Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-03 / 286. szám

2 NÖGR AD rtfvromKar 8. srombat (Folytatás az 1. oldalról) lyek akadályozzák a házi épít­kezéseket. Végh László, a Pamutnyo- moipari Vállalat vezérigazga­tója beszámolt a kongresz- szusnak a több mint 25 ezer embert foglalkoztató vállalat munkájáról. Hangsúlyozta, hogy három év eredményei bi­zonyítják: helyes volt a gyá­rak összevonása, mert növe­kedett a gazdasági hatásfok & nagyobb nyereséget tud­nak biztosítani az államnak s nagyobb jövedelmet dolgo­zóiknak. A továbbiakban elmondotta, hogy a Pamutnyomóipari Vál­lalat dolgozói helyeslik a gaz­daságirányítás reformját. Ez­után beszámolt a vállalat párt- szervezetének munkájáról. El­mondotta, hogy a vállalat- vezetés munkáját megkönnyí­tette a pártszervezet. A kö­vetkezetes felvilágosító és ne­velő politikai munka nemcsak á vállalatvezetés munkáját segítette, hanem növelte a pártszervezet tekintélyét is. Ezután szünet következett. _ Szünet után Nemes Dezső­nek, a Politikai Bizottság tag­jának elnökletével folytatódott az ülés. Max Reimann, a Német Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára emel­kedett szólásra. Hangoztatta: szorosan összefűz minket az önök pártjával az a közös tö­rekvés, hogy megőrizzük a német mili torizmus, és impe­rializmus által fenyegetett Európa békéjét és biztonságát. Beszélt a nyugatnémet mo­nopoltőke leplezetlen szándé­káról, hogy bekebelezze a Né­met Demokratikus Köztársa­ságot, visszaállítsa az 1937-es határokat és „újrarendezze” Európát. Max Reimann rámutatott arra, hogy e két legjagresszí- vebb imperialista hatalom — az NSZK és az Egyesült Ál­lamok — összeesküvése nem­csak a Német Szövetségi Köz­társaság számára jelent sú­lyos politikai és gazdasági ve­szélyt, hanem minden népet és államot érint, és súlyo­san veszélyezteti a világbékét. A Német Szövetségi Köz­társaság számára csak egy ki­út van: jelenlegi politikájá­nak alapvető megváltoztatá­sa. Az új politikának a vi­lágon és Németországban meg­levő realitások elismeréséből kell kiindulnia. Ez magában foglalja azt is, hogy a hatá­rok revíziójáról és az atom­fegyver birtoklásáról mondja­nak le és létesítsenek nor­mális kapcsolatokat minden országgal, köztük a Német Demokratikus Köztársasággal is. Az új politikának számot kell vetnie a legszélesebb nép­tömegeknek egy európai biz­tonsági rendszer megalkotásá­ra irányuló törekvéseivel. Pártunk leleplezi a lakos­ság előtt a bonni politikát, és arra törekszik, hogy növelje a béke biztosításáért érzett felelősségtudatot, és megmu­tassa a biztonsághoz vezető utat. A vietnami nép elleni ame­rikai agresszió veszélyes ki­terjesztése miatt a legégetőbb feladatnak tartjuk valameny- nyi kommunista párt akció­egységének helyreállítását. Ez ma a proletár nemzetköziség elsőrendű kötelessége. Nagy gondot okoz nekünk a kínai vezetők magatartása, amely árt a szocializmus te­kintélyének, s bátorítja az amerikai és nyugatnémet imperialistákat agresszióé po­litikájuk folytatására. A Német Kommunista Párt támogatja a világ valameny- nyi kommunista és munkás­pártja tanácskozásának gon­dolatát, hogy az összes test­vérpártok imperializmus és neokolonializmus elleni harca egységes, és még hatékonyabb legyen. Pártunk mint a múlt­ban, a jövőben is mindig azon fáradozik, hogy hozzájáruljon a kommunista világmozgalom egységéhez. Ezután Garai Gábor költő ez írótársadalom nevében kö­szöntötte a kongresszust. — Ügy hiszem, mondotta, — napjainkban mind világosabbá válik, hogy a magyar írók túlnyomó többsége a masa sajátos eszközeivel ugyan­azt a nagy társadalmi, nem­Tanácskozik az MSZMP