Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-01 / 284. szám

1966. (fecémbér T tfOGRAD R . Létrejön a tűzszünet Vietnami SAIGON (MTI) Többnapos huzavona után szerdán az amerikaiak és szövetségeseik bejelentették, hogy elfogadják a DNFF ál­tal javasolt fegyverszünetet karácsonyra és újévre, és egyben közölték, hogy febru­ár 8 és 12 között, a vietnami hold-újév ünnepén négyna­pos fegyverszünetet javasol­nak. Ez az utóbbi február 8-án reggel 6-tól február 12- én reggel hat óráig tart. A hírt Ky tábornok miniszter- elnöki hivatala közölte. A karácsonyi, illetve újévi fegyverszünetet a szabadság- harcosok által megszabott időben, december 24 és 26. illetve december 31 és janu­ár 2 között lesz érvényben. Washingtonban a Fehér Ház szóvivője egyetlen mondatban jelentette be az amerikai ál­lásfoglalást: csatlakozunk a megállapodáshoz. Hasonlókép­jelentések pen nyilatkoztak az amerika­iak Vietnamban harcoló szö­vetségesei is. A fegyverszünet időtarta­ma alatt felfüggesztik a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság bombázását is — az amerikai hadügyminisztéri­um köreiben azonban ehhez sietve hozzáfűzték, hogy nem lehet szó hosszabb bombázá­si szünetről. Egyébként a nyugati hír- ügynökségek jelentései sze­rint kedden csaknem telje­sen szünetelt a harci tevé­kenység Vietnamban. A kedvezőtlen időjárás miatt csupán néhány gép szállt föl az egyik repülőgépanyahajó- ról a VDK bombázására Dél-Vietnamban pedig csak járőr-csatározások folytak. A partizánok lelőtték az ame­rikaiak egyik felderítő gépét- a két főnyi személyzet életét vesztette. U Thant marad? NEW YORK (MTI) Az ENSZ Biztonsági Taná­csának tagjai kedden este megbeszélésre ültek össze, majd a tanács öttagú küldött­sége felkereste U Thant fő­titkárt, s tolmácsolták a Biz­tonsági Tanács tagjainak egy­hangú kérését, hogy vállal­jon újabb főtitkári megbíza­tást. Ä negyedórás találkozó után a főtitkár szóvivője csu­pán annyit közölt, hogy U Thant a hét végére halasz­totta el szerdára jelzett dön­tését, amelyben bejelenti, haj­landó-e továbbra is vállal­ni a főtitkári megbízatást Az AFP ENSZ-tudósítója biztosra veszi, hogy U Thant enged a Biztonsági Tanács egyhangú felkérésének, és to­vábbra is vállalja a főtitkár­ságot. Ezért a további tár­gyalásokat arról folytatják majd, hogy öt évre vagy an­nál rövidebb időre hosszab­bítsák-e meg a mandátumot. Egyezség Bonnban Barbados független BRIDGETOWN (MTI) Kedden éjfél után két perccel hivatalosan is meg­született a világ legkisebb független állama: Barbados az egyik legkisebb nyugat­indiai sziget több mint 300 éves brit gyarmati uralom után elnyerte függetlenségét és a nemzetközösség huszon­hatodik tagállamává vált. Az alig négyszáz négyzet- kilométer területű állam a világ egyik lesűrűbben la­kott területe, lakóinak száma 250 000, a 33 kilométer hosz- szú és 23 kilométer széles sziget majdnem teljes terü­lete megművelés alatt áll, fő terméke a cukor. Barbados a negyedik volt brit gyarmat, amely az utóbbi három év­ben nyerte el függetlenségét. (A másik három: Trinidad- Tobago, Jamaica és Guayana) Fővárosa Bridgetown. Röviddel éjfél után szín­pompás tűzijáték és ünnepi harangzúgás kíséretében fel­vonták az új állam kék-fehér lobogóját. BONN (MTI) Szerdán hajnalban négy óra tájban jelentette be Kiesinger, hogy a koalíciós kormányala­kítási tárgyalások befejeződ­tek. A