Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

f9R7 f(xhrfi&r 19.

NörjT? A t)

O

Cjöry Dexaő:

Diákszerelem

s,Egy hattyú száll fölöttem magasan,

Az zeng) ezt az édes

éneket — Oh lassan szállj és hosszan énekelj,

Haldokló hattyúm, szép emlékezet!.. (Petőfi: Tündérálom)

Sok minden megváltozott az Utóbbi emberöltő alatt.

Olyan változásokon ment át a világ és az emberek, mint azelőtt száz. meg kétszáz év alatt sem. Nem árt hát emlékezni az idősebbeknek és ráébredni az idő vágtatására a fiatalabbaknak.

Nem a két világháborúról, nem a gőzhajtású automobil- ősről, nem is a Blériot vászonból, a bambuszrudakból és dróthuzalokból szerkesztett húsz lóerős, óránként 75 kilométeres sebességű, s mindössze 350 kiló súlyú repülőgépről — melyen világcsodájára 23 perc alatt repülte át a La Manche csatornát — a szuperszónikus léglökéses gépóriásokig megtett tejlődésről akarok beszélni. Még csak nem is a házilag kötött pamutharisnyától a selymet-verő nylon csodákig beszáauldott technikai bravúrról. Egyszerűen csak a szerelemről.

Az első szerelemről, aminek századelői kínjai, s örömei már érthetetlennek, nevetségesnek és hihetetlennek tűnnek a mai ifjú szerelmesek szemében, hiszen ők már felügyelet nélkül járhatnak a jégpályára, a tánciskolába és házibulikon vesznek részt...

Az örök szerelem „formai” táltozásáról akarok beszélni.

Tizennégy éves múltam. Egy bsztálytársammal a jégpályára tartottam. Akkor láttam meg llust. A Rima hidján Gizi barátnőjével kis korcsolyájukat szíjon csörgetve már hazafelé tartottak a jégpályáról. llusra bámultam. Valami édes villám vágott belém.- ö.'

A nagy ö. Így neveztük akkoriban az ideált. Az enyém most érkezett meg. Tisztes

távolból, kifürkészhetetlen akaratra követtem őt a piac, felé. Aztán Ivettem egy füzetet. Naplónak. Beleírtam a dátumot és — még most is megvan — ezeket a korszakos szavakat:

— „Ma láttam meg llust...”

És első Múzsámhoz este már megszületett az első szerelmes vers is. Költő lettem.

Akkortájt nem lehetett megszólítani a lányt az utcán. És a barnás bőrű, gyönyörű, nagy szemű Ilus nem járt velem táncórára sem, ahol a legyezőjüket billegetve, árgusszemmel figyeltek a mamák, vagy a garde-dámok. Ilus akkor tizenkét éves múlt.

Így hát nem is tárhattam ki előtte nagy titkomat, jóllehet egyre készültem rá. De majd a verseim! Odaadom neki Azok mindent elmondanak. És „meghódítják”.

Mindennap írtam egy verset. Néhány hónap alatt egy egész füzetet teleirkáltam versekkel, amelyekben egy mai nyelvész barátom szerint annyi o modern, hogy kétszer lemagáztam:

Magába szerettem s többé meg nem állom, megmondom, kimondom: Maga — Ideálom.

És naponta megvártam a polgári iskola előtt, a piacon.

meg a Gizi barátnőjének a házánál, és köszöntem. A legnagyszerűbb trubadúrt ötletemnek azt tartottam, hogy köszöntem neki az iskola előtt, aztán elfutottam kerülő úton a piacra, s a házuk előtt megint köszöntem neki.

A család nyáron már vizitlábon állt. De én csak nem mertem megváltani a remegve érzett titkot. Csak a költeményeimet tisztáztam le nagy igyekezettel egy miniszter-papírból készített füzetfélébe.

Még be is szekundáztam miatta görögből! Ez volt az

el kezdtem volna dúdolni az akkor népszerű nótát, hogy:

Ragyogó két szép szemednek

álmodó ja leltem...

