Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4 NÓGRAD 1967 január 1. vasárnap „Aha! Ezt fejtsd meg!66 Krimi — a bambuszbotos világból Régi magyar „népszokás” a rajtakapás. Például örül a füllentésért elmarasztalt lurkó. ha aput is lódításon kapja. És olyan olvasónk is akad, aki örül, ha tévedésen, vagy sajtóhibán kapja rajta az *Anyanyelvünk”-et. (De a rovat írója is örül, mert ő meg rovatának figyelmes olvasásán hkapja rajta” a „rajtakapót”.) Egy ilyen olvasó csapott le rám mai cikkem címével: *Aha! Ezt fejtsd meg!" Sikerült a rajtakapás. Azt 6em értettem, mit kell megfejtenem. Nem Hiányzott a jóízű, és gúnyoros biztatás: „Hiszen világosan mondom. Aha ezt fejtsd megr Még mindig bizonytalankodtam. »Az aha szót fejtsd meg!” — A h á ! Tehát az aha szóval fogtál meg. A szófajára vagy kíváncsi? Hát.. „ez olyan indulabszó-féle, mint O hm, nono, hűha, hopp stb. Bár önmagában is állhat. És akkor önálló mondatértéke is lehet, szóval mondatszó is. Elég ennyi? „Nem. Nézz csak utána, az. tán majd írd meg!” Isten neki! A Szilveszterre való tekintettel (a „tématervet” is megsértve) lássuk az aha szót! Figyeljük meg hát néhány idézetben! »A há ! rókát hajt a Bődre ..(Arany János) ^Mégiscsak valami baja van! Ah á! az a baja, hogy a mák. ra kialudt” (Mikszáth Kálmán) »Aha/ Egy kis sajtóhiba csúszott be terveibe.” (Mikszáth Kálmán) Első mondatunkban: hirtelen észreveszik, hogy rókát hajt a Bodré. (Bodri). A másik mondatban észbekapnak: a kialudt pipa a baj oka; a harmadikban pedig a „sajtóhiba” miatti bajra eszmélnek rá. Az itt előfordult ahá — aha szavak a hirtelen ész- revevés, föleszmélés, észbeka- pás kifejezői. Előszőris nagyon boldog új évet! — ez csak természetes, de ne szidjanak, ha netalán valakinek, valamilyen oknál fogva nem lesz boldog az új esztendő. Ilyesmi előfordul a legjobb családban is. Hiszen a boldogságnak sok ősz- szetevője van. A bolti eladó boldog, ha megveszik az áruját, a vásárló viszont akkor, ha kiadhatja a pénzét az áruért, ami végül is szorít, szűk, alakítani kell, néha festeni is, mire a viselésre kerül a sör, rá sem ismerne az ipar és így tovább .;. sorolhatnám még. Végeredményben mindenki boldog. Én is boldog vagyok, amikor e sorokat írom. A „Tolira tűzzük” utolsó sorai ezek. Akkor is boldog voltam, amikor elkezdődött, ki ne szeretné édes gyermekét, még ha rossz is (márpedig a „Tolira tűzzük” se volt az a kimondottan finom, kedves és jó „gyerek”, nem igaz?) Dehát. semmi sem tart örökké. Fejezzük hát be a rovatot csupa jókívánságokkal. Kívánom minden kedves olvasónak, hogy az új évben sohase szenvedjenek pénz. kedvesség, jókívánságok, prémium és Nógrad napilap hiányában. Kívánom még a, bor, búza. békesség mellé a kisüstit, a finom, fehér kenyeret és a családi nyugalmat minél több A most következő idézetek aha — ahá szavai azonban jobban emlékeztetnek a címbeli előfordulás hangulatára: „Egy kis dolgom akadt — felelte rejtélyesen. — Aha! Valami szoknya —' mosolygott.” (Mikszáth Kálmán) ,Jia kifizeti a cehhet, azt mondját: hol lopta?... ha nem fizeti ki, azt mondják: ahá, a h á.” (Móricz Zsigmond) ■ Ezekben az idézetekben rosszallás, megütközés, gúnyos rábizonyítás, káröröm kifejezésére használták a kérdéses szavakat. A köznyelv meglepetés, csodálkozás kifejezésére is használja: — Aha! Hát téged is lehet látni Tarjánban? De a nép bizonyításra, helybenhagyásra, megerősítés kifejezésére is használja, akárcsak a palóc tájnyelv az „e h e” szót. Például: Te is láttad a balesetet? — Aha!: A rendőrségen is elmondtad? — Aha! Az „Aha”-val kifejezett mondatértékű bizonyításokhoz hasonló szerepe van az aha mondatszónak az alábbi Móricz idézetben is: „Hát ott muzsikáltat magának. — Aha.” Az aha indulatsző á h á alakban is előfordul egyes tájnyelvekben. (Ez esetben a hangsúly a hosszan megnyújtott első á-n van). így olvashatjuk a következő két Vörösmarty idézetben is bosz- szúság, harag és korholás kifejezésére: „Ahá! hogy ilyen gyermek is vagyon!” — „Ahá! te dó. re, mit csevegsz megint?” Tehát az aha (ahá — áhá) indulatszó (ritkábban mondat- szó) rejtélyét megfejtettük. A fenti jelentésárnyalatokban fordul leginkább elő. A mi vidékünkön általában a második szótag a hangsúlyos. (Ahá!). És befejezésül: Boldog és békés új esztendőt kívánok az Anyanyelvünk-rovat minden kedves olvasójának. józanul eltöltött nappal együtt. Kívánom, hogy a boltokban csupa udvarias kiszolgáló fogadjon minden kedves olvasót és a pincér futólépésben közelítse meg az asztalukat, és mindig legyen az étlapon bableves csipetkével és resztéit máj frissen főzött rizs- zsel. Kívánom, hogy az Országos Takarékpénztárnál sohase fogyjon el az aprópénz egyszámlájukról és az autónyeremény-betétkönyveiket, a totó, lottó szelvényeiket, a békekölcsön kötvényeket mindig nagy nyereménnyel húzzák ki és hasonló szerencsével szerepeljenek az anyakönyvvezető előtt is a házasulandó fiatalok. Kívánom, hogy a városi tanács Salgótarjánban is Balassagyarmaton is előre kiállított lakáskiutalókkal várja az ügyfeleket és ilyen kérdésekkel zaklassa, legalább fél órán át őket: — Milyen lakást parancsol? — Emelet, földszint, északi, déli fekvésű legyen, közMagyarok, avarok A feltevés tulajdonképpen a történelem egyik talányával kapcsolatban merült fel. A talány a következő. A sírleletek félreérthetetlenül tanúsítják, hogy az avarok 568 óta a Kárpátmedence állandó iákéi voltak. Itt találták őket Árpád honfoglalói is, akik azonban — ugyancsak a temetők földrajzi helyzetéből -iolvpohatóap — nem szállták meg az avarlakta területeket. Ott tehát továbbra is avarok éltek, de mégsem avar. hanem színmagyar helynevek maradtak ránk e területek nagy részén. Hogyan lehetséges ez? — volt a nagy talány A kézenfekvő válasz csak az 'ehet, hogy ezek az .Avarok” szintén magyarul beszéltek. Kényszerű módon vetődött fe! ez a gondolat László Gvu'.a egyetemi tanárban és néhány más kutatóban. De mikor, honnan kerültek ide? Megint csak az avar sírok bizonyítják, hogy a VII. század végén valami történi ezen a tájon. Az akkori sírokban ugyanis újszerű díszítőelemek, másfajta övék, szab- lyák, lószerszámok, stb. tűnnek fel. Ez pedig csak egy új népcsoport, közelebbről a második „avar” hullám, a magyarul beszélő „kései avarok” népe lehetett, amely egy bizánci forrás, valamint az orosz őskrónika szerint 670 körül vándorolhatott a Duna- Tisza tájára, mégpedig feltehetőleg arról a területről, ahol a magyarság kialakulását sejteni lehet. Alátámasztja ezt a feltevést, hogy dr. Lipták Pál antropológus megállapítása szerint a kései avarok és a XI. századi magyarok • csont- maradványai annyira azonos jellegűek, ami csak a kései avar alapnépesség további fennmaradásával magyarázható. E feltevések szerint nem ok nélkül beszélnek régi krónikáink mindig két magyar honfoglalásról, nem hiába találhatók az egykori nyugati forrásokban az , Avarok vagy magyarok” és az .Avarok, akiket magyaroknak is neveznek” fordulatok, s így tehát mégsem „elírás”, mik«- Ké- zai 670 tájára keltezte krónikájában a magyarok honfoglalását f ponti fűtés, cserépkályha, beépített bútorok stb... stb? Kívánom, hogy az autóbuszok, vonatok az új évben késés nélkül fűtött kocsikban, gyorsan és mindenkit elszállítsanak, hogy a fiatalok udvariasan ugorjának fel a helyükről, ha kismamát, idősebb, élettől megrokkant embert látnak. Bár, hol vannak ma idősek? Kívánom, hogy a rendőrség az új évben társadalmi munkában megépítse a Béke parkot, három játszóteret és patronálja a sorra megürülő bölcsődéket, hiszen — ha kívánságom valóra válik — akkor nem kell többé vigyázni a rendre, nem lesznek éjszakába nyúló verekedések a Sajgó előtt és zárórakor illedelmesen köszön minden vendég a pincérnőnek: Nyugodalmas joéjszakát. hukk! Azt is szeretném kívánni az új esztendőre, hogy mindenkinek teljesüljön a kívánsága. Aki nyugat-afrikai körútra készül, hát istenem, bérelhessen tevéket, beduinokat és iránytűt. Aki Eresztvény- ben akar pihenni, legyen neNapjalnkban nyomozóról beszél az újságíró; a ferencjós kás idők zsurnalisztája de- taktívről írt. A detektív annyi, mint titkos rendőr. Titkos” Ha apáink fekete keménykalapos, bambuszbotos férfi út pillantottak meg, mérget vettek volna rá, hogy detektív- vel találkoztak. Krimi — e szerint — már félszázaddai ezelőtt is volt; sokról közülük megemlékezték a korabeli lapok. Az itt következő storyk nyomtatásban nem láttak napvilágot. Az ok roppant egyszerű: a tettes báró, gróf vagy csupán afféle hét- szilvafás nemeske volt. A történetek egyikére-másikára az öregebbek még emlékeznek Fő az elegancia A kis bárónak egyetlen szenvedélye volt: az elegancia Az apjának azonban három: az asszony, a kártya és a bor. így a fiatalúrra örökségképen csak — adósság szállott. „ 19.. .-ban is közeledett a Szilveszter. Alfonz báró megállót kapott a megyebálra, de — mi tagadás —, nem volt mit felvennie. Széles e megyében nem akadt olyan máriás huncut, aki öt koronát kölcsönzött volna számára. Annyit sikerült összekéreget- nie a mi Alfonzunknak, hogy felutazhatott Budapestre. Ha úgy igaz, a már akkor is neves Astoria Hotelben szállott meg. Aludt egy nagyot, s reggel elment a Váci utcába, a legjobb szabók, cipészek utcájába. Alfonz nem volt kicsinyes. Két szabónál rendelt frakkot, két mesternél lakkcipőt. Lelkűkre kötötte, hogy a munka sürgős, s megígérte: ném lesz szűkmarkú. Elsőnek az egyik szabó jelentkezett próbára az Astoría- beli szobában. A báró nem győzte dicsérni a frakkot, csupán a nadrágot találta félujjnyival hosszabbnak a kelleténél. A mester meghitelt rá, hogy másnap a kívánt méretben visszahozza a nadrágot A másik szabó is jól dn> gozott, de az igényes báró elégedetlen volt a frakk-kabát vasalásával. A szabómester hajbókolva távozott, s ígérte: másnap reggel pont kilenckor jelentkezik ... Furcsa módon a cipészek egyike a bal toki könnyű a vaságy. Aki a Balatonhoz kér beutalót, válogathasson a legjobbak között. Legyenek családi beutalók két gyerekre, három gyerekre, sőt többre is. Az ultizóknak kívánok sok piros kiterített rebetlit és sok megkontrázott piros, negyvenszáz ultimót. Az OTP nyisson külön lilti-kölcsönt a rászorulóknak. Kívánom a háziasszonyoknak, hogy mosolyogva távozzanak a piacról, mert a krumplit, a zöldséget, a káposztát, a hagymát, a paprikát, a retket, a diót, mogyorót, mákot, babot fillérekért vásárolják. Annyi legyen, hogy Zagyvái lehessen vele rekeszteni. Kívánom, hogy a piaci kofák a jövőben így kínálják árujukat', ezt vegye meg, ez olcsóbb is, szebb is, jobb is! (hazugság kizárva!) Végül kívánom, hogy a „Tolira tűzzük” maradjon meg emlékezetükben akkor is, ha néha bicegett, mint a mi suszterünk a faluvégen, akkor is, ha csípett, mint a három hétig éheztetett bolha. Es ha nagyon sok borsót hánytam volna a falra, az — esküszöm — nem az én hibám. Kívánom végül, hogy az ilyenfajta bnrsótermési verje el a jegeseső, mossa el az Ipoly áradása és pusztuljon ki már csíra korában. Akkor hát utoljára: Boldog új évet! g. b. pánt szabta szűkre, másika a jobb lábra valót. Másnap négy mester tett a Hotel Astoria nagyvilágiságá- val össze nem egyeztethető kijelentéseket. Mint az eddigiekből sejthető, Alfonz báró még az esti vonattal elutazott szűkebb pátriájába, s a mestereken kívül csak a szállodának maradt adósa... i Bankók a borítékban Egyetlen hitelt érdemlő krónika sem szól arról, hogy a hajdani uraságok nagyon bőkezűek lettek volna cselédeikkel. Ennek ellenére, a hegyes- völgyes vidék földbirtokaira is vonatkozott az az igazság, hogy ahol nincs, ott ne keress. Mikszáth földje mindig zsugorin fizetett a belé hullajtott verítékért, az úri életmód viszont megkövetelte a vendégeskedést, az eszem- iszommal végződő vadászatot, a négyesfogatot. Már porlad az a kurtanemes, aki Észak-Magyarország leghírhedettebb uzsorását csalta lépre. * Nyugszik az utóbbi is; béke .hamvaikra! Nos, az e bekezdés elején említett földesúr jól tudta, hogy váltóra, telekkönyvi bekebelezésre, kaszinói becsületszóra sem vasalhat ki már egy huncut krajcárt sem a bankártól. S bár a família a szó legszorosabb értelmében megkoplalta, nem kért hónapokon át még egy tízkoronás aranyat sem. Gondoskodott elleniben arról, hogy megtudja az egész megye: mesés összeget örökölt Amerikából. Egy délután lélekszakadva robbant be a pénzemberhez. — Ilyen balszerencsém is csak nekem lehet! Képzelje: két boríték volt az asztalomon. Az egyikben azok az okmányok, amelyeket székes- fehérvári ügyvédemhez akartam eljuttatni. A másikban húsz százkoronás bankó; ezt önnek szántam törlesztésre Elcseréltem a kettőt. Ráadásul megfeledkeztem arról, hogy holnap érkezik az apóisom és az anyósom; így nem vettem ki azt az ötszáz koronát az ön részéből, amit megvendé- gelésükre szántam. Ugye. meg teszi, hogy kölcsönzi ezt az ötszázat, amíg Fehérvárról visszaküldik nekem a pénzt?! Az uzsorás óvatos duhaj «volt. Pénztárosát elküldte a postára tudakozódni, vajon adott-e fel aznap vastag borítékot az uraság Székesfehérvárra. Amíg embere visszajött, jól tartotta vendégét szii- vóriummal. A visszaérkező futár egy biztató bólintására pedig leolvasta a százasokat a kurtanemes kezéhez. A megpatkolt vőlegény A hajdani, eladósodott kis- aemesek utolsó menedéke volt a házasság — persze, gazdag menyasszonnyal. Az a Bandi gróf, akiről szó lesz, szép szál legény volt. A kiszemelt menyasszony pedig szép is, dúsgazdag is. Hamar megnyerte szívét a daliás fiatalember temérdek bókja, nap mint nap érkező gavallérom ajándéka. Az apósjelöltnek zintén ínyére volt a legény Hogyan is sejthette volna az öregúr, hogy a mi grófunk váltóra felvett pénzből küldözi a vörös rózsát, a Gerbeaud- csomagot?! Az a váltó olyan kifogástalan volt, hogy semmiféle köz- és váltóügyvéd nem talált volna kivetnivaló* benne. Szépséghibája csak egy akadt; az, hogy Bandink a szomszéd megye leggazdagabb urának nevét írta alá a magáé helyett — nyilván szórakozottságból. A fiatalúrnak — balszerencséjére — nemcsak szórakozottsága volt nagy, de a szíve is. A menyasszony mellett annak komomáját is szerette, — ez utóbbit kissé kézzelfoghatóbban .. Egy augusztusi estén éppen a komorna szobájában volt, amikor kívülről a menyasszony kopogtatott. Mit volt mit tenni* irány az ablak. Rajta hát! Az az udvarrész, ahová a komorna cselédsoron levő szobájának ablaka nyílt, elhanyagolt, rendetlen volt. Csak így történhetett, ami megesett! a vőlegény féllábával egy ócska fazékba ugrott. Cipőié — persze — beszorult, ijedtében meglapulás helyett nekiiramodott. S csattogva, csörömpölve futott végig a kisváros nyári illatoktól terhes éjszakájában. Nehogy a váltó miatt baj legyen, kivándorolt Amerikába. Ott is halt meg. Tányérmosó volt-e New-Yorkban vagy milliomos Califomiábon. nem tudni. Ma már nem is fontos. Rég történt... Lánykőrés táviratban Kötelezvényekkel, váltókkal bajlódó lányos apák is reménykedhettek valamifél« csodában: a gazdag vőlegényben. A mi vidékünkön, a „fenn az ernyő, nincsen kas” világában az ilyesmi fehér hollónál ritkább volt. Balaton füred, — az más. Ott szívesen fordultak meg az Esz- terházyak, Festetichek fiai. Ott kell tehát szerencsét próbálni ... így okoskodott az a kisnemes, akinek adósságai mellett még csúnya lánya « volt Füreden mégis a m! emberünk leányát táncoltatták legtöbben az Anna-hálon, mégis a mi emberünk leánya kapta a legtöbb éjjeli zenét. Meg IwU hagyni, hogy aki a Cserhát tövéből ismerte a ki sasz- szonykát, a Balaton partján akkor sem ismert volna reá, ha mindkét szemét kinézi .., A balatonfüredi aranyifjúság igen nekibúsult, amikor egy napon apa és leánya visszautazott a hegyek közé. A papa nyugodtan bóbiskolt a kupéban; érezte, hogy a nagynehe- zen előteremtett nyaralási pénz nem veszett kárba. Jól érezte. Néhány nap múltán táviratot hozott a postás a bagolyrúgta kúriára. „Van szerencsém tisztelettel megkérni kedves leánya kezét.” Ez állt benne, s aláírásként egy országosan ismert, hatalmas feudumokkal fémjelzett nemesi név A válasz-telegram mr a beállított a boldog vőlegény, aki ugyancsak elcsodálkozott, hogy a szépséges menyasszony helyett her- vadásnafc indult vénkisasz- szonyt talált. Bajban a vőle- gényPAz úri szó akkor Is kötelez, — gondolta —, ha táviratban adják; akkor is, ha valaki lépre ment. Bizony, az öregúr nem a leányát, de a széles rokonságban fellelhető legcsinosabb unokahúgát vitte nyaralni Balatonfüredre ... A házasságból persze nem lett semmi. Csak a kis birtok szabadult meg minden adósságtól — cserébe a visszament partiért. S bár a furfangos öreg még nyolcvan éves korában sem hordott pápasze- met, mégis elmondhatta magáról, hogy — szemtelennek áll a világ... — b. z. — Tóth Imre TOUUCGYßf TÜZZÜK: A jókívánságokat g