IX. kongresszusa zeti célt, a szocializmus tel­jes felépítésének ügyet igyek­szik szolgálni, mint minden tisztességes, a tulajdon boldo­gulását nem mások rovására kereső dolgozó ember. Garai Gábor helyeselte a javaslatot, mely lehetővé ten­né a szülő anyáknak, hogy havi hatszáz forintos segély mellett két és féléves koráig kisgyermekükkel otthon ma­radhassanak. Kiemelte azok­nak az íróknak, újságíróiénak, szociográfusoknak a szerepét akik a népesedéssel kapcso­latos gondok felvetésében, a kérdés ébrentartásában részt vállaltak. A másik gondolatsor iro­dalmunk fokozódó külföldi si­kereivel foglalkozott — Ma már ott tartunk — mondta Garai Gábor —, hogy még egy nyugatnémet költői antológia is a huszadik szá­zad legnagyobb költői között tartja számon, és szerepelteti József Attilát. Egy Franciaor­szágban néhány éve megjelent magyar költői antológia, amely az ómagyar Mária Si­ralomtól napjainkig nyújt át­tekintést líránkról, a nyugati költői világ egyik legizgalma­sabb eseménye lett Garai Gábor kiemelte, hogy a döntő lépést irodalmunknak az elszigeteltségből való kitö­réséhez a Szovjetunió testvé­ri barátsága, a szovjet köl­tők és írók segítsége jelen­tette. Ezután az európai köl­tők ez év októberében Buda­pesten megrendezett nemzet­közi találkozójával foglalko­zott, megemlítve, hogy ez a költői összejövetel nagy iro­dalmi, erkölcsi és politikai siker volt. Engedjék meg — mondotta végezetül, hogy elismerése­met fejezzem ki a Központi Bizottság beszámolójáért, amely nekem mint írónak nem csupán evidens igazsá­gaival, de tömör, tudatos é6 gazdaságos szerkezetével, szép stílusával is maradandó él­ményt szerzett. Ezután Boros Ottóné a szol­noki közgazdasági szakközép­iskola igazgatóhelyettese ka­pott szót. Részletesen szólott az isko­lareform végrehajtásának Szolnok megyei tapasztalatai­ról. Elmondotta, hogy az is­kolázottság szempontjából el­maradott megye az oktatá­si reform során felzárkózott az országos szinthez. Az iskolareformmal kapcso­latban javasolta, hogy az új típusú szakközépiskolák háló­zatát országos terv alapján, nagy körültekintéssel építsék ki. Ezután a fizikai dolgozóik gyermekeinek továbbtanulásá­ról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek na­gyobb arányú továbbtanulása érdekében kettős feladatat kell megoldani. Egyrészt kiemelten kell foglalkozni a középisko­lákban a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeivel, más­részt a felvételi bizottságok­nak a tárgyi tudás mellett fi­gyelembe kell venniük a je­lentkezők erkölcsi-politikai felfogását, magatartását, tár­sadalmi tevékenységét is. A pedagógus-képzés egyes problémáiról szólva kifogásol­ta, hogy jóllehet, az egyetemek­ről. főiskolákról kikerülő pe­dagógusok nagy többsége osz­tályfőnök lesz, nem kapnak olyan pedagógiai, módszerta­ni előképzést, amely segíte­né őket osztályfőnöki nevelő­munkájuk jó ellátásálban, A nők helyzetével kapcso­latban elmondotta: a vezető beosztásban dolgozó nők ará­nya messze elmarad foglal­koztatottságuk arányától. Végezetül örömét fejezte ki a gyermekgondozási segélyre vonatkozó javaslat felett, majd hangsúlyozta: messzemenően egyetért a Központi Bizottság beszámolójának ama megálla­pításával. hogy a gyermek­szaporulat nemcsak anyagi, hanem etikai, egészségügyi, és szemléletbeli kérdés is. Ezután Hans Mahle, a Nyu­gataberlini Német Szocialista Egységpárt Elnöksége Titkár­ságának tagja köszöntötte a kongresszust, majd arról be­szélt, milyen nagyok a Nyu­•itaberlini Német Szocialista Egységpárt a munkásosztály és egyéb haladó erők felada­tai, mert a céljuk az, hogy keresztülhúzzák a nyugatné­met imperialistáknak a békét veszélyeztető sötét terveit. Az Egyesült Államok vietna­mi agressziójáról szólva el­mondotta, hogy Nyugat-Ber- lin dolgozóinak körében is egyre nagyobb méreteket ölt a hősiesen küzdő vietnami aép melletti szolidaritási moz­galom. A nemzetközi munkásmoz­galom kérdéseit taglalva hang­súlyozta, hogy pártjuk a leg­határozottabban visszautasítja a Kínai Kommunista Párt ve­zetőinek támadásait, amelyek a kommunista és munkáspár­tok moszkvai értekezletén ki­alakított irányvonal és az SZKP ellen irányulnak. Eivind Wik, a Norvég Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Titkárságának tagja tolmácsolta a Norvég Kom­munista Párt üdvözletét, majd elmondotta: körülbelül egy éve alakult meg a „Norvég Szolidaritási Bizottság Viet­namért.” A bizottság teljes erővel azon dolgozik, hogy szerte az országban nagyará­nyú tiltakozó tüntetéseket ké­szítsen elő az Egyesült Ál­lamok embertelen vietnami háborúja ellen. A nagy ak­ciót december 10-re, az em­beri jogok napjára tervezzük. Másik fontos célunk, hogy hazánk kilépjen a NATO-ból. Eivind Wik ezután az élet­színvonal alakulásáról be­szélt. Elmondta, hogy az inf­lációs folyamat felemészti azokat a béremeléséket, ame­lyeket a munkásoknak idő­ről időre sikerül elémiök. Ezután Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja szólt arról a hallatlan méretű természeti csapásról, amely hazája egy részét sújtotta. Az olasz nép a -szerencsétlenség­ben nagyfokú érettségről, egy­ségről tett tanúbizonyságot. Megemlítette azt a nagysze­rű szolidaritást, amely sok or­szág, elsősorban a Szovjet­unió részéről megnyilvánult irántuk. A továbbiakban el­itélte az amerikaiak vietnami agresszióját Méltatta azt a segítséget, amelyet a Szovjet­unió nyújt Vietnamnak és hangsúlyozta, hogy az olasz nép egyértelműen elutasítja a kínai kommunista vezetők szovjetellenes egységbontó po­litikáját. Rámutatott, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilárdí­tására kell törekedni. Az Olasz Kommunista Párt a marxiz­mus—lenini zmus, a szocialista nemzetköziség szellemében kész kellő figyelemmel meg­vizsgálni azokat a javaslatokat és kezdeményezéseket, ame­lyek alkalmasak arra, hogy el­vezessenek a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­nek megerősödéséhez. Ezután Antonio Ramos, a Por­tugál Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja ar­ról beszélt, hogy milyen ne­héz körülmények között foly­tatják harcukat a portugál kommunisták. A kormány el­nyomó apparátusának ereje elsősorban ellenünk irányul, akik következetesen küzdünk a fasizmus ellen, hűek vagyunk a munkásosztály és az egész por­tugál nép ügyéhez — mondot­ta. Salazar börtöneiben antifa­siszta harcosok százai sínylőd­nek, közöttük pártunk né­hány kiemelkedő vezetője, akiket most az a veszély fe­nyeget, hogy a gyarmatokon elhelyezett koncentrációs tá­borokba deportálják őket. Számukra ez a halálos ítéletet jelentené. Kérjük valamennyi ország haladó erőinek szolida­ritását, támogatását e veszély elhárításához. A továbbiakban hangsú­lyozta: a mi pártunk a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységében. a Szovjetunióval való barátság­ban és együtműködésben lát­ja a szocializmus világméretű győzelme nagy ügyének leg­jobb biztosítékát. A felszólaló ezután a portugál kommunis­ták nevében sok sikert kívánt a pártkongresszusnak. A csütörtöki utolsó felszó­laló Salvatore Coralló, a Pro­letár Egység Olasz Szocialista Pártja Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tit­kára volt. — Jelenlétünk az önök kongresszusán azt fejezi ki — mondotta —, hogy érdekel bennünket, amit önök a