bejelentés értelmében az érdekelt pártok megbízottai végleg megegyeztek az új kor­mány összetételében. Kiesinger úgy nyilatkozott a sajtó képviselői előtt, hogy az új kormány 19 miniszter­ből áll, vagyis hárommal kö­vesebb tagja lesz. mint az Erhard-kormánynak. Ami az új kormány össze­tételét illeti, Strauss kijelen­tette, hogy Schröder, az ed­digi külügyminiszter a had­ügyminiszter lesz Schmücker eddigi gazdaságügyi miniszter ugyancsak tárcát cserélt. Stra­uss továbbá azt mondta még nyitott kérdés, hogy ő maga — pénzügyminiszterként — tagja lesz-e az új kormány­nak. Nasszer és Buntediert tanácskozásai KAIRO (MTI) vasárnap folytatódnak. Ez- alkalommal Nasgzer elnök tá- Nasszer és Bumedien elnö- jékoztatja vendégét az EAK kök kedden este a kairói helyzetéről. Kubbeh Palotában két és fél- az egyiptomi, és az algé- órás megbeszélést tartottak. riai küldöttség tagjai kétol- Az algériai elnök a tanács- dalú külön megbeszéléseiket kozás során expozét mondott tartanak miniszteri szinten a hazája bel- és külpolitikájá- orszájg kapcsolatainak sok­ról. A hivatalos tárgyarlások oldalú fejlesztése érdekében. A/ „A“ épület üres szobái Amikor december elsején a Párizsba érkező Koszigin szovjet miniszterelnök autó­karavánja bevonul a városba az Oriy repülőtérről — az út egy hatalmas és már félig üres „A” alakú épület mellett visz el. Ez az Atlanti Szövet­ség, a NATO székháza, amelynek irodáit éppen a szovjet kormányfő látogatásá­nak napjaiban költöztetik a határokon túlra. Valamikor azért építették „A” alakúra ezt az épületet, hogy mint az „Atlanti” szó kezdőbetűje, a legnagyobb tő­kés hatalmak egységét és homogén támadó blokkba történő tömörülését szimboli­zálja, Az épület, üresen tá­tongó ablakaival ott marad Párizsban — de ma már mást jelképez: a vezető nyu­gati nagyhatalmak közötti el­lentétek felfokozódását, s ez­zel a második világháború után kezdődött történelmi korszak egy teljesen új sza­kaszát. Ezeknek az ellentéteknek mindenekelőtt az a jellemzője, hogy a korábbi imperialista ellentétekkel szemben volta­képpen Nyugat- Bu rópára, il­letve az atlanti térségre kon­centrálódnak. A gyarmati rendszer fokozatos felbomlá­sával ugyanis a klasszikus gyarmati hatalmak, mint Anglia, Franciaország, Belgi­um, Hollandia elveszítették gyarmataikat. A gyarmati rendszer össze­omlása, és a klasszikus gyar­mati hatalmak katonai erejé­nek zsugorodása eredményez, te azt, hogy a vezető tőkés hatalmak közötti ellentétek ma az atlanti térségre kon­centrálódnak. Itt bontakozott ki a második világháború utáni korszák legfontosabb ellentmondása: a francia­amerikai ellentét. Világosan kell látni azon­ban. hogy a francia—amerikai szembenállás csak leglátvá­nyosabb csúcsa egy egész el­lentét-piramisnak. E piramis alapjai: gazdaságiak. Lénye­gük az, hogy az atlanti tér­ségen belül 1950 után fokoza­tosan megváltozott az erők belső egyensúlya. Közvetle­nül a második világháború után még álltak ugyan a klasszikus angol, francia, hol­land, belga gyarmatbirodal­mak fő pillérei — gazdasági­lag azonban abszolút és el­söprő volt az Egyesült Álla­mok fölénye. A gyarmatosítás elleni moz­galom sikerei ezeket a pillé­reket fokozatosan ledöntötték — közben azonban magában az atlanti térségben a tőkés vi­lághatalom legfontosabb góc­pontjaiban megváltoztak az erőviszonyok. Nyugat-Európa fokozatosan megerősödött. Természetesen továbbra is az Egyesült Államok marad a legnagyobb és legerő­sebb tőkés hatalom — vi­szonylagos gazdasági súlya azonban fokozatosan csökkent Elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb fellépjen Nyugat- Európában egy olyan ország, amely az új gazdasági erővi­szonyokból levonja a politikai következtetéseket. A megerő­södő Nyugat-Németország egész felfegyverzési politiká­jában és revans céljaiban az Egyesült Államoktól függött. Nagy-Britanniának a régi bi­rodalom szánalmas maradvá­nyainak megvédésére, s a hír­hedt „Szueztől keletre” politi­kai folytatására amerikai tá­mogatásra volt és van szük­sége. így törvényszerű, hogy az algériai háború befejezése után Franciaország lett az a vezető nyugati hatalom, amely kidolgozott egy, az egész vi­lághelyzetre kiterjedő önálló külpolitikai elgondolást. Fran­ciaország Amerika-ellenes fel­lépésének, a francia—amerikai ellentmondások kiéleződésének a következő alapvető okai voltak: 1. Franciaország felismerte, hogy a NATO stratégiáját az amerikaiak önhatalmúan ha­tározzák meg, s így lehetősé­get kapnak arra, hogy szövet­ségeseiket nemzeti érdekeikkel szemben belerántsák háborús konfliktusokba. Ezért Francia- ország fokozatosan elhatárolja magát a NATO-tól és számos jel mutat arra, hogy a NATÖ­szerződés lejártakor 1969. áp- rilis 4-én még radikálisabban szákit a blokkal. 2. Kiderült, hogy Washing­ton az agresszív és fegyver­kező Nyugat-Németországot tekinti első számú európai szövetségesének. Ez pedig ve­szélyezteti Franciaország, mint legnagyobb nyugat-európai kontinentális hatalom helyze­tét. Ezért Párizs politikailag eltávolodott Bonntól, a nyuga­ti nagyhatalmak közül elsőnek ismerte el az Odera—Neisse ha­tárt, és erőteljesen megjaví­totta kapcsolatait a nyugatné­met revanspolitika törekvései által érintett európai szocia­lista országokkal. 3. Franciaország észrevette, hogy megerősödött az ameri­kai tőke beözönlése Nyugat- Éurópába, kibontakozott az amerikaiakkal szövetséges nyugatnémet trösztök offenzí- vája. Ezzel párhuzamosan az amerikai politika el akarja érni, hogy Nágy-Britannia belépjen a Közös Piacba. (Wil­son angol miniszterelnök no­vember közepén tett erről hivatalos nyilatkozatot.) Mind­ez fenyegeti Franciaország nemzeti érdekeit, s ezen belül a francia monopóliumok je­lentős csoportjainak érdekeit is*. Párizs ezért a gazdasági együttműködésen belül a „nemzetek fölöttiség” elutasí­tásának álláspontjára helyez­kedett, és harcol Angliának a Közös Piachoz történő csatla­kozása ellen, melyet az ame­rikai betörés előjátékának te­kint. Látnivaló, hogy az amerikai —francia ellentétek gazdasági, politikai és katonai térre egy­aránt kiterjednek és a tőkés világ legdöntőbb kérdéseit érintik. Ugyanakkor magukba foglalnak már ellentétpárokat is. Ilyenek: a francia—nyugat­német ellentét, amelynek lé­nyege a nyugat-európai kon­tinentális hegemóniáért folyó küzdelem. Másodszor: a fran­cia—angol ellentét, amelynek lényege, hogy Párizs meg akarja őrizni a nyugatnémetek által amúgy is veszélyeztetett vezető pozícióját a Közös Piacban, s ezért Anglia tá­voltartására törekszik. Jelenei Rzsevszkcxjci HITLER VÉGNAPJAI — mítosz nélkül A függetlenségi ceremónia felőtt tartott sajtóértekezletén Barrow miniszterelnök vá­zolta kormányának politiká­ját. Kijelentette, hogy Barba­dos felvételét kéri az ENSZ- be és az amerikai államok