Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

2 noon*D 193"? Mvniäf SS. esfitfWfife [(édár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) vescbb a képviselőnek aján­lott miniszter és más vezető funkcionárius. Ez elősegíti — és ez a célja is —, hogy növe­kedjék az Országgyűlés ellen­őrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli mun­kája felett. A képviselő jelö­léseknél kevesebb, a tanács­tagoknál több esetben került sor egyazon kerületben máso­dik jelölt ajánlására és elfo­gadására. A jelöltek, a máso­dik jelöltek is. kivétel nélkül a Hazafias Népfront program­jával léptek fel és indulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mondván, nem igazi demokrá­cia az, ahol nincs több párt ás a jelöltek azonos program­mal lépnek fel. Ezzel az állás­ponttal könnyen tudunk vitáz­ni. A demokrácia szó eredeti értelmezése és jelentése sze­rint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horthy-rendszerben többpártrendszer volt, de nem volt demokrácia, hanem fa- siszta diktatúra, és nem a nép képviselői, hanem a kapita­listák és a földesurak képvi­selői ültek a oarlamentben . Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demokrá­cia és többpártrendszer van, a hatalom szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ül­nek. és nem a dolgozók kép­viselői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választhatnak a szavazók, az esetek többsé­gében egyáltalán nem azt je­lenti, hogy többféle politika között választhatnának. Elné­zést, de erre megint csak az Egyesült Államok nyújtja a legszemlél te több példát A legutóbbi elnökválasztás so­rán az Egyesült Államok je­lenlegi elnöke békeszólamok­kal, az állampolgári egyenlő­ség érvényesítésének program­jával. a nyomor elleni harc programjával lépett fel a há­borús uszító Goldwater ellen­párti jelölttel szemben. A vá­lasztók a jelenlegi elnökre szavaztak, 6 azonban a bukott jelölt háborús programját va­lósította meg. es nincs szó ál­lampolgári egyenjogúságról és a nyomorgók helyzetének meg­javításáról sem. Ilyen az ő demokráciájuk. A Hazafias Népfront képvi­selőjelöltjeinek, ha bejutna* az országgyűlésbe el kell látniuk majd mindenekelőtt törvény­hozói tisztjüket. Választóik el­várják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák területük fej­lesztését. és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és Indokolt pana­szainak orvoslásáért is. Mind­ezt azonban úgy. hogy sohase feledjék, a legfőbb kötelessé­gük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata az ország házában. Népünk joggal elvárja, hogy a képvi­selők méltók legyenek a bi­zalomra. A képviselők pedig legyenek büszkék arra. hogy az eddig ismert legdemokratiku­sabb rendszerben, szocialista ország parlamentiében a nép ügyét szolgálhatják — jelen­tette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: A választás eddigi meneté­ben. a jelölő gvlléseken, in­kább az ajánlók és a válasz­tók beszéltek, most. a második részben a tömeggvűléseken már a jelölteknek kell a prog­ram aíapján fellépni és be­számolni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját munkáiukkal kapcsolatos el­gondolásaikról Ha szocialista építőmun­kánknak eredményeit, az or­szág fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt köte­lezettségeket 'vizsgáljuk, ak­kor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a _ végzett munkáról, a megtett útról. A II. ötéves tervet végrehajtot­tuk. fejlődött az ipar, a keres­kedelem. a mezőgazdaság, számos úi üzem, híd. közmű iskola, kői ház épült, javultak a szociális viszonyok és fej­lődött a közművelődés, a kul­túra, Fejlesztettük néphadse­regünket. közrendvédelmi in­tézményeinket, a munkásőrsé­get űgv. ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az embe­riség iránti kötelezettség szo­cialista országunktól megkö­vetelte. Kádár János ezután vissza­pillantást nyújtott az elmúlt évtized gazdasági fejlődésére, eredményeire. Maid hangsú­lyozta: a szocialista társada­lom építési programjának. így választási programunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32—35 százalékos, a mezőgazdasági termelés tizenhárom—tizenöt százalékos, a reáljövedelem ti­zennégy—tizenhat százalékos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zá­rult Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több. mint öt száza­lékkal. a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari terme­lés növekedésének 80 százalé­ka a termelékenység növeke­déséből származott. A munká­sok és alkalmazottak átlagke­resete négy és fél százalékkal emelkedett A múlt év ered­ményei alapián az állami ipar­ban az idén körülbelül száz- negvvenmillió forinttal na­gyobb nyereségrészesedést fi­zetnek ki. mint tavaly. A szö­vetkezeti parasztság szernél vi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növeke­dett. Az életszínvonal emelkedé­sének kérdését a legnagyobb felelőséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszín­vonalának rendszeres emelke­désével. Erre mindig akkor kerül sor. amikor a termelés növekedésével, a gazdaságos­ság javításával a feltételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mér­tékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnökök, tudomá­nyos kutatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellem­zőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyé­nek is. csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérí­téséhez. A továbbiakban Kádár Já­nos a gazdaságirányítási re­form bevezetésének előkészí­téséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a re­form előreviszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre keil tömünk a fejlett­ség magasabb szintjei felé. emelnünk keil hazánk szere­pét és rangját a világgazda­ságban. Ennek útja a mű­szaki fejlődés, a termelékeny, ség. a Jövedelmezőség energt- kusabb növelése. A reformmal kapcsolatos fel. világosító munka eredménye­ként annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új, és nagy do­lognál történni szokott, kezdet­ben a legkülönbözőbb félre­értések. és félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a „ka­pitalista gazdálkodás elemei­nek felújításáról”, a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásá­ról, munkanélküliségről’ és ha­sonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési re­form a szocialista tervgazdál­kodásnak az új követelmé­nyeknek megfelelő továbbfej­lesztése. A népgazdaság terv- szerű fejlesztését az eddigi­nél lényegesen kisebb mérték­ben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazda­sági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló ter­melési eszközök hatéko­nyabb kihasználása érdeké­ben növelni kell a termelő ipari, és mezőgazdasági üze­mek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosí­tani a kereslet és kínálat, a piac szobái vozó szerepének. Másszóval, teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfe­lelően kell termelni. Az általános kilátásokat il­letően a fejlődést meghatároz­za maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőeszkö­zök, mind a fogyasztás, és életszínvonal növelését irá­nyoztuk elő. és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállí­tását igényli a népgazdaság­ban. A gazdasági munkát köz­vetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát, a ter­melő munkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv haté­konyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a bizto­sított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet ad­nak munkájukkal a társada­lomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, paraszt­nak- alkalmazottnak, dolgozó­ink óriási többségének előnyö­sebb lesz a helyzete a gazda­sági reform bevezetését köve­tően. Hogy akadnak olyan embe­rek is a különböző területe­ken, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg telje­sen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkező­leg. nagyon egészséges dolog lesz az. és az illetőknek ma­guknak is jót tesz, ha nyug­talankodnak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dol­gozók rovására, a munka imi­tál ásával akartak, és sajnos sok esetben tudtak is élni. és boldogulni. A reform előkészítése a mi­nisztériumok, a gazdasági szer­vek irányítóitól sok. és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadás­sal, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak el­osztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért Vilá­gos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat az üzem komoly megterhelése nélkül „ingyen” lehet beruhá­záshoz jutni. Az ilyen törek­vés a helyzetből következett, s emberileg érthető, de elfogad­ható nem volt, ezért a Terv­hivatal, a kormány gazdasági bizottsága ezeket a „beruházá­si rohamokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően meg­fékezték. és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfor­dul. hogy olyan gazdasági ve­zetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt. sőt megtorlással élnek ál­taluk irányított gazdasági ve­zetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács á'talános fel­hívása alapján már most ön­álló kezdeményezésekkel, vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyik-má­sik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincs tekintettek Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkeze­tek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás idő­szakára. Mérjék fel a köve­telményeket, amelyeknek üze­mük eleget kell hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasz­tó!: igényeinek megfelelően. Hasonlóképpen fel kell tárni a birtokukban levő termelő- eszközök eddiginél jobb, ha­tékonyabb kihasználásának le­hetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végez­hetik el a gazdasági veze­tők, ha meglátásaikat és el­gondolásaikat, a feladatokat megbeszélik munkatársaikkal, a helyi párt-, szakszervezeti-, ifjúsági vezetőkkel, tanács­funkcionáriusokkal, a mun­kásokkal. a termelőszövetke­zeti tagokkal. A társadalmi szervezetek, a dolgozók tá­mogatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosit a gazdasági vezetők számára és nélkülözhetetlen a reform­mal kapcsolatos feladatok jó megoldásához. Kádár elvtárs itt utalt ar­ra, hogy a gazdasági épitő- munka ma a szocialista for­radalom elörevi telének köz­ponti kérdése, s ezért a párt- szervezeteknek, a tömegszer­vezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal fog­lalkozni. Hatáskörük és fele­lősségük e téren a reform be­vezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságá­nak ér, hatáskörének növeke­désével ez együttjár. Az ér­demi befolyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csök­ken azoknak a gazdasági ügyeknek a száma, amelyeket „fent” és távol, s növekszik azoknak a száma, amelyeket helyben fognak eldönteni. Részben általános agrárpo­litikánkból adódóan, s részben a gazdasági reformmal Ssz- szefüggésben sok fontos ál­lásfoglalás történt a kongresz- sauson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kap­csolatban. További lépések egyikeként a tavasszal össze­ül a termelőszövetkezetek or­szágos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan ala­kul a termelőszövetkezetek élete, munkája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intéz­kedés történt, amely kedve­zőbb feltételeket teremt az eddiginél a termelőszövetke­zetek munkájához. A szorosan vett választási kérdések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19- én népünk a tanácsokat is új- jáválaszatja. Mint a jelölé­sek összesített adatai mutat­ják 85 ezer tanácstagot fo­gunk megválasztani. Már ma­ga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fon­tos kérdéséről van szó. A ta­nácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek, s bizonyos vonatko­zásban tömegszervezetekként is működnek. rendszerünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fej­lődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági műkö­dést is kifejtő, s a területi fejlesztés kérdésében még na­gyobb szerepet játszó taná­csokat. Ha a dolgozók életkö­rülményeinek javításáról szó­lunk, nem mellőzhetőek a ta­nácsok, amelyek a közművek, utak és lakások karbantartá­sában és sokféle szolgáltatás tekintetében a dolgozó milli­ók mindennapi problémáival foglalkoznak. Városaink, fa!- vaink általános fejlesztése, szépítése és kultúrája a leg­szorosabban összefügg a ta­nácsok munkájával. A tanácsok úgynevezett „he­lyi” munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kis mértékben hat az egész or­szág arculatára, az egész nép életére. Erre való tekintettel, a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a taná­csok munkáiéban az önálló­ság növelése, a hatáskör bő­vítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kí­ván kormányzatunk a taná­csokban dolgozók számára is jobb munkafeltételeket bizto­sítani. Népünk támogassa a tanácstagjelölteket szavaza­tával, s majd munkájukban is megbecsülésével, mert a közügyek fontos területén vár reájuk nagy és felelősségtel­jes feladat. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készü­lünk, abban a meggyőződés­ben, hogy a választások során népünk jóváhagyja és szava­zatával is megerősíti politikai törekvéseinket, társadalmi cél­kitűzéseinket és a választások után mgnövekedett erővel dol­gozhatunk elérésükért. De ahogy mindenkor. így most is figyelembe kell vennünk a nemzetközi helyzetet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rög­tönözhetünk, nem követhe­tünk ideiglenes és ingadozói konjukturális elgondolásokat, mert feladatunk is állandó. Védelmezzük nemzeti függet­lenségünket, országunk szuve- rénitását, népünk szocialista vívmányait és békéjét. Enne* megfelelően harcban állunk a8 imperializmussal, minden ag­resszióval, és vállvetve Küz­dünk mindazokkal, akik ha­tásainkon kívül, szerte a vilá­gon a békéért, a népek füg­getlenségéért, barátságáért* egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barátság és gyü­mölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szov­jetunióban a szocializmus, a haladás, a béke legerősebb tá­maszát becsüljük, s ebben az évben, mint a világ minden haladó embere és népe, a ma­gyar nép Is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lanot nyitó Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt össze bennünket minden szocialista országgal, és bizalommal tölt el bennünket az, hogy a Ma­gyar Népköztársaság is tagja a varsói védelmi szerződés­nek. A Magyar Népköztársa­ság ma tényezője a nemzetkö­zi életnek saját eredményei alapján, azért mert szocialista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája következe­tes és szorosan együtt halad a szocialista országok népei­nek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a kapi­talista országok viszonylatá­ban is, mert változatlanul hí­vei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű ha egy szocialista és (Folytatás a 3. oldalon.) Igry harcoltak a gárdisták 1944 decemberében nehéz harcok folytak Hont körül. Lövedékek robbanásától reszketett a föld. A szovjet egysé­gek és alegységek támadása a nyugati irányban haladó egyetlen országúttal párhuzamosan bontakozott ki. A harc­kocsik manőverezési lehetőségét jobbról az Ipoly, balról a hegyek korlátozták. A fasiszták jól tudták ezt és ezért á terep minden méternyi területét géppuskák és tankelhárító lő vegek kereszttüzében tartották. Elkeseredett ellenállásuk­ra a szovjet gárde-harckocsizók bátorsággal, kitartással és fokozott győzni akarással válaszoltak. íme. a katonai köte­lesség maradéktalan teljesítésének néhány példája. .. ,G. V. Kuropátov gárdahadnagy harckocsija Hont köz­ség északkeleti szélén támadott. A terepviszonyok maximá­lis kihasználására volt szükség, hogy megvédjék a tankot az ellenség lövedékeitől. Juriko őrmester, a harckocsi vezetője cikkcakk álakban, ugrásokkal vezette a tankot az egyik fedezékből a másikba. A fasiszták dühödten zúdították az egyik lövedéket a má­sik után a harckocsi elszánt legénységére. A lövedékek azonban csak a fagyott földet emelték szökőkútként á ma­gasba, ott, ahol néhány másodperce még Kuropátov tankja volt Szidorov őrmester lövegparancsnok pontos lövésekkel megsemmisítette a hitleristák egyik tankelháíító lövegét és nehézgéppuskáját. Minél közelebb ért a harckocsi a falu széléhez, annál erő­sebb és pontosabb lett a védekezők tüzelése. Az egyik né­met lövedék megsebesítette a vezetőt. A harckocsi meg­rongálódott, de még harcképes maradt. Ekkor a sebesült he­lyét Éahcsijev Ezen-Ala segédvezető foglalta el. A harcok közötti szünetekben mesterien megtanulta a harckocsi veze­tését. Bahcsijev határozottan vitte rohamra a harckocsit. A kocsiparancsnok jelzéseire időnként lassított, vagy megállt egy pillanatra, hogy kedvezőbb helyzetet teremtsen a pon­tos tüzelésre. Szidorov őrmester ágyú- és géppuskatűzzel je­lentékeny károkat okozott az ellenségnek. A Hontért folyó ütközetben az ellenség négy aknavetőjét két géppuskafész­két, hetvenöt katonáját és tisztiéi semmisítettük meg, s eb­ben jelentékeny szerepet játszott Bahcsijev, a hős kirgiz nép fia. A parancsnokság nagyra értékelte a gárdista bátor­ságát és harcászati felkészültségét, s hőstettéért a Vörös Csil­lag Érdemrenddel tüntették ki. A Hontért folyó harcokba a a támadó szovjet csapatok és a védekező ellenség jelentő» tűzereje ütközött meg. Há­rom napig folyt ebben a térségben az elkeseredett harc. Aa egyik nap N. X?. Dobityin gárc’afőhadnagv harckocsija tá­madás közben a többieket megelőzve tört előre. A fasiszták páncéltörőik minden tüzet rázúdították. A harckocsit találat érte, de a legénység nem hagyta’ el és mindent megtett, hogy ismét harcképessé tegye P. D. Kuzin közkatona, lövegpa- rancshok a harckocsi tornyából 6 órán keresztül ágyú- és géppuska tűz alatt tartotta az ellenséget. Ez alatt az idő alatt a legénység többi tagjai — P. G. Konov és Sz. N. Truszov törzsőrmesterek valamint /. K. Tarászov közkatona — pa­rancsnokuk irányításával — a harckocsit javították. Kuzin pontos^ lövésekkel harcképtelenné tette az ellenség egy pán­céltörő lövegét és aknavető ütegét, s ezzel megkönnyitette a támadó egységek előnyomulásét. A harcban tanúsított bá­torságáért Kuzin komszomolista gárda-közkatonát Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Hősiesen harcoltak más fegyvernemek harcosai is. A rohamozó századok és zászlóaljak harcrendjében mindig ott voltak az LGV-sek, akik fedezték a harckocsikat, a gyalog­ságot és tüzérséget, az ellenség légicsapásaival szemben. 1944. december 13-án Hont felszabadult. A hitleristák azonban erőteljes tüzelést folytattak az általunk éppen csak elfoglalt falura. A harc a falutól nyugatra elterülő magas­latokon folyt. A légelhárító géppuskák a falu közepén voltak elhelyezve. Egy ellenséges lövedék eltalálta a lövegmozdonyt, és az kigyulladt. Vezetője I. T, Ivanykov életét kockáztatva poroltóval, majd földdel elfojtotta a lángot, amely néhány másodperc múlva már elérte volna a benzintartályt. A tűz eloltása után Ivanykov azonnal hozzáfogott a megrongált lö- vegmozdony helyreállításához. Az égési sebekkel borított ke­zek nehezen engedelmeskedtek, a hideg átjárta a harcos tes­tét. De mindez nem jutott a gárdista légelhárítós eszébe. Két óra megfeszített munka eredményeként a géppuska is­mét harcképes volt. A bátor harcos mellére N. M. Mihno alezredes a harckocsizó brigád parancsnoka tűzte föl a Vö­rös Csillag Érdemrendet. Nagyon nehéz volt a gárdalövészek téli harci útja a nógrádi földön. De azért viselik a büszke gárdista nevet, mert minden nehézség leküzdésére képesek. Nyissuk föl a harcok történetének néhány olyan arany lapját, melyet a lövészegységek írtak tele hősiességgel és bátorsággal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom