Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-25 / 305. szám

10

5WÖGRÄT5

fass december 28. vasárnap

Baiáz» Sándort

vége a

LAKODALOMNAK

A szép reggelen három szál muzsikus ballagott a hegyfalusi állomás felé. Az este, hogy megjöttek, szekérrel hozták be őket, de reggel a lakodalom után, senki sem törődött velük. Kozma bácsi, aki hozatta őket, valahol aiudt. Kozmáné a konyhát rakta rendbe, a fiatalok már régen eltűntek, (gy hát megindultak gyalog.

A prímás és a kontrás, késükben lóbálva a hegedűt, könnyen haladtak, de Bakator Jancsi, vállán a nagybőgővel, csak botladozva. Szidta is őket, hogy ne siessenek annyira, van idő, a vonat csak egy óra múlva fut be.

Jancsi nevezetes tagja volt • bandának. Kis fekete ember, kurta lábakkal és némi pocakkal. ő volt a banda humoristája. Azt csinálta, amit a dzsessznél a dobos, ő is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leguggolt, a nagybőgőt a térdére fektette és ügy játszott tovább. A banda tagjai egvütt nevettek a publikummal. mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el és soha hamis hangot nem fogott.

A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A menyasszony rózsát dugott a gomblyukába, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a .Nagybercsényi- miklós;’, hogy játssza el szólóban. Á többiek majd szétdurrantak az elfojtott röhögéstől, ahoey Jancsi letudta a nótát. Az is jó részt az 6 ér- neme voit, hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Kozma még egy százassal megtoldotta. Így aztán elégedetten, jókedvűen, egy kissé mázul '« ka onto««' 'gyek intek az állomás felé, ami alig íéioiauj ira tolt a fai utók

Vasárnap reggel volt. Mindenei ott volt a lakodalmon és most mindenki aludt. A határ széltében üres. csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szépéi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalmon, tudta kötelességét. és kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre.

A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi tö- rölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket. Az °rdő visszaverte hangjukat. A tehenek fölemelték a fejüket és az útra báni 'szkodtak. De Rudi, a bika, nem elégedett meg a bámészkod ássál.

Rudi na rosszkedvűen ébredt. Morgott, mikor kihajtói ták az istállóból és véglgdör mögte az utat a legelőig. Ha talmas, piros állat volt. kiállításokon díjat nyert példány Ha mérges volt, messzi elkeltett kerülni Tudta ezt a gu lyás és ilyenkor nem hajku tészta, még csak nem is szólt

rá, hagyta, hogy kifújja magát, hogy magában bandukoljon jóval a gulya után.

Idővel persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítette Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társaság felé Fejét leszegve dühösen rohant. Lajos bácsi nagyot kiáltott: Rudi, hét! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé crdito .ta:

— Szaladjatok!

Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás mint a nyúl, de Jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani és vágtattak, ahogy csak tudtak Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit csináljon? Hajítsa e] a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tueott. de a másik kettő már bekanyarodott az általános felé vezető gva 1 "gólra, ö ma’Sdt egyedül Rudinak prédául. Mézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, amire felmászhatna de sehol semmi és á bika egvre közeledik, már hallani a fújtatását, ahogy a föld dübörög alatta — véged van Bakator Jancsi, nincs aki megállítsa ezt a vad baimot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt!

Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a „Nagybercsényimiklóst”.

Miként Lehel a kürtje‘ol, 6 a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa idegen mély hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbölése morgásba ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért

got” adta elő, Rudi megállt és fújtatva figyelte a különös mély hangot.

Szepsi Lajos bácsi arról már lemondott, hogy Rudit akár ő, akár a kutyája jobb belátásra bírja és Jancsi szoron- gatásától eltérítse. Mást kel. itt csinálni. A pásztorgyereket ugyan befuttatta a faluba, hogy iöjterek azonnal, és Do- mogyi, aki vadászember volt, hozzon puskát is, mert hátha Rudit agyor. kell lőni, hanem akarjak, hogy emberhalál legyen. De amin azok felkászálódnak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szerencsétlent, aki már a vonót <s alig tudja tartani. Ha egyszer kiejt' a kezéből és nem tudja bűvölni Rudit, vége van. Mást kell Itt csiráim.

Hirtelen észbe kapott. Gyorsan kihajtóba a csordából Rózsit, a szeo pnos-tarka tehenet.

A pásztor tisztes távolságban maradt a bikától, de Rózsi egy cseppet sem félt tóle

Száll a dal

'idabaflagott hozzá, fejét oda- lörzsölte Rudi mogorva hornyához. Rudi bömbölt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között, hol az egy’kre, hoi a másikra

emelte fejét, de végül

mégis Rózsi után indult...

Lajos bácsi rákiáltott Jancsira:

— No, most szedd a lábad!

Jancsinak nem keltett sok biztatás. Szaladt. rohant,

amennyi maradék erejéből

még tellett. A nagybőgő kegyetlenül verte az oldalát. De nem baj. Ott volt már az állomás ós még beérte a nyolcórai vonatot.

(Koppány György felvétele)

Barna Tibor:

Az újszülött

Akkoriban, bohémségben tetszelgő ifjúságom idején, amikor a legkülöncebb dolgokkal próbálkozik eredetinek látszani az ember, környezete, de legkiváit szerelmei előtt — szóval azokban a csodálatosan szép, húsz körüli éveinkben — én is a legkülönfélébb állapotokban tetszelegtem s próbáltam érdekessé tenni egérszürke valómat. Eveket végig korhely- kedtem Dalmi Laci pajtásommal, alighanem Kakük Marci irodalmi példájára, vagy Heitai némely regényalakját szemelve eszményül. Csak hát azok eredetiségét mj kontárul csak külsőségekben formálgattuk. Kakuk Marci és komája, Soma vi- szonvából, egymással jóban- rosszban tartó szövetségi állapotából arra jutottunk, hogy egymást mi is szusz társnak »mtegottük, He’tai Familj holtelja, Jaguárja, Krajcárce igazsága és egyéb olvasott munkái alapján pedig Mák Pistának, az alanyi költőnek éreztük magunkat — mivelhogy húsz éves korában minden valamirevaló fiatalember, pláne, ha újságíró gyakornok is egyben, verseket farag. Életmódunk szokásait ő hozzá idomítottuk. Mák Pistához, nevezetesen ama jeles filozófiájához, hogy lehetségesen a nap keltével feküdjünk.

Egynémely dolgokban szobán feltűnési viszketegséáu. kben irodalmi példáinktól is függetlenítettük magunkat Dalmi Lacival. Abban nevezetesen, hogy szilveszterkar, húsvétkor —, a< a’'okon minden normális hatendó felönt a garatra. vagy legalább megmamo- rosodik kissé az ünnep általános szokása szerint — mi feltűnő józanságkiabált A nóta és Jancsi jajgatása. úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és láthatólag megnyugtatta Hátsó lábaira ereszkedett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt

Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetv* szaladni kezdett. De Rudi felugrott bömbölve "tána v°te+te ma'’át. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak nász lépésnyire iárt tőle és Jancsinak nem volt más választása, mint előszedni az előbbi receptet. Reszkető újakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szóló „Kecskeméti-nagyharanröTH ELEMÉR:

Halász

A hullám

nem csipke, üti-veri

a csónakom falát.

Ha hegyek volnának lágy kenyérből, nem félném a halált.

Én is egy halommá lényegülnék, egyen, aki éhes.

De nincsen kenyérből hegy. kövekből nőnek a pinéták.

Szállók a

nyílt vízre fogni végre egy jókora halat.

gal tüntettünk. Ezt a kérkedő állapotot oly következetesen tartottuk, hogy egy stampedlit nem diktálhattak volna belénk.

— Szilveszteren, húsvéton •— hárítottuk el göggei a kínálatot — minden bolond berúghat. Akkor nem kunszt. Az a valami: ellenállni a kísértésnek

Jellemnek éreztük magunk s. „a a on ,o!ok, általános, örök szomj unkát tekintve csakugyan azok lehettünk. . -: :

Hanem a karácsony más volt. A kálvinista városban az úrvacsora kettős adományát. a kenyeret és a bort

minden elérhető templomban végigkóstoltuk. Menetrend szerint szaporáztunk szertartásról szertartásra, s jókat mulattunk a sikerült csibész- ségen.

Mostanában, ünnepszombatokon, ha ékszerezzük a fenyőt, a családi idillben meg-megérintenek ifjúságom valahai karácsonyai. Magunk- kereste sivár és szomorkás szentestjei a Lebovits-kocsma áporodott ivójában, ahol Dalmi Lacival évről évre Kikötöttünk.

Akkoriban naturalista olvasmányok hatására szinte beteges vonzalommal kerestük az élet periférikus gyü- rűzéseit. így vetődtünk el karácsony esteken a Lebovits csapszékbe.

Aki járt már karányomy- szombaton, esti tíz után egy város útjain, az tudja csak, mennvire masánvos lehet ilyenkor az ember. Az éttermek, boltok, színházak és mnz'k K“iáról Hűvösen és feketén elutasítók a mozdulatlanságba csak egy-egy kapualjban posztói őrszem.

Lebovistnál párás, szeszsza- gú meleg van. A söntés polcán csorba tányérokon kocsonya, kolbász szeletek, a pult mögött a futó szerelmi szolgálatoktól örökkön fáradt Lebovits lányok töltik a megürü'ő poharakat, s minden ismétlődő alkalommal a fali intelemre jeleznek: kéretik előre fizetni.

Lebovitséknái, az állomás szélén ez a szokás. Nincsenek törzsvendégek itt, csak '"bt'ben beté-tliők —- utazók és érkezők. Akik gyakrabban tanyázgaínak, adókról meg éppen soha nem tudni, me- 'v'k razziával szívódnak fel.

De karácsony esten, ünneplőn i baton biztonságos és nyugalmas náluk. A vendégek tudják; ma háborítatlanul ülnek asztalaiknál; bib- iikus békességben a zsebes

és a család taten konflisom az utcára szorult ágyrajáró, a kereset nélkül lézengő kőműves, az utcalány, aki tér- hessógének riasztó látványával már a legrészegebb vá- g -at *etn tngerli. Eavik szögletben vörös arcú alak töltöget asztalsainak, s beszéli hogyan csinált százas bankókat vízfestékkel, és varrt a nyakába valódi helyett a piacozó falusiaknak. A lebukás históriája most nem érdekes, a három év sem, amit sitten töltött, csupán az elismerés, a bámulat, mely boszorkányos kezét, ceruzavonást a faszlányos asztallapon bankógyártó mutatványt ban követi

A nagyobbik Lebovita lány új üveget hoz és megmarad szemlélőnek a társaságban. Olyan ez a két Lebovits lány, mint két töltött- galamb; nem könnyű megkülönböztetni. Bandzsa galambok, csak a hangjuk, ami különböző. Azazhogy abban; egyikük, a kisebb pöszére hordoz.

A nagyobb tehát ott ámul a hamisító szavain, keze mozgásán, a kisebb a söntés mögül szemez azzal a vasutassal, tói valami hajnali vonttal menne tovább.

Egv—e-iWn m-Nző jaiort- gás vág a terem békés zürn» u'óge&eue. Fejét mindenki a hang irányába kapja. As utcalány alatt recsegve hintázik a szék, majd házalódul, végig a padlón s rajt* mészfehéren, kezeit hasa alá tapasztva a nő.

— Jaj, szegény jószág — ugrik rémülten a nagyobbik Lebovits lány. Ennek is eljött az 'deje. És é->’v=n itt . . Joli, gyorsan, a szobába visszük. Orvost kell hívni. Mentőt Uraim, nincs önök közt orvos.

Buta kérdés.

— Mentőt gyorsan, vagy orvost.

A vasutas fogja fel elsőnek, Futva indul az állomé* felé. Az ügyeletről telefonálhat.

Lebovitsék szobájából nyü- szítőn és mind hevesebben szakadnak ki a jajok az ivóba. A szaporodó görcsök ’"ssan pgvoKipr, vor-ításba szorítják a vajúdó nő torkát

Aztán egy szerre csend. Olyan csend, hogy hallani, vo'sHc-man. nagvor me«szi- ről autó vágtat az - lhagyatott éjszakában. A moto- zúgása mind tömörebb. Az Ivó ajtajába tódulunk.

— Ide, Ide! — tes-'ókeli a mentőket a nagyobb Lebovits lány. —- Szegény -ára már utána van. Erre U >k.

Két mark«* merítő visz: a hordágvat. Az anya mellett, -gy tarka kocsmai abroszban békésen aiszik az újszülött»