Szerencsétlenségemre nem volt se hangom, se hallásom. De még a szépprózát sem fejezhettem be. Mire kinyögtem volna, kikapta a kezemből az üzenetet rejtő nárciszokat és a csokrához csapta:

— Csak egy? ... Mért nem segít szedni? — és az én nárciszom már eltűnt a többi között.

Ez nagyon lesújtott. Oda a

első és utolsó szekundám egész regényesség, oda a szép modo- gimnazista koromban. ostrom. Oda mindent

Éjjel-nappal csak rá gon- Aztán ismét nekiduráltam

doltam. Ha pár szót válthat- trhaAto* m.ég. e?v c^'

. . ~ . . , dulát egy másik nárciszba. De

tam vele, pirultam és izzad- sietnem kelL mert és a

tam. húgom már végeztek a virágr„ szedéssel és felénk közeled** tek.

De aztán húgom barátnője, Pásztory Ditta egyszer magával hozta őt is.

Lementek a kertbe virágot szedni. ,

— Mostt Itt az alkalom. Add oda a verseket! — biztattam magam. És a letisztázott versfüzetet a matrózblúzom buggyába dugtam.

De nem mertem ajtóstól rontani a házba. Leszakítottam egy fehér nárciszt, visszasiettem a szobába, s egy kis sorsjegy-reklámra ráírtam:

— „Átadhatom a verseimet?”

Ezek a sorsjegy-reklámcé- dulácskák olyanok voltak, mint egy gyufáskatulya fél címkéje. Az egyiken az állt: »Török — szerencséje örök!”, egy másikon ez: „Kis — szerencséje nagy!”

összesodortam a szöveges cédulát és bedugtam a nárciszom kelyhébe.

— így add oda — biztattam megint magam. — Akkor sem a húgod, sem Ditta nem veszik észre a nagy manővert.

Szaladtam a kertbe. Csodaszép későtavaszi nap volt. Szinte nyár Minden ragyogott a napfényben. Smaragd színű volt a friss lomb, gyémánt gömbként csillogtak a virágzó fák. És minden csupa illat.

A csodálatos kép közepén ö hajladozott a nárciszokért. Csokorba szedte.

— Tessék, Ilus — nyújtottam át az én cédulás nárciszomat, és már ajkamon volt a szó, hogy „olvassa el, cédula van benne!”

Büszke voltam, hogy ilyen regényes lovag vagyok.

Fölnézett rám azzal a gyönyörű. hollófekete, édes két szemével.

Ha tudtam volna enekelni.

— Mi a kedvenc virága, Ilus? — sóhajtottam gyorsan, bízva, hogy azt mondja, a nárcisz, és akkor én mégis megmondom neki, hogy mindjárt hozok még egy szál titokzatos nárciszt

Rámnézett, mosolygott

— A szamárkóró! — És elnevette magát

Csak érettségi után adtam oda neki a versfüzetet, mikor már kar dós-sárkány yúi tüzér, önkéntesként úgy beszéltem neki az én tündérálmomról, mintha legalább is nagyapómesét mondanék, egy rég letűnt világról.

ötven évvel később, Egerbe látogatva, fölkerestem. Most ott él.

És megmutatta a versfüzetemet. örültem neki és derültünk rajta.

De sajnos, már nem tudtam elpirulni ettől az örömtől.

Suha Andori

Félidő

jVf ég nem aludtam, nem- rég raktam le a könyvet és oltottam le az olvasólámpát. Forgolódtam, idegesített a párna triss huzata, a műanyagtakaró szőre, az asz- szony egyenletes, egészséges szuszogása, az óra ketyegés se, a sötétség. Megint sok feketét ittam, két csomag cigarettát szívtam, dolgoztam is valamit, összevesztem négy kollégával, kétszer határozottan éreztem, hogy nincs igazam, de nem volt erőm a felismeréshez. Hiú vagyok, öregszem. A gondolat szíven ütött, eddig is éreztem az idő múlását, de most másképpen. Nyoma sem volt a rezignált beletörődésnek, megijedtem, szívemben szirénák üvöltöttek, felültem, remegő kézzel kerestem a lámpa gombját. Rágyújtottam, kimentem a fürdőszobába és a tükörben megnéztem a hajamat, tömött, szőke, ezüst nem szürkíti még, a szarRalábak szemem körül nem veszélyesek, tokám — ahogy feltartom a fejem — nem is látszik. Aztán a profilomat vizsgáltam, majd ismét a szarkalábakat. Kimentem a konyhába, hogy senkit se zavarjak. Az égő cigarettavégről rágyújtottam egy másikra, a füst savanykás. keserű volt. Pedig már az iménti pániktól megszabadultam. Hiszen alig változtam húszéves korom óta, igaz az ötödik X-ben járok, de a vitalitásom. .. Száz méteren alig néhány másodpercet romlottam.

