Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-01 / 284. szám

6 nöo R Ä n TftRft. ffftppmf>er 1. «siltortoS Az 1966-67-es zenei évad eseményei Teljesítik tervüket a növénytermesztők, állattenyésztők és a traktorosok Kongresszusi munkaverseny a Pásztói Állami Gazdaságban A Pásztói Állami Gazdaság területe erősen tagolt, dom­borzati viszonyai kedvezőtle­nek, ezért a mezőgazdasági munka nagy erőfeszítéseket kíván. A feladatok eredmé­nyes megvalósítására, a ter­vek teljesítésére mozgósítják az üzem valamennyi dolgozó­ját. A tennivalókat rendsze­resen megbeszéljük a dolgo­sokkal. Az év elején tartott tanács­kozáson brigádok egész sora tett vállalást a párt IX. kong­resszusának tiszteletére. A növénytermelésben dolgozók vállalták: időben és jó minő­ségben végzik el a soron kö­vetkező munkákat, s a beta­karításnál a lehető legkisebb veszteségre törekszenek. A szocialista munkaverseny, a kongresszus tiszteletére tett vállalások teljesítése nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tavaszi vetéseket, a növényápolást és a betakarí­tást, tehát az őszi munkákat sikerült időben elvégezni. A kombájnosok sikere A gazdaság kombéjnos-bri- gádja vállalta, hogy a kalá­szosokat augusztus 10-re le­aratja és a szemveszteséget a lehető legkisebbre csökkenti. A brigád vállalását teljesítet­te. A gabonát határidő előtt learatták, s így lehetőség nyílt arra, hogy a brigád még két szomszédos mezőgazdasági üzemnek 20 napon keresztül segítséget adjon. Munkájuk eredményességét mutatja az is, hogy a gazdaság négy kom- bájnosának egyike, a Nógrád megyei állami gazdaságok kombájnosainak kongresszu­si versenyében az első helyen végzett. A tervszerű, komplex mun­ka eredményeként csökkentek a költségek is. Egy hold be­takarítási költsége 31 forint­tal alacsonyabb volt a terve­zettnél. A szalmalehúzó és illetve a kazlazással. A tarló- hántó brigád pedig a szabad­dá vált területen látott azon­nal munkához. Ezzel biztosí­tani tudtuk a jó vető- és mély­szántás egyik fontos feltéte­lét. Nőtt az export A kongresszusi munkaver­seny során több brigád válla­lást tett, hogy termékeiből mind többet küldenek export­ra. A zöldségkertészet dolgo­zói — vállalásukat teljesít­ve — 1600 mázsa paradicso­mot, 700 mázsa csemege és berakó uborkát értékesítet­tek az ország határain túl. Az állattenyésztők is igyekeznek: nőtt az exportra hizlalt állatok száma, s javult a minőség is. Ezt bizonyítja, hogy eddig 26 forintos átlaggal adtunk el egy kilogramm marhahúst. Az állattenyésztők a válla­lásoknál a tervek teljesítését, a tervezett hozamok biztosí­tását, a tervezettnél alacso­nyabb önköltséget, valamint a magasabb értékesítési át­lagárat vették figyelembe. A héhalmi marhahizlaló telep dolgozói vállalásukat időará­nyosan már teljesítették. Ok­tóber végéig az állatok súly- gyarapodása jobb volt a ter­vezettnél és 1,02 forinttal ol­csóbban állítottak elő egy kiló húst, mint ahogy azzal ko­rábban számoltak. Minden re­mény megvan arra, hogy az év végére teljesítik a szocia­lista brigád cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. Hasonló a helyzet a hosszúvöl­gyi baromfitelep és a kereszt­völgyi itatásos borjúnevelő dolgozóinál is. A baromfite­lep dolgozóinak érdeme, hogy két év alatt 0,90 kilóval csök­kentették az egy kiló csirke­hús előállítására felhasznált abrakmennyiséget. Dolgoznak a traktorosok gépek végig üzemképesek vol­tak, a munkákat időben el­végezték. Most már a jövő évi feladatok sikeres végrehaj­tásához készítik elő, javítják a gépeket De emellett segítet­tek a Mária-tanyán épülő új tehenészeti telep munkáinál és részt vesznek a héhalmi telep villamosításában is. Az idő téliesre fordult, azon­ban a traktorosok tovább dol­goznak kinn a földeken is. Vállalták, hogy a kongresszu­sig befejezik a gazdaság mély­szántási tervét. A brigád va­lamennyi tagja nagy erőfeszí­téseket tett, hogy biztosítsa a jövő évben is a hozamok nö­velését. Jó közösségi szellem A kongresszusi munkaver­seny során elsősorban a szo­cialista brigádoknál — egyre jobban erősödtek a szocialis­ta közösségekre jellemző, ne­mes vonások. A munkacsopor­tok mind jobban megértik, becsülik, segítik egymást. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik fegyelmi vétsé­get követnek él. Csőikként a fegyelmi eljárások és bünte­tések száma. Mind többen kapcsolódnak be a különböző oktatásokba. Növekedett az újság-előfizetők száma és szí­vesen nézik a tanyákon a sze­rény, de a célnak megfelelő kis kultúrszobában a televí­zió adásait. Az erkölcsi elismerés mel­lett a gazdaság vezetői célpré­miumokkal és jutalmakkal is ösztönzik a dolgozókat jobb teljesítményekre. Ebben az évben eddig 37 ezer forint célprémiumot és 28 ezer fo­rint jutalmat fizettünk ki a munkában élenjáró dolgozók­nak. Hajdú József, a Pásztói Állami Gazdaság igazgatója Salgótarján megyei kul- túrközponttá fejlesztésé­nek feladatai című előter­jesztéséhez készült szem­pontok bevezetőjeként ol­vashattuk, hogy a kultúr- forradalomnak kibontako­zásában támaszkodnia kell a szocialista ideológiai és általában a szellemi élet helyi központjaira, ame­lyek képesek alkotóén megoldani az adott terü­let kérdéseit, a körülmé­nyeknek megfelelő eszmei­szellemi légkört alakíta­nak ki és ezzel befolyásol­ják, fejlődésre ösztönzik a környék egész kulturális életét. A megyeszékhely művé­szeti életének fejlesztésé­ről szólva, a színház, a mozi, a képzőművészet és az irodalom helyzetét, s a jövő terveit elemezve, részletesen szól a zenei képzés kiszélesítéséről, a helyi és a megyei hang­verseny-program fokozá­sáról és színvonalának emeléséről a Filharmó­nia közreműködésével, a városi zenekarok fejlesz­téséről, a Salgótarjánban működő kórusok és ama­tőr zenekarok támogatásá­ról, stb. Az 1966—67-es hangver­seny évad első rendezvé­nye, Labrana Jorge Go­mez kubai zongoraművész önálló zongoraestje ran­gos, eredményében szín­vonalas kezdet. A buda­pesti Liszt—Bartók Nem­zetközi Zongoraverseny díjnyertesének salgótarjá­ni estje mind a szakma, mind a közönség számára olyan nyereség volt, amely az igényeket tekintve meg­határozó lehet az egész évad programját illetően. Lássuk a programot. Virág László, a Salgó­tarjáni Állami Zeneiskola igazgatója elöljáróban le­szögezi, hogy a múlt évek programjára számos ob­jektív nehézség nyomta rá bélyegét, amelyek az 1966—67-es évad kezdeté­re jórészt megszűntek. Az évad zenei rendezvényei­nek nagy része tudat-, ál­talános- és zenei művelt­ség formáló szerepének, jelentőségének megfelelő környezetben, a megyei József Attila Művelődési Házban bonyolódhat le. A program gerincét az Országos Filharmónia bér­leti hangversenyei alkot­ják. 1967. január 30-án a Budapesti MÁV Szimfoni­kus Zenekart Oberfrank Géza vezényli Salgótarján­ban. Közreműködik: Antal Imre (zongora), Lorenz Kornélia és Turpinszky Béla (ének). A műsor: Ha- csaturján: Álarcosok — Szvit, Gerschwin: Egy amerikai Párizsban, Kék rapszódia, részletek a Porgy and Bess című ope­rából, valamint Crofe: Grand Canyonja. Február 17-én Bartha Alfonz ária és dalestjére kerül sor, Kocsis Albert (hegedű) közreműködésével. A hangverseny-sorozat kö­vetkező programja ápri­lis 14-én a Magyar Rá­dió Gyermekkarának sal­gótarjáni fellépése lesz. A kart Botka Valéria és dr. Csányi László vezényli. Az esten szerepelni fog a megyei József Attila Mű­velődési Ház kamarazene- kara is Virág László ve­zényletével, az évszakok zenei kifejezését tűzik műsorukra. Az évad utol­só bérleti hangversenyét május 12-én ugyancsak a Budapesti MÁV Szimfoni­kus Zenekar adja Salgó­tarjánban. Ezúttal Németh Gyula vezényel, s közre­működik Olga Sevkeno- va (Bulgária, zongora). A „romantikus est” műsora Brahms: Akadémiai ün­nepi nyitánya, Csajkovsz­kij : b-moll zongoraverse­nye és C. Franlk: d-moH szimfóniája lesz. A bérleti hangversenye­ken kívül még számos zenei est ígér élményt Salgótarjánban és Nógrád megyében. Kodály Zoltán születés­napja alkalmából, ez év december 16-án tartják meg a salgótarjáni zene­iskola növendékei és ta­nárai hagyományos ju­bileumi hangversenyüket. Az iskola tanárainak ugyancsak hagyományos szólóestjét márciusban rendezik meg. Az úttörő­ház és a zeneiskola zene­kara ad közös műsort má­jusban. Jövő év tavaszán a tízéves salgótarjáni pe­dagógus kórus is jubileu­mi hangversennyel lép a közönség elé. Az évad új kezdeményezéseként a megyei József Attila Mű­velődési Ház kamaraze­nekara és a pedagógus kórus a megyén belül há­rom hangversenyből ál­ló bérletsorozatot tervez néhány nagyobb települé­sen. A salgótarjáni együtte­sek ezen kívül Nógrád közigazgatási határain kí­vül is számot adnak fel- készültségükről, s a vá­rosban folyó zenei kép­zés eredményeiről, gond­jairól egy-egy országos ze­nei rendezvény kapcsán. A zeneiskola növendékze­nekara a tavasszal Gyön­gyösön megrendezendő Észak-Magyarországi If­júsági Zenekari Fesztivá­lon vesz részt. A pedagó­gus kórus április 1-én a Pedagógus Kórusok Or­szágos Fesztiválján szere­pel Pécsett. A megyei Jó­zsef Attila Művelődési Ház kamarazenekara meghí­vást kapott májusra Veszprémbe, a II. Országos Kamarazenekari Fesztivál­ra. (tóth) kazlazó brigád vállalásának megfelelően állandóan követ­te a kombájnokat, és időben végzett a szalmalehúzással, A központi gépműhely mun­kásai a szocialista brigád cím elnyerésére tettek vállalást. Jól dolgoztak egész évben. A ÍGV ELŐBB CÉLHOZ ÉR... Zsűri előtt Feísőpetény fejlesztési terve Felsőpetény híres anyagá­ról. A bánya előtt megrakott csillék, valamennyi beszúrt táblácskával. Mintát vesznek, és a láboratórium elvégzi az elemzést. Minden egyes szál­lítmány külön bizonyítvány­nyal, műbizonylattal utazik. — Év elején a válogatás a mennyiség rovására ment. Elmaradtunk a tervvel. Az első osztályú, úgynevezett fi- nomkerámiai-anyagtelep elvé­konyodott — magyarázza Cser Miklós, a laboratórium vezető­je, majd hozzáfűzi — az év eleji elmaradást pótoljuk. — Mennyi vállalatnak szál­lítanak? — Több mint ötven meg­rendelőnk van. Tűzálló, szür­ke anyagunkat Ózd, Diósgyőr, Dunaújváros, Csepel, egyszó­val valamennyi kohászati üzem használja. Szállítunk a kerároiaiparnak, cserépkáiyha- gyárakba, a porcelángyárak­nak. az úgynevezett fajansz­áruk gyártásához. A mi agyagunkat adalék-anyagként keverik a porcelánmasszába 3ánkon van egy kis őrlő- művünk. Felsőpetényi agyag­őrlemény néven az ország va­lamennyi öntödéjében ismerik a termékét, és a formázáshoz használják fel. Ezenkívül fes­tőtéglát is szállítunk a keres­kedelemnek, ami budadföld néven közismert. Ebből az igényeket figyelembe véve, a jövőben őrlemény készül, és zsákokban hozzák forgalomba. Az őrlőmű eddig idényjelleg­gel üzemelt, most szeretnénk állandóvá tenni a munkáját. — Van-e elegendő anyag a bányában? — Kutatások folynak, és a fúrások eredménye biztató a jövőre. Agyag, tehát bőven lesz. Készül a fejlesztési terv is. Még e hónap végén zsűri elé kerül. Mintegy hefvenmilliós beruházással egy iszapoló mű­vet akarunk létesíteni Feiső- petényben. Az évi mintegy negyvenezer tonnás kapacitá­sú iszpoló, teljes egészében a minőség javításét szolgálja majd. Nemcsak a porcelán­éi kerámiaiparnak tudunk jobb anyagot szállítani, hanem a kohászat számára is olyant, amit pillanatnyilag még im­port útján szerez be — mondja a laboratórium veze­tője. A Harting döngölőgép egyenletes ütései megrázkód­tatják az egész épületet. Még szerencse, hogy csak egy ilyen van a Tűzhelygyár öntödéjé­ben. Elég ezt is egész nap hallgatni. — Mi már meg­szoktuk — mondja Gyanó Sándor, a pártalapszervezet titkára, akire a művezetői irodában találtam rá. Az előt­te fekvő iratokba mélyedt. — Vezetőségi ülés lesz ma délelőtt. Még egyszer átnéz­tem azt az anyagot, amit a taggyűlés elé viszünk. Szere­tem, ha rendben mennek a dolgok... Mindig ilyen nyugodt? — Nagy dolognak kell tör­ténni, hogy kijöjjek a sod­romból. Igaz, altkor egy ki­csit betüzasedem, de erre rit­kán kerül sor... Mert mi len­ne, ha én is idegeskednék? Gyakran tapasztalom: előre jutni bonyolult kérdésekben, csak akkor lehet, ha az em­ber nyugodt. Az ember így sokkal előbb célhoz ér... Nincs könnyű dolga pedig a párttitkárnak. Az öntöde ar­culata elüt a többi üzemré­szekétől. Nehéz itt a munka, poros, gázos a levegő, a mun­kások többsége vidékről jár be, s itt a legnagyobb a mun­kásvándorlás. Az egyik jön, a másik megy. Gyakori, hogy egy, vagy két hét, egy vagy két hónap után továbbállnak az új munkások. Nem számít, mit írnak a munkakönyvbe. Többségének öt-hat, néme­lyiknek pedig tíz munkahelye is volt már. — Rendszeresen elbeszélge­tünk velük. A szónak van fo­ganatja. Egyre többen dönte­nek: maradunk. A gyár veze­tősége pedig számtalan jelét adja. hogy sokra értékeli az öntödeiek munkáját. A legu­tóbbi bérrendezésnél is itt volt a legnagyobb az emelés. A formázóknak 6.25, a többi­eknek pedig négy-öt százalék­kal emelték a bérüket — mondja a párttitkór. — S a munkások, hogy vá­laszoltak rá? — Volt aki még többet akart, a többség azonban job­ban megfogta a dolog végét. Ment is a munka, mint a ka­rikacsapás, csökkent a selejt. Az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet. Sok a hiányzó, s emiatt felszaparo- dott a selejtes öntvény. Mondjuk nekik: ne siessetek, ne nagyoljátok el. Azt vála­szolják: nem tehetnek mást, mert ha a rámológép, a ho­mokelőkészítő berendezés, vagy a kúpőló valamilyen ok­nál fogva tönkremegy, akkor ők csak 4 forintot kapnak egy órára, s nekik az kevés. Csak részben van igazuk. Bérkiesés ritkán fordul elő, aztán meg amit nyernek a ré­ven, azt elveszítik a vámon. Mert a selejtet levonják. Ab­ban viszont igazuk van, hogy egy-két dolog, ami a munkát jobbá tenné, nehezen oldódik meg. Nemrég a szitára meg a lehúzólécre panaszkodtak. Az utóbbit legyártotta az öntöde. Csak le kéne gyalulni az öntvényeket. A GYEGO vi­szont azt mondja: nincs rá kapacitás. Szitát pedig nem tudnak beszerezni. Gyakori. beszédtéma az üzemiben: drágábbak a mező- gazdasági árak, mint egy, vagy két évvel előbb, máért rossz a kenyér minősége, mi­ért nincs kenyérhez való sza­lonna, hová tűnt a boltoktól a zsírszalonna? stb. Amelyikre tud, nyomban válaszol a párttitkár, amelyikre nem, azt is meg mondja. Nincs egyedül. Sokat segít a 82 taigú alapszervezet. Ugyanis a tagság 90 százalé­kának van pártmegbízatása, önállóan végzik feladatukat. — Nehéz volna egyiket a másik elé helyezni, de úgy gondolom, hogy Andó Nándor, Bodos Gyula, id. Rozgonyi István, Valkó József, Jenei István, nagyon lelkiismerete­sen végzik el a kapott felada­tot — vélekedik Gyanó Sán­dor. — Nem festik rózsaszínű­re a szürkét, de azt is el­mondják, hogy egy-egy jelen­ségnek mi az oka, miértje, ugyanakkor nem rejtik véka alá eredményeinket sem. — Mivel a felvilágosító, ne­velő munkánál van a legtöbb tennivaló, úgy döntött a veze­tőség. hogy elvtársakat küld a tömegszervezetekbe; a szak­szervezetekbe, az MHS-be és a Vöröskeresztbe. A KISZ be nem. Ott a kommunisták munkájának hatékonyságát akarjuk fokozni. Erről is be­szélünk majd a taggyűlésen. Ez is odatartozik. Ha közös a gond. legyen közös a meg­oldás is... Űjra a vidékiekre terelődik a szó. Velük kapcsolatban a fő kérdés a következő: ho­gyan kapcsolják őket jobban a gyárhoz, milyen módon ré­szesítik a kulturális vívmá­nyokból, miként juttassák el hozzájuk a tudomány legújabb eredményeit. Addig már el­jutottak: az üzemiben töltött szabad idejüket jól kell be­osztani. Ennek megfelelően ebédidő alatt történik a TIT előadás, zajlik le a szakszer­vezeti oktatás, kerülnek szó­ba a legégetőbb aktuális poll, tikai gazdasági kérdések. Annyira belemélegedtünk a pártszervezet életének vitatá­séba, hogy nem vettük észre az idő múlását. Arra figyel­tünk fel, amikor az egyik ve­zetőségi tag bejelentette: kö­zeleg a vezetőségi ülés ideje. Gyanó Sándor, a pártveze­tőségi ülésen szerzett tapasz­talatokkal egészítette ki ko­rábbi gondolatait. Jelenleg a pártkongresszuson figyeli a beszámolót, hallgatja a hoz­zászólókat, mint a megye kül­dötte. Biztos sok olyan prob­lémára kap majd választ, amelyek eddig gondot okoz­tak és amelyeket, mint az öntödei alapszervezet párttit­kára magával vitt Budapestre. Venesz Káról/

Next

/
Oldalképek
Tartalom