Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-03 / 286. szám
1966 december 3. szombal NOGRÄD 3 (Folytatás a 2. oldalról) Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Az intézkedések a tervezett mennyiség leszerzödé- sében nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. Már a közeljövőben igyek- szunK tovább bővíteni a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A me zőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része képes is az ilyen kiegészítő tevékenységet gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különböző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás stb) saját üzemi szükségleteik kielégítésére vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek tagjainak, családtagjainak folyamatos es helyi foglalkoztatása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kisipari termelőszövetkezetekkel és földművesszövetkezetekkel. A munkásosztálynak és a városi lakosságnak csak előnyös, ha a mezőgazdasági üzemek gazdasági tevékenységének bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztságunk is jól jár, mert aszúk értelemben vett mezőgazdasági tevékenység sok nagyüzemben nem nyújt sem kielégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt a dolgozók életkörülményeinek javítására. Fontos célunk, amint azt a kongresszus határozati javaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a termelőerők fejlődésének útjából hárította el a legfőbb akadályt, hanem — éppen az előbbi réven a parasztság társadalmi helyzetének, szociális körülményeinek gyökeres megváltoztatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült kedvezményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Fokozatosan, még a harmadik ötéves terv időszakában a családi pótlék is azonos lesz a munkásokéval. Rövid idő múlva új szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapelveiben és rendszerében azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli, hiszen a nyugdíjjárulék-befizetósi rendszer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egységesen a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalom- biztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni, az a 7,5 százalék magába foglalja a betegellátási és baleset-biztosítási járulékot is. Ezenkívül a szövetkezeti tagok jövedelmük után a bérből élőkével azonos módon progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot). Emellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 száza1 ékát a szövetkezet tágjait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szí'. otkezet által meghatározót* egyéb szociális, kulturális ’dadások fedezésére. $.7 új termelőszövetkezeTanácskozik az MSZMP IX. kongresszusa ti nyugdíjrendszer a párt- kongresszus jóváhagyó állásfoglalása esetén 1967. január elsején lép életbe. Ügy gondoljuk, ezek az intézkedések, különösen a középkorú férfiakat és a mai fiatalokat ösztönzik majd ar ra, hogy falun maradjanak, s talán részben a lassú visszaáramlást is elősegítik. Tovább fejlesztjük a jövedelemelosztási módszereket isv Előmozdítjuk, hogy a szövetkezetek az évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb azonban 80 százalékát termelési költségként — már évközben garantáltan és rendszeresen munkadíjként kifizethessék a teljesített munka után tagjaiknak. A mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezeteknek az állam segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel mértékétől függően ’ és ennek előmozdítására — az adott viszonyoknak megfelelő évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb 80 százalékát, ők is garantálhassák és kifizethessék. A jövedelemelosztási és munkadíjazási formák megválasztása természetesen ezután is a termelőszövekeze- tek belső ügye lesz. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk eredményei, a gazdasági irányítás reformja, a termelőszövetkezetek megszilárdulása és további erősítése lehetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyugvó, perspektivikus rendezését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően nálunk a termelőszövetkezetekben ez ideig csak a föld birtoklása volt a közös — a behozott paraszti földek azonban a tagok személyes tulajdonában vannak. A földtulajdon és a földhasználat jelenlegi állapota azonban egyre növekvő ellentmondásokra vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövetkezeti parasztok elhalálozása, az ennek következtében előállott öröklés, valamint a faluról való elvándorlás révén növekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdonába, akik nem termelőszövetkezeti tagok, nem foglalkoznak élethivatásszerűen mezőgazdasági munkával. Emiatt a termelőszövetkezetek használatában levő földeknek jelenleg már egyötöde van nem termelőszövetkezeti tagok tulajdonában. Az ennek következtében mintegy 130 ezer kívülálló személynek rendszeresen fizetett földhaszonbér évente hozzávetőlegesen 230 millió forinttal terheli a termelőszövetkezeteket. A földtulajdon és a föld- használat elkülönüléséből az öröklés és az elvándorlás folytán mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat biztonságát és nehezítik a hosz- szú távú befektetéseket. Éppen ezért a Központi Bizottság úgy látja, a szocialista forradalom teljes megvalósításához elengedhetetlen a szövetkezeti földtulajdon bevezetése és fokozatos kiterjesztése előnyös lesz ez a szövetkezeti parasztságnak és előnyös egész szocializmust építő társadalmunknak is. A szövetkezeti földtulajdon meggyőződésünk szerint a szocialista tulajdon egyik formájának tekintendői Megvalósítását fokozatosan és gazdasági eszközökkel lehet és kell elérni. A kívülálló személyek, a nem szövetkezeti tag örökösök tulajdonában levő földek megváltási ár ellenében kerülnek a szövetkezet tulajdonába, a szövetkezeti földalapba. Ügy- szintén megváltási (ha bár eszmei) ár ellenében kerülhetnek a szövetkezetek tulajdonába a használatukban levő állami tartalékföldek, ha ezt kérik. Ugyancsak megváltási árat kell fizetni annak a tsz-tagnak a részére, aki földjét felajánlja szövetkezeti tulajdonba. Az ilyer megállapodás a szövetkezet és a szövetkezeti tag földtulajdonos közötti szabad elhatározás, a legszigorúbb önkéntesség alapján jöhet estik létre. E téren mindenféle kampányszerűség szigorúan tilos a sietség és türelmetlenség káros. E folyamat hosszú idői fog igénybe venni, annál if inkább, mert a megváltási árral járó anyagi terheket maguknak a termelőszövetkezeteknek kell viselniük. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összhangban célszerű és szükséges a termelőszövetkezetek demokratikusan megválasztott társadalmi szervezeteinek kialakítása. E társadalmi szervezetek a következők lesznek: a termelőszövetkezetek országos kongresszusa, amely négy- évenként ül össze, továbbá a kongresszus által megválasztott országos termelőszövetkezeti tanács, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek. Legcélszerűbb, ha e szövetségek a megyéken belül a gazdasági tájkörzetek szerint alakulnak meg. E szövetségek elsősorban olyan feladatokkal foglalkoznak, amelyekkel a társult szövetkezetek megbízzák, illetve, amelyek választott szerveik határozataiból következnek. Így például elláthatják az egymás közti s az állami vállalatok közötti termelési. értékesítési, beszerzési együttműködés koordinálását; termelőszövetkezetek közötti létesítményeket, vállalkozásokat hívhatnak létre; felkérésre rendszeres ellenőrzést végezhetnek a résztvevő termelőszövetkezetek könyvelésében, ügyvitelében; ellátják a szövetkezetek jog-és érdek- védelmét stb. Kívánatos és javasoljuk, hogy a jövő évben tartsák meg a termelőszövetkezetek országos kongresszusát. Ezen a küldöttek tárgyalják meg a termelőszövetkezetek kérdéseit. Az új termelőszövetkezeti törvény és az új földjogi törvény tervezetét, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásával kaDcsolatos kérdéseket. A területi szövetségeket a termelőszövetkezeti kongresszus után célszerű megalakítani. Tisztelt kongresszus! Az idei év eredményei alapján megnyugvással állapítja meg a kongresszus, hogy a harmadik ötéves terv megvalósítása a mezőgazdaságban is megfelelően indult. A mező- gazdaság brutto termelése meghaladja a tervben előirányzott színvonalat. Az össz- felvásárlásban a tavalyihoz képest mintegy 3,5 százalékos növekedés várható. A mezőgazdasági és élelmi- szeripari export a múlt évihez képest előreláthatóan mintegy öt százalékkal nő. A jelentős belvízkárok ellenére jól sikerült a kenyérgabona termelése, a búza termésátlaga kát. holdanként 12.4 mázsa lett. A kenyérgabona felvásárlási tervét túlteljesítettük. A kukorica termésátlaga meghaladja a 17 mázsát, a cukorrépáé 185 mázsa, a burgonyáé 65 mázsa lett. A zöldségfélék hozama is magasabb a tervezettnél. A kedvező burgonya-, zöldség-, gyümölcstermés eredményeként nőtt a kínálat, a szabadpiaci felhozatal. Ezért — az alacsonyabb szabadpiaci árak eredményeként — a lakosság kiadásai ezekből a cikkekből, az idei évre számításba vett árakhoz képest, mint egy 300 millió forinttal kisebbek. Befejezésül Fehér Lajos hangsúlyozta: — Szövetkezeti parasztságunk, mezőgazdasági dolgozóink és vezetőink munkájukban továbbra is biztosan számíthatnak a párt, a kormány és az egész társadalom legmesszebbmenő támogatására! Fehér Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Tömpe István, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. A mamlátfumviKS^áló bizottság1 jelentése A mandátumvizsgáló bizottság megbízatásának megfelelően munkáját elvégezte és jelenti a kongresszusnak: A Központi Bizottság határozata alapján a budapesti, a megyei és a fegyveres erők pártértekezletein 559 szavazati és 49 tanácskozási jogú küldöttet választottak meg. A kongresszuson jelen van 554 szavazati jogú küldött, a kongresszus tehát határozatképes. A hiányzó küldöttek igazoltan vannak távol. A kongresszus küldötteit felelős megbízatásukra a pártértekezletek gondosan választották ki és készítették elő. A küldöttek valamennyien részt vettek a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitáiban, a pártértekezletek eszmecseréiben. Jól ismerik a párttagság és a pár- tonkívüliek véleményét, lelkiismeretesen dönthetnek a szocialista építés — itt, a kongresszusi beszámolókban javasolt — soron következő feladatairóL A jelentés ezután a szavazati jogú küldöttek legfontosabb adataiból összeállított statisztikával mutatta ki, hogy a kongresszuson minden réteg (a termelő munkában résztvevő fizikai dolgozó, üzemi munkás és tsz tag-, gazdasági vezető, értelmiségi foglalkozású — tudós, mérnök, orvos, pedagógus, író, újságíró, jogász-, állami, államigazgatási, társadalmi és tömegszervezeti vezető, a fegyveres erők tagjai, pártfunkcionárius munkás) képviselve van. A jelentés szerint a küldöttek 16,8 százaléka nő, és 83,2 százalék férfi. Az életkorszerinti statisztika megmutatja, hogy minden korosztály képviseletet kapott. A szavazati jogú küldöttek 15,2 százaléka már a felszabadulás előtt tagja volt a pártnak 1944—1956 között a küldöttek 76,4 százaléka lépett a pártba, 1956 után 8,4 százaléka. A VIII. és IX. kongresszus közötti fejlődés tendenciáit bizonyítja, a küldöttek párt- és állami iskolai végzettségének növekedése is. Pártiskolát 13,1 százalékkal, és magasabb pártiskolát pedig 18,6 százalékkal végeztek többen. Az érettségizettek száma 6,8 százalékkal, az egyetemet és főiskolát végzettek száma fjedig 9,3 százalékkal növekedett. összevetve a szavazati jogú küldöttek adatait, megál- lapíható, hogy a kongresszuson képviselve van a párt három generációja, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, férfiak, nők és fiatalok. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy pártunk a munkásosztály, az egész dolgozó nép pártja. A jelentést a kongresszus tudomásul vette. Ezután Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára szólalt fel. Javítsuk a pártmunka módszereit. fokozzuk hatékonyságút Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a Nógrád megyei kommunisták üdvözletét tolmácsoljam. A 18 000 Nógrád megyei párttag a vezetőség újjáválasztása és a pártértekezletek során megbízott bennünket, hogy fejezzük ki teljes egyetértésünket az MSZMP politikájával, tegyük szóvá a kongresszuson: az eddigi politikát kell még következetesebben és még célratörőbben tovább folytatni. Az augusztus óta megtartott sok-sok tanácskozáson a kommunisták meghányták-vetet- ték négyéves fejlődésünk eredményeit. Beszéltek az előrehaladásunkat gátló tényezőkről, gondjainkról, problémáinkról. Az elért nagyszerű eredményeket úgy fogjuk fel, hogy azok biztos alapot teremtettek további egészséges fejlődésünkhöz. Elbizakodottság nélkül mondhatjuk, hogy a szocializmus alapjának lerakásától eltelt időszak törté_nelmi jelentőségű fejlődést hozott. Engedjék meg, hogy ennek az igen pozitív fejlődési szakasznak az eredményét elmondjuk a kongresszusnak is. Megítélésünk szerint, az eltelt időszak legfőbb jellemzője, hogy dolgos hónapokat, éveket, kemény és szívós munkával eltöltött napokat hagytunk magunk mögött. A munka évei voltak ezek. Nagy, látványos, szenzációs fordulatoktól mentesek ugyan, de annál gazdagabbak a munka gyümölcsében, népünk jólétének. boldogulásának emelkedésében. Az iparban a 70—100 éves gyárak rekonstrukciója tovább folytatódott. Többlettermelésünket háromnegyed részben a termelékenységből biztosítottuk. A mezőgazdaságban nagyreszt megszilárdultak a nagyüzemek. Tovább épültek városaink, szépültek falvaink. Elkezdtük Salgótarján rekonstrukciós jellegű átépítését. Aki még a VIII. kongresszus idején járt Salgótarjánban és véleményt mondott a városról, a legnagyobb jóindulattal is csak azt fejezhette ki, hogy nagyon szép a város környéke. Ma pedig már nemcsak a környék. Különösen szembetűnő a falvak fejlődése. Egyetlen falut, Drégelypalánkot emelném ki. Többen emlékeznek arra. hogy a VIII. kongresszuson Kádár elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában idézte Móricz Zsigmondot, aki a 30- as években járt a faluban és tragikusan festette le a viszonyokat. Kádár elvtárs 1962-ben Drégelypalánk termelőszövetkezeti község nagyszerű eredményeiről beszélt. Szeretnénk most számot adni arról, hogy mi történt a faluban az elmúlt négy esztendőben: 1962-ben a termelőszövetkezetieknek ötmillió forint közös vagyona volt, ma eléri a 16 milliót. Akkor az egy tagra jutó évi jövedelem 15 000 forint volt, tavaly már 25 900 forint és ebben az évben körülbelül 35 000 forint körül alakul. 1962-ben 20, ma 11(1 televíziós készülék van a faluban, akkor 193 újságelőfizető volt. ma 566-an olvasnak rendszeresen napilapot és még sorolhatnánk az eredményeket. És amit számokban nem tudunk kifejezni, az emberek öntudatának növekedését, a lelkes részvételt a közös munkában, a jövőbe, a szocializmusba vetett hitet. Ez a falu kiemelkedik a többi közül és ma még példaképül lehet állítani, de mint cseppben a tenger, úgy mutatja jövőnket, azt az utat, amerre a szocializmus teljes felépítése során haladnunk kell. Tisztelt kongresszus! Nem soroljuk tovább ered ményeinket, vannak gondjain! is és a kettőnek a szintézise határozza meg munkánkat. Engedjék meg, hogy mint pártmunkás — a továbbiakban — a pártmunka néhány kérdését tegyem szóvá. A kongresszus vitájában többen beszéltek a pártmunkáról, a párt vezető szerepéről. Ezek valóban nagy jelentőségű kérdések. A magam részéről arról szeretnék szólni, hogy — miután a párt politikája egyértelmű és világos, a célkitűzések hűen tükrözik korunk feladatait — milyen módon kell dolgoznunk a gyakorlatban. A pártmunka módszere, stílusa megítélésünk szerint jobban kerüljön előtérbe. Az elmúlt években soha nem a célkitűzés megjelölésével, a párt politikájának lényegével volt problémánk, hanem a helyes politika megvalósításának „hogyan”-jában jelentkeztek helyenként félreértések. A párt foglalkozzon politikával! — mondhatná valaki, hiszen politikai párt vagyunk. Ez így igaz, mégsem fejezi ki a teljes valóságot. A társadalmi, ideológiai, politikai kérdések és a gazdasági feladatok kölcsönösen hatnak egymásra. Az utóbbi időben a „tiszta” pártmunka elleni fellépés során, főleg a gazdasági kérdések kerültek a párt érdeklődésének homlokterébe. A termelőerők kérdésével való foglalkozás nagyon is indokolt egyoldalú eltúlzása azonban az emberektől függetlenítve. már nem helyénvaló. Mi a pártértekezleten úgy fogalmaztunk, hogy többet kell politizálni. Az emberek tudatának, világnézetének, életszemléletének formálásával lényegesen többet kell törődnünk. Természetesen nem abban a felfogásban, hogy a párt most már a gazdasági kérdéseket elhanyagolja, hanem úgy, hogy megkeressük a gazdaság és a politika érintkezési pontjait. így dőlt el az a kérdés, hogyan fogjuk fel a pártmunka operativitását. Valóban riem helyes, ha az üzemi pártbizottság titkára anyagbeszerzői vagy diszpécser szerepet tölt be. Ugyanakkor nem térhet kS az embereket, a népgazdaságot foglalkoztató, alapvető gazdasági és termelési kérdések elől. Valószínű, hogy a jövőben szűkítenünk kell a gazdasági kérdések túlzott skáláját. A főbb gazdasági kérdések pártellenőrzése mindenképpen feladatunk marad a jövőben is. Ézt megköveteli tőlünk a gazdaságirányítás reformja is. Ügy véljük, hogy megyei pártbizottsági szinten a járási és ipari pártbizottságoknál e* a kérdés nagy részben a helyén van. vág; a közeljövőben a helyére kerül. Többet kell tennünk a pártalapszer- vezeteknél, hogy helyesen fogják fel ezeket a feladatokat. Munkánkban nagyobb súlyt kap a pártalapszerve- zetek segítése, munkamódszereik, stílusuk tökéletesítése A segítést ott kell majd kezdeni, hogy mivel foglalkozzanak, mit vegyenek programjukba? Kit és miről számoltassanak be? Miről és kire hozzanak határozatokat? Milyen legyen a határozatok jellege? Hogyan térjenek vissza el lenőrzésükre ? Jó néhány helyen azzal kezdik a taggyűlést, hogy a korábban hozott határozatokról adnak, számot. Több nagyüzemünknél eredményesen vezettük be azt a módszert, hogy egyik hónapban taggyűlést, a másikban pártcsoport- ülést tartunk. Ez megköveteli a pártcsoport szerepének új felfogását. A partcsoport- bizalmi ma már nemcsak a tagdíjakat szedi be, hanem mint valami kis taggyűlésen, a pártmunka egyéb, nagyon ts fontos kérdéseivel foglalkozik. Megvizsgáltuk ; nagy létszámú, 100—140 fős Nőszervezetek taggyűlésen, és azt tapasztaltuk, hogy mindig ugyanaz a 10—15 ember aktivizálódott és számosán voltak olyan 20—21 éves párttagok, akik 1945-től jóformáin alig szóltak a kérdésekhez. A párt(Folytatóis a 4. oldalam^