Ne ámítsd magad öregfiű. szólalt meg bennem egy hang. ónmagad nem csaphatod be

Mi van velem? Mi vagyok én, skizoíréniás? Kettéhasadt a tudatom és most ketten beszélgetünk, vagy ők beszélnek ketten és én vagyok a kívülálló harmadik? Holnap kimegyek, megvizsgáltatom magam.

No látod, Intett az iménti

belső hang, ezért nem 'lehetsz te már húszéves, mert az első gondolatod a betegség.

A húszéves is félti az egészségét, az életét, vetettem ellene bátortalanul.

Igen. de nem úgy, mint most te félted magadat. Húszéves korodban «ízt hitted, hogy csak Izmaid vannak, és vártad, hogy a szívedbe lőjön az Ámor. Türelmetlenségedben aztán te nikotinnal, koffeinnel és alkohollal lövöldöztél a szívedbe és minden pohár és cigaretta telitalálat volt. Tudom, dolgoztál is sokat, idegeskedtél, a háborút is megjártad, s a hadifogságot. Igen, ezek is hozzásegítettek, hogy ma már azt is tudod, sőt érzed, hogy van szíved, májad, érrendszered és

te félszemmel, befelé ezekre figyelsz. A bacchanáliák után lelkifurdalásod van, másnap megméreted a vérnyomásod. Ha túl zsírosat eszel, eszedbe jut az érelmeszesedés, és az étel savanyodik a szádban. Rosszkedvűen felállsz az ebédtől, rágyújtasz, ettől még rosszabb lesz a közérzeted, a cigerettát földhöz csapod, az idegességtől a gyomrod zubo- rog...

Az imént vizsgáltad magad a tükörben. A kép nem rossz, csak nem teljes. Nézz bele ebbe a tükörbe is, amit én tartok eléd. Látod ezt a piros foltot itt? Mozog. Ez a szíved. Az egykori szerelmes jószág 1960-ban angina pec- torisos rohammal tiltakozott életmódod ellen. Ez volt az első csengetés. Utána titokban szégyenkezve kétórán- ként szedted a nitromint és elolvastál minden könyvet, amit Magyarországon a szívműködésről és szívbetegségről kinyomtattak. Egyik orvostól a másikhoz rohantál, hogy ellenőrizd, igazat mon- dott-e az első? örült állapotba hajszoltad magad, nem lehetett előtted szívbetegségről beszélni.

' Itt a tükör jobb sarkában az a szürke pont, az Eiffelto- rony. Kimentéi Párizsba és ahol az emberek rohantak az életet habzsolni, te búskomorságba estél: Egy hétig nem mozdultál a szobádból, orvost hivattál, az rád nézett okos szemével, beültetett a kocsijába és megmutatta Párizst. Te kérdezted, igaz-e, hogy Van Gogh is őrült volt? Az orvos nevetett és a te erődből csak annyira tellett, hogy nem vágtad képen. Még éjszaka hazautaztál, megnyugvást persze itthon sem találtál. Az idegklinika állandó paciense lettél, marék- számra szedted a Rausedilt, a Phipolphent, a Hybemalt, éjszakára az altatót. Ekkor eszedbe jutott, hogy húszéves korodban , az éjszakák milyen szépek voltak. Megpróbálkoztál a natúr gyógymóddal is. de a szerelemnek nem volt íze, izgalma és te közben hidegen figyelted magad.

A májad még tarja ma- ** gát valahogy. A lép funkciójával nem is vagy teljesen tisztában, csak annyit tudsz róla, hogy tíz éve szúr, fáj, ott a bordák alatt baloldalt. Fogaid még fehéren villognak, de már sok a tömött, és szerencsés vagy, nem látod őket. Szemed még mesz- szire lát, de már világosabb, mint gyerekkorodban volt.

Állj meg! — Ordítottam, és hideg verejtékes kezemmel a hajamba túrtam.

Veress Géza: Tél a faluban

Én az időt nem tudom megállítani, miért csak rólam beszélsz, nézd meg az emberek milyen balgák. A nem létezőt, a semmit Omegával, Schaffhausennel mérik. Aranyból készítik az órákat, ajándékba egymásnak ezzel kedveskednek: nesze mérd a perceket, óráikat* mérd életed elmúlását. Ugye milyen szép, csinos fazonú és milyen lapos ez a hal ál mérő. Huszonegy köves. Hatezerért vettem, vigyázz rá, hogy kitartson. Hogy mindennap mérni tudd: egy nappal öregebb lettem.

Mindenki siet az élete végéhez. Én sem vagyok különb. Miért is lennék? A gyermek felnőtt akar lenni. Ha felnő és dolgozik, várja a hét végét, az ünnepeket* amikor szabad, aztán a nyugdíjat. Minden ünnep érkezese a vég hírnöke, a nyugdíj pedig maga a halál. Nem klinikai, nem biológiai, hanem erkölcsi. Nem kellek, megvannak nélkülem is, a munkám nélkül is. Mindannyiunkat becsap az idő, s hogy múlik, kopunk és ez a kopás az ára az egzisztenciának. Drága ár. Húszéves korodban bohó vagy, jók az izmaid, feszül benned az élet, az egyetemre jársz, mindég éhes vagy, de kevés a pénzed. Munkás vagy esetleg, de még kezdő és a helyzet majdnem ugyanaz. Negyven—ötvenéves korodig rohansz az életért Igazgató leszel, vagy főmérnök, jó szakmunkás, de közben egy kicsit elkopsz és ha éhes vagy, vagy van mit enned, de már vigyázol magadra.

í1 s hiába vádolsz engem barátom, tudom én jól, hogy igazi ellenfél önmagam számára én vagyok. Csak en tehetem tönkre magamat. De az időt nem kalkulálod be? Nemcsak én félek az öregségtől, sőt az én félelmem nem is olyan veszélyes. Amit én érzek, mindenki érzi ebben a korban. És van, aki sokkal csúnyábban reagál. Idős hölgyek ledér ruhákban mutogatják petyhüdt bájaikat. Koros férfiak hasukat behúzva letkist táncolnak, fiatal partnereikkel és beteges nosztalgiával sóvárogják ifjúságukat. Én nem akarok ismét fiatal lenni, én most ötvenéves koromban szeretném megállítani az időt. Tudod, amikor a száz métert még elég jó idővel futom, de amikor már tudom értékelni az élet szépségeit, érzem a munkám ízét és gyümölcsét, amikor a társadalomnak nemcsak adnom kell, de valamit már én is kaphatnék. És adni és kapni szeretnék, amíg én akarom...

Ne vádolj, — szól ismét tudattársam, a hang. Azok is ■mberek és a te értéked is mindössze ennyi. Nem bújhatsz az ő hibájuk mögé. Egyébként is “ az ő szemükben te pontosan olyan vagy, mint a tiédben ők. Ne akard a mindenség törvényeit elrontani, önzésből, úgy sem sikerül. Ezt lásd be és akkor nem idegesíted magad. És tő- 'ed. egyedül csak tőled függ, tudsz-e a szónak rangot adni: ember, vagy megfosztod magad ettől?

Kétszer senki sem élhet de az élőt két félidőből áll. Az első félidőben rúgtál magadnak néhány öngólt, lásd be öregem, ha a másik félidőben is így futballozol kiesel a bajnokságból. Pedig ebben a hainnkságban minden embernek benn kell maradnia.

]Vh lázadozz, ne ámítsd magad. Tedd félre a hiúságot, próbálj meg okosabban, emberhez méltóbban Älnl. mert emberhez méltatlan a gyávaság Az életet végig kell csinálni, Mn=t dig menj és nézd meg kisfiad leckéiét ott a tálkája, segíts neki, hogy különb^ tudod..«