szervezetébe. Elemezte az Egyesült Államok egyoldali akcióit a nyugati féltekén, nyíltan utalva a dominikai beavatkozásra. Közölte, hogy kormánya fel akarja venni a kapcsolatokat a Szovjetunió­val. Rhodesiái hírek SALISBURY (MTI) Szerdán a kora reggeli órákban Salisburyba érkezett Morrice James, a nemzetkö­zösségi ügyek államtitkára. Ugyanis lejár a Wilson mi­niszterelnök által adott ha­táridő, ameddig Smithnek ta­nújelét kell adnia, hogy haj­landó érdemi engedményeket tenni. Ha ez nem törtrénne meg, az angol miniszterelnök még ebben az évben az ENSZ elé viszi a rhodesiai problé­mát. WASHINGTON A nemzetközösségi ügyek minisztériumának másik fő­tisztviselője Savilié Garner ál­lamtitkár kedden este Wash­ingtonba érkezett, hogy — mint az AP értesült — az amerikai kormánnyal a rho- deslei rezsim ellen alkalma­zandó cazdasági szankciókról tárgy: i on. amennyiben Balis- buryvel nem iönne létre meg­egyezés. A hiányzó láncszem Egy kissé edőreugorva el­mondom, hogy mikor a nyo­mozás már a végéhez köze­ledett, Klimenko alezredes felderítői letartóztattak egy SS-t — Harry Mengeshausent. Hatalmas legény, civilbe öl­tözve — a szűk ruha szorít­ja a vállát. A rövid ujjakból kilóg erőteljes karja. Bisztrov őrnagy kérdezi, én tolmácso­lok. Gerendákon ülünk az udvarban. „Április 30-án őrséget áll­tam a birodalmi kancellárián — beszéli el Mengeshausen —, őrjáratot tartottam a folyo­són, ahol a konyha és a zöld étterem helyezkedik el. Ezen­kívül megfigyelés alatt tar­tottam a kertet, tunerre a zöld étteremből nyolcvan méter távolságra, a führer bunkere volt. A folyosón őrködve a kony­hához közeledtem és találkoz­tam ismerősömmel, a führer küldöncével, Bauerrel. aki a konyhába igyekezett. Azt mondta nekem, hogy Hitler bunkerében agyonlőtte ma­gát. Érdeklődtek, hogy hol van a führer felesége. Bauer azt felelte, hogy ő is holtan fek­szik a bunkerben, de nem tud­ja, hogy megmérgezte, vagy szintén agyonlőtte-e magát. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk, sietett a konyhára. Ezen a konyhán készítették az ételt Hitler kí­sérete számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem el Bauer közlé­sét Hitler haláláról és folytat­tam szakaszomon az őrködést. Nem telt el több egy óránál a Bauerral való találkozás óta, mikor kimentem a terasz­ra — ez 60—80 méterre volt a bunkertól — és egyszerre ész­revettem. amint a bunker vészkijáratán át Güntsche Sturmbannführer, Hitler sze­mélyi segédtisztje és Lange Sturmbannführer, Hitler szol­gája kihozzák Hitler holttes­tét és leteszik két méterre a kijárattól, visszamennek, né­hány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt s őt is ugyanoda helyezik. A holt­testek mellett két húszkilo­grammos benzines doboz állt. Günsche és Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meggyújtották őket”. Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a bi­rodalmi kancellária őrségéből, hogyan, égették el Hitlert és Braunt? Lefordítom a kérdést. Mengeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őrség összes tagjai közül ebben az időben én álltam egymagámban leg­közelebb Hitler bunkeréhez”. Lehajol és egy forgáccsal el­kezdi lerajzolni a földön a kert alaprajzát. így találtuk meg a hiányzó láncszemet — az elégetés résztvevőit, illetve szemtanú­ját — ami olyan fontos volt. különösen a feladat első sza­kaszában — Hitler felkutatá­sánál. Mengeshausen őrhelyéről csak Günschet és Linget lát­ta, de a bunker oltalmában, a lövedékek elől elrejtőzve ott volt Göbbels, Borman és dr. Sturnpfegger. Nem messze innen, az Ale- xanderplatzon folyt a harc. A birodalmi kancellária Súlyos tűz alatt állt. Lövedékek sü­völtöttek, becsapódások dör­dültek, nyomukban földoszlo­pok szálltak fel, csattogtak és süvítettek a kirepülő ablak­üvegek. A viharos szél beleka­pott a holttestek ruhájába. A tűz lobogott, majd kialudt. A benzin elégett... Űjra meg­öntözték és meggyújtották őket. Még előző este Mengesha­usen azt mondta, hogy meg tudja mutatni a helyet, ahová a holttesteket elrejtették és sietve beszórták őket földdel, meg kaviccsal. Nem tudta, hogy már kiásták őket on­nan. A tisztek és vöröskatonák egy csoportja elment Menges- hausennel a birodalmi kancel­láriára. Az alábbi jegyzőkönyvet vették fel: „1945. május 13. Berlin. Mi alulírottak, Klimenko alezredes, Katisev főhadnagy, Gabelok gárda-őrnagy, Kalas- nyikov gárda-alhadnagy, Olaj- nyik, Csurakov, Novas, Mjal- kin közkatonák az agnoszkáló Mengeshausen Harry részvé­telével a mai napon megte­kintették azt a helyet, ahol Adolf Hitler birodalmi kan­cellár és felesége holttestét elrejtették. .. .Megvizsgálva a Menges­hausen által mutatott helyet megállapítást nyert, hogy val­lomása megfelel a valóság­nak. .. Mengeshausen vallomá­sának igazságát az bizonyít­ja, hogy az általa megneve­zett tölcsérből 1945. május 4- én kiástuk egy férfi és egy nő elégett holttestét és két mér­gezett kutyát, amelyről más agnoszkálók felismerték, hogy Adolf Hitlernek és feleségé­nek Ife Braunnak, (Éva Braun nevét és foglalkozását hibásan jelölték meg — a szerző meg­jegyzése), korábbi személyi titkárnőjének a kutyái voltak. A hely szemmérték után készített képét, ahol Hitler és felesége holttestét felfedezték, és fényképfelvételeket arról a helyről, amelyet Mengeshausen agnoszkáló nevezett meg, a jegyzőkönyvhöz csatoltuk. A fentiekről a jelen jegy* zőkönyvet vettük fel.” Később elmondták nekem a front törzsénél: az odairányí­tott SS legény, Mengeshausen írásbeli vallomásában elbeszél­te, hogy nemcsak megfigyel­te, hogyan égették el a füh- rert, hanem ő maga is részt vett benne. Akkor nem tud­tam meg, hogy végül is mi­ben állott az ő részvétele és most az archívum iratai kö­zött sem találtam meg a szó- banforgó írásbeli vallomást. De íme, főnökének, Ratten- hubernek a kéziratában ezt olvasom: „Hitler és Éva Braun teste rosszul égett és én lementem, hogy rendelkezzem a tüzelő­anyag szállítása ügyében. Mi­kor feljöttem a holttestet már beszórták némi földdel éa Mengeshausen az őrség tagja jelentette nekem, hogy az el­viselhetetlen bűz miatt lehe­tetlen volt a posztján marad­nia s ő, más SS-ekkei együtt Günsche utasítására letaszí­totta őket a gödörbe, ahol Hit­ler megmérgezett kutyája fe­küdt”. A továbbiakban Rattenhu- ber leírja az óvóhely lakóit, akik, amint tudomást szerez­tek Hitler haláláról, azon fá­radoznak, hogy felkészüljenek a menekülésre és még egyszer megemlékezik Mengeshausen- ről: „Meghökkentett Mengeshau­sen SS-őr szemfülessége, aki behatolt Hitler dolgozószobá­jába, Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levette az arany jelvényt, abban a reményben, hogy „Ameriká­ban drága pénzt fognak fizet­ni ezért a relikviáért”. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom