Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-11 / 293. szám

2 Nrtf!R*n Í9RR december 11. vasárnap Rhodesiát nem nyugtolonitjo az esetleges oioi-embatgá Smith layírozik Macaoi jelentés HONKONG (MTI) Macaoból származó hírekre hivatkozva jelenti az Űj Kí­na nírü i iksége. hogy a kis portugál gyarmaton to­vábbra is igen feszült a lég­kör. Az elmúlt napokban a portugál hatóságok házkuta­tásokat tartottak, fegyveres katonák és rendőrök járják az utcákat, és tartóztatnak le kínai lakosokat. Pillanatnyi­lag több mint 60 macaoi la­kost tartanak jogtalanul bör­tönben. ezen kívül számos más elhurcolt ember hollété­ről nem tudnak. Az a portu­gál jelentés, amely szerint az előző erőszakoskodásoknak 123 sebesült áldozata és 8 halottja volt, jelentéktelenite- ni igyekszik a tényeket. NEW YORK (Reuter) George Brown, angol kül­ügyminiszter pénteken délután New Yorkból repülőgépen visszautazott Londonba. LONDON Az ITV (független televí­zió) pénteken este Smith-in- terjút sugárzott. Smith kijelentette, hogy Rhodesiát nem nyugtalanítja az esetleges olaj-embargó. Ar­ra a kérdésre azonban nem volt hajlandó válaszolni, hogy miképpen akarja kijátszani az ENSZ által elhatározandó olaj-szállítási tilalmat. A rhodesiai miniszterelnök kijelentette hogy Wilson an­gol miniszterelnök és Bow­den, a nemzetközösségi ügyek minisztere félreértette a „Ti- ger”-en kötött megállapodást. ö, mármint Smith, állítólag csak arra vállalt kötelezettsé­get, hogy a „munkaokmányt” kormánya elé terjeszti, nem pedig arra, hogy javasolja el­fogadását. A szakadár rezsim vezető­je egy másik kérdésre vála­szolva közölte, hogy nem fog­ja önhatalmúlag kikiáltani a köztársaságot. Ehhez előbb feltétlenül ki fogja kérni a lakosság — értsd: a fehérek — véleményét. Szavaiból ki­tűnt, hogy Rhodesia fehér la­kossága körében népszavazás; tartana, amiben csak azok ve­hetnek részt, akiknek van vá­lasztási igazolványuk. Ez kö­rülbelül kétszázezer embert érint, Rhodesiában ennyi a fehérek száma. Az afrikai la­kosság négymillió körül van. Csehszlovák—kanadai közös közlemény Paul Martin elfogadta Václav David meghívását PRÁGA (CTK) Václav David csehszlovák külügyminiszter kanadai lá­togatása alkalmából csehszlo­vák—kanadai közös közle­ményt adtak ki- A közlemény hangsúlyozza, hogy Václav David csehszlovák, és Paul Martin kanadai külügymi­niszter komoly aggodalmát fejezte ki a vietnami helyzet miatt, amely fenyegeti a vi­lágbékét. A két külügyminiszter tá­mogatja a nemzetközi ellen­őrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelés gondolatát. Állást foglalnak a nukleáris fegyver elterjedését megakadályozó nemzetközi egyezmény megkötése mellett, intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség eny­hítése érdekében, híven a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltásáról és a kozmi­kus térség békés célú fel- használásáról szóló egyez­mény megkötésének. A nem­zetközi vitáknál elítélik az erőszak alkalma-ását vagy az erőszakkal való fenyegetőzést, és szükségesnek tarifák a fej­lődő országok gazdasági meg­segítését. Paul Martin elfő- •o'-Hr* v£'-*,,qv r)°\r'd sát, hogy látogasson el Cseh­szlovákiába. Olajcsata KAIRO (MTI) Ibrahim Makhusz Szíriái külügyminiszter, aki az Arab Liga védelmi tanácsán vesz részt Kairóban, kijelentette, hogy a haladó arab országok támogatják Szíriát az Iraq Petróleum Comany-val szem­ben. A Progres Egyiptien hírt ad egy veszélyes manőverről; az IPC nem küld tartályha­jókat Banyas Szíriái kikötőbe, ahol az olajvezeték véget ér. Az olajtankok tele vannak, és ha nem folytatják az el­szállítást, kénytelenek lenné­nek elzárni az olajveze­téket. A lap szerint ez az IPC provokációja és ezért az olajtársaságnak kell viselnie a felelősséget Éhségsztrájk ÜJ DELHI (MTI) A puri főpap Hsankarac- harya aki huszadik napja folytatja éhségsztrájkját me­lyet a korábbi hírekkel el­lentétben nem szakított meg, rendkívül gyenge, ennek