartok, mielőtt újra kezdeném a Hold-sétát Most már apró tépésekkel próbálkozom kissé oldalazva. így biztonságosabb. Akármilyen különösen hangzik is — a Holdon a gyalogos sebesség aligha lesz több 1,5 km/óránál: vagyis húsz lépés percenként... ennek az az oka, hogy az ember lába menés közben lassabban ér vissza a Hold-felszínre, mint a Földön a talajra. Ezért aztán a jövendő Hold-járóinak alaposan tanulmányozniok kell a ma fogalmaink szerint legegyszerűbb és legtermészetesebb földi mozdulatok törvényszerűségeit. Nem tehetetlen, hogy a tornászok, az akrobaták sokat segíthetnek még nekik ebben. Égi veszélyek A fantasztikus regények íróinak tehát nincs igazuk, mert a Holdon az embernek korántsem lesz könnyebb dolga, mint a Földön, hiszen — mint láttuk — még az egyszerű, helyváltoztatás is nehéz tudomány ott, pedig a Hold-járónak nyilvánvalóan még dolgoznia is kell majd. A laikus elképzelésekkel ellentétben, valószínűleg sokkal több veszély leselkedik a Holdon az emberre, mint azt ma gondolnánk. Hoev mást ne mondjak, egy erőteljesebb szökkenés eredményéként például lábunk helyett — feijel érhetünk talajt. M veszíthettük egyensúlyunkat valamelyik Hold-kráter szélén, s pillanatok alatt a mélybe «■■süss zárhatunk. Szerencsére van még idő a megfelelő előkészületekre, edzésekre. A Hold meghódítása fokozatosan megy majd végbe. Előbb az automaták követkéz, nak. Azok lesznek az úttörők. S bár még földi halandó nem tette lábát a Holdra, a tudósok már megtanulták, hogyan kell a Hold gravitációját földi körülmények között imitálni. Mégpedig nem is csak pillanatokra, rövid időre, mint a súlytalanságot, hanem gyakar- latilag tetszés szerinti huzamosé ággal: akár egy órára, akár egy napra, hétre vagy éppen hónapra. Az enyémhez hasonló földi Hold-séták nyilván megfelelő nyomot hagynak a tudósok kutatási programiéban. De most hadd beszéljek inkább arról, ml volt az én összbenyomásom erről a sétáról. Először is: egyáltalán nem éreztem magam különösebben szabadon. Nem azért, mert a mér. tegszerű szerkezet, amelyre felcsatoltak, zavart a mozgásban. Ez olyan apróság, amire az ember a „Holdon”' ugye* bár. oda sem fi evei. Csakhogy éppen maga ez a „Hold” szolgált néhány kényelmetlenséggel. Ezek azonban átmenetiek. Minél több ilyen átmeneti ne* hézsését és kényelmetlenségét tudiuk a jövendő „Hold-életünknek”. már itt. a Földön kiszámítani kitapasztalni és ki- kíséirletezni. annál felkészültebben fogiuk maid foradni és legyűrni ezeket a Holdon. Az első lépéseket tehát — itt a Földön tesszük meg a Holdra. (Véne) Mihail Rebrov t
