Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
ft HŐGRÄD 1067. január 15. vasárnap Földes György: Szabó Fái: Kárpótlás «iiiiiiiiiiimtiHiiiiiiiiiiinfiiiimiiiiifiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiitiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniemiiiiimiiiiiiifiiiimiiuiiiifiiifiiitifiiifiHiiiiiii A FIÜNAK huszonnégy éves korában, kétezerháromszáz forintra emelkedett a fizetése, s úgy érezte, most már nyugodtan megkérheti Erzsiké kezét. Elvégre két éve járnak együtt, mire várjanak? Amikor a» lánynak megmondta, hogy nem tud nélküle élni, elérzékenyült és nagyon meghatódott. Erzsiké is elérzékenyült és még inkább meghatódott. Ebben nincs semmi meglepő: a lány még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, a fiú volt az első udvarlója és az első kérője. Imre, az apránként megtakarított csekélyke pénzéből ezernyolcszáz forintot kivett az OTP-ből és Erzsikét születésnapjára meglepte egy modern arany karkötővel. — Egyre jobban szeretlek Imre — lelkendezett a lány, amikor a fiú a jobb csuklójára rákattintotta a karkötő zárját. — Álmomban sem képzeltem derekabb férjet Erzsikének — mondta a mama a papának, némileg a karkötőre célozva. — Olyan férj válik majd ebből a fiúból, aki minden áldozatot meghoz a feleségéért. — Fiatal technikus, talán még mérnök is lesz belőle — mondta a papa a mamának és a férjjelölt maidani magasabb fizetése járt az eszében. Már az esküvő időpontjáról is beszélgetett a család, amikor a fiú bemutatta a lányt a fónúkéneK, Rendek István főmérnöknek. Elég annyit tudni róla, hogy harmincöt éves, nemrég vált el a feleségétől, jómegjelenésű, dúshajú és rámenős fiatalember, havi négyezerkétszáz forint fizetéssel, plusz prémium és itt-ott egy kis újítási pénz is. — Szép szőke haja van a menyasszonyának — jegyezte meg másnap a főmérnök. Imre szeme felcsillant és refrénként ismételte, hogy „szép szőke”. — És nagyon jó alakja — folytatta a főmérnök. — És szép kék szeme. És értelmes. És mai lány. — Mai — motyogta a fiú, nem kevés büszkeséggel. Imre elmondta otthon Erzsikének, meg a kedves szülőknek, hogy a főnöke milyen szépen nyilatkozott Erzsiké-' ről. A szülők boldogok voltak, Erzsiké is boldog volt és Imre ás boldog volt. A KÖVETKEZŐ héten Rendek István főmérnök felhívta Erzsikét telefonon, hogy szeretne vele a Rózsa presszóban munka után találkozni. mabb a főmérnök mellett. És nem szólt egy szót sem Imrének, de elmondott mindent a szülőknek. A papa azt mondta, hogy ezt jól meg kell gondolni. A mama azt mondta, hogy ezen nincs mit meggondolni és csak Erzsiké jövőjére kell gondolni. Rendek jóképű fiú, főmérnök és havi négyezerkettő- száz, plusz prémium és olykor egy kis újítási díj. Nincsen ezen gondolkozni való! A papa végül is azt mondta, hogy ez valóban igaz. ERZSIKÉ egy nap így szólt a vőlegényéhez: — Tévedtem Imre, nem megyek hozzád feleségül! — és ezzel lecsatolta a jobb csuklójáról a karkötőt és visz- szaadta Imrének. — Még tizennyolc éves sem vagyok, ráérek férjhez menni. — Megszakad a szívem — mondta a fiú mélyről jövő keserűséggel —, pedig örülnöm kellene. Éppen ma neveztek ki vezetőnek a vállalat vidéki telepére, havi kétezer- nyolcszázzal. — Gratulálok, kedves Imre — örvendezett a mama. — Szép karrier — jegyezte meg a papa. Imre leutazott vidékre, de Rendek István főmérnök, a központban, továbbra sem feledkezett meg róla. Egy év múlva már háromezerkétszáz forint volt a fiú fizetése, s akkor tudta meg, hogy Rendeknek köszönheti a karrierjét és a havi háromezerkétszázat. És Erzsikének is köszönheti. HIVATALOS kiküldetésben egy kollégája kereste fel a központból. Amikor már a hivatali ügyekkel végeztek, így szólt Imréhez: — Nagy svihák a te főnököd. Udvarolgat, udvarolgat. aztán mást vesz el... Hoppon maradt a te Erzsikéd is! A fiú elámult: — Hát Erzsikének is udvarolt? — Mit gondolsz, miért helyeztek pont téged vidékre, és miért kaptál ilyen kitűnő beosztást? Kárpótlásként kaptad, kedves barátom! Kárpótlásként! Kárpótlás, kárpótlás — zakatolt az agyában, de tovább folytatta a beszélgetést. — És kit vesz el Rendek' — érdeklődött nagy önural mat erőltetve. — A vörös hajú Irmát, a: elnök titkárságáról. Ha elve szí egyáltalán ... Azt Rendeknél sohasem lehet tudni. Is merheted. Alighogy a kolléga elutazott, Imre levelet kapott Erzsikétől. Néhány sort írt csupán. „Szeretnélek apuékkai meglátogatni, úgy érzem, mégis csak .te vagy az igazi”. A fiú ugyanolyan röviden válaszolt: „De te nem vagy az igazi! És én még huszonhat éves sem vagyok, ráérek megnősülni”. EGY PILLANATRA kísértésbe jött, hogy odaírja még: „Köszönöm a kárpótlást”. T CSANADY JANOS: TÉLI RÍMEK A szürkeség fölött a lassú rímek ügy feketédnek, mint a télmadár, ágról-ágra fázva mendegélnek, mint akinek fáradt szárnya már. Elbújnának élő rengetegben, mint a forró, eleven vadak, de mint száműzöttek vad hidegben, ők, a fagytól üldözött szavak. Fehér hó száll a fekete tolira, szél veri a zengő ágakat. Lassan bújdokolnak sorról-sorra, álmodva lángoló álmokat. Hajnalra mind nyíllal átlőtt sassá változik, de nem fél már soha, hogy megremeg szédítő magasság kék hegyein szárnya sátora. Legfőbb vágya volt, hogy beköltözzenek a városba és ott éljenek, a gyermekek ott járjanak iskolába, aztán este moziba, meg színházba menjenek, aztán __ vasárnap délutánok on kirándulni mindenhová, amiről csak írnak és beszélnek kiváltképpen a képes újságok .. S ehelyett... itt eteti a kacsákat, libákat, a csirkéket, s a kotlákkal bajlódik, meg ... hallgatja, hogy hol. merre dohog a férje zetorja. A gyerekek a régi temetőnél rúgják a labdát, ordítoznak, ahogy a torkukon kifér, és táncolva ugrálnak is hozzá. — Berti! Jóska! Nézzétek már a libákat, leúsznak a csatornánI... Két fiúval kevesebb a csapat, valameddig, de a labda újra pukkan, s Kovács Fe- rencné, született Bogdán Ró- zsika sóhajt egyet, könnyűt, s bemegy. Pest. A nénje ott él családjával együtt és egyre varázslatosabb képeket fest leveleiben a fővárosról. Persze, ő is látott már belőle nénje révén egyet-mást, van mire támaszkodjon a képzelete. Mindazonáltal a vágy alig más, mint zsongó képzelgés, hiszen, nagyon szépen s nagyon jól élnek az urával. Kitűnő ember, minden kézimunkához ért. A házat is any- nyira rendbe hozta, hogy a tanács, mikor egyszer szárnyára kelt a hir, hogy Pestre akarnak költözni, kérte — nyolcvanezerért. Jó lenne állatorvosi lakásnak S ebben a pillanatban erős- bödik a motordohogás. A Zé- tor felbukkan a saroknál, s a nagykapunak fordul. Megáll. Rózsika, mint hogyha valami meglepetést, titokzatos dolgot várna, kinyitja a kaput. Semmi. Vagyis ... nem sok. Deszkát hozott, amolyan selejtes anyagot a fűrésztelepről, mert készen van teljesen az istálló, csak a jászol hiányzik, nem kapott előbb anyagot. A Zetor befordul, megáll. — Mi az? — kérdezi Rózsi kíváncsian. — Deszka. Tudod... csak megveszem a Bacsa Sándor tehenét ... — Ne vedd meg, Feri! — mondja Rózsi csaknem rikoltva. — Hogyne venném! Hiszen... miért vásároljuk mi a tejet literenként, amikor... el is adhatjuk. Ma is leadja a nyolc, tíz litert, s ráadásul februárban fia is lesz. Az asz- szony szinte kétségbeesve rikoltja: — Jó, jó, de... ki feji meg? Én? — ujjával a mellére mutat. — Hát persze. Nem is én. — Imre úgyis túlórázik ma •— biztatta a főmérnök a lányi , hét felé találkozhatnánk. Találkoztak is. Erzsiké este levetette a fehér köpenyét az Illatszerbolt- ban, hol dolgozott, és elment a Rózsa presszóba, ahol a főmérnök már várta. — Talán valami baj van Imrével? — kérdezte a lány némi aggodalommal. — Nem Imrével van baj, hanem velem. Beleszerettem magába. — jegyezte meg nemes egyszerűséggel Rendek. — Te jóisten! — sikoltott fc. Erzsiké. — Mi lesz most?! — Semmi. Saját elhatározásából hozzám jön feleségű1 Imrének egyelőre ne szóljon Ettől kezdve Imre még g abban túlórázott. Erzsi- k a főmérnök még gyakrabban találkoztak. És Erzsiké egyre búskomorabb lett Imre mellett, és egyre vidáLipták György: Kosárfonó T E J — Én húzgáljam, markolgas- sam azt az izét... — Megsáp- pad kegyetlen, mert hisz ilyent még sose tett. S szinte látja a tehén négy, vastag és eléggé hosszú csecsét. — Na-ná, mit gondolsz? Nem mondom, amikor ráérek, hát... megfejem ... meg én. Szívesen. De úgy, általában a te dolgod. Pillanatig csönd. Rózsika csak áll, néz, aztán a régi temető felé fordul, ahonnan harsán a gyermekek lármája. — Abból ugyan nem eszel, amit én fejek! —, mondja csendesen és lódul be, a konyhába. Ezzel a pillanattal kezdődött el a baj. Folytatódott azzal, hogy suttyomban még aznap levelet irt Pestre, a nővérének. Nem szólt se este, se másnap, egyetlen egy felesleges szót. se rosszat, se jót, se a gyermekekhez, se a férjéhez. Csak mosott, vasalt, rendezkedett. Ezt a ruhadarabot ide, azt meg oda. Másnap délután zaj támadt az udvaron. Bacsa Sándor, meg az ura vezették be az udvarra a tehenet. Rózsi még jobban elsáppadt. Azt hitte, mire idejön a tehén, a levél is megérkezik Pestről, és tessék levél nincs, a tehén meg itt van... de 6 nem feji meg, nem és nem! Hát ezért ment férjhez Kovács Ferihez? A tehén nagy esemény, nemcsak az udvaron, hanem az utcában is Egy tehénnel több, és több tej megy esténként a csarnokba. Érdekes, azonnal elterjedt a hír, hogy Rózsika nem akarja megfejni a tehenet! Előbb csak a környéken beszélték, aztán túl, hamarosan felkerült a szó. a Nagy utcára, és este már Bogdán József, Rózsika apja is tudta. — Elmegyek, megnézem, mi igaz a szóbeszédből, mi nem, — mondja szelíden a felesegének. Az öreg Bogdán éppen akkor nyit be az udvarra, amikor a veje. Kovács Feri a kútgárgyán a tejet szűri, és a konyhából hangos, civakodó beszéd, meg gyermeksirás haitik. — Mi van itt? — kérdezi csendesen. — Hogy mi? Hát menjéft csak be, a konyhába, akkor megtudja! — bömböli inkább a veje, mint mondja. — Mit tudok meg? — s a hangja olyan szelíd, olyan alázatos. — Azt, hogy... a lánya megveszett, levelet kapott és menni akar Pestre! — Igen? Pestre? — s lassan* nagyon lassan, szinte lábujjhegyen megy a konyhába. Rózsi felkattintja a villanyt, ölében csomó holmi, s bámul az apjára. — Mit akarsz kislányom? — kérdezi az apja. Rózsi mintha darálót hajtana, úgy hadarjai — Én nem arra születtem* hogy térdig járjak a ganéban* hogy felkeljek hajnalban, hogy tehenet fejjek, hogy... — az apja beleszól: — Nem arra születtél, hát mire születtél kislányom? — de az utolsó mondatot már ordítja, és elébe toppan. — Hol az a fejő? Vedd a kezedbe azonnal és fejd meg ári a tehenet, mert... — Megfejtem már... — mondja a veje az ajtóban ria- dozva. — Nem baj, én látni akarom, hogyan feji. Ahol annyi tej volt, maradt még valamennyi ... Hol az a fejő? — De immár harsog nemcsak a konyha, hanem az egész ház, .. JS alig pár perc múlva az új, frissen meszelt ól gyenge derengésében Rózsika ül a kisszéken, térdei között a fejő, és eléggé gyengén jön még egy kis tej. De jön. És lám, nem is olyan kellemetlen dolog e fejés. .. .És reggel már vidámabban vitte a fejőt az ólba; este méginkább, és mára már 6 maga hordja a tejet a csarnokba ... Bobál Gyula: A PÁRHARC E gy esztendőn keresztül birkózott a betegséggel az öreg vadász. Feküdt szótlanul, mozdulatlan, mint a vihardöntött faóriás. Az ősz egyik hajnalán szunnyadó vére megmozdult és átmelengette kihűlt izmait. Felnyitotta a szemét. Megkönnyebbülten felült az ágyában, majd óvatosan lelépett. Mintha járni tanulna, elindult az ablak felé. Szélesre tárta. Az ébredő nap fényét megszűrte a hajnali pára. Először óvatosán beleszagolt az erdő felől lustálkodó levegőbe, aztán teleszívta a tüdejét. Nézte a ködön át szürkéllő színtváltó hegyeket. Remegett az izgalomtól. Nyílt az ajtó. Hallotta a mozgásról, hogy az életzsugori- totta öreg párja lépett a szobába. Arcát is elképzelte. Riadt, de nem szól. Sosem> szólt a dolgába. Az asszony a hátára tette vastag bekecsét. Nem fordult vissza, úgy szólt: _ Hozz meleg bort. A múlt éviből. Jó cukrosán ... A faluban gyorsan híre ment, hogy az öreg vadász, Dávid József kikelt betegágyából. Sűrűsödtek nála a látogatások. Ö pedig küzdött az életért. Először a szobában kenysze- rítette elgyengült lábait. Mérte a szobát: fel, le, le, föl... Később, amikor az ősz bizonyított a nyárnak, már az udvaron, majd az utcáh. A színe is visszatért. Bekopogott a tél. Ilyenkor megdobban a vadászember szíve és útra kel. Dávid Józsi bácsi is egyre nyugtalanabbul rótta a métereket. Már szűknek találta a szobát, meg az udvart is. Kimerészkedett a faluszélre, onnan meg az erdő alá. Hallgatta az ágaikat csörgető fákat. Esti nyugtalanságában a kályha mellett vigasztalódott A lángok halk dalával ringatózott, amikor népes társaság dörömbölte fel a tornác csendjét. Takarították magukat, zuhogtak csizijnáikkal. Hidegtől mart ábrázattal sorakoztak a szobába. Az idei első vadászatról az öreghez vezetett hazatérő útjuk. Elhozták neki a zsákmányt, egy vaddisznót. Szép, telt példány volt. Hatalmas feje lelógott a kocsiderékból. Az öreg szakértelemmel méregette az élettelen testet. A sebét kereste. Amikor az első lapockán felfedezte, várakozó vendégeire nézett. — Jó munka volt, kit dicsér? — Deákot, az öregebbiket. Meg a kis Lacit. Ö mozgatta ki — mutattak a többiek egy süldő legényre.
