Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967, január 1. vasárnap NOaR An 5 Négy ember-sok Aki szándékot, terveket ér- nultam, mert itt a Salgótarlei, amellett nem szalad el az idő, ez a folyton mozgó vonat, mely gyorsan halad. Négy emberrel beszélgettem Tudatosan igyekeznek beváltani a jövendőjüket, előre tekintenek, s így teremtik meg maguk, és családjuk boldogságát, s azt a tiszteletet, amely körülveszi őket. Utaznak? Mondhatjuk így is. Lássuk, milyen állomásokat érintenek az új esztendőben. Buda Antal gyártásközi ellenőr Az Acélárugyár huzalművében dolgozik. Tizennégy éves korában került ide. Most a negyvenharmadik esztendejét tapossa. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, vonásai simák. Nemrég nagy élménye volt; részt vett a párt IX. kongresz- szusán, mint szavazati jogú küldött. — Az új esztendő? Ez számomra egy kicsit izgalmas lesz. Kohász technikumba járok és 67-ben szerzem meg az érettségit. A családban van egy nagyfiú, szakmunkás, s mivel látja, hogy esténként gyakran kerül kezembe a könyv, a körző, kedvet kapott. Pali most villanyszerelő, s úgy tervezi, hogy beiratkozik B technikumba. Aki felnőtt fejjel kóstol bele a tanulásba, az tudja, hogy nem gyerekjáték. Ezért nem vettünk tv-t. Az idővel tudni kell gazdálkodni. _ Miért tanulok? 1962-ben l ettem párttag, később párt- titkár. — Ilyen nagyüzemben sok a kvalifikált ember. Minden, ami körülvesz bennünket fejlődik, az ember nem lehet kényelmes. Meg kell értetnie magát és elengedhetetlen, hogy másokat is megértsünk. Ezért tanultam. De mondhatok mást is. Nern mindenkinek mond az sokát, hogy ebben az évben százezer tonna huzalt gyártottunk, s ezt is az év befejezése előtt. A követélmények itt a bu- 'aalműben is állandóan nőnek. Ezeknek a tegnapi tudással nem lehet megfelelni. Mi gyártjuk a millszekundumos robbantásokhoz az ónozott huzalt. Eddig ezt külföldről szereztük be, most ellátjuk vele a bányákat. Jövőre még jobb minőséget, tisztább, simább árut várnak tőlünk. A kongresszuson is sokat beszéltek erről. Nem hiába. Amit ott mondtak, az itt az Acélárugyárban is érvényes. Sólyom Kálmánná tanácsi előadó Fiatalasszony. Az utóbbi öt évben sokszor szerette volna megnyújtani a napokat. Tanult, az új esztendőben teszi le az államvizsgákat. — Sok mindenről le kellett mondani az elmúlt öt esztendőben. A gyermeknevelés, a tanulás nem engedett semmi szabad idő. De szívesen táján! Városi Tanács Igazgatási Osztályán nagyon kell a jogismeret, könnyebbé, eredményesebbé teszi munkámat. A birtokháborítási és kisajátítási előadó tevékenységét ezernyi szabály, rendelkezés határolja. Most érik be a tanulás gyümö’cse. Könnyebb lesz ellátni a munkát. — Különös kívánságaim nincsenek. A tanulás sok időt, de sok pénzt is elvitt Évenként tízszer kellett utaznom vizsgákra az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre. Sokszor sóhajtoztam, amikor arról hallottam, hogy a kollegák, ismerősök nyaralni mentek, kü’földet jártak. Most már nekem is lesz ehhez időm. Tervezünk is otthon, a családban aldunai, bulgár turistautat. Autó? Ez még nem lesz jövőre. Egyszer majd szeretnénk, de ma már sokfelé el lehet jutni enélkül is. Holecz Imre iskolaigazgató A dejtári általános iskola igazgatója. Felesége is tanít. Nagyon elfoglalt ember. Amikor kerestem, a téli szünet ellenére is az iskolában találtam. Fizikát tanít és gyakorlati ismereteket. A község életében is tevékeny szerepet játszik. Párttitkár. Amikor beszél, szavai egyszerre mutatják a pedagógust és a pártmunkást is. ' — Nagyot változott a község. Kezdetben gyenge volt a tsz, most erősödik, izmosodik. Sokat jelent ez a pedagógus számára is. Eléggé lenézett pálya volt a mezőgazdasági munka. Volt szülő, aki úgy íratta első elemibe a kisfiát, hogy majd orvos lesz belőle. Mosolyogtam magamban. Tudtam: az idő megváltoztatja majd a szülők hiúságát is. Mind többen érdeklődnek a diákok közül a mezőgazdasági foglalkozás iránt. Volt egy ki* tűnő tanulónk, B. Hegedűs Mária. Mindenkiben nagy várakozás élt a jó készségű gyerek iránt.. Aztán nagy volt a meglepetés amikor szakmunkásképző iskolába iratkozott. Most már napirendre tértek fölötte. Jövőre — noha a kikerülő fiúk nagy része szakipart választ — többen már itt maradnak a községben, jónéhányan mezőgazdasági technikumba iratkoznak. Ebben már érződik a tsz hatása is. Jó a vezetés, a jövedelem is emelkedik, s most a készpénzfizetésre térnek át. És tudja az is jó érzés, hogy akik ebből az iskolából kikerülnek, azok többnyire megállják helyüket más iskolában is. — A terveim? A feleségem egyetemet végzett, én főiskolát. Jövőre beiratkozom az egyetemre és leteszem a különbözetit. Az iskolai oktatásban is egyre módosulnak a követelmények. Valamikor egy iskolaigazgató a tanítóképzővel elérte a nyugdíjlkort is. Az atomkorban, amikor mind Két és féleser hízott sertés Teljesítik aruértókesítesi tervüket összességében a salgótarjáni járás közös gazdaságai. A tervezett mintegy két és félezer hízott sertés nagy részét már elszállították, csupán néhány százalék hiányzik, hogy teljes egészében eleget tegyenek kötelezettségüknek. Átadják az ÁUatforgalmi Vállalatnak az 1900 vágómarhát is, amelyre a termelési tervek szerint értékesítési szerződést kötöttek. Baromfiból már december elejéig többet adtak mintegy 150 mázsával a baromfifeldolgozó vállalatnak, mint amennyit egész évre terveztek. Az előzetes számítások arra engednek következtetni, hogy nem lesz híja az értékesítésre tervezett tejnek sem. A nem egészen 20 ezer hektolitert átadják a szövetkezetek a tejipari vállalatnak. A tojás értékesítésénél viszont már bizonyos elmaradással kell szá- molniok a gazdaságoknak. Egy év az anyakönyv lapjain szándék több ismeretet szerzünk a világról, nem lehet megállni, az idő elhúz mellettünk:* És hogy őszinte legyek: a családi élet is másként alakul, ha a férj és a feleség is tanul. Kritikusabb a légkör, de jobban meg lehet értenünk egymást Még csak annyit: a tanulóknak is sokat hoz az új esztendő. Négy tanteremmel bővül az iskola. Megszűnik a pedagógiai „üzem”. Délelőtt taníthatunk ez sokkal eredményesebb. Karion István fsz-brigádvezető Az örhalmi Hazafias Népfront Tsz állattenyésztési brigádjának vezetője. Már jóval túl van 50. évén, de friss erővel dolgozik és nagyon sokat. Sokszor az éjszaka is kint találja a majorban. Amikor mondom néki, a jövetelem okát, kissé vonakodik. —- A magam dolgáról nem szívesen beszélek. — Miért? — Tudja hogy van? Olvassák itt a faluban és sokfélék az emberek, na meg — teszi hozzá hunyorítva — az újságíró is hozzátesz valamit. Én már csak a feleségemmel élek, a két lányunkat férjhez adtuk. Ügy ahogy