szo­cializmus építéséért, a béke védelméért, a hős vietnami nép megsegítéséért és a nem­zetközi munkásmozgalom egy­ségéért tesznek. Jelenlétünk­kel is hitet teszünk a prole­tár-internacionalizmus elvei­hez való hűségünkről, mert mi is szerény részesei vagyunk a nemzetközi munkásmozga­lomnak. Még három éve sincs, hogy pártunk megalakult, és az olasz választáson máris körülbelül egymillió szavazatot kapott. Erőnket az Olasz Kommunista Párt oldalán or­szágunk munkásmozgalmának szolgálatába állítjuk. Kérjük, tekintsék azt a nemzetközi munkásmozgalom méreteiben nem nagy, de erkölcsileg és politikailag méltó részének. Pártunk Központi Blzottsá. ga állást foglalt amellett, hogy küzdjünk a nemzetközi mun­kásmozgalom egységéért. Ez az állásfoglalás szükségsze­rűen magában foglalja a kí­nai párt tevékenységének szi­gorú bírálatát is. A pénteki vitában elsőként Fehér Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se szólalt fel. OTegft erem tjük mezőgazdaságunk ered meny es továbbfejlődésének feltételeit Tisztelt kongresszus! A VIII. kongresszus óta el­telt évek egyik fő jellemzője, hogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlődött. Pártunk IX. kong­resszusa megelégedéssel álla­píthatja meg: a szocialista forradalom ügye sikeresen ha­ladt előre a mezőgazdaságban ban is. Szövetkezeti parasztságunk — tapasztaltabb testvére, a munkásosztály segítségével, szocialista államunk és tár­sadalmunk hathatós támoga­tásával — bátran hozzáfogott az új életforma kialakításá­hoz. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink nagy többsége az utóbbi években megszilárdult. Fiatal nagyüzemi mezőgaz­daságunk eredményes tovább­fejlődésének igen fontos felté­teleit teremtjük meg a gazda­ságirányítási reform megvaló­sítása során. A Központi Bizottság állás­pontja szerint a mezőgazdasá­gi ár-, adó- és pénzügyi rend­szer • továbbfejlesztésével is arra kell törekedni, hogy gaz­daságpolitikánk végrehajtásá­hoz kedvezőbb feltételeket te­remtsünk. A harmadik ötéves tervben fokozatosan olyan mezőgazda- sági árszínvonalat igyekszünk kialakítani, amely a mezőgaz­dasági munka növekvő ter­melékenysége mellett a gaz­daságok többsége számára le­hetővé teszi, hogy saját árbe­valósíteni, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasz­tói árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a városi fo­gyasztók érdekeit is szem előtt tartva, a felvásárlási árakat csak kisebb mértékben emel­hetjük, viszont egybekapcsol­juk azt a termelőszövetkeze­tek korábban felgyülemlett hi­teleinek rendezésével. Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csökkent az értéke. Hasonlóképp kiesett a termelésből, az átszervezés utáni években létrehozott ide­iglenes építmények, öntözőte­lepek, egyéb befektetések je­lentős része is. Ezenkívül az állóeszközök egy része az el­múlt években fokozatosan el­használódott. A termelőszö­vetkezetek viszont — pénzügyi eszközök híján — ez év ele­jéig nem képezhettek amorti­zációs alapot. Ennek következ­ménye az volt, hogy a fejlesz­tés zöme, de a pótlás egy ré­sze Is állami hitelből történt. Mindezek miatt válik szük­ségessé a termelőszövetkeze­tek hitelállományának rende­zése. A kormány ebben a hónapban döntéseket hozott a hitelrendezésre. Ezt a követ­kező alapelvek szeri it kell a jövő esztendőben lebonyolíta­ni: — A hitelrendezés során tö­rölni kell a termelőszövetke­zeteket terhelő állóeszköz- és középlejáratú forgóeszköz­vételeikből mindinkább pótol­hassák az elhasználódott álló­eszközöket, fedezni tudják anyagi ráfordításaikat; tagja­iknak a bérből élők életszín­vonalához közelítő személyi