Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-11 / 293. szám
1966. december If. vasSrnaW WOGRÄD Vasárnapi levél A görbe Tükörről Sablonoktól mentes munka A korszerű népművelés feltétele Lépten-nyomon megállitgatnak, s a múlt héten néhány levelet is kaptam egy riport kapcsán, mely népszerű képes politikai és társadalmi hetilapunk, a Tükör november 29-i, 48. számában jelent meg. Azt kérdezgetik szóban és levélben: olvastam-e? És miképp vélekedem felőle? Felháborít-e, avagy hidegen hagy? Érzem a kérdésekből: szívesen vennék, ha háborog- nék és méltatlankodásomnak hangot adnék a Nóg- rádban. Ennyi unszolásra igazán illő volt előkeresni a perbe vett lapszámot, hogy elolvassam Kunszabó Ferenc: Ha csak a pénzen múlna című fényképekkel szépen körülötvözött riportját, s érdemben felelhessek a kérdezőknek. Annyit elöljáróban megkockáztatnék még: szuverén joga bárkinek úgy véleményezni bármilyen jelenséget, ahogyan akarja, ahogyan szubjektív impressziókban felfogja. Ez alól természetesen az újságíró, a riporter sem kivétel. Addig a határig, amíg ez személyes használatra szolgál. Attól a szakasztól viszont, ahol a vélemény magánjellege véget ér, s a nyilvánosság általános befolyásolására alkotunk és ajánlunk valamiről értékítéletet, a sajtóélet elsőrendű etikai követelménye a jelenségek szemléletének objektivitása. Különösen érvényes tétel ez, ha egy város egészéről országos saj- tófórumon formáljuk az emberek nézetét. Ennyi elég is a kenetességből; aki ennyiből nem, hosszabb litániából sem ért semmit —, térjünk inkább a dolog lényegére. Első olvasásra alig feltűnő valami is Kuszabó riportjában. Egy-két mellékmondatos megjegyzés meghökkenést kelt ugyan, azon túl viszont semmi különös, ami az írást kiemelné az átlagból, mely Salgótarjánról időnként nyomdafestéket lát. De végére jutva a terjedelmes írásnak bogáncsmód gondolatunkba kapaszkodnak ama közbevetett, mellékmondatos megjegyzések, melyekkel Kunszabó sorait teleszórta. A tendencia, melyet a mellékmondatok szolgálnak, sok következetlenség ellenére is következetesnek tűnik: ártani a város rohamosan növő hírnevének. Nem kutatom a hátsó indítékokat, melyek Kunszabó tollát e méltatlan munkára ösztönözték. Mindenesetre több, mint különös, hogy a Tükör hasábokat engedett át ostobán átlátszó vádaknak, melyeket csak kiadós rosszhiszeműséggel tételezhet fel valaki rólunk. A művelődési otthon vetítései kapcsán például szóvá teszi a riport, hogy a bérletrendszer nem mást szolgál, mint megrostálni a közönséget. „Nem akarunk tökmagoldát nyitni. Maga se ülne le szívesen egy... rendetlen öltözékű ember mellé ... Aki rendesen felöltözik, lehet akárki, bejöhet! Végre van egy illő, reprezentatív épületünk, meg akarjuk őrizni a nívóját’’ — igy szólaltatja meg az intézmény vezetőjét Kunszabó, hogy a következő meghökkentő tanulsághoz lyukadjon ki: „— Eszembe jutnak az amerikai néger-táblák’’. Ez már döfi! Nekem viszont egészen más jut eszembe. Az, hogy ugyan mi sarkallhatta Kunszabót ilyen ferde szándékú döfésre, s mi merészítette fel azok védelmezőjeként tetszelegni, akik semmiben nem szorulnak fogadatlan prókátorságára. Mi merészítette — mondjuk ki — cigányüldözőnek gyanúsítani a várost és a személyében a művelődési ház vezetőjét? És, ha már eddig jutott sanda következtetésben, mért nem marad tovább is következetes? Mert kevéssel utána ezt állapítja meg: „A fiatal lakatosok, üvegfúvók, kovácsok, esztergályosok többsége már nyakkendőben jár... A művelődési palota egy-egy előadására sötétbe öltözötten mennek s nemcsak a felvikszelt padozat miatt lépnek lassan, ünnepélyesen — büszkék erre az épületre.” Hát így állunk akkor!... Szóval: mégsem négerüldözés ez!... Eszembe jut egy történet az ötvenes évekből. Többszörös élmunkás ment kihallgatásra a miniszterhez. Overallban. A kihallgatás elmaradt. Azt mondták neki: a demokrácia építése ötödik évében megengedheti magának, hogy rendes ruhája legyen. Ma, a szocialista építés idején hatványozottan igaz ez. Jogos és helyénvaló igény tehát, hogy helyhez és alkalomhoz méltó legyen öltözékében bárki, akár „cigány”, akár „magyar.” Az ilyen természetű írásokat, amilyen Kunszabóé a Tükörben, sajtónyelven a fiktív riportok kategóriájába soroljuk. A kezdőbetűs nevek élhetnek is — nem is. E riport alakjai inkább a nem-élők jellegét viselik, de legalábbis annyira periférikusak életmódban, szokásban, kultúrában, illetve kulturálatlanságban, hogy semmiképp mm képviselhetik és jellemezhetik a város egészét. És vajon az a tipikus, hogy lakosaink az uj palota- negyedekből visszakívánkoznak és visszaköltöznek régebbi, elhagyott barakklakásaikba? K. A. üvegfúvó ugyanis — állítólag — ezt tette. „Most tavasszal — írja Kunszabó — sikerült elszabadulnia az egyik új betonépületből. A házsor, amelyikbe visszament, legalább hatvan éves. Ha a konyhában nyújtózkodni akar, ki kell nyitnia a szobaajtót.” S ha csakugyan így tett is az a bizonyos K. A.? Jellemző jelenség? ...A „beton” épületben van a hiba, vagy némelyik szemléletében még azzal, ami új? ... A város szemléletét formálni Kunszabó is módot kapott közöttünk. Teret rá a Nógrád oldalain, a művelődési ház munkatársaként is Az ő dolga is lett volna tisztázni a művelődés felé induló emberekben olyan fogalmakat, melyek hibás használatáról ama munkásasszony rovására élcelődik, aki — mint riportjában tudatja — egykor az acélgyári kolónia legnyomorúságosabb részén, a kémény mögött lakott. Persze, mi sem könnyebb, mint hátat fordítani a népművelésnek és sárt föcskölni azokra, akik helyt állnak és vállalják felelős posztjukat a város nagy. és megváltjuk korántsem hibáktól mentes alakulási folyamatában. Ó, nem vagyunk mi makulátlanok. Nem is akarunk annak látszani. Csak olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Hogy ne láttasson bennünket ferdén a Tükör. Barna Tibor A népművelés munkásai évek óta erőfeszítéseket tesznek a közművelődés időszakos jellegének megszüntetésére. Fáradozásaik egyre több sikerrel járnak, de a nyár azért még mindig bizonyos visszaesést, az ősz a tél viszont új lendületet hoz magával. Ez egy kicsit természetes is, ha az emberek — különösen a falun élők — elfoglaltságát figyelembe vesszük. A lehetőségek a két időszakban lényegesen eltérnek, ezért a különbségekkel a tervezésnél — mint objektíve létezővel — még hosszú ideig számolni kell. Az intenzívebb népművelés kezdetét jelentő őszi időszaknak az idén nagyobb a jelentősége, mint a megelőző években. A különbözőséget egyrészt a januárban kialakított kétéves tervezés adja, másrészt az a körülmény, hogy a párt megyei végrehajtó bizottsága ez évben széles körű vélemény-kutatás, gondos felmérések, elemzések alapján megvitatta megyénk népművelésének helyzetét és meghatározta a legfontosabb tennivalókat. Ez a fontos iránytű — hasznos elvi és módszertani mellékletekkel együtt — a napokban nyomtatásban is eljutott a pártmunkásokhoz és népművelőkhöz. A tervek első szakaszának lezárásáig, értékeléséig hátralevő hetek céltudatosabb és aktívabb tevékenysége megalapozhatja a további elképzelések realitását. Az említett időszakban kibontakoztathatok azok a formák, amelyek segítségével a legnagyobb hatásfokkal közvetíthetjük a társadalmi mozgások, a termelés fejlődése által megkövetelt műveltségi anyagot. Nyilvánvalóvá lesz az is, milyen további erőfeszítésekre lesz szükség a következő évben. A népművelésre ható tényezők között első helyen szerepel a gyorsan változó gazdasági és társadalmi élet, a termelés, a közvetlen irányítás tökéletesítése, a munkaszervezés ésszerűsítése. Igen fontos a népművelés belső mozgásának, feltételeinek számbavétele. Nélkülözhetetlen mindezek ösz- szevetése a lakosság műveltségi és tudati szintjével, ízlésével, 4 felsorolt és a meg sem említett összetevők- gondos elemzése igen sok kérdést új módon vet fel, szinte követeli a népművelési tevékenység újra értékelését, előnyös változtatását. A szocializmus teljes felépítése mind összetettebbé váló folyamat. Szükséges, hogy a munkások a fejlődés alapját biztosító termelés mellett mind aktívabban tevékenykedjenek a társadalmi és kulturális élet feladataiban is. A népművelés számára mindez azit jelenti, hogy a jövőben nagyobb mértékben szükséges hozzájárulni a munkásosztály ideológiai neveléséhez, ismeretei bővítéséhez, a kor szintjén tartásához. Rendkívüli ebben a szakszervezeti kultúrmim- kások szerepe. Általuk a szocialista brigádok kulturális vállalásai a könyvtárak egész tevékenysége, a különböző tanfolyamok, szakkörök, klubok, vitafórumok hasznosan szolgálhatják a célkitűzést. A mezőgazdaságban kialakult szocialista tulajdon- viszonyok, a nagyüzemi termelés létrejötte, tökéletesedése, nyilvánvalóbbá tette a parasztság érdekegységét. Az egységes paraszti osztály kialakítása a közösségi szemlélet formálása, a parasztság régi rétegeződéséből, alacsony műveltségéből fakadó előítéletek teljes felszámolása még igen hosz- szú folyamat, amely nagy erőfeszítést követel. Falun aligha lehet ma jelentősebb közművelési feladatot megjelölni, mint a termelési viszonyok szocialista jellegének, a munka szerinti értékelés elvének érvényesítését, segítését. A népművelés a termelő közösségek formálásával, a követésre méltó tettek elismerésével, méltatásé veil, az érdemtelen előnyök elítélésével ösztönözhet a szocialista életmódra, munkatevékenységre A községi kuitúr- otthonoknak e feladat megoldása érdekében az eszközök és módszerek gazdag tárháza kínálkozik. Egyes lehetőségekkel — például ismeretterjesztő napokkal, szakmai bemutatóval egybekötött kirándulásokkal, kiállításokkal, stb. — érdemes lenne bátrabban élni. Követésre méltók azok a kultúrotthon igazgatók, akik a mindenki számára elérhető televízió nevelő hatású adásait céltudatosan hasznosítják. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk mind több lehetőséget ad a dialektikus materialista világnézet terjesztésére. Eredményeink birtokában meggyőzőbben lehet szembeszállni az ellenséges ideológiai, eszmei áramlatokkal, jelentkezzenek azok bármilyen űjravarrott köntösben. A bel- és külpolitikai eseményekre történő bátor, gyors és helyes reagálás lehetetlenné teheti, hogy az imperializmus fellazító politikája mind kevésbé hasson a lakosság körében. A tudomány, a technika alkalmazása, az új termelési eljárások bevezetése, az ismeretek állandó bővülése naponta állítja szembe a természet törvényeit a vallás hamis dogmáival Csupán észre kell venni az ébredező érdeklődést, amelyre a felvilágosító, nevelő tevékenység építhető. Megyénk történetének, a bányavidék forradalmi harcának ismertetése, a felszabadulás óta elért eredmények széles körű propagálása, a nemzetközi munkás- osztály békéért, társadalmi haladásért folytatott küzdelmeinek sokoldalú bemutatása, kiváló lehetőségei a hazaszeretetre, az internacionalista érzések mélyítésére nevelésnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanács- köztársaság 50 éves évfordulójának — megyénk egész lakosságát átfogó — méltó megünneplése alkalmat ad a szovjet nép életének, küzdelmeinek, szellemi és anyagi kultúrájának, közös küzdelmünk széles körű ismertetésére, nemes érzések kiváltására. Társadalmi valóságunknak az ideológia területén jelentkező nézetei kifejezésre jutnak az irodalomban és a művészetekben is. Találunk a szocialista ideológiai töltésű, magas esz- meiségű művektől a dekadens művészetig számtalan irányzatot, attól függően, hogy az alkotó milyen világnézettel, életszemlélettel, mely oldalról közelíti meg és milyen művészi eszközökkel, formai jegyekkel képes kifejezni környező valóságunkat. A tudat szocialista irányú formálása szükségessé teszi, hogy népművelőink gondosan válogassanak a művek között: elsősorban az eszmei és művészi szempontból magas szintű, szocialista építésünket segítő műveket propagálják. A válogatás azt is jelenti, hogy hadat üzennek az eszméinktől, valóságunktól idegen, pesszimista életérzéseket és hamis illúziókat keltő alkotásoknak, bármilyen modemnek tűnő köntösben jelentkezzenek. A művészetek igazi élvezetére csa« úgy számíthatunk, ha a lakosság széles köre megismerkedik annak ábécéjével, bizonyos művészeti ismeretekké! bír. E célt nagyszerűen szolgálhatják az esztétikai kérdésekkel foglalkozó ismeretterjesztési módozatok: ankétok, viták, művészeti baráti körök. A változó körülmények a tartalma módosítás mellett hatást gyakorolnak a népművelés formáira és eszközeire is. A gyors társadalmi változások szükségessé, a technika rohamos fejlődése pedig lehetővé tették az emberek gyors és megbízható tájékoztatását. A televízió^ a rádió elterjedésével vezető szerephez jutottak a központilag irányított tömegnevelési esrfcözök. Az érdeklődés differenciálódása a kiscsoportos formákat igényli, így előtérbe kerültek az ismeretterjesztő akadémiáig klubok, szakkörök, vitaestek. A népművelés irányítói, munkásai akkor cselekszenek helyesen, ha pontosan felmérik a területükön jelentkező legfontosabb szükségleteket, kívánalmakat és minden ellentétesen ható tényezővel szemben bátran építenek a fejlődést biztosító elemekre. Ehhez elengedhetetlen a be- idegzett munkastílus, a kialakult szokások újra értékelése és a jelentkező feladatok sablonoktól mentes végrehajtása. Nádházi Lajos A laboratóriumban (Koppány György felvétele)