kellett, ahogy ez Itt falun szokás. — Szívesen gondolok az új esztendőre. Megszüntetjük a pozitív tehénállományt, már megvan hozzá a tenyészanyag. Az idén is átadtunk hetven hízott marhát, közülük ötven exportra került. Nem kis dolog ez. Tizennégy—tizenhat hónap alatt elérték az 560 kilót. AJki ért a gazdálkodásaz todte mit ie’ent ez. Jövőre még több jószágot nevelünk. — Remélem én is jó erővel bírom tovább a munkát. Idáig még nemigen költöttem patikára. Szépen megélünk a feleségemmel. Most 648 munkaegység után fizetnek, s az egység értéke több lesz ötyen forintnál. Gulyás Ernő 1 Születés ... Házasság... Halál... Az ember életének három legfontosabb állomása. Ahol az indulást, a csatlakozást és a megérkezést mindenkiről pontosan számontart- ják, ez az anyakönyvi hivatal. Kézzel rótt könyv-óriások birodalmában él az anyakönyvvezető. A külső szemlélő látszatra azt vélhetné: unalmas, egyhangú foglalkozás az övé, pedig talán nincs még egy, az anyakönywezetőéhez mérhető, árnyalt szövedékű bizalmi tisztség. Öröm és bánat szünetlen vibrálásában él: az emberi életút legbensőbb intimitásainak letéteményese: ooldog és elrontott életek egyként kitárulnak előtte. A társadalomnak szükségeseket a könyv-óriásaiban jegyzi, ami ezen tpl van, emlékei közt kap helyet. Sorsok hatalmas tárháza az anyakönywezető. Balázs Sándorné szobájában várakozom soromra, a salgótarjáni anyakönyvi hivatal öreg bútorzatú. dísztelen szobájában. Ügy állapodtunk meg, ez a déli idő a legcsöndesebb beszélgetni a munkáról: hogyan mutat a város záruló éve az anyakönyvi lapok tükrében. Eltervezni azonban egyszerűbb, mint elkezdeni a diskurzust. Előbb pontot kell tennie egy élet végére, ahogy a szükséges formaságok megkívánják. A székvölgyi bányász személyazonossági igazolványa többé nem igazol azonosságot... December huszonkilehcedi- ke ez a nap. — Eddig a 396. az esztendőben — közli csöndesen Balázs- né. De ismét nyílik az ajtó, s az érkezők arcáról olvashatjuk, hogy a 397. gyászhírt kell bejegyezni. A sors kiismerhetetlen játékából megint egy székvölgyi család bánatát. Az aktus egy 27 éves fiatalember életét zárja le. — Ilyen ez a hivatal. Mindent idehordanak. A jót is, meg a rosszat is. — Teszi le tollát az anyakönyvvezető. — Az esztendőben a korábbiakhoz mérten a halálozások száma némileg növekedést mutat. A számszerűség azonban ezúttal nem megbízható mutató, mert voltaképpen nem a halálozás aránya nőtt, csupán a Salgótarjánban elhunytaké. Az új megyei kórház megnyitásával ugyanis nem csupán a tarjániakkal kell számolnunk, hanem a megye más területeiről érkezőkkel is, akiket a kórháztól szintén nekünk jelentenek. De fordítsunk kedvesebb oldalaira az anyakönyvnek. A végállomás után nézzük az új életek indulását nyilvántartó krónikát. Hány ilyen örömben osztozott az esztendőben Ba- lázsné? A kérdésre így összegzi a december 29-ig érvényeseket: — Jó „termés” volt hatvanhatban, mert az előbbi 1253- mal szemben 1478 újszülöttet anyakönyveztünk, tehát 225-tel többet a hatvanötös évinél. És igen szép számmal jegyeztünk be ikerszülötteket is. számsze- rint 17-et, bár ezeknek csak fele maradt életben. Különlegesként említhetem, hogy az egyik ikerpár különböző nemű volt. Az ilyen a legritkábban életképes, —. sajnos, ez esetben sem bizonyult annak. — A szülők foglalkozása mond-e valamit az ikerszületésekről? / — Egyáltalán nem. Az apák a legváltozatosabban oszlanak meg a munkaterületeken. Van közöttük vájár, adminisztrátor, tanító, segédmunkás, üvegcsiszoló, mégis, legtöbb talán a bányász. De ez Nógrádban természetes. — Elég sok volt az ikrek között az életképtelen. Az „egyszülöttek” között is? — Sok éves tapasztalatom, hogy a rengeteg koraszülés, az újszülöttek életképtelenségének egyik legközvetlenebb oka a fiatalkorú házasságkötés. Az anya sokszor a külső fejlettség ellenére bensőben nem teljesen érett a feladatra. Ezt szüntelen magyarázzuk a házasságra jelentkezőknek, sajnos, a figyelmeztetés legtöbb esetben csak falrahányt borsó. Ha várakozásra szorítjuk őket, kevés idő múltán kész „tényekkel” jelentkeznek. Az egyik ikerpár anyja például szüléskor, töltötte be a 15. évét. Az újszülöttek itt is meghaltak. S ha már a fiatalkorú házasságkötéseknél tartunk^ hadd mondjam el, hogy szintén ebből ered a legtöbb válás. A tiszavirág-házasélet. A gyerekkel aztán egyik fél sem tud mit kezdeni, az sínyli a szülők meggondolatlanságát. Persze, az esetek túlnyomó zömében a gyermek nagy boldogság a családban. — És mik a divatos nevek? — Előbb talán azt mondanám el, hogy a névadó ünnepségek száma örvendetesen megszaporodott. Az eltelt tizenkét hónapban 107 névadót tartottunk. A legnépszerűbb utónevek még ma is a régebbiek: a János. Gyula, István, Mária, Júlia. De sokan kérték kicsinyeiknek a Zsoltot, Tibort, Albertot vagy az Editet, Beát, Klárát is. — Mit mutat a mérleg a házasságkötésekben? — Ä korábbi, az 1965-ös évvel egybevetve szintén túlteljesítettük a „normát”. Hatvanötben 285 házasságot kötöttünk meg, míg az idén 320-at. Ezek sorában egy bolgár, egy csehszlovák vőlegény és egy román menyasszony állott a salgótarjáni anyakönyvvezető előtt. — Melyek a legforgalmasabb évszakok, hónapok? — A nyárvég és az őszelő, azaz: augusztus, szeptember és október. Ezekből is 38 házassággal október tartja az elsőséget, de kevéssel marad mögötte augusztus és szeptember is. Az üdülők turnusváltásait megelőző napok általában mindig forgalmasabbak, ami azt mutatja, hogy a fiatalok takarékos nászutakra törekszenek. Persze, ezeken kívül minden jelesebb ünnepünk forgalmas, ilyen lesz aí új év első napja is. —■ Ami azt jelenti, hogy az anyakönyvvezetőnek se ünnepe, se vasárnapja? — Valahogyan ezt. A megnövekedett város anyakönyvi . feladatainak ellátásra bizony kevesen vagyunk. Néha elkelne a segítség. De ez már a ml ügyünk. — Mit vár az anyakönyvvezető az új esztendőtől? — Sok boldog házasságot, sok-sok újszülöttet és minél kevesebb gyászt. Ügy legyen, ahogy kívánja. b. t. Partizánok EPIZÓDOK - DO KUMENTUMOK XIL- Éjjel költöztek a Bandur csoport tagjai Karancsberény- be. Erdőn keresztül két óra az út. Jól ismerték az erdőt Amikor Bandurétk elhelyezkedtek, megkezdődött a szolgálat. A két legfiatalabbat: Bandur Árpit (akkor 18 éves volt) és György Bélát (alig lehetett tizenkilenc éves) természetesen felderítőnek osztották be. Már csak azért is, mert a két legény eddig is bebizonyította: érti, hogyan kell kicsúszni a németek karmai közül. Bandur Gyula bácsinak volt még egy kikötése: — A' két gyerek ' egymás nélkül nern mehet sehová. Ezt elsősorban G.vörgy Béla lelkére kötötte, mintha már akkor érezte volna, hogy elveszíti a fiát. így aztán bármelyik fiú kapott feladatot, a másik szó nélkül kö vette. György Béla egy érdekes epizód", mesélt el az éle!.nézésről. — Annyi embernek bizony kellett az ólelem és nem kilóra mérték, ha egyszer „bevásárolni” mentünk, hanem egy marha, két birka, fél szekér kenyér és így tovább. Nem rekviráltunk, kértünk a lakosságtól és nem is ingyen kértünk, mindig fizettünk érte. A pénzt az ellátáshoz úgy kapták a partizánok. — Egyszer, emlékszem mesélte György Béla — , elküldték bennünket Losoncra egy megadott címre. Szívesen fogadtak. Kaptunk teát, szalonnát, juhsajtot (Mariska! Hozz valamit enni a fiúknak!) És félig magyarul, félig szlovákul beszélgettünk. Az ilyen hosszú útra mindig vittünk magunkkal szlovák partizánt is, aki jól ismerte a terepet és azt a családot is, akihez mentünk. Egy ilyen szlovák partizán többet ért egy géppisztolynál, ha valahol megállítottak és magyarázkodásra került a sor. (Üljetek le fiúk! Már vártalak benneteket!) A házigazda csak szlovákul beszélt Mariskával és sűrű dob- zse kíséretében megvendégelt bennünket. Aztán a velünk levő szlovák katona tárgyalta házigazdával jövetelünk céljáról. (Minden rendben! Egyetek és mehetünk)! Akkor fel- pakoltunk és indultunk visz- sza az erdőn és a hegyen át. Két bőröndöt vittek Losoncról a karancsberényi harcálláspontra. — Ügy vélem, ezt nem tudhattam biztosan sem akkor, sem most, hogy az egyik bőröndben pénz,, a másikban gyógyszer volt. Mind a kettőre nagy szükségünk volt a Légrády kastélyban. Hát valahogy így volt pénz is, azután pedig pénzért élelmiszer. — Egyszer parancsot kaptunk, hozzunk egy marhát, levágjuk és újra feltöltjük a raktárát, lesz főznivaló a konyhának. Megint csak a fiatalok indultak el beszerző körútra. Először a falu felé vették az irányt, de útközben valahogyan letértek az útról és az erdőben, egy tisztáson három tehenet láttak legelni. — Ez jó lenne? — mondta György Béla. — De a gazda! — Megkeressük és megalkuszunk az egyik tehénre. Csak ideadja pénzért... Felderítésre indultak a partizánok. Most az egyszer nem ellenséget kerestek, hanem egy tehéntulajdonost... — Sokáig nem kereshettük, mert egyrészt ránkesteledefi volna, másrészt kellett az élelem a harcállásponton. Persze az is lehet, hogy a tehenek gazdája ott rejtőzött a közelben, de mivel fegyveres embereket látott, nem mert előjönni rejtekéből. Azonban a partizánokat most sem hagyta el a leleményességük. — A tehén árát, amit rászántunk, gondolom a gazda is elégedett lehetett vele, egy zsákba csavartuk és rákötöttük az egyik marha szarvára. A másikat pedig elhajtottuk. Másnap reggel visszamentünk a tisztásra, de már sem a két tehenet, sem a gazdát nem találtuk. Ki volt? Azóta sem jelentkezett, hogy adósai lennénk a tehén árával... Különben igen katonás fegyelem volt a harcállásponton, ahová sorra gyülekeztek a környező csoportok, ki másodmagával, ki hatvan embert is hozott és közeledett az idő, amikor a csoportból egység alakult, de ennek még előzményei vannak. Ehhez még csak annyit, hogy Tőzsér Pali bácsinak igen sokat köszönhetnek a karancsberényi harcálláspont partizánjai, mert megszervezte a faluban a kenyérsütést, segítette az ellátást és terjesztette a hírt a csendőrök fülehallatára: — Veszélyes most az erdő. Talán ötezer ember is van ott és már mindnek akadt fegy-, vere is... (Folytatjuk) Gáldonyi Béla