jövedelmet nyújtsanak; s vé­gül a termelés tervezett bő­vítéséhez szükséges felhalmo­zást — illetve az erre a cél­ra felvett hitelek visszafizeté­sét — saját erőből fedezni tudják. Az önálló gazdálkodás e kö­vetelményeit a gazdaságok egy taszénél csak olyan fokú to­vábbi mezőgazdasági árszín­vonalemeléssel lehetne meg­hitelből azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelés« után nincs fedezete; — A hitelrendezés után megmaradó hitelállomány ara- gyos legyen a ténylegesen használható eszközállomány­nyal; — A fennmaradó hitelállo­mány törlesztésének ütemezé­sét a termelőszövetkezet tény­leges teherbíró-képességétől függően kell meghatározni: a hitelrendezés fontos célja, hogy a hitelfegyelem megszi­lárdulhasson. Az eddigi ár- és hitelrende­zés együttesen lehetővé teszi. hogy a termelőszövetkezeteié már 1967. január 1-től meg« teremtsék az állóeszközök tel­jes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból nemcsak pótlásra, hanem bizo­nyos korszerűsítésre és ki­sebb bővítésre is mód nyílik. A hitelrendezést felhasznál­juk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben ál­landóan lekötött és növekvő forgóeszköz-állomány szintjé­ig fel kell tölteni a forgóala­pokat, nagy ob részt saját erő­ből. E célból a szövetkezetek a részükre most, egyszeri alka­lommal nyújtott középlejára­tú forgóeszközhitelek segítsé­gével létrehozhatják a terme­lésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagysá­gú — forgóalapjukat. Szeretnénk kiemelni két lé­nyeges körülményt. Az egyik: a felvásárlási ár­emelés és a termelőszövetke­zeti hitelrendezés nem első­sorban a szövetkezeti paraszt­ság személyes jövedelmének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fejlődését szolgálja s ezúton forrása les* nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelmek jövőbeni emelkedésének is. Azért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók egy része rendsze­rint csak az előbbire gondol, ha a felvásárlási árak emelé­séről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emelked­ni fognak, mégpedig a nép- gazdasági tervekben előirány­zott ütemben. A másik lényeges körül­mény az, hogy a mezőgazda- sági árszínvonalnak a harma­dik ötéves tervben reálisan várható emelkedése és a mos­tani hitelrendezés a termelő- szövetkezetek egy részében — különösen a mostoha termé­szeti körülmények között gaz­dálkodó gyenge szövetkezetek­ben — még nem teszi lehető­vé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz ugyan, hogy a felgyűlt hitelek na­gyobb részét a mostani ren­dezés során törlik. De az is igaz, hogy a rendszeresített amortizációs alapot saját ár­bevételeikből csak részben tudják fedezni, mert a mos­toha természeti viszonyok mi­att még az egyszerű újrater­melésre sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú állami támogatását én- utón is fenn kell tartami. Tisztelt kongresszus! A mezőgazdasági tervezés kialakult rendjében már a múlt év második felében tör­téntek bizonyos változtatások az új mechanizmus szellemé­ben. Az állami gazdaságokban körülbelül egyharmadáva] csökkentették a kötelező terv­mutatók számát. A felvásárló vállalatok az Idei felvásárlá­si szerződéseket a termelőszö­vetkezetekkel már közvetlenül kötötték. A mezőgazdasági termelés- ben előbb említett változtatá­sok azt a célt szolgálták, hogy növekedjék az állami gszda- tagok és termelőszövet' ^-otek önállósága, erősödjék a gaz­daságok és a felvásárlók köz­vetlen gazdasági kapcsolata,* tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feladató’: elvégzésétől. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom