Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-04 / 287. szám

2

NÖG R Ä D

TO««. december 4. vnsírrvap

Befejezte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szocialista Egységpárt, a Nyugat-németországi Kommunista Párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták. kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép. annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit és képességeit a termelés, a tudomány és a kultúra területén, minél hamarabb követi elvtársainknak, a német kommunistáknak a szavát, ök az egész német népnek a legjobbat akarják.

Néhány szót a belpolitikai törekvéseinkről. A kongresz- szus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven, a népfrontpolitikát. Megismétlem. amit a beszámolóban mondottam: ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság, óvta az elvtársakat a mechanikus statisztikai szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét védve, pártonkivülit nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni. Az is megtörtént, hogy egy adott funkcióra jobb kommunista jelölt volt, mint pár- tonkívüli, mégis valamilyen statisztikai szemlélet alapján úgy határoztak, hogy párton- kívülit bíznak meg, hadd lássa az a központ, hogy értik és végrehajtják a politikát. (Derültség.) De az egyik nagyobb kárt csinált, mint a másik.

A kongresszus kezdetén Cservenka elvtársnő elmondotta, hogy Pest megyében például a tanács-funkcionáriusok között bizony csak imitt-amott. hírmondónak van pártonkívülí. De a valóság nemcsak ebből áll. Meg tudnám nevezni a társadalmi élet olyan területeit is, ahol a kommunista közfunkcionárius, vezető megy ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben m Utóbbi sem. Az egyiken is. a másikon is igazítani kell.

Jobban kell eleget tenni a VIII, kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető embereket, készek-c részt venni az épitőmunkában, hű fial-e a hazának, van-e rátermettségük, megfelelő

szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mi viszonyaink között. A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a párttagoktól is. mert egy forradalmár az igaz ügyet nálunk enélkül már nem tudja jól szolgálni. És a pár- tonkívülltől is meg kell követelni a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez való becsületes viszonyt. Párttagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit mindenki tői meg lehet és meg is kell követelni.

Hogyan is alakul tehát a párttagok és a pártonkívüliek Viszonya? Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkivüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny 3em lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosán előfordir ..

Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természetes, hogy a társadalmi életben a

párttagok, a kommunisták játszanak főszerepet. Ez a kommunisták x dicső küldetése, büszkesége, \egyben terhe. Ki

*■ monopólium ez a mi tár , . munkl-an. de ezt a m n u iumot bárki megtörheti.

Ha tgv pártonkivüli annyi erőt és energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel szocialista törekvéseink megvalósításának, mint egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton.

A politikai életben szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy a vezető államhatalmi testületekben többségben lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a pártonkívülieknek most is és a jövőben is teljesen egyenlőeknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük.

Nem félünk attóí sem. ha valahol a párttagok kisebbségben vannak, ha szocialista célokért szíwel-lóleikkei dolgozó pártonkívüliek alkotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi államhatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt politikája, vezető szerepe. Ez így helyes, mert ez a társadalom az egész népinek épül. természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk.

Két kérdésire visszatérek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném: minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül, és ha nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék. (Nagy taps.)

A másik az, hogy ki van velünk, és ki van ellenünk? Véleményem szerint a mi társadalmi viszonyaink között, a mi államrendünkben, ahol az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok ts szocialisták nálunk (Derültség) —, pártállásra, fajra, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával, vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen, részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépítéséért folyik. Velünk van, és úgy is kell vale együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal Elvtársak! A kongresszusi anyagokban éB a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepelt a demokratizáláa továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentkezik más területen, a kulturális életben is igyekeznek decentralizálni és demokratizálni a vezetést, s a pártéletben is erre törekszünk.

Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztáiycélja is. és ha jól csináljuk, eredményes lesz. Arra törekszünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában, vagy egyéb mó dón lehetőleg már a kérdések eldöntésébe minél nagyobb számban vonjuk be az érdekelteket, a dolgozókat Ismerve a nálunk ma meglévő osztályokat, azok öntudatát, ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkásosztály

és annak fiai ennek a folyamatnak eredményeként, még jobban és még nagyobb számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába.

Egy másik nagyon fontos a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatás fokkal és iobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés elvét. A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesítése azt is jelenti, hogy aki kevesebbet ad a társadalomnak az kevesebbet is kapjon Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, meg isten

tudja milyen címen és módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint amennyire becsületes munkával rászolgálták. Harcoljunk az ilyen élősdiség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert is csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni; sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van, akkor legyen igazság. Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közit lehet, de ha például lakásra van szüksége, vegye meg magának, vagy építse meg saját erejéből, és ne az állam támogatásával. (Nagy taps.)

Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Bizottság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 48 óráról, 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért Is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak.

Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Ezen belül az iparágak speciális jellegétől függően egyes területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap legyen, másutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha többet Ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor becsapnánk a népet, a munkásosztályt és erre nem vállalkozunk.

A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni és hogyan kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rövidebb legyen csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői. hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát. hanem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd kevesebb munkaidő kell.

Négyen, öten is szóvá tették a bányászok iövőjét. Egyik elvtárs a?.t is mondta, hogy a bányászoknak történelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában, és hogy ezt majd bizonyára figyelembe is veszik.

Itt a következőkről van szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok

használatára térjünk át. Ezzel nehéz fizikai munkától is mentesítjük az embereket. Épp ezért, az alacsony kalóriaértékű barnaszén termelését nem fejlesztjük, sőt bizonyos mértékig csökkentjük. Hogy milyen mértékben, ez a lehetőségektől függ. Minél inkább lehet elektromos árammal, gázzal, s olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat.

A bányászság a munkásosztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz évben is valóban hősiesen helytállt. Mi ezt nem felejtjük, és nem is felejthetjük el.

A Központi Bizottság és a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit. Dolgozzunk azon, hogy ezelcnek az embereknek — jobbára idősebb bányászokról van szó —• a problémáját tisztességesen és becsületesen, az emberiesség követelményének megfelelően oldjuk meg.

Kedves elvtársak!

Most, a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés.

A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdon- viszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak.

Mi úgy gondoljuk, hogy a földbirtokviszonyokat és tulajdon viszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaz.a van ugyanis Szabó elvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem 6 említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniük, mert különben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kevés, minden földet ki kell használni, akár város határában, akár a falu határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.)

Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a termelőszövetkezeti tanács létrejötte, amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz.

Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatokkal szemben. A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormány, zati irányító szerveknek rendszeresen meg kell beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mező- gazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.

Viszatérek a földtulajdon

kérdésére. Mint már mondottam, nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak — ehhez is kell egy-két esztendő —, hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek, bemennek-e a tsz-be és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok. vagy méltányos térítésért felajánlják földjüket.

Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztot illeti, ő határidő nélkül bármikor eldöntheti, megtartja-e tulajdonjogát és akkor földjáradékot kell kapnia azután is, vagy felajánlja és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat

A Központi Bizottságban senki sem képzelte el úgv, hogy a földtulajdon rendezése két-, négy- vagy ötéves ügy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle kampányra. A parasztembereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meghányják-vetik. tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait megteremteni.

Megcsinálhattuk volna persze azt is, hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig. De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —. mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat”, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az rrszág érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását.

Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerellátásról és egyebekről van szó. Lássa az ösz- szefüg'iéseket a kispesti trak- tor gyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert ha csak az egyik oldalát nézi. nem helyes következtetésre jut.

A múlt esztendőben Nógrád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1946-ból személyesen ismertem az emberek egy részét Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó terme u"szövetkezet, jó eredményeik vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas középparaszt volt: országos díjakat nyert növényk.-nnesztésben — és azt kérdezte: mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban? Hirtelenébe.i nem tudtam, mit ’'S laszol jak neki. Aztán azt mondtam: elvtársak, emlékezzenek visz- sza mondjuk 1948—1949-re Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termelőszövetkezetet, mert. az jó dolog. Akkor maguk aüt N. lelték: igen, mi néni vagyunk a szocializmus ellen, értjük is és biztos, hogy jó is lesz, de

Leonyid Brezsnyev és Müruiicn Ferenc eivtársak a tanácskozáson

ne siessünk annyira, várjunk

még egy kicsit.

Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelőszövetkezetben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is. a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom: hogy egyetértek ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom •azt, hogy ne siessünk annyira, várjunk egy kicsit. (Nagy taps.) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásember- nek is meg kéll értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyos feltételek kellenek amit most a Központi Bizottság javasol. az nagy lépés ebben a* irányban.

Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést Nehogy azt higgyék, hogy én uszítani akarom a termelőszövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak van egy nagy baja, amit mindnyájan ismerünk: az, hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartani a szerződéses kötelezettségeket. A következő a baj: mezőgazda- sági termelésünk még nagyon nagy mértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika, stb. Ennélfogva az egyiic évben rossz, a másikban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik ét akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne a szerződéses áron adja át az árut, hanem drágábban (Derültség.), ha viszont beüt egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az első osztályú árura, s azt mondja: ez csa® négy ed osztály ú. (Derültség.)

Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betartaná a szerződést: a tsz-ek is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is, meg a termelőszövetkezetnek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, árit- miát visz mezőgazdasági termelésünkben. A tsz-tanácsok- kal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha majd es működik, a mezőgazdaság sokkal több termést ad az országnak, olcsóbban és jobb minőségben.

Elvtársak! A harmadik ötéves tervet az országgyűlés jóváhagyta. S a terv — ahogyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezetése.

Mindnyájan végighallgattuk Szviridov elvtársnőnek, az ófehértói tsz elnökének beszédét. Nehéz beszéd volt, azt hiszem, mindnyájunk számára. Lehet azon nevetni is, de akár sírhattunk volna is.

Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni de ha csak valameny- ryire is jól csináljuk és rendezzük el a dolgokat, az elvtársnő által felrótt fonák jelenségek megszűnnek.

Még egy érvet szeretnék felhozni. A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi elvtórsnő szólt Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal van ott és még az is sajátossága ennek a taz-nek, hogy három olyan 'nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezőre jutni. Ma a magyarok, délszlávok és németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy megkülönböztetés

(Folytatás a 3. oldalon.)