el­lenére nem változtatta meg elhatározását. Addig akar sztrájkolni amíg a kormány nem tiltja meg a tehenek le­vágását az egész országban. Ellentéte« hírek Bubit kórházba szállították ECY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Befejeződött Koszigin franciaországi látogatása — Amerikai eszkaláció Vietnamban — Rhodesiai pofon Wilsonnak Az elmúlt hét nemzetközi eseményei közül is kiemelke­dett Alekszej Koszigin szov­jet kormányfő franciaországi látogatása, amelynek hatása minden bizonnyal érezhető lesz nemcsak Európában, ha­nem az olyan szélesebb körű problémák alakulására is, mint a NATO, az Atlanti Szövetség jövője. Rhodesiával kapcsolatban Wilson és kor­mánya újabb súlyos kudar­cot szenvedett, amikor Smith az újabb angol engedmények­re is nemet mondott. Ang­lia most az ENSZ-re próbálja hárítani a felelősséget, s a rhodesiai kérdést a Bizton­sági Tanács elé terjesztette. Bonnban Kiesinger kabinet­je hétfőn megkezdte hivatali működését, az új nyugatné­met kormányprogram azon­ban csak kedden kerül nyil­vánosságra. Az Egyesült Álla­mok újabb lépést tett a Vi­etnam elleni eszkalációban, amikor repülői több bomba­támadást hajtottak végre Ha­noi sűrűn lakott területei el­len. A Jordániái helyzettel kapcsolatban Kairóban össze­ült az Arab Liga védelmi tanácsa, hogy a novemberi Jordánia elleni izraeli agresz- szióról tárgyaljon. Kínával kapcsolatban említésre méltó, hogy a „vörösgárdisták” sze­rint letartóztatták Peng Csen volt pekingi polgármestert és néhány hívét, akik szembe­szálltak Mao Ce-tung politi­kájával. A kínai földön, Hong-Kong közelében fekvő Macao portugál uralom ellen és a rendőrsortüzek halálos áldozatokat követeltek. Az MSZMP IX. kongresz- szusán elhangzott beszámoló ás a testvérpórtok küldötte­inek felszólalásai alapján a világsajtó kommentárai rá­mutatnak arra, hogy mind­inkább megérnek egy nagy nemzetközi tanácskozás felté­telei, amely hozzájárulna a kommunista és munkáspártok egységének megszilárdításá­hoz az imperializmus elleni harcban. Franciaország és a Szov­jetunió, a két európai nagy­hatalom második idei csúcs­találkozója már nemcsak a két ország együttműködésé­nek „lapjait rakta le, hanem továbbmenve; gyakorlati lé­péseket dolgoztak ki kapcso­lataik sokoldalú fejlesztésére. De Gaulle elnök nyári moszkvai látogatása után Ko­szigin most véget ért francia- országi körútja ugyanakkor az európai biztonság megte­remtése érdekében is köze­lebb hozta az álláspontokat. Ezt elősegítette az érdekek közössége, amely sorompókat állít Nyugat-Németország nukleáris igényei elé és — éppen a békés egymás mel­lett élés elveit megvalósítva — egy általános európai együttműködésre törekszik. Koszigin és francia partne­rei, de Gaulle és Pompidou miniszterelnök tárgyalásain jelentős helyet foglalt el a Vietnam elleni amerikai ag­resszió kérdése. A két or­szág vezetőinek álláspontja hasonló. Az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója a fő akadály a nemzetközi fe­szültség enyhítésének útjában — mint arra Koszigin csütör­tök esti párizsi televíziós be­szédében is rámutatott. Pá­rizs és Moszkva változatlanul fenntartja a kapcsolatot a vietnami kérdést illetően, de általában is a legmagasabb szinten folytatódik a szovjet­francia párbeszéd. Nemsoká­ra Pompidou miniszterelnök utazik a Szovjetunióba, majd áprilisban Brezsnyevet és Podgomijt várják Párizsba, amikor a hírek szerint ismét meghívják De Gaulle elnököt Moszkvába. Afwria—szovjet kapcsola­tokat Koszígin a békés egy­más mellett élés. és a békés versengés nagyszerű példájá­nak nevezte. Ha az USA ab­bahagyná vietnami agresszió­ját, széles lehetőségek terem­tődnének e békés versengés más országokra történő kiter­jesztésére. Az Egyesült Államok — bár kényszeredetten elfogad­ta a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front karácsonyi és úiévi 48—48 ó^ás tűzszüneti ia- vaslatát — éppen ezen a hé­ten tett veszélyes lépéseket’ az agresszió kiterjesztésére. Hanoit többször bombázták, megerősítették a Vietnam el­len bevetett B—52-es óriás- bombázó egységeket és a 7\ flottát, s ugyanakkor nyíl­tan beismerték, hogy már Tháifö’dön Is bevetették az amerikai katonaságot a parti­zánok ellen. Washingtoni kommentátorok szerint az amerikai vezérkar csak azzal a feltétellel fogadta el a két rövid fegyvemyugvást, hogy előtte és utána fokozzák a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni bombatáma­dásokat. Arra azonban aligha számítottak, hogy akcióik so­rán rekordszámbam veszítik el repülőgépeiket és pilótáikat. Akadt olyan nap, amikor ti­zenegy amerikai támadó gé­pet lőtt le az immár korszerű fegyverekkel és rakétákkal el­látott vietnami légvé-to1<Tn. Johnson elnök otthon, aw Egyesült Államokban is ve­szélyes lépéseket tesz az esz­kaláció létráján. A legúiabb hírek szerint elfogadta a Pentagon követelését és ja­nuárban újabb 9—10 milliárd dolláros összeget kér a viet­nami háborúra. Rusk ameri­kai külügyminiszter pedig ezekben a napokban kelet­ázsiai villámlátogatásán az októberi manilai konferenci­án körvonalazott katonai pak­tum, és a vietnami agresszió­ban való részvétel fokozása érdekében sorra látogatja az USA kelet-ázsiai szövetsége­seit. Washingtonnak, békemanő­verei ellenére, egyre inkább számolnia kell a világ közvé­leményének tiltakozásával. A napokban úiabb öt esztendő­re a7. ENSZ főtitkárává vá­lasztott U Thant ismét kije­lentette. hogy vessenek véget a Vietnam e’leni háborúnak. Az is kitudódott, hogv U Thant az elmúlt esztendők­ben több közvetítési kísérle­tet tett, ame’yre a vietnami­ak érdeklődéssel tekingettek, Washington azonban a béke- -'•A-.o.jret durván visszautasította. Sebes Tibor Szuper Walllier-lízezer magyar barátja DALLAS (MTI) Pénteken este a dallasi Parkland-kórházba szállítot­ták Jack Rubyt, aki agyonlőt­te Kennedy elnök állítólagos gyilkosát, Lee Harvey Oswal- dot. Az 1964-ben (nem jog­erősen) halálra ítélt Ruby ügyét — mint ismeretes — februárban ismét bíróság elé viszik, mégpedig a texasi Wichita Falls-ban. A Parkland-kórház orvosi jelentése szerint Rubynak tü­dőgyulladása van, állapota sú­lyos. A kórházi orvosok ugyan­akkor közölték azt is, hogy a betegnek nincsen láza. Mrs. Eva Grant, Ruby nővére a rendőrség által őrzött külön- kórteremből kijövet a vára­kozó újságíróknak kétségbe­esetten jelentette ki; „haldok­lik. Szörnyű állapotban van. Mellette maradok, nem bízom a kórházban.” Dr. John Callahan börtön­orvos ! meglepetéssel szerzett tudomást Ruby kórházba szál­lításáról, amit Bili Decker seriff rendelt el. „Ma délelőtt (péntek) tiz óra tájban vizs­gáltam meg és úgy láttam, állapota javul, a hűlés Kezd elmúlni. Nagyon meglepett, amikor hallottam, hogy kór­házba vitték” — mondta az orvos. A kórház szóvivője szerint a kórterembe csak a seriff engedélyével mehetnek be a látogatók. Szász-Svájc nevezetességét bemutató útikalauzokat, ide­genforgalmi prospektusokat megvallom kissé fogyatékos­nak tartom. Látszólag ugyan, nem hiányzik ezekből sem­mi. ami vérbeli turistát egyál­talán izgalomba hozhat. Az czerkezű természetformálta Homokkő-hegység rejtelmes szépségeiről éppen úgy fo­gaimat alkothat segítségük­kel a világot látni induló ma­gyar, mint a környék legbe­csesebb kulturális és törté­nelmi emlékeiről. Ha rajtam múlna, mégis megtoldanám valamivel a színes prospek­tusok felsorolását. A Bastei- röl — a turistaparadicsom központjáról — szóló részt 'alán ezzel: és itt dolgozik Walther Hartmann, a Német Demokratikus Köztársaság utazási irodájának idegenve­zetője, aki tízezer magyart mondhat személyes jóbarát- iának. Számos bizonyítékot gyűj­töttem arra nézve, hogy Hart­mann űr valóban ugyanúgy hozzátartozik ma már Szász- "••áic nevezetességeihez, mint a Wezenic-patak partján az a kerti asztal, melyei? Ric­hard Wagner a Lohengrint '-omponálta. vagy a 400 mé­ter magas meredek oldalú, és koporsó alakú Liliomkő, amelyet — bár nagyon ha­sonlít a Badacsonyra — a magyar turisták va1 ami!yen ok nűatt többnyire csak kör­bejárnak anélkül, hogy meg- másznák. De, talán vegyük sorjába. Amikor a Szász-Svájc fel­fedezésére vállalkozó, vagy' már megismert szépségének rabjává vált IBUSZ-turista Bad-Schandauban átszáll az NDK Utazási Iroda autóbu­szára, várakozó mosollyal hallgatja a kamaszos vidám- ságii német idegenvezető el-1 ső üdvözlő szavait, amelyek csaknem kivétel nélkül így kezdődnek : „Kedves magyar barátain!” Mi tagadás a ma­gyarul elhangzó köszöntés még azoknak is jól esik, akik otthonosak a német nyelvben, ám ekkor még senki sem te­kinti többnek az egészet, puszta udvariasságnál. A meglepetés akkor kezdődik, amikor a célhoz ért üdülő­csoport néhány óra múltán csakugyan azt tapasztalja, hogy Walther Hartmann szó szerint olyan szeretettel és közvetlenséggel gondoskodik valmenmyiünkről, amely csal? kedves jóbarátoknak jár. Aki már járt külföldön, jól tudja, hogy kilenc nap — amelyben oda és visszauta­zás is benne van — milyen rövid idő. Mégis természe­tes, emberi dolog, hogy a tu­rista ennvj idő alatt is min­dent látni szeretne, ami csak hozzáférhető, nem is szólva a szerény zsebpénz elvá-áriá- sáról. Mindez ugyan tökéle­tesen még senkinek sem si­került — amire csak az utol­só napon jön rá az ember — de aki volt olyan szerencsés, hogy Walther Hartmann ka­lauzolásával barangolhatta be Szász-Svájc nevezetes helyeit, az tapasztalhatta, hogy az idő mennyire relatív dolog. A mi kedves barátunk en­nek a következő magyaráza­tát adta: tökéletesen tisztá­ban van azzal, hogy szolid anyagi körülmények között élő embernek, nem nyílik túl gyak­ran lehetősége külföldi kirán­dulásokra. Amikor nem min­den erőfeszítés nélkül mégis sikerül neki, reméli és várja, hogy ami emberileg lehetsé­ges megkapja. Tapasztala­tokban, látnivalókban, élmé­nyekben. Ezekből Hartmann úr olykor egyetlen órában Is annyit összesűrített, hogy tu­rista legyen a talpán, aki mindezt képes volt megeről­tetés nélkül elraktározni. Hogv miféle „csodamódszer­rel”? Precíz szervezéssel, fá- radhatat’an buzgalommal, szakmájának alapos ismereté­vel, nagy-nagy szív ve1, szere­tettel és fantáziával. Űtitár- saimmal együtt szinte minden pillanatban az volt az érzé­sünk, hogy ez az ember egy­szerűen képtelen a szimpla köteles?égteljesítésre. Sze­mély szerint is számon tartot­ta valamennyiünk kedvét, kívánságát. Es addig nem nyugodott, amíg csak minden­É-É9 kiért meg nem tette, ami .mberileg megtehető. Ezért nem találtam semmi túlzást az üdülő emlékköny­veiben lévő ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekben: „Ne­héz eldönteni, hogy a táj szépségeinek örüljön-e jobban az ember, vagy annak, hogy ilyen kedves, kifogyhatatlan türelmű és kedélyű vezető mutatja be mindezt”. Így 92 egyik. „Szász-Svájc szépsége szürkévé válna Hartmann barátunk fáradhatatlan gon­doskodása és figyelmessége nélkül” — hangzott a másik. Azután: „ördögien ügyes, an­gyali türelmű és jóságú”. ..A legkevesebb német ide­genvezető.” „Szuper-Walter”. És így tovább. Hát — a történeti teljes­ség nélkül — ilyen ember Walther Hartmann és vala­hogyan ilyen módon tett szert 5 év alatt megközelítően tíz­ezer magyar állampolgár sze­mélyes barátságára. Aki csak egyszer is öss-’eta’á'kozott ve­le ezen a — ahogyan ő mond­ja — vadromantikus tájon, az nemcsak a Lyuk-malom három évszázados legendá­ját, a Svéd-barlang titkait, a Vasember különös történetét, és Erős Ágost csínytevéseit őrzi meg emlékezetében, ha­nem szívébe zárja azt is, aki­nek a segítsége nélkül ez az egész minden bizonnyá' hal­ványabb lenne. Címére meg­állás nélkül érkeznek az üd­vözletek. a köszönő leveleit és a Magyarországra 'zóló meghívások, de ez 11 '-bb<ak közül — a legruga’ma-abb szervezéssel is — é-re-ként ”sak néhánynak tud e’eget tenni. Emiatt jómag' m is őszintén szómé ködöm. Gyertyános Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom