Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-04 / 287. szám
Világ proletárja? egyesüljetek! NÓGRÁ AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Jé •••'■» .. 4 • >■- ■ \ i. . .. ___-■ ... » . •-- -- —__,____________:_ ' ■' ■* :-■■■■ I. - < --X. . X XII. ÉVF. 287. SZABI ARA: 80 FILLÉR 1966. DECEMBER 4. VASÁRNAP — A közönségigényről (9. oldal.) —* Családi kör (11. oldal) —- Panasz Pilínyből (12. oldal) Határozol a következő évek feladatairól Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusa. A küldöttek elsőként meghallgatták a íellebbviteli bizottság jelentését, amelyet Nemeslaki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően mind a fellebviteli bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A kongresszus tanácskozásának utolsó napján is sorra érkeztek a Rózsa Ferenc Művelődési Házba az üdvözletek, táviratok. Az ország minden részéből üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok és intézmények kollektívái köszöntötték a párt legfelsőbb fórumát, s számoltak be a kongresz- szus tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítéséről. Az Egyesült Villamos Gépgyár dolgozói például arról adtak hírt, hogy vállalásaikat becsülettel teljesítették, s üzemükben máris megszületett az elhatározás: a kongresszus tiszteletére kibontakozott vetélkedés tapasztalatait felhasználva, a jövő évben jubileumi munkaversennyel köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az orosházi járás iíjú kommunistái táviratban jelentették a kongresszusnak, hogy ígéretüknek eleget tettek, s tervelőirányzataikat hárommillió forinttal teljesítették túl. Mint tegnapi lapunkban jelentettük, pénteken Kádár János elvtárs megtartotta a beszámoló feletti vita összefoglalóját. Az alábbiakban közöljük Kádár János elvtárs beszédét. Kádár János vitazáró beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársnők! Kongresszusunk munkájának, tanácskozásának híre elterjedt az országban, sőt határainkon túl is, s részben ismerjük már a visszhangot is. Szinte egyöntetű az a vélemény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politikájában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavakat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet és ugyanígy tárgyalja a jövő feladatait. Örülünk ennek a véleménynek, s annak .is, ha á kongresszusunk ezt tükrözte. A vitában 48 küldött szólalt fel, és a felszólalók nagy felelősséggel, a kérdés ismeretében és sokoldalúan szóltak a legfontosabbról, pártunk bélés külpolitikájáról, a nemzetközi munkásmozgalomról, a gazdasági és kulturális építőmunkáról, a párt életének leglényegesebb kérdéseiről. A felszólalások általában alátámasztották és megerősítették mindazt, amit a Központi Bizottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összegezett. Jó dolog, hogy a felszólalók jelentős része tulajdonképpen már azzal foglalkozott, hogyan és miképpen képzelik a kongresszus hatá rozatainak végrehajtását. A vitát a kongresszus által tárgyalt nagyfontosságú kérdésekhez méltónak tartom. E terem falain túl, szinte aktív részese volt a kongresz- szus munkájának az eeesz párttagság, a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozó nén. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresz- szus több mint ezer táviratot és levelet kapott. Kaptunk például üdvözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fémművek 20 ezer dolgozója röpgyűléseken tárgyalta meg és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üzeneteket és a leveleket általában nagy dolgozókollektívák küldték. Ezek mindegyikét megemlíteni persze lehetetlen, de elmondhatom, hogy kivétel nélkül összefüggnek a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny- nyel és többségük már a vállalt felajánlások teljesítését jelenti be. A Központi Bizottság nevében és — bizonyára egyetértenek ezzel — kongresszusunk nevében megköszönöm a szolidaritást, a táviratokat és a leveleket, azt, hogy így emlékeztek meg kongresszusunkról. tettekkel bizonyítva, hogy követik a párt szavát és szív- vel-lélekkel vesznek részt a szocialista társadalom építésében. (Nagy taps.) Pártunk IX. kongresszusára a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyomás ellen harcoló európai testvérpártokat hívtuk meg. Nagy jelentőségű számunkra a testvérpártok küldöttségeinek jelenléte és vélekedése. Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a testvérpártok pártunk politikáját és törekvéseit. A testvérpártok küldöttei üdvözölték pártunk törekvéseit, szolidaritásukról biztosítottak és sikert kívántak munkánkhoz. Kongresszusunkon a választott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot. Munkájukat párttagságunk, hazai közvéleményül' és testvérpártjaink hivatottak megítélni. Most, a kongresszus vitája után, joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a marxista—leninista elveket, politikája kommunista politika, megfelel a munkás- osztály nagy történelmi céljainak, megfelel a magyar dolgozó nép a nemzetközi munkás- osztály és a szabadságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps). Nyugodtan mondhatjuk, hogy pártunk eszmeileg és politikailag egységesés képes az egységes cselekvésre. Joggal állapíthatjuk meg azt is, hogy pártunk munkáját a munkásosztály, a nép legszélesebb rétegeivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk ereiének legfontosabb forrása. A Magyar Szocialista Munkáspárt folytatja eddigi bélés külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szocialista társadalom teljes felépítése. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével azon lesz, és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságához, egységéhez, legjobb együttműködéséhez. Ez a törekvés vezette pártunkat eddig is és ugyanezért akarunk dolgozna ezután is, jobban, mint eddig. Mi a viszonyunk a nem szocialista országokhoz? Mi ápoljuk a népek barátságát, mert van jó és rossz társadalmi rendszer, de rossz népek nincsenek. A népek mindenütt jót akarnak. Jelenleg azonban vannak a világon kapitalista országok, s velük az állami politika síkján elveinknek, világnézetünknek, a magyar nép érdekeinek. a nemzetközi munkásosztály érdekeinek megfelelően kell szabályozni viszonyunkat A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság mindenkor és mindenhol szembeszáll mindenféle imperialista agresszióval. Ez most mindenekelőtt azt jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak vietnami agresszióia ellen, és mindaddig segítjük vietnami testvéreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszantartó. nagy taps.) Ugyanakkor azonban híven a forradalmi, lenini elvekhez, a kapitalista államok viszonylatában a békés egymás mellett élés elvét követjük és kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatokra törekszünk. Ennyiben tudom összegezni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő jellemvonásait. A vitával kapcsolatban ezeket kívántam általában megemlíteni, s gondolom, hogy a tisztelt kongresszus, a küldött élvtársak mindezzel egyetértenek. Ezek után szeretnék foglalkozni részben a vitában felmerült kérdésekkel, részben olyan eseményekkel, amelyek időközben történtek. Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg és ér, megbízatásomnak megfelelően ismertettem a Központi Bizottság beszámolóját. A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon szóltam kapcsolatunkról az Amerikai Egyesült Államokká!. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Magyarország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kapcsolatukat. Bennünket ez nem zavart. Egy elvileg hely« alapokon nyugvó kommunista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is. Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpár- tokfcal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakítottunk. Elítéljük az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Államok kormányának minden beavatkozási kísérletét a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen elvi politika az is, hogy békés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk, politikai, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk részükről, akikor kapcsolataink normálisak lehetnék. Pártunk meggyőződése szerint ez marxista—leninista, forradalmi politika. (Taps.) Egy másik külpolitikai kérdés, amit meg akarok említeni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Német Szövetségi Köztársaságban most új kormány alakult. A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság népének az ügye, de közvetlenül érinti valameny- nyi németet. Pártunk és kormányunk úgy véli,, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugat- Németország irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti. Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revansis- ta törekvések ellen, és az eilen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi választáson jelentkezett. Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működjön Bonnban bármilyen ösz- szetételű kormány, bármiféle koalíció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a politikával intenziven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocialista részének — azt a követelését, hogy Nyu- gat-Németországnak is tudomásul kell vennie a második! világháború következményeiként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton-módon megváltoztatni nem tudja. (Nagy taps.) Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvonása, hogy két német állam van. A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében* német földön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Nagy taps.) Nyugat- Németországgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat. Azt ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps). A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembe vételével a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fejlesztésére is. Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg. hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. En. mint kommunista, hozzátehetem, hogy mi az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk és velük barátságot akarunk. (Nagy taps.) (Folytatás a 2. oldalon.)
